Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-12 / 9. (3119.) szám
2 / A japánok ui offfenxlvát indítottak a kínaiak ellen A kínai fal mentén előnyomulnak — Munkában a bombavetők és a nehéz tüzérség London, január 11. A japánok tegnap uj of- fenzávát kezdtek Kínában. Megtámadták Sio- tnenkuo városát, a kínai fal mentén fekvő egyik legfontosabb stratégiai pontot A várost előbb a nehéz tüzérség bombázta, majd a gyalogos és lovas osztagok nyomultak elő. Az akciót a bom- bavető repülőgépek támogatják. A csata Sang- hajkvantól keletre és nyugatra tíz mérföldnyi távolságban még most is folyik. A tegnap esti kínai jelentés szerint Siomenkuo még Kína birtokában van. Késő este a japánok a nagy fal mentén előnyomultak Simenkaig. Szenrmellát- hatóan az a céljuk, hogy megszállják a Jehol tartományba vezető valamennyi szorost és Így Csang tábornok hadseregét elzárják a többi tartománytól s megadásra kényszerítsék. Ha ez megtörténik, akkor Jehol tartományt az uj mandzsu államhoz csatolják. A hazarendelt külügyminiszter Stuttgart, január 11. Wangcsingwei kínai miniszterelnök, aki hosszabb idő óta a tübingeni trópuskórházban üdül, tegnap este hirtelen elutazott Elutazása előtt kijelentette, hogy a pekingi helyzet váratlan kiéleződése következtében visszarendelték hazájába. Kinai helyzetkép London, január 11. Amíg a Népszövetség telje! lelki nyugalommal alussza téli álmát és azok a népek, amelyek e szövetségbe képviselőket küldtek, nyugtalanul várják kívánságaik és reménységeik teljesülését, azalatt a távolkeleten az uj év első napjaiban borzalmas háború tört ki, amelynek jelentőségét most még talán nem is lehet egész pontosan lemérni. A nemrég alakult uj állam: Mandzsukuó körül e pillanatban még keresztrejtvényfejtés folyik. E?v ideig arról volt szó, hogy Szovjetoroszor- szág minden körülmények között tisztába akar jönni japán szomszédjával és arra is hajlandó, hogy elismerje a mandzsu köztársaságot csak azért, hogy megszabaduljon az állandó japán veszélytől. Még tartanak az erre vonatkozó megbeszélések, amikor a világpolitika nagy meglepetésére hirtelen helyreállt a diplomáéra! viszony Oroszország és Kína között. Ez a közeledés kétségkívül az orosz—japán viszony kárára történt. Az Oroszország—Kina—Japánból álló nagy keleti háromszög rejtélye ezáltal semmivel sem lett világosabb. Kétségtelen ugyanis az is, hogy Moszkva és Tokió között mindemellett folynak bizonyos politikai megbeszélések, mert hiszen elképzelhetetlen, hogy ilyesmik nélkül Japán, tekintet nélkül hatalmas szomszédjára, megkezdte volna a maga elé tűzött nagy óéi második részének megvalósítását az ázsiai kontinensen. E nagy cél második része nem egyéb, mint belső Mongollá bevonása a japán érdekszférába. Tokióban az a felfogás alakuilt ki, hogy Man- dzsukuót máris Japán egy részének lehet tekinteni, bármit is határoz a Népszövetség, bármit is határoznak a nagyhatalmak, akiknek a mai helyzetben kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy beleavatkozzanak a távolkelet e nagy szín játékába. Mandzsukuó ezek szerint a japánok számára elintézett ügy. Alighogy ez az uj állam megalakult, marig felmerült a kérdés, hogy vájjon a Jehol nevű tartomány Mandzsúriához tartozik-e, vagy pedig Belsőmongólia egypészét