Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-30 / 296. (3109.) szám
1952 december 30, péntek. tmmBamnammmtmmmaammmmamm Ötezer fővel több újoncot lér a törvényhozástól a nemzetvédelmi miniszter A pozsonyi keresztény* szocialista képviselőtestületi tagoíi megfellebbezték az ui városi szervezési szabályrendeletet Pozsony, december 29. Ismeretes, hogy a deoemiber 12-én és 13-án tartott rendkívüli városi közgyűlésen heves harc folyt az uj szervezési szabályrendelet körül, amelyet vétgíül csak szótöbbséggel fogadtak él. A keresztény kzoc ial k> la képváseiétesbületi tagok klubja megbízta Aixinger László dr.4, hogy a szabályrendeletet elfogadó közgyűlési határozat ellen fellebbezést nyújtson be- Aixinger dr. most adta be a fellebbezést, amelyben alaki és érdemleges hibák miatt kíván orvoslást. A közgyűlésen ugyanis az általános vita befejezése előtt idejében javasolta, hogy a polgármester arra is tegyen fel kérdést és rendeljen el szavazást, hogy a szervezési szabályrendeletnek hatálya csaík 3 évre terjedjen. Ernő Vladimír dr. polgármester azonban megtagadta ennek a kérdésnek feltevését az általános vita befejeztével és megtagadta a részletes vita folyamán is, úgy hogy a képviselőtestület egyáltalában nem dönthetett afelett, provizórikus legyen-e a szabályrendelet vagy végleges. Ezen a közgyűlésen tette Benko István főjegyző azt a különös kijelentést, hogy egy szabályrendelet nem lehet provizórikus, holott közismert dolog, hogy nemcsak rendeleteket adnak ki ideiglenes hatállyal, hanem ideiglenes hatályú törvényeket is hoznak, így a Pozsony és Kassa közigazgatásáról szóló 1922. évi 243. ez. törvény hatálya is csak 1940-ig tart- A fellebbezés ezután miéig behatóan foglalkozik azzal, hogy a városi tisztviselőnek és alkalmazottnak bírnia kell a magyar és német nyelvet is. 1926 áprilisában mondotta ki a városi képviselőtestület a nyelvi örvény végrehajtó rendeletének 70. és 72. paragrafusai alapján, hogy a városházán a tárgyalási és beadványi nyelv a magyar és német is, amiből következik, hogy a tisztviselőknek és alkalmazottaknak bírniuk kell ezeket a nyelveket is. Tolmács alkalmazása lassítja és drágítja az ügymenetet, ami a közigazgatás hátrányára válik és a városnak felesleges kiadást okoz- Mindenesetre érPrága, december 29. A nemzetvédelmi minisztérium egy törvényjavaslatot dolgozott ki, amelynek értelmében a parlament 1933- ra megengedi a® ujonckontingensnek 5000 katonával való fölemelését. A parlament a® elvi hozzájárulását ehhez a tényleges szolgálati időnek 18 hónapról 14 hónapra való leszállításáról szóló törvénnyel már megadta, miután már akkor rámutatott a had vezetőség arra, hogy a szolgálati idő leszállításával nem rendelkezne elegendő őrségi legénységgel. Az uj ötezer újoncot, akik 1933 Prága, december 29. A kommunista Rudé Právo a prágai városi tanács belső dolgairól irt cikket és leleplezi azt, hogy milyen módon intézik el a prágai illetőségi jog föl tételes megadását, amelynek révén egyesek a csehszlovák állampolgárságot akarják megszerezni. A központi szociálpolitikai bizottság nemrégen tartott ülésén Spaoek városi tanácsos fölállította az irányelveket, amelyek alapján a külföldieknek az illetőségi jogot megadjak. Ezen irányelvek a következők: A külföldiek a jelen pillanatban nem kívánatosak az államnak és szívesen megszabadulna tőlük, ha saját állampolgárai a deklődétssel várjuk, hogy az országos hivatal miként fog dönteni a fellebbezés tárgyában. A városi tisztviselők rendszeresítését a fellebbezés nem érinti és igy az ő szolgálati viszonyaik tekintetében fennálló anomáliák rövidesen naegszün telhetők október elsején szolgálatba lépnek, tehát kizárólag őrszolgálatra alkalmaztatnák