Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-22 / 18. (3128.) szám

T>RXGA!-A\^GtARHlRLAP' 4 1933 január 22i, rasárnap­Hlire Skuszonnégnet az órák... A &tágai Jtlaéum Hittan számára itta: Jfiléxa Ferenc Rómában V. Sixtus pápasága kezdetén nagy divatban voltak az uccai igazoltatások. Csakhogy persze az nőm volt kifinomodott kor, ennélfogva az igazoltatókat egyszerűen utónállóknak nevezték. Úgy is védekeztek ellen-ük, mint latrok ellen szokás, fütykös­sel, tőrrel, karddal, mordállyal; kinek hogy hozta magával a társadalmi állása. Főrangú urak csak negyven-ötven csatlós kíséretében léptek ki az uccára s ha például az Orsini urak találkoztak a Barberini urakkal, akkor e magas uraságok olyan szép jónapot kíván­tak egymásnak, hogy elválásuk után tiz- hiisz átvágott torok, vagy ke reszt ül-szurt szív vérét kellett felmosni a kövezetről- Pedig néha egyéb okuk se volt egymás megöl dőlé­sére, mint hogy egyik se akart kitérni a másiknak. Egyszer, éppen hiusvét reggelén, a Péter- templom közelében rendeztek valami nagy öldöklést az úri duhajok. A fölháborodott pápa másnap parancsot adott ki, hogy a fő- urak kísérete nem állhat többől húsz ember­nél, de fegyvert ne viseljenek se ők, se a gazdáik. Akinél fegyvert találnak, az a halál fia. akárkinek hívják az apját, a közrendü embert felkötik, a nemesnek fejét veszik. Abban az időben nemcsak kiadhatott, ha­nem végre is hajtathatott ilyen parancsot a pápa- Nemcsak Péter kulcsa volt a kezében, hanem Pál kardja is. És V- Sixtust elsősor­ban azért sorozta a nagy pápák közé a tör­ténelem, mert ilyen keményen fogta a kar* dót. Irgalmatlanul elbánt a martalőcokkal s Rómában kezdett divatja múlni az atrocitá­soknak. Történt azonban, hogy éppen valami nagy kivégzéséé napon Rómába érkezett Ranuccio j Farnese, a pármai herceg egyetlen fia, nagy-! bátyjának, a hatalmas Farnesé bíborosnak látogatására. A pármai herceg hűbérese volt a pápának s nagy becsületben állt nála azo­kért a szolgálatokért, amiket a flandriai har­cokban tett a szentszéknek. Az ifjú Ranuccio pedig kedves és szép legényke volt, egyfor­mán jártas a haditudományokban és a tánc­ban, lovagi tornában és szonettköltésben és egyformán kedvelt isten és emberek előtt, mint ahogy herceg urfiak általában lenni szoktak­A pápa igen szívesen fogadta leghatalma­sabb hűbérese fiát, akit a bíboros nagybácsi mutatott be neki s áldását adván rá, tiszta szívből kívánt neki hasznos és kellemes idő­töltést Rómában­Ranuccio pedig még azon az estén a Cesa- rihi-palota ünnepelt vendége volt, ahol az aznapi akasztások kapcsán szóba került a pápa fegyvertilalmi rendeleté is. Berzen­kedtek az urak a rendelet ellen, de azt is bevallották, hogy nem mernek neki ellen­szegülni, mert a szent atya ebben a tekintet­ben nem érti a tréfát. — Már pedig én megtréfálom! — ütött az asztalra boros fejjel a kis pármai herceg. <— Én legközelebb maga elé őszentsége elé ál­lók oda fegyverrel s szeretném én azt látni, aki nekem ezért szólni mérnél A vendég szeleskedését senki se vette ko­molyan, csak ő maga. A született nagyur egészen jó tréfának tartotta azt, hogy a pász- torfiúból lett pápát zavarba hozza Pár nap múlva audiencián