Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-12 / 9. (3119.) szám

1933 január 12, csütörtök. Január 17.-re összehívják a képviselőházat Gazdasági vitát indít meg a kormánya plénumban - Ni szerepel az ülés napirendién? Végétért az általános vita a költségvetési bizottságban Prága, január 11. A képviselőház elnöksé­ge ma illést tartott, amelyen elhatározta, hogy a Jcépviselöhá* plénuma legközelebbi ülé­sét január 17-én, kedden délután három órakor tartja. Az ülés napirendjén szerepelnek a Svájccal és Németországgal (kötött kereskedelmi szer­ződések és azok jegyzőkönyveinek ratifikálá­sa és a csehszlovák-román határkiigazji tásról szóló alkotmánytörvény javaslat, amelyet már letárgyalt a ház és csupán annak megszava­zására kerül a sor, feltéve, hogy jelen leszre az ülésen annyi képviselő, hogy eztazalkot- mányjavaslatot háromötöd többséggel el ás fogadhassák. Az eddigi tervek szerint a kor­mány egy vagy két napra terjedő gazdasági vitát akar megindítani a képviselőház plénumá­ban. A képviselőiház január 17-1 ülésén a kor­mány be akarja nyújtani a villanykörték meg­adóztatásáról szóló törvényjavaslatot. Ez azon­ban még nem egészen biztos, mert a villany- körtéket előálLliitó gyárak azzal fenyegetőz­nek, hogy beszüntetik üzemüket, ha az adó­emeléssel megdrágítják termelési költsé­geiket A kamatlábcsökkentés kérdése Prága, január 11. Ma délelőtt a gazdasági miniszterek tanácskoztak a kamatláb leszállításáról, végleges döntést azonban még nem hozhat­tak, mert még nem tudtak megegyezni a pénzitézetekkel, viszont a kormány diktatórikus módon nem akarja a kamatlábat leszállítani és ezen intézkedéshez csak végső esetben nyúlnak- A kamatláb leszállítására vonatkozó tanácskozások még holnap is folytatódnak. „A költségvetést 11 milliárd koronáról 6 vagy 7 milliárd koronára kellett volna leszállítani** Prága, január 11. A költségvetési bizottság ■tegnap esti ülésén a költségvetés általános vitája folyamán Slavióek cseh nemzeti szocia­lista képviselő beszédében foglalkozott a nemzetközi helyzettel, amelyet nem tart a legkedvezőbbnek, mert az egyes államok politikája nem arra mu­tat, hogy biztosítsák a békét és rendes gaz­dasági kapcsolatokat teremtsenek egymás­sal. Olyan eseményeknek vagyunk a tanúi, mondotta —, amelyek a mi államunkat is nyugtalaníthatják. így elsősorban ismét fel­színre vetették a lengyel korridor kérdését. Olaszországnak az a törekvése, hogy a kis- antantot szétugraissza és Jugoszláviát izo­lálja. Nincs megoldva még a leszerelés és a hábo­rús adósságok kérdése. Háború van Bolívia és Paraguay közt, a távol keleten is és végül még legközelebbi szomszédunknak most ki­pattant fegyverszállítása is nyugtalanságra ad okot. Ily körülmények között valóban nem lehet hivatkozni a lojalitásra és a közvetlen szomszéd országokkal való együttműködésre, amint ezt Jung képviselő kifejtette. Amikor látjuk, hogy közvetlen szomszédaink milyen politikát folytatnak, nekünk nemcsak a kis- an lantban, hanem a nagy Franciaországnál is védelmet kell keresnünk. A közvélemény fölvilágositást követel a nemzetközi politikai kérdésekről és elvárom a külügyminisztertől, hogy re­szortjának költségvetési tárgyalása alkalmá­val ezekről a nemzetközi fejleményekről nyi­latkozni fog. A mai ülés első szónoka Kopecky kommu­nista képviselő volt, aki élesen kritizálta a költ­ségvetést, amelyet kapitalista költségvetésnek tart. Ezután Pruzsinsky szlovák néppárti kép­viselő szólalt föl, aki a költségvetés egyetlen előnyének azt tartja, hogy az idén már a taní­tók fizetésére szánt fedezetet, valamint a mun­kanélküliek segélyezésére fordítandó összege­ket is fölvették a rendes költségvetésbe. A koa­líciós hetes bizottság a költségvetésben eszkö­zölt törléseivel csak félmunkát végzett, mert meghagyta a rendelkezési alapokat a minisz­terelnökség költségvetésében és megengedte, hogy a földművelésügyi minisz­térium újabb osztályokat és újabb hivatalokat létesítsen. A hetes bizottságnak foglalkozni kel­lett volna a minisztériumok számának csökken­tesével. A költségvetés nem felel meg a mai gazda­sági helyzetnek, mert hogyha a nemzeti jöve­delem az utolsó esztendőkben 90 milliárd ko­ronáról 50 milliárdra csökkent, úgy a költ­ségvetést, amely ma 11 milliárd koronát tesz ki, ennek megfelelően le kellett volna szállí­tani hat-, vagy hétmilliárd koronára. A költségvetés tehát túl van méretezve. Ugyan­csak nagyon optimisztikusan állították be a költségvetésbe az adóbevételeket és az állam­vasutak deficitjét 490 millió koronával. Egy költségvetés, amely nem számol az adófizetők teherviselő képességével, nem lehet reális és csak rossz hatással van a nemzetgazdaságra. A gazdasági élet szanálását alulról fölfelé kell kezdeni és nem fordítva. Az adóterhek könnyítése nélkül az árak nem i-/állhatnak le és. a kamat sem csökkenhet. Ha az állam a kartellek nyereségeiben akar fede­zetet találni deficitre, igy például a gyufa- és a benzin-kartellnól, úgy a fogyasztási árak nem csökkenhetnek. A hitelkamatláb nem csökken­het olyan időben, amikor az emberek betéteiket kiveszik és amikor a pénzpiacon nagy az érdek­lődés a töke iránt. Végül ajánlja, hogy az ál­lamadósságokat konvertálják. Rosche felszólalása Rosche német gazdasági párti szerint a költ­ségvetés csak akkor volna elfogadható, ha a gazdasági viszonyoknak megfelelően állítot­ták volna össze. Ha állandóan a nemzetgazdaság vérét szívják, úgy végül is el kelle vérezuie és ezzel tönkre­teszik az állami gazdálkodást is. Az Általános világpolitika és az európai politika rossz és kérdés, vájjon Csehszlovákia külpolitikája he­lyes-e. Sok tekintetben hebizonyosodott, hogy az el­lenzéknek igaza volt, azonban nem hallgattak rá. Véleménye szerint az európai helyzet első­sorban is Németország és Franciaország viszo­nyának alakulásától függ, ami pedig a csehszlo­vák külpolitikát illeti. nem hiszi, hogy Benes továbbra Is megmarad­hatna az eddigi külpolitikai irány mellett Csak politikai barátság nem elegendő, hanem szükséges gazdasági téren is a barátságos kapcsolatok kiépítése. Csehszlovákia viszonyain felül él ég a válság­nak kellett bebizonyítani, hogy igy gazdálkodni tovább nem lehet A pénzügyi politikát nem le­het politikai hasznosítás szempontjából vezetni. Csehszlovákiának elsősorban is két nagy prob­lémát kell megoldani é6 pedig a hivatalnok- és agrár-problémát A hivatalnok-apparátus óriási, mert hogyha az állami alkalmazottakhoz az állami üzemek tisztviselői, valamint a tartomá­nyok, járások és községek tisztviselői is hozzá- számitódnak, úgy ezek ellátása évi 14—15 mil­lió koronát emészt föl. Ami az agrárproblémát illeti, kijelenti, hogy az agráriusok ebből az ál­lamból egyre inkább agrárállamot akarnak csi­nálni és újabb adóemelésekkel egyre jobban sújtják a kereskedelmet, a kisipart és nagyipart. Majd részletesen foglalkozik a költségvetéssel és kijelenti, hogy a költségvetés egyensúlya egészen problema­tikus jellegű. Az állami üzemeknél rendet kell teremteni. Ami a kamatlábleszáilitást illeti, azt kérdezi, ki szál­lítsa le a kamatlábat, ha az állam még ma is nyolc százalékos kamatot szed? Ha valaki a lakosság bizalmát vissza akarja szerezni, ahhoz egy kis hazaszeretet szükséges, amint ez Angliában és Franciaországban ész­lelhető, Csehszlovákiában azonban ez a haza­fias érzés sokaknál a zsebnél végződik. Az ál­lami pénzügyigazgatás minden adófizetőben adósikkasztót lát, nem akar tekintettel lenni a mai válságra, hanem még külön büntető adóbí­róságot is akar létesíteni. Rosche beszéde után a költségvetési bizott­ság ülését félbeszakították és azt délután há­rom órakor folytatták. Véget ért az általános vita A délutáni vitában rászívott Stem kommu­nista, Hodác cseh nemzeti demokrata, Rypár cseh neonért és Macek cseh szociáldemokrata. Az általános vita ezzel be is fejeződött. A költségvetési bizottság még ma este áttér a részletes vitára és pedig a költségvetés első három tételének, a köztársasági elnök és irodája a nemzetgyűlés és a miniszter- elnök költségvetésének tárgyalására. Lap­zártakor az ülés tart. A fegyverszállitási hírek kapcsán heves revizióllenes sajtókampányt folytatnak a prágai cseh lapok A Venkov vezércikkben „üzen" Budapesire — A Károdul Listy a „magyar fegyverkezésről" Prága, január 11. A cseh lapok nagy sajtó- kampányt folytatnak az állítólagos olasz fegy­verszállítás hírével kapcsolatban. A miniszter- elnök pártjának hivatalos lapja, a Venkov, „A gépfegyverpolitika ellen” cimü vezércikkében többek között ezeket Írja: A Venkov vezércikke — A fegyverek és gépfegyverek Magyarország­ra való szállítása, amelyet a béc-si Arbeiterzei- tung álcázott le, ez alkalommal nem olyan egy­szerű affér, amilyenek az Olaszországból Ma­gyarországra menő régebbi titkos fegyverszál­lítások voltak. Ma a nagymennyiségű fegyver, amely Magyarországnak van szánva, riadóul szolgál valamennyi állam számára, amelyekkel szemben Budapest ismert: „Nem, nem, soha!” jelszavát elkiáltotta. Ezt a föltűnő szállítást Fehér fogak: Chlorodont nem lehet be nem sorozni az utolsó hetek poli­tikai eseményei közé. Mussolini nyilvánosságra hozatta azon nézetét, hogy Franciaországnak át kellene, hogy engedje Olaszországnak KÖ- zépeurópában a döntő befolyást, amiért Róma kiegyezéssel fejezné ki háláját. Németország viszont — Mussolini fölfogása szerint —- Len­gyelország és a többi balti államok rovására keleten kapna jogot expanzióra. Olaszország­nak Középeurópába való behatolásának leg­főbb akadályát a többi kisantantállam által tá- mogatott Jugoszláviában látta. Ezért keletke­zett először az olasz—jugoszláv feszültség, me­lyet mesterségesen hivtak elő. Az olasz lapok a zárai esetet, ahol a jugoszláv kormány által elitéit uccai suhancok tönkretették a velencei kőoroszlánokat, óriási jugo6zlávellenes kam­pány szitására aknázták ki, amelynek során azt állították, hogy Jugoszlávia lehetetlen politi­kai alakulat, oly nemzetek konglomerátuma, amelyek kölcsönösen gyűlölik egymást. Ez a kampány élénken emlékeztet a bécsi és buda­pesti lapoknak a Szerbia-ellenes osztrák akció előtti kampányára... — E politikához Olaszország Magyarországot választotta magának munkatársul — folytatja a Venkov —, viszont Magyarország az olasz segítség révén reméli visszaszerezni azt az egész területet, amely a háború előtt az övé volt. Ha ennek az olasz—magyar együttműkö­désnek a politikai céljait tudatosítjuk, akkor a fegyverszállításhoz szükségtelen minden to­vábbi kommentár. Rejtély marad csupán az osztrák kortáány szerepe, amely a szállításról tudott, azt támogatta és politikailag fedto... — Magyarország tehát kielégítően el van lát­va fegyverekkel és gépfegyverekkel. Repülőgé­peket és tankokat is kapott állítólag Olaszor­szágtól. Ez a tény nem maradhat befolyás nél­kül a szomszédoknak Magyarországhoz való viszonyára, hanem ellenkezőleg, ez az ezer gép­fegyver fölveendő a Magyarországgal szembeni uj politika alapjai közé. Budapestről időnként hangok hallatszottak „Középeurópáról“, együtt­működésről stb. Ma világosan látjuk, hogy ezek a pusztába kiáltó hangok voltak és hogy a hivatalos magyar körök sokkal többet törőd­tek a gépfegyverekkel, mintsem a „középeuró­pai együttműködéssel”. De nemcsak a politiku­soknak nem szabad megfeledkezniük a magyar- országi