Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-11 / 8. (3118.) szám

1933 január 11, szerda.

Egy szlovák „ankét”

mcti*§®i suroi *«■*Arva pá|

Egy szlovák újságíró, aki néhány hét óta egy ótátrafüredi szanatóriumnak a lakója, a minap vakmerő ankétre határozta el magát. A szanatóriumban csupa cseh vendég időzik s ez az ujságiró az egyetlen szlovák közöttük. Amidőn rájött, hogy a többieknek némileg furcsa nézeteik vannak Szlovenszkóról és a szlovákokról, eltökélte magában, hogy utánajár a dolognak s kitapintja egyenesen a forrást, amelyből értesüléseiket merítették. S ami aztán történt, az már úgy hangzik, mint egy kesernyés éle.

Az oknyomozó ujságiró betelepedett egy tíztagú társaságba, amelynek minden egyes tagja — egynek kivételével — középiskolai képzettséggel bir. Ahogy beszélgettek s ahogy vitatkoztak, az igazgató-tanitó a hivatalnoknővel, a zenész a színésznővel, az építész a gyárossal, •a földbirtokos a tanítónővel, szóval, ahogy már egy tátrai szanatórium terraszán, vagy társalgójában egy intelligencia tekintetében meglehetősen egyenlő elosztású, összeszokott társaság debattálni szokott, a ravaszdi ujságiró hirtele- nében szlovák ankétet rendezett közöttük.

Csak úgy mellékesen & célját be nem vallva, körkérdést intézett a társaság tagjaihoz: Ki az az élő szlovák iró, akit a társaság ismer? Nyilván abból a természetes föltevésből indult ki, hogy egy nép kultúrája az irodalmában doku- m-en tál ódik a leghozzáférhetőbben. De a válaszok, amelyeket kérdésére kapott, számára vá- ratlanok voltak. Sem a tanító, sem a tanítónő, sem a gyáros, sem a földbirtokos, sem az építész, sem a zenész, sem a színésznő, sem a hivatalnoknő, senki sem tudott megnevezni egy élő szlovák írót. Hogy föladatukat megkönnyítse, az ujságiró föltette a második körkérdést: Hallottak talán egy Milo Urban nevezetű emberről? De a válaszok megismétlődtek, csak az egyik felelet hangzott a következőképpen: „Urban? Hogyne, az egy dijlbirkózó!“ S aztán ezt egy másik társaságban is megerősítették, végül pedig az építész, aki. úgy látszik, nagyon törhette a fejét még az első kérdés fölött, kibökte, hogy talán Hviezdoslav egy élő szlovák iró.

S a többi kérdésre adott válaszok is rendkívül érdekesek voltak. A fiatal tanítónő csak eldalolni volt képes azt, amit a szlovák irodalomról tudott, ugyanis elénekelt két szlovák népdalt 6 aztán elhallgatott. És a földbirtokos nem tudta megmondani, hogy a szlovákok mennyien vannak.

különvatóeágát, a szlovákoknak ezt a büszke és féltett pluszát, azzal a megföliebbezhetettem érveléssel, hogy ami a szlovák népi élek ben saját- szerű, illetve a cseh néplélektől elkülönböző, nem egyéb egyrészt rudimentális vonásnál, másrészt pedig a magyarokkal való évszázados együttélés okozta' lelki kereszteződés kiküszöbölendő következményénél.

S ez a fölfogás magyarázza meg azt a tényt is, amit a szlovákok érthetetlennek találnak, hogy a csehek alig képesek fölismerni és különválasztani a szlovenszkói nemzetek népi elemeit, alig tudják megkülönböztetni a szlovák és magyar karaktert. Hogy egészen lentről, a szürke köznapi életből vegyünk példát: csak azokra a sokszor fölpanaszolt esetekre gondoljunk, hogy szlovák embernek, ha prágai kávéházban szlovák lapot kér, a Prágai Magyar Hírlapot nyomják a kezébe s ne feledkezzünk meg azokról a szlovákokról sem, akiket Prágában bizony gyakran üdvözölnek németül, abban a hiszem- ben, hogy magyarok. Mondhatnék, hogy ezek jelntéktelen jelenségek, sőt kicsinyesség bizo- nyitgatni velük, de az apróság nem mindig jellemzi csupán önmagát.

Azonban mélyrevésett nyomát találjuk ennek a cseh irodalomban is. Vancura ama regényében, amelynek ezirányu tendenciáira már volt alkalmunk régebben rámutatni, éppen a magyar—szlovák szimbiózis szerinte káros következménye az uralkodó elem, a témavezető vezérszóban. Mig azonban Vancura a szlovákok és csehek etnikai különbözőiségéből, illetve a szlovákok és magyarok kölcsönös egymásrahatásából induktív eljárás utján a maga módján levezette a csehszlovák probléma mibenlétét s etikai problémává igyekezett egyszerűsíteni, addig Karéi Capek tovább ment és miután fölismerte a szlovenszkói nemzetek népi elemeit, Öeezevegyitette őket lombikjában, nyilván abban a meggyőződésben, hogy együvé tartoznak és kárt nem tesznek egymásban.

A Lidové Noviny most fejezi be Capek „Hor- dubal“ című regényének közlését. Hordubal egy amerikás ruszin, aki odakint a bányákban törte magát s nyolc éven át küldözgette haza a dollárokat. Aztán hazajön, de a felesége és a gyermeke idegenül s a béres sunyi ellenkezéssel fogadja. A többit nem kell elmondani: a szlovenszkói és ruszinszkói amerikások örök tragédiája, falubeszédje, hallgatag, konok, vi- selős asszony, kikergetett béres és Hordubal erőszakos halála. Ez a szimpla história, amilyet a szlovenszkói lapok évente tucatszámra közölnek, alkalmat, adott a nagy cseh írónak, hogy a meseszövés terhétől megszabadulva, egy tipikus falusi sorstragdédia alakjain megcsillogtassa kivételes és . lenyűgöző tehetségét. De ami regényét szerfölött érdekessé teszi — elsősorban és talán kizárólag számunkra —, az az a körülmény, hogy ez a munka, amely jólismert típusokat vetít, folklorisztikusan nem helyhez- kötött. Capek maga irta regénye elé, hogy írása, nem akar folklorisztikáé regény lenni.

Típusokat rajzolt meg, amelyek Csadcától Hueztig mindenütt fölbukkannak a csendőrörsi jegyzőkönyvekben s az esküdtszéki tárgyalásokon s nem volt rá oka, hogy cselekményét valamely határozott helyre fikszálja. Kollektív szlovenszkói és ruszinszkói parasztregény a Capek könyve és mert kollektív: néprajzi elemei is kollektivek.' Szlovák, ruszin, magyar nevek nyüzsögnek benne, szlovák és ruszin kifejezések békésen megférnek két egymás mellé rendelt mondatban s ami a legcsodálatosabb: nem zavarják egymást. Nincs egységes nyelve a Capek regényének, alakjai hol középszlovák forduInfluenza

torokgyulladás

£ és meghűlés ellen véd a

Jsanflavm’'

PASZTILLA

latokkal beszélnek, hol pedig keleti szlovák, vagy szlovákba, ruszinba átment magyar ruszin kifejezéseket használnak, de ahogy beszélnek, ahogy élnek, ahogy gondolkodnak, szenvednek és cselekednek, Csadcától Husztig s Orlótól Kis- baktáig igy élnek, szenvednek és halnak az emberek, szlovákok, magyarok, ruszinok egyaránt. Kollektív regény a Capek regénye, de nem lehetne az — mindenütt fölbukkanó paraszttragédia dacára sem —, ha az életforma nem lenne mindenütt ugyanaz azon a darab földön, amelyet Prágában a „köztársaság keleti részé“-nek neveznek.

S ezért nem kellett annyira meglepődnie a füredi szlovák újságírónak, amikor rögtönzött ankétjét befejezte. Amit Capek objektíve meglátott, azt nemzettársai csak szubjektive látják és amig a szlovák néplélek megmarad mai ki- szélesbült teljességében,amig a szlovákok plusznak fogják tekinteni, addig a csehek nem ismerik el, csupán jeienvalóságát, de nem ítélik meg neki mai formájában a szuverenitásra való jogát. S mint a tátrai társaság is bizonyítja, egy promiszkuitáeban elferdült nemzeti lélek irodalmával fölösleges, nemde, addig ismerkedni, amig meg nem .,tisztul" az a lélek, ki nem egyenesedik s át nem festődik egy újfajta színnel. Ez a conditio síné qua non. Addig csak népdalok vannak.

Maionsek miniszter:

„Minden famonopéüuzn ellen leszek, Szlovenszkó érdekel kell, hogy védelmezve legyenek”

I szlovenszkói fairdekeSfek monsirekOldöttsége Prágában

Trapl miniszter:' „1 ftettGdés csak'"' élvben van meg11

Ez volt az ankét eredménye. Köröskörül szikráztak a Tátra hófödte csúcsai, alant a völgyéiben szálfákat görgettek, hogy talán messzi országokba szállítsák Őket, ahol majd papir készül belőlük, amelyre rá fogják nyomtatni Milo Urban regényeinek újabb német, vagy szlovén kiadását s a lelkes és elragadtatott spanyol és orosz kritikákat, de a tiztagu társaság csak ült a terraszon és havon, hegyeken, faóriásokon, exótikus tájon kívül nem látott egyebet. Szlovenszkó a tíz ember szemtükrében ma is csak egy behavazott, elégikus táj, amelyben századokkal ezelőtt elakadt a fejlődés szekere. És ebből nem engednek.

Dohát ez egyáltalában nem fontos s végeredményben talán nem is meglepő. Sokkal nagyobb meglepetés érte volna a kiváncsi újságírót, ha nem a szlovák irodalom iránti érdeklődésükről, hanem a szlovák népjellem és néplélek mivoltáról faggatta volna őket. Mert akkor megkapta volna annak is a magyarázatát, hogy miért él számukra Hviezdoslav még ma is és Milo Urban miért föltétlenül dijbirkózó. *

A szlovákok Szlovenszkót külön etnikumnak érzik s a csehek is hovatovább annak érzékelik, csakhogy ellenkező előjellel. Nemcsak Szloven- szkó, de még Ruszinszkó is mindinkább egységes etnikai területté rajzolódik ta paszta lat ok- befolvásolta fölfogásukban: a „köztársaság keleti részé“-vé. És valahol ezen a ponton is keresendő a csehszlovák kérdés egyik gyökere: mind a szlovákok, mind a csehek Szlovenszkót külön néprajzi területnek tekintik, amelynek különleges elbírálás dukál. Mig azonban a szlovákok autonóm politikai keretben akarnak érvényt szerezni a különleges elbírálásra való joguknak, mondván, hogy éppen a különvalósá- guk az, amely az autonómiára följogosítja őket, addig a csehek erre a különvalóságukra való hivatkozással tagadják meg tőlük az autonómia jogosultságát, mondván, hogy mindaddig nem élhetnek politikai autonómiában, amig ez a kü- lönvalóság fönnáll.

A szlovákok ugyanis határozott plusznak tekintik népi sajátszerűségüket, nemzetnek érzik magukat a nemzetek sorában, külön élettel, másoktól megkülönböztető ismérvekkel, elválasztó karakterisztikonokkal. De a csehek, miután fölismerték, hogy nem csupán a kulturális és civilizációs fok-különbség az — amint eleinte hitték —, ami a szlovákokat elválasztja tőlük, hanem a népi sajátszerűség, egy megközelithe- tően körülhatárolható etnikai differencia is, hamarosan mínusznak kiáltották ki a szlovákok

Prága, január 10- Ma délelőtt a földművelésügyi, kereskedelmi és pén zügymini szté- riumban megjelent a szlovenszkói és ruszin- szkói fakeres kedeilem képviselőinek küldöttsége, hogy tiltakozzék az ellen a terv ellen, amellyel az állami erdőgazdálkodást elárusító központ keretébe® akarják újjászervezni a Körner-cég közreműködése mellett. A szlovenszkói és ruszinszkói szövetségekhez csatlakoztak a pozsonyi és prágai kereskedői grémiumok, továbbá a csehszlovákiai faszö vet kezetek szövetsége.

Mivel Hodza földművelésügyi miniszter csak holnap fogad, a küldöttség először Ma- tousek kereskedelmi miniszter elé járult. Elsőnek Petrovicky képviselő szólalt fel, aki

éles szavakkal kritizálta az uj tervet, amelynek megvalósításában a csehszlovákiai fagazdálkodásra nézve veszélyt lát.

Utána Fritz dr. képviselő beszélt, aki hangsúlyozta azt a veszélyt, amelyet a terv különösen a szlovenszkói gazdaság szempontjából jelent s rámutatott arra, hogy az uj tervet

az illetékes szlovenszkói hivatalos helyek meghallgatása és a szlovenszkói érdekeltek megkérdezése nélkül dolgozták ki.

Annak a nézetének adott kifejezést, hogy a szlovenszkói fagazdálkodást csakis szloven- szkóiak intézhetik, sohasem azonban Prágából- Nem lát garanciát a Körner-oég által intézendő kereskedelmi vezetésben sem, mely cég

semmilyen garanciát nem nyújt a szlovenszkói fagazdálkodás felvirágoztatása szempontjából.