jelentkezett nála <$ úgy in­tézte a dolgot, hogy a harmadik térdhaj:ás­nál egy töltött pisztoly guruljon ki a zsebé­ből a pápa lábaihoz. Aztán térdelve maradt s gúnyos tekintettel leste a hatást a pápa arcán­Csak akkor sápadt el, mikor a pápa oda­fordult testőrtisztjeihez s egy szemrebbenés nélkül azt mondta, nekik: — A pár mai herceg ur halálra ítélte ma­gát. Vezessék az Angyalvárba! A testőröknek ugyan megrebbent a sze­mük, de azért teljesítették a parancsot, amelynek pillanatok alatt hire futott a vá­rosban. A legtekintélyesebb bibornpkok bá­torságot vettek maguknak arra, hogy a vár­ható bonyodalmakra figyelmeztessék a pá­pát. Attól féllek legjobban, hogy az öreg pármai herceg Róma ellen fordítja kardját, amelyet eddig a szentszék védelmére forga­tott. SixiuH hidegen csak annyit felelt: — - Jöhet, de csak fia holttestét kaphatja meg. A törvény törvény. Fa mese bíboros családi gőgjén erőt véve,1 sírva kőnyörgőtt kegyelemért a pápa lábai­nál. Hivatkozott a szeles fiú fiatalságára, az apja érdemeire, az európai udvarokkal való rokonságára. A pápát nem lehetett megingatni. — A derék apát megjutalmaztuk, a vak­merő ifjút megbüntetjük. A törvény nem­csak az öszvérhajcsárokat kötelezi, hanem a fejedelmeket is, s az európai udvarok tanul­ják meg, hogy a törvényt először a törvény­hozónak kell tiszteletben tartani. S azzal hivatta ser Augelit, az Angyalvár parancsnokát: — Mikor az Angyalvár órája délután hu­szonnégyet üt, le fogja ön fejeztetni Ranuc­cio hercog urat, addig van neki idője fölven­ni a halotti szentségeket. Abban az időben huszonnégy órás időszá­mítás volt Rómában, este hattól este hatig. ■— Mindössze két óránk van — futott Far- n-eee bíboros kéztördelve Olivarez grófhoz, a spanyol követhez — s mit tehetünk két óra alatt? Ha egy napot nyerhetnénk, föllármáz­nám Nápolyi és Pármát- De hát ki állíthatja meg az idol? — Ön! — villant föl a szeme Olivareznek. Múlt héten álarcos bálban voltam: rosszul] sikerült. A lapLudoeiiások pró báliák enyhí­teni a dolgot jobb évekből való szöveggel, de a valóság siralmas volt. A nők már ezt a ritka kitűnő lehetőséget sem használják ki, hogy felismerehetellen külsőben, le.akart arccal forgo.ódhassanak írak-kos férfiak között. Meg­döbbentő és lehangoló látvány volt a kevés és gyenge maszk, nagyrészt kikölcsönzött, ami ugyan nem szokatlan a női báj munkaterü­letén. De a nők elhanyagolják a kozmetikát is, úgy hal om. Ez a végső összeomlás. Maszk és arca esték nélkül élni: a lemondás minden­ről. Amíg a nők versenyt futottak a krízis­sel és fokozott segédeszközökkel igyekeztek ellensu yozni az árak romlását, addig még volt remény. Ma már? Viszont láttam egy jól sikerült klisét, ame­lyen Roosevéit, az Egyesült Ál amok uj el­nöke, nyílt színen csókolózík a volt titkárnő­jével. Nem kell megijedni, amerikai ósókról van szó, népszerűségi jelenet: az elnök ur ü., a titkárnő föl-éje hajol és ilyen ártatlan, spon­tán megnyilatkozásával gyöngédségének bú­csúzik el volt főnökétől. Éppen arra járt egy gyanútlan, de ördöngös fotoriporter és hipp- hopp, lekapta őket. Nem valószínű, hogy az elnök ugyanilyen módon búcsúzott el volt férfi alkalmazottaitól is, de éppen ez a biz­tató és népszerű a dologban: a kép szimboli­zálja a friss és egészséges .épést a valóságos élni akarás felé és, távolabbra vetítve a kép­ből fakadó reményt, feltűnik előttünk a szesz- ti.alom megszűnéséről szóló törvény. A lelep­lezett, bonyolult, gangislerékket súlyosbított tobzódás helyébe a nyi.tabb, szabadabb ki­élése ígérkezik a természetes, egyszerű élet­örömnek, ami nagy szó az amerikai hipok- rita puritán világbau. A nők nem maszkírozták ki magukat ideát ós baráti, nyiltsziul csókkal üdvüzlik az őszin­tébb élet reményét odaát: az embernek az a benyomása, mintha valamennyire természete, sebb formáihoz térne az élet. Azt mondják, a táncőrület is alábbhagyott kissé, a női di­vat is többet takar, mint tavaly, kevesebb á csáb, a félhomály, a tangó, a dzsesz, a dekol­tázs, a rúzs, a mászik, az „Aufmachung". A női eszközök, az erotikus felépítmény alakulása jelentékeny horizontot mutat a szemlélődő ember számára: az egész élet egy­szerűbbé, valóságosabbá, őszintébbé váll. Ahogy emelkedik a krízis árvize, ügy csök­kenek a hazugságok, ahogy sűrűsödik a nyo­mor, úgy ritkulnak és válnak átlátszókká a beidegzett álformái az életnek. Az ember nem egykönnyen kopik ki a látszatból és ha­zugságból; súlyos és meztelen nyomorúság könnyei viszik csak le a festéket az áréról, — Húszén ha jól tudom, emineuciád a föl- ügyelője Róma minden toronyórájának? — Én vagyok — kapta föl a fejét- a bí­boros. — Tehát azonnal tolassa vissza eminen- ciád a mulatót minden toronyórán húsz perocel. — Mit nyerünk azzal? — Majd azt is megmondom. Előbb azon­ban adja ki az intézkedési eminenciád, mert a herceg élete peroek hajszálán függ. A bíboros azonnal szétküldött embereit az óraigazi tó paranccsal, aztán a két ur ta­nácsot tarlóit. A spanyol követ felsétált az Angyalvárba, a bíboros pedig &üigŐ6 kihall­gatásra futott a pápához­Az Angyalvár udvarán már kezdtek gyü­lekezni a katonák a vérpad körül g a börtö­nök felől behallatszott a barátok éneke, a Dies irae. Angeli idegesen jatt-ment a várud­varon s nem igen hallgatott a hozzácsatlako­zott spanyol követre, aiki hazájabeli udvari pletykákkal igyekezett szórakoztatni. — Bocsásson meg, követ ur, ha szórako­zott vagyok — pislogott az Angyalvár órájá­ra. — Mikor az óra ütni kezd, az Ítéletet végre kell hajtani. Hihetetlen, milyen lassan telik ma az idő. Már akkor csak tiz perc híja volt a hu­szonnégy órának. A bíboros akkor lépett be a pápához, aki az órájára pillantva azt gon­dolta magában, hogy a fiatal herceg már tiz perc óta halott. Épp azért meglepődve kér­dezte a reszkető főpapot: — Mit akar eminenciád? — Boldogtalan unokaöcsém holttestéért ■esedezem, hazaszállittatnám Pár mába, hadd nyugodjék legalább ősei között. a napi életért váló harc tépi le a látszat jód- szaboit köntösét didergő kis életünkről. * Vájjon megmarad-e a valóságnak, az őszin­teségnek ez a valamivel szilárdabb platt- formja akkor is, ha majd változik élelünk, jobbra fordul anyagi sorsunk? Anyagi sons! Most, hogy a puszta megélhetésünkről van szó, a sötét háttérből előlépnek a közéletbe eddig kevéssé ismert, legalábbis nem nép­szerű emberek, a nagy gazdasági filozófusok, szakértők, pénzügyi tudósok, íő.eg pedig a valóságos irányítói a valóságos gazdasági éleinek, amelyet eddig alaposan ellepleztek a politika ku isszák Egyszeribe megismer­jük igazi nagyjainkat, akik eddig párnázott igazgatóisági szobákban rejtőzködtek, tártjuk arcukat a képes mellékletekben, látjuk írá­sukat a lapok hasábjain. Most ők írják a vas­tag könyveket, amelyek számo-s kiadást ér­nek el, ők irjá-k a vezércikkeket, ve ük csi­nálják a nagy interjúkat, az ember szinte azt várja, hogy idővel a vízállásjelentést sem fogják leadni közgazdasági prognózis nélkül. Az ember elolvas belőlük annyit, amennyit a természete bevesz, de nem lesz tőlük oko­sabb, ami a saját dolgát illeti. Az iparos nem tudja eldönteni a svájci bank elnökének mélyreható felvi.ágoeitásai után, hogy az adó­jára törlésszen-e, vagy az alkalmazottakat fi­zesse; a kereskedő sem tudja kielégíteni hi­telezőjét Morgan legújabb pénzügyi terveivel. Az ember már csak végiglapozza az újsá­got, megállapítja, hogy ezen a héten mely kapacitások mentenek meg bennünket, az ember elolvas egy-kél jelentést, egy-két na­pihírt, aztán eltűnődik a hirdetéseken . . . Az ember rájön, hogy a legkomolyabb olvas­mány a hirdetés. A legnagyobb belföldi német napilap hir­detéseit böngészem. Ugyan! Hirdetést látok, amilyet hónapok óta nem talá tam a lapok­ban. Valaki társulni óhajt! Nagy tőkével! Igaz, hogy bizonyos körülhatárolásokkal szak­ma és vidék tekintetében. De mégis: pénzt akar belefektetni vá.lalkOzásba. No láhl: és még egy. Ez hajlandó átvenni egész üzletet i«. S’zlovonszkónt Ml történik itten? Ma, ami­kor minden teke a bankok trezorjaiba mene­kül és a bankok nem adnak hitelt, nem fi­nanszíroznak uj vállalatokat és azon vannak, hogy minél olcsóbban tartsák fenn, vagy likvi. dúlják régebbi vállalkozásaikat. íme pedig: magányos emberek jelentkeznek, hirdetnek, vállalkozni akarnak. A nagy szakemberek egymás után jelentik ki, hogy ma minden vállalkozás passzív, Igaz, ők a lap első oldd* ’ain nyilatkoznak, elméleti ét gyakorlati ta­másukból leszűri orvosságot imáik edö, kezil­— Legalább keresztény módon halt meg? — Magamnak ©e> kivánok szebb halált. A pápa bólintott és sajátkezüleg megírta a parancsot Angelinak. „Elrendeljük, hogy Ranuccio Farnese herceg átadassák Farnese bíboros őeminenciájának. Cito, citissime!" Aláírta, pecsétel ütött rá s átadta a rendele­tet a bíborosnak, aki lóhalálában hajtatott vele az Angyalvárba. Mikor odaért, a toronyórán még két perc htja volt a hatnak. Ranuccio már levetett uj­jassal állt a vérpadon s csuklyás barátok ka­ra a De profundis-t zsolozsmázta. — Kegyelem! — kiáltott a spanyol követ s karján vette le a kocsiról a bíborost. Angeli átvette a parancsot, kétszer is el­olvasta, aztán maga segített felöltözni a sza­badon bocsátott fogolynak. S mire az Angyal­vár órája huszonnégyet ütött, a négylovas hintó már vágtatott a bíborossal és Ranuc- ciéval a pármai utón. A várudvaron pedig azonnal nekifogtak a vérpad lebontásához s mire készen lettek vele, Angeli meglepetve látta, hogy közel egy órát haladt a mutató­— Érdekes, milyen gyorsan telik az idő, mikor megkötinyebhszik az ember lelke — gondolta a jó ur. A pápa csak másnap regnél tudta meg, mi történt, mikor a spanyol követ jelentke­zett nála hódolatával és sunyi képpel béPál- kodott neki nagylelkűségéért. Sixtus nem vágott jó kénét a c= invhez s mivel a szöve* vénve,kot má- nem lehetett utó^rni ser An- noM lakoll értük. Le u^van nem nynknzia'ta a pápa, hanem b0cemVntta az An^valvár tor­nyába. hngy egész közelről vigyázhassa az óra járását. kel a nagybeteg pulzusán tartják és egymás­sal konzultálak: elérte? — nem érte el? —• a mélypontot? A nagybeteg pedig ezalatt megmozdítja a lábujját. Hátul, a hirdetési oldalon. Hogy lehetséges ez? A tőke állítólag szi­gorú szabályok szériát él és táplálkozik, kü­lönben elrontja a gyomrát és elsorvad. A tő­ke á mai időkben visszavonul a munkáiéi, elbuvik a páncélszekrényekbe és a fehérne- müs szekrényekbe éis nem jön elő addig, amig a zord idő tart. Folyton csak ezt hallot­tuk eddig. A tőke könyörtelen,* a tőke nem enged az elveiből, mert a tőke nem ember. És akkor akiadnak emberek — iít-ott, szórvá­nyosan — akik be akarnak nyúlni a szek­rénybe és elő akarják venni a pénzt. Az egész pénzt, a tőkéi. Az emberben megmozdul a sötét gyanú, hogy ezek az emberek — ször­nyű elgondolni! — dolgozni akarnak. A pén­zükkel, esetleg a pénzük árán. Mindig csak a pénz, a tőke, a vá’lalkóZás a. haszon természetrajzáról hallunk mostanában, úgyhogy az ember természetrajzáról meg is feledkeztünk. Elfelejtettük hogy az ember­ben bizonyos primitiv ösztönök vannak, ka­landvágy, működési vágy, a mai berendez­kedésben egyszerűen: munkakedv. És az egészséges embert éppen a produktív munka felé hajtják megmagyarázliatat an ösztönei. A pénzről szóló tudomány mint önálló élet- szervezei-tel foglalkozik a tőkével, amiben némj elképzelésben igaza lehet, de megfeled­kezik arról, hogy ez az öná.lónak hiti éleí- szervezet bizonyos viszonyban van egv másik önálló életszervezettel, amelyet embernek nevezünk. Megfeledkezik arról, hogy ez a viszony tulajdonképpen csak az ember életé­ben folyik le, még pedig dialektikusán. Az ember az, aki változóan ad ér leimet és sulyl, hol a tőke önálló természetének, ame y a mai termelési rendben juttatta ily formában mú­landó érvényhez a javakat, — hol pedig a maga primitív, biztos, egészséges ösztönei­nek, még a mai termelési rend keretein be­lül is. Ma még szórványos je’eoség, hogy az em­ber dolgozni akajr — minden áron. De vájjon nem lesz-e ebből járványos, tömeges jelen­ség, ahogy az ember közelebb jut a maga őszinte természetéhez, a primitív, valóság tv énjéhez? Minden áron! Vannak korszakok az embe­riség ismert történetében is, amelyeknek tö­megmozgalmait nem lehet összhangba hozni semmiféle anyagi érdekkel, — ezt már tu 1 ja az uj történetírás. Miért ne győzhetne n/. ember tiszta ösztöne, az igazi távolbalátó- i ma, amikor életrőbh aláírói van szó, amikor a racionalizmus a legveszedelmesebb irracio n alí z maisokhoz vezetet t ? Bízhatunk ben né. hogy még a mái nemző dék is meggyógyulhat, ha ideiében visszatér a maga lelki gyógyszereihez, függetlenül or­vosaitól, talán orvosai és a szakszerű tudo­mány e.lenére. Sándor Tmro. I2!WP*> Ajánlja a „Nagyasszonyt** oöisuieriPet sr közt! KÜLÖNVÉLEMÉNY TÜNETEK

Next

/
Thumbnails
Contents