Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-11 / 8. (3118.) szám

4 1933 jano&r 11, esarda. KOMMENTÁROK ★ ★ ★ KOMZOMOLCKA Az ember ül a kávéházban és a legcsodálato­sabb embertípusokkal ismerkedik meg. Tegnap még a görl volt az, aki leült asztalunkhoz és szabadon elővezetett sex-apelbjével bámulatba ejtett, ma forgószélként beront a komzomolcka-, letelepszik hozzánk és tanít, magyaráz, agitál, ostoroz, korhol, amíg belefeketedünk. Nem tréfa. Aggódva látom, hogy az asszo­nyok birodalmában uj divat keletkezik és jár­ván yezeriien elönti a nagyvárosokat, elsősorban a kávéházakat. Mielőtt az uj széria konstrukció­ját Bzem ügyre vennénk, a régi típussal kell fog­lalkoznunk. A régi típus Amerikából .jött és gór Írnek nevezték. Fölösleges bemutatni. A lé­nyege a karosszéria volt. Hosszú, fehér láb, karcsú alak, hattyunyak, álmátag é6 mégis acé­los szem, szőke haj a platinaárnyalatig. Azt mondták, ennek a irőtipusnak nincs lelke. Pe­dig volt, önző kis lélek, a luxust és az erőt cso­dálatosan megérző és megértő, az öntudatlan snobizmus határán imbolygó hiú értelem, némi legyűrt szentimentalizmus, a testi kiválóságok agyonrajongása, sport és ruha, a test okos ki- dekoráltsága, mesterséges elzárkózás a közér­dek elől, — ez a görl. Nagyszerű módszerrel rendelkezett. A férfit nem értelmével, vagy jó­ságával kivánta meghódítani, sőt erényével sem, ámbár határtalan egoizmusában kegyeit szükebben és megfontoltabban osztogatta, mint holmi omlatag naiv nők, — hanem bűvölt. Szép benne és művészies, hogy az erotikában eszté­tikai csúcspontokra törekedett. Nem nő volt már, hanem asszonyi műremek s anélkül, hogy kezdetleges kultúráját kifejlesztette volna, a férfit hatalmában tartotta, Megbüvölte, mint az óriáskígyó a birkát. Az a leányzó, aki itt ül mellettem a szomszéd asztalnál és előadást tart (talán két évvel ez­előtt még görl volt, nem tudom), más szériába tartozik. A görl Amerikából jött, ez Szovjet- oroszországbol, s ott „komzomolckának** hív­ják. Csúnyább név, csúnyább típus. A görlnél a karosszéria volt fontos, itt a chassis. A görl camell-cigarettákat szitt, ez zórát. A görl a tes­tére gondolt, s csak rejtve a lelkére, a komzo­molcka a lelkét tálcára rakva hordja körül és nyújtja fünek-fának, s valószínűleg csak rejtve gondol a testére. Nézem, ahogy magyaráz. Bafa- cipő, csámpáé, egyszerű ruha, csapzott haj, ápo­latlan természetes arc, kezdetleges tisztaság. Túlzás volna állítani, hogy komzomolcka nem mosakszik, de a görl-tipus páratlan kozmetikai ápoltsága után megdöbbentően hat a szeszélyes természetnek csupaszsága, ami itt megjelenik, a szándékos egyszerűség és a hatások elvetése. A komzomolcka az a nő, aki „hasznos tagja kíván lenni a társadalomnak1*, miután a görl tudatosan és spleenesen haszontalan tagja volt. A férfiakat nem bűvöli, — illetve a szellemével és az energiájával kívánja elbűvölni. Nem elég, hogy mindenben egyenjoguságraés egyenlő föl­készültségre törekszik, ezenkívül fölesküdött egy uj társadalomra, amelyet tüzön-vizen ke­resztül érvényre kíván juttatni. A fanatizmus tüze ég benne, a nőiesség lángoló és meggondo-1 latían erejével akarja megváltani a világot, csupa békebeli orosz diákkisasszony, csupa orleansi szűz, csupa egri nő a kávéházban egy fekete, vagy egy szódavíz mellett. Agitál, dol­gozik, „segít a férfinek**, olvas, gyárakba jár, a modern művészetekből átjött a modern szo­ciológiába és egyszerűen eltagadja a testét, mint ahogy a görl eltagadta a lelkét, ö a „kol­lektív nő“, a széria-nő, de ne felejtsük