Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-01 / 1. (3111.) szám

1933 január 1, vasárnap. A Národní Listy a revíziós mozgalomról Prága, december 31. A nemzeti demokra­ta Národnd Listy Londonból jelenti: ,,Az utóbbi időben egyre érezhetőbbé válik a nyu­gati államokban a békeszerződések revízió­jára irányuló agitáció. Az itteni információk szerint e propaganda szervezői francia és an­gol publicistákat igyekeznek sziogálatukba állítani és vezető újságokat rábírni arra, hogy hasábjaikat ia propaganda rendelkezé­sére bocsássák. Az eddig főként Németor­szágból és a legyőzött államokból kinduló akció megerősítését Olaszország terhére Ír­ják-" E londoni jelentéshez a Národnd Listy a következőket fűzd hozzá: „Olaszország rész­vétele a revizionista akcióban egyre leplezet­lenebből .int kifejezésre. Mussolini ismert nyilatkozatai és az olasz sajtó Írásmódja sen­kit sem hagynak kétségben afelől, hogy az olasz körökben egyre nagyobb mértékben vet horgonyt a revizionista törekvések iránti rokonszenv és csak arra várnak, hogy mikor és milyen konkrét programformában fogják azt érvényesíteni. Nemrégiben a hivatalosan inspirált Giornale dTtalia ezt irta: A béke- szerződések revíziójára irányuló mozgalom már folyamatban van és két etapot ért el, amelyek neve Lausanne és Genf." „Berlini jeleptéeek szerint — rja tovább a Národni Ldsíy^—. Scbleicher tábornok környe­zetéből olyan hírek terjednek el, hogy Né­metország rövidesen meg fogja lepni a gen­fi konferenciát a szerződés territoriális reví­ziójának követelésével és pedig abban a pil­lanatban, mihelyt a többi hatalmak, főleg Faneiaország a biztonsági probléma megol­dását fogja követelni. A német argumentáció szempontjából mindaddig nem lehet bizton­sági garanciákról beszélni, amíg a jelenlegi status quo meg nem változik. Szerintük a határrevizió révén Európában oly helyzetet kell létrehozni, hogy azt Franciaországon és szövetségesein kívül Németország, Magyar- ország, Bulgária, Olaszország és Szovjetorosz- ország is garantálhassa. Egészen természe­tes, hogy a fenyegetett államokat ;az egyre növekvő revizionista mozgalom még határo­zottabb és elővigyázatosabb fellépésre kény­szeríti saját határaik és jogaik védelme ér­dekében. Középeurópa kis államai benső fe­gyelemmel és együttes eljárással kell, hogy szem beszálljanak az ebből kiinduló veszede­lemmel és nem volt meglepő az sem, hogy a külföld a kisantant legutolsó belgrádi konfe­renciájában elsősorban is az Európában pro­pagált revízió elleni védekezés manifeszíá- cióját látja. A revíziós akció fellépéséről ér­dekes helyzetjelentést irt André Chéradame- a közismert francia publicista- Megjósolja, hogy 1933 végéig Franciaország egy olasz- német ultimátum elé kerül, miszerint mond­jon íe Közép- és Kelet-európábán levő. szö­vetségeseiről — Csehszlovákiáról, Jugoszlá­viáról, Romániáról és Lengyelországról. Ché­radame a jósoltak előhírnökeit a különböző mauifesztáeiókban és nyilatkozatokban látja, melyek az utóbbi időben Olaszországból, Né- : metországból vagy Magyarországból keltek • szárnyra. Rámutat különösen Gömbös ma- . gyár miniszterelnök nyilatkoztára, amelyet Rómából való visszatérte után november 26.-án mondott. 1933 a. revízió esztendeje lesz. Chéradame hangsúlyozottan mondja, — folytatja a Národní Listy — hogy Európa a következő események felé halad: Franciaor­szág középeurópai szövetségeseinek elhagya- tása Franciaország részéről. Közép- és Ke. leteuröpa rendezése a pangermán program szerint: Lengyelország megkisebbitése olyan államra, amely Berlinnek volna alávetve. Jugoszlávia szét darabolása Olaszország, Ma­gyarország, Ausztria és Bulgária javára, úgyhogy csupán Szerbia maradna meg. Ro­mánia meg csonki tása Magyarország s Bulgá­ria javára. Egy szóval: megújítása egy ha­sonló rendszerűek, amilyen a régi Ausztnia- Magyarország veit. Tunisz, Korzika s Nizza át- ' engedése Olaszországnak és bizonyos francia gyarmatok átengedése Németországnak." „Chéradame pesszimista jóslásai megér­demlik — folytatja Kramár lapja — a figye­lembevételt s indítékul kellene hogy szolgál­janak arra, hogy a nemzetközi helyzet ko- : Ipolyságára gondoljunk, még ha azok szenzá­ció haj-bászó jellege sokakat vissza is tart 1 attól, hogy szó szerint vegye őket. Ohérada- me azt állítja, hogy Paul Boneour a revízió kérdésében engedékenyebb lesz, mint az elő­ző francia kormányok s ezt abból a körül- ■ ményből. következteti, hogy külügyminiszteri ] államtitkára az a Pie-rre Col, akj egy évvel ( azelőtt részt vett Berlinben a szerződéseknek a német recept szerint való revíziója érde­kében egybehívott konferencián és Fraqcia- or szagba n azt a propagandát támogatta, 1933 helyett 1940=nek kellene a keresztény napíár élére kerülnie Hogy veietlék meg a keresztény alapját? Krisztus — Krisztus 7-ben született? Prága, december 31. A kronológiának egy nagyon érdekes kérdése, hogy tulajdonkép­pen hojyes-e a mi időszámításunk, vagy pedig korrekcióra szorul, vagyis a küszöbön álló uj esztendő tényleg az 1933-ik-o Krisztus születése után, vagy pedig más dátumot kellene fölébe Írni? Ez a tudományos kérdés már évszázadok óta heves vita anyaga historikusok, teológusok, nyelvészek és asztronómusok között és teljes pontossággal még máig sincsen el­döntve Krisztus születésének dátuma, amihez időszámításunk kezdete van kötve. Legújabban Oswald Gerhadt dr. német teoló­gus, berlini gimnáziumi tanár irt érdekes munkát ebben a kérdésebn. Gerhardt már évek óta tanulmányozza a problémát és mun­kásságának eredményét két hatalmas kötet­ben foglalta össze és ez a munka a tudomány általános elismerésével találkozott, úgy hogy az erlangeni egyetem érdemeinek elismeré­séül Gerhardtot tiszteletbeli doktorává vá­lasztotta meg. Oswald Gerhardt professzor kutatásainak j eredménye az a tétel, hogy időszámításunkba hét esztendő hiba csu-í Szott be, vagyis a küszöbön álló uj esztendő j élére nem 1983-at, hanem 1940-efc kellene j írnunk. Tudvalevő, hogy a. keresztény időszámítás j alapjait az 525 —530 közötti időiben vetették! meg: A keresztény kronológia megteremtője egy j tudós képzettségű szerzetes, Dionysius Exi- guus volt, aki a kronológiának megalapításában a kö­vetkező alapél vet fogadta el: Szűz Mária szep­lőtelen fogantatása március 25-én történt. (Ezért ünnepli a keresztény világ Krisztus születésének emlékezetét, Karácsony napját december 25-én.) Ugyancsak március 25-én kellett Krisztus feltámadásának is megtörtén­nie. Diouysius Exiguusnak ezt a tételét korá­nak összes teológusai elfogadták, amennyi­ben a Szent írás számtalan helyével támasz­totta alá. Tételeinek felállítása után Diouysius most fáradságos asztronómiai számítással ki­derítette, hogy az ő kora előtt ötszáz eszten­dővel melyik március 25-ike esett vasárnapi napra. Ez volt Krisztus halálának a napja. Miután Lukács evangéliuma szerint Jézus harmincéves korában halt meg (.És Jézus mintegy harminc esztendős kezdő lenni", Lu­kács 3, 23.), Dionysius még harminc évet szá­mított vissza és az így talált esztendőt elne­vezte egynek. Dionysius Exiguus kronológiája szerint fogjuk most a küszöbön álló esztendőt 1933-nak írni. A teológusok, nyelvészek és csillagászok nemsokára rámutattak azokra a hibákra, me­lyek Dionysius Exiguus számításaiba becsúsz­tak. így például már Kepler meggyőző csillagászati bizonyí­tékot tudott felhozni amellett, hogy Hero- des, aki végrehajtatta az iníantieidiumot, Krisztus előtt 4-ben hajt meg, tehát Krisztusnak a Dionysius Exiguus érája előtt legalább is öt esztendővel már meg kel­lett születnie. Az egyre haladó tudományos kutatás azután kétségtelenül, kideritett© azt is, hogy Augusztusnak az a parancsa, amely a nép­számlálást rendelte el, (Lön pedig ama napokban, parancs adaték ki Augusztus császártól, hogy irassék össze az egész világ, Lukács 2. 1.) a Krisztus előtti 8—5 esztendők alatt ada­tott ki, bizonyosnak vehető, hogy Krisztus nem egy­nek a hajnalán, hanem a mostani időszámítás szerint azelőtt öt-nyolc évvel született. Oswald Gerhardt professzor nagyon érde­kes csillagászatj argumentumokból indul ki s arra az eredményre jut, hogy Krisztus hét évvel előtt született, mintsem idáig tudtuk. Az ő bizonyítéka annak a csil­lagnak a szerepéhez fűződik, amely a nap­keleti bölcseket, a mágusokat elvezette a gyermek Jézus bölcsőjéhez. Ez a csillag, amelyről Máié evangéliuma má­sodik részében az 1—16. versekben számol be, Gerhardt megállapítása szerint Krisztus előtt 7-ben ragyogott fel a napkeleti bölcsek­nek. A bölcsek az újszülött Krisztust a zsidók újszülött „királyának" (Máté 2, 1.) nevezték és a zsidók újszülött királyát akarták imádni. Herodes felismerte, hogy a bölcsek szava a Messiásra vonatkoahatik. (És összegyűjt vén amely joggal nyugtalanítja Franciaország összes szövetségeseit és barátait" — fejezi be cikkét a Národní Listy. mind a papi fejedelmeket és a nép Írástu­dóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell szület­nie a Krisztusnak? Máté 1, 4.) Eszerint a csil­lagnak azt kellett mutatnia, hogy Izrael leg­nagyobb nemzeti és vallási várakozásai betel­jesedtek. Oswald Gerhardt évek fáradságos munka- javai} identifikálni tudta Izraelnek ezt a hí­res csillagát. Az eLsö támasztó pontot Rabbi Sámuel Carca Írásaiban találta, aki 1360 körül egyik müvé­ben ezt a mondatot irta le: „A Saturnus a mi védelmezőnk." Ezután Gerhardt egész alapo­san áttanulmányozta a nagyon bőséges közép­kori asztrológiai irodalmat s ebben a követ­kező tételeket, találta: „Saturnus első uralmá­nak idején teremtődött a világ, Saturnus har­madik uralmának idején született Krisztus." „A zsidók vallása a Saturnus jegyében áll." „A Saturnus a zsidók számára a signifieatio", vagyi® a Saturnus bolygó mutatja mRg, mikor kö­vetkezik be a zsidó népre valami fontos és lényeges dolog. ! Oswald Gerhardt most már végére járt ezek- j ivek a nyomoknak és úgy találta, hogy Krisz- ! tus előtt 700-tól Krisztus után 1500-ig a Sa- | turnusnak ezt a jelentőségét mindenütt meg I lehet állapítani. Ezt a bolygót mindenütt, ahol ! a csillagokba vetett hit uralkodott, a. zsidóknak s a zsidó vallás védelmezőjé­nek, ,.Izrael isteni csillagának" (Amos 5. 26.) tekintették, sőt a csillagokban hivő zsidók imádásban is részesítették. A párisi nemzeti könyvtárban vau például egy kéziratos zsidó ima, amely a Saturnus bolygóhoz szól­A babiloni asztrálls tájiban a Saturnus és a Jupiter a „két nagy iker" volt. Jupitert te­kintették a király csillagának és a zsidóknál az igazságosság csillaga volt. Az állatkornak tizenkét képe egy bizonyos rendszer szerint úgy volt beosztva, hogy minden képnek bizo­nyos országok és népek voltak alárendelve, így például a bak jegyének a középtenger nyugati országai, a hajak jegyének azok az országok, ame­lyek az Euírates folyó és a Vörös tenger kö­zött terültek el, tehát Palesztina is. Ebből Izraelre s a zsidó népre vonatkozólag fenn­állóit a három tényező: a hajak, a Jupiter és Saturnus összefüggésének nagy jelentő­sége. Bizonyos, hogy amikor ez a három té­nyező szoros kapcsolatba került egymással, akkor valami rendkívüli eseménynek kel­lett előfordulnia az asztráis filozófia felfo­gása szerint. A köteti mágusok pedig csillagászok voltak, akik az égboltozat jelenségeit vizsgálták és azokat a földi élettel hozták kapcsolatba. Amikor tehát észrevették e három tényező­nek együttállását, konjunkcióját, akkor azon nyomban tudták, hogy Izrael sorsában döntő eseménynek kellett előfordulnia. Együtt állott a halak jegyében a Saturnus bolygó, a zsidók sorScsillaga a Jupiterrel, a király csillagával, meg kellett születnie a zsidók királyának. A csillagok koujimkciója egyenesen ezt je­lentette az aszírális filozófia szerint, ezért in­tézik egyenesen ezt a kérdést Herodeshez: Hol vagyon, aki született, a zsidók királya? mert láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk imádni őt. (Máté 2. 2.) A három tényezőnek ez a konjuakciója, amely a napkeleti bit esek figyelmét feliköl- tötte, a csillagászati annalesek feljegyzései szerint Krisztus előtt 7-ben fordult elő. Eb­ből jut Oswald Gerhardt asztrológiai és asz­tronómiai következtetéssel arra az ered­ményre, hogy Krisztus tulajdonképpen — Krisztus előtt 7-ben született. Máté evangélista azonban nem két osillagról, hanem mindig csupán egy csillagról beszél. („Láttuk csillagát napkeléten". „Szorgalma­sat] megtudakoló tőlük a nekik megjelent csillag idejét." „A csillag előttük mene" stb) Ezt nagyon könnyű megmagyarázni. Az asz­trológiában a születésre vonatkozólag sors­döntő „az uralkodó születési csillag", vagyis az a csillag, amely a születés alkalmával hajt­ja végre első látható korai felkelését. Ezt a folyamatot minden csillagra vonatkozólag ki lehet számítani. A görög szövegben ez a fo­lyamat kéthelyütt is a helyes szakkifejezéssel van jelölve, magyar fordításban nem fejező­dik ki a dolog ilyen világosan. Krisztus előtt 7-ben, március végón, a szep­lőtelen fogantatás alkalmával az asztrológiai helyzet ez volt: A keleti horizonton látható volt a halak nyugati csoportja, köztük a Ju­piter. Április elején ezen az ©^darabon elő­ször tértént meg a Saturnus látható korai feL kelése: Izrael isteni csillaga tehát ikercsilla­gának közelébe lépett, a halak jegyében Izrael állatköri jegyének körzetében. Ez az örökké emlékezetes, világtörténelmi jelentőségű konstel áció Krisztus előtt 7- ben, április havának elején volt. Ezt ügyel­ték meg a bölcsek, akik „különösen a tit­kos tudományokkal és a csillagászaital fog­lalkoztak." Amikor aztán a három király Jeruzsálemből Betlehembe lovagolt, vagyis északról déli irányban, Máté szavai szerint „íme a csillag’, melyet láttak vala napkeletén, előttük méné" (Máté 2, 9.) Ugyanez a benyomása van ma is a vándornak, aki ott északról déli irányba halad és egy bolygót megfigyel, amely bolygó az esti órákban a keleti égboltozatra fölemel­kedve delelő állásába törekszik. A Saturnus pályájának csillagászati kiszámításából kide­rül, hogy ez az adat; ..a csillag előttük méné" az október közepétől december végéig terje­dő időben betüszeriuti értelemben megfelel a valóságnak. Tehát a bölcsek Krisztus előtt 7 őszén indullak el keleti hazájukból és Kr. e. január elején ér­tek Betlehembe, hogy a néhány nappal ez­előtt született Üdvözítőnek bemutassák hó­dolatukat, Az evangélium tehát olyan eseményt mond el, amely vall ás történelmileg, nyelvészetileg és asztronómiáikig kétségtelen argumentu­mokkal van alátámasztva. idilliig kószSnete Franciaországnak Bécs, december 31. Dollfuss kancellár tegnap nyilatkozott a párisi kamara döntéséről és meg­köszönte Franciaországnak, hogy betartotta ígéretét és segített Ausztrián. Belföldi kritiku­sainak állításaira reflektálva Dollfues megálla­pította, hogy az osztrák kormány Lausanneban semmiféle árulást nem követett el és nem adta el a hazát, amint azt a demagógok Becsben ál­lítják. Az osztrák kormány jól tudja, hogy füg­getlen állam csak az az állam lehet, amely gaz­daságilag is teljesen szabad. A kölcsön kapott pénzzel Ausztria talpraállhat és megkezdheti adósságainak törlesztését. is. Ii ügyészség íüfiMfiiüs vádiratét Drehr Imre iáié* bin a tönréiiirszékkez Budapest, december 31. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jel eu tűse.) Az ügyészség a napokban elkészítette vádiratát Drehr Imre volt népjóléti államtitkár ügyében és átkül­dött© azt a törvényszékhez. A vádirat 110 ol­dal terjedelmű és háromrendbeli liütleij ke­zelés bűntettével, egy rendbeli hűtlen kezelés vétségével, egy rendbeli csalás bűntettével és 13 rendbeli hivatali sikkasztás bűntettével vádolja Drehrt. A hűtlen kezelés büntettél Drehr a vádirat szerint a hűvösvölgyi üdülő­telep, a bicskei kastély, az albertfalvai épít­kezések és az autókicserélések ügyében köve­tett eljárásával követte el Csalás bűntettével a Vass József-féle bútorok körül történt ese­mények miatt vádolja az ügyészség. A 13 rendbeli sikkasztást a vádirat szerint olykép­pen követte el Drehr, hogy arra jogosulatlan egyéneknek nagyobb összegeket utalt ki és folyósított felsőbb jóváhagyás nélkül. 7 Erén hely a BRISTOL SZÁTXOPA Budapest j részére van fenntartva # J Figyeljük az itt megjelenő tovább) hirdetéseket j m

Next

/
Thumbnails
Contents