Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-04 / 277. (3090.) szám

E ■! 11 .!■. -, ■ggggFMII"",^ggggF"M*^M"*^- ' —■^ 6 ____________"prxgmAVmAarhirlaí*____________________ 1932 december 4, vasárnAp. Ha difogoly-emlékek a kassai múzeumban Bárkány Jenő mérnök gyűjteményes kiállítása az in gyen tej-akció javára Kassa, december eleje. A kassai muzeum ü&állitási termeiben egy hét éta a szibériai fogolytáborok emlékeit varázsolja elénk egy gondosan elrendezett kiállítás, amelynek minden kis darabjához mérhetetlen könny, vér, szenvedés, oldhatatlan vágyakozás és lebirhatatlan életkedv tapad. Rövidesen két évtizede lesz annak, hogy a kraszniki csata­mezőről elindultak az első hadifogoly-trans- tportok a szibériai eteppék felé. Azóta egész külön irodalom tárta fel a hadifoglyok gyöt- relmes életét, legendakörök alakultak ki az egyes fogolytáborokról, de minden Írás, minden elbeszélés csak halovány képet tu­dott adni mindarról, amiben fiainknak a tá­vol keleten részük volt, Bárkány Jenő mérnök, aki maga is a hadi­foglyok keserű kenyerét ette, jobb jövőbe vetett hittel viselte el a fogság szenvedéseit és már az első időtől fogva igyekezett ösz- szegyüjteni a szibériai élet minden jelentős mozzanatának emlékeit. Az évek során igen érdekes anyagot hozott össze, mindmeg­annyi dokumentumát annak, hogy az em­beri alkotás vágy a legnagyobb nehézségeik között is megnyilatkozásra törekszik. Külön regényfejezetet érdemelne annak leírása, hogy miképpen tudta ezt a gyűjteményt át­menteni a keletszibériai forradalmi és ellen- forradalmi harcokon a vladivosztoki kikötő­ben horgonyzó angol hajóig, mikor végre ütött a szabadulás nehezen várt órája. De Bárkány itt nem állt meg munkájában- Gyüjtőszenvedélye, amelynek ragyogó bi­zonysága az eperjesi zsidó muzeum, itthon sem hagyta nyugodni és sorstársait felkeres­ve egyre bővitette gyűjteménye kereteit. így azután olyan impozáns anyagra tett szert, amellyel már évekkel ezelőtt is kiállítási tu­dott rendezni Eperjesen és Kassán. Azóta az emléktárgyak száma folyton emelkedett és ma 2600 hadifogolyemlétk van közszemlé­re kiállítva, csupa apró tárgy, amelyek be­szédes tanujelei fogságba került véreink re­ménykedéseinek, szenvedéseinek és uj életet teremtő lázas tevékenységének. Az első teremben a hadifoglyok élete ele­venedik meg fényképekben és a foglyokkal való levelezésben. Szobarendek, táborpa­rancsok, étlapok sorakoznak fel. Ott látjuk a dán követség utján juttatott 2500 rubeles kölcsönben való részesedés feltételeit. Külö­nösen érdekesek >a forradalmi fényképek. Üveg alatt a hadifogolyirodalom minden ter­méke felsorakozik, közöttük Stessel Ernő ny. ezredes, volt kassai honvédtiszt könyve a krasznoiarszki fogolytáborról. Illusztrált könyvek és kotlák között a pesz- csankai magyar színpad emlékei tűnnek fel, majd a vázlatok mellett irodalmi terméke­ket szemlélhetünk. Minden kézirat fölöttébb érdekes, de minket természetesen a legjob­ban Gyóni Géza autografiája kap meg, kézi- festéses keretben Gyóni Géza saját kezeirá- sával s aláírásával a ,,Hegyek után“ c. verse; refrénje méla fájdalommal igy panaszkodik: „Nem hős halott, csak szürke rab . . .“ Ott látjuk Kálmán Jenőnek, az Omszki randevú c. hadifogoly-regény szerzőjének versét is, amelynek cime: Pierrot dala, — amint ez színházi újságíróhoz illik­Majd ismerős név tűnik elénk: Baghy Gyula, a kassai színház volt komikusa, a vi­lágszerte ismert eszperantista vegyes dalok­kal szerepel, de egyéb helyeken is gyakran látni a nevét, mint a berezovkai színpad erősségét, aki fogsága idején „Trabukó-her- ceg“ címmel operettet irt, amelynek zenéjét is részben ő szerezte. Természetesen a sajtó is hamarosan meg­termett a fogolytáborban. „Add tovább", „Mai birek“, „Honvágy" volt a cime ezeknek a litografált lapoknak, amelyeknek cimfejét rendszerint müvészkezek rajzolták. Sőt egy színházi lap is látható, amelynek „Thalia" a cime, szerkesztője pedig Vécsey Elemér volt kassai százados, akinek Papp Domokos tollából eredő karrikaturáját a címlap közli. Tudjuk, hogy a fogolytáborokban később a szükség hatalmas ipari életet teremtett. Bárkány Jenő gyűjteménye az áru-címkék egész seregével igazolja az üzleti élet fejlett­ségét. A színházat külön fejezet illeti! A foglyok életét elviselhetőbbé éppen az tudta tenni, hogy hamarosan felfedezték a maguk szá­mára a kul túr embereknek ezt az ősi szóra kozását: a színpadot. Máról-holnapra színtár­sulatok, színpadok, díszletek, nezekarok ke­letkeztek, úgyszólván a semmiből A kiállí­tás gazdag anyagából különösen felkeltette a figyelmünket egy hatalmas szinfónikus ze­nekart ábrázoló fénykép, amelyben a hang­szereket is mind hadifoglyok gyártották, — Beethoven és Grieg-esték plakátjait látjuk, szilveszteri és farsangi kabarék műsora pom­pázik, a Tatárjárás hatodik előadásának szin- lapját olvashatjuk, ahol Treszkát Gulyás Já­nos, Riza bárónőt Ollósy Oszkár, Mogyorős- sy önkéntest pedig Mamusích Mihály dr. ját- sza. De mindenekfölött érdekesek a ragyo­gó és szinpoonpás díszlet- és kosztümtervek. Természetesen a könnyebb muzsika is vi­rult, sőt ,,Fogoly-nóták" cimen külön gyűj­temény jelent meg, melyben többek között Kubovich Géza dr. és Garamszeghy Sándor is szerepelnek, mint szerzők. A képzőművészet is megtalálta a maga művelőit. Kimagaslik közülük a hányatott sorsú Szent-Istváy Gyula, akinek két nagy vászna disziti a második termet. A „Kozák" és a „Partizánok" cimü festmények igazán művészei alkotások. Szent-Istvány különben Róma, november vége. A nagy szicíliai drá­maírót az utóbbi években már majdnem egé­szen elhódította Háliától Hollywood, ahol több színdarabját vitték filmre és köztük a legutolsóban Greta Garbó játszotta a főszere­pet. Most aztán, hogy az olasz filmgyárak is egyre erőteljesebben kezdenek résztiyenni a világversenyben, az egyik nagy római filmgyár mindent elkö­vetett, hogy a „Hat szereplő keres egy szer­zőt" világhírű Írója az ő számukra is írjon da­rabot. Pirandello, — az Olasz Akadémia tag­ja, tehát kegyelmes ur — hajlandó volt erre, csak — haladékot kért. De nemcsak hogy nem kapott haladékot, hanem mindjárt azt is közöíték vele, hogy — miről szóljon leg­közelebbi filmdrámája: a Róma melletti, ál­lami acélművekről, a termi kohókról. Pirandello arca most már elborult Kijelentet­te, hogy ő hisz a mozi nagy jövőjében, amely sok újat képes még produkálni és kész is az olasz filmgyártás érdekében szerény tehetsé­gével e munkában részt venni. De megrendelt témát nem tud feldolgozni, főként pedig olyan témát nem, amely vala­mely iparág népszerűsítését szolgálja ... És ha erőltetni akarják a dolgot, inkább azon­nal elutazik Rómából, sőt Itáliából is . . . Az olasz filmgyár azonban még ekkor sem tette le a fegyvert. Arra kérte Pirandellót, hogy mielőtt a döntő szót kimondanná, — nézze meg a ternii kohókat. Ott bizonyára talál majd magának témát. Pár nap múlva Pirandelló csakugyan megnéz­te az acélkohókat, amelyeket annyira érde­keseknek talált, hogy bejárta az egész óriási gyártelepet, és amikor visszament Rómába — még aznap éjjel nekiült és elkezdte Írni leg­újabb film szcenáriumát. Az acélkohóról. Azt, amit tőle eredetileg kértek. Azóta már meg is kezdődtek a felvételek és eszeket Walter Rutmann vezeti, Pirandello út­mutatásai alapján. A legújabb Pirandell o-film főhőse: maga az acél kohó gigá szi mu nkája, ahol a munka felelőssége egybeolvasztja az el­lenségeket is. Óriási gépek, fehéren izzó acélfolyók, mun­kásosztagok felváltása, — mindez maga is, Pirandello elgondolásában az emberi erő hatalmas drámája az anyag felett. Az ember drámája pedig? Van benne szerel­mi d'-árna is. — de a darab a munka diadala. Két fiatal munkás, Giovanni és Pielro sze­relmes egy harmadik társuk bugába, C'hiara- ba. A leánynak jobban tetszik ugyan Giővan- ni, aki vidám és csapongó kedvű, de érzi, hogy az igazi jó férj mégis csak inkább Piet­ro jertne, aki komoly és kemény jellem. Dön- genek a gő zik a lapácsok és zugnak az acél- ■ egyidősben Gajda udvari festője lett és eb­ben a minőségben megörökítette az emléke­zetes szibériai harcok nevezetesebb esemé­nyeit, Gajdéval és a vezérkarral együtt, de ezeket a festményeket az utolsó vladivoszto­ki Gajda-puccs idején a japánok megsemmi­sítették és maga a művész is csak nehezen menekült egy angol hajóra. Érdekes és dekoratív képek, akvarellek és pasztellek egész sorával szerepelnek Baja Benedek, Amberg József és maga Bárkány Jenő is, aki nemcsak gyűjtőnek, hanem mű­vésznek is figyelemreméltó jelenség. A hadifogoly-karrikaturák véresen érde­kesek. Igazi humor szól belőlük hozzánk, amely a könnyeken keresztül csal mosolyt az ajkunkra. Feltűnő szép ex Libriseket is láthatunk és külön érdekesség a hadifoglyok által rajzolt kártya és a saját faragásu sakk- figurák. A gazdag anyagnak mindez csak halovány mása, csak néhány futó benyomás lerögzité- se. de akit a hadifogolytáborok sokrétű éle­te érdekel, az úgyis órákat fog tölteni a ki­ál látáson. El kell mondanunk még azt is, hogy a ki­állítás egész jövedelme a legnemesebb célt szogálja: a kassai Hunyadi-uccai magyar elemi iskola szegény növendékei ingyentej- akciójának sikerét van hivatva előmozdítani, ami csak újabb ösztönzésül szolgálhat arra, hogy december 11-éiig minden magyar em­ber ott legyen a kiállításon. Maximul. hengerelő gépek, majd elhallgat a pokoli zaj: beköszönt a „munka ünnepe". A gyár vezető­sége megjutalmazza az öreg munkásokaít, köz, lük Giovanni apját is, aki negyven éve dol­gozik ott és most nyugalomba kell, hogy vo­nuljon. Az öreg bánkódik is, hogy nem dol­gozhat többé a kohók körül, de még jobban bántja az, hogy fia is ott akarja hagyni a gyárt: egy bicikligyár szerződéssel kínálja meg, hogy legyen a cég hivatásos versenyző­je. Giovanni lenne az első renegát a család­ban, amely generációk óta az acélkohók kö­rül dolgozik. De végül Giovanni mégis csak marad: széttépi a szerződést, elfoglalja apja helyét a kohónál. Ám mindezt csak azért, mert Ohiara mellett ott látja Pietirot, aki ott is marad, míg őt a szerződés elszólitaná mel­lőle. A féltékeny Giovanni kegyetlen tréfá­ból megkéri ekkor Ohiara kezét, de Pietro számára és evvel mindikttőjükt megbántja. De evvel nem éri be, tovább ingerli barátját. — Játsszunk pajtás! — kiáltja utána. És ez a kiáltás lesz a dráma főmotivuma. A munka újra kezdődik a kohóban s Pietro meg Giovanni egy éjjeli turnusba együtt in­dulnak az izzó acélrudak rakodásához. Piet­ro kérdő kiál tására, hogy .JMehet ?", Giovanni- nak azt kellene felelnie minden alkalommal, hogy: „Indulj!" De ő, barátja bosszantására, ehelyett azt feleld mindig: „Játsszunk, paj­tás!" És egyszerre csak, Pietro kérdő „Me­het?" kiáltására, Giovanni csak nevető ar­cát fordítja barátja felé, aki abban a hitiben, hogy Giovanni már készen van, elengedi az acélkaposot és az izzó rúd Giovanni lábára zuhan, akit örök életére nyomorékká tesz. Mindenki avval vádolja Pietrót, hogy igy akairt megszabadulni vetélytársától, de maga Giovanni kél barátja (és vetélytársa) védel­mére. A munka testvériességében való össze- forrást hirdetik szavai: — Nem, munka közben senki sem bántja meg társát a munkában. Még a gyilkos sem! Giovanni anyja is, aki fiát nyomorékon kapja vissza, megbocsájt Pi©írónak és Giovan_ ni apja elfoglalja most fia munkahelyét. Gio­vanni pedig, amint múlnak a hetek és hóna­pok, egyszerre csak tolókocsin állít be Pie Író­hoz, aki azóta sem mrt Chiara közelébe menni és rábírja, hogy közeledjen újra a leányhoz, akibe mindketten szerelmesek vol­tak, de akiiért ő má.r nem lehet többé ver­senytársa. És amikor ólhaja teljesedik s látja az egészséges fiatal párt eltávolodni, utánuk kiáltja: — Játssz te Péter, aki tudsz! A számítások szerint három hónapig fognak tartani Pirandello legújabb filmdrámájának felvételei, amely tehát legjobb esetben is csak a tél folyamán kerülhet bemutatóra. A film hangos és beszélőfilm lesz, de csak kevés be­széd lesz benne, — annál inkább a gyár, a kohó szava fogja hangossá tenni. Ballá Ignác. Magyar újságírók reprezentációs bálja tesz Kassán január 2í-én Kassa, december 3- (Kassai szerkesztősé­günktől.) A Csehszlovákiai Magyar Újság­írók Uniójának kassai kerülete legutóbb tar­tott tisztújító közgyűlésén elhatározta, hogy részben segélyalapja javára, részben a mun­kanélküli újságírók fölsegélyezésér© erőtel­jes szociális munkát indít, melynek főbb ©tápjait több ezinielőadás és az Unió köz­pontjának megbízásából egy reprezentációs országos újságíróbál fogja képezni. Különö­sen ez utóbbi készül az idei kassai szezon ki­emelkedő eseményének, annál is inkább, mert a magyar újságírók jó ideje nem szere­peltek ilyen reprezentatív rendezéssel a nyilvánosság előtt és nem volt alkalmuk be­bizonyítani, hogy az Unióban tömörült ko­moly rétegeik méltatlanok arra a sok gáncs­ra, amely az utóbbi időben érte őket egye­sek részéről. Ez az újságíróbál tehát az itte­ni magyar ujságirótársadalom reprezentatív rétegének bálja lesz és mint ilyen: a szemé­lyes találkozás alkalmát fogja nyújtani a ki­sebbségi újságíró toll komoly harcosainak az­zal a közönséggel, mellyel a betű erején ke­resztül naponta találkoznak és sok vonatko- zásbau össze is forrtak vele. A reprezentációs újságíróbál rendezősége, amely Ketembéri Sándor kerületi elnökkel az élén már elkezdte az előkészítő munkát, a bál dátumát január 21-ben állapította meg, színhelyét pedig a Schalkház-szálló nagyter­mében, amely erre az éjszakára a legpaza- rabb szinekibe fog öltözni. A rendezőség el­határozta azonkívül, hogy az újságírók reprezentációs bálját a kelet­szlcvenszkói magyar társadalom bevoná­sával rendezi meg, úgy hogy ez a bál ilyenformán valóságos se­regszemléje lesz Keletszlovenszkó magyarsá­gának. A rendezőség természetesen minden erejével azon van, hogy a bál keretén belül minél szebbet, minél nivósabbat produkál­jon s ezt a nívót fogja szolgálni az a pro­grampont is, hogy a bált egy rövidebb koncert vezeti be, melynek műsorán nagynevű fővárosi művé­szek fognak szerepelni. Általában: megfele­lő, gondos rendezés, pompás külsőségek és remélhetőleg: őszinte hangulat fogják jelle­mezni a január 21-iki kassai újságíróbált, amely egy éjszakára elfelejteti velünk a mai súlyos idők gondját és visszavarázsol ben­nünket a messze tűnt, régi jókedv birodal­mába. Ezt akarják a magyar újságírók a ne­mes cél: kenyértel enné vált kollegáik érde­kében és azt, hogy erre az egy éjszakára el- pihentetv© tollúkat olyant produkáljanak, amely minden tekintetben méltó legyen a magyar újságírók régi hírnevéhez. Ehhez ké­rik a magyar társadalom jótékony segítségét. — Katolikus karácsonyi vásár Kassán. Kassáiról jelenítik: A kassai római katolikus egyházközség az előző évek mintájára ezádéu is megrendezi na így karácsonyi vásárját december 4-től 11-ig délután 4 órai kezdettel a Városszépitő Egyesület ligeti korcsolyapaválionjjában. Az előkészületek már foly­nak. A rendezőség arra törekszik, hogy az ezévi vásárt még az eddigieknél is vonzóbbá tegye. Kas­sa társadalmának mindig kedves találkozóhelye volt ez, ahol olcsó karácsonyi bevásárlás melet-t, olcsó ízletes büflfét, üdülést és kellemes szórako­zásit talált mindenki. Naponta 5-től 9 órárg az ét­kező közönséget a Kát. Legényegylet zenekara és Bundáik Pista muzsikája fogja szórakoztatná. Kü­lön érdekességre tarthat számot a naponta vá'to- ző műsor: Vasárnap a Vásárba népszínmű lesz elő­adva a Kait. Legényegylet kiváló rendezésében. Ugyancsak ez estién szerepel gyönyörű tánc számá­val Kemenszky Erzsébet baileltiskotájának művész- növendéke : Ries Éva (phantasle szóló). :— Hétfőn a szlovák hölgykongregáció és Orol egyesület adja a szórakoztató sz’ovák műsort. Ez esi műsorában lép föl Ridló Miioi. Kemenezky Erzsébet művész- növendéke egy bájos lengyel tánccal. — Kedden: „Asszcxnygazdaság" vígjáték, előadják a Szent Er­zsébet. leányegyesüilet tagjai Ez ailkoitcnimoil Káil- niiczky Margit baiteltnövendéked: Hoífmann Edith és Binder Mártás balett-táncot, lejtenek. — Szer­dán: Gyermekdélután, melynek kedves műsorát Bárdossy Eugénia tanárnő vezetése alatt álló Szent Antal árvaház gyermeked adnak elő. — Csütörtö­kön: Hangulatos karácsonyi színjáték, melynek műsorát a művészi szerepléséről közismert Leány Mária Kongregáció adja. — Pénteken: Henc?eg Fe­renc kedves vígjátékét a Holicsd Kupádé-1 adja elő a Kazinczy Kör műkedvelő gárdája, korhű jel - mezekben, művészi előadással — Szombaton a műsort a Kath. Leányklub tagjai adják. Kelet me­séit elevenítik meg táneokkail és élőképekkel szui- pompás jelmezekben. Ugyancsak Arany János két költeményét: Mátyás anyját és Szotndy két apród- ját személyesítik meg korhű jelmezekben. „Az acélkohó” Pirandello legújabb filmdrámájához az olasz állami kohókban folynak a felvételek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents