Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-04 / 277. (3090.) szám
1982 december 4, vasárnap. ^^<M-MA«rAA-&_-HYKL.ap 7 KOMMENTÁROK ★ ★ ★ Keresztül-kasul Magyarországon I, Budapest—Miskolc Az őszi reggelen belefut a vonat a ködbe, Hatvan felé megy, északkeletre, azon a tűrés kétvágányú vonalon, mely hajdan a legfőbb stratégiai vasútvonal volt és Budapestet ősz- szekötötte Galíciával. A leghosszabb magyar kettősvágány egyébként, — ma meddőn nyúlik el a távolságban. Mire való? A kis ország nem használhatja ki. Óriási pályaudvarokon ■futunk át: Gödöllő, előkelő szépség, Hatvan, a szénközpont, ahol Salgótarján felé ágazik el az ut, átszálló állomások Gyöngyös és Eger felé, Miskolc, csupa tág tér, emlék, nagyarányú elképzelés, megkezdett Európa, fejlődés, modernség. Ez a vasútvonal, arányaival, berendezésével akár a Ruhr-vidéken futhatna át, annyira felkészült és remek. De mi haszna? Az étkezőben hárman ülünk, a PuUmamn-kocsik üresek, az állomásokon alig lézeng néhány ember. Mintha külön az én tiszteletemre építették volna a teljes nagyarányú ságot. olyan egyedül, olyan fejedelmien futok át a váltórengetegeken, a sin őserdőkön. A barátom megszólal: — Tizenöt-busz év előtt itt mindig minden tele volt. A háború alatt az illetékesek azop tanakodtak már, miként lehetne kibővíteni a vonalat, mert nem bírja a tultömöttséget. Hatvan, Losonc, Ruttka, Kassa, Miskolc, Csap, Ungvár, Máramarossziget, a Tátra, Galícia, Lemberg, Krakó felé tizperoenkéut mentek a vonatok Budapest és Hatvan között, ma minden megtorpad Sátoraljaújhelyen. A háborúban a gyöngyösi és az egeri helyi forgalmat valahogy másképp akarták lebonyolítani, mert a fővonal nem bírta. Ma? — Nézz ki az ablakon. S amint a nagy ürességet látom, -megértem, miért csüngnek a magyarok szívósan a fe- . rencjózseíi korszakon. Aki a magyar történél- , met, ismeri és kiesett az uj- magyar fejlődésből, az első pillanatban érthetetlennek tartja a magyarok hirtelen Habsburg-rajongását, az osztrákok szeretetét, a Becshez való ragaszkodást. A magyar történelem szabadságmozgalmai nem indokolják a boldog emlékezést. De volt a magyarnak, ennek az örökké sokat szenvedett népnek boldogabb korszaka, mint Ferenc József ideje hatvanhéttől tizennégyig? Volt valaha ötvenéves békéje és fejlődése? Volt ennyi nyugalma, ugrott ennyit az euró- páiasság felé? Valóságos amerikai arányú fejlődés indult meg, gyönyörű, gazdag intézmé- nyak keletkeztek, világváros, ipar, kereskedelem, polgárosodás, jólét, gazdagodás. Évszázados küzdelem és elmaradottság után ez volt az első beérkezés a büszke európai révbe, ez volt az a kor, amely például ezt a vasútvonalat is építette. Ma vége van. De tuj az üres vágányokon ott- piheg a változatlan magyar vidék Beletemetkezem a tájba. Kétórás ut. után véget ér a sik és északon megjelennek a hegyek Balra a. Bükk, a Mátra, a Cserhát, jobbra a véghetetlen Alföld, igy futunk tovább a sápadt, könnyes őszi napsugárban, amikór fölemelkedik a köd és kibontakozik a súlyos fekete föld, a házak és a mezők, a csupasz fák és a télies ruhába öltözött komoly magyar emberek megnyugtató panorámája. E Budapest—Debrecen Reggel a november tényleg ködgubában jár a síkokon, később kitisztul a levegő és a gőzölgő gyors ablakából mohón figyelem a vidéket. Tehát, ez az Alföld. Ez a taüyavilág. Szol- ndkjcr olyan tájakon mentünk át, amit jól ismerek: Alföld volt. de különleges jelleg nél- kül, akár szülőföldem, a Kisalföld lehetett volna. Elég fa, házak rendes csoport okban, szabályos, gazdag vidék. Közöttük jóleső nagy- ■ rányuságeal és elegáns eurőpaiassággal ís- ■■vi ét. egy kettős vágány, óriási pályaudvarok, bjszász, Szolnok, melynek sinhálózata talán a hatvaninál is hatalmasabb; rend és kifejlettség — ezen a vidéken az idegen nem venné o-zre, hol jár. a francia sikon-e, vagy Brandenburgban. Jól esett látni az. idegennek, akinek tiz év óta csak rosszat duruzsolnak a fülébe a magyarokról, jól esett látni a hibanél- küii magyar Európát, ami itt: ment el jobbra- batra a vonatunk ablakai mellett. A szajoli hidrái először láttuk a megnagyobbodott Tiszát, amint laposan elveszett a fűzfák és 3 bokrok között. A föld egyre feketébb lett. a fa ritkább, egyre több konda, gulya. falka, nyáj jelent meg, az emberek alak-* ja egyre nőtt a sima és csupasz földön, ahol semmi más kiálló sem volt, csak itt-ott egvegy ködmem, s a karcagi pusztán az elvonuló képből kezdtem megérteni az alföldi ember természetét s kezdtem levonni helyzetének következményeit is. Ez volt a „pusztai Amit Európa jól ismer a német operettfilmekbóL De a gémeskutak és a csikósok között itt nem elvadult szubreí- tek élnek nomád életet, mint az egyik legújabb berlini film tanítja, a pusztaság nem sivatagszerü, nem délibáb ring rajta. A kontinens egyik legéredekesebb telepedési rendszere bontakozik elénk, amint a vonat átfut a fátlan síkon. Ezen a „pusztán** nem a föld egyedülállósága a csodálatos, hanem az ember egyedülállósága. A magyar lélek keresi itt a magányt, keresi a pusztát. Végig a vidéken mint elszórt, fehér pettyek egy nagy fekete perkál darabon, kisudvaru házak húzódnak meg, folyton, kilométereken át, amíg C3ak a szem ellát. Itt is, ott is. de soha közel egymáshoz. Mindegyik egyedül áll egy legalább ötszázmóteres vagy egy kilométeres sugaru körben. Egyedül áll, büszkén, zárkózóUan. Itt nincsenek falvak, nincs kollektív együttélés. A vonat csak házak között fut át, soha uccuk és házcsoportok között Eqv kis fehér épület, két-három barna pajta és ól. gémeskut, két nagyobb fa, öt-hat cserje és bokor, egy szűrös alak és az elmaradhatatlan puli-kutya. Ez egy élet itten, egy világ, egy' mikrokozmosz. Más nem érdekli errefelé a lelkeket, mástól gőgösen vis szahuzózkód nak. A síkra öntött és egymástól jő messze elhelyezkedett fehér pöttyök, a tanyavilág rendszere, ahogy kétmillió magyar paraszt él az Alföldön, odatárja bárki elé a magyar lélek individualizmusát. Büszke exkluzivitás ez a legalsóbb rétegekben is, a disztáusz megőrzése 'mindenkivel szemben, ellentmondás és önállósága. Mikor ébred az arisztokrata magyar paraszt annak tudatára, hogy egységben az erő és lehetetlen kollektív együttélés nélkül előrejutni, erőt kifejteni? Ifi. Budapest - Szeged Tizenöt kilométert futunk 3 Nyugati pályaudvarról s még mindig gyárak, házak között megyünk, alig értük el Pestszentlőrincet, Pest erről az oldalról frissebb, fiatalabb, mint máshonnan.. A Városliget után az Amerikai ut és a Mexikói ut környékén, vagy amikor átszeljük a Tkököly-utat, rengeteg tiszta, uj épület vár reánk, sőt uj gyárak is, fiatal utcák, tiszta aszfalt, vidám rend és fejlődés. Megkapó arányok mindenfelé, látszik, hogy ez a város 1919-ben útban volt a kétmillió felé s a szédítő iram rnegtorpadása nem végleges. 1924-től 1981-ig újabb nagy fejlődés iu- dult meg a most átfutott külvárosokban s ha a rengeteg uj telepet, intézményt nézzük, megértjük, hogy a nagy budapesti aglomerá- ció lakossága az 1930-as népszámláláskor elérte az 1.450.000-et. Széthúzva, laposan, alíöl- diesen nyúlik el ez a tömeg köröskörül, hely- lyel, térrel senki sem takarékoskodott, ami növeli a nagyság benyomását. Később a ceglédi vonal (ismét kettős vágány) belüt az Alföldre. Ez az Alföld, a Duna—Tisza köze, más, mint a Tiszántúl, Karcag és Debrecen. Több a fa: jegenyék, akácok, gyümölcsfák, több a kert: szőlők, veteményesek. Budapest éléskamráján megyünk át. Néha-néha dombok merülnek föl a láthatáron, csodálva szemléljük a nem idevaló púpokat.. Több az aglomeráció, a kollektív emberi telepedés: föltűnnek Cegléd, Kiskőrös tornyai, Kecskemét, Kiskunfélegyháza kiemelkedő középületei, néhány gyár s tudjuk, ahol tornyok és kémények vannak, ott lelkileg és anyagilag megszűnt az egyedülvalóságA tanyák a kisteleki szőlők után tünedez- nek ismét föl, Kapitányságon, Fdsétányán. Mások, mint a Hortobágy körül: kertek veszik körül a szebb, nyugatosabb stílusú házakat, fák, bokrok, szőlők, az egyenes sikot növényfoltok és fasorok tarkítják, néhol kerítések, hosszúra nyúlt falvak, temetők jelennek meg (Szolnoktól Debrecenig nem láttam temetőt), sok villaszerű, kastély szerű ház, — ez az Alföld egy fokkal megszokottabb, nyugatosabb, mint a tegnapi volt. Talán veszített eredetiségéből- Azt mondják, az alföldi magyar parasztot. az elmúlt, évszázadok pusztításaiban az exkluzív visszavonulás, a tanyarendszer mentette meg a vég pusztulástól, mint a zsidókat a gettó. Mert az idegen hordák, melyek feldúlták a régi alföldi városokat, nem kereshették Nem halad előre a nyomozás tmmkáfa a Pozsony közelében ialáli női testrészek ügyében Pozsony, december 3. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefon jelentése.) A Grlnád mellett talált női testrészeket a bírósági orvosok megvizsgálták és megállapították, hogy az áldozat körülbelül 150 centiméter magas, sötétszőke* hajú, 68—75 kilogram súlyú, az alsóbb néposz- tályboz tartozó nő volt. A lábfej föltűnően kicsi, 22 és fél centiméter, talpa kérges és repedezett, ami arra vall, hogy sokat járt mezítláb. A jobb lábszárcsonton korona nagyságú sebforradás, mig a jobb láb felső részén két kisebb forradás van. Az egyik lábrészhez tapadt újság- darabról megállapították, hogy az a Lidové Noviny valamelyik novemberi számából való. A rendőrségi nyomozás igen nagy eréllyel folyik tovább. Fönnáll az a verzió is, hogy a tettes Csehországból érkező gyorsvonattal jöhetett Pozsonyba, ahol a 18 perc múlva induló zsolnai gyorsra szállott át, nem Ismerte a terepet és hogy mielőbb megszabaduljon 6uIyos terhétől, már Pozsony közelében kidobálta az egyes testrészeket. Ma különben Grinád mellett a vonaton helyszíni szemlét tartottak, a vonatból a női testrészek súlyával egyenlő súlyokat dobáltak ki, azonban nem lehetett megállapítani, hogy a Pozsonyból induló, vagy a Poféi egymásután a különálló tanyákat s nem végezhettek oly kényelmesen a néppel, mint egy-egy összesüritett faluban. A tanyai élet