Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)
1933-02-04 / 29. (3139.) szám
2 p.-k ‘es,wérek CIGÁNYZENEKARA TVtZ a METRÓ BOROZÓ-ÉTTEREMBEN VacsoramenU 12.- Ke. Bor negyediiterenkint. Pí sen ősforrás Národnf SF. 25. A kisantant és Anglia konfliktusa a „fegyvercsempészés" miatt Ellentétes hirek Géniből — Az olasz tanácselnök helyzete hogy az ilyen spártai karakterek a .bírák soraiban csökkennek, sőt, hogy közéletünk folytán nem is tehetséges, hogy ne csökkenjenek." Ezen nincs is mit vitázni. Szlovenézkón az idegen bírák — tisztelet a kivételeknek — az ott, érvényes magyar magánjogot nem ismerik és ez az ismerethiány kétségesé teszi a jogot és jogbiztonságot. A nyelvhasználati jog létező silány mértéke se adódik ki. A bírák nagy többsége nem érti a nép nyelvét, hogyan ismerhetné még a nép lelkét? Hogy lehetne tehát a legtöbb jó bíró? Bírói hiány is van, mert a jogi továbbképzés utjai igazán nem állanak rendelkezésre. A bírósági kerületi beosztás mesterségesen a kisebbség nyelvhasználatának megsemmisítését, célozza. Kérdéses tehát a jog és törvény jelentősége. És ezek a fogalmak nem is arrogánsak, már nem is adnak sokat arra, hogy érvényesüljenek. Szépen visszavonulnak. Az igazság? Az talán nem halt meg még egészen, csak alszik. Nála az álom annyi, mint visszavonulás. Ellenben a hatalom, a politikai hatalom, elve és ténye, következménye előnyomulóban van. A hatalom a sovizinizmus jegyében áll. A végrehajfcóihatalom a legfőbb intéző. Diszkrecionális jogokkal bir és nem siet magát törvénynyel vagy másként korlátozni. Rendőrségre és esendőre égre a költségvetés tanúsága szerint 1'30 millióval többet költ, mint az egész igazságszolgáltatásra. 420 milliót kell költeni a esendőrségre és rendőrségre. Ez csak mégis hatalmat képez, ki é6 megmutatja a mérleget: „a jog, törvény és igazság visszavonulóban, a hálálom, a politikai hatalom előnyomulóban van.“ Nagy dolog, hogy a valóságot már nemcsak mi teregetjük, de a csehszlovák legfelső bíróság elnöke is. És ezt mi itt a fórumtól világgá kiáltjuk, hadd lássa mindenki, milyen sorsa van itt a magyarságnak. Zsiüiis a helfiiicl gyarmati flottán Amsterdam, február 3. A. holland flotta Szurabajában állomásozó egységéinek európai altisztjei és matrózai a múlt hét elején megtagadták az engedélmésséget, mert nem voltak megelégedve a zsolddal. A 'nyugtalanságnak sikerült véget vetni és a hatóságok negyven tengerészt letartóztattak. •— Pénteken reggel viszont a holland hajók 425 bennszülött matróza lázadt föl. Valamennyi lázadót letartóztatták és csendőri fedezettel a Madoera gyüjtőtáborba szállították. A lázadók vezetőit hadbíróság elé állítják. — 12.000 pengős sikkasztás egy budapesti bankban. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja; Kaza- csay Imre, a Magyar-Olasz Bank belvárosi fiókjának pénztárosa 12.000 pengőt sikkasztott. Amikor a rovancsötás a sikkasztást kiderítette, Kazacsayt letartóztatták. A fiatalember kijelentette, hogy a pénzt nőkre költötte. Genf, február 3. A kisantant a hirtenbergi „fegyvercsempészés" ügyét a jövő hét folyamán föltétlenül a népszövetségi tanács elé szeretné hozni. Ebben az ügyben súlyos konfliktus támadt a kisantant képviselői és az angol delegáció között, mert az angolok helytelenítik a kisantant eljárását. A tanácsnak olasz elnöke van s igy Olaszország kénytelen volna átmenetileg lemondani a kijáró elnökségről, hogy a hirtenbergi ügy a tanács elé kerülhessen. Ez az eljárás természetesen még jobban kiélezné az ellentétet és bonyolult Ungvár, február 3. (Ruszinszkői szjedkész- ■tőségünktől.) A maga nemében páratlan és az ungvári városi köbkor házn ál uralkodó szomorú állapotokra jellemző az, amit a kórház igazgatósága bizonyos Merhaut Vadav dr. orvos követ el. Az igazgató még abban az időben került az ungvári közkórház élére, amikor egyáltalán nem volt tisztázott kérdés a kórházigazgató és a kórházat fenntartó város viszonya. A kórházigazgató ebben az időben teljesen önhatalmúlag rendelkezett úgy a kórház anyagi ügyei, mint az alkalmazottak fölött. Tavaly azonban végre sikerült a kórház és a város viszonyát (rendezni, mely szerint a kórház igazgatója, miint egészségügyi tanácsos a városi tisztviselők, tagjai sorában lépett és a polgár,mesternek rendeltetett alá. Marhaut dr* igazgató azonban nem akarta ezt a függő befolyást elismerni s továbbra is csak önkényeskedetit. Alkalmazottakat vett fel ée bocsátott el. anyagi ügyekben egyénihelyzetet teremtene a népszövetségiben. Géni, február 3. A csehszlovák távirati iroda szerint az a párisi és genfi hir, amely úgy tudja, hogy a kisantant a hirtenbergi fegyver- csempészés ügyet máris a népszövetségi tanács elé terjesztette, nem felel meg a valóságnak. A kisantant képviselői csak ma reggel léptek érintkezésbe az angol de le rációval és délben a franciákkal, úgy hogy még nem volt idejük a hirtenbergi ügyet a tanács elé terjeszteni. lég intézkedem, sőt megtörtént az is, hogy egy — a polgármester által állásába visszahelyezett. — a lkalmazottat ennék ellenére kidobott. Emiatt a polgármester fegyelmi, eljárást indított Marhaut dr. ellen, aki azonban ettől sem szelídült meg, hanem továbbra is csak úgy viselkedett, mintha a kórház ném a városé, hanem az ő magánitézete lenne. A városi tanácsnak feltűnt, hogy az 1933. évi költségvetés máig sem készült el. Kisült, aztán, hogy a költségvetés azért nem készülhet el, mivel Merhaut igazgató többszöri sürgetésre sem adta be a kórház költségvetését, melyet egy országos hivatali rendelet szerint a rendes költségvetésbe kell beleilleszteni és a képviselőtestület álltai főtárgy altatni Egy véletlen folytán aztán a város vezetősége rájött Merhaut fkésedelmeaségének okára, amennyiben megtudta, hogy a városi közkórház 1933. éri költségvetése mmmammKaammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmBmm már a közegészségügyi minisztériumban fekszik, ahová bizonyára az országos hivatal utján jutott. Az eset igen különös fényt vet Menhaut dr. kórházigazgató viselkedésén kívül az országos hivatalra is, amelynek tudnia kellene, hogy az általa kiadott rendelet értelmében a kórház költségvetése a rendes költségvetés keretében előbb a képviselőtestületben tárgyalandó le e ennek ellenére .mégis a kormányhoz terjesztette fel. Tekintettel arra, hogy a városi költségve- tés elkészithetésének késedelméből a várost többféle 'kár érheti, a tanács utasította Hra- bár polgprmesterl, hogy e súlyos hivatali mulasztáe ügyében indítson újabb fegyelmi vfiszgálafcot Merhant dr. igazgató eliten s tegyen javaslatot hogy a kémselötestü tet rövid utön függessze fel Marhaut dr._t álásábél. A károssal ily merészen ujjat húzó Merhaut dr. háta mögött egy cseh kormánypárt áll e igy ágén nehéz lesz őt belekényszeríteni abba, hogy végire már ® város tisztviselőjének érezze m agát . A magyai’ nemzeti párt nagygyűlése Komáromban A magyar nemzeti párt komáromi kerülete február 11-én, szombaton délelőtt 10 órakor Komáromban a Dózsa-féle Vigadó nagytermében kerületi nagygyűlést tart. Napirendje a következő: 1- Elnöki megnyitó. 2. Beszámoló a kerület működéséről. 3. Szent-Ivá.ny József pártvezér, nemzetgyűlési képviselő beszéde4. A törvényhozók felszólalásai. 5. Kerületi tisztujitás. 6. Bejelölés az országos pártvezeteeegbe. 7- Indítványok. A nehéz idők fokozott kötelesség teljesítésére való tekintettel a kerületi párt vezetőség ismételten felkéri a párt tagjait, hogy a kerületi nagygyűlésen minél nagyobb számmal megjelenjenek, egyben pedig felhívja figyelmüket arra, hogy a Komáromba való utazás nál, szombat lévén, igénybe vehetik a hétvégi menettérti jegy kedvezményét. — Kassai szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk február 1-től aj helyiségbe költözött Az aj helyiség elme: Éder-acca 9., a knlturreferátus irodája. Ezzel kapcsolatban közöljük, hogy Szlklay Ferenc dr- telefonszáma is megváltozik és egyező lesz kassai szerkesztőségünk 35-29-es telefonszámával. (Ingvaré vagy Merhaut főorvosé az ungvári városi közkórházi Ismét fegyelmi ellátást sürget llngvár tanácsa a renitensMő főorvos ellen v? vörös csilla ff lovagjai Irta:PÉCSEY ZOLTÁN (28) Hogy bágyadtságál s a piszkos környezettel szemben való ellene zérót legyőzze, mosakodni kezdett. Lehúzta felsőruháit, ingét, a, kancsóból kis \izet öntött összefogott tenyerébe s végig- dőiz-ölte homlokát, arcát, nyakát, meg mellét. Nem gondolt azzal, hogy a vízzel talán takarékoskodnia kellene, mert ki tudja, mikor hoznak majd újat. a hideg viz jóleeöen simította bőrét f», egeszen förrnesult. Ott állott az ablak tövében e mintha most a világítás te ktette élénkebb lett volna, talán delelőben van a nap s bővebb sugárkévéket fog föl a szűk pineenyilá6. Vágyakozva tárta ki karjait az áldott sugarak felé, amelyek a szabad tér végtelen kilóm ételein törnek át, hogy a szabadság reményét lopják még a börtönök mélyébe te. Amint igy állt szemben a pinoenyiláesal, háttal börtöne sötét mélyének, artikulál lan kiáltásra döbbent meg, amely közvetlenül mögötte hallatszott. A következő pillanatban fogolytársa már megragadta bal-karját s maga felé húzta. Kürt szorongó kíváncsisággal nézett az őrült szemébe. Vájjon mi izgatta föl annyira, hogy fekvőhelyéről fölállott és érthetetlen szavakat kiáltoz. 'Szelíd szavakkal igyekezett megnyugtatni.- Bátyuska, nyugodjon meg, pihenjen te csöndesen. Mi bántja? Mi izgatta föl? Az öreg még mindig görcsösen szorongatta baikarját/majd a vörös csillagra mutatott. Rekedt hangja szaggatva lökte ki a szavakat: Hogy kerül... a vörös csillag... erre a bal karra? Hogy kerülsz te ide?... Ki küldött? ... Ki vagy?...- Nyugodj meg, bátyuska, testvéred vagyok a szenvedésben, barátod, nyomorult sorstársad.- De hát férfi vagy ... férfi vagy... Vijjogva nevetett föl.