Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-04 / 277. (3090.) szám

12

'ERXGAlAW^’ARHmT.Sl?

1982 december 4, vasárnap.

— Férje házának küszöbén nrtgmérgezte magát a-z elhagyott asszony. Nagytapolcsányi

tud őri tőnk jelenti: Bajcsi János nagytapolcsá- nvi munkás tegnap reggel munkába menet- háza kapuja küszöbén eszméletlen állapotban találta különváltam élő feleségét. Orvost hívott hozzá és az megái lapította, hogy az asz- szony ismeretlen méreggel megmérgezte magát. Kórházba szállították, ahol most élet-halál között lebeg. A jelek arra mutatnak, hogy az asszony szerencsétlen házasélefe miatt követte el az öngyilkossági kísérletet.

MEGHALT

IDA NÉNI

Közel félszázaddal ezelőtt jött Vágujhdy- re ez a nagyíudásu asszony és elhozta a lelke mérhetetlen kultúrájával együtt a®t a pedagógiai felkészültséget, amely akkor ritkaságszámba ment, lds termete, igénytelen lénye mintegy az élet mögött húzódott meg nagyszerényen és senki sem tudta, hogy egy régi földműves ház udvarának a legvégén kis szobában az az asszony ií.1 és dolgozik éjszakánként, akinek ifjúsági könyvei majdnem olyan elterjedettségnek örvendtek Magyarországon, mint Pésa bácsi meséi. Ki ne ismerte volna Rosszcsont Ferke kalandjait s ez a népszerű Rosszcsont Ferkó Ida néni alkotó képzeletének szülötte volt. A petróleumlámpa enyhe glóriát font egy asszony feje köré, aki lemondott az életéről, hogy minden erejét a fiatal életek ezreinek a szolgálatába állíthassa. Nagy pedagógusnál nem kívánt más lenni és negyven évig ezt az egyetlen célt szolgálta.

Jött az államfordulat és a sors megforgatta az űrben e halk élet lehalkuit alkonyát: Groldberger Judit akkor élte meg az élete tragédiáját, amikor minden ember azt gondolja, hogy végleg révbe ért és hogy ami hátra van, az hamleti hallgatás és csend. A kaíaklizmás napokban Nagyváradra menekült és amikor visszajött, nem volt egy falat kenyere, mert negyven éyi igazgatói működése után nem kapott nyugdijat. Ekkor ez az élesszemtí életkutató már csak befelé, önmaga leikébe látott. Félig vak szeme kutatta a múltat és íme, csoda történt: a múlt elevenné változott és a bibliai kort taposó Ida néni lelke fiatal, tetterős lelkekböl sugárzott rá vissza. Volt tanítványai alapot létesítettek és a posta minden elsején úgy hozta neki a pénzt, hogy az állam küldi a nyugdiját. Hitte? Nem hitte? Nem beszélt róla soha, de sokat és csodálatos memóriával beszélt Spinozáról, Shake- speareröl, Goethéről, Moliéreről. Tanított, nevelt — lehet, hogy igy akarta megszolgálni a jótékonyságot.

Azután történt még valami megrendítő ennek az asszonynak az életében és ezzel az akkorddal már egy nagy regény indulhatna: egy minden regényességtől tartózkodó, mindennapi élet regénye. Parisban élt egyetlen fia. Mérnök. Egy napon Szerencs éíleaság érte a gyárban és váratlanul meghalt. Ő volt Ida néni egyetlen gondolata, ezt a fiút vette körül mesemondó fantáziájának minden színével. Hetenként pontosan kétszer irt neki a fia és ha reszkető kézz&l vak szemeihez emelte a levelet, minden élet, amelyben nem volt osztályrésze, ott visszfényezett az arcán. Goethe Faustjának misztikus „anyáira" emlékeztetett, ahogy megtörtént a másik csoda: ezeket a leveleket el tudta olvasni segítség nélkül. Lelki szemei erőt adtak a testi szemnek: olvasott, élt. Nem volt szabad megengedni, hogy belehaljon a íia halálába és úgy történt, hogy Parisban élő menye éveken át hűen utánozta a halott fiú kezsirását és Ida néni hétről-héíre pontosan megkapta azokat a leveleket, amelyekért reszketett. Kegyes, nemes csalás, a Spinozái amur dei emberi visszfénye.,. És Ida néni utolsó leheletéig nőm tudta, hogy két Rosszcsont Ferkét élt túl: a könyvét, amelyet ezrek olvastak, magyar fiuk és leányok és a fiát, aki az ö egyetlen nagy olvasmánya volt.

Hitte? Nem hitte? Nem beszélt róla Soha.

A hangos életet, a hangos szót nem értékelte, Hiszen nagy, igen nagy pedagógus volt. Most is szerényen, szótlanul távozott. Nem terhelt senkit a maga személyével. \ földszintes kis ház udvari Szobájában örökre kialudt a petróleumlámpa. Minek is vj légi tana, amikor most már Ida néni lelke világit? (up.)

— Tolvajkirándulás csónakon. Nyitjái mun- itársunk jelenti; Két vágkirályi legény, An- kli József Ó6 Csősz Lajos összebeszélt s elha,- yozták, hogy a molnár csónakján tolvajkirán- dásra mennék. Eloldották a molnár csónakját átcsónaká.ztak a szomszéd faluba s ODnan több ák gombával, liszttel és egyéb élelmiszerrel dúltak hazafelé. A nagy teher alatt a csónak iilyedni kezdett s a legények életv esze delembe írültek, aauynehezen azonban partra vergődik s a teljesén átázott zsákmányt hazabordták. ^rándulásuk nem maradt sokáig titokban a endőrök előtt, már másnap letartóztatták a it iO-?rMagyar lányok termelő szövetkezete

Válasz több hozzászólásra

Múltkori cikkeim, melyben a kiBlátástafian helyzetbe került kisebbségi magyar teán ygene ráció érdiekében felvetettem egy termelő szövetkezet gondolatát, erős érdeklődéssel találkozott sok helyein, amit mi sem bizonyít jobban, mint az egyre másra érkező levelek, hozzászólások, melyeikben az érdeklődők véleményt mondanak a felve'.ett kérdéssel kapcsolatban. Az érdeklődés szinte kézenfekvő, egyrészt: mert eddig még akg foglalkoztak nálunk a magyar leányok egyre súlyosodé problémájával, másrészt: mert a felvetett gondolat olyan felülieteket érintett, amiknek a hiányát kezdettől fogva erősen érezzük kisebbségi életünk gazdasági mérlegében. Hiszen csak gyöngeségünket bizonyítaná önmagunkkal szemben, ha nem ismerniük be nyíltam, hogy kisebbségi életünk éppen gazdaságilag volt a leghiányosabban megszervezve s emiatt nem egy olyan érti élvünk pusztult el, melyet különben a magunk erejéből kellő gazdasági védelemben ré- saesitheltünk volna.

A beérkezett bozászólásofc, véleményeik, persze, a legkülönfélébbek. Van köztük nem egy, amely lelkesedéssel beszél az eszméről és mielőbb megválóéi tandónak tartja, de van köztük olyan is, amely szkeptikusan nyíl átkozik és ezer akadályt lát a megvalósítás útjában. Szó sincs róla: csöppet sem volna gyerekjáték megcsinálni ezt a szövetkezetét, viszont ilyen dolgokban mindig Goethe mondása lebegett a szemem előtt: „wenn mán witl, kann

mán; wenn mán kamu nádit, wiH mán midit.“

Múltkori cikkemben csak nagy kontúrjait adtam a gondolatnak s ez lehetett az oka, hogy a hozzászólók valamennyien egy alapvető tévedésbe estek e kivitel formai módját nMeOőieg. Úgy képzelhették el a dolgot, hogy megalakul a magyar lányok termelő szövetkezete és minden váróéban a legkülönfélébb üzemeltet létesíti, tekintet nélkül arra, hogy van-e ott szükség ilyen üzemire, vagy nincsen, ilyen formában valóban nagyon szerencséiden lenne a gondolat és rengeteg pénz kellene hozzá a prosperitás és aiz egészséges üzletmenet legcsekélyebb re menye nélkül. És .az sem állott a szándékomban, bógy most már ahány magyar lány van Szlovénünkön és Ruszinszk óban, azokat mind tereljük be ezekbe a szövetkezetekbe, akár van kedvük hozzá, akár nincsen, akár akarnak dolgozni, akár nem. Én csak azoknak a leányoknak az érdekében vetettem fel a gondolatot, akik a mai kilátástalan helyzetben kenyér nélkül államaik, — tegyenek azok fiatalok vagy idősebbek, — és akik a munka szentségének a magaslatára emelkedve, hajlandók dolgozni azért a kenyérért, ha mindjárt súrolásról, mosogatásról, vagy Mibatőmésről is volna szó. A kenyér szentsége, különösen manapság, régen szentesített már minden munkát és bocsánat, de a magam részéről eanelkedettebb dolognak tartom még j a libatömést is, mint azt. hogy valaki tétttenüi öre- ! gedjók meg a szülei nyaltánA gondolat lényege röviden ez: egy városban

akad tíz-tizenöt leány, akik sem férjhez menni, i sem elhelyezkedni nem tudnak, de akik mégás- a | két kezük munkájával szerelnék megkeresni a ke- | nyerőket. Ismétlem: nemcsak fiatal leányokról van szó, mert én szlovenszkói magyar leányokról beszélek és ebbe a definícióba belefér minden leány, legyen ez idősebb vagy fiatalabb és tartozzék akármelyik társadalmi réteghez. Nos, ezek a leányok dolgozná szeretnének és elhatározzák, hogy megcsinálják ezt a termelő szövetkezetek Ezen a ponton van szükség a legnagyobb köröltek intésre, mert — kizárólag az illető város viszonyaihoz mérten, — csak olyan üzemet szabad csinálni, amilyen nincs abban a városban, vagy ha van, nem megfelelő. (Nagyobb városokban természetesen más a helyzet, de itt nagyobbak a lehetőségek is.) így mór kiinduló pontjában is a prosperitás reményével kelhetne életre a szövetkezet és további sorsa a termelés milyenségétől és szakszerűségétől függne. Ezért az üzem már első perc élői kezdve kellő felügyelet és szakszerű vezetés mellett inditená el a munkát s ezzel az utóbbi két feladattal magátől- értetődőleg csak tapasztaltabb, vezetésre érett leányokat vagy hölgyeket, de föltétlenül szakembereket lehetne megbízni. Az üzemek belül a legprecízebb munkamegosztás elve alapján működnének' és ha, mondjuk az orvos, vagy az ügyvéd leánya nem értene a súroláshoz, mosogatáshoz, elvégezné azt helyette a napszámos, vagy a favágó ■leánya. Az egyes városokban azonos alapszabályokkal alakult szövetkezeteket országos központi hivatal fogná egységes keretbe, ennek organizáló

irányítása alá tartoznának az összes termelőszövetkezetek. Ennek a központi hivatalnak az élére miár nem is hölgyeket, hanem hozzáértő, komoly férfiakat,, kipróbált organlzálorofcat ültetnék, akiknek birtoékezü és a legszigorúbb üzleti alapon nyugvó 'irányítása mellett nehezen lőhetne zsörtölődni vagy veszekedni

A vélemények ezen a ponton térnek el a leginkább, m ert egyesek szerint, előbb és külön-külön keÁlene megalakulniuk az egyes szövetkezeteknek és csak azután tömörö'lniök ebbe a központba. Szerintem viszont az volna a hegyesebb és odc&óbb, ha rögtön országos jelleggel alakulna meg a magyar leányok termelő szövetkezete és ez létesítene fiók üzemeket azokban a városokben, ahol azok kifizetődnek. Ezek a fíőküzemek persze, széleskörű autonómiával bírnának és ez egységes alapszabályok alapján csak alapvető, főként: organizációs vonatJfozásokban tartoznának a központi hivatal irányítása aló.

Naivitás volna feltételezni, hogy ahol ilyen szövetkezeti üzem alakulna, ott a hasonló magáuilze- mek tönk remennéinok. Ezt a föntebb mondottak eleve kizárják. És ugyanolyan naiv az e kérdés is, hogy fci vásárolna ma ezektől a szövetkezetektől? Tisztelettel és hasonló naivitással kérdem: ki vásárol ma az üzletekben? Senki? Dehogy, kérem, csak nyitott szemmel kell járni és észre lehet venni, hogy a mai krízis kétféle üzlettípust termelt ki: az üres üzletek és a tömött, nagyszerűen prosperáló üzletek típusát. Az utóbbiakba azért tódul a közönség, mert jóval olcsóbban árulják sokszor ugyanazt a portékát, amely az üres üzletekben kétszer annyiba kerül. Ma a teszegéuyedett közönségnek olcsó áru keli és sokszor azt sem bánja, ha ez a minősig rovására megy. Honnan veszi azt több hozzászóló, hogy ezeket a szövetkezeti üzenteket, ha a közönség észreveszi róluk, hogy olcsón jót adnak, nem lehetne bizonyos időn belül a jól prosperáló üzletek nívójáig fejleszteni ? Nem beszélve arról, hogy egy vevőkört is meg lehet szervezni ügyesen és a magyar társadalomnak, igenis, kötelessége volna ezekben a szövetkezeti üzemekben i s vásárolni, azért, mert magyar üzemek és mert leányai kenyeréről gondoskodnék vele elsősorban.

És azt sem értem, hogy egy ilyen kis kollektív üzem miért szórná szét a családot. Hát a.z nincs a család, sőt: sok esetben a családi béke ártalmára, ha egy egészséges, munkabíró leány tétlenül öl a szülei nyakán, — megengedem, hogy önh báján kívül — és még a ruzsravalót is apja k's fizetéséből vagy éppen nyugdijából kell leszakítania? (Mert ilyen esetekről is tudok). Vagy máért ha- nyatlana azzal a család, az otthon, a házasság kérdése, ha a szövetkezeti üzemben dolgozó egyik- másik leány családja történetesen nem vezetne háztartást, hanem a szövetkezeti étteremből hozatná a kosztét? Amellett, hogy számtalan családot ismerek, amely ma. is hozatott kosztból él, a mi háztartás;! viszonyaink a modern európai életben már túlhaladott álláspontot jelentenek, mert bebizonyult, hogy a háztartási elfoglaltság egyike a iegimproduktivaíob munkáknak. Az angol, német., amerikai városokban má,r régen a legkülönbözőbb váila.latok emberei és géped végzik el gyorsan és' olcsón azokat a háztartási munkákat, a sepr ege- j tőétől és portörléstől kezdve a főzésig és mosásig, j amikkel a. mi háziasszonyaink rendszerűit napokig kénytelenek bíbelődni. És ki merné állítani ezért, hogy például Németországban vagy Angliában megbomlottak, rossz mederbe fordultak a házassági, családi viszonyok, hogy a német, angol, vagy az amerikai házasságok nem jók? Sőt: tahin jobbak, mert ott éppen ezekért több és gondtalanabb ideje marad az asszonynak az ura számára, mint nálunk.

A legsúlyosabb probléma volna természetesen, mint minden vállalkozásnál, ennél is: a pénzkérdés. Helyiség, fölszerelés, forgótőke mind olyan komponensek, melyek ofi'ektiv kiadásokat jelentenek egy vállalkozás számára. Ezt a szükséges tokét, vagy annak legalább nagyobb hányadát, részjegyek eladásából kell előteremteni, ami azt jelenti, hogy rniuél több tagot kell akvirálni a szövetkezet számára. Természetesen maguk a leányok is kötelesek lennének egy meghatározott számú részjegyzésre. A termelő szövetkezetek természete szerint az igy befolyó pénzt föl lehet használni tőle zereléí>i tárgyak, a termeléshez szükséges eszközök vásárlására, forgótőke is korülhet belőle,

a helyiségek kérdésében pedig, ha másként nem' megy, leleményességgel kell segíteni legalább átmenetileg. A talpraesettség, & leleményes megoldások adott esetekben néha sokkal előbbre vihetnek egy ügyet, mint még annyi pénz is, melyet a mai viszonyok között, — elismerem — nehéz előteremteni. Ezen a ponton kellene teljes megértést mutatnia a magyar társadalomnak, fölmérnie a maga fontosságában a megmozdulás lényegét és minden erejével mellóállani a segítség legkülönfélébb módozataival Részjegyzéssel, esetleg önkéntes adományokkal, helyiségek átmeneti felajánlásával és hasonlókkal, hiszen leányai érdekéről lenne szó. fis elsősorban az érdekelt magyar leányok egyöntetű elhatározása, akarata vola szükséges a. mozgalom elindításához, amely senkit sem akar immunizálni semmi ellen, még a férjhezmenés ellen sem, csupán kenyeret adna az arra rászoruló leányok kezébe addig, amig szükségük van rá Ezért a mozgalomnak természetesen a leányok részéről kell kiindulnia.

Hogy a gondolatot a magam személyében egy hálaistennek még fiatal (pont harmincéves) ember vetette föl, az nem változtat a lényegen, mert itt nem a kezdeményező személye a fontos, hanem az, hogy van-e létjogosultsága a gondolatnak, van-e ma szükség Ilyen mozgalomra, vagy nincsen. A mondhatni teljes magunkrámaradotteágunk idejében, amikor a mai kegyetlen körülmények az itteni magyar fiatalok nagyrészéből, még a legértékesebbjéből is, húsz koronás egzisztenciákat csináltak, (és ez még „karriernek" számit) akkor szerintem, igenis, szükség van minden olyan nrg- mozdulás-ra, igy a magyar leányok termelő Szövetkezetére is, amelytől kenyeret remélhetünk so Sára. maradt fiatalságunk számára. Ha ebben a.z esetben a leányok más véleményen vannak, akkor, bocsánat, vissza az egész, egy szót sem szóltam, mert. semmi jogot sem formálok ahhoz, hogy „illetéktelenül" avatkozzam bele leányaink sorsába.

#

Végül még egyet, ami tulajdonképpen rü: üdémnek a legelejére való lett volna. Nálunk eddig csináltak szociográfiát, falumunkát, társadalmi- és kulturmegimozdiulásokat, de az senkinek sem jutott eszébe tizennégy esztendő alatt, hogy megcsinálja, a legfontosabbat, ami nélkül egy céltudatos, szervezett kisebbségi életet el sem lehet képzelni: — a kisebbségi leltárt, amely részletesen felölelné minden megmaradt értékünket és pontos képet adhatna minden pillanatban mindarról, amire számíthatunk elkövetkező harcainkban, megmozdulásainkban, főként: gazdasági téren. És éppen olyan

égetően sürgős volna felállítani nálunk is a fíata- talok kataszterét, ahogy megcsinálták Magyarán szagon és ez a kataszter ott a, miniszterek asztalán egyik legfontosabb segédeszköze lett a munka- alkalmakat teremtő kormányzati intézkedéseknek. A kisebbségi leltár és a fiatalok katasztere két egymást kiegészítő főkönyve lehetne kisebbségi életünknek, mert az első az összes magyar vállalatokat, földbirtokokat, üzleteket és hasonló értékeinket, embereinket, tartaná számon, a második pedig minden szlovenszkói magyar fiatalt, — fiút, leányt, — tizennyolc éves korától kezdve. Itt keli elkezdeni kisebbségi életünk gazdasági megszervezését, enólkül hiábavaló marad minden munka, amely fiatalságunk részére kenyeret teremtő céllal indul, ha nincs áttekintő képűnk magunkról sem. Mennyivel könnyebben menne a. magyar leányok termelő szövetkezetének megteremtése is, ha ez a kataszter ma a kezünkben lehetne.

Kelemhéri Sándor.

VÍZUMOT Magyarországba. Romániába. Lengyelországba még ugyanaznap megszerez a „Prágai Magyar Hírlap" pozsonyi kiadóhivatala, Lőrinckapu ucca 17., II. (Central passage.) Ilyen útlevelek meghosszabbítását <-s vállaljuk. A többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal; Prága

II., Panská ni. 12- III. em. eszközli.

•í*

KASSAI szerkesztőség és kiadóhivatal:

Automatatelefon 3529. Fő-ucca 69„ I. em.

NY1TRAI szerkesztőség és kiadóhivatal:

Wilsoo-ucea 15 L — Method-tér 3,

UNGVÁRI szerkesztőség és kiadóhivatal:

Váralja-ucca 7/2.

POZSONYI szerkesztőség és kiadóhivatal:

Telefon 27-S7. Lőrinckapu-ucca 17.

xx Dr. Szabó Gusztáv magángyógyiutézete (szanatórium) KoMce, Éder u, 5. szülészeti, nő- gyógyászati és sebészeti betegek részére a modern hygiéna ős kényelem minden követelményeinek megfelelően felszerelve. Méltányos szülési pausál-árak. Telefon: 84—70.

— Lezovií Ottilia asszony, a bécAi iparművészeti női akadémia aibsolvense megnyitotta iparművészeti divártermét a hral.isl.avai kereskedelmi grémium uj palotájában, András uoca 15. 1. emelet 7. aj'.ószám akti- Eddigi iparművészeti és szakirodalmi tevékenysége, ízlése és rátermettsége biztosítékot nyújt arra, hogy műterméből kikerülő kalapok és egyéb divatcikkek a legfinomabb ízlésnek is meglel ölnek.

xx Bélrenyheség, a máj és az epeutak bán- talmai, gyomor- és béllmmt, aranyeres bajok esetén a természetes „Ferenc József* keserii- viz gyorsan és fájdalom nélkül megszünteti a hasi szer ve k pangását.

xx Fontos azok számára, akik egyedül borotválkoznak. A mai idők fontos követelménye — legyünk naponta simára és tisztára borotválva. Az uj egy- és kétélű pengék számára készült Allegro élesitőkészülék lehetővé teszi ezt. A jő penget egy évig is élesen tartja, kellemes borotválkozási tesz lehetővé és sok pénzt takarít meg. Mindenki, aki Allegró-t basznál, e] van tőle ragadtatva. M utaltassa be magának ezeu uj modellt szaküzletekben, Ideális és hasznos karácsonyi ajándék.

AZ UNGVÁRI VÁROSI HANGOS MOZGÓ HETI MŰSORA:

Előadások naponta ts5, %7 és 1/í9 órakor. Szombat—Vasárnap; Kálmán Imre. a nagy zeneszerző 50 éves születésnapjának alkalmából ünnepi előadásban, a legnagyobb és legszebb operett: MARlCA GRÓFNŐ. Főszereplői: Hűbéri. Mariscbkö, Szőke Szakáll, Dorothy Wíefe és Verebes Ernő.

Hétfő—kedd—szerda: Dolly Haas, a „KádettIdsat-iszonri* viíMglúrii primadonnájának legújabb operettfitoje: LESZNEK MÉG JOBB

IDŐK. Partnerei: Heinz Rühmann, Paul Ott-o. Frita Grönbanini és Verebes Ernő.

Csütörtöktől, f. hó S-arn A VARSÓI BÁL ragyogó főszerepében mutatkozik be Gustav Fröblleh Ungvár közönségének. A nagy filmben, mely az ér legnagyobb slágere s egyszei-sniin* a legnagyobb-bémdinímá ja, Charlotte $uea a partnere.

Szombaton, f. hó 5-áu délután tói 3 órakor: A

Sahara sivatagjain keresztül. Az Ufónak legújabb cxpedicióe; dzeunge-MKimje, a legsötétebb Afrikából. Vasárnap, f. hó 4-én dé'utáu fél 3 órakor, a legszebb orosz tárgyú uagys’áger: A Volga leánya Főszereplője: Igo Sym.

Vasárnap, f. bó 4-én délelőtt íl órakor: gyermek - előadás. Műsoron S kiváló Miki Malis és FÚk tfiok. trtiok-film.

i