Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-11 / 282. (3095.) szám

^RKGMA\Afit«RHlRLAE* 1952 december 11. vasárnap. Spengler, a magas politika és semmitmondó dolgok Irta: Neubauer Pál Ui könyvet olvastam Spenglertől, akit a* a könyve tett híressé, amelyben Európa pusz­tulását jósolja meg. Minden könyvére egyfor­mán kiváncsi vagyok, mert rossz prófétának, de jó írónak bizonyult és megengedi magá­nak azt a fényűzést, hogy mindig meglepő dolgokat mondjon, olyanokat, ame’yek nem avval törődnek, ami van, ellenkeznek a meg­lépő világgal és iramosan szellemes absztrakt grafikonokat rajzolnak az égboltozatra. Ere­deti iró és talán ezért van, hogy a világ nem jelent neki semmit, nem je’ent sem anyagot, amely a gondolati rendszer vezetője, sem gát­lását egy fantáziának, amely önmagában nyugszik és szembehelyezkedik a tények to­talitásával. Ezt mutatja legújabb könyve is, politikai vezérelveinek összefoglalása. Már az előszó is gondolkozásra késztet s annyira meglep, hogy aye’e párhuzamosan távoleső dolgok és összefüggések vetődnek az olvasó öntudatába, amit ugyan Spengler nem céloz, de ami természetes következménye a stílus­nak és a tartalomnak. „A szocializmus étosz, nem gazdasági elv és tan. Erre nem gondoltak eddig azok a kö­rök, akik nemzeti jelszóvá avatták a szocializ­must. Idióták most arra törekednek, hogy egy nemzeti kommunizmus tanának alapjait le­rakják." Mikor ezt a magában véve meglepő formulázást ©'olvastam és elgondolkoztam egy szellemi kohimbustojásról. levelet hozott a posta, egy eldugott bajor fa’uban működő tanítónő levelét, aki hozzám, régi barátjához egy sokkal meglepőbb szociális formulázással fordul: .,Nálunk a bajor erdőben régen le­esett a hó és a gyerekek hét fokos hidegben mezit’áb jönnek be a falvakból az iskolába, mert cipőre nem telik . * Félreteszem a levelei: mit tudok én segíteni itt? Olvastam Spenglert tovább. Tiz márkával nem enyhí­tek a gyerekek sorsán. Lehet, hogy Spengler, a szocializmus újszerű formálója és magya­rázója, a nagyvonalú és széles Ívben gondol­kozó ember Írásában találok valamit, ami praktikusan használható és ezenszerte többet jelent, mint az elaprózott tiz márkás külde­ményem, amelyről valódi forradalmárok azt mondják, hogy polgári szén Umenta!izmus és galádság egyben-, menekülés, elzárkózás a szükséges és elkerü’hetetlen tett elől, alá­való struccpolitika. „Volt egy idő, amikor a szén az ágyút szol­gálta és az ágyút a tradíció szolgá atába ál- lito-tiák. Most a gazdasági élet diktál a politi­kának: az ágyuk a szén szolgálatába vannak állítva . . Nagyon igaz, gondolom, olyan meglepő megál apilás, mint a szocializmussal foglal­kozó szakasz rezüméje, csak nem látok még utat, nem ismerem a célt, nem tudom, mit akar Spengler nagyvonalúsága, mert a baior erdőben (és mindenütt, ahol gyerekek élnek) a hélfokos hideg dacára a gyerekek mezit'áb jönnek be a városi iskolába, mert nem telik cipőre . . . Persze, vagyok olyan kullurem- ber és ,,intelléktüel“, hogy azonnal korrigá­lom magam: semmitmondó dolgoknak nincs közük a nagyvonalú elgondo'ásokhoz és egy próféciához, amely joggal nem törődik földi adottságokkal. Mezítlábas gyerekek és egy agy, mint a Speng'erél Szinte szégyellem, hogy egy pillanatig is csak össze tudtam za­varni az ellentétes kategóriákat és Hegelre gondolok, aki arra a