Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-08 / 6. (3116.) szám
12 1933 január 8. vasárnap. Uj rabszolgaság t az Ggyesiilt villámok déli részén Megdöbbentő adatok az amerikai négerek szenvedéseiről — Kommunista röpiratokkal szélkámoskodott Dé{sziOvenszkón egy ál-legátus. Komáromi tudósitónk jelenti: A délezlovenezkói ceendörállo- rnáeok napok óta nagy buzgalommal keresnek egy furfangos fiatalembert, aki pénzért kommunista röplapokat árusított-. A fiatalember, Lő- rincz Dániel, Csallóköz és Délszlovenszkó falvaiban sorra látogatta a protestáns lelkészeket, majd minden református házba bekopogtatott s azt állítva, hogy papok küldötték, jó pénzért kommunista röpiratokat sózott a hiszékenyek nyakába. A drága pénzért vásárolt röplapokat- rendszerint csak utólag vették szemügyre s ekkor derült ki a szélhámos turpissága. Néhol a losonci református teológia javára gyűjtött „legátusként" az élelmes fiatalember. Kézre-keri- résére minden intézkedést megtettek. xx Cselényl József dalénekes kassai föllépése j előtt f. hó 10-én Ungváron a Koronában, f. hó i 11-én pedig Munkácson a Csillagban lép föl. önálló hangversenyeire a jegyek Ungváron: Pailasnál, Munkácson: a Cedoknál már váltha-- tók. Cigányzenekar kíséri. — Sortüz a veszett kutyára az érsekujvári városháza előtt. Érsekujvári tudósítónk jelenti: Az elmúlt- éjszaka a városháza előtt a.z ügyeletes rendőrőrszoba rendőrei valóságos sortüzze-l végeztek ki egy veszett kutyát, amely megtámadta Bliszka Dominik városi rendőrt. A kutya nekiugrott a rendőrnek, aki revolverrel védekezett, rálőtt és megsebesítette, de a veszett állat még mindig veszedelmes volt. A lövés zajára elősietett- a rendőri őrszoba legénysége és sortiizzel végezte ki a kutyát. A megmart rendőrt a kassai Pasteur-intézetbe szállították. — Nyomában van a csendőrség az alsólóci rablógyilkosoknak. Nagyszombatból jelenti tudósítónk: Az Alsólóc községben történt bestiális rablógyilk osság nyomozása folyamán a csendőrség gyanúja Piacsek János nagyszombati és Ivolinecs Ferenc zavari munkásra terelődött, akiket tegnap őrizetbe vettek. Mindketten tagadják a szörnyű bűncselekményt, de állítólag súlyosan terhelő bizonyítékok vannak ellenük. AZ UNGVÁRI VÁROSI HANGOS MOZGÓ HETI MŰSORA: Vasárnap: MEGSZÓLALT* A SZIVEM. Alpár Gitta és Gustáv Frölhlildi eóső együtes nagyslágere. Zenéje Rrodszky Miklóstól. A filmben szerepel Magyari Imre és teljes cigányzenekara. Hétfő, kedd, szerda: JOG A SZERELEMRE. Az első belföldi káprázatos kiállítású nagy film- r operett, gyönyörű tengerparti felvételekkel. Szereplői: a cseh filmművészet legjobb erői. Csütörtökön csak egy napig, általános közkívánatra, a múlt szezon egyik legszebb filmjének, a TÉKOZLÓ FlU-nak másodbemutatóga. Főszereplője: Gustáv Fröhlich. Következő műsor: A SZENVEDÉLYEK VIHARA. Emiid Jannlngs legnagyobb szerepében. Partnere: Anna St-en. Szem balon és vasárnap délután ló 3 órakor, nép- előadás keretében: A reichenha-chi bankház kirablása. Szenzációs detektivdráma. Főszereplői: Eve-lyn Holt és J. Kowal Saanborsky. Vasárnap délelőtt 11 órakor gyermek előadásban: Cirkusz Jim. Szenzációs cirkusz-film. Egészen különös szenzáció tartja -izgadoinban az Újvilágot. A Newyork World egyik munkatársa, John L. Spivak szenzációs riportsorozatot közöl „Georgia Nigger" című könyvében, amelynek lapjain elképesztő adatokat sorol fel azokról a brutalitásokról, ahogyan a csillagos lobogó déli államaiban bánnak a szerencsétlen színesekkel. Spivak, aki már több, mint három esztendőt szentelt a nyomorúságos négerkérdés lelkiismeretes ki- tanulmányozására, igazán ember leien tényeket állapit meg. Nem elég, hogy az angol-szász-lakosság még ma is szinte idioszinkráziát érez a szinesbőrüekkeO szemben, akiket állandóan per ,,büdösök", „tetves csiirhe", „moslékemberek" címén gúnyol a yankee önimádat, — de még mindezen felül — legyen vétsége bármilyen elenyésző is, a szerencsétlenül agyongyötört négernek mindjárt olyan drákói szigorral juttatják eszébe kiszolgál la tottsá- gát, hogy a civilizált világ még ma is tanácstalanul bámul a tengerentúlra, az ,,uj civilizáció bölcsőjére", ahol mindez lehetséges. Sp-ivak könyvének legmegrázóbb részletei azok a lapok, amelyeken hiteles fényképekkel illusztrálja, hogy hogyan bánnak a négerekkel a börtönökben? A fegyöröknek nemcsak hogy meg van engedve revolvert hordozni magukkal, de egyenes felszólítjuk -is az, hogy a legcsekélyebb renitenskedést tapasztalva, azonnal golyót röpíthetnek „a hitvány fekete" tarkójába. Képzelhető ilyen körülmények között, hogy micsoda b a sás kod ás bán élik ki pökldiendisó- güket ezek a képtelenül durva bérencek. Spivak 'tizenkét k Hőnyi „élelmiszert" is összegyűjtött a különböző georgiai néger börtönökben ebédre szánt, de meghatározhatatlan minőségű tápanyagokból. Ezeket a hatóságok előtt ólommal lezárva, elküldötte volt a washingtoni közegészségügyi államtitkársághoz és most úgy a Newyork Héráid, mint a Chicago Tribüné hasábos cikkekben adják föl egymásután-a fogas kérdéseket a központi kormányzatnak, hogy vájjon mikor lesz szives az állam vegyészeinek „felfedezéséről" beszámolni, akiknek „talán félév alatt sikerülhetett" az ismeretlenségig széjjel főzött és laikus ember szemében legalább is fűrész- porra emlékeztető masszából a tápértékét meghatározni? A könyv különben is tele van vei őt rázó jelenetekkel. íme a nem mindennapi barbár mód, ahogyan napszurással büntetik a már szavakkal alig kifejezhető sorsban vergődő négereket. Ezek a nap szúrást Keltetővé tevő börtönök valamelyik sivatagnak végtelen magányában egyszerű drótketrecből állanak, amelyekbe, mint egérfogókba zsúfolják be a boOdog-alan elítélteket. Azulán képzeljük el a tropikus napot, amint izzóvá füzesi ti ezt a vasketr-ecet és gondoljunk az állatkertben parádézó bestiákra, amelyeket az ember — a maga xévült önkénykedésében — azért hébe-hóba még etet is. Árnyékról is gondoskodás történik minden menazsériában. Itt Georgia napszuró fogdáiban azonban sem árnyék, sem ital, sem fürdő — semmi sincs. Csak az a képtelen moslék, amelyről — úgy látszik — még vitatkozik a kémia, hogy vájjon miből is állhat? A rabok, akiket szántszándékkal sáttétnek halálra a nappal, huszonnégy órában egyszer kapnak egy csaj- kányd eledelt, különben se ágyuk, ,se lócájuk — ott vergődnek a forró homokon. Ötvenen, sokszor százan összezsúfolva egy hatvan négyzetméternyi területen, várják, hogy vájjon egyiket a másik után hogyan üti meg a guta? Aki tíz napig kibírja ezt a gyilkos klímát, azt szabadon engedik. De akkor is mi vár rá? Leginkább kényszermunkára adják 'ki a vidék farmeredhez valahová, ahol leggyakrabban ismét csak a korbács az, amely izzadt hátán olykor végigsujt, máskon* pedig az orra előtt betvenkedik, hogy szabadságról még álomban sem támadjon rémképe annak, akit történetesen sötét bőrrel szült az édesanyja. Az amerikai sajtó, bár nagyritkán hangot ad a diéli államokban uralkodó minden emberi jóérzést meghazudtoló állapotokról, valahogy azért most is keztyüs kézzel bánik a problémával — mert hát hiába — az amerikai asszony szemében végletekig utált valami a néger és amíg ezek a hipokrita puritánok nem kapnak epeömlést, addig sajnos, hiába lessük a fölháborodott közvéleménynek azt az elementáris erejét, amely máról-holnapra véget vethetne ezeknek a — mit is mondjunk — szörnyűségeknek. Floridában most pattant ki egy nem mindennapi botrány, amely szintén alkalmas arra, hogy némi fényt derítsen a négerek helyzetére a demokratikus Amerikában. Kisült ugyanis, hogy az állam bérbe adta a néger rabjait, akikkel azután egy magánvállalat közmunkákat végeztetett. A sajtó csemegének lovagolA To'dy Kör műkedvelőinek nagy sikerei Az aj rokon Pozsony, január 7. (Pozsonyi szerkes’ztősé'gliaktöl). Az uj rokon — Csathó Kálmán kedves taibő- jü vigjátéka. amely a budapesti Nemzeti Színház müsordaraibja, — műkedvelők számára meglehetősen nehéz dió, tehát nagy „fába vágta fevscájít" Matzon Ernőmé, az agilis főrenidezönő, amikor a Tűldy Kör pozsonyi grágájáva-1 ezt a darabot adta elő. A pozsonyi magyar közönség nagy várakozással tekimtetit az előadás elé, mert sejtette a nehézségeket, de viszont tudta azt is, hogy amire Matizonwé vállalkozik, azt száz százalékosan meg is valósítja. Csütörtökön este fél tiz órakor felgördült a függöny az Atlonhan. A nézőtéren ott volt a pozsonyi magyarság szine-java, pedig egy másik magyar rendezés is volt ez estén. Az első sorokban ott láttuk Szapáry Ilonát, Esterházy Jánost-, az országos keresztényszocdalsta párt elnökét, Bartók László dr. magyar kir. konzult, Jabloniczky Jáncs dir. nemzetgyűlési képviselőt, Jankovics Marcell dr-.t-, Ahünger László dr. országos pártigazgatót Az előadás mindenben igazolta a hozzá fűzött reményeket. Valériám Blanchet ólatzon Ernőmé játszotta üde, fiatalos temperamentummal, sok egyéni bájjal. Az ember szánté azt hitte, hogy nem is műkedvelő, hanem hivatásos színésznő mozog előtte. Sok-sok megérdemelt tápéban volt résre, ő volt az előadás lelke, minden körülötte mozgott, valósággal uralta a színpadot és vitte a darabot a siker felé. W-imrner Marianne Margit szerepében mindvégig disztlngvált, finom, halkőzavu alakítást nyújtott. Ez volt az első színpadi szereplése és a gárda csak büszke lehet rá, mert igazán értéke s tagot nyert benne. Ugyanezt mondhatjuk a másik uj tagról: Sz. Bánky Margitról, aki Piroska néni szerepéből kabinet-alakítást csinált. Soha túlzásba nem vitt játékával többször hangos kacajra fakasztotta a közönséget, amely több ízben is nyiltszini tapssal honorálta játékát. Gaál E'ia Tóni mamája energikus, mindvégig komoly, Szántó Ilonka Ida nénije jóízű, Sárossy Bözsi Lilla nénije szántén nagyon ügyesen elgondolt alakiitás volt. Újhegyi Emrny és Grünwidl Lydia, a két fess menyecske mellett kitűnt ficánkoló temperamentumával a bájos kis M-a tej-lka Duci Málcsi szerepében. A férfiak közül Nógrády Ferenc vitte el a babért, aki Gedeon Mihály földbirtokost férlias elánnal, valóságos kiseferencezerüen alakította. Gyönyörűen csengő szép magyar beszéde, daliás megjelenése teljes illúziót keltett. Özére Oszkár Dezső bácsija a papucshős férjet élethűen hozta elénk. Farkas Lajos, Székely Béla és Bározy Jenő tűntek még ká az együttesből, tudásuk legjavát adták a kedves gyermekszereplőikkel együtt. A közönség a szereplőket a második felvonás után valósággal elhalmozta virágajándékokka! és ismételten szólította a lámpák elé. Az előadás belenyúlt az éjfél utáni órákba. R. J. fa ki ezt a nem mindennapi panamát és egész Amerika türelmetlenül várja, hogy mikor kerülnek végre börtönbe azok az ügyesek, akik három bőrt akartak lenyúzni — mindig csak — a négerről! ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény (26) Mari bácsival most már aztán végképpen nem lehetett bírni. Mig mi négyen, Merenyán- szky néni, Évike, édesanyám és én, visszamenekülve a hálószobába, az örömtől s a boldogságtól felváltva egymást ölelgettük, addig a szivarszagu asszonyság az ebédlőben, azt hiszem, most már a ougoscipőjével is csapkodta az asztalt és esküdözött, hogy a szökés előkészítésében pedig — most már világosan ’átja —. nemcsak annak a gyalázatos Huda- cseknek és könnyelmű sógorának, hanem ennek a meggondolatlan Iudnak, már mint Me- renyánszky néninek is része van. Már pedig abból, hogy ő arra a vándor tarokkpartnerre bízza Évike neve'l let ásót, semmi eem lesz, Hudacsek elő sem merészeljen bújni a széna- padlásról, mert eddig csak ígérte, de most már visszavonhatatlanul pofonveri!... Hiába magyarázta neki Merenyánszky bácsi és édesapám, hogy szegény Hudacsek a legártatlanabb személy az egész bűnesetben, sőt még hálával is tartoznak neki, mert ha ránk nem talál az országút árkában, nyomorultan elpusztulunk, Mari bácsi nem engedte magát becsapni, hanem percről-percre dühödtebben verte ni asztalt s a végén már lelő véssél fenyeget te Hudacsek tanár urat. Édesapám feihevülve nyitott a hálószobába. Mi szétrebbentünk, ő megállt a küszöbön és a kabátja újjávcl felszántotta veritékes homlokát. Az!ári rné|v -óbafiússal édesanyámhoz fordult: Hí gin uh dm Mari bácsi ia totál meg- goőrült!... ír fa: Szilárd János Édesanyám a Merenyánszky nénivel megértő pillantást váltott, hogy majd ők beszélnek vele. Aztán a lelkünkre kötve, hogy csak akkor nyissuk ki az ajtót, ha ők kopognak, magunkra hagylak. A nógrádi kúriák között abban az időiben nagyobb vend ég járás, egy-egy hiányzó tarokk- partner vagy hasonló veszedelmek esetén gyorslábú cigánygyerekek tartották fenn a távirati összekö tét test és örök dicsőségére szolgál Ragya nemzetségének, hogy alig tették ki lábukat az öregek a szobából, az alsó- vihorai kutyafalka az udvaron ismét zajonga- ui kezdeti.. Merenyánszky bácsi kuvaszai nyilván abba a tévedésbe estek, hogy a kutyák nálunk is csak akkor kapnak enni, ha idegen kocsi gördül az ambituis elé, mert azt a két himtót, mely most a Kakasgyufa és Pulykatojás szüleivel, a Hujagos bácsinkkal és rögtön utána a Kürtössy Lacika szüleivel az udvarunkra robogott, az önkívületi örömükben ugráló és uyalakodó ebektől csak nehezen lehetett megtisztítani. Hajagosék és Kürtössyék már mindent tudtak. Az öreg Iíajagosnak első kérdése az volt, — már a kocsiról kiabálta —, hogy hol van Pulykatojás és Kakasgyufa? Mikor édesapám rosszul palástolt büszkeséggel megnyugtatta őt, hogy csak mi szöktünk meg a városból, de az ő fiai engedelmesen olt maradtak, láthatólag el szomorodott. Egész utón az a remény éltette, hogy a vén Ragya gyorslábú unokája helytelen i/uformációkat kapott a megszökött gyerekek száma felől és amiatt a két gyámoltalan fickó miatt nem kell majd az apám előtt I szégyenkeznie, de most már azt is megbánta, hogy egyáltalában és még hozzá ilyen lóhalá- iában átszaladtak. Lesütött szemmel hallgatta a felesége lel kendezés ét, hogy hála annak a jó Istennek, az ő gyerekei nem szöktek meg, mert azok jólnevelt fiuk, mire Mari bácsi nem mulasztotta el azonnal megjegyezni, hogy csak hallgasson, ha az ura nem lenne hatökör a tarokkhoz és neki is hiányozna a Hudacsek ur, akkor azok a jólnevelt fiuk is megszöktek volna. Körülbelül ilyenformán torkolta le Mari bácsi Kürtössy nénit is, ki szintén határtalanul boldog volt, hogy nem szökött meg az ő drága Lacikája, de hozzátette, hogy az ő drága Lacikája még akkor is túlságosan mafla lenne az ilyen nagystílű vállalkozáshoz, ha az 'édesapja tarokkozni tudna, pedig még ma sem képes a hercet a kárótól megkülönböefetni. Aztán nagyokat füstölve a virzsiniájából és mindenkit letorkolva, aki az ellenkezőjét merte állítani, előadta, hogy a gyerekek voltaképpen ártatlanok, mert csak ezek a véd és könnyelmű szamarak, már mint a Merenyánszky bácsi és édesapáim, valamint az a gyalázatos Hudacsek eszelték ki az egész szökést, igy akarnak az ő eszén túljárni, igy ákarják a negyedik tarokkpartnert nélkülözhetetlennek feltüntetni, de abból semmi sem lesz, mert le s© jöjjön az a Hudacsek arról a szénapadlás- i*ól, ő leakasztja az apám puskáját és habozás nélkül keresztüllövi, aztán kocsira ül, bemegy a közjegyzőhöz és a gall a busái birtokot, meg a losonci házat ráíratja a karmelita apácákra. Az öreg Verőn ezalatt folytonos sopánko- dások közben, hogy teremtő jóságos Istenem, déli fél tizenkettőkor ennyi vendég, egy élesre fent konyhakéssel a kezében s a hóna alatt a vérfogó tállal a baromfiudvarba csoszogott, ahol nagy mozgalom és jajveszékelés támadt a megjelenésére. A vén Mátyás kocsist berendelték a konyhába mákot törni, a felesége átszaladt a szomszédból tésztát gyúrni, apám lecsalta magával a pincébe Me* reuyánszky bácsit, hogy majd bort fejtenek s a nagy vendég járások régen észlelt pompás illataitól előcsalogatva, Ragya és teljes zenekara is ott hangolta már a léckerítés mögött szerszámait. Mi a hálószoba ablakából mindent láttunk és mindent hallottunk e ha nem figyelmeztet rá az ebédlőből Maii bácsinak egy-egy duhajabb kitörése, hogy az öregek még nem határoztak, mi lesz velünk, itthon maradunk-e a Hudacsek tanár ur gondjaira bízva, ahogy ezt nemcsak mi, gyerekek, hanem titokban a szüléink is szerették volna, avagy Mari bácsi gonosz szándéka teljesedik be rajtunk és visszavisznek a városba... igen, ha a régi gondtalan időknek ebbe a boldog hangulatába a férfiak egészséges kacagásán, az asszonyok derült lármáján, a konyha vidám zaján és a cigányok türelmetlen cincogásán keresztül nem harsog be az ebédlőből a szivarszagu asz- szooyság egy-egy kijózanító ordítása, akkor mink ott a hálószobában már nemcsak a zárdáról, a Duszig tanár urékról és a káposzta- főzelékről fasirozott hússal, hanem a város és az iskola minden fájdalmas tapasztalatáról megfeledkeztünk volna. Évike ugyan a leghatározottabban kijelentette, hogy ő inkább meghal, semhogy visszamenjen a zárdába, én pedig apámnak a Duszig tanár urra vonatkozó német Ígéretéből éppen eléggé megérthettem, hogy engem oda még egyszer visszavinni erkölcsi képtelenség, de Mari bácsi az ebédlőben most. aztán olyan komolyan és olyan hangon, hogy szinte már a cserepek is meglazultak a háztetőn, követelte és többször egymásután megismételte, hogy vagy azonnal, de tüstént kocsira ültetnek minket s a városba haladéktalanul visszavisznek, vagy pedig először lelövi Iludacseket, aztán ő megy be a városba és az egész gallabusai birtokot, meg a losonci házat ráíratja .a karmelita apácákra. A szorongásnak és a félelemnek ezekben a nehéz perceibeu, amikor a szivarszagu asz- szonyság tombMásától már úgyis vesékig megrendül lü nk, kétségbeeső! t ja jveszékelésre let t ünk figyelmesek. • Úgy sivalkodotl valaki az udvaron, mintha nyúzták volna,
