Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)
1933-02-19 / 42. (3152.) szám
1933 február 19, vasárnap. 5 T>BX<ai-7V\AG^ARmRT,Al> Bajorország királyt akar „A porosz törekvések egyetlen ellensúlya" Jelenetek a müncheni Nemzeti Színházban München, február 18. A müncheni nemzeti Szinházban ezekben a napokban nagy sikerrel adják Zeller „Dér Vogelhándler** cimü operettjét. A közönség tombol a lelkesedéstől, ha a bajor tájszólásban irt operett második felvonásának végén a bajor nagyherceg megjelenik a színen és a bajor ezredek meglobogtatják zászlóikat, s egyáltalán a színpad tele van bajor egyenruhákkal és a müncheni királyi pompa egyéb jeleivel. Tegnap este Ruprecht volt trónörökös is végignézte az előadást. Amikbr a második felvonás végén ismét megjelentek a bajor zászlók és a zene a bajor himnuszt játszotta, a közönség fölemelkedett és percekig ünnepelte Ruprechtet. A volt trónörökös fogadta az üdvözlést, de azután leintette a lelkesedést. Az előadás végén újra nagyarányú ünneplésre került sor. A szinházban lejátszódott esemény a bajor nép monarchista érzületének hü tükre. A lapok nem titkolják többé, hogy Bajorország a királyságtól várja egyrészt a helyzet jobbrafordulását, másrészt Poroszország egységesítő akciójának letörését. A Regensburger Anzeiger tegnap például a következőket irta; „A bajorok a monarchista gondolat megvalósulásában látják az ország legnagyobb erő tartalékát A bajor király a bajor állam függetlenségének legbiztosabb záloga. Az ország szerencséje, hogy a korona jelenlegi reprezentánsa olyan személyiség, aki a napi kérdésekkel szemben megőrizte bölcs államférfim tartózkodását és igy a legszélesebb néprétegek rokonszenvét élvezi. Ha Berlin tovább folytatja a Bajorország jogainak elrablására irányuló törekvéseket, akkor Bajorország tudni fogja, hogy mit kell tennie.“ Kedden tárgyalja a líépviselőház a négy német nemzeti szocialista A koalíciö még mindig nem egyeiett meg a kamatláb leszállításában — Keddtől péntekig tart a szenátus költségvetési v.tája Prága, február 18. A miniszterelnök eredeti terve szerint a képviselőháznak már e hét folyamán le kellett volna tárgyalnia a bankkamatláb rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Ezen tervet azonban keresztülhúzták a koalícióban dúló ellentétek, igy a képviselőház munka nélkül áll. A koalíció együttműködésére sötét árnyékot vet a négy német nemzeti szocialista mentelmi ügye, mert a két német kormánypárt továbbra is kitart amellett az álláspontja mellett, hogy a mentelmi ügyek plenáris tárgyalásától is távol tartja magát. Ez természetesen erősen bö- stlti a cseh nemzeti demokratákat és a cseh szociáldemokratákat. A sok kulisszamögötti tárgyalás sem vezetett eredményre s Maly- petr kormányelnök energikusan véget akar ! vetni a koalíciós herce-hnrcának s arra kérte a házelmökséget, hogy a plérnim keddi ülésén tárgy altassa le a mentelmi ügyeket. A képviselőház e heti ténykedésének legviharosabb pontját tehát ez fogja képezni. Úgy értesülünk, hogy a német és magyar ellenzéki pártok törvényhozóinak nagy része részt lóg venni a vitában. A koalíció hetes bizottsága tegnap is foglalkozott a bankkamatláb kérdésével, de véglegesen megegyezni nem tudott és tanácskozását hétfőn folytatja. Szombaton összeült az összeférhetetlenségi bizottság Remes, majd pedig Marcha képviSchláuer Fricit Zweistein tanár Kérdezi a katedránál: „Kis diákom, mondja nekem, Hogy mi az a Pertrix-elem ?“ „Azt, Tanárom, kitalálom, — Szól kis Schláuer — mint egy álom, Pertrix-elem olyan csoda, Sugara a fényt úgy ontja." pERnmc A NAGTIGENTÜEK ELEME! selő elnökletével. Tousek képviselő előadó jelentése után a bizottság konkréten megállapította, melyek azok a bankintézetek, amelyeknek igazgatóságában és vezetőségében a törvényhozók részvétele az összeférhetetlenségi törvény alapján összeférhetetlen a mandátummal. A bizottság a házelnökségnek tudomására hozza határozatát, hogy azt az elnökség gyakorlatilag érvényre juttassa. Az összeférhetetlenségi bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy az Összeférhetetlenségi törvény alapján nemcsak az igazgatósági tagság, hanem a felügyelőbizottsági tagság is összeférhetetlen a törvényhozói ténykedéssel. A házelnökség összeállította azon törvényhozók névsorát is, akik biztosító intézetek igazgatóságában viselnek funkciót s a bizottság legközelebbi ülésén ezekkel az ügyekkel is fog foglalkozni. A nemzetgyűlés másik háza, a szenátus hétfőn délután négy órakor ül össze ég letárgyalja az 1931. évi zárszámadást, kedden pedig megkezdi a költségvetés tárgyalását, amely négy napig fog tartani. Pénteken előreláthatólag szavazásra kerül a sor. A képviselőház külügyi bizottsága kedden ülést tart Prága, február 18. A képviselőház külügyi bizottságát kedd délelőtt 10 órám egybehívták. A bizottsági ülés napirendjén az Ausztriával egyes árunemek vámkedvezményéről kötött egyezmény S az interparlamentáris unió tavalyi bukaresti üléséről szóló jelentés szerepei SoLse volt jó az a nagy sietség Irta: MÓRA FERENC Jean Bouret fiatal szatócs volt valami béarni faluban, mérte a pántlikát az asszonyoknak és a pálinkát a férfiaknak, imádta az Istent és tisztelte a királyt, ami elég ritka dolog volt ebben az időiben Franciaországban. Mert XV. Lajos volt akkor a király, akit nehéz volt tisztelni. A szatócs azonban jámborszivü ember volt, született megelégedő, aki a pántlikának mindig csak a színét dicséirgette és az életnek se tapogatta soha a fonákját. — Minden úgy van jól, ahogy van — csili tgatía mosolyogva a meg-megvaduló parasztokat — a fő az, hogy kövér legyen az asszony, mert akkor győzi szoptatni a gyereket és nem kell bele annyi kenyeret töm- ködni. Olyan jó ember volt a szatócs, hogy menedéket adott még az adószedőnek is, mikor a parasztok azzal az isten felen szándékkal kergették végig a falun, hogy belefojtják az Adourba. — Isten óvja a királyt! — nyitott neki ajtót Jean Bouret, akinek alázatos szive a végrehajtóban is tisztelte az Isten kegyelméből való hatalom kisugárzását. S úgy vettette meg az elcsigázott embernek a saját ágyat a feleségével, mintha maga a király tévedt volna be hozzájuk s fele annyi vizet öntött a pohár tejébe, mint a magáéba A végrehajtó hálás ember vólt s mikor másnap éjszaka elhagyta a falut, hogy drago- nyösokat kérjen Toulousehól. egy levelet adott a szatócsnak. — Eredj be ezzel Lyonba, jó ember, hogyha ráérsz és vidd el arra a címre, amit ráírtam. Ott megkeresed az én nagybátyámat, aki hlyein takács és a hozzámvaló emberségedért megtörni a zsákod selyem nyesed ékkel, amivel te itt nagy vásárt csinálhatsz Én pedig megígérem neked, hogy majd csak akkor hozom ide a dragonyosökat, mikor le már eladtad a portékádat. Mert ha én kaszáltatok előbb, mint te, akkor neked itt egy szál széna se marad. A szatócs még azon a hajnalon föltarisz- nyázta magát a lyoni útra, hiába akaszkodott a nyakába a felesége, hogy legalább egy hetet várjon még, mert Ő úgy érzi, hogy akkor már mint apa indulhat útnak. —■ Nem úgy lesz ez — nevetett boldogan Jean Bouret — akkor kell belemar kölni a szerencse kötőjébe, mikor elénk tartja- Én majd csak a keresztelőre érek haza, de akkorra olyan selyempólyát hozok a fiadnak, amilyenben a bayonnei Szent Szűz tartja az övét. Azzal megcsókolta az asszonyt, igazi béar- ni módjára keresztet vetett neki a homlokára, a két szemére és a megáldott ölére, aztán fölült az öszvérére és nekivágott a nagy útnak. A bayonnei Madonna megőrizte minden bajtól, tizedüaipra szerencsésen megérkezett Lyonba, de mivel már rásötétedett, nem indult el az idegen városba a selyemtakácsot megkeresni, hanem megszállt egy városszéli fogadóba, ahol olcsón mérték a csapódik a mellette levő szoba ajtaja, aztán beszélgetés szűrődik át a vékony falon. Jean Bouret, mint afféle szatócs, kíváncsi természetű ember volt, egy-egy elejtett szóból a király nevét is kivette, azért odanyomta a fülét a vékony falra, — Vállalta Damiens? — hallott egy kérdő hangot. — Rá esett a sors — felelte égy másik hang- — Vagy ő öl, vagy őt ölik, Franciaországot meg kell menteni. A szatócsnak a torkába szaladt a szive. Szeretett volna cselekedni, de még jobban hozzátapadt a falhoz. — Tőrrel? — Az a legbiztosabb— Hol? — Ahol éri. A szeretőinél legkönnyebb megtalálni. Jeat Bouret elnyújtott ásítást hallott, székek tologatását, ágyrecsegést, aztán csönd lett. Kltámolygött a havas udvarra és elkezdett töprengeni. Biztos, hogy a királyt akar. ják megölni, mitévő legyen? Ha lármát üt, magát keveri bajba és mégse menti meg Őfelségét. Ha okosán végzi a dolgát, megszabadul a király és őbélőle nagy emberi csinál. Az ivóban még világosságot látott, félreliiv- ta a kocsmáröst. Küket szállásolt az Övével szomszéd szobába? A fogadós vállat vont, tudja is ő. Jómódú emberek lehetnek, mert nagyon gorombák voltak, mikor megérkeztek. szemmel tartani. A fogadós fanyalogva vakarta a tarkóját. Mit ártsa ő magát a királyok dolgába? Azokból ő meg nem él, mert azok nem őnála vesznek kvártélyt. — De azért csak őriztesse reggeliig az ajtójukat, — erős'ködött Jean Bouret, — vagy legalább is addig, még én a rendőriimspektort előkeritem. Reggelre a rendőrinspektor elő is került, de akkorára a lóét spanyol kémnek hült helye volt. A fogadós nagyot nézett, mikor számon kérték tőle a meglépett vendégeket. Mi köze neki hozzá, hogy hova lettek? Kifizették a számlájukat és elmentek. Neki nem mondta senki, hogy kapaszkodjon a gallérjukba. Nem tudja, hogy ez az ur mit beszél, őt nem figyelmeztette semmire, alighanem álmodta az egészet az almabortól. — Az bizony meglehet, — nevetett á rendőrinspektor és a szatócs ás legjobbnak látta mentegetődzüi és bocsánatot kérni. Még örült, hogy ő nem keveredett gyanúba és elhatározta, hogy fölmegy Párásba, magának a király* nak lesz jelentést öszvérháton való megtér télre azonban rosszallotta az utat, azért eladta az öszvért és jegyet váltott magának a postakocsira. — Hiszen visszafelé úgyis a magam négylovas batarján teszem meg az utat. Ha ugyan visszaereszt a király és nem Bouret asszonyt hozatja fel az udvarhoz, — számolgatta magában a jövendőt. Azonban gazda nélkül számított, azaz hogy a király nélkül. Éppen karácsony napján érkezett meg Páriába s rögtön tisztába jött Véle, hogy ezen a napon ö vele senki szóba nem áll. Másnap megtudta azt is, hogy maga- fajtájú embert hétköznap se eresztenek a király elé. — De ha valami nagyon nagy dolgot akarnék tudomására adni? — kérdezte a svájci gárdistát, aki másnapos hangulatban leereszkedett hozzá. A svájci elnevette magát és elkezdte dúdolni a friss chansont, amelynek szerzőjét épp akkor kerestette madame du Barry a titkos poli ólával: Diane, Bacchus et Cythére De tu vie b a régont le cöiirs . . .-“A király éleiéről van szó, — pirult el n szemérmes béarni. — Az más, barátom, — füttyén tette el magát a zsoldos, — ai Börry cir nrra t&rtoaiik. ti a IGYUNK KASSAI SÖRT GYÁRTJA: 12° PRIMUS 16° Sct. FLÓRIAN BAUERNEBL es FIA r.t. KOSICE kosz tót és a kvártélyt. Itt megette a kásalevesét, megitta az almaborát, aztán fölment a szobájába, hogy el tegye magát másnapra- Ahogy vetkőzni kezd, hallja, hogy nyílik és De mért. kérdezi az Uf? A szatócs nagyon ravasz akart lenni. Azt mondta, ügy vette ki a beszélgetésükből, hogy a spanyol király kéméi, jó lenne őket
