Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)
1933-02-19 / 42. (3152.) szám
•V/7V*. HM SZáHIIHK A KÉPES HÉTTEL 28 BUM. Ara a korona "WIL mm 1 XII. évf. 42. (3152) szám a Vasárnap 8 1933 február 19 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfi. A képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több Egyes széni ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, U. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL, Panská ulice 12. 111 emelet Telefon: 34184. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP PRflHfl n ••• LA FRANCÉ C0JVTUVt/ERA...« Irtai TARJÁN ÖDÖN A múlt esztendő utolsó napján, amidőn a francia szenátus az Ausztriának nyújtandó kölcsönről tárgyalt, Paul Boncour e szavakkal nyerte meg a kormány javaslata számára a többséget: .. Ce faisant, la Francé ©ontinuera a organiser sa victoire..Ebben az egy mondatban sikerült a volt miniszterelnöknek összesüriteni a francia külpolitika egész koncepcióját. Franciaország a béke tizenötödik esztendejében is a saját győzelmének szemszögéből nézi a világ eseményeit s az ő számára Versailles, Saint Germaine, , Trianon, Locarno és Kellogg- paktum csak a győzelem megszervezésére alkalmas eszközök. Jól emlékszünk, hogy még Briand is, aki a francia államférfiak közül legőszintébben fáradozott a béke müvén, Páneurópa megteremtése érdekében megindít ott kezdeményezését a Franciaország részére nyújtandó uj biztonsági garanciáktól tette függővé. Végül is még születése előtt megölte gyermekét, amikor eredeti elgondolásától eltérve, nem merte a politikai ellentétek kiküszöbölését napirendre tűzni s a közeledést gazdasági téren akarta előbb megteremteni. Hitler kormányra jutása fokozta Francia- ország bizalmatlanságát, ami máris kifejezésre jutott a leszerelési konferencián. Pá- risban számolnak azzal, hogy a Német Birodalom az eddiginél nagyobb nyomatékkai fogja követelni egyenjogúságának tényleges elismerését s a békeszerződések revízióját- PaubBoncopr külügyminiszter megtagadta a múlt év december 11-én az öthatalmi konferencián létrejött és Németország egyenjogúságát elismerő megállapodást. Ez azonban csak látszólag jelent újabb komplikációt. Az ellentétek eddig is változatlanul fennállottak és kirobbanásuk siettetni fogja a helyzet tisztulását. A történelem igazolni fogja, hogy Franciaország a békekötésnél helyrehozhatatlan hibákat követeti el, amikor elmulasztotta, hogy volt ellenségeit barátaivá tegye Innen örökös nyugin lansága, újabb biztonsági garanciák követelése, s nagy részben ide vezethető vissza Clémenceau és társainak Európa, sőt a világ megbontott gazdasági és társadalmi rendjéért való felelőssége. Franciaország érzi a helyzet tarthatatlanságát. A francia államférfiak tudják, hogy a technika legtökéletesebb erődítményei, az ágyuk és repülőgépek tízezrei sem jelentenek tökéletes biztonságot, amig a keleti határokon túl a német nép elégedetlenségben él De nemcsak a francia-német ellentét következtében bonyolódott a nemzetközi helyzet. Az utóbbi hetekben élesebben rajzolódtak ki Genfiben a Franciaország részéről Olaszországgal szemben tanúsított magatartásnak következményei. A francia kormány de Jouvenel szenátort küldte ki Rómába, hathónapi időtartamra, hogy a két állam közötti érdekellentétek kiküszöbölésén közreműködjék. A vállalkozás már az első lépésnél meghiúsultnak tekinthető. A Francia- ország és Olaszország közötti ellentétnek okai sokkal mélyebbek, semmint hogy azokat csupán szép szóval eloszlatni Lehetne Eddig sem abban volt a hiba, hogy Mussolini ne lett volna tisztában országának érdekeivel. vagy hogy nem akadt volna francia államférfi, akj őt a két állam közös érdekei felől elmulasztotta volna felvilágosítani. Az olaszok elégedetlensége is a béketárgyalások ideijére nyúlik vissza. Nemcsak iSzmirnának Görögoroszág részére való átengedése, hanem elsősorban az 1915 áprilisá- bán Londonban megkötött szerződésinek a be nem tartása váltott ki Olaszországban jogos elkeseredést. Az ellentét a francia és olasz érdekek között már a világháborúban is jelentkezett. Franciaország a Német Birodalmat, Olaszország a Habsburg-monarchiát tekintette főellenségének. A béke tárgyal ások alatt a francia államférfiak sokszor sértették meg Olaszország érzékenységét. Anglia hiánytalanul teljesítette a londoni szerződésben vállalt kötelezettségeit s Keletafriká- ban nagy területeket engedett át az olaszoknak, Franciaország csak kisebb határkőig szitást engedélyezett Tripolis határán s még 1918 végén felmondta az 1896-ban kötött gyarmategyezményt. Már 1923-ban kísérlet történt Rappalóban francia-olasz-jugoszláv szövetség megkötésére, de a terv nem öltött testet. Olaszország a francia-olasz szövetségben bekérilési kísérletet lát, mely ellen természetesen védekezni igyekszik. Mindezekből megállapítható, hogy az államok közötti ellentétek sokkal mélyrehatóbbak, sem mint hogy azokat a népszövetség határozatlanságtól és tehetetlenségtől terhes légkörében megoldani lehelne. A nemzetközi helyzet mind jobban emlékeztet a világháború kitörését megelőző állapotokra. Legfeljebb annyiban még komplikáltabb, hogy a távol kelet eseményei is klszánrtha- latlanul befolyásolhatják a további fejleményeket. Az Egyesült Államoknak, Angliának és Oroszországnak óriási érdekei fűződnek ahhoz, hogy Kina ne váljék kizárólag Japán prédájává. A genfi módszerek eddig ebben a kérdésben sem vezettek eredményre s hogy erélyesebb rendszabályokat mernek-e az érdekelt hatalmak alkalmazni, azt a közeljövő fogja megmutatni. Bizonyos az, hogy a levegő telítve van idegességgel s a nemzetközi együttműködés csődbe egyre nyilvánvalóbb. A győzök és le- győzöttek frontja átalakult a békeszerződésekkel megelégedett és az azokkal elégedetlen államok frontjává, melyeket a megoldatlan érdekellentétek szembe állítanak egymással. A mai helyzetet állandósítani nem lehet, mert annak utiát állja a hátrányosabb belvzetbe kényszer itett néüek egésv-vW életösztöne. Képtelenség Európa najíy részétől örök időkre megtagadni mindazt, amiben egyesek legfőbb törekvéseiket összpontosítják. Ha Genf szembe helyezkedik a népek egyenjogúságának elismerésével, úgy egészen bizonyos, hogy abba a népszövetség fog belebukni. Ha Franciaország magának akarja kisajátítani a fegyveres szövetségeket és felháborodással tagadja meg más á tárnoknak ugyanahhoz való természetes jogát, a világ rá fog jönni, hogy a konferenciáknak semmi értelmük s hogy a történelemből ismert régi módszerek változatlanul alkalmasabbak a népek közölt felmerülő kérdések elintézésére. Németország belső helyzete oda fejlődött, hogy külpolitikai aktivitás^ már nem függ személyektől, Amit ma Hitler csinál, azt holnap más sem csinálhatná másképpen. Amint a rabszolgaság intézményéi elsöpörte a fejlődés, úgy fogja megoldani az idő az összes népeknek az élethez való egyenlő jogát. ö:sz- európa szempontjából nincs nagyobb érdek, mint hogy az önzés leleplezésére szolgáló hiipokrizis uralma minél előbb megdőljön. Franciaországnak be kell látnia, hogy ugv a maga, mint Európa érdekében nem saját győzelmét, hanem a valódi békét kell megszerveznie. A genfi paktum kilátásai A kisantant politikai szövetségét általános gazdasági egység követi Egy francia lap szenzációs &eis'@tité§@8 — Prágai illetékes körök megerősítik a tiirt — Az uj gazdasági egység „átmenetileg" nagy pénzügyi terheket ró Csehszlovákiára — A Právo Lidu szkeptikusan néz az uj tervek realizálása elé PárJs, február 18. A Journée Industrielle ma néhány érdekes részletet közöl a kisantant átszervezésének gazdasági és pénzügyi következményeiről. A három középeurópai állam egyelőre nem gondol a vámunióra, de a kölcsönös kedvezményes vámok biztosításával a három kormány a vámfalakat igyekszik a lehető legminimálisabbra redukálni, — ijrja a francia lap. — A három állam továbbá kiépíti az egységes belföldi piacot A hajózást, a vasutakat, a postát, a telefont, a rádiót és a repülőforgalmat egységesítik. Ezenkívül a lehetőség szerint egymáshoz idomítják a kereskedelmi szerződéseket. Ennek az utóbbi kísérletnek nagy jelentősége van, mert elejét veszi annak, hogy a kisantantálla- mok egyike vagy másika külön kereskedelmi szerződést kössön. A román-német kereskedelmi szerződést például föltétlenül revideálni kell. A kisantant egységes benső piacának kialakítása nagy vonzerőt fog gyakorolni Ausztriára, még hozzá kettős értelemben: Ausztriának érdeke lesz, hogy a kisantant túlnyomóan mezőgazda- sági piacát megnyerje iparcikkei számára, továbbá a kisantant kedvező kilátásokkal „ki- egyensulyozza“ Németország befolyását az osztrák piacon. Ezzel a kisantant a csatlakozás elleni védbástyává alakulhatna ki. Pénzügyi szempontból három hatalom nem gondol az egységes valutára, de a három állam devizapolitikáját annyira összeegyezteti, hogy a kisaotanton belül megszűnnek a forgalmat korlátozó devi- zarendeletek. Ezek a határozatok természetesen súlyos kÖtflezettségeket róno,r - lovákiára, a kisantant pénzügyileg legerősebb részére, mert Csehszlovákia kénytelen lesz megsegíteni másik két partnerét. A francia lap szerint a kisantant ilyen körülmények között megkönnyítette a világgazdasági Konferencia munkáját és részben megvalósította azt, amit a konferencia megvalósifani akart A prágai megerősítés Prága, február 18. A Prager Abeodzeitung munkatársa illetékes körökben információt kért a Journée Industrielle híreire vonatkozóan. Az illetékes körök kijelentették, hogy a francia ipar orgánumának adatai lényegükben megfelelnek a valóságnak, ámbár a tényékhez fűzött kommentár némileg túloz. A kisantant uj gazdasági és pénzügyi e—'égének terve nem jelent mást, mint azoknak az irányelveknek meg- való^ását, amelyeket a régi kisantant-konfe- renciákon a kormányok elhatároztak. Az uj paktum konkrétabbá teszi az eddigi alapelveket s ezenkívül ma mindenütt meg van a kellő szándék is a munka goyrsitott iramban való megkezdésére. Az első megvalósítandó pont a közlekedés egységesítése. A bárom kormány a közlekedés és a szállítások megkönnyítésére hajlandó posíauniót teremteni. A vámpolitikára vonatkozóan a francia orgánum helyesen jegyzi meg, hogy vámunióra senki sem gondol s csupán pereferenciális vámrendszer bevezetéséről van szó. A kisantant külügyminiszterei ezen a téren csupán többé„kevéshé elméleti alapelveket dolgoztak ki és a jövő feladata a megkezdett munka konkretizálása. A Právo Lidu nregerősHS SziiüS vélem eiuté! a Kísantant- áiisraok szuverenitásának korlátozásáról Prága, február 18- A szociáldemokrata Právo Lidu meglepő módon hasonló véleményt nyilvánít a kisantant paktumával kapcsolatban a három ország szuverenitásának korlátozásáról, amint azt lapunkban tegnap Szüllő Géza dr., az országos keresz- tényszocialista párt vezére kifejtette. A Genfiben aláirt uj szervezet — írja a lap — a kisantant eddigi politikájának fejlődésében a tetőfokot jelenti. Kétségkívül előre való lépés. A három állam állandó szervének létesítése közös tanács alakjában politikai nóvum, mert ezáltal egy olyan testület létesült, amelynek jogában áll egységeden határozni bizonyos ügyekben, nevezetesen a külpolitikai kérdésekben. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a tagok mindegyike csak a többi tagokkal való kölcsönös megegyezés után szabályozhatja kapcsolatait a többi államokkal. Ez tehát bizonyos mértékű korlátozása az állam szuverenitásának, de az uj paktum jelentőségének a meg nem őrlésével volna egyenlő, ha ebben föderációt Ne fogadja el a lapot a mélynyomást! 8 oldalas képes melléklet nélkül
