Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-06 / 4. (3114.) szám
8 T^<MA\ac&5^3L'HIRMS 1933 jfrnuár 5, csütörtök. Huszonöt lakásbetörést követett el egy prágai nő Csaknem páratlan eset a kriminalisztikában — Több mint negyedmillió korona értékű holmit zsákmányolt s a befő* rések »hozadéhe~áhéi szeretőket tartott — Izgalmas bajsza a német határon páncél- autós csempészek után. Kölnből jelentik: Az erdős határénak a#<zoa tegnap rendkívül izgalmas hajsza játszódott le. Az egyik magánúton a határ közvetlen közelében egy autó haladt, amelyet a határőrök meg akartak állítani, hogy átvizsgálják. Figyelmeztetésükre az autó vezetője teljes gázt kapcsolt, utasai pedig rálőttek & határőrökre. Az elrobogó autót autón vették üldözőbe, egyben pedig értesítették a közeli iiatárbirendelteéget, amely megtette az intézkedéseket. Amikor az üldözött autó odaérkezett, fényszórókkal elkápráztatták vezetőjét, úgyhogy a kocsi teljes sebességgel az árokba fordult. Utasai ugyan sértetlenül kerültek ki a balesetből, a határőrök azonban tüstént bilincsekbe verték őket. Á kettős páncéllal ellátott automobilban tiz métermázsa dohányt, nagyobb- mennyiségü kávét és cigarettát találtak, amiket egy holland és egy lengyel állampolgár próbált átcsempészni a határon. A két elszánt csempész revolverekkel volt fölfegyverkezve s a határőrök számára dum-dumgolyók&t tartottak raktáron. —• Egyedül Birminghamben! nyolcvankét ember halt meg influenzában. Londonból jelentik: Az angliai influenzajárvány egyre nagyobb erővel dühöng. Egyedül Birminghamben az elmúlt héten nyolcvankét halálos áldozata volt a járványnak. A megelőző héten még csak harmincán haltak meg influenzában. A londoni városi kórházak a járvány következtében zsúfoltak @ a betegek elhelyezése a legnagyobb nehézségekbe ütközsik. «— A szovjet megint elitéit ©gy püspököt. Moszkvából jelentik, hogy a ©zovjetbiróság Örenburg püspökét a hivatalos istentagadó szovjetmozgalom ellen folytatott izgatás miatt hat évi börtönre ás öt évi száműzetésre ítélte. — Szervezkedik a ruszinszkó! kommunista ellenzék. Munkácsi tudósítónk jelenti: Érdekes uj •politikai szervezkedés indult meg Ruszinszkókm raeJy az ottani főként katolikus ruszin tömegeket mozgató, eddig egységes kommunista tábort fe ayégeti szakadással. A párt rtisz’nszkói kerületi vezetőségének főleg személyi okokból nagy ed n zeke van, melynek élén Derkács Gyula áll, aki Szovjetorosz országban kétéves agitátort és szak szervezeti iskolát végzett, aki a múlt év d r. káig vörös szakszervezeti titkár volt s aki a pártnak eddig legmerészebb, legaktívabb vezetője vö t. Személyi ellentétek miatt hónapokkal ezelőtt kilépett a pártból a erre az ellenzék személye köré csoportosult. December 22-én az ellenzék Huszton kimondotta a baloldali kommunista ellenzék pártszervezetének megalapítását és egész R/uszin- szkóban megindult az uj alakulás szervezkedése. A hivatalos pártvezetés természetesen máris megindította az uj szervezkedés ellen a harcot g az a legfőbb érve ellene, hogy a dicszidens mozgalmat a hatóságok jó szemmel nézik. Prága, január 4 A prágai rendőrség vészé-j delmes betörőt tett az elmúlt napokiban ártalmatlanná. Ami csak egészen ritkán fordul elő a kriminalisztikában: a betörő ©suttal nő, aki nem kevesebb, mint huszonöt lakásbetörést követett el. Az utóbbi időben sűrűn érkeztek följelentések a prágai rendőrségre, amelyek kifosztott lakásokról adtak hirt. A rendőrség hamarosan megállapította, hogy a tömeges lakásbetöréseket ugyanaz a személy követi ©1. a beSörés módja erről kétségtelen tanúságot tett. Hosszas nyomozás során végül is lefogtak egy nőt, aki ellen súlyos gyanuokok szólották. Az illető asszony No-vák Annának mondotta magát s azt állította magáról, hogy egy Celuy nevű embernél van férjnél. Mindjárt lefogatásakor az volt ellene a gyanú, hogy valamely lakásbetörésben volt részes, de közvetlen bizonyítékok nem voltak ellene. Megnehezítette a nyomozást, hogy nem lehetett megállapítani az elfogott asszony prágai lakását, Novák Anna ugyanis egyáltalában nem volt bejelentve Prágában. Novák Annát beszállították a pankráci fogházba s azóta is keresték prágai lakását,. E napokban végül is sikerült 'kinyomozni a lakást s ekkor — amint sejtették is — Körmöcbánya, január 4. (Á Prágai Magyar Hírlap tudósilójától.) Körmöcbánya lakossága a régi Körmöcnek egyik igen nevezetes polgárát kisérti© ki a temetőbe, akinek egyénisége teljesen egybeforrott Körmöcbánya mullszázadvégi életével. Akkor voltak nagymennyiségű lopott holmit találtak ott, amelyek minden kétséget kizáróan lakásbetörésekből eredtek. A további nyomozás során nem 'kevesebb, mint huszonöt lakásbetörés bizonyait rá Kovák Annára s egészen bizonyos, hogy ez a szám még alaposan meg fog növekedni. A krimi na liszti kában eddig csak mint zseb- tolvajnőket, alkalmi tolvajnőket e legföljebb mint cinkostársnőket ismerték a nőket, de mint önálló lakásbetörő elsőnek Novák Anna „futott be". Novák Anna earvébként sokszorosan büntetett előéletű s már a dologba znak is lakója volt. Valameny- nyí esetiben zsebtolvajlásért ítélték el. A barin imicmé,™feves asszonyt külseje alapján senki sem tartaná hivatásos gonosztevőnek. A rábizonyult lakás be’Örések során több mint negvedmilHó korona értékű holmit zsákmányolt. Kizárólag villanegyedekben dolgozott. A lakásokba alku lesok segítségével hatolt be — miután előzőleg helyszíni szemlét tartott — s a zsákmányt azután értékesítette. A hozadékiból szeretőit pártfogolta. E tekintetben is eltért a megszokott .gyakor- lat"-tól, mert éppen ennek az ellenkezője dívik az alvilágban. a virágnapjai Galantba Károlynak, a Körmöcbányái nábobnak, akit most 73 éves korában igen szerény temetésen kisért utolsó útjára ismerőseinek és as érdeklődőknek serege. Galantha Károly életének epizódjairól soEgyszerű hónapos szobában halt meg a körmöcbányai „nábob“ A bőség napjai után a szerény életmód szűrbe napja! következtek Galantha Károly éleiében — A halála előtti napon koporsót szállító kocsival ta átkozott kát beszéltek araiak idején Körmöcbányán. Az akkori viszonyok szerint rendkívüli bőségben élt és ezért kapta a körmöd nátbob melléknevet. Igen gazdag buróci családba nősüli, feleségével bőséges hozományt kapott és egyszeriben három nagy házat is szerzett Körmöcbányán. A régi szép napok azonban! elmúltak. Felesége, aki a családi életnek és a vagyonnak gondozója volt, meghalt, a két leánygyermek férjhez ment és a „nábob" magára maradt szépen berendezett körmöd lakásában. Túlságosan nagynak találta ezt a lakást, feleslegesnek a három házat és úgy gondolta,, hogy sókkal célszerűbben gyümölcsözieti vagyonát, ha a házakat pénzzé teszi, a pénzt pedig bankba helyezi. Nincs akkor vesződ- ség partájokkal, háztaíarozással, a lakok védelmére alkotott törvénnyel, a pénz szépen kamatozik a bankban és meghozza azt a jövedelmet, amely egy magányos öreg ember szerény életéhez elegendő. így is történt, Galantha eladta a házakat s a begyült pénzt három különböző bankban helyezte el. Nem számolt azonban az idők változásával, a krízissel, amely a régi fogai makat teljesem átértékelte és szilárdnak vélt intézményeket alapjukban renditett meg. Nagy csapás érte a „nábobotamikor 1929-ben a Körmöcbányái Hitelbank felszámolt, mert vagyonának legnagyobb részé* el veszi tette. A bőség napjai helyébe most az igen szűkös. egyszerű életmód napjai léptek. Ga- lantba, a nábob, egy közép rangú vendéglőbe szállít alá étkezések alkalmával és ismerőseinek, asztal