Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)
1933-02-19 / 42. (3152.) szám
^i^m-Magyar-hirlar 1933 február 19, vasárnap. n11'1-"-1^ ! ?ITI-1 3 Szenes legény szenes lány Irta: MÓRICZ ZSIGMOND Éppen abban a pillanatban nyitottam be a konyhába, mikor a ezeneslegény s a szobalány... A legények és a lányok még ma is zavarba jönnek, ha egy kis ölelgetőzésen kapják rajta őket, hdott. ebben a kurta életben ennyi az öröm. S pláne Mari és József, a szenes, már két télen át ott tartanak, hogy csak a nap nincs kitűzve, mikor lesz az esküvő... — No József, — mondom a legénynek, mig Mari egy pohár friss vizet csurgatott — hogy megy a kereset? A legényt régen ismerjük, nagyon derék, intelligens fiú, most lesütötte a szemét s fanyarul vallott: — Kereset... — s legyintett, — egy pengő naponta, meg nyolcvan fillér... Hökkenve néztem rá. Még az arca is beesett, komor. — Fűtési időszakban azelőtt kérem kétszáz pengőt, meg kétszáznegyvenet is félre tudtam rakni és olyan voltam, mint egy ur. Vehettem ruhát, cipőt, kalapot, mehettem mulatni, mégi6 félretettem kétszáz pengőt, meg kétszáznegyvenet. Most meg semmi. A gazdasági nyomor tethát elborította a szeneslegényt is. r— Nincs fizetése? •— Nincs... Nem is vét nekem soha, azelőtt se. Borravalóból kerestem, de most nem adnak. Ritka helyen, ott is kicsit... Vidd fel ezt a huszonöt kiló fát, mondja a naecsága, de ott ne hadd, ha nem füzetnek... hát még vissza is kell cipelni... Mikor, ilyen nyomorúsággal találkozik az ember, meghal a tréfa s nem jönnek a vigasztaló szavak. Hogy lehet ezen segíteni? S akárhol érinti meg ma az ember az életet, mindenütt ilyen elviselhetetlen állapotokra nyit rá. A szenes legény megállóit a konyha sarkában s maga elé nézett. Az arca fáradt volt, mint egy betegé, mint egy pénztelen munkásé. Mellette a lány friss volt ég csinos, mint máskor, de ideges és ingerült. Csak most eszméltem rá. hogy amikor benyitottam, akkor is nem annyira szerelmi vonakodás volt ahogy a fiút elhárította, hanem valami más. Ez bizony a szegénységet csapta el magától, nem a szerelmet. — Karácsony este is, -— szól a legény, — mondja a naecsága: vidd fel a fát Holub nagyságos urékhoz, de ha nem fizet, ott ne hadd... Hát visszavittem ... Negyedóra múlva jön utánam a Holub nagyságos ur, kiabál, hogy merték ezt velük csinálni. Hát nem úriemberek ők?... Mondja a naecsága: Kérem nagyságos ur, dehogynem úriemberek, úriemberek, de kérem három év óta tartoznak harminchat pengővel és arra egy fillért se törlesztettek. Már húsz fillérjével le lehetett volna fizetni, de húsz fillért se fizettek. Hát mondja, én nem adhatom a fát ingyen. A szenet ingyen. Nekem azt meg kell fizetni. Hitel nincs. Erre a nagyságos ur mit mondott, mit nem. nem tudom, mert bementek a kis szobába, nem hallottam, de egyszer csak kiszólt a naecsága, hogy vigyem vissza a fát... Visszavittem, gondoltam, a kétszeri cipelésért csak adnak valamit... Nem adtak semmit, mondom a naocságának, mért nem alkudja bele a felvitelt, én így nem tudok megélni. Az én erőm nem arra való, hogy ingyen cipeljem a fát. Azt mondja a naecsága, hagyjam békén, még ő adott Holub nagyságos urnák öt pengőt kölcsön, de meg ne mondjam a fiának. Mit mesélhetett Holub nagyságos ur. Mit kellett mesélnie, hogy karácsony este úgy meghatotta a szenes naecsága szivét, hogy öt pengőt még ő adott kölcsön a karácsony estére. — Micsinájjak, mondta a naecsága, igy folytak a könnyei! De nem tartom tovább a botot. Alig várom a tavaszt, becsukom, nem lehet ma bótot tartani és csak azon exőeködött, hogy meg ne mondjam a fiának, meg a menyének, mert ötét, megeszik. Hogy igy is mindent csak a botra fizetnek rá... Azelőtt?... Vót egy buksza. Mindennap be fellett tenni a kasszába legalább egy pengőt. De néha ötöt is betettem igy gyűlt nekem