Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-01 / 1. (3111.) szám

T^<M:MagÍ!AR-HÍ1ÖiM

i TOfa^v. .... .. ,vS9MBBH

1933 január 1, vasárnap.

mnumamr^ 3W,mmOBteMttia&JMB<ÍAJlE-' *.

AZ IFJÚSÁG PROBLÉMÁJA

•Irta: Illés József dr.

egyetemi tanár, magyar országgyűlési képviselő

Budapest, december végén.

A világháború után mindenütt bekövetkezett az értelmiség válsága, nemcsak a kis államokban, de még a legkonzervatívabb hatalmas Angliában és a szellemi harcokban nevelkedett Franciaországban is. Az ifjúság más lelkiségben nőtt föl, más módon és eszközökkel kereste kétségbeesetten az érvényesülést, mint. a háború- előtti generáció. Úgy a tudományban, mint a művészetben és politikában szinte áthidalhatatlan ür tátong a két nemzedék között — nem -tudják egymást megérteni. Ez a távolság az idő múlásával mindig nagyobb lesz és mindjobban veszélyezteti civilizációnkat, mert sokkal veszélyesebb, mint a gazdasági válság: létalapjában támadja meg az emberiséget.

Talán Franciaországban a legkifejezettebb a fiataloknak és öregeknek a harca, A fiatalság ■szemére veti az öregeknek, hogy előrelátás nélkül, önző és kíméletlen módon politizál, hogy nem akarja megérteni a háború utáni időket, Nem látja, hogy az életet minden irányban erőben befolyásoló szociális és gazdasági problémák nem oldhatók meg szép beszédekkel, nem oldhatók meg semmiféle háboruelőtti módszerrel. Odáig mennek az ellentétek, hogy azzal vádolják a vezető köröket, hogy inkább elpusztulnak, de nem változtatnak meg semmit, A francia fiatalság nagy része a. szélsőséges szocializmus felé hajlik, más része a legerősebb nacionalizmusban s rójál izmusban keresi a megoldást. De bármilyen éles is legyén a harc a különböző fölfogások között, mind megegyeznek abban, nogy amig a háboruelőtti generáció van uralmon, addig semmit sem lehet tenni. Szerintük nem érzik az öregek (akik lelkileg öregek), hogy a világ megváltozott, nem olyan, mint amilyennek ők szeretnék látni... és mivel nem értik meg az ifjúság problémáit, nem is tudnak segíteni rajta. A diplomás fiatalságnak lapjai, mint például a „Notre Temps“ és a „Plam“, mindig más módon világítják meg a problémákat, mint . a többi lapok, még ha meg is egyeznek elvi megoldásokban, de különböznek az eszközökben. Dacára Franciaország, aránylag igen kedvező gazdasági helyzetének, sok diplomás fiatalember van állás nélkül, vagy nem szakmájába vágó alkalmi kis munkával keresi meg az intelligens ember létminimuma alatt álló pár fillért. Előtérben áll az elhelyezkedés problémája, melynek a fiatalok szerint a legnagyobb akadá- , íya az, hogy mindenütt a legmagasabb pozíciókban 70 és 80 éven fölüli aggastyánok ülnek, akik semmiféle változtatást nem akarnak. Ez a látszólag teljesen ezabadgondolkodásu, alapjában konzervatív, megöregedett burzsoázia akadálya a haladásnak. És az elkeseredett diplomásoknak nem marad más, mint a gyűlölet, amely a legjobban tud destruálni egy nemzedéket.

Németországban talán még nagyobb a fiatalság lelki válsága, mint másutt, a háború utáni német fiatalság elvesztette lelki egyensúlyát és most minden szélsőséges és újat hirdető eszmének rabja lett, Hitler táborának nagy része a végletekig elkeseredett diplomás munkanélküliekből áll. Egy másik része a munkanélküli fizikai munkásokból. A mai német fiatalság nagy része a legnagyobb nyomorban él és ezért minden gondolata a mindennapi kenyér: nem csodálható. ha a fiatalság oda megy, ahol a legtöbbet Ígérnek, — mert hisz úgy is mindenki csak igér. (Eddig Németországban legalább is igy volt.) Amig Németországban a két nemzedék ki nem békül egymással és a két irány meg nem egyezik, addig mindig vér fog folyni és béke nem lesz.

Átérezve a fiatalság problémájának mindenek fölött álló, életbevágó fontosságát, elhatároztam, hogy érdekükben Magyarországon akciót I fogok indítani. Tudtam, hogy akciómnak sikerrel kell járnia, mert amely ország nem tudja fiatalságát megmenteni a jövőnek, elpusztul. Ezt az egész világ jövőjére nagyíontosságu problémát iparkodtam gyakorlatilag megoldani. Múlt év kezdetén az összes magyarországi polgári pártok részvételével alakítottunk egy páTt- íközi bizottságot, amely biztosította az akciónak önzetlenségét és a pártpolitikától való függetlenségét, Ezen a pártközi bizottságon kivüi szakemberekből (egyetemi tanárok és más kiváló szakértők) kibővítettük a bizottságot, úgyhogy minden szaknak (mérnök, orvos, jogász stb.) meg legyen a maga képviselője Ezenkívül minden egyes szaknak a vezetésére fölkértünk egy agilis, önzetlen férfit, akik, mint a bizottságnak az előadói, közvetlenül érintkeznek az állástalan diplomás fiatalsággal, külön-külön és együtt kidolgozzák és megtárgyalják azokat a tervezeteket, amelyeknek a végrehajtásával az ifjúságot kenyérhez lehet juttatni. Hosszú és fáradságos munka után összeállítottuk a magyarországi állástalan diplomás fiatalságnak kataszterét, amely igen sok szomorú adatot nyújt. Egyéves működésünk alatt sikerült elérnünk, hogy átvittük a 'köztudatiba ennek a kérdésnek a fontosságát, megérttettük a társadalomma,!, hogy ezt a kérdést meg kell oldani. Sikerült elérnünk teljes mértékben a magyar hivatalos köröknek, az államhatalomnak a támogatását. Terveinknek egy részét már eddig is $meg tudtuk gyakorlatilag valósítani és több

száz embert kenyérhez tudtunk juttatni. Minden protekciótól mentesen, kizárólag a szociális szempontokat és munkaképességet figyelembe véve, juttattuk álláshoz az állástalan diplomás ifjúság egy részét, dacára annak, hogy állandó küzdelemben voltunk azokkal, akik csak egyéni érdekeiket ismerik a gazdasági életben. De mi nem hátráltunk meg és nem is fogunk addig nyugodni, amig Magyarországon az egész állástalan diplomás ifjúságot kenyérhez nem juttattuk.

Szeretném, ha akciómnak az egész világon meg lenne a visszhangja, nehogy bekövetkezzen az a rettenetes tragédia, amit a kiváló orosz iró, Turgenyev, megirt. amikor megfestette Bazarovot. Bazarovval a szülei csak a sírjánál

békülnek ki. A nagy iró látnoki szemével megérezte az európai orosz kultúra összeomlását. Kétségbeejtő volna arra gondolni, hogy más országban is bekövetkezhet az, ami Oroszországban bekövetkezett. Az öregeknek meg kell érteni a fiatalokat, mert az igazi fiatalság a lélekben és nem az évek számában van. A két nemzedéknek meg kell értenie egymást, mert ha nem, akkor megássák közösen egymás sírját.

A karácsony és újév hangulatában fordulok azokhoz, akikkel az egész világon találkoztam már, tanítványaimhoz és azokhoz, akiket szerettem volna ismerni — ha nem is voltak tanítványaim —, mert 30 esztendős professzori és közéleti működésem alatt mindig oly közel állt hozzám a fiatalság, inint amikor magam is években fiatal voltam. Fiatalos szeretettel érzek együtt a fiatalsággal és szeretném, ha az én korombeli generáció minden egyes tagja úgy gondolkozna, mint a mi magyarországi országom bizottságunk, mely a fiatalságért küzd. És szeretettel kívánom, hogy béküljön ki egymással a két nemzedék, minden áldozatot meghozva, mert nem hiszem, hogy bármily nagy áldozat sok lenne, ha a jövő nemzedékek békéjéről, boldogságáról van szó.

MÉCS LÁSZLÓ:

A M1NDENSÉG BALLADÁJA*

Éb—r^d, moc—van a tojásban a sejt:

Is—ten, Is—ten, huszonöt napi ritmus.

Tit—kon, dob—bán anyaméhben a lét:

Is—ten, Is—ten, kilenc havi ritmus.

Ó jaj, ha kihagyna! De él az Erő, de él az Ütem:

Is—ten, Is—ten, Is—ten. Is—ten!

Dobogón zakatol!, kacagón—zokogó n zakatolja! a szív:

Is—ten, is—ten, jó nyolcvan a pú! zusi ritmus.

Ó jaj, ha kihagyna! A vér—patakokba

belefagyna a lét—zene s pirosán párázna magasba

lelkünk, ha kihagyna a ritmus. De él az Erő, de él az Ütem:

Is—ten, Is—ten, Is—ten. Is—ten!

Csobogón menetel a patak, a folyó, a folyam:

Is—ten, Is—ten! ö jaj, ha kihagyna a ritmus!

A hegytiil a tengeri tájig belehalna halak sokasága hajók sora, sajkák, malmok raja, rína, ha kihagyna a ritmus! De él az Erő, de él az Ütem:

Is—ten, Is—te®, Is—ten, Is—ten!

Lobogón jön a Nap, megy a Hold, megy a Nap. jön a Hold:

Is—ten, is—ten, nap—pal, éj—jel háromszázhatvanötszűr!

Ó jaj, ha kihagyna a ritmus! Nem volna szivárvány, nem volna virág, nem volna vi'ág, csak futna a Föld a gigászi koporsó! De él az Erő, de él az Ütem:

Is—ten, Is—ten, Is—ten, Is—ten!

Ragyogón menetednek a csillagok és naprendszerek egyre:

Is--------ten, is--------ten, fény—cv, fény—század, fény—ezred.

Ó jaj, ha kihagyna a ritmus! De él az Erő, de él az Ütem: dohog és csobog és lobog és erjed az Idő a Tojásban, a Tojásnak a héja: az örökkévalóság, mely áll a Tenyéren, állt, tartja az Isten!

*) Mutatvány szerzőnek Legyen világosság című kötetéből, mely most jelenik.meg Pesten az Atíhenaeumnál.

KÜLÖNVÉLEMÉNY

UNNEPVÁRÁS

Két nappal karácsony előli a Tátrában. Minden teljes üzemre beállítva, egyelőre csak a vendégeik hiányoznak. Lomnicon a kivilágított Praha szálló biztatóan uralja a terepet, ideien t azt mondják, hogy nem érdemes felmászni, vendég alig van. Ismerem régről a képet: az üres hallban zenészek hangolnak és rákezdenek a mmbára, mihelyt egy eltévedt turista benyit a hátsó ajtón és letekint a balusztrádról; a pincérek terűik hosszú sorban az asztalokat az ebédlőben, hogy aztán újra leszedjék az érintetlen terítékeket. így van ez végig a Tátrán, tudom előre, mégis végigjárom a nagyobb helyeket Lomnicon, Ótátraiüreden, Ujlfüreden. A különbség csalt az, hogy néhol szabályosan játszik a zene, néhol pedig csak próbálgatják a hangszereket, a teljesen üres teremben, öt órai tea idején. Az ember csak óvatosan dughatja be a fejét, mert tíz éhes pincérek és muzsikusok vendéget sejtenek a gyanútlan idegenben és a főpincér nem szívesen alakul át informátorrá.

Más a helyzet a borbélynál, akinek a szolgálatait csakugyan kénytelen az ember •igénybe venni s akinek kenyeréhez tartozik a beszéd, sől a bőbeszéd. A lomnicl borbély kicsapóngta magát, miikor magányában felkerestem.

— A hón múlik minden, kérem szépen, amíg le nem esik a hó, addig lehet, karácsony, szilveszter, újév . . . Azt beszélik, hogy karácsonyira minden le van foglalva.

Kiváncsi vagyok. Most busz vendég van egész Lomnicon, a többi csak kivilágítás. Van itt kérem három shanghaji család, azok három hónapja ülnek itt és várják a havat. Múltkor esett egy kis vizes hó, rögtön felkötötték a sítalpat, persze elbomlottak. Az angol rendőrséghez tartoznak, hét hónapi szabadságra jöttek, de sok idejük már nincsen, mert öt hét az utazás. A baj sohasem jár egyedül, kérem. Ha nincs pénz, akkor nincs hó sem. Ha egyszer romlik a világ, azon nem lehet segíteni.

A következő informátorom a legnagyobb tátrai szanatórium igazgatója, aki természetesen kevésbé fatalista, minit a borbély, ő az emberi szabad akarat százszázalékos híve, a legagilisabb propagálóra a Tátrának, aki úgyszólván a sziklából sajtolja ki az idegen- forgalmat. Nem a haszonért, mert arról nem lehel szó, csak magáért a munkáért, az üzemért, talán a kevesebb ráfizetésért, amiből a mai nemzedék általában él. Ilyeneket mond:

— Hónapokkal ezelőtt elkezdtünk egy akciót a Tátra érdekében. Rekompenzációs szállítás tervét vetettem fel még májusban, abban a naiv reménységben, hogy már a nyári szezonban hasznunk lesz belőle, de csak most sikerült nyélbeütni a dolgot- Eredmény: az összes szobák le vannak foglalva karácsonyra- Főleg magyaroknak. Az történik, hogy Magyarországról élelmiszert szállítanak Prágába, ennek ellenében a magyar vendégék a Tátrában költhetik ed az 1

ellenőr lékképpen kapott csehszlovák valutái A lapok külön féle éleLmicikkekröl írnak, több millió értékben, de a valóságban nincs többről sző, minit tíz vagon tojásról. Ebből is félvagont a tátrai fürdőhelyeknek kell átvenniük. Az egész tíz vagon tojásnak az értéke nyolcszázezer csehszlovák korona. És milyen nagy dolog ez isi Tessék csak elgondolni: mennyi munka, mennyi mozgalom,

mennyi üzlet- A tojást összeszedik, összevásárolják, lámpázzák, szortírozzák, csomagolják, berakják, szállítják. Átjön a határon, itt haszna van belőle a vasútnak, a speditőrnek, a nagykereskedőnek, a kiskereskedőnek. Talán még a tyúkok is nagyobb kedvvel tojnak, ha fogy az áru.

Beszélgetés közben megszólal a telefon: Budapestről kérnek szobát. Nincs. Az igazgató egy másik, konkurreus szanatóriumot ajánl boldo-g szorongatottságában, aztán feljegyzi a cimet, előjegyzi, talán mégis ...

A havat nem merem említeni előtte. Még Kassán hallottam, hogy valaki telefonon megkérdezte az együk tátrai fürdő igazgatóságtól, hogy van-e hó a Tátrában. Azt felelték neki, hogy nincs idejük utánanézni, majd átkapcsolják. Egy ideig kapcsolgatták, aztán megszűnt az összeköttetés, felvilágosítás nélkül. A hó úgy kell itt, mint tavaszi vetés e az eső, talán még jobban. Itt napokon múlik az egész üzlet, a rengeteg munkaalkalom kihasználása, a rengeteg befektetés kamatainak némiképpen való megszerzése A de rült, hideg ég felé úgy sóhajtanak az emberek, mint nagy szárazság idején a gazda a derült forró ég felé: „Adj Uram Isten €söt!“ — „Adj Uram Istein havat!“

Az igazgató megmarad a kedvenc témája, a tiz vagon tojás mellett:

— Hónapokon keresztül szaladgáltunk, hol Pestre, hol Prágába. Hol az egyik, hol a másik, hol a harmadik, ahhoz képest, hogy kinek hol milyen összeköttetése van- Hányszor ültek össze azóta, hányszor mentek szét a két nemzet gazdasági bizottságai. Most majd kényelmesen aláírják a egyezményt és mennyi élet származik a tíz vagon tojásból! Ha az ember elgondolja, hogy hányszor tiz vagon tojás és egyéb élelmiszer ment azelőtt- Magyarországból Csehszlovákiába és mennyi élet, mennyi forgalom volt belőle, ami most nincs. Ilyenkor döbben meg az ember . . .

Igen, pontosan ilyenkor döbben meg az ember. Mert az ember, sajnos, arra gondol, hogy egy nemzedék borzalmas szenvedéseken ment keresztül, úgyszólván elvérzett, mert mindenáron történelmet akart játszani és most ugyanez a nemzedék kétségbeesetten töpreng és próbálkozik azon, hogy visszaállítsa a régi életei — uj formában. Itt-ott akad egy szívós szervező, egy kitűnő üzletember és propagátor, aki kicsiny keretekben próbálkozik, — tiz vagon tojás formájában. Pedig nem is a haszon reményében teszi, hanem a régi mozgalmas élet utáni nosztalgiából, „la vie pour la vie“, az élet az életért szellemében.

Haszonról itt már régen nincsen szó. Az igazgató átnyújt egy kis nyomtatott füzetet, saját müvét, amelyben kimutatja, hogy a tátrai üzemek teljesen normális üzletmenet mellett, egészséges látogatottság mellett sem volnának hasznot hajtok. A tátrai ellátás díjszabása körülbelül 30—40 százalékkal csökkent az egész vonalon, az üzemköltségek pedig alig tiz százalékkal. A kis brosúra ponté ról pontra, szakszerű részletezéssel mutatja ki mindenzt.

Megindító az emberek harca, kapaszkodása a munkához, az üzemhez. Mintha csakugyan nem volna más céljuk — más eredmény nincs a valóságban — mint hogy a sok alkalmazott, a sok munkás megtalálja a munkaalkalmat és munkájáért a fizetséget.

A vállalkozó pedig hősiesen, elszántan ragaszkodik az üzemhez, amely neki nem hajt hasznot, de egy ideig valóságos életet jelent azoknak, akik benne dolgoznak.

Sándor Imre.

Ezennel előjegyzek VÉCSEY ZOLTÁN dr.-nak alábbi regényeire:

Páter Laurencius t'tka.

Bűnügyi regény ... 18 Ke

A vörös csillag lovagjai.

Kémregény, 2 kötet 30 Ke A két munka együttvéve 45 Ke

A nem kivAntiit Áthúzni kérjük. — A* összeget • könyv megjelenése után csekklapon kiUdíim be Kérem utánvételcztetni.

Kivágandó és VÉCSEY ZOLTÁN dr. dinére beküldend, . (PRAHA II. PalískA 12. II.)

6