el, hogy a görl is széria-nő volt. A komzomolcka típusa örökké létezett. De csak a csúnya nők között, mig ez itt a szomszéd asztalnál határozottan szép. Látom, hogy a fiuk csipkelődő, vidám szerelmi dolgokról sze­retnének vele beszélni, & megindítani a férfi és nő közötti obiigát szerelmi ma-cska-egér játékot, de a leány kitart a termelés és a fogyasztás problémája mellett és grafikonokat rajzol. Mi ez? Aggasztó tünet. Uj divat. Ahogy a nők pompás szimatukkal annakidején, a prosperity hóditó korában, megérezték Amerikát, úgy ér­zik most a krízis megváltozott idejében a má­sik végletet. A nők jó, szép és kellemes fehér egerek süllyedő hajónkon. Nem tehetnek róla* hogy ma komzomolckák. S mi férfiak se búsul­junk túlzottan ennyi egyszerűség és lelkiség láttára: bizonyos, ennek a nőnek életében Í6 el­jönnek a pillanatok, a szerelmi pillanatok, ami­kor titokban púdert és rúzst tesz arcára, épp­úgy, mint a görl életében is voltak pillanatok, szerelmi pillanatok, amikor titokban győzött a lélek és a szív bután dobogni kezdett. SZVATKÓ PÁL. Ezer méter magasságban Irta: HUNGÁRICUS V1ATOR Tátraszéplak, január. Kiló-számra hever az olvasóteremben az újság, német, magyar, szlovák karácsonyi-újévi számok számi állha­tatlan tömege, unottan lapoznak bennük em­berek. — Mennyi frázis, — évenkint megismétlő­dő unalmas ugyanaz — sóhajtja közelemben egy sportruhás — mért tartják szükségesnek, mért beli minden ünnepi számnak egyazon hangnemből ásítania? — s papot, csapot, húszféle lapot faképnél hagyva, zsebéből régi France-regényt ráncigái s vonul az olvasó csendes sarkába a kérdéses sportrühás férfiú. * Berlin érdekes lármája után jól esik e nyu­galmas csend- Keményen, sötéten p illan i-gat- nak fenséges magasságból a bótlan szóUanná merevedett tátrai csúcsok. Csodálkoznak, — mért húzta le vállukról hermelin köpenyü­ket öreg December apó, miért teríti le köd­paplannal a poprádi völgyet? Fordult a világ, itt is, mint mindenütt. Fe­hérebb nyáron a lomnici csúcs, mint e szokat­lan moratóriumos télen s az utolsó szobáig megtelt széplaki szálló lépcsőházában érintet­len ágaskodnak sítalpak erdei. Pedig igy is de szép a Tátra. Forró napsu­gár ömlik felhőtlen égből, gomolyogd kavarog völgyekben felhőoceán. Egy szál ruhában másszuk a begyet, csörge­dező érpartok mentén friss levélkék bonto­gatják finom zöldjüket, három őzsuta ugrik napsütötte foltról s mint hangtalan motoros kering kéklő magasságban eötétlő sasmadár. Kell is ide hó? Mindent pótol a tiszta leve­gőn kettőzött erővel áttörő napsugár. Csak a sportTuhák tarka tömegével érkezettek sirat­ják az elmaradt havat. Kékposztós siruháikban nevetségesen iz­zadnak, ám világért sem öltöznének át s amint karácsonyi számok karácsonyi cikkek nélkül, ők sem tudnak e szokatlan évvég! idő­járásban hétvégi ruhában megjelenni. Szoká­sok, sablonok rabja az ember. * Pont igy nézett ki a Tátra tizenöt év előtt is. Az utolsó magyar téli sportidény alatt- Hótlan, szótlan, ám telve napsugárral. Egyet­len sítalp, egyetlen bob sem siklott feketére olvadt lejtőin, szánkók csörgői nem csilin­geltek a Füredek közötti locskossá vált er­dei utón s mégis derűs, jó kedvű vidám tár­sasággal telt meg minden tátrai 'hely s az utolsó magyar télről ma is szeretettel emlék­szik az abban részt vett utolsó háboruelőtti fiatalság. Mintha csak maradékjókedvét kiönteni, a régi jó világ kottái szerint utoljára kim illat­úi akarta volna magát a magyarság, soha Lomnicon látogatottat) b5 vidámabb, sikerül­tebb szezon nem volt. Mintha óriási park gondozott utján sétál­nánk, nyári cipőben gyalogoljuk he a Szép- Lakról, Szép-Füredekig vezető pompásan gon­dozott negyvenötperces utat. Érdekes, min- nél mélyebbre sétálunk, annál több megma­radt hófoltot találunk, minálunk, az ezer mé­teres Szépiákon mindent leolvasztott a pom­pás napsugár, lent Poprádon ellenben fehé­rek a rétek s mialatt Széplak nyitott erké­lyem óraszám Lgezhetünk, odalenn hetek óta nem láttak napsugárt. A Guhr-szanatórium éttermében két hosz- szu asztalt budapesti orvosok s családtagjaik ülnek körül, nem sajnálják az elmaradt ha­vat, nagy gyalogtúrákat tesznek, másszák a csúcsokat, kirándulásokat rendeznek a tavak­ARNYAK A VERŐFÉNYBEN Ir£a: Szilárd János a pam: — Mondd! Miért gyűlölsz engem annyira. Regény (38) Sorsdöntő órák voltak ezek. Tele gonosz balsejtelemmel és szivetfacsaró szorongással. De aztán a reggel óta tartó folytonos izgal­maktól testben és lélekben meggyötörve és elfásulva, átadtuk magunkat a halkan leszál­ló alkony bágyadt közönyének és annak a szent könnyelműségnek, mit két ártatlan lé­lek számára a félhomály és az egyedüllét je­lent, lehevertünk a díványra, átöleltük egy­mást és elnehezedő szempilláinkat fel-felnyit- va és újból lezárva, nem tudtuk, ébren va­gyunk-e még, vagy pedig már álmodunk. Arra például már nagyon homályosan em­lékszem és még ma sem merek rá meges­küdni, hogy valóban megtörtént-e, avagy csak az álom játszott velem, amikor a szom­széd szobában ezeket a szavakat mondotta édesapám: — Mária! Beszélni szeretnék veled!... Most Mari bácsi hangja hallatszott: — Amit mondtam, megmondtam! Ha hol­nap reggel nem ültetitek a gyerekeket ko­csira és nem viszitek őket vissza a városba, egész vagyonomat, még a Kakasgyuiáék örökségét is, a karmelita apácákra iratom, felesleges minden további hazudozás!... Édesapám most halkan és olyan lágy han­gon. amit még sohasem hallottam tőle, igy folytatta: Hát nem érted, Mária? Beszélni szeret­nék veled 1... Csönd lett. Valaki az ajtót óvatosan becsukta és már azt hittem, hogy kimentek, amikor ismét ezen a lágy és furcsa hangon megszólalt édes­Mána?... Mari bácsi nem felelt mindjárt, hanem ide- oda mozgott, mintha habozott volna, majd ke­serűn és élesen felkacagott. Aztán lefojtva és ha ^nem csalódom, nagyon közelről, mert inkább súgta, mint (kiáltotta, igy felelt: — Még te kérded?... Te lók'ötő!... Édesapám zavartan köhécselt és nagyou hosszú szünet után, mialatt Mari bácsi rá­gyújthatott, mert gyufasercegést hallottam, ifry folytatta: —- Mária!... Bocsáss meg nekem 1..* Aztán később: — Nézd, Mária!... Azelőtt minden máso- dikdiarmadik nap együtt voltunk, mert ta­rokkoztunk .., Mióta a gyerekek iskolába mentek, hetek is elmúlnak, amig látjuk egy­mást, Mária... Mondd Mária, te nem szere ted az emlékeidet?... És nem érzed, hogy... hogy nem a gyerekeket, hanem engem bün­tetsz... és. magadat ie talán... amikor a negyedik tarokkpartnert ismét elüldözöd? ... Csönd lett. És abban a halálos csöndben, mely most a szomszéd szobára szállt, mintha lefojtott sí­rást hallottam volna... Igen, később már tisztán hallottam, valaki zokogott. Talán a zsebkendőjébe temetve az arcát, talán a karjára borulva, mert úgy hangzott, mint mikor a klarinét szájába ron­gyot lesznek, de egész leikéből zokogott., so­káig és keservesen... Köz,hon-közben édesapám köhécselését le­hetett hallani, mely mindig annak volt a je­le, hogy most kényelmetlenül érzi magát, az­tán olyan zörej támadt, mint mikor kirúgja a széket maga alól valaki és két cugoscipő csattogva megindult az ambitus