alkotja, amint azt a kinai tétel állította. Ez a probléma volt az uj konfliktus magja a mandzsuriai eset után és csakhamar a legnagyobb jelentőségre emelkedett. Kina, politikai, kulturális és etnográfiai érvekre támaszkodva, kínainak nyilvánította a szóbanforgó tartományt, viszont Japán Mandzsúria elfoglalásával ep'videjüen térképeket hozott forgalom-* ba, amelyeken Mandzsúria és Kína határa a Jehol tartomány déli határán vonul el. így már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy Japán előbb-utóbb Kínának ezt a részét is magának követeli majd. azon a címen, hogy az Mandzsúriához tartozik. Ez most meg i6 történt. A világsajtó már régóta hirt adott azokról a csapatösszevonásoik- ról, amelyek Sanghaikvan közelében, Jehol tartomány emez el6Ö nagyobb városa mellett, történtek, de ezekre a riasztó hírekre csodálatosképpen sehol sem fordítottak kellő figyelmet. Csupán Mandzsúria egykori ura, Csang-Sue- Liang marsall, a nagy Csang-Csői in fia ismerte fel a veszélyt ég jelentős kinai haderőket vont össze Jehol tartomány határán. A japánok nem is hagyták fent kétséget szándékaik komolyságra felől és az első kínálkozó alkalmat felhasználták, hogy megtámadják a kínaiakat. Tokiói hivatalos jelentés szerint, a kínaiak megöltek négy japánt és ez adott okot a háború kitörésére, a kínaiak viszont azt állítják, hogy a japánok vonultak be először Sanhaikvanba. Valószínű, hogy a két említett eset egyike sem igaz, vagy legalább is nem ngy történt a dolog, ahogy azt a szembenálló felek hirdetik. Ha azonban visszaemlékezünk arra, hogy Mandzsúria elfoglalása is egy japán katona meggyilkolásával és egy vasúti hid felrobbantásával kezdődött meg, akkor a most megindult háború jelentőségével mindenki tisztáLondon, január 11. Az angol királyi külügyi társaságban igen érdekes vita folyt le a hor- vát kérdésről- Különösen fontossá teszi ezeket a megbeszéléseket az, hogy az ülésen Seaton Watson, a Scotus Viator néven ismert kiiisantantbarát publicista elnökölt. Watson, mint elnök, a felszólalások összegezésénél megállapította, hogy a mai szerb uralom rossz és Európa valódi veszedelme, ha igy tart tovább, feltétlenül az uralkodóház bukására vezet, ő maga is fenntartás nélJkül elfogadja azt a nézetet, hogy Horvátország politikai sorsa ma sok. kai rosszabb, mint Magyarország alatt volt. De attól tart, hogy Horvátország, ha önállósítanák, olasz vagy magyar befolyás alá kerül, ezért inkább azt ajánlja, hogy maradjon meg államszövetségben Szerbiával és Szlovéniával. Felszólalt a vitában Wickham Steed is, az ismert publicista s azt a nézetét nyilvánította, hogy Anglia őszintén kívánja a mai bűnös belgrádi uralom végét s a horvát kérdés végleges megoldását, de szintén délszálv államszövetség alapján. A horvátok részéről Kossutics Ágost dr., a horvát parasztpárt volt főtitkára tartott előadást. Élesen szembeállította a mai királyi abszolutizmust a háború előtti állapottal, amikor Horvátország, mint Magyarország társországa, kétoldali szeződésekkel biztosított állami életet élvezett és számos fontos politikai téren egészen önálló volt. A horvátok számára a bán volt a király, saját ezre- deifcben szolgáltak s befolyást gyakoroltak a monarchia hadügyeire és külpolitikájára. bán lehet Ezzel azután meg is kezdődött a Távol Kelet tragédiájának második felvonása. Tokióban a napokban megalakult a Mandzsúria és Mongólia tanulmányozására alakult intézet, amely mindenesetre jól jellemzi Japán céljait A japán— kinai háború kitörésével beláthatatlan veszedelmek fenyegetik az egész világot, mert hiszen minden attól függ, hogy Oroszország és a többi nagyhatalom jó arcot csinál-e a csúnya játékhoz, vagy pedig beleavatkoznak az ázsiai konfliktusba, ami azután újból lángbaborithatja a világot. Ilyen alkotmányos mu'lt után akarja Szerbia a horvát nemzet egyéniségét eltörölni és Horvátországot megsemmisíteni. A belgrádi király ma a világ egyetlen kö- zépkoriiasan korlátlan egyeduralkodója. Egyetlen életcélja Nagy Szerbia megteremtése a legszörnyübb eszközökkel. A horvát lobogó valaha a budapesti parlamenten lengett, ma Horvátországban tilos kitűzése. A horvátokat elszegényítik, nyelvüket üldözik, mindenütt a rendőrség és katonaság erőszakoskodik. A meggyilkolt Rádiós emlékét ki akarják irtani, de hivatalos emléktáblát állítottak a szerajevói gyilkosoknak. A délszláv egység csaláson alapul, a szerbek megszegték a zágrábi, genfi és korfui megállapodásokat, hamis okiratokkal félrvezették a békeértekezletet- Kossutics három megoldási módot javasol; nevezetesen: 1. Horvátország legyen teljesen független, mint ahogy a magyar uralom alatt volt. 2. Csatolják a horvát köztársaságot Ausztriához, 3. vagy legyen önálló és egyenjogú tagja a dunavölgyi Svájcnak. A békeszerződéseket aláíró nagyhatalmak felelősek azért, hogy Délkelet-Európában a szabadság és igazság uralkodjék, tehát valósítsák meg a fenti három terv közül valamelyiket. Az előadást követő vita során több képviselő, akik mint a Balkán-bizottság kiküldöttei személyesen tájékozódtak a délszláv viszx>- nyókról, hangoztatták, hogy a Balkánról fog az újabb háború szikrája is kipattanni, ha a horvát kérdést el nem intézik. Scotus Viator is fenntartás nélkül elismeri, hogy Horvátország sorsa sokkal rosszabb, mint volt a magyar uralom alatt Az angol külügyi társaság érdekes vitája a horvát kérdésről vörös csillag lovagjai . írtai VÉCSEY ZOLTÁN (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) tant s megragadta az öreg karját. — Hogy mondta? Anasztázia?! — Igen! A férfi igy szólította. Kurt' idegesen mérte végig a fülkét. — Anasztázia... Érdekes... Különös.., A rendőrtiszt kérdőleg nézett rá, de Kurt már viss z asz er ez te ny u ga-I m át. Anasztázia! Visszaemlékezett az orosz étterembeli jelenetre. Még a fülében csengtek Kiri- nov doktor szavai, amiket a Voriczin hercegnőkről mondott: „Anasztázia. Rendkívüli teremtés. Titokzatos, mint az orosz sztyeppe és szenvedélyes-, mint az Ural fenyvesének a zúgása. Ma Bécs, holnap Páris, hogy aztán Prágában bukkanjon föl.