Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-19 / 42. (3152.) szám

2 1933 fefora&r 19, vasárnap. Ügyes férfiszabásx* elsőrendű munkaerő benősülés céljából, csinos, fiatal leány részére Buda­pestre kerestetik. Csakis intelligens zsidó val- lásu fiatalemberek 26—30 év körüliek küld­jenek kimerítő fényképes ajánlatokat „Rend­kívüli alkalom" jeligére Budapest. Föposta- restante. A múlt vasárnap, azaz 12-én megjelent ugyanilyen jeligés hirdetésre szóló válaszok nem kézbesittet- hettek. Kérjük a c. reflektánsokat, hogy válaszai­kat ismételjék meg Goldstein Edgár, Budapest, névre, poste restante, föposta. látnának, vagy pedig ezt az egyezményt úgy magyaráznák, hogy a jövőben a kisamtant- államok a tisztán belügyi dolgokban is kato­nai segítséget volnának kötelesek nyújtani egymásnak. Ilyesmiről szó sincs. Egyszerűen arról volt szó, hogy, ami tulajdonképpen gyakorlatilag már hosszabb idő óta megvan, annak megfelelő formát adjanak, hogy kül­politikájukat teljesen egységes szellemben vezessék, amit most a kötelező aláírás teste­sít meg. Ezzel a három kisantantállam még szorosabb kapcsolatba lép egymással s nincs kétség afelől, hogy ez megerősíti presztízsét, amelyre különösen a mostani bizonytalan és veszedelmes kombinációkkal telitett időben szükség van és amikor kísérletek történtek a kisantant stabilitá­sának aláaknázásáxa. Azt a nézetet vall­juk, hogy az igy átszervezett kisantant si­keresebben fogja ellensúlyozni azokat a kísérleteket, amelyekhez az utóbbi időben több kezdeményezés történt, nevezetesen, hogy az európai politikában újból a nagy­hatalmak határozzanak és a kishalai mák egyszerűen engedelmeskedjenek a nagy­hatalmak diktátumának. A kisantant bizonyos mértékig középeurópai nagyhatalommá vált, azonban olyan nagy­hatalommá, amelynek nincsenek expanzív céljai, törekvései tisztán békések. Ennyi áll politikai tekintetben, amely túlsúlyban van a dologban. Gazdasági tekintetben is közele­désnek kell bekövetkeznie. Ez már régi fájdalma a kisantantnak. Igen sok közgazdasági kérdés van, amely mind a három államban közös, a gazdasági közeledésről már túl sok ideje beszélnek, azonban ezifleig csaknem sem­mi sem valósult meg belőle. { Kormánybiztost állítottak Vámosladány élére, mert a falu nem akarta fedezni egy tanyai szlovák állami iskola dologi kiadásait Léva, február 18. (Saját tudósitóinktól.) Az országos hivatal feloszlatta a Lévához közel­fekvő Vámosladány község képviselőtestüle­tét és az eddigi magyar nemzeti párti biró helyébe az agrárpárti Palásti Sándort nevezte ki kormánybiztosnak. A feloszlatás előzménye az volt, hogy a község képviselőtestülete — noha abban a legnagyobb párt az agrárpárt volt— nem szavazta meg a tanfelügyelő kívánsága szerint a község határában fekvő és ma- gánuradalomhoz tartozó Dobogó-majoron létesítendő szlovák állami iskola doolgi ter­heit. Ebből a majorból eddig az uradalom minden­nap kocsin vitette be az iskolaköteles gyer­mekeket a három kilométernyire fekvő köz­ségbe. A tanfelügyelő egyébként azzal fenye­gette meg a képviselőtestületet, hogy ha nem szavazza meg a dologi kiadásokat, akkor az egész iskolát a község terhére szervezi meg. A község a súlyos helyzetére való tekintettel utasította el az uj teher vállalását. Rá kell mutatnunk itt arra, hogy hová fej­lődhetnek a dolgok a szlovenszkói kisebb községek életében, ha a község vezetésében korlátlan hatalommal ruháznak fel egyszerű embereket, akik azután a képviselőtestület ellenőrzése nélkül — ki tudja, kinek a be­folyása mellett — intézik majd a község gazdasági ügyeit. A község régi elöljárósága példásan működött, hiszen agrárpárti elődei jelentős adósságait is rendezte és éppen ezért nem akart hozzájárulni az uj iskolának a mai rossz gazdasági viszonyok özötti segé­lyezéséhez, mivel a község amugyis súlyos helyzettel küzd. Meghalt Sir Róbert Bonaid, a magyarok nagy barátin London, február 18. Sir Róbert Don&id an. goi képviselő és előkelő író, a „Trianon tra­gédiája" cimü poétikai mü szerzője, a magya­rok nagy barátja 72 éves korában váratlanul elhunyt. Sir Róbert Danáid híres könyvén kívül számtalan cikkben is álülást foglalt Ma­gyarország érdekében. Itt a megegyezés ©okkal nehezebb, mint po­litikai téren, bár sok olyan terület van, ahol a szorosabb együttműködést már' megkezd­hették volna. Az aláirt egyezményhez fűzött hivatalos kommentárok rendkívül optimisz- tikusak. Mi ennek dacára egyetértünk velük azon szellemben, ahogy fentebb kifejtettük- Azonban meg vagyunk győződve arról, hogy az egyes pontok realizálása és konkrét végrehajtása nem fog nehézségek nélkül megtörténni. A nehézségek a kisantant- államok teljesen különböző struktúrájából eredn ek, akár a rezsim eket, akár a gazda­sági és szociális jellegüket vesszük. Csak a további fejlődés fogja megmutatni, mennyire sikerül ezeket a kérdéseket nagy­vonalúsággal egységes eikra hozni, amihez az uj paktum fektette le az alapot. A kisantantállaimoknak megvannak a bel­ső kérdéseik, belső viszályaik és konfliktu­saik, amelyek nagy mértékig gyengítik erejüket Ha ebben a tekintetben sikerülni fog javu­lást létrehozni — és ebben nem kell mind­járt az egyes államok felségjogaiba való be­avatkozást látni — akkor az újonnan meg­szervezett. kisantantnak, mint egységnek, még jobban emelkedne a jelentősége s még könnyebb lenne keresztülvinni azt, hogy ez a három állam nem csupán tárgya, hanem teljes jogi alanya is lehessen a világpolitiká­nak. A három állam belső ereje és stabilitá­sa, ennek révén pedig mint egésznek kifelé való megerősödött stabilitásuk lenne a leg­jobb védelem a közeledő eseményekkel szemben, bármilyen természetűek is legye­nek azok — írja végül a Právo Lidu. Interpelláció a magyar képviselóházban Budapest, február 18. (Budapesti szer­kesztőségünk telefotnjelentése.) Farkas Tibor kisgazdapárti képviselő a következő inter­pellációt jegyezte be a képviselőház inter- pelláeiós könyvébe: * — Hajlandó-e a miniszterelnök ur a képvi­selőházat arról tájékoztatni, hogy mi a ma­gyar kormány álláspontja a három szomszéd­állam között létesített szoros kapcsolat kö­vetkezményei tárgyában? A magyar sajtó valamennyi árnyalata a paktum ellen Buüape9t, február 18. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) A félhivatalos Budapesti Hírlap mai számában ismét foglal-. kozik az újjáalakított kisantant szövetséggel. | Szomorú elégtétellel 'kel megállapítani, — ir. ja a lap — hogy az európai sajtó, még számos francia lapot sem véve ki, a magyar sajtó­nál jóval messzebb .megy kézenfekvő és egé­szen Lárgyaligos megállapításaiban a kisáll­tán t paktumját illetően. A kisantant államok offenzív jellegre ki­hegyezett szorosabb összeöilelkezése egyre nagyobb hullámokat vet és egyre szoron- góbb és aggodalmasabb reflexiókat vált ki EurópaSzerte. Ma már tisztán látható, hogy a nem létező magyar-német-olaSz Szövet­ség meséjét azért keíllett beletrombitáilni a világ közvéleményének a fülébe, az úgyne­vezett hirtenbergi fegyverszállítást azért kellett annyira túlozni és melegen tartani, hogy ilyen módon a fenyegetettnek beállí­tott európai béke védelmének ürügyével nyélbe lehessen ütni a kisantant katonai és gazdasági konvencióját. A Magyarság a következőket Írja: Mérhetet­len sajnálattal és keserűséggel érezzük, hogy a francia politika odaadta a maga presztízsé. és hatalmát arra, hogy minket és Ausztriát végleg belesikkasszanak a szláv-román konfö-i derációba. Miután ez az uj államszövetség az európai és a dunai egyensúlyt fenyegeti, a német-olasz középeurópai politika részé­re nem marad más hátra, mint az, hogy egyensuly gyanánt mieüöbb előkészítse az Ausztria és Magyarország közti gazdasági uniót. Senkisem vádolhat meg azzal, hogy agresz- sziv szándékokkal kerestük ezt az utat. A kisantant most bejelentett államszövetségi szervezkedése elutasithatatlan érdekünkké te. szí és sürgős feladat gyanánt parancsolja, hogy a szólamok és jelszavak politikájával szakítva végre valahára hozzálássunk a reál. politika önvédelméhez. A Népszava megállapítja, hogy az uj alaku­lás rossz szolgálatot tett az európai béke ügyének és a szociáldemokráciának min­den oka megvan rá, hogy a legnagyobb aggodalommal nézzen az elkövetkezendők elé. Irta: VÉCSEYZOLTÁN (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) (40) Mire a sziget partjára értek, már úgy zuho­gott- az eső, mintha csöbörből öntötték volna. Áz égboltozatot pedig egyre-másra világitották át a cikázó villámok s fülszaggató volt az égi háború zaja. A néma fiú ölbekapta az asszo­nyát-, mint a könnyű pelybet, Praszkája anyó átkarolta a fiú nyakát s arcát az ingébe rejtette, a. néma pedig hatalmas ugrásokkal rohant a ház felé. Kurt alig tudta beérni őket. Szobájába érve, levetette magáról vizes ru­háit s régi öltözetét kapta magára. Éppen ágy­neműjét igazgatta, amikor megnyílt az ajtó s Praszkája anyó lépett he. Remegő, szinte gyermekiesen kérő hangon szólalt meg. — Bejöttem ide hozzád a szobába, amíg a zivatar elmúlik. Nagyon félek a vihartól. Kurt a karosszékbez vezette, amely ott állott ágyának végénél, maga pedig az ágy szélére ült. Látta, hogy Praszkája anyó mindannyiszor egész testében ossz erázkódik, amikor az abla­kokat betölti a villámlás vakító világossága. Milyen különös ez az asszony! Akaraterejé­vel, bátorságával szembe mer ezállani a szov­jet minden hatalmával, láthatólag vezető szere­pet tölt be egy titkos társaság irányításában, minden pillanatban az életével játszik s a ter­mészetnek egy egyszerű tüneményére mintha egész egyénisége megváltoznék, gyáva, remegő kis gyerek lesz, elszalad az első emberhez, akit útjában lel, hogy védelemért eeengjen. S ez a vihar csak nem akar megszűnni! Most ikétfégbeejtő gondolat szorítja össze a szivét. Istenem, azok ott az éjszakában! A két repülő, akik a Sirályon errefelé igyekeztek, hogy meg­mentsék őt. Mi lesz, ha katasztrófa éri őket, ha gépiik — gyönge emberi alkotmány — nem bir­kózik meg az elemek hatalmával s lezuhan. Az aggodalom olyan erővel rohanta meg, hogy hangos jajezóval kiáltott föl. Praszkája anyó megérezte, hogy Kurt mire gondol. Mr'léje húzódott székével s gyöngéden megsimogatta a férfi kezét. Újból az a finom, bársonyos bőr. —- Ne aggódj, Szergej Ivanovics, nem lesz a Sirálynak 6emmi baja. Kitűnő pilóta vezeti. Elkerüli a vihart. Legföljebb később ér ide. Most olyan hatalmasat zengett az égboltozat, hogy Praszkája anyó sikoltott föl s fejét a Kurt ölében ejtette. Valahol a közelben csaphatott be a villám. Az asszony remegve, szipogva emelte föl a fejét, de újabb zendülés s most ott pihent a női fej Kurt mellén. 'És — a következő pillanatban két forró, tü­zes ajak érintette Kurt száját. A férfi vére föl­lángolt s két karja nekilendült, hogy átölelje az asszonyt, de Praszkája már fölugrott az öléből s zihálva, lihegve állott a szoba közepén. — Ki vagy, te asszony, aki itt vénasszony­nak kendőzöd magad? Ki vagy és mit akarsz velem? Praszkája már visszanyerte nyugalmát. Ken­dőjét mélyebben húzta a homlokára s szinte minden szót külön hangsúlyozva, szólalt meg: — Resmer Kurt. Figyelmeztetem, hogy ami ma este történt-, arra soha ne emlékezzék. Ha kedves az élete,' soha föl ne említse senkinek, hogy mi történt s ha még velem valaha talál­koznék, erre az éjszakára ne gondoljon vissza. Megértett? Kurt lehajtotta a fejét, majd kis vártatva szi­lárd hangon mondott igent. — Jó éjszakát, Szergej Ivanovics, — mon­dott búcsút az asszony & hangja immár közvet­len és barátságos volt. — Jó éjszakát s gondol­jon arra, hogy holnap minden erejére és éber­ségére szüksége lesz. Ezért pihenjen és aludjon jól. — Jó éjszakát. Praszkája anyó! 25. IZGALMAS START Gyönyörű tiszta, de igen hűvös reggelre vir­radtak. Kurt már korán fölkelt, fel öltözködött s ki&ietett a szabadba, hogy forró fejét kissé lehűtse a friss levegőn. A vénasszonyok nyará­ból ez az egyetlen viharos éjszaka az ősz de­rekát varázsolta elő. Tegnap még legalább a szívós ákáook keltették zöld lomb^átorukkal a késői nyár illúzióját, ma reggelre tökéletesen megkopaszodott a sziget minden fája s a kis nyárfaligetben Kurt bokáig gázolt a-z avarban. A sárga agyaggal hullott levelek tapadtak csizmájához. De sokszor nézett nyugatra, am erről a Si­rályt várta. De a tiszta égboltozaton nem mu­tatkozott egy makulányi sötét pont sem. Ha a gép még a levegőben van, más horizontnak bol­tozatát szeli. Most először érezte a szigeti elzárkózás kín­jait. Idillikus magányában el van zárva teljesen a külvilágtól, nem tud semmiről és nem szerez­het hirt arról, ami most a legjobban érdekli, a Sirály útjáról. Moszkvában most bizonyára min­dent tudnak, hiszen az ilyen világjáró gép rá­dión érintkezik az otthagyott földdel, pontosan közli helyzetét és megadja egész menetrendjét. Moszkvában biztosan azt is tudják, hogy le­vegőben van-e még a Sirály, vagy az óriási vi­har kettétörte a szárnyát & tehetetlenül zuhant le a földre, mintha a tüdejét óriási ijjból kilőtt nyílvessző fúrta volna át. Mi történik vele, ha a gépmadarat szerencsét­lenség érte? Vájjon meg tudják-e akkor is men­teni? Ki tudnak-e újabb tervet eszelni? Vagy minden elveszett volna? Kurt maga is teljes egészében átérezte helyzetének veszedelmes voltát, különösen most, hogy tegnap este meg­jelent a gyűlésen, a falusiak között és szóba- á 1!ott Vjorával. A terem félhomályában talán megtéveszthette a leányt — ebben sem egészen bizonyos —, de ezt a kockázatos játékot nem sokáig folytathatná vele. Ki tudja, milyen bi­zalmas volt már Vjorának s a valódi Szergej Ivanovicsnak ismeretsége, ki tudja, nem vol­tak-e közöi& titkaik s bűneik, amelyek egybe­kapcsolták a két embert? És most eszébe jutott Praszkája anyónak teg­nap esti szenvedélyes kitörése Vjora ellen. Ha igaza van s nem csupán a gyűlölet sugalmazta szavait. Ha Vjora tényleg Mensinszkij szolgála­tában áll s az a föladata, hogy a titkos szerve­zetnek, amely bizonyára sokszor keresztezte a gépéu útjait, a nyomára jöjjön? Az idegfeszültségnek ezeket az óráit nem sokáig lehet elviselni. Ha most szerencsésen megmenekül, elszalad az emberek közül, valami olyan szanatóriumot keres föl, amelyik őserdő magányában áll és hetekig fogja kipihenni az idegmegpróbáltatáe- nak ezeket a borzalmas óráit. A kapuból Praszkája anyó integetett feléje. Biztosan reggelire várja. Mennyire örült ni őst annak, hogy nem lesz egyedül gondjaival, kinzó tépolődéseivel s Praszkája talán megerősíti csüggedő lelkét. Az asszony forró teát engedett ki a szamo­várból s szárazkolbászt, meg kissé avas sza­lonnát adott melléje, de Kiírtnak kitünően ízlett ez a reggeli. A bűvös reggelen meggémberedett tagjait jótékony meleggel járta át az ital és kedélyállapota is egyszerre megjavult, amikor megfigyelte az asszony nagy nyugalmát. Praszkája, a reggelit fölszolgálva, letelepe­dett egy székben s úgy viselkedett, mintha, tu­domást sem venne Kurt jelenlétéről. Amikor a férfi megreggelizett, az asszony beszélni kez­dett; . ... • r ^BXrtXT-MAGkAR-HTELAÖ ^ a Hasznos tudni, ^ """ h°gy SCKMIDTHAUER ^ mitMlHJkeserüvize ****!$, nemcsak a legjobb természetes hashajtó, de kiöb- litési szerepénél fogva Cg y 08*5311 eltávolítja a káros baktériumokat a szervezetből.

Next

/
Thumbnails
Contents