Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-12 / 9. (3119.) szám
1938 jaam&r 12, cgftWrtRS. 4 ta magiát elhatározni, mig végüll is a mai osztrák kormány vállalta ezt a kockázatot. A lap azután a már említett fegyver- és gépfegyverhistóriával foglalkozik, majd igy folytatja: Ausztria részvétele az olasz^német-magyar blokkiban, amely Mussolini koncepciója alapján alakul, a résztvevők számára már csak azért is szükséges, hogy területi és forgalmi összeköttetés legyen nemcsak Olaszország és Magyarország között, hanem Németország és Magyarország, valamint Németország és Olaszország között is- Ma a megvalósulandó egész blokk további láncolatának a megtárgyalása előtt állunk, a német-magyar szerződésre vonatkozó tárgyalások előtt, amelyekre Magyarország ugyancsak Mussolini intésére készült fel. Ezen előkészületekhez tartozik a magyar külügyminisztériumban történő változás is. Amikor Gömbös Gyula jelenlegi kormányát összeállította, a magyar politikai viszonyok ismerői előtt világos volt, hogy Puky csak átmenetileg kerül külügyminiszternek a Gömbös-kormányba. Gömbös maga irányította a külpolitikát. Berlinben ott volt bizalmi embere, Kánya Kálmán. Berlinben Bethlen tanácsára — aki ugyancsak törekedett, bár sikertelenül a Magyarország és Németország közötti együttműködésre — s Gömbös kívánságára Kánya nemcsak a német kormánytényezőkkel való kapcsolatokról gondoskodott, hanem gyakran tanácskozott Hitlerrel és a horogkeresztesek legközelebbi munkatársaival, szervezkedésükről, törekvéseikről és kezdeményezéseikről tárgyalt és részletes, bizalmas jelentéseket küldött erről Budapestre. Papén birodalmi kancellár, amig ő tartotta Berlinben a gyeplőt, nem a legbarátságosabban tekintett emiatt j Kánya Kálmánra és kis hija, hogy meg nem történt, hogy Budapest nehéz szivvel bár, de kénytelen lett volna visszahívni Kányát, még mielőtt a külügyminiszteri tárcát fölajánlhatta volna neki- Papén bukása után azonban Kánya Berlinben Schleieher tábornoknál ismét rend behozta pozícióját, úgy hogy ma a magyar külpolitikát — amely a Németországgal való barátságos együttműködésre törekszik — úgy fogja irányítani, amint ezt a Berlinben Schleicherrel és Hitlerrel és annak közeli környezetével folytatott beszélgetései, tapasztalatai és megfigyelései alapján fölvázolta , magának. Még csak nem is olyan- régen — Írja a •prágai lap — Budapest habozott nyíltan beismerni külpolitikájának germanofil orientációját. Magyarországnak állandóan külföldi pénzügyi segélyre van szüksége. Mussolini keze becsukódott, Anglia kölcsönzési hajlama nagyon esett kurzusában, a magyar kérések tehát az utóbbi időben különösen francia ajtókon kopogtatnak pénzért, ahol a magyarok revíziós törekvéseik számára is kerestek támogatást.' És voltak, talán vannak ma Is Franciaországban politikusok, akik hisznek a magyaroknak, nem ismerték fel kétszínűségüket és segíteni akarnak rajtuk, remélve, hogy megnyerik őket, ha nem is nyíltan, legalább leplezetten középeurópai szövetségesüknek. Ez tévedés volt mindig, éppen úgy, ahogy tévedés ma is. Amíg Magyarországon a hatalom mai urai kormányoznak, addig a magyar külpolitika francia orientációjának a lehetősége mindig üres illúzió lesz. Gömbös és Kánya fel vannak készülve arra, hogy az eddigi hamis varázs illúzióját is szétoszlassák és Magyarországnak azon reményét is elvegyék, hogy Pierre Got, aki tegnapig Pesten a magyar revizionizmus odaadó barátjának számított, mint államtitkár a párisi Quai d* Orsay-n kedvezőbbé teszi Magyarország helyzetét. A mai magyar kormányrezsim külpolitikája sohasem közeledhetik Franciaországhoz. Ez ma a német-magyar szerződési tárgyalások megkezdése előtt sokkal érthetőbb, mint bármikor volt. Magyarország fegyverkezik. Láthatóan és titokban is. Katonailag és diplo- máciailag. Franciaország és annak szövetségesei meg akarják őrizni a békét, amelyet a békeszerződések létesítettek. Magyország és Németország és azok jövő szövetségesei radikálisan revideálni akarják. Magyarországnak