arzenálról, hanem a katonai köröknek is be keli ezt kalkulálniok terveik közé. A ma­gyarok va banque-politikát űznek és nagyon nagy elővigyázatlanság volna, ha engednők, hogy egy hirtelen akció meglepetésszerüleg ér­jen minket. Ugyan békeszerető nemzet va­gyunk, pacifisták vagyunk, de nem olyanok, akik megengednék, hogy az Olaszországból származó budapesti gépfegyverek fölboríthas­sák Középeurópa mai állapotát. Ezt szükséges­nek tartjuk idejében megmondani — fejezi be a lap —, nehogy Budapesten téves illúziókban ringassák magukat. A Národní Listy riadója A nemzeti demokrata „Národni Listy „Ma­gyar fegyverkezés” címen ugyancsak vezércik­ket ir: „Még a Károlyi-kormányban sem tudott lé­nyegesebben érvényesülni a frankofil orientá­ció — írja egyebek közt —, mert ebben a kor­mányban is ott ült Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, aki Bethlen gróf mellett az olasz és német orientációnak legkiemelkedőbb híve. Mindenkinek, aki előtt ismeretesek a pesti po­litika utjai és metódusai, egészen természetes volt, hogy Károlyi Gyulának a magyar kor­mány éléről való távozásával és a Gömbös-éra életbeléptetésével hosszú időre eltemetődtek a magyar külpolitikában a francia orientációra irányuló összes mozgalmak. Ha időnként mégis elhangzik Budapesten egy-egy Franciaország­gal rokonszenvező nyilatkozat és egyes hangok a francia orientáció után kiáltanak, ez mind csak kétszínű játék, amely végül is födni akar­ja az uj, titkosan előkészített komplottot a kis- antantállamok és Franciaország ellen. Ez a tra­dicionális magyar taktika, amely különböző változatokban ismétlődik, meg. Úgy Gömbös, mint Bethlen revizionista. Bethlen mindaddig, amig a magyar politika élén állott, hivatalosan és nyilvánosan nem vallott szint a revizionizimis mellett, Göm­bös viszont, amikor a magyar kormány fő­nöke lett, egész politikáját hivatalosan a revizionizmusra állította be. A Mussolininál tett látogatása után Gömbös pontos „mars- rutát” hozott Rómából a magyar külpolitika számára és feltűnő sietséggel kötött gazdasá­gi, politikai és katonai szerződést Ausztriá­val. Annak gazdasági részéről egyet-,mást hallottunk a két fél államifór,fiainak a nyilat­kozataiból, a politikai és katonai része azon­ban titok maradt. Az olasz-magyar katonai konvenció Ausztria nélkül illuzórius lenne. Magyarország és Olaszország között — ez utóbbi Magyarországot főleg egy Jugoszlá­viával való konfliktus esetén akarná föl­használni — nincsen területi kapcsolat és Magyarországnak saját erejéből és saját ter­melése révén nincs és belátható időn belül nem is lehet annyi hadianyaga, hogy Olasz­ország számára hathatós és fölkészült kato­nai szövetséges és segítőtárs lehessen. A magyar fegyverkezést a trianoni békeszer­ződés erősen korlátozta. Erre szükség volt a közéfpeurópai béke megőrzése végett, mert — s erre nézve nem szabad ámítanunk magunkat — a magyar revíziós és reváns- mozgalmak sokkal veszedelmesebbek, mint- ahogy azt a középeurópai pacifisták gondol­ják, akik behunyt szemekkel szavalnak le­szerelésről. A magyarok — jóllehet Tria­nont aláírták — a békeszerződést nem isme­rik el, titokban fegyverkeznek, ami ma ta­lán már mindenki előtt világos. A katonasá­got Magyarországon különböző titkos kato­nai szervezetekben képezik ki. ^ A hadi­anyagról, amelyet Magyarország a papír- költségvelésben elleplezett forrásokból kü­lönböző címek alatt fizet meg, Olaszország gondoskodik. Ez közismert és több esetben bebizonyított dolog, például a szentgotthárdi és legutóbb a hirbenbergi esetben is- Már csak ezen, Olaszországból Magyarországba irányuló fegyverszállítások kedvéért is szük­séges volt a katonai konvencióba belevonni Ausztriát is. Ausztria hosszú ideig nem tud­3

Next

/
Thumbnails
Contents