felé. Mari bácsi lehetett, mert nyílt az ajtó s egy dühös hang kitrombitált rajta: — Hudacsek! Beszélni akarok kegyeddel, Hudacsek!... Kevés vártáivá nyílt az ajtó s az izgalom­tól remegő hangon megszólalt egy borízű to­rok: — Itt vagyok kérem, szeretettel... — Üljön íe! — kiáltott Mari bácsi. Némi széknyikorgás után a szívarszagu asszonyság igy folytatta: — Mondja, Hudacsek! Megígéri kegyed ne kém, hogy lelkiismeretesen tanítja maga a gyerekeket, Hudacsek? ... — Me-me-megigérem, kérem ... — Ne dadogjon, Hudacsek!... És azt i« megígéri kegyed, hogy nem hív majd szint alám, ha partnere leszek és bemondom a pa- gátultimót, Hudacsek?!... — E-e-esküszöm, kérem ... ... Ismétlem, én még ma sem merek rá megesküdni, hogy amit most itt elmondottam, valóban megtörtént-e, avagy csak az álom ját­szott velem, mert mindössze arra emlékszem élesen és nagyon határozottan, hogy valaki vágtatva berontott a hálószobába és enyhe borillatot gerjesztve maga körül, hangos zo­kogással ránk borult: — Gyermókáim!... Édes kis tanítványaim... De ekkor már Ragya is rázendített az am­bi'tuson... így fordult meg az idő ezelőtt... nem is mondom meg, mennyi rengeteg évvel és tért vissza a múltból a mi gondtalan gyerek sé­günk egy rövid, de csodálatos esztendeje. Bi­zonyára azért, hogy aztán a Hudacsek tanár úrral és a brieskával, melyeu faluról-f altura járt tarokkozni és üres óráiban oktatni min­ket és a :m agán vizsga bizony itványával, me­lyei az apám unokái előtt még ma is gondo­san titkolok, elmerüljön a .nógrádi legendák homályában ... mindörökre.,, (Yéj*e. hoz s napról-napra nagyobb étvággyal pusz­títják a bőséges menüt. Hét'zohás lakosztályt rendelt a bécsi Röt- sohild bárói család, ők és egy Thunné (gróf-: nő) képviselik Széplakon az arisztokráciát, máskülönben nyugodt polgári a hangulat, val­lás, faj s nemzetiségii különbség nélkül a volt monarchia minden társadalmi kasztja képvi­selve van. Feltűnően hiányzanak azonban a Tátra régi szerelmesei, Abauj, Sáros, Zemplén ismert családjai — s velük hiányzik a cigány, a pezsgő — s a hamisítatlan jókedv. Ki ne emlékeznék a régi tátrai .mulatozá­sokra, éjjeli zenékre, hajnali cigányozásokra s arra a jó hangzású, díszes névsorra, mely­nek viselőit hatvannégy vármegye 'Szállítot­ta a tátrai csúcsok közzé? Hová lettek, mivé lettek? . . • Mozgalmasan indult a Magas Jóira íéfi szezoma Tátra, január havában. (A P. M. H. munkatársától). A Magas Tátra téli szezonja, amely már néhány nappal a karácsonyi hét előtt kezdődött, igen élénk, mozgalmas és -ese­mény teljes kezdettel indult meg. Az összes fürdő­helyeken igen nagy a vendégek száma még ma is, ha az a túlzsúfoltság, amely az ünnepnapokat jel­lemezte, mára már alább is hagyott. Érdekes és talán a gazdasági krízissel kapcsolatos jelenrég volt az, hogy az ünnepnapokra számcs társaski- rándiulás résztvevői érkeztek a Tátrába. Igv pl. Tátraszéplakon három ilyen társaság tartózkodott. A legnagyobb közöttük a rPager Tagblatt társa­sága volt. A prágai újság 73 vendéget hozott Tát- raszéplakxa. Annak ellenére is, hogy eddig a Tátra tele nem mondható sítélnek, mert csak a maga­sabban fekvő részek vannak annyira hóval fedve, hogy síelni lehessen, mégis: a Prager Tagblat-t ven­dégei, akiket Schimeíschek Ottó szerkesztő veze­tett, itteni tartózkodásukkal a legnagyobb mérték­ben meg voltak elégedve és el voltak ragadtatva attól a sok széptől, amit részben a Tátra hegyi világa, részben periig a történelmi nevezetességű szepesi városok látnivalói nyújtottak nekik. Ugyanilyen módon