már van titkos megegyezése Németországgal a revíziós propagandát illetően, ami nemcsak Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia ellen irányul, hanem Lengyelország ellen is és főleg a dan- zlgi korridor ellen. Ezt nemrég elárulta a magyar Iiohenlohe hercegnő kémkedési és propaganda-ténykedése. A magyar külpolitika élesen a kisantant és Lengyelország ellen fordul s ezzel egyúttal Franciaország ellen is 6 ezt tudnia kell Franciaországnak é6 Lengyelországnak — amely felé pedig Magyarország igen gyakran mutatja Jánue-arcának mosolygó felét, — .fejezi be cikkét a N,íródni Listy. T>RXGA!AWitARHtRLAr> A „Magyarság" párisi magyar köveinek kombinálja BetMea István grófot Illetékes helyen cáfolják a Bethlennel kapcsolatos összes kombinációkat Budapest, január 11. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A „Magyarság" újabb kombinációkat közöl a magyar diplomáciai karban várható változásokról. A lap úgy értesül, hogy legújabb hirek szerint Bethlen István gróf nem a berlini, hanem a párisi magyar követség vezetését vállalja el és kinevezése állítólag rövidesen megtörténik. E hirek szerint Bethlen csak rövid ideig marad Páris- ban külföldi szolgálatban, azután visszatér Budapestre és átveszi a külügyminisztérium vezetését. Gömbös és Bethlen január 29-i debreceni 'látogatásával kapcsolatban a lap megjegyzi, jhogy Bethlen ez alkalommal elbúcsúzik Debrecentől, miután kinevezése következtében természetesen lemond mandátumáról. Viszont „Az Est" értesülése szerint a legille- jtékesebb helyről erélyesen cáfolják az összes ! kombinációkat Bethlennel kapcsolatban. Berky , Gyula egységespárti képviselő szerint bizonyos politikai körök szeretnének minden áron ellentéteket kelteni Gömbös és Bethlen közt és ezért lar.szirozzák az efajta fantasztikus híreszteléseket. Látogatás a halál nagyüzemében Halotthamvasztás Parisban Páris, január 11. (A P. M. H. párisi 'levelezőjétől.) A párisi telefon könyv ben hiába kerestem a világhírű temető, a Pere-Laehaise nevét. Mindössze egy szerény megjegyzést leltem tüzetesebb vizsgálat után, mely a szajnai preíekturához utasított. Végül a „bureau de rapprivoisement" és a „bureau de contribution", a közélelmezési és az adóhivatalok között sikerült rábukkannom a halálra, aki államhivatalnoki minőségben „bureau de l‘inhumation“ nevet visel: Élföldelési Hivatal. — Kegyeskedjék összekötni a Krematórium igazgatóságával... — A ... mivel, kérem? ... A krematóriummal? ... Ha személyes szükségletről volna szó... például becses családjában.egy haláleset ... Rendelkezésére állhatunk kérem, leg- jutányosabb feltételek mellett. Boldogok lennénk, }ia szerencséltet... — Ne legyenek boldogok (mondtam dühösen), nem haláleset, csak interjú-eset a krematórium gondnokával... Tényleges hullaállomány 825.000, évi szaporulat 81.000 Végül is sikerült a halálvigécek és ham- vasztási üzletkeresők láncán áttörve eljutnom a kitűnő Maurice Chenivesse úrhoz, ki a becsületrend szalagját hordja, mint illik és a Conservateur du Orématoire de 1‘Est címet viseli. Minthogy tapasztalásból emlékszem, hogy Deibler anekdotázó kedves öreg ur, a Morgue igazgatója, Prétet bácsi valóságos bonvivant s a rendőrség mérgezési osztályának hulla, szakér tője, Cohn-Abrest ur a legkitűnőbb gasztrouómok egyike, cseppet sem lepett meg, hogy Monsieur Chenivesse nap- barna arcával, vidoran kunkori bajuszával, szelíd potrohával az elégedett és megzavarhatatlan egészség példány képe. A halál állandó közelsége láthatólag nem árt a jó egészséginek és jó hatással van az idegekre. Az Üzletszerű és államosított meghalás intéző-irodája egyébként (hogy is várhattam volna mást?) példaszerű államhivatal a roppant sirkert közepén. Künn az őszi nap hidegen csillog a fehér sírköveken, míg a pókhálós ablakok mögött Írógépek versenyt kattognak s a falak mentén óriási állványok telve vannak aj államhivatalok megszokott zöld számvételezési és nyilvántartási könyveivel. Kartotékok, dossziék, főkönyvek... — Ön stílusosabbnak érezte volna, ha valami regényes és méla temetői kunyhóban fogadóin — nevetett csodálkozásomon a gondnok. — Elhiheti, hogy a mi óriási ügyforgalmunk mellett ezzel a szükséges személyzettel itt is alig férünk el. Gondolja meg, hogy a világnak talán legnagyobb temetője a Pére- Lachaise és bizonyára Európa legrégibb krematóriuma. A megnyitási éve 1804. A tényleges hullaállomány 825 000, az évi szaporulat pedig felül van a 81000-cn. Az égetési arányszám ebből 4000—4200 körül mozog... Idill a halfák között A halál jól táplált üzletvezetője, aki túlságosan Üzletszerűen vágta fejemhez e szédítő számokat, ezzel vidáman karonfogott s máris vitt magával a sirkőerdőbe, ahol otthonosan jár, mint gyárigazgató az üzemben munkásai közölt. Közben privátbeszélgetést folytattunk. A halálüzem karbantartója is közönséges ember. Sőt családapa. Konyha- és ruhagondjai vannak, mint mindenkinek. Lakás- és fütés- gondjai nincsenek. — Hat éve lakunk itt, kérem, nagyon meg vagyunk elégedve. A vidék csendes és a levegő igen egészséges a gyermekeknek. Azonfelül biztos. Nyaranta és igy ősszel éjjel-nappal nyitva tartjuk nemcsak az ablakokat, hanem az ajtókat is ... Világos: Chenivesse ur csendes bérlői nem kérnek enni és nem követnek el a tulajdon elleni bűncselekményeket. Hamvak a szemétben Megkerüljük a halálgyár óriási kéményét, melyből most is gomolyog a füst ős belépünk egy keskeny folyosóba. Ablak nincs; villany- lámpák égnek a tetőn. A fal mellett egymásra döntögetett halotti urnák hevernek vastag porréteg alatt. ~ Az ötéves halottak — magyarázza Monsieur Chenivesse és balkezével találomra leemeli az egyik urna födelét. Sötét por van benne. — Látja, ezek a kalcinált darabkák (és ujjai közé vesz egyet) csőntmaradványok. Roppant törékenyek. A legkisebb nyomásra szétesnek. Próbálja csak meg — és a kezembe nyom egyet. — De ... mit keresnek itt ezek a... hamvak? — kérdezem idegenkedve. — Mondom: ötéves halottak. A hamvasztási dij 750 frank, beleszámítva az ötéves ko'uinbáriumhasználatot is. Öt év leteltével a hátrahagyottaknak bért kell fizetniök további öt évre. Ha nem fizetnek, akkor még néhány hónapig itt tartjuk az urnákat biztonság kedvéért, csak azután szórjuk ki a tartalmát. A dij 100 frank öt évre. Sok pénz. A gyászoló családoknak legfeljebb 40 százaléka fizeti ki... Most legalább tudom, hogy az emberiség 60 százalékának mennyit ér egy drága halott... A sugárzó csontváz A gyárkémény körül ez a csigalépcső határozottan nagyon szűk. És oly nagy a hőség, hogy alig jutok levegőhöz. Végre megállunk egy kis teremben. Előttem a kemence. Nem másféle, mint bármely parasztház buboskemencéje, csak éppen hogy valamivel nagyobb. A termen két vassín megy végig a kemence- nyíláshoz. — Mo&t tele van — magyarázza Monsieur Chenivesse —, már negyven perce ég benne egy tetem. Nem kórházi szegény, hanem legális halott; megrendelt úri hamvasztás. Parancsol betekinteni? Balkezét védőleg szeme elé emeli és jobbjával egy kis kereket forgat a kemencefalon. Két apró lánc megfeszül s egy vaslemezke hangtalanul felemelkedik, mint a színházi függöny. Szörnyű hősóghullámok tolulnak tejemre. A poros sínekre kerek fényfoltok hullanak. De sem láng, sem füst. A kemence bejül a hőségtől vérvörösen ragyog s e karmazsin ragyogás közepette fekszik kinyújtva, mint rémlátoinány, egy a szörnyű hőségben teljesen átlátszó emberi tetem. A megüvegesedett csontok rózsaszín fénysugarakat ontanak. Jól látom egy percig a káprázat közepén a sugárzó ágyékcsontot, az egyes bordákat és a röhögő koponyát. Égő fa, csont, hús, szövet szörnyű szaga tölti meg a termet. Aztán lehull a vaslemez és én támolyogva, mint egy fátyolon át látóim, hogy Monsieur Chenivesse valami 'furcsa bocsánatkérő vagy sajnálkozó mozdulattal emelgeti húsos kiírta karjait. Mint a vendéglátó gazda, aki azt mondjál „Sajnos, a bejárat nálam egy kicsit kényelmetlen". » Örök a tűz A szomszéd nagyobb terem, ahol a gyászom ló hozzátartozók üldögélnek, fekete drapériákkal van