Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-11 / 282. (3095.) szám
1933 december 11, rasárm-p. t>ea-gai-Mag%ar-hi klaö KOMMENTÁROK ★ ★ ★ Kiindulva az emberreklámból... Á nagyváros utolsó kétségbeesett erőfeszih, ítést tesz a csata megnyerésére: mo-st karácsony előtt kihordja magából, amit adui tud, i árut, forgalmat, zajt, szórakozást, szemfényvesztést, a kereskedő tor ka szakadtából ki- - nálja portékáját, a kirakatok felfuvalkodnak, v a vásárlók keresztet vetnek és elszántan be- i nyitnak a boltba. Eb ura fakó, vesszen az j' utolsó garas, vásárolni, vásárolni, lesz, ahogy £ lesz. És csapot-papot felejtve, minden-mind- egyes gesztusokkal belehullnak az ajándékozás szédületébe, — egyszóval a nagyváros karácsonyi mezt ölt a krizis esztendejében! Dércsipte uccákon fázósan siklanak a nagy í halak és a kis halak, a különböző vevők s a kereskedő érzi, ez az a lélektani pillanat, amikor egyetlen ügyes trükkel az óvatos ember költekezővé változtatható. Megindul a vad reklámozás ádáz hadjárata s a reklámok úgy leselkednek az uccán az emberre, mint hajdan a fronton az aknák és a spanyol lovasok. De — krizis van — fényreklámra, néon- ■ ra, színes plakátra, mechanikus szerkezetekre nincsen pénz. A kereskedők olcsó reklá- l mól: emberreklámot használnak. Amint befordulok az egyik uccasarkon, hirtelen eleim toppan egy óriási ijesztő alak- Rőt talárban, széles, egyenes mozdulatokkal j/jár, sötét szakálla mellét verdesi, skarlát vörös kucsma ékíti fejét. Szeme villog, kezé- S ben furkósbot, nyakában óriási aranykereszt. Ez Rasputin, a szörnyű! Virgonc gyermekhad fut utána s ahogy magamhoz térek ijed tömbből, átolvasom a "furcsa elképzelésű Rasputin ' hátán elhelyezett táblát: — Szopogassunk pemetefücukrőt. Máig sem tudom, mi a viszony Rasputin és a pemelefücukor között. Sebaj, vannak meg- i felelőbb reklámok is. A moziban Pat és Pati. taohou filmet játszanak. Az uccákon tehát kézenfogva vezeti a hosszú Pat a kis köpcös Pattachomt s a felnő'.lek is mulatnak, ha lá'tiják a két reklámember kényszeredett grimaszát, ide-oda szökdelését. Kevesebben veszik észre, hogy a két szerencsétlen kiskabátban szaladgál télviz idején és a legmelegebb réteg, ami rajtuk van, az arcukra kent vastag festék s az egyetlen szőrme rajtuk Pat apró kőé bajusza. Chaplin sincs melegebb ruhában, amint érthetetlen okokból a kukoricapattog- tatö gép mellett áll és a pattogatott kukoricának csinál reklámot. Ő legalább mozoghat. Mit szájion a „merev ember“, aki frakkban, cilinderben, lakkcipőben egy konfekciós bolt előtt domborítja a reklámot s órákhosszat bábut mímelve még szemét sem mozdíthatja. A „magas ember44, aki óriási falábakkal messenger-boy-nak mintázva koturnuszon hirdeti a Smoll-paszta dicsőségét, nem fázik, mert falábakon járni komoly testi munka és hevítő foglalkozás. Az sem érzi a telet, akinek nyakán óriási disznófej ékeskedik és kecses mozdulatokkal karácsonyi vi-rslievésre szólítja fel a járókelőket, vagy a medvefejü rém a játékbolt előtt, a tiz kislány, aki libasorban táncol végig a főuccákon, természetesen fiúnak öltözve és selymeket, bársonyokat hirdet. A mürészeg, aki harsány kacagás közölt dülöngél végig a városon, hátán az elmaradhatatlan táblával: „X. bárból jövök, kitünően mulattam, csak tudnám, hol lakom4* (a legszebb, hogy a reklámnak felfogadott szegény munkanélküli valószínűleg tényleg nem tudja, hol lakik, pedig nem részeg, az istenadta). Látom a maharadzsát, aki egy vendéglőt hirdet, a „merev járót44, aiki szögletes mozdulataival szórakoztatja a közönséget, mintha a Hoffmann