tulajdonképpen diaszpóra, menekülés, szétszóródás. Egyedül dacolni tudott a paraszt mindennel: az elnemzetleniléssel, sőt az idegen kultúrával is, megőrizte évezredes szokásait Az elkeverödött, egymástól messze élő embereket senki sem forradalmasíthatta, a harangokat senki félre nem verhette, mert egyrészt nem volt harang, másrészt a hangját a szomszéd nem hallotta volna már. Az egyik ember nem siethetett a másik segítségére, ha baj volt, mert a távolság miatt nem is tudott a bajról, igy élhetett függetlenül és biztosan az alföldi ember. Legfeljebb veszedelmes frank-tireur harcokra volt alkalmas, lovas lecsapásokra, mint Rózsa Sándor. S ha egyszer szegénylegények rágták be ragukat a síkba, megfékezhetetlenek maradtak, mert az elnyúlt tanyavilágon kicsúsztak a legmarkosabb pandurkézből is. Forradalmositani, kollektív akcióknak meg- nyerni már földrajzi elhelyezkedésénél fogva lehetetlen a tanyai embert. De ma elég volt a paraszti különcködésből. A magyar nemzetnek kollektív erőre van szüksége s azért örvendetes az a haladás amely a Szeged körüli vidéken látható. Itt már fasorok kötik össze a házakat. Kertek szőlők, templomtornyok, — az iskolába ve zelő ösvények. Az Alföldet a háború előtt elhanyagolta a magyar kormány s amit népfej- Iesztésre, vidéki építésre költött, mind a végekre vitte. Gondolta: az Alföld várhat S várt is, évszázados novemberi ködbe burkol ódzva, A háború után alig maradt más. mint. az Alföld, kénytelen-kelletlen hozzá kellett, fogni rendbehozásához. Akadt, egy ember, csöppet sem alföldies nevű ember, aki fölesküdött a Nagy Magyar Alföldre s elhatározta., hogy megreformálja. Amit itt látunk, ami haladás, fa, összeköttetés a tanyák közi van, az ő nezsonyba érkező vonatból történt-e a holttest egyes darabjainak kidobása. Fölmerült az a verzió is, hogy a rejtélyes nőt testrészek megtalálása Kulisek Anna 33 éves, morvaországi Brodske községbeli lakos eltűnésével van kapcsolatban, aki november 25-én azzal vált el férjétől, egy jómódú parasztgazdától, hogy Prágába megy, ahol filmezni fog. Az asszonynak a filmezés volt a rögeszméje. Azóta nem adott életjelt magáról. Kulisek Anna már többször eltűnt hazulról, azonban néhány nap múlva mindig visszajött és most is remélik, hogy újból visszatér. — Megnyílt az érsekujvári népkonyha. Érsekújvárt tud óéit ónk jelenti: December elsején ujbóí megnyitották Érsekújvár városának népkonyháját, amely egyelőre hatezáz munkanélkülit és Ínséget szenvedő szegényt élelmez. A népkonyhát Néder Jánosné vezeti az érsekujvári társadalmi egyesületek, főleg a nőegylétek hathatós támogatásával Avárosi inségbizottság Holota János dr. városbiró elnöklete alatt nagyszabású téli nyomorenyhitő programot dolgozott ki. véhez fűződik. Ő tervezte a nagy alföldi Duna- Tisza csatornát, a fasoroknál és utaknál is jobb összeköttetést ezen a vidéken, az áldott és növesztő viz elhozóját, ő épített szövetkezeteket, társalgókat, iskolákat... Lehetetlen pieghatódás nélkül ennek az embernek szent álmaira gondolni, amikor föltűnnek messziről a szegedi Fogadalmi templom errefelé szokatlanul magas tornyai, az ő tornyai, Klebelsberg Kunó gróf őrtálló tornyai. (Folyt, köv.) SzTAtkó Pál. Ezen hely a BRISTOL SZÁLLODA Budapeet részére van fenntartva ® Figyeljék az itt megjelenő további hirdetéseket!
