Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-04 / 29. (3139.) szám

Ha: RÁDIÓMELLÉKLi! évf. 29. (3139) szám * SlOIKlldt • ^933 február 4 Előfizetési ár: évente 300, félévre 130, negyed­évre 76, havonta 26 Kt; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt A képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több Efjrea szám ára 1.20 Kö, vasárnap 2.—Kö. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága U„ Panská uliee 12. II. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága IL Panská uliee 12. Ili emelet Telefon: 34184. SÜRGŐNYC! M: Hí R LA P, P R Fi H ft Igazságszolgáltatási problémák Részlet Törköly József dr. magyar nemzeti párti nemzetgyűlési képviselő­nek a képviselőház mai ülésén elmon­dott beszédéből: „Közéletünkben a jog, törvény és igazság ©Ive visszavonulóban, a hatalom, főleg a po­litikai hatalom előnyomulóban vau." Ezt nem ©gy nemzeti kisebbségi képviselő, ezt nem egy ellenzéki képviselő mondja, ha­nem a csehszlovák állam legfelső bíróságá­nak elnöke, Fajnor Vladimír dr. mondotta a Kassai Jogászegylet alakuló ülésén és azt hiszem, hogy ezt a megállapítást meg fogja hallani minden objektív fórum, aki gondol­kozni tud és megállapítja, hogy ez azt je- lenti, hogy itt „Macht geht vor Reoht" állás­pontja uralkodik és hogy itt jogállamról be­szélni egyáltalán nem lehet. Szépen lehet ezt bizonyítani, ba megemlít­jük azt, hogy még az igazságszolgáltatási ág is sokat és sokszor vét az igazság és igazsá­gosság ellen. Hogy a mentalitás itt is tág te­ret enged a nemzetiségi gyűlöletnek és magát a nemzetszeretet is bűnnek deklarálja, dacá­ra annak, hogy a köztársasági elnök azt mondja, hogy: „a nemzet szeretete, a nemzeti eszme nagyon értékes és nemes politikai erő, amely az egyes embereket áldozatkész összes­séggé szervezi. A megszervezett nemzeti öss­zesség adja az emberiséget. A nemzet iránti szeretet nem lehet vita tárgya, vitatkozni csak a szeretet minemüségéről lehet és ar­ról, hogy mit akarnak elérni a nemzet szá­mára. Szlovenszkó idegen bírái — tisztelet a ki­vételeknek — a vádlottaknál a belső lojali­tást kutatják és" ha ennek abszolút jelenlétét nem konstatálják, akkor ezt mint deliktus sui generis-t büntetik a vád tárgyát képező cselekmény minősítése alatt, illetve szerint. Tehát még de internis is iudicat praetor. Pe­dig csak a külső lojalitás a kötelező és an­nak a mondásnak, hogy „szivet cseréljen, aki hazát cserél**, mély nemzeti és emberi értelme van, amelyen, ha a biró tulteszi ma­gát, merényletet követ el az igazság ellen­Az igazságügyminiszter ur három év előtt a költségvetési bizottságban kifejezetten el­itélte a rendtörvény kapcsán a jogkiterjesztő magyarázatot és megígérte, hogy két egye­temi tanárral felülvizsgáltatja a felső bírósá­gok Ítéleteit és szakvéleményt kér tőlük a szükséges reformra. Ez a reform sehol sincs, de a jogot, a törvényt alapjában megtámadó jogkiterjesztő magyarázat tovább folyik. 1919-ben Szlovenszkón elvették alkotmány- ellenesen az ügyvédi szabadságot és megszün­tették a szlovenszkói szabad ügyvédség ön­kormányzatát. Tizennégy év óta nincs Szlo­venszkón ügyvédi kamarai közgyűlés, de van teherviselő ügyvédség, amelyre annak meg­kérdezése nélkül kivetett, kamarai illetéke­ket kivetik és az abszolutisztikus ügyvédi kamarai választmány azokat, behajtja. Ezt számtalanszor nyilvánosan elpanaszoltuk és az igazságügyminiszter mindig nyilvánosan re- parációt, uj törvényes rendezést ígért. De ez az uj törvény nem akar sehogy sem megszü­letni. A helyzet 13 év óta változatlan, mert az igazságot és igazságosságot sértő állapot kényelmes és el lehet tagadni, hogy ez erő­szakos elnemzetlenités volna. Mellesleg mondva, Szlovenszkón még ma is többség­ben vannak a magyar ügyvédek. Az alkotmánytörvényben meg van írva a pa­rancs: meg kell alkotni a bírói függetlenség, a birói szervezet törvényét. Törvényileg szabá­lyozni kell a miniszteriális hatáskört, az egye­sületi és gyülekezeti jogot, az erőszakos elnem- zetlenitég tilalmát. A népművelés törvénye, a kulturális ég gaz­dasági szabadság sem tud érvényesülni. Ellen­ben a közszolgáltatások terheit nem bírja a nép. A bírói fürgetlenség kérdésében érdemes meghallgatni Fajnor Vladimír dr.-t. aki a követ­kezőket mondja: „Nyíltan kel! megállapítani azt, hogy az alkotmánylevelünk által biztosí­tott elrnozdithatatlanság és át nem helyezhető­A német választási harc Az ellenpártok felsorakoznak Hitler ellen A szociáldemokraták felhívása — Visszatérés az erfurti proiraeróef A centrum óvatos magatartása — Kilengések SserasSclés iiraü Vilmos excsászárró! Berlin, február 3. A német választási küz­delem a legrövidebb lesz az eddigi választási küzdelmek közül s igy nem csodálható, hogy a pártok már a birodalmi gyűlés feloszlatása nap­ján megkezdték előkészületeiket a harcra. A szociáldemokrata párt máris kiadta választási fölhívását és „a szabadság frontjának" elvét ál­lította a harzburgi fronttal szembe. A fölhívás természetesen hevesen polemizál a kormány el­len s különösen a „novemberi gaztett" vádja el­len tiltakozik. Föltűnő, hogy a szociáldemokra­ták ez alkalommal határozottan a nagybirtokok kisajátítása és a földosztás mellett foglalnak állást, továbbá az ipar szocializálása és a szak­szerű tervgazdaság mellett. A szociáldemokrata párt ezzel a programmal visszatér a második, in- ternacionálé erfurti programjához. Valószinüleg nagy szerepet fog játszani a vá­lasztási küzdelemben a kancellár és a Kaas centrumvezér közötti levélváltás tegnapi nyil- vánosságrahozatala. A centrum'a levelek köz­lésével be akarta bizonyítani, hogy a birodalmi gyűlés föloszlatása elsietett dolog volt, mert a centrum egyáltalán nem zárkózott el a kormány tolerálásának terve elől és alaposabb tárgyalá­sokkal valószinüleg sikerült volna megteremte­ni a plattformot a parlamentáris kormány szá­mára. Ezzel szemben a nemzeti szocialisták, akik előnyt remélnek az uj választásoktól, siet­ve föloszlatták a birodalmi gyűlést, nehogy kénytelenek legyenek a többi párttal együttmű­ködni. E bejelentés ellenére Kaas prelátus a le­velekhez fűzött kommentárjában nem zárkózik el az esetleges későbbi együttműködés elől 6 ki­jelenti, hogy a választási küzdelem nem pusz­títhatja e! a nemzet jobb elemei egyetértésének lehetőségét. Vörös zászlók és horogkeresztes lobogók Tftiir>ngiában W e i m a r, február 3. Számos thüringiai vá­ros nemzeti szocialista többsége elhatározta, hogy a nemzeti ünnepeken hivatalos zászlóként a kampóskeresztes lobogót, vagy a fekete-fehér- vörös zászlót fogja szerepeltetni. Azok a thü­ringiai városok, amelyekben kommunista több­ség van, ellentüntetésként elhatározták, hogy hivatalos zászlóként a vörös lobogót használ­ják. A központi kormány most ráirt ezekre a községekre, hogy a vörös lobogó haszná­lata államellenes cselekedet és szigorú bünte­téssel jár. Ezek után nem tudni, vájjon a thürin­giai zászlóharcból nem keletkeznek-e nagyob- arányu nyugtalanságok, amelyek könnyen a polgárháborúig fajulhatnak. A véres választást harc Altona, február 3. Csütörtökön délután Alto- nában súlyos politikai összeütközésekre került a sor, amelyek folyamán egy ember meghalt és hét súlyosan megsebesült. A kommunisták a RathauSmarkt vidékén megtámadtak harminc nemzeti szocialistát, akik revolverekkel véde­keztek. A rendőrség csak nagy nehezen tudott véget vetni a lövöldözésnek. Berlin, február 3. A birodalom minden részé­ről tüntetésekről és kilengésekről érkezik jelen­tés. Egy-két helyen a nyugtalanság veszedel­mes méreteket öltött, igy különösen a Ruhr- vidéken. Egy francia újságíró Deomban Pá rls, február 3. Hitler liatalomrakerülése óta a francia lapok sokat foglalkoznak azzal a lehetőséggel, hogy Vilmos német excsászár vis­szatér a birodalomba. A Petit Journal ügyes ri­portere tegnap beférkőzött az excsászár doorni házába és Vilmos közvetlen környezetéből érde­kes információkat szerzett a Hohenzollemek terveiről. Az újságíró informátora egy ezredes volt, aki Vilmos udvartartásába tartozik. Az in­formátor szerint Vilmos hetvenedik születésnap­ján fogadta a német monarchisták nagy kül­döttségét és kijelentette előttük, hogy csak ak­kor tér vissza Németországba, ha a német nép határozottan kívánni fogja visszatérését. A né­met nép és a volt császár között súlyos félre­értés van. Vilmos harminc évig fáradhatatlanul dolgozott Németország nagysága és jóléte érde­kében. Uralma alatt a munkások is boldogab­bak és megelégedettebbek voltak, mint a marxista köztársaságban. Ennek ellenére a né­met nép 1918 november 9-én kitaszította csá­szárját. Vilmos csak akkor hajlandó visszatérni a birodalomba, ha a németek hivatalosan beis­merik tévedésüket. Mint magánember semmi­esetre sem tér vissza hazájába, csak úgy, mint a császári ház elismert feje. A doorni levegő nem tesz jót az excsászárnak s ezért Hinden- burg köztársasági elnök már három évvel ez­előtt azt a javaslatot tette Vilmosnak, hogy te­lepedjék le egy homburgvidéki kastélyban. Az excsászár nem akart visszatérni a birodalomba. Az informátor szerint Vilmos rokonszenvvel fi­gyeli Hitler és Hugenberg kísérletét. Vilmos császár volt Európa első szociális érzésű ural­kodója — mondotta a továbbiak folyamán az informátor —, aki a monarchia sorsát sohasem kötötte össze a kapitalizmus sorsával, 1900 óta egyre több szociális reformot vezetett be a biro­dalomban. Ilyen körülmények között nem zár­kózhat el attól a mozgalomtól, amely alapjában véve az ő eszméit követi. De Vilmos nem párt­ember és mint Isten kegyelméből való uralkodó a pártok fölött áll. Az utóbbi időben egyre több látogató érkezik Doornba s egyre nő a barátok és a hívők száma. A császárhoz érkezett leve­lek száma ma tízszer akkora, mint négy-cí év­vel ezelőtt volt. Néhány nappal ezelőtt egy ka­tolikus küldöttség járt Vilmosnál és biztosította az excsászárt arról, hogy a centrum nem re­publikánus érzelmű többé, Hitler és Olaszország Róma, február 3. A mai reggeli olasz lapok közük azt a nyilatkozatot, amelyet Hitler teg­nap külön az olasz újságíróknak tett. Hitler üd­vözölte az olasz újságírókat és hangsúlyozta, hogy az összes külföldi újságírók közül elsőnek őket fogadta. Hitler állandóan hangsúlyozta már a múltban is, hogy Németország és Olasz­ország szoros barátsága a két ország legfonto­sabb életérdeke. Ezt az állítását most is állja, mint a német nép felelős vezére. Papén a német nemzeti párt listáján Berlin, február 3. A B. Z. arn Mittag értesü­lése szerint Papén alkancellár a nemzeti párt listáján jelölteti magát a legközelebbi választó sokon. Nyugatnémetország egyik választókerü­letében fog föllépni, de Hugenberg pártjának csak hcszpitánsa lesz és nem csatlakozik vég­érvényesen a német nemzeti párthoz. ség nem elegendő ezeu birói függetlenség gya­korlati biztosításához. Nem elegendő főként azért, mert az eddigi szervezési szabályok ér­telmében az igazságügyi kormányzatnak, élén az igazságügyminiszterrel, a biró egzisztenciájá­ra és karrierjére abszolút döntő befolyása van. Ezeu szervezési és igazgatási szabályokkal az igazságügyi kormányzatnak döntő befolyása van fenntartva a birák kinevezésére, beosztá­sára, munkájuk bosztáeára, szaporítására vagy megkönnyítésére. Különböző szolgálati, úgy rendes, mint rendkívüli — egyészségügyi, csa­ládi — szabadságára, fenn van tartva részére a felügyeleti jog, mely majdnem ellenőrizhetetlen felügyeleti véleményeket tesz lehetővé, a biró kvantitatív működése ellenőrzésének joga kü­lönböző mechanikus mértékek által — munka­pontok külön jutalmazott bírói funkciók nyújtásának, vagy megtagadásának a joga, pél­dául választott és egyes bíróságoknál, igazga­tási, teljesítményi remuneráció nyújtásának joga az úgynevezett többletmunkáért: és az az igaz­ságügyi kormány részére fenntartott jog, hogy önhibáján kívül elszenvedett balesetek esetén jutalmakat és egzisztenciális segélyeket nyújt­hat, szolgálati előlegeket adhat és egyéb fontos jogosítványok tömege.*4 „Az igazságügyi kormány közegeinek a mai szervezési szabályok mellett tehát tényleg ezer módjuk van, hogy a bíróval tetszésüket vagy nemtetszésüket éreztethessék. Nincs tudomá­sunk egyetlen egy esetről sem, hogy az igaz­ságügyi kormány más, mint tárgyi tekintetek által vezettette volna magát, bizonyos azonban, hogy ezen irányokban a biró teljesen rászorul az igazságügyi kormány jóakaratára. Elméleti­leg meg kell engednünk annak lehetőségét, hogy ezen jóakaratnak, vagy elégedetlenségnek nem kell mindig tárgyilag megindokolva lennie és nem tagadjuk, hogy a biró ilyen — elméleti­leg bizonyára lehetséges — esetben teljesen védtelen. Legalábbis, amig nem kerül sor a fe­gyelmi eljárásra, amely neki a védelem bizo­nyos lehetőségét nyújtja. A birónak tehát vak bizalommal kell viseltetnie az igazságügyi kor­mány emberfeletti tökéletessége iránt, hogy ez tetszését, vagy nemtetszését soha vele nem fog­ja egyéb, mint abszolút tárgyi indokokból érez­tetni. Azonkívül a birónak tökéletesen spártai jelleműnek kell lennie, aki független birói Ítél­kezését soha semmiben nem adja fel, dacára az igazságügyi kormányzattól való egzisztenciális és előmeneteli függésének.** , „Naiv dolog volna, ha nem veunök észre azt,

Next

/
Thumbnails
Contents