össze egy télen kétszáznegyven pengőm... Most meg veszek lóezafaládét a sarkon és azt rágom. Mint egy utolsó razziáé. Süvöltött belőle a szomorú szegénység, a vigasztalan bánat. És nincs reménység, semmi sincs. Végig az egész vonalon ugyanez a panasz. Ahogy bemegyek a szobába, magammal vittem a szenes- Fegény keserű bánatát. A feleségemnek egy barátnője volt, aki nem kis izgalommal a következőket mesélte. — Képzeld, kivel találkoztam az uccán ebben a percben, a szép Lángnéval... A hentestől jött ki itt a sarkon és egy kis csomag volt a kezében és olyan őrült zavarba jött... Érdekes, még mindig vannak, akik röstelik, hogy valaki megtudja, hogy nekik nem megy olyan jól, mint máskor... Rögtön elkezdett arról beszélni, hogy náluk az este nagy politikai vacsora volt, rengetegen voltak... és én nevettem, hogy ha nálad az este vacsora volt, akkor te nem mégy délelőtt tizenegykor a henteshez kis csomagot venni... Őrült elegáns volt, mindig feeti magát, de most direkt erősen ki volt festve, hogy őt nézzék és ne vegye észre senki a kis zsiros csomagot a kezében. S képzeld, az autója nem állott a bolt előtt. Szegény autó, ki tudja, hányadik kézen van már azóta... Ezek az asszonyok, ez is olyan, hogy egész nyárra képesek bezárni magukat a lakásba és ősszel megjelennek, hogy Svájcban voltak, vagy a Riviérán... Az ősszel láttam utoljára egy főpróbán ... Lángné főpróbán, mikor soha máskor színházba nem ment, csak premierre az első sorba, ha nem földszinti páholyba s akkor megfigyeltem, vendég volt egy másodemeleti páholyban. És úgy jött le a dohányzóba, disku- rálni az utazásairól,- mintha a páholyából jött volna ki... az utazásról, amiből egy szó sem volt igaz... Ég ez még ősszel volt, hát most februárban nem kellene neki szégyelni a hentest __Ég nem is itt lakik, hanem rém messze, de a környéken levő szatócshoz szégyel bemenni ilyen kicsit venni. Biztosan hulladékot vett, sonkamaradékot... — Talán te is szoktál venni? — Miért? Nincs kutyám ... S ebben megint benne a korkép... A szép Lángné ég a barátnői — — Szegény szeneslegény, — mondtam tűnődve. — Mért? Mi van vele? — Ha már a szép Lángné ig a hentesnél vesz egy kis sonkamaradékot, ki fog borravalót adni a szeneslegénynek? S elmondtam a szeneslegény szavait. Elkeseregtük a világ romlott állapotát. Bejött a lány. Rakott a tűzre — No Mad, — szólt a barátnőnk, aki ismeri a dolgokat — mi lesz az esküvővel? A szép szeneslegénnyel? Mari vállat vont: — Majd ha pénzt keres... Csak nem megyek feleségül egy munkanélkülihez? Dacosan felrántotta vállát és kivitte a szenes kannát. Szóval nem lesz lakodalom többet, hiszen ma talán minden házasodó fiatalember munka- nélküli. Nemcsak a szeneslegény. (Budapest.) /^wwww^A^fvvwwwwwwwwvwwvwwwyvwwwwvwvvvvvvyvvwwwiA EMBER ÉS VILÁG • írja: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ A KÖLTÖI. Egy fiatalember egyszer azt közölte Goethével, hogy életét a költészetnek szeretné szentelni s ezért szenvedni is hajlandó. Goethe, aki talán legtöbbet tudott mesterségünk titkáról, ridegen és röviden csak annyit válaszolt az áhitatos ifjúnak, hogy a költészetért nem kell szenvedni és nem is lehet. II. Más szókkal kifejezve azt jelenti ez, hogy a költészet nem szenvedés, hanem szenvedély. A költészet olyan élvezeti cikk, mely készítőjének — csodálatosképpen — több élvezetet szerez, mint azoknak, akik használják. III. Kit is szolgál ki a költő azzal, hogy teremt? Elsősorban önmagát. Mit is áldoz föl ezért a költő? Az életét, az egész életét s nemcsak hónapokat vagy éveket belőle, mint mások a hivatásukért, de ezt önként, lelki kényszerűségből teszi, mert másként nem cselekedhet. Vájjon dolgozik-e egyáltalán a költő? Ugyiát- szik, sokat és állandóan dolgozik, gyakran gyötrődve, kétségek között, önmagát emészt- ve-pusztitva, lemondva erről-arról, álmatlanul, az ágyból kiugorva, föl-föl jegyezve egy mondatfoszlányt, belebetegedve izgalmába, de cserébe olyan kielégülést kap, melyet ő maga is többre tart minden nyugalomnál, gazdagságnál és jólétnél. IV. így az ő áldozata csak látszólagos. Élet- szükséglet ez, mely önmagában hordja jutalmát. Nem is illeti meg érte semmiféle elismerés, taps vagy köszönet. Élvezet a munkája. Ami pedig élvezet, az nem munka. V. Munka az, ami hasznot hajt a köznek, de annak, aki műveli, csak gyötrelem és <jn- megtagadás, egyéni életéről, idejéről, erőkifejtéséről való lemondás. Ezért jár a bér. Munkás a szivargyári munkás, aki szivarodat állit elő másoknak és közben maga nem gyönyörködhetik a füst izében és karikáiban- Munkás az uccaseprő is, aki nem kedvtelésből söpörget, hanem, hogy ml tiszta uccákon járhassunk és ő megélhessen. VI. Az a szivargyári munkás, akinek a szivarok sodrása, a dohánylevelek szine és illata nagyobb örömet okozna, mint nekünk a füstölés, már a költőhöz volna hasonlatos. El tudok képzelni egy ilyen, fölöttébb furcsa ucca- seprőt is- Vannak a tisztaságnak lelkibetegei. Vannak olyan rögeszmések, akik naponta hétszázszor mossák kezüket, de azt képzelik, hogy még mindig nem eléggé tiszta a kezük. Vannak olyan hibbantak is, akiknek az a bogaruk, hogy szakadatlan takaritaniok kell, hogy minden zeget-zugot fel kell söpörniük, ki kell surolniok, de miután már lakásuk úgy ragyog, mint a tükör, mégis fölfedeznek valahol egy porszemet, egy pőrét s újra kezdik az egészet. Ha egy ilyen terhelt ember véletlenül uccaseprő találna lenni, akkor az szintén a költőhöz hasonlítana. Ez az uccaseprő csodálkoznék azon, hogy megdicsérik szorgalmáért s azon is csodálkoznék, hogy fizetést adnak neki azért a kényszer-cselekedetéért melyet biztatás és javadaLmazás nélkül, sőt mindenkivel dacolva is tovább folytatna, ha egyebütt nem, egy elmegyógyintézet zárkájában. VIL Az ő munkájukhoz hasonlít a költő munkája. Hogy ez hasznos is lehet, nem kétlem. De a haszon csak a szenvedély merőben esetleges mellékterméke. A többiek egyszerre észreveszik, hogy amint a költő az önkívületében végigbotorkált a közművelődés országutján, közben iki is takarította. VIII. A költő ámulva értesül erről az úgynevezett érdeméről s zavartan és boldogan fogadja az elismerést. Jutalmat kap azért, hogy egyszer már megjutalmazta magát, örömmel fizetnek neki az öröméért. Tudja, hogy ezt voltaképp nem érdemli meg. De annál jobban örül neki. Semminek sem örülünk inkább, mint annak, amit nem egészen érdemeltünk meg. Nem arra vágyakozunk, hogy a szolgáltatásért ellenszolgáltatást juttassanak nekünk, hogy pont annyira becsüljenek bennünket, amennyi az értékünk, mert ez üzlet és számtan, hanem arra, hogy túlbecsüljenek bennünket. Arra vágyakozunk, hogy szeressenek bennünket. A szeretet pedig túlbecsülés. A dicsőség is túlbecsülés. Ezt is megkapja néha a költő, ő, aki minden ember barátja s magányából kétségbeesett szerelemmel mindenkihez intézi szavait, minden eleven szívhez és minden eleven elméhez, egy láthatatlan és óriási tömeghez, meglepődve látja, hogy szeretik is. Ekkor az a felelőtlen mámor fogja el, mint alkotás közben. Azt érzi, hogy a szenvedélyéből és a szenvedélyért élhet, mint az az iszákos, akit kitüntetnek azért, hogy mindig csak ivott és sohase volt józanIX. Ez a boldogsága a gyermek boldogságához hasonlít, aki egész nap játszott, színes kockái jelképével a komoly világot épitve s este a szülei maguk is gyönyörködtek játékában, gondolatban játszanak a játszó gyermekkel, mint egy eleven játékszerrel, aztán magukhoz intik őt és arcát megcirőgatják, hogy „olyan szépen játszott". X. Mit tehet a költő? Azt teszi, amit a gyermek. Megígéri a közönségnek, ennek az elnéző és hatalmas felnőttnek, hogy úgy fog élni, mint eddig, vagyis semmi olyasmit nem fog művelni, ami kötelesség, csak olyasmit, amihez igazán kedve van. Megigéri, hogy ezután is jó lesz. Megigéri. hogy soha életében nem fog dolgozni, csak játszani. Stella hálószoba a fa minősége szerint 3500.— Kc-tól. Előnyei: Reprezentábilis — Kitűnő minőség Gyári árakon szállítja Novo t n t Praha, Veletrzní paláé és a gyár Tynisté n. 0.-, Tel. 7. Münster Tivadar a magyar nemzet! pirt kassai kerületének tiniké nyilatkozik programjáról Kassa, február 18. (Kassai szerkesztőségünktől.) A P. M. H. egyik közelmúlt számában jelentettük, hogy a magyar nemzeti párt kassai kerülete Blanár Béla dr. utódjaként egyhangúlag Münster Tivadar nyug. törvényszéki elnököt, eddigi kerületi alelnököt emelte a pártkerület elnöki székébe. Méltóbb emberre nem eshetett volna a pártkerület választása, mert Münster Tivadar törhetetlen magyarsága, kiváló tudása, köztiszteletben álló személye garanciát nyújtanak arra, hogy Kassa város egykori, nagynevű polgármesterének fia a kisebbségi magyarság érdekeinek védelmében és Blanár Béla dr. szellemében fogja vezetni a pártkerületet további önvédelmi harcunkban. Münster Tivadar e napokban vette át a kassai pártkerület vezetését s ebből az alkalomból fölkerestük, hogy nyilatkozatot kérjünk tőle intencióiról, terveiről és munkaprogramjáról. Az uj kerületi pártelnök kérdéseinkre a követ- k ez ők et v ál asz olta: — Nem kerestem ezt a pozíciót s annak ellenére, hogy eddig is a magyar nemzeti párt- kerületi alelnöke voltam, nem kívántam a fokozottabb politikai tevékenység terére lépni. A kerület vezetőségének bizalma azonban oly nagy mértékben nyilvánult meg irántam, hogy kötelességemnek tartottam engedni az általános óhajnak és vállalni a pártkerület vezetését. Azzal az elhatározott szándékkal tettem ezt, hogy minden erőmmel az itteni magyarság, őslakosság javáért, jogaiért fogok dolgozni s ebben a munkámban nem engedem magam el- térittetni a párt kitűzött céljaitól. — Hogyan gondolja, Elnök ur, a további munkát az őslakosság jogaiért folytatott küzdelmünkben? — Mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy a testvér keresztényszocialista párttal egyet- értőleg és minden kérdésben közös megegyezéssel kívánok működni. .Szükségesnek tartom a párt jelenlegi tagállományának nemcsak megtartását, hanem a lehetőséghez képest való megnövelését s a párthi- veinkkel való állandó, intenzív kapcsolatunkat, amely eddig is megvolt a kassai pártkerületben. A párt kerületi központja Várnay Ernő országos pártigazgató és Grusetzky Ferenc titkai* vezetésével igazán példás és pontos munkát végzett ezen a téren. Ebben az irányban akarom vezetni a kassai pártkerületet továbbra is, erre kötelez nagynevű elődöm, Blanár Béla dr. emléke és az itteni, nehéz sorban élő magyarság, őslakosság legeminensebb érdekei. — Mik a célkitűzései Elnök urnák a város- politikai kérdésekben? — A párt városházi munkáját a város mai súlyos helyzete determinálja. Legfontosabb célkit üzésünk természetesen a takarékosság, minden fölösleges, vagy kitolható kiadás megtakarítása s az adófizető' polgárság terheinek a lehetőségekhez képest való megkönnyítése. Városi képviselőtestületi, tanács- és bizottsági tagjaink ebben az irányban dolgoznak s ezt. tartják legfontosabb föladatuknak. Természetesen szükséges ehhez, hogy a párt tábora továbbra is olyan lelkesedéssel támogassa a kerület vezetőségét, mint eddig, s akkor hiszem, hogy munkánk minden tekintetben eredményes lesz. R ■■ CPaIiVa|1%íí||í»|aIí I' Felí*énüh azokat az igen tiszteli Előfizetőinket akik igen Ife!kSéilt ©1 Ü 3inMLRmiSK b az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy az esed^h^s előfizetést nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a lap küldéséi 6e kelljen szüníeteiink. _________ 4_____-