Farkas dr. szenátor rámutatott az effajta monopolizálás nyomán várható súlyos szo- eu b következményekre.

Ezután konkrét adatokkal bizonyítgatták, hogy

az uj terv nem eredményezheti sem a remélt pénzügyi hasznot, sem pedig a fapiac általános konszolidálását,

hanem sokkal inkább egyetlen oég kockázat- mentes milliós üzletét jelenti.

Matousek miniszter válaszában rámutatott az uj társaság létrejöttének előzményeire. Hivatkozott arra, hogy a tervet és kidolgozását egyedül a földművelésügyi minisztérium számlájára kell írni,

ellenben őt kész tények elé állították, noha ismételten aggályainak adott kifejezést. Ellenvetéseire arról biztosították, hogy csak ez a terv virágoztathatja fel az állami erdő- gazdálkodást és ezzel az összTakereskedel- met, amihez a Körner-cég kiterjedt, külföldi organizációja szükségesA delegáció ekkor rámutatott arra, hogy ez az eladási szervezet egyáltalán nem létezik és a Körner.cég semmilyen külföldi fiókokkal nem rendelkezik, minélfogva a kiviteli üzletben ugyanarra az útra van utalva, amelyre a többi exportőr. Matousek miniszter erre meglepődött s azt válaszolta, hogy ezt az uj momentumot újabb vizsgálat tárgyává fogja tenni. Megígérte továbbá, hogy

a magáévá teszi a magán-fak ere sk ed elem kívánságait s a fagazdálkodás monopolizá- lására irányuló minden kísérlettel szembeszáll.

Trapl dir. pénzügyminiszter a parlamentben fogadta a küldöttséget s több mint egy óra- hosszat hallgatta a faérdekel lék óhajait, panaszait és követeléseit. Előtte is a t^rv ellen nyit,atkozlak az érdekeltek. Trapl miniszter válaszában kijelentette, hogy az állami erdő- gazdálkodás elárusító központjának térvét a minisztertanács december 22-i ülésén elvben elfogadta, de a végleges, szövegezés még nem kész.

Trapl miniszter élőt! is kijelentették a jelenlévő törvényhozók és a magánfakereskedelem

képviselői, hogy a terv Szlovenszíkő és Ruszinszkó érdekeit erősen veszélyezteti, azonkívül felhívták .a miniszter figyelmét arra, hogy a Körner-cég nem rendelkezik afelett az eladási szervezet felett, amelyre a tervbeveti eladási helynek szüksége lenne. Trapl miniszter erre élesen azt válaszolta, hogy nem felel meg a vakságnak, mintha az uj társaság átvenné a Kömer-cég eladási szervezetét.

Azonkívül kijelentette még, hogy a Körner- cégre vonatkozó uj momentumokról személyesen fog újabb információkat szerezni. A miniszter végül megígérte támogatását a küldöttségnek a tervbevett társaság végleges megalapozásánál azzal, hogy a Szlovenszkói és ruszinszkói fagazdálkodás érdekeit féltéíOenül védelmezni fogja. A küldöttség holnap Hodzsa miniszter elé járni.

Lángokban áll

egy finn erődítmény

Hét kaszárnya rommá égeti

Helsingfors, január 10. A Helsingforstól 16 tengeri mérföldnyire léró Mac Elíiot erődítmény, amely Finnország egyik legnagyobb erődítménye, tegnap este lángbaborult. A tűzvész kitörésekor heves hóvihar dühöngött lehetetlenné téve az eredményes oltást. A lángok ellenállhatatlanul terjedtek és rövid idő alatt hét kaszárnyaépületet martalékul ejtettek. A borzalmas tűzijátéknak rengeteg szemlélője volt, akik rémüldözve látták az erődítmény falai közül felcsapó emelet- magas lángnyelveket s hallották a robbanások sorozatát- Már a kora reggeli órákban a hóvihar csillapultával az oltás eredményesebben haladt előre.1 a tűzvészt azonban rréo mindig nem sikerült teljesen elfojtaná.

» «i | §■ C|2kCa aIjkZSitjMJklf I felkérjük azokat az igen tisztelt Előfizetőinket, akik

ttlSZttdl IJS'öSCstlifflICIsöim ■ az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy az esedékes előfizetést nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összegei postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk.