Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-04 / 277. (3090.) szám
8 ^mgaiA\ao^arhirlapí 1932 december 4, vasárnap. Egy „rendes“ hely Este tizenegykor már olyan zsúfoltság Tan a teremben, hogy alig bírunk asztalt kapni. Barátunk, aki szakszerű pedantériával búvárkodik az éjszakai bufelejtcs miiintézeteiben, azt ajánlotta, hogy szombat este legcélszerűbb ide jönni. — Ez egy rendes hely — mondta barátunk és e látszólag egyszerű jelzővel, nrnden fölösleges körülírás nélkül kívánta érzékeltetni a tánehelyiség hangulatát, kadarkáját és buf elejtő lehető;égeit. Va'óban iide és szénsavasán gyöngyöző i'.t az élet, mint egy pohár frissen fröccsentett szódavízben, hogy e kifejezéssel titkon a közönség társadalmi szerepére is utaljak. A külváros arisztokratái ülnek itt, mindmeg- annyi külön kaszt, kishivatalnoktól kezdve üzleti elárusitóleányig, mindenik a partnerével, külön asztalnál, zártkörűen, olyan kacajokkal, magafeled- kezóssel, vehemenciával, amit a legdrágább mulató is megirigyelhetne. A kávéházból egyideig hangszórón ömlik be a dzsezz, aztán a zenészek is bevonulnak éjfél után és a vendégek közelében megnyílnak, lekoppanuak, felharsannak és végigtrilláznak a szelepek, billentyűk és kür.ök, rózsaszín bűvöletbe varázsolva a pultok, sparherdek és írógépek bonvivánjait és hő nőit. A hősnők felhúzott vállakkal, messzenéző szemekkel, egy körülrajongott démon spleenjével ülnek kettesben, esetleg két fiatalember között és a zenét hallgatják. Aznap este, zárás után kettőt fordultak a korzón, aztán hazamentek a külvárosi szobákonyhasba az anyához, a rumliba, gondba, veszekedésbe, kivasaltak egy kombinét és kilenc órakor, kilépve az ápo- rodott, déli főzelékszagból, beültek magánéletet élni a tarka villanyok alá. Odafeledkezetí pillantással lehet bámulni egy elárusitókisasszonyt, aki jobbfülére húzott szürke barettben és egy jó! bevezetett rövidáruüzlet divatos csatijaival, sáljaival és monogramjaival táncol, kigyóz'k és ficánkol egy kis segéd karján órahosszat, boldog lendülettel és titkos erőforrásokkal, csak annyi ideig szünetelve a mámorban, mig a sapkát gyakorlott kézzel egyre olda'abbra ráncigálja. Egy városvcgi vendéglős barna rózsaszála libeg és hajlong a közelében a táncosával, rátartin, — m:nt meghallom — egy örök- lendő kétemeletes ház büszke tudatában. A kisleány az emeletjétől a szuterénjéig boldog, mulatós és válogatós, mint egy békebeli regényhősnő, apa és anya nélkül igazgatja a sorsát, csak a barátnőjével vált titkos kuncogásokat, aki egy másik asztalnál van elfoglalva. Egy gyarmatáru üzlet egész személyzete ül az egyik nagy asztalnál, üzletvezetőtől pénzíároskisasszonyig, a cég vendégét, egy vállas, gyapjas és gáláns négert ünnepelve, aki rek- Iámköruton van és kávét és kakaót főz az üzletben a cég specialitásaiból. A néger egész éjszaka villámló szemekkel, ritmikusan és forrón táncol egy hófehér, szőkehaju csomagolókisasszonnyal, aki elragadtatva, büszkén és távoli tervek nélkül úgy borul rá erre a fekete masszára, mint egy remegő tejszínhab. Valami hihetetlen életokosság, csendes rezigná- ció van ebben a tangózó áradatban, ebben a szombati hevületben, ebben a nagy csokor dolgozó leányban, akik anyányi korban és a családalapítás atavisztikus ösztöneivel az idegeikben, látszólag könnyedén, félrecsapott sapkával, úgyszólván tánc közben átállították magukat egy merőben uj vágányra. Ezeknek a leányoknak az anyja ebben a korban már régen kiakaszthatta azt a bizonyos mirtuszkoszorus, fátyolfelhős, összeborulós menyasszonyi fényképet, sőt az ügyesebbjc már az elsőszülött gyereket is odafektethette a fotográfusnál az ominózus jegesmedvebőrre és aki kiesett a keresletből, huszonhat—huszonnyolc esztendős korában mint melankolikus és álmodozó vénleány fircelt és Számolt a varrodák és irodák számkivetettségében. Ezek a leányok nem á’modozók és nem melan- kólikusak és ebben az átállított életformában még boldogaknak is látszanak. Persze, csak amolyan bölcs boldogság ez, mikor az ember az adott körülmények közölt a legkellemesebb megoldást választja, de a mosoly mégis mosoly, a tánc, a tréfa, az izgalom mégis csak tánc, tréfa és izgalom, ha nincs is meg az igazi aromája. — A vendég, aki itt iil egy-kéi órát és szétnéz alaposan ebben a rózsaszínű félhomályban, rájön, miért is „rendes4 ez a hely, miért oly vidám, sikerült és kellemes: mert a közönsége, ez a kiizködő, rongyos, gyenge szervezetű, gondokkal nyomorított fiatalság, ez a csapat szegényes sallangokba öltözött fiatal leány — úgy látszik — valóban ennek a pár órának sikeréért és mámoráért kacag, riszál és eltartja finomkodva a kisujját táncközben, minden titkos terv, fifika és kombináció nélkül, férjfogási gondolat, tőrbecsalás, asszonyt trükk nélkül, mert tudja jól, hogy a férfiban küzdő társával ál! szemközt, aki a legravac-zabb praktika, a legcsábosabb fondorlat dacára sem alapíthat családot. Kispolgári fiatalság körében, — jobb időkben, amikor ugyancsak nem osztogat ák könnyedén a családalapítás lehetőségeit, mint ma, — megszokott dolog volt évekig várni a vő’egényre, ami romantikus hajlandóságuknál fogva nern is ment nehezen, de nm, amikor arra sincs kilátás, hogy tiz év múlva nyílik meg a táncpartner önálló műhelye, terv és érdek nélkül is vidáman cikáznak a parketten. Ugyanekkor polgári szalonokban fulánkos vitákat folytatnak az uj generáció indolens fiatalembereiről, akik úgyszólván titkos kartcllbe lépve, mellőzik a legdusabb zsurokat, a bált, a táncos összejövetelt és mulatságokon a legcsinosabb leányok is kényszerű moso’lyal leplezik a kudarcukat. — Mikor a nyomor divatja úgy hozta: ezek a leányok is nekiestek az önállóságnak, a varrótűnek, az írógépnek, a tornának és a nyelvtanulásnak és a szaténokban, vagy a jótékony mulatságokon már >n életrevaló frlké/zii'tségiik harci szerszámaival if.-t.iihe 'cl: meg br-zkén m'nt . önál'ó nő“. „egész oj:ibor“, vagy „saját emberségéből44 élő „egyenA rajznak, a vonalnak jelentősége az emberi kultúrában A rajzos-jelképes ábrázolást már a jogtudomány is szolgálatába szegő eltette Irta: Neubauer Frigyes mérnök Ködös ősidők bem az állatok birodalmában egy zseni kelt életre: az ember. Elhagyta az ösztön vágányainak merev hálózatát, mely minden állati ©letet befon — és ami arnnak- előtte csak ritkán és bátortalanul pislákolt, diadalmasan emelkedett a biológiai lét mélységeiből a;z emberben forradalmi módon uralkodó elvvé: az értelem. E rendszer- változásnak mérhetetlen következményei lettek — hamarosan nőtt az égig az az óriásfal, mely azóta az embert minden más élőlénytől elválasztja. E fejlődés legelső . gyümölcseinek egyike volt az emberállat tagolatlan természet- hangjainak kibővítése és átszellemesitése: a nyelv. Ahogyan Ajtay mondja — a nyelv a legrégibb „szellemi tudomány44 — az ember az ő öntudatra ébredő szellemi életéből vetítette azt ki és emelte olyan fokra, amelyre a küzködő emberi lélek a maga egészében még el sem érkezett volt. Az emberrélevés súlyos jelentőségű mért- földköveinek egyike volt aztán az a pillanat, amikor ember első ízben kísérelte meg dolgoknak, élményeknek a rajzos ábrázolását- Talán sejtelem szerűen érezte ekkor, hogy ez a világ képét ismét meg fogja változtatni. A ködös törekvés egyik csodálatos hajtása az irás lett. Az irás, mely semmi egyéb, mint ama első ősi vívmánynak, a nyelvnek rajzos-jelképes ábrázolása — és csak ez a szemmel láthatóvá vált, rögzített nyelv bonthatta ki és fejleszthette tovább mélyebb törvényszerűségeit a nyelvtan képében. Az emberi szellem így az ő tudatalatti birodalmának egy részét ismét magasabbra emelte, mint amennyire tudatos szeme látott. Tényleg igy van: a szellemnek a társadalmi élet terén elért vívmányai sokszor abból állottak, hogy ködlő lelki tartalmak hirtelen megtalálták megnyilvánulási formájukat, vagyis hirtelen tesiet öltöttek. Minden teremtő folyamatban fellelhető a tartalom és a forma ősi egysége — a" forma létrejötte voltaképpen azonos az uj tartalom születésével — csak az utólagos elemzés bontogatja az eleven egységet... Az irás és a nyelvtan a logika birodalmához tartoznak — az első harlangrajzokban azonban még mélyebben ködlö lelki tartalmak is keresték a testétől lést. A barlanglakok legrégebb rajzai állatokról, vadászatokról sem voltak élményeknek puszta rögzítésed — „ ... a barlangok félhomálya arra a lelkiállapotra utal, mely misztikus célzatú cselekedetekhez vezet. A rajzok a vadász- mesterség kultuszszeröségét, vallásos színezetét. oldalát érzékeltetik •.. szexuális elemek is jutnak bennük kifejezésre, melyek a termékenységet dicsőítik... és a barlang- rajzokból fejlődött ki az elemek leegyszerűsítése és sűrítése révén az irás is, melynek legősibb formája, a képírás alighanem az egyiptomi hieroglifákhoz hasonlitott". (Fe- jérváry 1931 április 5-iki cikke a Pester Lloydban.) Ezekben a rajzokban tehát már a sűrítésre, elvont eszmék kifejezésére való teremtő törekvések rejlenek, a képzőművészet csirái, addig csak félig tudatos lelki tar ta Imáknak vonalformákba önteni akarása- A mű veszet tört énelem, valamint a legkülöubö zőbb tudományágak képviselői, a pszicho- fiziológus Mach, a pszichológus Freud stb. megkapó összefüggéseket, közös ösztönelemeket mutattak ki a történelemelőtti barlangrajzok és a történelmi korok képzőművészetének magasan álló, terem tő-in tűi ti v alkotásai között. Azt mondottuk, hogy az irás (és a nyelvtan) a logika birodalmához tartoznak — és csodálatos: éppen, amikor az irás eléri feladatának, a nyelv ábrázolásának teljesitésé- ben a legfejlettebb, legspecializáltabb fokot, amikor a fogalmakat, cselekedeteket, érzéseket jelentő szavak rajz jeleinek rendszere, a képírás hangirássá tökéletesedik és vonalainak: a betűknek nincsen többé semmilyen tárgyi vagy belső jelentése, ábrázolt tartalma, hanem csak hangoknak tényleg tisztára rangú 4. Do azért, — az érdekelt fiatalemberek legalábbis igy mondják, — nincs az a tangó, nincs az az andalító félhomály, nincs az a jóiziü tréfa, amikor ezek a leányok elkeseredetten és szívósan ne ostromolnák őket, — ha burkoltan is, — a varrótűjük ritrn'teájuk és nyelvükk fegyverével. Ez egy cseppet scin elítélendő De igy van. SZ. NAGY MICI. formális jeleivé váltak, ekkor ebből a kiélezett formalizmusból ismét egészen uj leM- tartalmi jelentőségű, pszichológiai mélységek bontakoznak ki: a grafológiai művészet, és segítő társa, a grafológia tudománya váratlanul megkapó, mikroszkópos-rajzos voltukkal megrendítő bizonyitékáit adják annak, hogy a rajzolás, a vonal-vezetés az emberi lélek legmélyebb szerkezeti elemeinek gazdag megnyilvánulása. Visszatérve a művészetnek, intuíciónak és ösztönöknek szférájából — a tömörítő, jel kép te rém tő rajz-ábra nélkülözhetetlen kifejezőeszközzé fejlődött a logika és racionális szellemi tevékenység világában is. Ennek egyik legcsodálatosabb hajtása és legtisztább megnyilvánulása a — matematika. A matematika, e különösképpen emberi alkotás, a testetlen-elv ont dolgok birodalmának legnagyobb magasságaiba, sőt a metafizika egébe nyúló csúcsa az írott jelképek: számjelek és betűszámok alkalmazásának — hiszen utóbbiak nélkül minden matematika, mely túllépi az egyszer-egy határait, elképzelhetetlen- „Minden tudomány csak annyi exaktságot tartalmaz, amennyi alkalmazott matematika benne rejlik44 mondotta Kant és e tételt ki lehet bővíteni: minden értékes szellemi alkotómunka arra törekszik, hogy valamely élményszférának a lényegét találja meg — a benne rejlő legáltalánosabb érvényű, elvont, legmélyebb összefüggéseket hozza eüritett-tiszta formába. Nem hiába nevezi a német a nyelvnek, a szóképeknek és azok szimbolizáló, jelképpé alakitó hatalmának és lehetőségeinek a nagy mestereit Dichter-eknek, ©ürítőknek. A matematika is csak az ő jeleiben és betűiben rejlő csodálatos erejű sűrítési módszereinek következtében válhatott ama hihetetlenül vakító féuy- osóváknak forrásává, melyeket ma annyi tudományágba vetít. Azok a sikerek, melyeket a természettudományok az ő sajátos kutatási módjaikkal értek el, az embert arra indították, hogy a „szellemi44 tudományokba is a tárgyilagosságnak és a kutatás ©xakt s rendszeres voltának azelőtt nem sejtett mértékét vigye bele — és bár e törekvés sokféle formái nem mindenütt egyforma jogosultságnak, mégis az emberi alkotás nem egy ága indult ezáltal egészen váratlan erővel és előre nem gondolt irányban virágzásnak. A természettudományok egyik ilyen sajátos eszköze, mely sok más kutatási ágban is mindinkább tért hódit, a grafikonok haszná lata. Ezek a természettudományokban tudvalevőleg lehetővé teszik törvényeknek, de főképpen tapasztalati utón feljegyzett történéseknek áttekinthető szemlél tethetőségét Ezek a gráf ikonok ma a szociológiai statisztikában és a nemzetgazdaságtudományban is otthonosak, sőt nélkülözhetetlenek — és már a különlegesen testetlen szellemi tudományban, a pszichológiában is sűrűn fordulnak elő. Manapság rengeteg ember csapott M prófétának és amatőr-nemzetgazdásznak, aki azelőtt a nagy gépezetben a maga, önálló gondolkodásra nem kényszerülő kerékéletét élte és korunk gazdaságii vajúdásainak folyományaképpen szélesebb tömegek tudatába sok olyan fogalom ment át, melyekkel azelőtt oxk a közgazdászok dolgoztak — ilyen valami a történéseknek grafikon alakjában való elképzelése, áttekintése is: amikor a kispolgár a kávéházi asztalnál annak a véleményének, reményének ad kifejezést, hogy „a gazdasági válság görbéje már túljutott a mélyponton44, vagy hogy „az export vonala emelkedőben van44, ön tudatlanul is a grafikon-vonal szemléltető mód szenét alkalmazza. Minden tudás-ág, minden szellemi tevékenység, melynek valamiképpen sikerül módszereibe grafikus ábrázolást vagy jel- nyelvezetet bevezetni, sokat nyerhet világosságban, áttekintésben, a lényeg meglátásában, módszereinek gazdaságossá válásában és ami különösen fontos, a gondolkodás ökonómiájának s főleg egészen uj fogalmak képzősének addig fel nem ismerhetett uj lehetőségei mutatkoznak meg. Nemrégiben jelent meg a Magyar Jogi Szemle egy cikksorozatának különlenyomata gyanánt kiadott brosüra „A jogi gondolkodás ökonómiája44 címmel Kováts Elemér dr. budapesti ügyvéd tollából. Ez az érdekés i munka egy kulalósze-ilemiü ember többévi ÉGŐ TEMPLOM Szivemben szines rózsák nyitnak, Álompillék szállnak mezőjén. Pedig hófelhők feketéinek, S messzi tűnt a játszi verőfény. Életemnek hülő kéményén Záporozva száll fel a szikra, Pedig egy kéz már a sötétben Keresztet rajzol álmaimra. Úgy halok meg, mint égő templom, Mely boldog zsoltártól volt hangos: Tornya ledől, fala beomlik, S zuhanva is delet harangoz. FALU TAMÁS. munkásságának az eredmény©. Kováts Elemér dr. már régebb idő óta végez a jogtudományban módszertani kísérleteket. E kísérletek eredménye gyanánt felállított a jogi gyakorlat számára egy tiszta, harmonikus jelrendszert, mely a jogi alapfogalmakból és a gyakorlati élet közvetlen szemléletiéből indul ki és arra van hivatva, hogy a szóbeli fogalmazásoknál egyszerűbb, lényeiget-megfog óbb, ©őt sokszor a szavaikkal ellentétbe kerülő, azok logikai vagy értelmezési hibáit felfedő ■ képeket és képleteket nyújtson. A gáilólaig ható bonyolult jogi fogalmakat rajzjelek segélyével leegyszerűsíthetjük, őket kevésszámú közös nevezőre hozhatjuk és ilymódon egy a jogi gondolkodás nagyfokú gazdaságosságát biztositó eszközt nyerünk- A jogfogalmak ilymódon sűrített és tisztult rendszer© úgy hat, mint a jogi elképzelésnek, a jogi alkotásnak összhangzattana. Kováts dr.-nak e kísérleteiről most a Les Presses Universitaire de Franc© kiadásában francia nyelven jelent meg részletes beszámoló, mely az uj eszmék filozófiai vonatkozásaival is mélyrebatolóan foglalkozik. E törekvések értéke és belső indokolása ugyanis kulturtörténelmi mélységekbe nyúlik, mint azt már részben e sorokban is láttuk, így nem lehet majd azon csodálkozni, ha nem vernek egyhamar gyökeret a joggyakorlat mindennapos életében. Gondoljunk például arra, hogy a szellem történelmének mennyi eseménye, mennyi fejlődés’’ korszaka rejlik a mögött a tény mögött, hogy ma az embereknek a milliói használják a csak látszólag oly természetes folyékonyságu egy- szer-egyet automatikus biztonsággal, anélkül, hogy az évezredes fejlődési folyamat küzdelmessézét ismernék. Elégtételünkre -szolgálhat, hogy ezek az uj javaslatok, meglátások magyar embertől erednek. A rádium áldása és veszedelme A rádium állandóan nagy átható erővel bíró sugarakat lövel ki magából, amely sugarak bizonyos kóros képződményeket tökéletesen el tudnak pusztítani. A rádiumnak ezt a hatását használják fel gyógyításra, részben a Röntgen-besugárzás, részben a sebészi operáció helyett bizonyos betegségeknél, mint például a gyermekek, különösen csecsemők veleszületett vörös bőrfoltjainál, hegdaganatoknál, a bőr, arc, ajak, nyelv, szájüreg, learat, orrüreg, gége stb. rosszindulatú képződményeinél nemcsak kezdeti, hanem előrehaladottabb szakában is, előrement sebészeti operációk utáni kiujulásoknál stb. A rádium mentessé teszi a fájdalomtól, a vérzéstől a már úgy rádiummal, mint bármely más gyógymóddal menthetetlen betegeket még hátralevő életükre, ami által a betegséget úgy a betegnek, mint környezetének elviselhetőbbé, kellemesebbé tudjuk tenni. Már magáért ezért is a rádiumot az emberiség egyik legáldásosabb értékének kell elismernünkA rádiumnak az operációval szemben a fenti esetekben igen sok előnyei vannak. Rádiummal még azokból az előrehaladott vagy kiújult esetekből is egy nagy százalék meggyógyítható, amelyeknél műtét már meg sem kísérelhető. Rádiumkura még szív-, vese-, tüdő, vagy cukorbajszövődmenyeknél is végezhető. A rádium azonban kétélű fegyver is. Megfelelőnél kisebb adag nemcsak nem pusztítja el a kórt, ellenkezőleg ingert jelent és a betegség rosszabbodhatik, viszont túl adag nemcsak a kóros részt pusztítja el. de a környező ép részekben soha be nem gyógyuló sebeket. fisztulákat stb. eredményez. Forsell stockholmi professzor szerint a gyógyeredményhez kizárólag rádiumgyógyilássál és semmi mással nem foglalkozó rádium-szakorvosok szükségesek, akik egész életüket, idejüket és tudásukat tisztán a rád iumgyógyi tás állandó tanulmányozásának szentelik, mert ha a beteg helytelen rádium kezelést kap, szinte örökre gyógyíthatatlanná van téve. Az eredményes gyógyításhoz nem elég maga a rádium- kell, hogy a rádiumon kívül a kezelést és utána a beteg ellenőrzés ét is specialista végezze. Csak igy kaphatja meg min fon beteg a speciális mennyiségű rádiunidóz’sokat és pótdőzisokat, amely nélkül eredmény nem lehet.