figyelmeztetésre, hogy elmélete nem hozható összhangba a reális dolgok egyetemével, azt felelte, hogy ez an­nál rosszabb a dolgok és a realitás számára. Szén. ágyuk és tradíció — i’yen szintetikus fogalmi kapcsolat mellett hidegben didergő mezítlábas gyerekekre gondolni valóban szentimenta7 izmus, polgári szükkeblüség és struccpolitika. Olvasom tovább a kor egyik legnagyobb írójának a könyvét: ,Embertő- megek, amelyek a szén hálán megfogózkod- tak, életre-halálra annak a lehetőségétől függnek, hogy minden energiájuk ellenérté­ke gyanánt később, a talán nagyon távol jö­vőben megkapják azt, amiből megélhetnek" Mikor, nem mondja meg Spengler. de hozzá­vetőlegesen szél megjegyzi, hogy tiz, vagy ötven év nem számit. Szóval a ma minden energiával dolgozó emberek munkaelienérté- k tikel úgy tiz, vagy ölven év múlva remél­hetik. Közben sajnos . . . „hét fokos hideg­ben mezítláb járnak az iskolába, mert cipő­re nem telik..." Vigasztalódtam: ez csak az istenhálamegetti bajor erdőben, no meg né­hány hasonló helyen történik és semmitmon­dó dolgok nem gátolhatják egy nagy jövő ki­bontakozását. ------papíron, nyomdafestékkel. Ha llgasd csak tovább; „Túlsók a fehér ember a földön! Abban az óriási leszámolásban, amely előtt most a fe­hér világ áll, csaik azok a nehányan szerepel­nek mint az emberiség reménye, akik túlnőt­tek az átlagon és egyéniségük nagyszerű to­talitásét dobják a serpenyőbe ... A politi­ka a népek életébén első helyen kell, hogy álljon, nem a gazdasági élet. A mai élet be­tegségéről tanúskodik, hogy ez a viszony megfordul és a gazdaság kerül az első hely­re." Ez is nagyvonalú történeti megállapítás és még csak nem is lehet ellene tényekkel érvelni, mert országok, ‘amelyek elvesztet­ték a háborút, gazdasági szolgaságba süllyed­tek. Tehát a prioritás tényleg a politikát il­leti meg.-------Csak ne volnának a magas po litika mellett semmitmondó tények! Spengler mellett erdei tanítónők, akik le­veleikkel megzavarják a fenkölt gondolat- meneteket és az ölvén év múlva bekövetke­ző jövőből lizmárkás pillanatnyi segélyak­ciókba fullaszt jak bele azt, aki éppen sikere­sen felkapaszkodott Spengler pegazusára és azon volt, hogy elnyargaljon a semmitmon­dó dolgok zavaró jelenéből 1982-be. Mezít­lábasán didergő gyerekek . . . Humusz és átmeneti anyag. Kellemetlen, hogy beleka­paszkodnak ők is a pegazus farkába és meg­nehezítik, sőt egyenesen meggátolják a ne­mes állat különben biztos és könnyed szár­nyalását . . . Mert tiszta dolog, hogy most az ágyukat a szén szolgálatába állították azok, akiknek az ereiben nem folyik többé a tradí­ció vére, de az is tiszta dolog, hogy a szenet nem állítják a mezítlábasán didergő gyer­mekek szolgálatába, hanem inkább arra for­dítják, ami a szén szolgálatában áll: ágyuk gyártására. Tíz. vagy ötven évnél előbb senki =em gondolhat arra, hogy teljes energiája el­lenértékeképpen megkapja azt, amiből meg­élhet — ez is egészen világos, csak nem feud- ! hatjuk, hogy addig miből éljen meg, mert j viszont meg kell, hogy éljen, ha energiáját 1 ki akarja egy jobb jövő érdekében használni | és mint humusz arra törekszik, hogy a j spengleri magas politika prioritása a tradi- | ció érdekében és a másodlagos gazdasággal ellentétben belőle sarjazzon elő. Ezt a sok [ ellentmondást és zavart, amely lehetetlenné te^zi az uj spengleri prófécia megértését, a 1 semmitmondó jelen okozza és mezítlábas j gyermekek a bajor erdőkben, az Uralhegy- I ©égben s Kinában; s egyszerre azon veszem Zsivánubeesttlet 7rta: Jtunj&avicus Berlin, december e’eje. Színházból, film­ből itt nem fogynánk ki soha. A hosszú soro­zatok ritkák, Berlin siet, műsort gyorsan változtat, résen kell fennünk, hogy érdemes, vagy inkább érdekes dolgokat el ne mulasz- szunk. Az év brutális szenzációja, leghosszabb szériese a Kleines Theater rémdrámája, a Ganovenehre, — Ztsi vány becsület. Rettenetes darab, — más szóval alig jel'e- mezhetnők — s mégis írnunk kell róla. Kor­kép, — darab kórtünet, — hogy megírlak, hogy megjátszák és hogy Berlinben minden­ki látta. S megtörtént, amire altig találnánk másutt példát, egyidőben egyszerre három berlini színházban játszották '-■& egyes igény­lők esetleg így is napokig, hetekig nem ju­tottak jegyhez. A Kleines Theater kisterjedelmű nézőtere, — csak földszintje van, páholya, karzatja nincs — egy év leforgása alatt sem lett vol­na képes a jelentkezők százezreit ‘befogadni. Két más színházzal kötöttek szerződést, hogy a négymilliós Berlin igényeit kielégítsék. Ebben is van némi zsiványbecsu et. A várat­lan anyagi sikerből jusson másnak is. S jurt garmadával ma is. Ekkora külső sikerre szerző, szinbáz álmá­ban se számított, — mindenkire meglepetés volt. * Minapi cikkemben hasonló esetre céloztam s e berlini monstrum eredmény kapcsán most majd bővebben mesélem el. Molnár „Hattyú­járól van szó. mely Parisban váratlan, érthe­tetlen megbukott s Amerikában — Molnárra volt a legnagyobb meglepetés — óriási si­kerrel játszták. Egy héttel a „Hattyú" newyorki bemutatója után érkeztem Amerikába- Apponyi Albert grófot kisértem ottani utján. A Cameggie- alapitvány felkérésére Európa helyzetéről tartott az amerikai egyetemeken előadást. Családoktól, egyesületektől, magán- és nyil­vános társaságoktól rengeteg meghívást ka­pott s az összes amerikai lapok előadásai­nak részletes leírásával voltak tele. A színház is, amelyben egyidejűleg a hír­neves magyar iró darabját adták, meghívta s díszpáhollyal tisztelte meg az Amerika- szerte is „great old inan“-ként emlegetett s nemzetközi valeurnek elismert „Count Ap- ponyi‘^L Meghívására páholyának vendégei voltunk mi is. A darabot kitűnő szereposztásban, kifo­gástalanul adták. Amerikában az első hónap előadásainak látszólagos sikeréből ugyan még nem lehet a végeredményre következ­tetést vonni, a külső, a „bombásiker" Appo- nvi ottlétekor azonban már annyira nyilván­való volt, hagy majdnem egymásnak gra­tuláltunk boldogan. Az első felvonás után a színház managere tisztelgő látogatást tett Apponyi páholyában s többi között természetesen a darab jövőbe’j- sikerkilátásairól is szó esett. — Mi ugyan sejtettük — referálttá a mana- ger— sőt biztosan számítoltunk a legnagyobb sikerre is4 honfitársuk, Mar. Molnár azonban nem bízott, úgy látszik, darabjának az ameri­kai közönségre ekkora mértékben gyakorol­ható kedvező hatásában hosszú jövőt nem re­mélt a „Swan“-tól s ágy nem százalékos tan­tiemre szerződött, hanem ötezerdollárnyi örök áron adta el a darab angolnvélvén való előadási jogát- Nyert ügyünk van — a más- kü’Önben előadásonkinli szerzői percenteket számítva — az ötezerdolláron máris túlva­gyunk, pedig az előjelekből ítélve Newyork- ban lega’ább egy félévig fog futni a darab s aztán Angliába is sietünk vele. Ez a páholybeszélgetés 1923 október első napjaiban folyt le. Apponyi november köze­péig maradt s szerepe'! Amerikában, haza­utazásakor elbúcsúzván tőle, Kanada s onnan Amerika nyugati részeinek látogatására in­dultam, bejártam Kaliforniát s a következő, 1924. év májusán tériem ismét vissza New- yorkba. Molnár , Hattyú"-ja még mindig ott lebe­gett a felhőkarco’ók fölött. Ezúttal is meglá­togattam a színházat, igazgatóság, szereplők, még a kulisszatologatók is repestek a bol­dogságtól, örömitől — s bár zsúfolt házak jár­ták hónapok s hónapok óta — tiszteletpáholyt kaptam ezultal is. — Nos, Mr. Frank — kérdeztem a mana- gert, — hogy ütött be a magyar darab? — Kérdésem ugyan feleslegesnek látszott, ám engem a részletek is érdekeltek. — Mire magyarázza, hogy Molnár ennyire tévedhetett, oly kevéssé bízott darabja sike­rében ? — Véleményem szerint — váraszol!a a kér­dezett — Molnár néni ismert© még eléggé az amerikai gondolkodásmódot, Ízlést s azt hit­te, hogy egy születése óta demokrata alapok­ra épített ország közönségét nem fogja a bár kifigurázott, ám párodisztikus beállításában is finom, e’ökelőnek megrajzolt millieu ér­dekelni, vonzani. Nagy tévedés. Életükben talán kevésbé rajongtunk értük; színpadról azonban szívesen figyeljük, sőt — miként a példa mulatja — Amerika élvezni tudja a legarisztokratíkusabb levegőjű darabét is s bár a sok levilézlett orosz és osztrák mágnás nagy becsre már Amerikában is nehezen ta­lál. országunk, sajnos, tele van még sznob­bal, a „Hattyu"-szerti darabofe ma is mérté­ken felül érdeklik közönségünk bizonyos ré­tegeit. — Számításom szerint — folytatta a mana- ger — Molnár eddig legalább ötvenezer dollárt mulasztott, kapott vo’na, ha százalék részese­désre szerződik s hol vagyunk még a befejez zéstől, hol vannak az angliai előadások! ♦ Visszakanyarodva azonban most már Bér linbe, a , Ganovenehre" haeoúlóan meg’epe- lésszerű sikerére, bátran megállapíthatjuk, hogy ime színházi haruspexek sem léleznek s amint a politikában nem bocsátkozhatunk jóslásokba, szinházi sikereket is ritkán lehet előre kiszámítani, amint erre a legközelebbi múltban Budapesten is egy-(két igen eklatáns pé'da volt. El szeretném a Ganovenehre, — Zsivány- becsület meséjét mondani s csupán a formán töröm a fejem, hogyan írjam körül, mii hagy­ni agam észre, hogy nem hiszek a könyvnek, a; magas politikának és a jövőnek. Már jó pár per*e letettem az uj világokat formáló zse­niális könyvet. Becsukva ott hever az Író­asztal szélén. Az istenhátamegelti tanítónő le­vele eilenben reszket a kezemben és már harmadszor olvastam el ezt a nehány sort. Betéte tudom, hogy mezítlábas gyermekek hélfokos hidegben . . . Kél bét választ el karácsonytól, ilyenkor a rendesnél több könyvet vásárolnak. Csende­sen fogtam a Spenglert, amely recenzió® in­gyenpéldány és el vittem valakihez, aki na­gyon megörült neki, hogy busz százalékkal olcsóbban kapja meg a híres iró legújabb opuszát és így történt, hogy a bajor tanítónő címére még aznap nem tiz, de húsz márkát adhattam fel. Akinek van Spenglere, vagy hozzá hasonló, követheti a példát. A magam részéről valami nagy örömet, hogy ne mond­jam kárörömet éreztem, amikor arra gondol­tam, hogy igy kényszeri tét lem bele Spenglert a magas politikából a semmitmondó do1gok­ba és abba, hogy ha már a jövőben mérhe­tetlen sokat fog émi mint az emberiség pró­fétája. a jelenben és a mezítlábas gyermekek számára tiz márkái ér. Akaratán kívül, az én aljas jóvoltomiből. Tiz márkánál többre nem taksálom a próféciáját — de ez is szép pénz: Karácsony előtt, hét fokos hidegben, 1932- ben­jak ki, hogy a fehér újságpapír a legfeketébb nyomdafestéket is elbírja s a darab értelmét, tendenciáját mégse sikkasszuk el. Mi magyarok, úgy látom, a legfehérebb nemzet vagyunk, — egy példa a közel teg­napból: Bruckner , Halálos iíjuság"-át, — ,,Krankheit dér Jugend", egész Németország­ban s miként a múlt év tétén Párisbó! meg­írtam, a franciák fővárosában is, óriási si­kerrel, minden skrupulus né kül adták. Bu­dapesten a cenzúra egyhangúlag s fel’ebberes után a belügyminisztérium is részletesen in­dokolt határozattal letiltotla. Magyarországon tehát i'yen szabadszáju darabot sem a hivatalos köreik, sem a közön­ség Ízlése ma még, ugylátszik, nem akceptál, nem emészt meg. Berlinben, Parisban persze mosolyogni fog­nak e náluk ismeretlen, va’ószinüleg antidilu- viálisnak kérésziéit prüdérián. Különösképp Berlinben mindent ki mernek ma már a színpadon mondani s a német nyelv képtelen is arra, hogy minit a francia, finom szójátékok áttetsző füstié hőjébe burkolja gyanús mondanivalóit *- Mit cifrázzuk sokait, — mondják itt Berlinben — mi nevén szeretjük nevezni a gyermeket. Nem mi, szerző és színész beszé­lünk, mi csak az életet közvetítjük, az élei szavát meghamisítani pedig nem lehet Hiá­nyos képet, hamis hangú színdarabot írni s megjátszani hazugság vo'na, — hazudjanak egymásnak színpadon kívül az emberek, ha szebbnek látják így az életet, — a színház­nak a való élet tükrének kell maradnia. Amit tehát napi életünkből ki nem hagyha­tunk, a színház süllyesztőjében sem tüntet­hető el. Körülbelül ez ma a felfogás. Okoskodni fö­lötte igen, idegen aggyal mérlegelve, idegen pápaszemmel nézve megérteni azonban nem mindenütt fogják. S most gyerünk végre a „Zsiványbecsü- let“-hez. Röviden: az áruba bocsátott nő védelmezői, ,,Zuchái:erjei“-nek alvilági életét, szervezett­ségét tárja e’énk megrázóan borzalmas, drá­mai s állítólag élethü részletességgel a „Ga- tiovenehre". Mert mi ez a berlini zsiványbecsület? A legsötétebb alvilág rendes alapszabályokkal, ,-zigoru törvényekkel, tagdíjjal, segélypénzér- ra! s Kellő fegyveres erővel s magas protek­ciókkal szi’árd alapokra fektetett egyesüle­tekbe tömöritett élet és halálra szóló véd- és dacszövetsége. (Egyetemi tanulmányaim közben a „Jogbölcselet" s „Magánjogiban akadtam o’jikor s kínlódtam ily rettenetes könnondatokka!) Azt is mondják, hogy külön íratták s adat­ták éli éppen az alvilág hatalmasainak ren­delésé,© a darabot, hogy összetartásukat, fé­le'meíes erejüket a nagy nyilvánossággal is közöljék. Ezek az arányok, ezek a körülményéi? mi- fe'énk mégiscsak ismeretlenek. Hadd örül­jünk hogy a „civilizáoió"-nak ettől a mérté­kétől egyelőre még messze vagyunk. — Meteor hullott a malomra. Buenós Ai- resből jelentik: Gualegay város közelében az elmúlt nap egy hatalmas metorkő zuhant le az égből egy malom tetőzetére. Súlya alatt a malom kártyavárként omlott össze. A me­teor hat láb mélységben fúródott a földbe, szerencsére emberéletben nem esett kár.

Next

/
Thumbnails
Contents