jöttek el Tát-raszéplakra a Budapesti Orvosok Turista- Egyesületének részt­vevői is, akiket Egerváry Jenő dr. budapesti egye­temi tanár és Rokfiaussy iskolaigazgató vezetett hegyi kirándulásaikon. A Kárpátegyesület berlini csoportjának expedícióját Kaik dr. egyetemi pro­fesszor, a csoport elnöke és Böckl Frigyes mérnök, az ismert eportfórfiu szervezte meg. A társaság tagjai naponta csatlakoztak a Prager Tagblatt kirándulásaihoz. Ezek az exkiurziók különösen elevenné tették Tátraszéplak ünnepnapjait. Meghitten szép kará­csonyeste. nagyszerű hangulatban lefolyt Szil­veszter és az elmúlt szombaton jól sikerült kabaré­val kapcsolatos bucsueste egyesítette és forrasz­totta egy társasággá a széplaki vendégeket. A bu- csuestón Relch Ernő prágai igazgató mondott me­leg köszönetét Nemény Vilmos dr.-nak az élvezett szép napokért, Schimeíschek szerkesztő pedig Guhr Mihály dr. főorvosnak a kiváló és mintás vendégszeretetért, amely sokáig emlékezetükben fog maradni és uj hiveket szerzett a Magas Tát­rának. Az ünnepnapok mozgalmas életéből természete­sen a többi tátrai fürdőtelep is kivette a maga ré­szét. Ótátrafüreden és az ujfüredi Palace-szana- tóriumban úgy a belföldről, mint Magyarországból számos közéleti előkelőség töltötte az ünnepnapo­kat. A Palace-iszaaiatórdumban, — amelynek téli szezóndebüjét a nemzetközi jéghokkivenreny részt­vevői ie színessé tették, — folyt le a szlovenszkói Rotary-kongresszus, amelyen Sziovenezxo ipará­nak, kereskedelmének és szellemi viliágának sok vezető egyénisége vett részt. A Tátrában vannak többek között Kóbor Tamás, a kiváló magyar író, Hegedűs Nándor dr. romániai magyar kép­viselő, Hunyadi Sándor, a hírneves színpadi szer­ző, Titkos Ilona-, a neves magyar primadonna, Tátraszéplakon a Rotschild bárók és a Ringhofl’er bárói család, valamint a Thun (grófi) család. Úgy Ótátrafüreden, mint a Pala-ce-szanatómimbau a ka­rácsonyeste és a Szilveszter nagy és előkelő kö­zönséget látott és rendkívül nagy volt az ujfüredi jéghokkivereeny látogatottsága. Külön társadalmi esemény volt az elmúlt szombaton lefolyt nemzet­közi tangóverseny, amelyet a Gra-nd Hotelben Némák Ernő kiválóan rendezett meg és amelyre a Színházi Élet kiküldte Winkler Ernő szerkesz­tőt. A versenyem, amely messze körök érdeklő­dését keltette fel és amelyre 56 pár nevezett, be, az első női dijat Romeiserné Segesváry Izabella magyar Írónő vitte el. Az első férfi dijat Breyer Miklós dr. (Budapest) nyerte meg, a többi d'jakat. Jaumicky Lívia (Pozsony), Jamnicky Ottokár dr. volt zsupán leánya, dr. Breyer Mildósné (Buda­pest), Olechumovszky Ernő (Ótátrafüred) Ó6 Frank Ferenc (Ujtátrafüred) kapták. A zsűriben Titkos Ilona, Hunyadi Sándor, Winkler Mihály, Odrobi- nyák dr. késmárki járási főnökhelyettes és Stefan Kerlin bécsi kereskedelmi tanácsos foglalt he­lyet. Ez volt az első nagyobbszabásu táncverseny a Magas Tátrában és hogy a rendezés hálás talajra talált, a-zt. mutatta az a körülmény, hogy a verseny után körülbelül 200 tánc-pár a. hajnali órákig szó­rakozott Ha-rry Wiener zenekarának nagyszerű muzsikája mellett. Ha kissé csendesebb keretekben is, de annál meghittebben és otthomasabb tónusban folyt le az ünnepi ólet Madárházán, ahol a. Forberger-család meleg szerető gondoskodása veszi körül a vendé­geket. Matlárra is tömegesen érkeztek ünnepi ven­dégeik, akik részben üdülési, részben pedig ugyan­csak a, Tátravidók szépségeinek megtekintése miatt választotok Mat-lá.nházáé téli tartózkodási WyiÜ.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents