Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-04 / 29. (3139.) szám

2 p.-k ‘es,wérek CIGÁNYZENEKARA TVtZ a METRÓ BOROZÓ-ÉTTEREMBEN VacsoramenU 12.- Ke. Bor negyediiterenkint. Pí sen ősforrás Národnf SF. 25. A kisantant és Anglia konfliktusa a „fegyvercsempészés" miatt Ellentétes hirek Géniből — Az olasz tanácselnök helyzete hogy az ilyen spártai karakterek a .bírák so­raiban csökkennek, sőt, hogy közéletünk foly­tán nem is tehetséges, hogy ne csökkenjenek." Ezen nincs is mit vitázni. Szlovenézkón az idegen bírák — tisztelet a kivételeknek — az ott, érvényes magyar magánjogot nem ismerik és ez az ismerethiány kétségesé teszi a jogot és jogbiztonságot. A nyelvhasználati jog létező silány mértéke se adódik ki. A bírák nagy többsége nem érti a nép nyelvét, hogyan ismerhetné még a nép lelkét? Hogy lehetne tehát a legtöbb jó bíró? Bírói hiány is van, mert a jogi továbbképzés utjai igazán nem állanak rendelkezésre. A bíró­sági kerületi beosztás mesterségesen a kisebbség nyelvhasználatának megsemmisítését, célozza. Kérdéses tehát a jog és törvény jelentősége. És ezek a fogalmak nem is arrogánsak, már nem is adnak sokat arra, hogy érvényesüljenek. Szé­pen visszavonulnak. Az igazság? Az talán nem halt meg még egészen, csak alszik. Nála az álom annyi, mint visszavonulás. Ellenben a ha­talom, a politikai hatalom, elve és ténye, követ­kezménye előnyomulóban van. A hatalom a sovizinizmus jegyében áll. A végrehajfcóihatalom a legfőbb intéző. Diszkre­cionális jogokkal bir és nem siet magát törvény­nyel vagy másként korlátozni. Rendőrségre és esendőre égre a költségvetés tanúsága szerint 1'30 millióval többet költ, mint az egész igaz­ságszolgáltatásra. 420 milliót kell költeni a esendőrségre és rendőrségre. Ez csak mégis ha­talmat képez, ki é6 megmutatja a mérleget: „a jog, törvény és igazság visszavonulóban, a há­lálom, a politikai hatalom előnyomulóban van.“ Nagy dolog, hogy a valóságot már nemcsak mi teregetjük, de a csehszlovák legfelső bíró­ság elnöke is. És ezt mi itt a fórumtól világgá kiáltjuk, hadd lássa mindenki, milyen sorsa van itt a magyarságnak. Zsiüiis a helfiiicl gyarmati flottán Amsterdam, február 3. A. holland flotta Szurabajában állomásozó egységéinek euró­pai altisztjei és matrózai a múlt hét elején megtagadták az engedélmésséget, mert nem voltak megelégedve a zsolddal. A 'nyugtalan­ságnak sikerült véget vetni és a hatóságok negyven tengerészt letartóztattak. •— Pénte­ken reggel viszont a holland hajók 425 benn­szülött matróza lázadt föl. Valamennyi láza­dót letartóztatták és csendőri fedezettel a Madoera gyüjtőtáborba szállították. A lázadók vezetőit hadbíróság elé állítják. — 12.000 pengős sikkasztás egy budapesti bank­ban. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja; Kaza- csay Imre, a Magyar-Olasz Bank belvárosi fiókjá­nak pénztárosa 12.000 pengőt sikkasztott. Amikor a rovancsötás a sikkasztást kiderítette, Kazacsayt letartóztatták. A fiatalember kijelentette, hogy a pénzt nőkre költötte. Genf, február 3. A kisantant a hirtenbergi „fegyvercsempészés" ügyét a jövő hét folya­mán föltétlenül a népszövetségi tanács elé szeretné hozni. Ebben az ügyben súlyos kon­fliktus támadt a kisantant képviselői és az angol delegáció között, mert az angolok hely­telenítik a kisantant eljárását. A tanácsnak olasz elnöke van s igy Olaszország kénytelen volna átmenetileg lemondani a kijáró elnök­ségről, hogy a hirtenbergi ügy a tanács elé kerülhessen. Ez az eljárás természetesen még jobban kiélezné az ellentétet és bonyolult Ungvár, február 3. (Ruszinszkői szjedkész- ■tőségünktől.) A maga nemében páratlan és az ungvári városi köbkor házn ál uralkodó szomorú állapotokra jellemző az, amit a kór­ház igazgatósága bizonyos Merhaut Vadav dr. orvos követ el. Az igazgató még abban az időben került az ungvári közkórház élére, amikor egyálta­lán nem volt tisztázott kérdés a kórházigaz­gató és a kórházat fenntartó város viszonya. A kórházigazgató ebben az időben teljesen önhatalmúlag rendelkezett úgy a kórház anyagi ügyei, mint az alkalmazottak fölött. Tavaly azonban végre sikerült a kórház és a város viszonyát (rendezni, mely szerint a kórház igazgatója, miint egészségügyi taná­csos a városi tisztviselők, tagjai sorában lé­pett és a polgár,mesternek rendeltetett alá. Marhaut dr* igazgató azonban nem akarta ezt a függő befolyást elismerni s továbbra is csak önkényeskedetit. Alkalmazottakat vett fel ée bocsátott el. anyagi ügyekben egyéni­helyzetet teremtene a népszövetségiben. Géni, február 3. A csehszlovák távirati iro­da szerint az a párisi és genfi hir, amely úgy tudja, hogy a kisantant a hirtenbergi fegyver- csempészés ügyet máris a népszövetségi ta­nács elé terjesztette, nem felel meg a való­ságnak. A kisantant képviselői csak ma reg­gel léptek érintkezésbe az angol de le rációval és délben a franciákkal, úgy hogy még nem volt idejük a hirtenbergi ügyet a tanács elé terjeszteni. lég intézkedem, sőt megtörtént az is, hogy egy — a polgármester által állásába vissza­helyezett. — a lkalmazottat ennék ellenére ki­dobott. Emiatt a polgármester fegyelmi, el­járást indított Marhaut dr. ellen, aki azon­ban ettől sem szelídült meg, hanem továbbra is csak úgy viselkedett, mintha a kórház ném a városé, hanem az ő magánitézete lenne. A városi tanácsnak feltűnt, hogy az 1933. évi költségvetés máig sem készült el. Kisült, aztán, hogy a költségvetés azért nem készül­het el, mivel Merhaut igazgató többszöri sür­getésre sem adta be a kórház költségveté­sét, melyet egy országos hivatali rendelet szerint a rendes költségvetésbe kell beleil­leszteni és a képviselőtestület álltai főtár­gy altatni Egy véletlen folytán aztán a város vezető­sége rájött Merhaut fkésedelmeaségének oká­ra, amennyiben megtudta, hogy a városi közkórház 1933. éri költségvetése mmmammKaammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmBmm már a közegészségügyi minisztériumban fekszik, ahová bizonyára az országos hivatal utján jutott. Az eset igen különös fényt vet Menhaut dr. kórházigazgató viselkedésén kívül az orszá­gos hivatalra is, amelynek tudnia kellene, hogy az általa kiadott rendelet értelmében a kórház költségvetése a rendes költségvetés keretében előbb a képviselőtestületben tár­gyalandó le e ennek ellenére .mégis a kor­mányhoz terjesztette fel. Tekintettel arra, hogy a városi költségve- tés elkészithetésének késedelméből a várost többféle 'kár érheti, a tanács utasította Hra- bár polgprmesterl, hogy e súlyos hivatali mulasztáe ügyében indítson újabb fegyelmi vfiszgálafcot Mer­hant dr. igazgató eliten s tegyen javaslatot hogy a kémselötestü tet rövid utön füg­gessze fel Marhaut dr._t álásábél. A károssal ily merészen ujjat húzó Merhaut dr. háta mögött egy cseh kormánypárt áll e igy ágén nehéz lesz őt belekényszeríteni ab­ba, hogy végire már ® város tisztviselőjének érezze m agát . A magyai’ nemzeti párt nagygyűlése Komáromban A magyar nemzeti párt komáromi kerüle­te február 11-én, szombaton délelőtt 10 óra­kor Komáromban a Dózsa-féle Vigadó nagy­termében kerületi nagygyűlést tart. Napi­rendje a következő: 1- Elnöki megnyitó. 2. Beszámoló a kerület működéséről. 3. Szent-Ivá.ny József pártvezér, nemzet­gyűlési képviselő beszéde­4. A törvényhozók felszólalásai. 5. Kerületi tisztujitás. 6. Bejelölés az országos pártvezeteeegbe. 7- Indítványok. A nehéz idők fokozott kötelesség teljesítésére való tekintettel a kerületi párt vezetőség is­mételten felkéri a párt tagjait, hogy a kerü­leti nagygyűlésen minél nagyobb számmal megjelenjenek, egyben pedig felhívja figyel­müket arra, hogy a Komáromba való utazás nál, szombat lévén, igénybe vehetik a hét­végi menettérti jegy kedvezményét. — Kassai szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk február 1-től aj helyiségbe költözött Az aj helyiség elme: Éder-acca 9., a knlturreferátus irodája. Ezzel kapcsolatban közöljük, hogy Szlklay Ferenc dr- telefonszáma is megváltozik és egyező lesz kassai szerkesztőségünk 35-29-es telefonszámával. (Ingvaré vagy Merhaut főorvosé az ungvári városi közkórházi Ismét fegyelmi ellátást sürget llngvár tanácsa a renitensMő főorvos ellen v? vörös csilla ff lovagjai Irta:PÉCSEY ZOLTÁN (28) Hogy bágyadtságál s a piszkos környezettel szemben való ellene zérót legyőzze, mosakodni kezdett. Lehúzta felsőruháit, ingét, a, kancsóból kis \izet öntött összefogott tenyerébe s végig- dőiz-ölte homlokát, arcát, nyakát, meg mellét. Nem gondolt azzal, hogy a vízzel talán takaré­koskodnia kellene, mert ki tudja, mikor hoznak majd újat. a hideg viz jóleeöen simította bőrét f», egeszen förrnesult. Ott állott az ablak tövé­ben e mintha most a világítás te ktette élénkebb lett volna, talán delelőben van a nap s bővebb sugárkévéket fog föl a szűk pineenyilá6. Vá­gyakozva tárta ki karjait az áldott sugarak felé, amelyek a szabad tér végtelen kilóm éte­lein törnek át, hogy a szabadság reményét lop­ják még a börtönök mélyébe te. Amint igy állt szemben a pinoenyiláesal, hát­tal börtöne sötét mélyének, artikulál lan kiál­tásra döbbent meg, amely közvetlenül mögötte hallatszott. A következő pillanatban fogolytár­sa már megragadta bal-karját s maga felé húzta. Kürt szorongó kíváncsisággal nézett az őrült szemébe. Vájjon mi izgatta föl annyira, hogy fekvőhelyéről fölállott és érthetetlen szavakat kiáltoz. 'Szelíd szavakkal igyekezett megnyug­tatni.- Bátyuska, nyugodjon meg, pihenjen te csöndesen. Mi bántja? Mi izgatta föl? Az öreg még mindig görcsösen szorongatta baikarját/majd a vörös csillagra mutatott. Re­kedt hangja szaggatva lökte ki a szavakat: Hogy kerül... a vörös csillag... erre a bal karra? Hogy kerülsz te ide?... Ki kül­dött? ... Ki vagy?...- Nyugodj meg, bátyuska, testvéred vagyok a szenvedésben, barátod, nyomorult sorstársad.- De hát férfi vagy ... férfi vagy... Vijjogva nevetett föl.- 'Férfi vagy és nem kellene férfinek len­ned ... Vőrős csillag a balkaron ... Ha... ha •.. ha... Véri fagyasztó volt ez a vijjogó, kísérteties zacagás a komor pincebörtönben. Az öreg most (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) elengedte Kunt karját s hosszú ujjai tapogatóz­va érték el az arcot, amelyet az áll körül végig­tapogatott. — Szakáll... Erős férfiszakáll... Csillag a balkaron ... Hát tényleg megörültem volna? Leült a kőzsámolyra s keservesen fölzoko­gott. Kurt a szalmakupacon helyezkedett el közvetlenül mellette s gyöngéden simogatta az öreg reszkető kezeit. — Térj magadhoz, 'bátyuska, jó embered va­gyok, csak jót akarok neked. Idezártak ártat­lanul. Külföldi vagyok, azért jöttem hozzátok, hogy megszabadítsam Fjodor Szemjanoviceot. Az öreg testét újabb roham rázta meg. — Fjodor Szemjanoviceot, mondod. Jaj, lát­tam őt... Hess, ti! Nem akarom látni... Le­nyúzták a bőrt az arcáról... És semmit, sem árult el... Én sem mondok el semmit... Hiába küldtek ide... Én erős vagyok. Fölemelkedett s két karját a boltozat felé rázta. — Legyetek átkozottak ti, Oroszország gyil­kosai ... Majd jönnek azok, akik megbosszul­nak engem, megtorolják bűneitek ... Szörnyen szenvedtem... A nagy kitörés annyira megerőltette, hogy egész hosszában végigvágódott a földön. Kurt a nehéz testet a ez alma csőm óig húzta. Az öreg lassan és nehezen lélegzett s a lélegzet mintha kihagyott volna. Kurt föléje hajolt, hogy a szív­verését hallgassa. Szétvonta mellén az inget. És ekkor, mintha erős áram rázta volna meg, úgy ugrott föl helyéről. A szerencsétlen élőhalottnak a. mellén, a szív fölött ott volt a vörös csillag jele. 18. ■ MOLDANOV KÖZBEAVATKOZIK Egy őrültnek a társaságában tölteni a vége­láthatatlan órákat, amelyek csigalassúsággal folynak, hogy örökre eltűnve a múltban újak­nak adjanak helyet, uj kínoknak, gyötrelmek­nek írtját egyengessék. Milyen lassan múltak el az első napok és éjszakáik. A reggelt a szep­temberi nap első sugarai jelentették, amelyek vékony fény-osik-ot vontak a szemközti falra, hogy azután ez a esik mindinkább dagadjon, szélesedjen, amint a nap is mind magasabbra emelkedik a delelés pontja felé. Azután újból szűkül és keskenyedik a napsugarak ábrája, hogy négy óra tájban végleg eltűnjön s a bu- esusugár jelentse, hogy a nap már lebukott Moszkva tornyai mögé, közeledik az est és a hosszú éjszaka. Ezt az észvesztő egyhangúsá­got napjában csak kétszer zavarják meg, dél­ben és este, amikor két őr nyit be a vasajtón, lerakják az ét eles csajkát a kőzsámolyra, meg­újítják a vizet -s — már arra. te volt példa — ki­ürítésre kitolják az árnyékszéket. Sóba egy szót nem vetnek oda nekik, nincs egy résztvevő tekintetük. A második napon Kurt, megszólítot­ta az egyiket, azt kívánta, hogy vezessék Men- sinekijihez. Közönyös vállvonás volt a válasz. Minden kísérletezés hiábavaló. Akár börtöné­nek falához beszélne, talán a követ inkább meg tudná indítani. Az ő vackát i& az ablak alatt kaparta össze. Néhány holmiját lehozták, köztük finom pokró­cát is, amely legalább az éjszaka hidegétől óvta meg. A nap legnagyobb részét fekve töltötte, néhány centiméternyire feküdt szerencsétlen társa, órák hosszat hang nélkül, még csak só­hajtás sem jelezte, hogy élet volna benne. Sok­szor, amikor a csönd, már rendkívül kínossá vált, az az érzése támadt, hegy az a másik ott mellette meghalt s ő most egy hulla mellett fekszik borzalmas börtönében. Ilyenkor borzon­gás szaladt rajta végig, nagynehezen ülő hely­zetbe tápászkodott s az öreg fölé hajolt, hogy lélegzetét lesse. De a szerencsétlen emberroncs még élt, s amikor Kurt fölébe hajolt, látnia kel­lett, hogy az öreg milyen megrettent, egyben milyen gyűlölködő tekintettel nézi. Csak néha- néha szólalt meg. amikor Kurt valamiben segí­teni akart rajta. Ilyenkor igy dünnyögött: — Hagyj magamra . . . Semmi szükségem nincs rád. Vagy pedig: .— Mit akarsz tőlem, Mondd, férfi vagy-e, va_y nő? Add meg a jelet, amit várok tőled. Egészen biztos^ hogy a beteg agy valamilyen titkos jelre gondol, talán olyanra, ami-nő a sza­bad komi vesek jele. Valószínű, hogy a, vörös csillag lovagjainak egymás-köz.ti érintkezésük­ben volt. valami ismertetőt jelük, valami formali­tás, amelyet- azonban nem ismer. Nem csoda, ha az öreg bizalmatlanul nézi. Talán ismerte a má­sikat, az igazit, aki jogosan hordja a vörös csil­lagot a balkarján és őt talán kémnek tartja, akit közös kínzóik azért helyeztek volna ide, hogy kifürkéssze a szerencsétlen, megkínzott ember titkait? Amikor rájött arra, hogy min­den igyekezete hiábavaló s gyöngéd magatar­tásával sem tudja az ö-r-eg bizalmát megszerez­ni, sőt ellenkező hatást ér el, meddő kísérlete zé­sét abbahagyta.. Most már semmivel és senkivel sem törődve feküdt naphosszat te vackán s csak akkor nézett föl, ha az ételét hozták. Minden reggel megkarcolta csajkájával a falat, hogy megszámlálja a napokat, amiket itt tölt el. Jóságos Isten, még csak ötödik na-pja, hogy a pincebörtönben ébredt & már most örök­kévalóságnak tűnik föl. És ha sokáig kellene itt maradnia? Ha száz napot, ha ezer napot kell itt töltenie? Egész testét a hideg verejték verte ki. Ha. Mensinskij nem teljesítené ígéretét! Ha nem vinnék el innen az orosz számíizési, inter- nálási rendszer valamelyik borzalmas ördög­szigetére, ami mégis százszor, ezerszer jobb volna, mint ez a minden életideget elsenvveez- tő pincebörtön, akkor — érzi, tudja — ö is en­nek a szerencsétlennek a sorsára jutna mi­hamar. Most újból nyikorog a vasajtó zárjába tolt kulcs, jönnek az ételhordók, hozzák az ebédet, a híg levet, amelyűen néhány káposztaszál úsz­kál s mellé a kemény, fekete kenyeret. ‘ De most nem i-& kelten jönnek, hanem hár­man, egy magas, büszketartásu férfi van az ételhordók kíséretében, egész külsején meglát­szik, hogy a parancsoláshoz szokott itt a szen­vedések s kínzások birodalmában, a kézilám­pák fényében merev arca erélyt és ké r lelhet el­lenséget mutat. Amig azok ketten lerakják az. ételt, ő körülnéz, mindent alaposan megvizsgál, majd a vackukhoz lép. Az öreg a, fejére vonta, piszkos takaróját, nem akarja látni kínzóit, nem törődik semmivel s mintha, a mélységből hangzana föl ziháló lélegzete. Kurt fölül szal­ui aosomóján s minden erejét összeszedve, da­cosan néz az inspiciáló szemébe. Néhány pilla­natig tart, ez a farkasezemetmézée, akkor az a másik elfordítja a fejét, mintha nem állama a lelkileg megkínzott embernek vádló és számon­kérés tekintetét. Lehajlik a kőzsámoly fölé, föl­emeli a korsót, megszagolja a vizet, fölemeli a csajkát te, megszagolja a, káposztaíőzeléknek csúfolt valamit, aztán különösen nvekergő han­gon megszólal: (Folytatjuk.) r <Eiue<OT-MAGÍSR5iretia|__

Next

/
Thumbnails
Contents