A má- nisztertanács a mai napon már foglalkozik is ezzel a törvényjavaslattal. — Ezt a híradást a koalíciós sajtó nyomán közöljük. A hir nem eléggé világos, mert hissen a tény- lege»s szolgálati idő leszállításáról szóló törvény már megengedi azt, hogy a hadsereg létszámát ötezerrel emeljék, igy tehát olyan látszatja van a dolognak, hogy ezzel a javaslattal a létszámot újabb ötezerrel akarják fölemelni. külföldön ugyanolyan helyzetben nem volnának és hogyha a reciprocitás alapján ugyanaz a sors nem fenyegetné őket. Mindenesetre különbeéget kell tenni a külföldiek között is. A döntésnél tekintetbe veendő a nemzetiség és felekezet is. Az illetőségi jog kilátásba helyezésénél latba veendő az a körülmény is, hogy ezzel ne szaporittassék Csehszlovákia ellenségeinek száma, amilyenek például a magyarok és egyes németek. Az illetőségi jogot nem lehet megígérni olyan személyeknek, akikről föltehető, hogy az állam- polgárság megadása után csak azon választók számát fogják szaporítani, akik az állam ellenségeit választják. A felekezet kérdése mérlegelendő olyan külföldieknél, akiit lengyel zsidók és aldk ellen a bábom alatt a prágai lakosság részéről nagy ellenérzés volt észlelhető. Ehhez hozzáfűzi a kommunista lap: Tehát a magyarokat, németeket, lengyel zsidókat és kommunistákat a szocialista Baxa ellenségnek tekinti és ezeknek nem szabad az ál lám polgárságot megadni. Prága városa esem dokumentumával hivatalosan uszítja a cseh népet Csehszlovákia többi nemzetiséged ellen és azonfelül politikájának alapelvéül az antiszemitizmust teszi meg. ieiihös minisztereinek szózata a tanítósághoz Budapest, december 29. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A tanítók országos nagygyűlésén, amely ma délelőtt folyt le a Vigadóban, ahol Gömbös miniszterelnök is megjelenít és beszédet mondott- A miniszterelnök többek között kijelentette, hogy a magyar tanítóság a nemzetnevelés legfontosabb faktora. A kormánynak kötelessége a tanítók segítségére lenni, mert korgó gyomorral lehetetlen eredményes nevelő munkát végezni ígéri, hogy a tanítók helyzetét az anyagiak és szellemiek terén rendezi. Tervbe vette, hogy az érdekképviseleti rendszerben a tanítóság is megkapja megfelelő helyét, miáltal módjában áll majd saját érdekeit gondozni. I drezdai nemzeti szcíia'ista gyilkos®'* Olaszországba menekültek Drezda, december 29. Jelentettük, hogy ka*- rácsony napján Drezdában gyilkosság nyomára bukkantak, amelyről kitűnt, hogy a nemzeti szocialisták vérbosszúja volt. A meggyilkolt fiatal nemzeti szocialista három gyilkosa Olaszországba menekült. Illetékes körök véleménye szerint a nemzeti szocialisták drezdai központja tudott a gyilkosságról és elősegítette a gyilkosok szökését. Ha tényleg igy van, akkor a pártvezetőség ellen bűnvádi följelentést tesznek. — Bethlen István gTÓf előadássorozatot tart Németországban. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Bécsi lap jelentések szerint Bethlen István gróf január folyamán az egyik német kult-uregyesület rendezésében előadássorozatot tart Berlinben, Hamburgban, Kölniben, a majnai Frankfurtban, Heidelbergben, Münchenben és Lipcsében. Előadásának cime: „Magyarország, az uj Európában". mnnmxmm Magyarok, németek is zsidók nem remélhetnek illetőségi jogot Prága wsresáfÉl ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény (19) A tanár urék elmentek valahová vendégségbe? Vagy talán mi nem kaptunk ebédet, büntetésből? Gyorsan számot vetettem magammal, hogy vájjon követtem-e el valami újabb gaztettet, amit még nem fedeztek fel a tanár urék, de mikor lelkiismeretemet nyugodtnak találtam, Elemérre kezdtem gyanakodni. Biztosan ő. Persze, hogy ő. Megkérdezni természetesen nem mertem, mert haragban voltunk s Elemér háttal nekem, ott az ablakban, az orrát unottan turkálva, mindenre inkább mutatott hajlandóságot, csak a közeledésre nem. Tőle most akár az egész ház összedőlhetett volna. Nyugtalankodni kezdtem. Növelte nyugtalanságomat a tanár ur és a néni hangja, melyet a szomszédszobából jól áthallottam. Tehát itthon vaunak és nem mentek vendégségbe. De ha itthon vannak és nem mentek vendégségbe, mi pedig a legjobb tudomásom szerint semmit sem követtünk el, amiért büntetést érdemelnénk, miért van csak két tányér az asztalon? Most hirtelen olyan ijesztő és képtelen gyanú markolt lelkembe, hogy az első pillanatban magam sem tudtam elképzelni. Mikor a konyhán keresztül bejöttem, a sütő szájában, egy porcellán tálon, szép pirosra sült bécsi szeleteket pillantoltam meg egymásra halmozva s arra is emlékszem már, hogy a háromhetes szüntelen káposztafőzelék és fasirozott hús után még a nyálam is összefutott. Nem bírtam tovább a szobában maradni. Kiosontam a konyhába s a kóoos kis cselédtől. aki éppen az utolsó szeletel; emelte ki a zsírból és lette a többi fölé, megkérdeztem: — Mondja, Boris! Mért van odabent csak kettőre téri Ive? Boris rámnézett. Elhúzta a száját, aztán a írí ?n ki! éc ’ c te ír fa: Szilárd János kan felkacagott. — Ezér e!. •. — Nem értem! — mondtam. És igen ostoba arcot vághattam, mert Boris először körülnézett, hogy nincs-e valaki a közelben, majd odacsoszogott hozzám és a fülembe súgta: — Maguk nem kapnak a panirozott húsból 1 Az urak máma külön ebédelnek!... ... Alig tudtam a szobába vissza támolyogni. Ott hanyattfeküdtem az ágyon és egész testemben elzsibbadva a rémülettől és a szégyentől, bámultam a plafont. Tökéletesen kábult és béna voltam. Nem tudtam, mit tegyek. Mert, hogy valamit tenni kell és hogy nem fogom szótlanul zsebrevágni ezt a példátlan megaláztatást, abban már megállapodtam magammal. Otthon az édesapám még azt sem tűrte, hogy a cselédeknek külön főzzenek. És most az ő fiát, engem akarnak igy megszégyeni- teni?! Mikor arra gondoltam, hogy édesapám, az a szép, nagy, erős és büszke ember, de könyörületes szívű magyar ur, akinek a szava csak akkor halkult meg és csenget lágyan, ha gyerekkel vagy koldussal beszélt, engem, a fiát, ilyen „derék népek" gondjára bizolt és ilyen megaláztatásoknak dobott oda, keserű szemrehányásokkal illettem őt és tombolni tudtam volna szégyenemben, hogy az, akit én a tökéletesség és csalhatatlanság mintaképének tekintettem, akkorát tudott tévedni. De azt is éreztem, hogy akár tévedésből, akár elhibázott számilásból adott ebbe a házba édesapám, én mo9t erkölcsi kötelességemet teljesítem, amikor ez ellen a bánásmód ellen nyíltan és vakmerőén fellázadok. Mert nemcsak magamat, hanem rajtam keresztül apám tekintélyét és a szülői ház becsületét is meg kell védenem. Még nem tudtam, mit teszek. De hogy itt., ebben a szobában, rövidesen borzasztó dolgok 1 T-ark bekövetkezni, arra minden idegszálammal felkészülve s aránylag elég nyugodtan vártam a bekövetkezendő eseményeket Ha mégis valami nyugtalanított és kétséggel töltött el, ez Elemér viselkedése volt. Ügy ült ott az ablakban kifejezéstelen arccal és unottan turkálva az orrát, mintha az ellenünk készülő merényletről-, a két tányérról ott az asztalon s a frissen kisüli bécsisze- letekről ott a konyhában mit sem tudott volna, vagy ha tudott is, nem érdekelné. Vájjon mit fog szólni vagy tenni ez a minden izében arisztokrata és határtalanul, szinte már betegesen gőgös katonagyerek, ha a kócos kis cseléd behozza a levest és immár félreértbe tétlenül és brutálisan értésünkre adják, hogy a Duszig tanár urék szemében csak eny- nyi tekintélye és becsülete vau a szüléinknek? Igen, ha Elemér flegmatikusán zsebrevágja ezt az inzultust is, mint a többit, arcrándulás nélkül és abban a tudatban, hogy osztályfőnökünkkel és nejével egyetem* ben minden harag és szégyen ebben a házban csak egy-egy fölösleges, de kikerülhetetlen lépcsője a kadetiskolának, akkor valóban rongy kölyök és tökéletesen megérdemli, hogy egy feLfuvalkodott békának tekintsem. De ha ő is kitaszítja maga alól a széket és magánkívül a felháborodástól ordítani kezd, akkor derék fiú, odamegyek hozzá és megkövetem. Nyílt az ajtó s kezében a párolgó leveses- tállal a kócos kis cseléd lépett be rajta. — Tessik, fiatalurak!... — mondta halk sóhajtássalA tálat letette az asztalra, majd feltűnő gyorsan és rosszul palástolt zavarral a mozdulataiban, kicsoszogott. Elemér úgy tett, mintha észre sem vette volna. Unottan tovább turkálta az orrát és bámult ki az uocára. Én, ott az ágyon, titokban, de annál diadalmasabban felujjongtam. De mert még nem voltam egészeu bizonyos benne, hogy vájjon Elemér csakugyan úgy teü-e, mint aki szórakozott, vagy a kis cseléd szavát valóban nem hallotta, egyelőre a megfontolt várakozás álláspontjára helyezkedtem. Váriunk. Halálos csöndben. Elemér ott az ablaknál, az orrát unottan turkálva, ón az ágyon hányáttfekve, mozdulatlanul s a levesestül az asztalon, nesztelenül pöfékelve magából a fehér gőzfoszlányokat. Öt perc múlva úgy hánykolódott már a szivem, hogy a torkomon akart kiugrani. Mikor a kócos kis cseléd a káposztafőzelékkel és a fasirozott hússal ismét belépett, ő maga is megrémült attól a csendtől, mely a szobánkban fogadta. Ezt a csöndet már nem is lehetett elviselni ép idegekkel és szinte jól esett, amikor Boris az érintetlen tányérokat meglátta és elkiáltotta magát: — Hát magok? ... Itt a szavát lehalkítva, hozzátette: — Ugyan mán, ifiurak! Csak nem akarnak az urakkal ujjat huznyi?!... Most felpattant a másik ajtó és megjelent benne a néni. Lehet, hogy csak érdeklődött, vájjon izlik-e a káposzta, de az sem lehetetlen, hogy hallgalózott. Elérkezett a történelmi pillanat. Velem ott az ágyon vagy kétszer megfordult a világ, de aztán a szégyentől, a dühtől s a bosszuállás leküzdhetetlen vágyától űzve és minden vórcseppemben felbőszülve, talpra szöktem és olyan vakmerőén és szemtelenül, ahogy csak az arcomból és a mozdulataimból kitellett, odaállottam a néni elé. Néhány borzasztóan kínos pillanat következett. A néni megingott s kiáltani akart, de nem tudott. Nyitva maradt szájjal úgy bámult rám ott, mint egy szobor. A kócos kis cseléd, kezében a káposztával és a fasirozott hússal, behúzódott az ajtó mellé, a sarokba és paraszti lelkének egész őszinteségével elkezdett fázósan jajongani. Erre a különös hangra Elemér is kihúzta az orrából az ujját ott az ablaknál és hátranézett. Mikor megpillantotta a nénit, amint a félelemtől megnémulva és szederjes arccal hátrál előlem, gúnyosan felkacagott. Aztán nyugodtan odasétált a fogashoz, leemelte a kalapját róla s az ajtóból illedelmesen, de elképesztő szemtelenséggel visszaköszönt: — Volt szerencsém! Ha az apáin kutyamosója eljön a holmimért, a káposztát majd adják oda neki!... Éis kiment. Erre énbennem elüvöltötto magát a virtus, hogy hajrá, kölyök, nem vagy egyedül, ne hagyd magad lefőzni Elemértől: a hideglelősen jajongó kis cseléd kezéből a káposztás- tálat kicsavartam s mielőtt még a néni a tanár urat segítségül hívhatta volina, tompa loccsanással jól a földhöz vágtam. Úgy repültek szanaszét a szobában a gyalult, káposztadarabok, mint mikor az ember a réten egy szöcskéi a lkába lép. Aztán magam is megrémülve attól, amit tettem, felrántottam az ajtót és a konyhán keresztül öles ugrásokkal menekültem ismeretlen célok felé. (Folytatjuk.) r 2