társainak állandóan azon kesergett, hogy mennyire üldözi őt a sors. Már nem lakott a róni. kényelmes lakásban, hanem egyszerű hónapos szobában húzta meg magát. Evy nappal a halála előtt egyik barátjával a Fő-ucoán álldogált ős egy koporsóval megrakott szekér haladt el előttük- Galantha megborzongott és ezekkel a szavakkal fordult barátjához: — Meglátod, ezek között van az a koporsó is, amelybe engem zárnak. Jóslata másnapra be is következett. Abba a koporsóba került, amely az azelőtti nap érkezett szállítmányban volt. Vanitahim várnitas et oaimia vasutas — mondotta bölcs Salamon. IOT Ajánlja a „Nagyasszonyt** nőismerősei ; sxr* közt! —iiiiiwm—miiiiiiiiwnNiiMFii‘iii'1 imwiiiimiiiiiiimhiiiiiii'ih' \ ÁRNY AK A VERŐFÉNYBEN Regény Irfat Szilárd János (24) " Mindössze arra emlékszem már, hogy amikor felébredtem és a vakító fényességben ijedten kröülnéztem, ott találtain magam édes jó szüleim hálószobájában, ahol csillogó porszemek ólálkodtak a paplanom fölött, mert vastag sugarakban már hasamra tűzött a nap. Évike az én kis ágyamban szuszogott, borzasán s pirosán a hatalmas alvástól, én pedig a díványon feküdtem. Kettőnk között, egy karosszékben ült édesanyám, aki hol az egyikre nézett, hol a másikra és nem tudott hova lenni a mérhetetlen boldogságtól. •. TIZENKETTEDIK FEJEZET. Mikor felöttözköd tünk, édesanyám azt mondta, hogy maradjunk egyelőre csendesen a hálószobában, mert apám nagyon dühös és annyira fel van háborodva a meggondolatlan cselekedetünk miatt, hogy amig ki nem fújja magát, nem lesz tanácsos a szeme elé kerülni. De mikor elmeséltem neki, hogy azért .szöktem meg a Duszig tanár uréktól, mert ők az ebédlőben béosiszeletet ebédeltek, mi pedig a diákszobában káposztafőzelékel kaptunk fasirozott bússal, a helyzet azonnal megváltozott. Édesanyám, aki jól ismerte apám fékezhető tllen természetét s nemcsak okosságból, de veleszületett békés tulajdonságainál fogva is mindig kitért előle, ha valamiért méregbe gurult, most nem várta meg, amigj apám lehiggad s maga jelzi egy-egy lágyabbj szóval,'vagy a bajusza körül bujkáló bűnbánó mosollyal, hogy már lehet okosan beszélni vele. hanem felállt, kihúzta a derekát s a le-| számolásra készülő emberek biztos és elszánt mozdulataival megindult az irodába nyíló ajtó felé. Hogy odaát mi történt, nem tudom. Mi Évikével ott a díványon, szorosan egymáshoz simulva, csak egy rövid, de igen heves szóváltás foszlányait tudtuk elkapni a nagy esön- desiségben, de aztán nyílt az ajtó és fülig vörösen megjelent a küszöbön édesapámOlyan félelmes volt, aminőnek még sohasem láttam. A nyaka, az a kegyetlen izomtömeg, mely váltakozó színeivel mindig barometerje volt a ház hangulatának s pontosan tudtuk róla, hogy mikor milyen hangon szabad beszélni, most már nem is lilában, hanem feketében játszott. Mi talpra ugrottunk és a megsemmisülés hűvös bizsergésével a hátunkon, odaállottunk eléje. Mást néhány örökkévalóságnak is beillő pillanat következett. Apám a hátulmaradt lábát kifeszitve, előre lépett, megragadta a tarkőm és kezének irtózatos szorításával arra kényszeritett, hogy a szemébe nézzek. Aztán megszólalt. — Te gyerek! Igaz, hogy ti káposztát kaptatok ebédre és a tanár urók odabent bécsi- szeletet ettek? Igaz! — makogtamApáim most úgy megszorította a nyakamat, hogy közelálltam az ájuláshoz. Aztán elfúlt hangon így folytatta: — És igaz, hogy te a káposztástálat odavágtad a néni elé?... — Igaz... — nyögdécseltem. Apám felemelt a levegőbe és ráimorditott: — Te gyerek!... Ha hazudsz!?... Ekkor bennem is elbődült az apám vére s olyat kiáltottam, hogy magam is megrémültem az idétlen rikácsolástól: — Nem szoktam hazudni!.. Apám ekkor elengedett és még sohasem láttam ember arcán annyira, mint most az övén, hogy miképpen tud a lélek vihara az igaz szó egyetlen fuvallatára pillanatok alatt elvonulni. Elengedett, de a fejemen felejtette a nagy kezét s mig arcán a haragvó vonások elsimultak s a nyakán az erek mindinkább halványodva, visszanyerték eredeti színüket, csak nézett rám azzal a két nagy dióbarna szemével, majd lassan édesanyám felé fordította az arcát és félhangon ezt mondta: — leli gehe jetzt in dér város und díe Professzor Duszig ülepen rugóm!... Azzal sarkon fordult s mielőtt a kezét elkaphattam volna, hogy megcsókoljam, anyámmal együtt kisietett. Évike csendesen felkacagott. Erre a derűs gyerekhangra, melyet lehetetlenség volt öröm és mosolygás nélkül hallani, én is felocsúdtam a borzasztó jelenet hatása alól és elkezdtem minden értelem nélkül össze-vissza fuiká- rozni. De aztán eszembe jutott, hogy ez a biztató Ígéret, mellyel édesapám most a városba, Duszig tanár urókhoz készült, az eseményeknek még nem a végleges megoldása, mert egyrészt még hátra van a kérdés, hogy mi lesz vélem, másrészt pedig még azt sem tudjuk, hogy mit szól majd hozzá a Merenyán- szky-család, ha megtudja, hogy Évike is megszökött s a bizonytalanság borús sejtelmei hirtelen rám vetették az árnyékukat. Ugylátezik, egy gondolatom volt Évikével, mert ö is elkomolyodott, visszaült a divánra és megkérdezte: — Te Jancsi! Mit gondolsz? Mit. szól majd az ügyhöz a Mari bácsi? Mikor ennek a szivarszagu asszonyságnak a nevét meghallottam, olyat dobbant a szivem, maid kilökte az oldalam. Ránéztem Évikére és hirtelen összehasonlítást téve az ő törékeny kis figurája és a zsarnok nagynéni őrmesteri megjelenése között, szegény kislányt mérhetetlenül megsajnáltam. Na, lesz ott hadd-el-hadd! Marokra kapja Éviikét, belegyömöszöli a ihusőrlő masinába és íasirtba vágja!... Évike nagyon kedves és derék kislány volt, de ha akart, tudott szemtelen is lenni. Mint most. Rántott egyet a vállán és ielbiggyesziett szájjal csak ennyit mondott: —• Pukkadjon meg! Én a zárdába vissza nem megyek!... S mint aki ezzel közmegelégedésre mindent elintézett, nyugodtan odasétált az ablakhoz, ráfujt az üvegre s apró betűkkel beleírta a párás foltba, hogy: „Fütyülök a Mari bácsira!" Ezalatt odaát, az irodában, nagy dolgok mehettek végbe. Eddig csak az apám vitatkozott édesanyámmal, de most beleszólt az izgatott eszmecserébe Hudaosek tanár ur hangja is, amint valamit hevesen magyarázott. Ebből tudtuk meg aztán, hogy a hosszúmévá kocsmáros bácsi vendéglőjéből csakugyan ö hozott haza kocsin bennünket, mint később értesültünk róla, akkora lármával és olyan diadallal, hogy szüleim nem tudták hirtelen, rajtunk szánakozzanak-e, avagy azt a heroiz- must csodálják, amellyel Hudacsek ur, egészségét és életét kockáratéve, a viharos éjszakában keresésünkre indult és ránk talált. Mert külön elmondta az öreg Veroimak, külön a szüleimnek, külön a kocsisoknak és külön a vén Ragyának, aki a bolond zenebonára — abban a hitben, hogy vendégek érkeztek a házba — a domb túlsó oldaláról egész zenekarával együtt előrohant, hogy amikor ő a városban meghallotta, hogy az ő két kis árvája a gonosz emberek tűrhetetlen bánásmód1 ’a elől megszökött, azonnal nekieredt a zu- íogó esőben a® országúinak, s bizony, ha ő nincs, menthetetlenül elpusztulunk. Ott találl ránk a „Csevice“ csárda közelében, az országút árkában, dermedt tagokkal, a sárban fet- rengve és tökéletesen kimerülve és annyi életet sem talált bennünk, amikor meglapoga- tott, amennyi egy elázott kenesgyu fában van. íiVAMk SS|5%|pi^MaIi I ^^érjük azokat az igen tisztelt Előfizetőinket, akik ifllwl® íí w^Olí Sáliét©XIhCBK ■ az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy az esedékes előfizetést nem küldték be, sziveshedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk.