“ És azt is mondta a doktor, hogy Anasztázia Berlinben van, de másnapra várják Prágába. És ezen a végzetes napon érkezett meg a Masaryk-pályaudvaron Osszip Demjanovics Szemenov egy Anasztázia nevű leány kíséretében. Ezen a" vonaton kellett Voriczin Anasztázia hercegnőnek is megérkeznie. Csodálatos véletlen ez, vagy a két Anasztázia egy és ugyanazon személy? De hát micsoda fantáziák ezek? Voriczin hercegnő forradalmi és ellenforradalmi ügynökök társaságában? Még csak elgondolni is képtelenség. Az öreg zenésznek van igaza, minden harmadik orosz leány Anasztázia-. Ez ugyan nem sokat mond. Pardubicban leszálltak a bécsi gyorsról. Kurt bérautót fogadott s a rendőrtiszttel igy tért vissza Prágába. Útközben élénken vitatkoztak. — Legalább az áldozat nevét tudnám, — sóhajtott végül a rendőrtiszt.. — Azzal ugyan még nem sokat ér el. De ha segíthetek vele, megmondom. Én ugyanis elhagyom Prágát s igy sajnálatomra, nem vehetek részt a nyomozás további munkájában. A meggyilkolt oroszt Osszip Demjanovics Szeme- novnak hívják. Talán értékesítheti ezt az adatot. És magára hagyta az elcsodálkozott .rendőrt. (9) Az utasok már gyülekezni kezdtek a perron indulási oldalán, a két ember fürkészve nézett a bejáró felé, ahonnan csomagokkal megrakott utasok igyekeztek előre. Végre föltűnt a berlini utas. Mindketten azonnal ráismertek s a rendőrtiszt tisztelegve lépett elébe. — Bocsásson meg, ha pillanatig föltartóztatom. Az öreg ur meglepetten s kissé nyugtalan- kódva nézett a rendőrre s a mellette álló civilruhás urra, akiben detektívet sejtett. Azután ráismert azokra, akik délelőtt a ruhatárban igazoltatták. — Kérem. Mit parancsolnak az urak? —- kérdezte kedvetlenül. — Csupán rövid fölvilágositásra van szükségem. — Nekem ma délután föltétlenül tovább kell utaznom Bécsbe. — Legyen nyugodt, utazhat. Azonnal intézkedem, hogy jó helyet tartsanak fönn önnek. Ablak mellett parancsol? — Igen. Ablak mellett szeretek ülni. A rendőrtiszt utasítást adott a portásnak, aki magához intette az üresen álló vonat egyik kalauzát. Ez az intézkedés láthatóan megnyugtatta az öreg urat. — Húsz percünk van az indulásig, — mondta a rendőr. — Talán leülhetnénk az egyik asztalhoz. A perronon terített asztalok állottak sorjában, az egyik mellett senki sem .ült, ehhez telepedtek. — ön a tegnap ebédutáni berlini gyorssal jött? — kezdte a kérdezősködést a rendőr. — Nem utazott-e véletlenül abban a szakaszban, amelyben egy orosz pár is volt? A férfi fényképét meg is tudom mutatni. Az öreg ur elé tartotta a fényképet. Az csupán egy pillantást vetett rá, azután föl kiáltott: • - Oh, hogyne emlékezném reájuk. Hiszen v !em !-:zömben Ilitek. Berlintől utaztunk együtt. A két férfinak megelégedetten villant össze a szeme, idáig minden úgy megy, mint a karikacsapás. — Nem tudna róluk valamit mondani? Egy bünügy kapcsán kérdezünk. Rendkívül fontos volna minden apró részlet. — De bizony tudok, — csillant föl az öreg szeme. — Ha utazom, szeretek minden részletet megfigyelni. Ez a pár különösen föltűnt nekem. A pályaudvaron találkoztak, de ez a találkozás különös körülmények között történt. Szemtanúja voltam, mert a leány az első pillanattól kezdve fölkeltette az érdeklődésemet. Hamiskásan igazitota meg pápaszemét. — No, a szép engem már csak esztétikai szempontból érdekek A leányt egy má6 férfi kisérte ki a pályaudvarra. Pár percig beszélgettek. Mellettük állottam s igy egy szavuk sem kerülte el figyelmemet. Éveken át voltam első hegedűs a cári operában és igy jól tudok oroszul. A férfi mondta: Ismétlem, az illetőnek fehér szekfü lesz a gomblyukában. A rendőrtiszt szorgalmasan jegyezte az öreg vallomását és igy nem vette észre, milyen mély hatást tettek az öreg muzsikus szavai Kurtra. *— A