Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-08 / 6. (3116.) szám
6 1933 január 8, vasárnap. ^M<M-7V\A.G§XR-HTRLAé tan Megoáltozott előjelek Irta: Neubauer Pál Plusz és mínusz matematikai, de egyben erkölcsi előjel. A matematikában még változatlanul érvényesek, az erkölcsi világban megvál- ..jtoztak és majdnem, hogy helyet cseréltek. Az rí 1914-es vízözön előtt férfit a nőtől, tolvajt a -rendes embertől pontosan meg lehetett különböztetni. Ma ez nem is olyan könnyű föladat, ha nem nézzük egyszerűsítve a nadrágot és a szoknyát, lopást és lelkiismeretességet és kusza vonalakon elindulva, a fölfedező nyugodt szenvedélyével átadjuk magunkat az újszerűnek, meglepő lehetőségeknek. Nem kell sok tanulmány hozzá, hogy akaratlanul egy döbbenetesen uj világmatematika hatalmába kerítsen és az iskolázott, a „jó családból származó11 és mint ilyen, stabil fogalmak fölött rendelkező ember a* plusz- és minusz-jelek jazzes táncában lélegzetvisszafojtva végzetes helycseréket állapítson meg. Egy amerikai statisztika szerint az utolsó évben 2500 férfi követett el öngyilkosságot feleségétől való félelmében. Ezek a férfiak elvesz- tették állásaikat és nem tudtak munkához jut- " ni, nem kerestek egy centet sem. Az asszonyok kerestek, ők akkor is tudnak keresni, ha a férfi munkája nem kell senkinek. A dolgozó és kereső nő ma bevett szokás és mint jelenség a jómódú polgári társadalomban sem kiütköző, hiszen a nők ezt akarták az emancipációval: függetlenségek amely uj értéket kölcsönöz nekik. A nemrég még ikigunyolt emancipáció („Minden suffraget azért suffraget, mert csúnya44, „Az asszonynak főzőkanál való a kezébe14 — mindenki emlékszik még ezekre az elintézéseire egy elkeseredett mozgalomnak) ma már társadalmi rend és mert rend, meghozta, mint minden 'befejezett forradalom, az érem másik oldalát: a férfi a kereső asszony mellett csak addig állja meg a helyét, amig maga is keres és legalább mégegyszer annyit, mint az asz- szony. Szociális téren a férfikereset pluezjele női logika következtében át akart ugrani a, mínuszra és nagyrészt át is ugrott akkor, amikor a gazdasági élet változása miatt egyre több asz- szonynak keresnie kellett, de a megvadult matematika megvaditotta a házastársak egymáshoz való viszonyát és az egyenletben nullává degradálódott az, aki annakelőtte az egészet jelentette: a férfi. Amerikában 2500 férfi nem bírta ki ezt a változást és inkább öngyilkosságot követett el, semhogy napról-napra lássa, milyen megsemmisülő alakot ölt egy matematikai jel megfordítása a reális életben, a feleség és a gyerek arckifejezésében. Ezek a férfiak egy darabig küzdöttek a válsággal, majd próbálták magukkal elhitetni, hogy megváltozott idők megváltozott erők lesi törvényszerűséget is elbírnak, végül azonban az előjelek áldozatai lettek, végső és fölborító tettel bizonyítva be azt, hogy a matematika és az erkölcs valahol a dolgok legmélyén azonosak és 'hogy az örök előjelek értelmét nem lehet fölcserélni. Persze, a fejlődés nem gondol ezekre a tragikumokra —, ez egyéni élmény. Egy másik statisztika azt mondja, hogy az emancipált asszonyok közül a férjesek 95 százaléka, a hajado- nok 68 százaléka visszakivánkozik a .Jiázi életbe44 s az emancipációs kenyérkeresettel nincsenek megelégedve. Kereső nő, aki munkanélküli férjét eltartja és az eltartott