- 'Férfi vagy és nem kellene férfinek lenned ... Vőrős csillag a balkaron ... Ha... ha •.. ha... Véri fagyasztó volt ez a vijjogó, kísérteties zacagás a komor pincebörtönben. Az öreg most (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) elengedte Kunt karját s hosszú ujjai tapogatózva érték el az arcot, amelyet az áll körül végigtapogatott. — Szakáll... Erős férfiszakáll... Csillag a balkaron ... Hát tényleg megörültem volna? Leült a kőzsámolyra s keservesen fölzokogott. Kurt a szalmakupacon helyezkedett el közvetlenül mellette s gyöngéden simogatta az öreg reszkető kezeit. — Térj magadhoz, 'bátyuska, jó embered vagyok, csak jót akarok neked. Idezártak ártatlanul. Külföldi vagyok, azért jöttem hozzátok, hogy megszabadítsam Fjodor Szemjanoviceot. Az öreg testét újabb roham rázta meg. — Fjodor Szemjanoviceot, mondod. Jaj, láttam őt... Hess, ti! Nem akarom látni... Lenyúzták a bőrt az arcáról... És semmit, sem árult el... Én sem mondok el semmit... Hiába küldtek ide... Én erős vagyok. Fölemelkedett s két karját a boltozat felé rázta. — Legyetek átkozottak ti, Oroszország gyilkosai ... Majd jönnek azok, akik megbosszulnak engem, megtorolják bűneitek ... Szörnyen szenvedtem... A nagy kitörés annyira megerőltette, hogy egész hosszában végigvágódott a földön. Kurt a nehéz testet a ez alma csőm óig húzta. Az öreg lassan és nehezen lélegzett s a lélegzet mintha kihagyott volna. Kurt föléje hajolt, hogy a szívverését hallgassa. Szétvonta mellén az inget. És ekkor, mintha erős áram rázta volna meg, úgy ugrott föl helyéről. A szerencsétlen élőhalottnak a. mellén, a szív fölött ott volt a vörös csillag jele. 18. ■ MOLDANOV KÖZBEAVATKOZIK Egy őrültnek a társaságában tölteni a végeláthatatlan órákat, amelyek csigalassúsággal folynak, hogy örökre eltűnve a múltban újaknak adjanak helyet, uj kínoknak, gyötrelmeknek írtját egyengessék. Milyen lassan múltak el az első napok és éjszakáik. A reggelt a szeptemberi nap első sugarai jelentették, amelyek vékony fény-osik-ot vontak a szemközti falra, hogy azután ez a esik mindinkább dagadjon, szélesedjen, amint a nap is mind magasabbra emelkedik a delelés pontja felé. Azután újból szűkül és keskenyedik a napsugarak ábrája, hogy négy óra tájban végleg eltűnjön s a bu- esusugár jelentse, hogy a nap már lebukott Moszkva tornyai mögé, közeledik az est és a hosszú éjszaka. Ezt az észvesztő egyhangúságot napjában csak kétszer zavarják meg, délben és este, amikor két őr nyit be a vasajtón, lerakják az ét eles csajkát a kőzsámolyra, megújítják a vizet -s — már arra. te volt példa — kiürítésre kitolják az árnyékszéket. Sóba egy szót nem vetnek oda nekik, nincs egy résztvevő tekintetük. A második napon Kurt, megszólította az egyiket, azt kívánta, hogy vezessék Men- sinekijihez. Közönyös vállvonás volt a válasz. Minden kísérletezés hiábavaló. Akár börtönének falához beszélne, talán a követ inkább meg tudná indítani. Az ő vackát i& az ablak alatt kaparta össze. Néhány holmiját lehozták, köztük finom pokrócát is, amely legalább az éjszaka hidegétől óvta meg. A nap legnagyobb részét fekve töltötte, néhány centiméternyire feküdt szerencsétlen társa, órák hosszat hang nélkül, még csak sóhajtás sem jelezte, hogy élet volna benne. Sokszor, amikor a csönd, már rendkívül kínossá vált, az az érzése támadt, hegy az a másik ott mellette meghalt s ő