meséiből előjött mechanikus baba volna, néhány kirakatban hölgyek vagy urak ülnek és bemutatják az Elek- Lro Lux-ot, a villamos mosógépet, vagy rek- íámkuncsaftok nadrágjait vasalják a kirakatban, ponfinéberek a „Néant44 nevű mulatót Hirdetik, hullának maszkírozott fiatalemberek a „Politikai hullához44 címzett vendégfogadót s mit szólna Karinthy, ha látná a tisztes férfiul., aki „csecsemőnek maszkírozva 44 (mint a Csavolcsek, a detektív) sétái az uccán és hirdeti a gyérmekkelengye-boltót? A neon dinága. Az ember olcsó, túlontúl ol- kó. Mi sem természetesebb: reklámnak embereket fogadnak föl. Az éhező mindenre íapható, a legmegalázóbb vagy a legnevetségesebb foglalkozásokra is. Ma csak rektám- íak megy el, de lehet, ha a világbörzén a maihoz hasonló módon zuhan tovább az em- ;mr értéke, nemsokára már ajándéknak is elmegy s megfelelő alkalmakkor valami em- aerfélét veszünk ajándékba kedveseinknek^ Kis kutya helyett egy szegény éhező gyermeket játszótársul a gyereknek, vagy . lakájt, zagy egy szép rabszolganőt. — Istenem, túl /agyunk azon a prűd koron, amikor erkölcsiégünk az ilyesmi ellen föllázadt, a fáradt ■hező csak mosolyogni tud, ha a rabszolgaág lealázó voltáról hall és fölényesen megtér de zi : Kap enni, inni a rabszolga, kap rutái. 6; cgv meleg zugot valahol? Ha igen, iát - mond már: rabszolgaság jobb, mint jhendögleni. A nők amúgy is régóta sok fájdalmas titkot súghatnának fülünkbe a rabszolgaságról. A munkások is. A különbség csak az, hogy ma kezd lekopni a leplező máz és nyíltan lesz- sziik, amit az elmúlt évtizedekben titokban cselekedtünk. A titkolózást nem bírjuk tovább. Fölösleges. Az emberi felfogás megváltozott: a krizis nyomorában a „szabadság44 szó sokat vesztett légi patéíikus varázsából." A szabadság, — ma nem egy 'eset. A telt- gyomru emberek berzenkedhetnek, ha gúzsba kötik őket, de az éhezők olcsón árulják a szabadságukat. A sorrend: szabadon Petőfi után körülbelül a következő: „Élelem, szerelem, e kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom az életet, élelemért föláldozom szerelmemet-44 Nagy, komoly tanulmányt kellene írni a szabadság varázserejének fokozatos gyengüléséről. A kollektív egymásrautaltság és egymásbakapcsolódús korában nincs sok értelme annak az individuális jelenségnek, amit a szabadság szóval jelölünk. S különösen nincs értelme, ha — tegyük fel — jól működne a modern, humánus alapokon kiépült társadalmi rendszer. Miinek szabadság, ha a törvény tiltja, hogy a gazdám rosszul bánjon velem? Ha nem ölhet meg, nem kínozhat s oly jól kell bánnia velem, mint kedvenc paripájával4?! Viszont, ha az övé vagyok, nincs semmire gondom, etet, ital, dolgoztat, öltöztet s nem ér utói az a sors, ami a kalitkából megugrott rabmadárt, mely elpusztul a nagy szabadságban? Az ember Lassan-lassan háziállattá fajul, nem élhet a szolgasors gyámoliiása nélkül, mini a kutya, a ló vagy a tehén! Szabadság? Illúzió, ha szabadon nem tudok ételt szerezni. Mennyivel többet ér az a rabszolgaság, amelyben megszeghetetlen törvények garantálják, hogy a gazdáin köteles ellátni és köteles velőm jól bánni. Ahol a hatalom átalakul egv nagy „állatvédő ligává44 és vigyáz, hogy a gazda ne kínozza házi embereit. A rabszolgaság csak akkor ocsmány valami, ha a humánus törvények hiányzanak, ellenkező esetben áldás. Lassan-lassan olyan lesz a társadalom, mint a modern, higiénikus, villany- erőre berendezett, központi fűtéssel ellátott, olajjal kifestett, lizoformmal fertőtlenített major és mintagazdaság — boldog, kövér, tiszta háziállatokkal, — mint; ahogy Oroszországban elképzelik. A -peckesén, lépegető, maskarának öl töztelett ember-reklámok között kénytelenek vagyunk belátni, hogy az ember büszkesége tünede- zik és ma sok mindent cserébe ad a kenyérért. A gép drága, a néon drága, minden drága, csak az ember olcsó, az ember mindenre kapható, nem finnyás többé és szívesen helyettesit bábut, maskarát, mechanikus szerkezetet, háziállatot. Szomorú világ. Vigyázzunk, hogy a nagy olcsóságban, amikor mindent emberanyaggal pótolunk, bábut, reklámot, játékszert, mert a legjtilányosabb, amikor az ember értékelésének mélypontján automatikusan visszatér a régi barbarizmus és az önkéntes rabszolgaság, vigyázzunk, hogy egy fehér karácsonykor ne ébredjünk arra, hogy a aa,gy kínálat és olcsóság miatt aranydió és cukorka helyett a karácsonyfán is igazi emberek függjenek. Szv^tkó Pál. Malypetr karácsonyi ajándéka: 835 milliós uj közteher A koalíció RterénFleitsrve ai irta mnsgáiiasok negyedik csoportja ellen — ínségedé: a társaságik alapiikijének egy ezreléke! Prága, december 10. A minisztertanács — mint már jelentettük — tegnapi ülésén elfogadta az 1933. évi pénzügyi törvényt és a jövő évi költségvetési előirányzatot. Miután arra a meggyőződésre jutott, hogy az államháztartásban megejtett takarékossági intézkedések révén sem leshet a köl Iségvetési egyensúlyt biztosítani, a deficit fedezése céljából törvényjavaslatokat fog benyújtani a nemzetgyűlésnek, amelyek egyrészt a fizetés- leszállitáso-kra, másrészt pedig az adó- és vámemelésekre vonatkoznak. Ezek alapján a költségvetést egyensúlyba hozzák, természetesen csak papíron és kifelé, mert a tények be fogják bizonyítani, hogy a fizetésleszálli- tás és az adóemelések következtében a forgalom és a vásárlóerő is csökkenni fog s ezzel az adóbevételek is kisebbek lesznek az előirányzott összegnél. Az uj bevételi források a következők: millió Vámemelések 100 A benzinadó emelése 40 A behozatali jegyek illetékének emelése 4 Egyenes adóknál bírságok 80 Illetékek emelése 50 A motoros jármüvek adójának emelése 60 Bányailletékek emelése 3 Villanykörték adója 10 A boradó emelése 20 Felemelt busádéból 60 Felemelt söradóból 40 A forgalmi adó „rendezéséből44 7 0 A szesz s benzin keverésének újabb megadóztatásából 50 A. szabadalmi illetékek emelése 3 Fegyverviselési engedélyek illetékének emelése 10 Az építkezési hozzájárulás visszafizetéséből 15 Inségilleték 90 Az áll. földhiv. törlesztése 50 Szociális biztosítási kölcsönből 60 Hadmentességi adóból 20 Összesen 835 Fedezetlen még 65 millió korona. A pénzügyminiszteir 5 millió koronát kisebb megtakarítások révén akar elérni és 60 millió koronát akar megtakarítani azáltal, hogy az öregnyugaijaSok negyedik csoportjának felemelt nyugdiját január elsejével még nem fizetnék ki, hanem az emelt illetmények érvénybe lépését későbbre halaszíanák. Ez az utolsó terv érthető izgalmat és elégedetlenséget szül a közvéleményben, úgyhogy a közvélemény nyomására a koalíciós pártok ehhez még nem merték megadni a hozzájárulásukat. Az úgynevezett inségadó, amely a munkanélküli segélyhez való hozzájárulás helyett iép életbe — mint már jelentettük — a részvénytársaságokra, korlátolt felelősségű társaságokra és szövetkezetekre fog vonatkozni s az alaptőke egy ezreléke lesz. A hadmentességi adó tekintetében még a részletekre nézve nem történt megegyezés, de már most i® úgy hírlik, hogy ez az adónem a jövedelmi adó mintájára progresszív le«z- Az állami költségvetés mindezen radikális javaslatuk mellett 8.698,071038 koronát fog kitenni. TUZVONALBAN Ma: MÓRICZ A kőműves rátette a maltert a téglára, akkor a téglát bei'feszítette a helyére- Ráütött •kétszer a kalapácsával és nevetve nézett fel. Valami jutott az eszébe. — Egyszer megittam a hadnagy urnák a konyakját, A másik kőműves megállóit s szintén nevetve nézett rá. — Jól tette, Sebők ur. Sebők ur uj téglát vett a forma kedvéért, azt. farigcsálta kis ideig, akkor folytatta: — Tü/.vonalba vétünk, Az Ikva-parton. Oroszországban. Azt mondja nekem a hadnagy ur: Freiter, miéri nem véteti le a bajuszát? Mondom neki: — Öreg vagyok én mán bolondnak, hadnagy ur. A kőművesek nagyot nevetnek. Ártatlanul és kedvesen. Egy ilyen egyszerű szó, a szép napsütésben úgy hat rájuk, hogy felvillanyozza a szivüket. Közben meg is lehet ál'ani a munkával. Annál jobban nevet az ember, ha még egy ilyen kis haszna is van belőle. Neki bezzeg nem vót bajusza, kuíyakeimény gyerek vót, egy-keltő kiküldte az embert előőrsre... De ha tüzvonalba vétünk, neki is melege vót azér, — mesél a kőműves és uj téglára habarcsot tesz, helyére illeszti, akkor végérvényesen megáll — ilyenkor a vót a szokása, hogy mikor tüzvonalba vétünk, a puccerja a háta mögött állott, ő meg mindig mondta neki: — Pista, add ide az üveget. Az odaadta a konyakos üveget. Ivott, visszaadta. Ivott, visszaadta. Szóval egyre-másra hallom én, hogy ,,Pista az üveget, Pista az üveget44. Egyszer ott fekszok egy éceaka, éppen a. háta mögött, megint csak tüzvonalba, nem volt szabad szólani, még csak egy pisszenést ■se, hallom: „Pisla az üveget44. Pista odaadja és a hadnagy iszik, azután hátranyujtja. Ahogy hátranyujtja a sötétben, a kezembe adja. Nem is nézett vissza, hogy kinek adta, kinek nem, azt hitte a puccer van megette. Én meg nem szólok, hanem elveszem. Kötelességem vót, ha a hadnagy ur a kezembe ad valamit, azt el kell venni. Tüzvonalba vagyunk, nem lehet sokat okoskodni, elvettem. Összenézek avval a szomszód-onima 1. alki D m mm iWb £2 blsfosanmesgsféssriflamég fyP H| jelvkércw ssarwasmarliéit, Kapható minden patikában. &esántialt malacai, hízói meggyógyulnak, erőteljesen fejlődnek, ha a napi takarmányhoz néhány gramm PÉK €»D»VilamlHt kever* A PEKK sokkal olcsóbb lett. "D Fölerakat ; BBBT8S mellettem vót s felhúzok jól az üvegből. Odaadom neki, az is bűz egyet- így mi kelten megittuk az üveg konyakot. Még jó háromnegyed vót benne. A kőműves téglát vesz a kezébe és jóízűen, döcögve kacag. A többiek vele nevetnek. Ügy élvezik? mintha ők itták volna meg. Hárman-négyen, akik közel vannak, vidáman nevetgélve csámcsognak össze. — Igen de, — mondja a kőműves, aki újra •helyretette a kezében levő téglát s már a következővel álldogál — igen, de a hadnagy ur egy idő múlva megint visszaszól: „Pista, az üveget44- Azt mondja Pista: — Nem adta vissza, hadnagy ur. — Dehogy -nem, el is vetted. Oly kedvesen nevet a mesélő, hogy a kőművesek vele h-dioíáznak. Meg is ismétli:- Nem adta ide a hadnagy ur . . . Dehogynem, el is veúed— Én nem láttam, én nem vettem el hadnagy ur. Körülnéz a hadnagy. Fekete éccaka vót, de jöttek a rakéták, az nagy világosságot csinál. Meglát kettőnket. Pirosak vétünk, mert kottán megittunk egy félllter konyakot egyszerre. — Fene egye meg magukat- Maguk vették el? — Én nem tudom ki, hadnagy ur. — Maguk ittak! . . . — Hoztunk mink magunkkal hazulról Fene hozott. A kőművesek fellétekzeuek- E i<5 vót, jót lehetett nevelni. — Nem szólt? A hadnagy, semmit? Sebőik ur. aki mesélt, kisujja! legyintett s nevetett: — Tüzvonalba vótun'k. e!ső tüzvonalba- Nem úgy megy az, mint békébe, rapportra rendelni, meg mi. Valaki füfyöv-észni kezdett s tovább dolgozgattak. 5
