Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)
1933-02-12 / 36. (3146.) szám
1533 február 12. vasárnap. ■MwarougHreg waa* <Kt^toMA<iÍA$íH!mjAP arnttom.——«*—« w r ^-JTOÉjaaw^.-^&t.MMwa—m 17 Divatkirályok Paul Poiret, a művész és a szabó - Vasárnapi dlvatlevél A huszadik század elmúlt első harmada legismertebb neveinek egyike Poireté. ö az első, ténylegesen „uralkodó11 divatkirály. Nem dekoratív bábu, vagy egy nagy cég befolyásos főnöke. Pt w t több, sokkal több. Egy roppant birodalom, j női divat nemzetközi birodalmának hosszú éviken át látható, irányító, uralkodó feje. Vá’Vzalos és küzdelmes "volt élete, — harminc évig harcolt, diktált, győzött és — elbukott, A divat Napóleonja, mondja róla a köz- nyelv — éppen annyi ebben a mondásban a valóság, mint az irónia, ő viszont önmagáról csak ennyit tart: művész vagyok. Van valami tragikus abban, hogy aki annyi mindent elért, az egyetlent, ami után tulajdonképpen vágyott, hogy elismert művész legyen, nem érte el soha. Amint a kor majdnem minden nagy embere, bukása után Poiret is megirta emlékiratait. Vaskos kötet, nem-franciának nem könnyű olvasmány. Ismerni kell hozzá az utolsó negyven év Parisának egész társadalmi, művészi, politikai életét. Annak a kornak a tükre ez a könyv, Pm'it saját szavai szerint ö „öltöztetett". Plasztikusát! tükröződik vissza Írójának különös, fogak m- szerii egyénisége memoárjának mindén sorából. Paul Poiret izzig-vérig párisi, ott is született. A harmadik köztársaság gyermeke. Apjának posztóüzlete van a „Reményhez" a Louvre mögött egv kis uccában. Abban a Páriában gyere- •keskedik, amely a német háború és a kommün borzalmait kiheverve, az Eiífel-tornyot építi és az 1889 es világkiállításra készül. Játszótársai szintén nagyemberek lettek: a RenauLPfivérek, a francia automobilizmus úttörői. Négy nővére van s hajlama korán megnyilatkozik, azok babáit ő öltözteti legszebben. Diákkorában a ruhákon kívül a színház vonza. Kosztümöket tervez, igv irányul reá az akkori idők egyik vezető divatházának, Doucetnak a figyelme. Kezdöfize- téee havi ötszáz frank: rengeteg összeg egy húszéves fiatal embernek. De amilyen könnyen keres, oly könnyen költi is el azt, Első havi gázsiján gyémántköves kézelőgombokat vásárol Az apja, tipikus takarékos francia kispolgár, aggódó sejtéssel jósolja meg szomorú végét. Első ötlete, ami sok pénzt hoz gazdájának: egész összetartozó kollekciókat tervez. Stílusa nagyon gazdag, szinte fantasztikus. Nincsen benne semmi praktikus, vonás, a szecessziónak megfelelően dekorál.ivén tervez. Keresi az egyéni megold ásókat és ezt. tudatosan mondja is: az építész évszázadoknak ad feleletet, a szabó csak egyetlen hangulatnak. Neve gyorsan ismertté válik. Nemcsak kreációi révén. Társadalmi életet él, művészek a ba- rátjai és barátnője egv közismert, gyönyörű szép amerikai táncosnő. Nagy íöMünést kelt í egyik nyilvános botránya, aminek kívüle §arah 1 Bernhardt és Rostand a szereplői: a Sasfiók hősnője és szerzője. Emiatt el kell hagynia Dou- cet divatházát. De a szerencse fia, fölfelé bukik: Worthhoz kerül. A'nágy Worth fiai állanak ekkor a vállalt élén. Ök öltöztetnek ebben az időben; minden európai udvart, stílusuk ennek megfelelően ünnepélyes és konzervatív. A királynéknak azonban jóval kevesebb ruha kell, mint a színésznőknek, tisztán az udvari levegőből nem lehet megélni. Worthék Poiretet bízzák meg, hogy elégítse ki a színpad igényeit. Nem tart sokáig és a királynők is úgy kezdenek öltözködni, ahogy azt Poiret a színpad nagy nyilvánosságán keresetül diktálja. Worthék, az előkelő és józan angolok nem sokáig bírják elviselni Poiret csapongó francia fantáziáját. Megházasodik és felesége hozományából divatházat nyit, újszerűt, mást, mint az eddigiek. Nincsenek kirakatai, olyan a hirdető- táblája, mint egy orvosprofesszoré volt —akkor. A hasonlat a divat belső berendezésére és a felek kezelésére is áll Poiret művészi h-iva^ tásszerüen fogja föl működését, minden egyes ruhát mint önálló problémát kezel. A Grande Conture hivatása szerinte, hogy minden egyes nő egyéniségét kihangsúlyozza. A divatházak által kreált modelleknek mindössze szuggés-ztiv hatás a céljuk, az még nem ruha, csak az idea. Ennek megteremtése a problémának csak az első, könnyebb fele. Utána következik a kiválasztott modell hozzáalkalmazása viselője egyéniségéhez, alkatához, a modell témájának variálása annyiszor, ahányszor azt megveszik. Poiret az individualizmus utolsó nagy képviselője a női divatban és amikor a világháború és a ráció-: nahzálás következményeképpen az individuializ- i mus ideje lejárt, Poiretnek is buknia kellett, i Bukott is. ! Amint kifogyhatatlan volt uj modellek tér- i vezésében, ugyanúgy se szeri, se száma ötletei-; nek, amivel divatházát propagálta, A pénz nem érdekelte, az nála csak eszköz volt — a síkéi' felé. Egy egész sereg művészt támogat: Iribe, Lepape, Boussingault, Segonzac, de ki is használja őket céljainak. Kiad velük művészi kivitelű albumokat modelljeiről és egy luxusfolyóiratot, a Pán-t, Saint Hunoréban hatalmas parkban áll kastélya,, ahol hírhedt „ünnepélyeit" rendezi. A Napkirály óta nem voltak oly ragyogó . pompájú kosztümös fölvonulások és allegó- rikus képek, mint a,minőket. Poiret rendezett, A legbüszkébben az „Ezerketteáik éjszakát" emlegeti, amihez hasonló pompát még soha, sehol sem fejtettek ki. Általában szereti, a keleti mi- idöt. Palotájában egy rendkívül értékes Buddhád Egy kesztyügomb a jótékonyság szolgálatában Irta: SZOMBATHy VIKTOR Egy komáromi barátom mesélte: A feleségemnek bolond jószive van. Ha meglát egy szegény embert, azonnal elő kell húznom az aprópénztárcámat, ha didergő emberi hoz eléje a sors, becápeli magával, teát ad neki, előszedi régi ruháit, ha kisgyerekkel találkozik, aki kéregét, ellátja süteménnyel, régi karatékkal ajándékozza meg. Pedig mostanában mi sem mondhatjuk, hogy ezresbankókkal van ezőnyegezve a házunk. De mindegy. Szeretem, ha jótékony; jut is, marad is. ■' .. :. A napokban .találkozik egv* vékony pénzű, fázós kislánnyal az uccán. A kisleány a népkonyháról jött, levest kapott ottan, és a fölösleget valami csajkában akkor ’ cipelte haza. Naiv közvetlenséggel odamegy a feleségemhez, pénzt leér tőle, a feleségem ad neki és szóbaelegyednek. Egy negyedóra múlva olt a kisleány a lakásunkon, kap harisnyát, selejtezett cipőt, kerít nekj a feleségem egy kendőt, puha berlini kendőt, ellátja aprópénzzel és útnak ereszti, Jóformán el is felejtettük a dolgot, amikor másnap nagy jajgatások kíséretében és ezerszavas háianyiiatkozatlal megjelenik egy külvárosi asszony, kézenfogva cipeli a tegnapi kisleányt. A kisleány anyja volt. Szinte resteltük há- lálkodását Kezetosókoll. a feleségemnek, elmondta aranyszívűnek, gyémántlelkünek. Ha csak feleannyi ékszer lenne a házban, ameny- nyil feleségem ezekben a hálálkodásokban képvisel, dúsgazdag emberek lennénk. Rendben van, a feleségem- elhárítja magától a hálákodásökat s hogy a szegény asszony se jött légyen hiába, ad neki tíz koronát és egy kosár fát. Fütsön vele az erődökben. Magam is meghatódtam a jelenéten s pótlólag egy csomó cigarettát küldtem haza a lérf inépnek, A kisleány igen' kedves volt. Iskolába, a* ablak alatt ment, népkonyháról az ablak alatt jött. Ilyenkor megállt, nem kopogott, csak várt türelemmel, míg valaki észre nem veti© s ki nem nyitotta az ablakot. Ekkor a kendő, jére mutatott., a cipőjét csikorgatta a havon, j egyszóval kedvesen eldicsekedett a holmijával. Mindig kijárt neki valami édesség. Az anyja harmadnap megint eljött. Feleségem éppen sietett el otthonról, nem volt ide. je s kissé idegesen kérdezte, mit akar. Vendégünk sértődötten felelte, hogy semmit. Csak látogatóba jött, megköszönni a sok minden Jót. — De egy Ids fát el vinnék, ha már itt vagyok — mondta — nincs fűteni valónk. A hangot a feleségem furcsállotta ugyan, de adott fát. Az asszony azalatt bekerült a szobába és élénk szemmel nézett körül. — Mennyi szép kabátja van az uraknak — jelentette ki a szemle eredményeképpen — adhatnának egyel. No, ez már az én asszonyomnak gém tetszett, de nyelt egyet és nyugodtan válaszolt: —- Amit tudtunk, azt már odaadtuk. líigy- je el, magunknak emos sok. < —- De az uraknak mégis több van, ha kopott is, bizony adhat . S bőgj7 nem adtunk, zsörtölődve ment el. Másnap reggel vettük észre, hogy az én téli sapkám hiányzik, a feleségem meg a bélelt keztyüjét nem találja. Határozottan tudtuk, hogy az előszobában volt. Ez már rekvirált. Következő este jelenti a cselédünk, hogy újra itt volt a mi védencünk. Különös kéréssel jött. — Megengednék-e nekem, hogy a szobákat felsoroljam? Látom, hogy a cselédnek sok a dolga és én szívesen kisurolom ingyen, jószlvvel, amiért annyi jót tettek velünk. ' A cseléd tiltakozott. De a jövevény ragaszkodott a tervéhez. Ö súrolni fog. Mindjárt le is dobta a kendőjét és belépett a szobába. — Ez milyen szekrény? — kérdezte. Egy nagy utazókofferre mutatott, ami még a boldogabb időkből maradt meg. Aféle kisebb hajó láda., ©gy erős ember elviheti. Ez egy koffer — mondja a cseléd. ezobpr .á’lt, a legszebb darab, ami valaha a Távol Keletet elhagyta. A Metrópoiitain Mue-eum vette meg tőle, aznap szállították el, amikor kitört a háború .I. Párig meghódítása után kiterjeszti uralmát egész Franciáonszágra, Európára és Amerikára. Fiókokat nyit Deáuviliében, Cannesben, Biar- ritzban. Mm Asquith, Anglia akkori miniszterelnökének felesége, meghívja Londonba, hogy ott mutassa be mannequinjain legújabb modelljeit, óriási sikere volt. De az angol közvélemény megtudta a dolgot és óriási volt a felháborodás:. Anglia miniszterelnökének felesége propagálja a francia ipart azokban a helyiségekben, amiket az angol polgárok adóiból fizetnek. A parlamentben, felelősségre vonták As- quithot s majdnem Poiret lett a második külföldi, aki Kossuth után kormányválságot okozott a büszke Albionban. Útja Berlinen, Moszkván, Bukaresten át Pestre is elvezet, ahol — letartóztatják. A pesti konkurrencia intrikált ellene, de egyes lapok a pártját fogják, a város két. pártra szakad — ideális reklám. Iíunyady gróf közbenjárására szabadul ki, akiről hálásan emlékezik.meg. Bretagneban nyaral, mikor kitör. a háború. Egy bécsi művész lakik nála, : miután- szoros kapcsolatban állott a világhírű Wiener Wérk- státte-veL Az osztrák el akar" utazni, de Poiret' átadja a csendőröknek: —• Ausztria .megüzente Franciaországnak a háborút, mi tegnap barátok voltunk, ma ellenségek, — mondja a ,.jó hazafi" és az osztrák művész öt évig sínylődik valamelyik hírhedt „fekete kolostorban". Mint annyi másnál, úgy ii —ni nnnimip ininwMiiWE'HiimiMii' onmi i'pwm nála is hamar elszállt a háborúi- lelkesedés. Be kell vonulnia, mint közkatona. Nagynehezen megmenekül a fronttól, mert szabó. Beosztják egy katonai műhelybe, ahol kitüuik, hogy a divatkirály nem tud — mundért szabni. A világháború után sokat utazik Amerikában. Megérzi, hogy egyéni éi*. dekoratív stílusát onnan fenyegeti veszedelem, hogy a divatházat elnyeli az áruház. Kétségbeesetten harcol, atka'ínaz-kodni is igyekezik, de nem tud adottsága iból kivetkőzni. Uj nagyságok jönnek Páriában, Patou, aki meg tudta térni az utat a konfekció felé és Ohanel. aki a korszerű, praktikus divat élharcosa. Évekre eltűnik, gasztronómiával foglalkozik s erről könyvét is ir. Mikor megjelenik újra a hosszú szoknya, azt hiszi, ho<ry ismét itt az ő ideje. Divatházat nyit a. legmodernebb stílusban. Egy-két hónapig ő Paris szenzációja, de mikor kijönnek uj modelljén a bukás teljes. —• Újra visszavonul. „A női ruha maga a szerelem! Misztérium, csoda, ösztön és — nem törvény! Csak szenvedélyes, művésziclkü ember teremthet ruhaideákat, csak szerelmes asszony hordhatja tökéleto- seu azokat. Ezért Pár.is a divat fővárosa, mert a szerelem és' «. művésze', városa", — hangzik Tómét' hitvallása. ' memoárjai' végén. A nagy nyilvánosság, amely még nemrég bámulta é$ istenítette, már megfeledkezett róla. De ő még nem érzi magátelintézoterók. Emlékiratai vé- i gén be! élén ti, hogy ir még egy második kötetet is, ha az nem is les® olyan terjedelmes, mint ! az első.' F ad vány i Magda. Ahol nem élnek „amerikai tempóban" az amerikaiak Milyen az élet az amerikai kisvárosokban St Lonis, február eleje. Ma már eltünttek Amerika térképéről -azok az ; Isten. ísátamögötti álmos kisvárosok, melyekről Sirackir Lewis, .a. Nobd-díjas író híres regényét:.a Fő-uocáfc (Maim Street) mlautázta. A világháborút körvető idők kisvárosait jellemezte a regény, de ezek eiz apró .színfoltok azóta kifényesedtek, megtelek igény teljesebb emberekkel, akik nem érák többé elmaradottságukat, ment a cövÉiiaáció reájuk m ikiterjesztette áldásait. t Üj korszak előtt áll Asnerfká, divatba főttek a kisvárosok, a gazdasági válság a. meltrópdisekból kiüMözá a fölös számú, élielyezkédéet hiába kereső rétegeket. A kisvárosokban a rohanás, a híres „tempó" nem robajszerü, a törtetésiben nem kell az embertárs sarkára lépni. Milyen is :ats • aanerijkiad kisvárosok élete? Kép- zeljüiA el egy olyan helyiséget, ahol tizenkétezren laknak, éppen aranyién, hogy egy középnagyságú newyorki Mhökarcolóba mindnyájan beleférnek, csakhogy a nagy metropolisok a szomezédságubban. nem tűrnek- meg ilyen kis egységeket, mert amint tsíamelyik raagy centeum közelében ilyen kis tár* Miáakm alakul, aat a nagyváros egy-két év álatf «— Kinyilliikí j — Igém. — Mi vaoa beame? — Régi ruhák. Mindmt toi'kérdezeH., de súrolni : ípégseau engedte a leány. Este mindent elmondott a cseléd. Most, .már haragudtunk, — A te tuilságOiS jósri^J tolvajt hozott a házba —- okoltam a feleségemet Képzeld art az érzést: tudjuk, hogy bennünket meg fognak lopná. Készülnek rá, meg akarják tenni, éppen azok, akikkel jót cselekedtünk. Mivel már követeléseikkel nem érnek sem mii, egyszerűen el akarják vinni a társadalmi igazságosság nevében azt. ami megtetszett nekik. Itt állottunk, 'tehetetlenül, hiszen nem akadályozhatjuk meg a lopást, ha egyszer el van szánva rá. Ügyesen fogja csinálná. Nem első eset, hogy7 azok, akikkel jót tettünk, követelőén lépnek föl s később egyenesen elvárják, hogy az ember eltartsa őket, szolgáljon nekik. A hálaérzet magasztos emberi tulajdonság ugyan, de kevés gyakorlata jelentősége van, — A rendőrségnek kellene szólni, — indítványozta a feleségem. — Ugyan, azzal csak elrontanánk az ügyet. Bebizonyítani semmit sem tudunk, sejtésre pedig n em sokat ad a * hatóság. Hátha valóban csak a szobákat akarta kisurolni, hálából? Ki-ki olyan módou rója le háláját, amilyen módon tudja! A király, az érdemrenddel. A napszámosasszonv súrolással Még szép tőle, hogy ilyenre gondol. Legföljebb el vinné az árát az ajándékának, rwhaértékben. Mégis kellemetlen érzés volt: tudni azt, hogy bármikor beléphet-a tolvaj. Mint egy Damofclesz-kard lebegett a fejünk fölött ez az aggodalom. Már azt óhajtottuk, vinne el valamit valóban, ezzel aztán vége lenne a félelemnek. Azt se tudtuk, hogy Mvják, .hol'lakik. Egy bét múlva ismét meglátogatott. A súrolásról nem szólt sémin it, csak húsz koronát kért, egy kendőt, néhány zsebkendőt és egy köteg fát. — Hallja, —. mondom, — meddig fog ez még menni? — Miért? Más urak is adnák nekem és sose faggatnak ért©. A szomszéd doktor ur is adott egy7 télikabátot s a tanár urék is két pár cipőt. — $s az hol van? — Eladtam huszonöt koronáért, —- vallotta be a világ legtermészetesebb hangján, — ©L végre az enyém volt, nem? ' Női logika, indulj el rajta! A jótékonykodásokat egyidőre megszüntettük. Mégis kellemetlen, miikor az ember tudja, hogy tolvaj jár a házban, beszél is a tolH vajjal, csak éppen nem tudja teH-enérni. Ezért; az érzésért ás mondom el neked ezt a történetet. Iróemberaek jó téma lehet és hatá^ sós címet is a-dhatok neki: „Szemtől szemben az ismeretlen, • reménybeli tolvajjal 1“ Mert azt várnád, hogy a történetnek valami boldog besfejezósü csattanója legyen. Valami! olyan, hogy7 ártatlanul gyanúsítottuk meg a kitűnő hölgyet és a nemes szív mégis kitárolta a szobáinkat. Vagy. hogy kiderült: a kesztyűt nem lopták eb hanem az előszoba fogasa mögé csúszott ? Az ártatlanság diadalát követeled ? Nem, semmi olyan csattanója nincs. Mert rá 'két napra, hogy újból eleget teltünk szociális feladatainknak, váratlanul az előszoba padlóján találtuk a hölgyet, négykézláb. A cseléd a szomszédba futott valamiért, nyitva felejtette az ajtóit, mi akkor jöttünk haza. Ismeretlen barátnőnk az előszobában, hasmánt csuszkáit és ugyancsak kutatott valamit. Egyidedg megértőén néztük küszködését, aztán kitüntettem megszólításommal. Kényszeredetten állott fel. — Mit keres itt? — Egy gombot és egy csatiét. Mit idézzem a dialógusunkat! A jóasszouy azért soirrfordált napok óta a lakásunk körül s azért igyekezett olyaD nagyon be a szobáikba, hogy az ellopott keztyü gombját s a berlini kendő csatiját megtalálja. Nem akarták megvenni tőle addig, inig nem teljes a felszerelés. Öt koronát Ígért neki egy külvárosi strici, ha eladja a kesztyűt, de gomb nélkül, szakadt gomblyukkal nem vállalta. Ezért a gombért akarta kisurolni a szobát. Nevetni fogsz: odaadtuk a gombot. Ott volt a feleségem varródobozában*