férfi azután magára hagyta a leányt, aki leült a váróterem egyik sarkába s ott láthatólag várakozott valakire. Én a közelébe húzódtam. A leány egyre idegesebb lett, a karkötő- óráját egyre a váróterem órájával hasonlitgatta össze. Végre föltűnt az, akit várt. Az a férfi, akinek a fényképét önök megmutatták. A nő fölkelt helyéről s a férfi elé sietett. A tömegben aztán elsodródtunk egymástóL A perront elválasztó láncokat most bocsátották le s az utasok tolongva siettek a bécsi gyors felé. Az öreg uron újból erőt vett az idegesség. — Oh, kérem, semmiképpen sem akarok lekésni. A rendőr zi&ebrevágta jegyzőkönyvét. — Elkísérjük önt Pardubicig. A vonatban mindent nyugodtan elmondhat. — Ez lesz a legjobb, — örvendezett az öreg. A rendőrtiszt egy másodosztályú féU'ülkét nyittatott meg, amelyet belülről jól elfüggönyöztek. "‘'■V' — így ni, most folytathatjuk. Az öreg most kedvére kibeszélhette magát. Szélesen mondotta el betűn—prágai utjának élményeit, de nem zavarták, mert minél többet beszél, annál több használható dolgot is mond el. — A vonaton szerencsésen egybekerültünk.. Zsúfolva volt az a szakasz is utasokkal és igy helyben nem igen lehetett válogatni. Én szembe a mozdonnyal kerültem, szerencsére, mert háttal a mozdonynak nem tudok utazni, rögtön gyomorháborgásom támad. Az orosz pár szembe került velem. Egész utón igy ültünk és én jól megfigyeltem őket. — Meg tudná ismerni a leányt is? — kérdezte Kurt. — Meg. Ezer közül is ráismernék. Lehetetlen összetéveszteni másvalakivel. Ritka jelenség. Az én előadóképességem, sajnos, nem megfelelő arra, hogy leírjam. Magas, vékonytermetü nő, csodálatosan arányos tagokkal, graciózus mozdulatokkal. A haja gesztenyebarua, dús fürtökben hull a nyakába. A szemei ójfeketék, hol gyöngéd nézésüek, hol merész pillantásnak. — Egy szóval az az általános személyleirás, ami ezer és ezer szép leányra ráillik, — szakította félbe az öregur áradozását a rendőrtiszt. — Valami különös ismertető jegyet nem vett-e ra,jta észre? — Nem. Semmi szabálytalanságot, semmi rendellenességet ezen a nemes alakon, ebben a klasszikus arcban nem lehet fölfedezni. Ha csak a ruházata nem mondható szembeötlőnek. Mert ez a leány a rettentő kánikula ellenére csuklóig érő, szükujju bársonybluzt viselt s a nyakán is magas gallér, nem nyitotta volna ki az istenért sem, pedig mindnyájan majd meggebedtünk a hőségtől. — & miről beszélgettek azok ketten az utón? — folytatta a kérdezősködést a rendőr. — Beszélgetni azután igazán nem sokat beszélgettek, mintha legalább is tízéves házasok lettek volna. A férfi a berlini pályaudvaron vár sárolt orosz lapokat forgatott, a leány valami regényt olvashatott. Csak olykor-olykor váltottak néhány szót. Az időjárásról. Vagy amikor a férfi cigarettával kínálta a leányt,, a leány pedig gyümölcséé! viszonozta a sziveeeégét. — És a. név? Hogyan nevezték egymást? — Igen! A férfi nevét mintha nem hallottam volna egyetlen egyszer sem, de a leány nevét igen. Anasztázia. Hiszen minden harmadik orosz leány Anasztázia. Kurt mereven nézett maga élé, majd fölpat8. £ULÖN UTAKON Ha bomba, robbant volna föl mellette, nem lephette volna meg jobban a rendőrtisztet, mini Kiírtnak ezek a szavai. Az első pillanatban alig tudott szóhoz jutni, ^933jaffliuáir^l^