férfi tehát ugyanazt nyögi és mégsem tudnak azon segíteni, amit ők maguk idéztek elő. Mikor a nő családanya volt és a házban merült ki tevékenysége, gyárba, Íróasztalhoz kívánkozott, pilóta és védőügyvéd akart lenni. Férjek és családapák az akkori időben viszont sokat panaszkodtak, mert ők fedezték a ház szükségleteit és abban az időben vált divatossá a „Luxus- weibehen44 megbélyegző jelzője. Közben a nő frizurában és ruhában, modorban és életpTak- szisban oly közel jutott a férfihoz, hogy kilencven százalékban helyettesítette őt, aki matematikai szabályok szerint kénytelen volt sokat átvenni a nő hivatásából és tevékenységéből. Weininger, a nőgyülölet tudományos megalapozója, ma mosolyogni való figura: a Luxus- weibehenek nagyrésze rég letette a doktorátust és a sofőrvizsgát és Beinhorn kisasszony úgy száguld egymaga a Szahara fölött, mint ahogy az ügyvédnő kéri férfivédence fölmentését. Hol vannak a régi jó Hedda Gablerek és Nórák. Keresd őket a férfiak közt, nyájas olvasó, akik nem tudnak keresni, nem tartják el a családot és mint tehetetlen koronái a teremtésnek, fölöslegessé válnak. Ki tehet róla, hogy az előjelek megváltoz- .„tak? Az emberiség, sajnos, mindenre hallgat, csak a matematikára nem, bár az elemista is tudja, hogy ez az egyetlen csalhatatlan tudomány, igaz, hogy minden életbeli kategóriától megfosztott és ezért, csalhatatlan tudomány. Egy történet 1932-ből megdönti a matematikát és zsákuccába kergeti a logikát, óriási kocsi szénnel megrakodva döcög végig a külvároson. Rongyos és éhes gyerekek követik a kocsit, settenkednek körülötte és valahányszor egy szén-, vagy fadarab leesik, gyorsan fölszedik és egy zsákba, csúsztatják, hogy hazavigyék a családnak. A fuvarozók ismerik már ezt a mókát és deszkákkal kerítik körül a szekeret, hogy le ne csússzon a szén, azonfölü] meg mogorva arccal gyalog kisérik a kocsit és gorombán elhes- segetik a kis „tolvajokat44. A kiskorú tolvajok azonban nem tágítanak, úgy kísérik a számukra és a didergő család számára óriásbecsü szénszállítmányt, mint a cápák a hajót, hiszen nem szabad üres. kézzel hazajönniük, mert az apjuk nem keres, az anyjuk pedig csak este érkezik holtfáradtan haza a gyárból néhány koronával, amiből szénre és fára nem telik. A kocsirako- mány őre többször rájukmordul, de a kis tolvajok minduntalan visszaszaladnak, ha egy morzsa lehull és hiába minden, még az ostor sem segít a dolgon: kocsis, mint népnevelő Pesta- lozzi fölmondja a szolgálatot és a tolvaj meg a rendes ember értékei a megváltozott előjelekkel együtt pillanatok alatt fölcserélődnek. Megint a matematika és az erkölcs —, és kiderül itt is, mint a nő és a férfi esetében, hogy nem is olyan egyszerű ez az erkölcsegyenleg. Az öreg kocsis nem éppen Einstein és nincs ideje rá, hogy a komplikált kettős egyenletet megoldja. Mégegyszer, de már rezignáltan búcsút mondva a Kornél ius Van D cmgennek, a modern Párig rajongott festőjének egy szigorúan exkluzív, de annál mámoritóbb és pazarabb estélyén ismerkedtem meg vele. A dómszerü, két emelet magasra boltozott roppant teremben óriás pamlagokon hevertünk; csípőig dekoltáltam a lilahaju vagy ezüstfejü nők; ametisztgom bős frakkban az urak. A pezsgőspoharak már imbolyogtak előttünk a padlón és a roppant portrék a festőállványokról részegen belekacagtak a körbe. Aki nem volt itt autentikus comtesse vagy dúc „descendant des croisades44, az legalább skót lady volt vagy nyugalmazott nagykövet. A világhírű koreai táncos már végigesett a földön, a látszatra hasába merített kris- sel, a karzat mögé rejtett zenekar ámbra- illatos felhőkön át küldte felénk alvatag távoli muzsikahangjait, kicsit még a Mary Marquet perverz kupiéi zúgtak az agyunkban és a Marié Dubas gamimos kacagása, de egyébként ernyedt csend volt és kevés halkan zsongó 'beszéd. — Nézzen ide — mondta szomszédjának váratlanul nagyon józan és nagyon precíz hangon Capt. Grieves, a nagy londoni sports- man és versenyistállótulajdonos, egy a szokott adóbélyeggel lezárt kártyaosomagot huzva elő zsebéből. — Ezt a kártyajátékot jövet vettem útközben: Sem én, sem más nem nyúlhatott még hozzá. Meri-e evvel a kártyával, itt, mindnyájunk előtt és improvizáltam bemutatni, hogy amit csinál, az nem kártyakunszt, hanem valóban gondolatolvasás A megszólított elegáns barna fiatalember, kinek ruhája nem, csak mozgékony, állandó an feszült, figyelő, kissé talán cigányos arca mutatta, hogy nem egészen e választékos zárt körbe tartozik (Don Gio vaumnak neveztette magát s később megtudtam, hogy magyar származású) szolgálatkész mosollyal szökkent talpra. — Nagyon szívesen — mondta — sőt annál szívesebben, mert a kártyacsomag uj. Mert igy legalább egészen biztos, hogy senki.sem manipulált még vele. Ne is adja a kezembe, ne is mutassa meg, hanem osszon hölgyeiknek és uraknak, mintha társasjátékot játszanánk, mindenkinek egy-egy lapot. Azután mindenki nézze meg jól a lapját és gondoljon a számra vagy figurára, amit kapott. Capt. Grieves nagy gráciával szolgált ki valamennyiünket. Utolsónak maga a szakállas, pipás Van Dongen vett egyet, megnézte és bársonyzekéje belső zsebébe dugta. Don maga többévtizedes rendességének, megbizha- tósázának, egy világrendnek, amely a nagy rendetlenségben fölborult, megkísérli az ostor boldogabb végével a rend helyreállítását és az erkölcs megmentését, de belsejében annyira meg van győződve e művelete kilátástalam&ágá- tóI, hogy nem nézi a gyerekeket, hanem úgy találomra a levegőbe suhint, mintha elkeseredetten föladná a küzdelmet és Petőfivel nagyot ütne a világrend szamarának a fejére, hiszen szamár legyen, aki magát ebben a fejben kiismeri. Aztán meg nyugodtan fölkapaszkodik a szekérre, nem törődik többet a kis tolvajokkal és valami egészen váratlan és esztelen dolgot cselekszik: meglazít egy deszkát és kis időközökben úgy rendezgeti a szenet és a fát, hogy mintegy az akaratán kivül lefricskáz egy-egy darabot a fekete gyémántokból a gyerekek lába elé. A kis tolvajok megértik a rendes, megbízható öreg plusz- és minu&z-jeleinek nekik kedvező és nemvárt átalakulását és szedik föl a mannát, a házi meleget, azt, ami a régi rendes és polgári tűzhelyet tűzhellyé tette, amíg volt szén és munka és nem kellett tolvajnak lenni, hogy befütsenek a tűzhelyen. így esik meg, hogy bár matematika és erkölcs valahol a dolgok legmélyén azonosak, az előjelek fölcserélődése következtében vitustáncot lejtenek az értékek és ebben a táncban a nőt a férfitól, a tolvajt a rendes embertől csak nagynehezen és eeetről-esetre tudjuk megkülönböztetni. Úgy látszik, a gondolatok uj rendszeresítésére van szükségünk, egy uj matematikára és logikára. Giovanni pedig minden etikett megsértésével öt, a házigazdát vette elő elsőnek: — Nézzen rám, kedves mester... ön a treff kilencest őrzi keblén ... Van Dongen mosolyogva húzta elő kabátjából a treff kilencest, míg Don Giovanni most máir sorra vette a hölgyeket: — A grófnő a coeur ralet rejtette letikül- jébe... Nézzen rám, Madame la Dnchesse: kegyed á pique dámát kapta. Kék, szürke és -barna szemek gyors egymásutánban szegeződtek egyre nagyobb megdöbbenéssel a csodálatos emberre, ki előtt mindenkinek „szint kellett vallani44. — A kártyák nem érdekelnek — mondotta mosolyogva a gondoliatolvasó — csak az emberek. önök, hölgyeim, természetesen legjobban. Legyen szives Mr. Grieves, tegyen le két lapot, bármelyiket, valamelyik párnára. Jó messzire kérem, leghelyesebben a hátam mögé, hogy ne láthassam semmiesetre. — Azután hirtelen a félkönyékről figyelő Murát hercegnőhöz fordult, ki távolba,néző tekintettel láthatólag érdek nélkül szemlélte a dolgok folyását. — Madame la Prinoesse — mondotta — kegyed csak oly kevéssé láthatja helyéről a lapokat, mint én, de meg nem is érdeklik- Nem is zavarom fel kényelmes helyéről, csak arra kérem, hogy nézzen erősen a szemembe. Én most e pillanatban nagyon erősen két számra gondolok. Két színes számra* Melyik az a két szám, meg tudná mondani? És a hercegnő kissé bosszúsan, kissé vonakodva, de habozás nélkül felelte: — Egy fekete kettes és egy piros hármas. Aztán mindnyájan bámulva csődültünk a párna felé, melyen egy pique kettes és egy coeur hármas feküdt... — Most nézzen rám erősen és mondja meg, mig hármat számolok, a trükküt, hogy hogy csinálta ezt — támadtam rá a terem rejtett szögletében Don Giovannira. Mosolyogva nézett rám, a szeme fáradt volt és a homloka veritékes és halkan, engedelmesen felelte, szégyenkezve egy kissé: — Nem is hiszi, hogy mennyire szeretném megmondhatni. Hogy mennyit gondolkoztam rajta már én magam, hogy hogyan csinálom Csak annyit tudok, hogy mindig sikerül, ha nem vagyok túlságos fáradt és hogy utána izzadok és szédülök a fáradtságtól- Minden egyes esetiben félek, hogy nem fogom eltalálni — és minden egyes esetben sikerül Tudok a mások gondolataiban olvasni ée tudom közölni másokkal az én gondolataimat beszéd nélkül. Ez ugylátszik valami különös tehetség, olyanformán, mint a nyelvéraék vagy a zenei hallás — vagy mint a Van Dongen festeni tudása- Ennyi az egész. — És ez a tehetség veleszületik az emberrel, mint a zenei hallás és a nyelvérzéik, vagy tanulás és tréning eredménye is, mint a fárámászás és a festeni tudás? — kérdeztem. — Még ezt sem tudom — felelte vállat vonva Don Giovanni. — Én egész véletlenül döbbentem rá, hogy valakinek a gondolatát kitalálom. Akkor is előadó voltam és egy kicsit szerettem bűvészkedni is. Egy társaságban valami ilyen Schwarzkünstler-produk- ciót mutattam be. Egy ismerősöm, egy ezre- des különben, ült közvetlen közelemben és láttam az arcán, hogy igen töpreng azon, hogy hogyan csináltam a trükköt. Hirtelen, egész önfeledten, rászólok: „Téved, colonel. Nem úgy csináltam, ahogy gondolja, hanem igy44 — és megmutattam neki. (Sosem csináltam ugyanis titkot a trükkjeimből-) „Nem mondaná meg, hogy én hogy gondoltam?44 kérdezte nevetve a colonel. Én azután szépen elmondtam neki, hogy ő mit gondolt, anélkül, hosry meg tudtam volna mondani, hogy honnan tudom. — Mikor este hazamentem, soká gondolkoztam az eseten. Végül is azt mondtam ma- gaminak: Hogy hogyan tudok olvasni a mások gondolataiban, az utó végre nem fonto-j. Fontos az, hogy tudok és hogy ebből a tudásomból meg lehet élni. Először egész kézzelfogható dolgokkal próbálkoztam, aztán jutottam a kártyára. Az az érzésem, hogy a gondolatolvasás trükkje valahogyan a gyorsaságban rejlik. Egy pillanat törtrésze alatt megérzem a másik ember impulzusát és már ugyanabban a pillanatban reagálok is rá/. Ma már, hogy mindenféle tudósok előtt produkáltam magamat, senki sem kételkedik benne, hogy valóban olvasom a mások gondolatait. Londonban a Scotland Yard, a híres angol rendőr ség egész különlegesen érdeklődött a tehetségem iránt. A szokásos évi nagy vacsorájukon Lord Trenehard-nak, a Scotland Yard főnökének kérésére mint műkedvelő zsebtolvaj léptem fel, annál a tehetségemnél fogva, hogy meg tudom mondani, hogy az, akit megnézek, hová rejtett eb valamit. Ezen a hóikor ne-i estélyen kétszáz detektív gyűr között neki, hogy leleplezzen, vagy hogy utánam csinálja a művészetet. De nem sikerült nekik... — Miért hangsúlyozta az imént — kérdez tem — hogy a káirtyacsomag érintetlen legyen? — Mert természetesen nem tudok dolgozni preparált kártyákkal, ha a közönség ösz- szebeszél ellenem. Már megpróbálták, hogy igy zavarjanak meg. Nemrég történt ugyancsak előkelő magántársaságban- Egy angol lord hozta a kártyát, mely fehér papirosba volt beletekerve, nem a szokott gyári csomagolásba. Ez mindjárt gyanús volt nekem, de azért mosolyogva álltam rendelkezésére a lordnak, csakúgy, mint Capt. Grievesnek az imént. Hanem mikor kiálltam a középre, egy pillanatra lehunytam a szememet és rögtön I ki is nyitottam megint. Eléig hamar, hogy elfogjam a lord pillantását, ki össze mosolygott a közönséggel. Most már tudtam, hogy összejátszottak ellenem és hogy valami trükk van a kártyák körül- Talán hiányoznak egyes lapok, vagy többször ugyanazok. Odafordultam a lordhoz, erősen a szemébe néztem és tisztán éreztem, hogy „coeur ász44. Erre szigorúan mondtam neki: „Tessék most, mielőtt hozzáfognék, a szív disznóra gondolni erősen.44 A lord a szemembe nézett és megrándult az ajka, mint aki mondana valamit, de nem mondja. Most már nagyon tisztában voltam mindennél. „Köszönöm44 mondtam teljes fölénnyel. „Mindent tudok már. A csomagban nincs coeur ász. A csomag nem teljes és preparálva van. Ezzel a kártyával nem dolgozom. Kérek másik csomagot44... — Ezt a kis esetet szánt szándékkal beszéltem el önnek, mert ez talán választ ad az ön kérdésére, hogy hol van az eljárásomban a trükk. Ebből az esetből látható, hogy hogy kapom az útbaigazítást akaratlanul attól az embertől, aki szembenéz velem. Nem boszorkányság a dolog, hiszen az idézett esetiben is közeli volt a feltevés, hogy a trükköt a ooeux ásszal csinálták, minthogy az a legfeltűnőbb kártya a pakliban ... T alálkozásom a gondolaüolvasóval Irías Denedek Károly (Paris) | .■ ■ ■■ C|a*Ca> MAI. fl Felkérjük azokat az igen tisztelt Előfizetőinket, akik flSZlGit Ir^OVIZGlOinXIlGK I az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy az esedékes előfizetést nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott ősszeget postafordultával hiadőhivatalunhhoz juttatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk.