most egy hulla mellett fekszik borzalmas börtönében. Ilyenkor borzongás szaladt rajta végig, nagynehezen ülő helyzetbe tápászkodott s az öreg fölé hajolt, hogy lélegzetét lesse. De a szerencsétlen emberroncs még élt, s amikor Kurt fölébe hajolt, látnia kellett, hogy az öreg milyen megrettent, egyben milyen gyűlölködő tekintettel nézi. Csak néha- néha szólalt meg. amikor Kurt valamiben segíteni akart rajta. Ilyenkor igy dünnyögött: — Hagyj magamra . . . Semmi szükségem nincs rád. Vagy pedig: .— Mit akarsz tőlem, Mondd, férfi vagy-e, va_y nő? Add meg a jelet, amit várok tőled. Egészen biztos^ hogy a beteg agy valamilyen titkos jelre gondol, talán olyanra, ami-nő a szabad komi vesek jele. Valószínű, hogy a, vörös csillag lovagjainak egymás-köz.ti érintkezésükben volt. valami ismertetőt jelük, valami formalitás, amelyet- azonban nem ismer. Nem csoda, ha az öreg bizalmatlanul nézi. Talán ismerte a másikat, az igazit, aki jogosan hordja a vörös csillagot a balkarján és őt talán kémnek tartja, akit közös kínzóik azért helyeztek volna ide, hogy kifürkéssze a szerencsétlen, megkínzott ember titkait? Amikor rájött arra, hogy minden igyekezete hiábavaló s gyöngéd magatartásával sem tudja az ö-r-eg bizalmát megszerezni, sőt ellenkező hatást ér el, meddő kísérlete zését abbahagyta.. Most már semmivel és senkivel sem törődve feküdt naphosszat te vackán s csak akkor nézett föl, ha az ételét hozták. Minden reggel megkarcolta csajkájával a falat, hogy megszámlálja a napokat, amiket itt tölt el. Jóságos Isten, még csak ötödik na-pja, hogy a pincebörtönben ébredt & már most örökkévalóságnak tűnik föl. És ha sokáig kellene itt maradnia? Ha száz napot, ha ezer napot kell itt töltenie? Egész testét a hideg verejték verte ki. Ha. Mensinskij nem teljesítené ígéretét! Ha nem vinnék el innen az orosz számíizési, inter- nálási rendszer valamelyik borzalmas ördögszigetére, ami mégis százszor, ezerszer jobb volna, mint ez a minden életideget elsenvveez- tő pincebörtön, akkor — érzi, tudja — ö is ennek a szerencsétlennek a sorsára jutna mihamar. Most újból nyikorog a vasajtó zárjába tolt kulcs, jönnek az ételhordók, hozzák az ebédet, a híg levet, amelyűen néhány káposztaszál úszkál s mellé a kemény, fekete kenyeret. ‘ De most nem i-& kelten jönnek, hanem hárman, egy magas, büszketartásu férfi van az ételhordók kíséretében, egész külsején meglátszik, hogy a parancsoláshoz szokott itt a szenvedések s kínzások birodalmában, a kézilámpák fényében merev arca erélyt és ké r lelhet ellenséget mutat. Amig azok ketten lerakják az. ételt, ő körülnéz, mindent alaposan megvizsgál, majd a vackukhoz lép. Az öreg a, fejére vonta, piszkos takaróját, nem akarja látni kínzóit, nem törődik semmivel s mintha, a mélységből hangzana föl ziháló lélegzete. Kurt fölül szalui aosomóján s minden erejét összeszedve, dacosan néz az inspiciáló szemébe. Néhány pillanatig tart, ez a farkasezemetmézée, akkor az a másik elfordítja a fejét, mintha nem állama a lelkileg megkínzott embernek vádló és számonkérés tekintetét. Lehajlik a kőzsámoly fölé, fölemeli a korsót, megszagolja a vizet, fölemeli a csajkát te, megszagolja a, káposztaíőzeléknek csúfolt valamit, aztán különösen nvekergő hangon megszólal: (Folytatjuk.) r <Eiue<OT-MAGÍSR5iretia|__