bevonva (ez legális, fizető hara- vasztás) és a középen egy elegáns szarkofág emelkedik. Valójában csak szarkofág-imitáció: nincs feneke. A halottat ezen keresztül eresztik a kemencébe. Egy harmadik szobában megnézünk egy hideg kemencét tűzálló aljával, melyre a halottat fektetik s amely a hamvasztás után egy rugónyomásra végiggördül a síneken. — Mi az „örök" tüzet tápláljuk — nevet önelégülten a halálüzem gondnoka. — Mint a Vesta-szüzek. Minden kemence két évig ég szakadatlanul. Azután javítás alá kerül. Egy hétig tart, amig koksszal teljesen begyújtjuk az előírásos 1400 fokig. Az üzem ben tartás olcsóbb, mint a megindítás. A hamu kihűl... ... Az égből cseppent vagy a föld alól bukkant fel ide ez a feketeruhás, sovány, kecs- keszakállas ur, méla vizilószemeivel. Kopott kesztyűs kezével a melléhez szorítva fekete City-kalapot hord ebben a hőségben. — A Pompes Funébres képviselője — mutatja be Monsieur Chenivesse. — Már mehetünk is egyébként a hamvakért. Az 55 perc idestova leteli... És megyünk. A kis vaslemez megint fehuzó- dik. Megint lángtalan, füsttelen ragyogás, szörnyű szag. A fehéren izzó, tűzálló szerkezet kigördül, a mozgó lemez visszahull helyére. De előttem az izzó ércágyon már nem fekszik csontváz. Csak lágy, füstölgő hamu, mely halk fütyüléssel hirtelen hül ki. Egyenruhás temetőőrök hosszú csipesszel szedik össze vadonatúj urnába a füstölgő csomókat. Már úgy nagyjából. Rácsavarják a teás- let is, melyet elegáns fekete selyemszalag díszít. Legújabb divat a halál nagyüzemében. Egy láthatatlan orgona halkan zenélni kezd. A szomszéd szobában várnak a gyászoló hozzátartozók. Aztán végignéztem a kolumbárium végtelen falait, a szép egyenlő rendben beléjük illesztett hamis márványlapokat a nevekkel. Itt a Silvainé, a Comédie Francaiéból, akit tavaly temettünk és itt mellette az Izadora Dunnán lakása, kit esy elegáns szállóban interjúvoltam meg pár éve, még emlékszem a parfümje fonnyadt szagára, meg a kanapéja alól kibújó szürke macskára, aztán Peladan, Bonar L&w (szintén régi ismerős) és Casimir Périer és mit tudom én, ki még. Egy vénasz- szony térdel az esrvik lap előtt. Mocskos mosogat óronggyal sikálja a követ... Benedek Károly. 800.000 koronát sikkasztott a pribramí közjegyző Prága, január 11. Tegnapi számunkban megírtuk, hogy a prágai államügyészség utasítására, a prágai közjegyzői kamara följelentése alapján letartóztatták Vrba Vencel prib- rami közjegyzőt annak gyanúja alatt, hogy a rábízott pénzeket elsikkasztotta. Vrba ár. közjegyző, mint Pribramban hírlik, az elsikkasztott- összeget elkártyázta. Újabb jelentés szerint az eltulajdonított összeg meghaladja a 800.000 koronát. Tévedésből szabadon engedlek Mahrisch-Ostrauban egy gyilkost Mahrisch-Ostrau, január 11. A mábrisoh-cstraui kerületi bíróságon kínos eset adódott elő: tévedésből szabadlábra helyeztek egy gyilkost. A bíróság fogházában ugyanis két teljesen hasonló nevű egyén ült, mindkét ttot Maciira Ferencnek hívták, csak az a nem lebecsülendő körülmény különböz- tettie meg őket, hogy az egyiket valami kisebb deilik'tumért tartották fogva, a másikat pedig gyilkosság gyanúja alatt s ez utóbbit éppen a legközelebbi napokban kellett volna kiadni Lengyelországnak. A nem-gyilkos Macurát tegnap kellett volna szabadlábra helyezni, miután a vizsgálatot beszüntették ellene. A rendelkezésnek eleget is tettek, szabadon bocsátottak egy Maciira Ferencet, de mily nagy volt a megrökönyödés, amikor kevéssel rá kiderült, hogy — a gyilkost bocsátották •ki a fogház kapuján. A gyilkos élve a kitűnő és vissza nem térő alkalommal, mindjárt kereket is oldott s miire a fatális tévedést észrevették, akkor már túl is volt árkon-bokron. Most az egész csendőri és rendőri apparátus talpon vau, hogy a s zaba donbocsátott gyilkost újból visszahozza a fogház oellájába. Az 1933. évi Nagy Képes Naptárunk expedkiós és porfőköltsége fejében 5.— (öt, kotonát igen tisztelt előfizetőink bélyegekben is beküldhetik kiadóhivatalunkhoz. Praha, Panská 12
