Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-29 / 295. (3108.) szám

'jt'itwum'i * iu-i.u tMjtfi i x 1 %/«#•« lATOi ^«/, U>**M|í>* *-V^. Ilit jelent az elnökválasztás a keressfénysxoclallsta párt politikájában? Irta: FLEISCHMílNN GYULA dr. tariománygyülésl képviselő Az országos keresztén yezocial ist a párt veze­tésében tárté néllány havi intervallum Ester­házy Jánosnak országos pártelnökké való meg­választásával beJejezéet nyert. Az újonnan megválasztott elnök nehéz idő­ben, de kedvező körülmények között veszi át a párt vezetését. Az elnökválaeztó pártvezetöségi ülésen az az egyhangú felfogás alakult ki, hogy a párt. par­lamenti vezére továbbra is SzüJlő Géza dr. ma­rad és tiszteletbeli elnöknek Franciscy Lajos dr. nyitrai kanonokot választották meg. Ez az elhatározás azt jelenti, hogy Szüllő Géza dr. továbbra is aktív részese marad a csehszlovákiai belpolitikai életnek ég mint kö­zös parlamenti klubelnök irányitója lesz párt­jaink ellenzéki harcának, parlamenti munkájá­nak. Ha voltak Szüllő Géza dr.-nak politikai ellenfelei, — és kinek nincsenek? — jólesően hatott az a minden oldalról egyhangúan elhang­zott elismerés, amely lemondásakor vele szem­ben megnyilvánult. Szüllő Géza a csehszlovák parlament egyik legmarkánsabb alakja, aki egész Szlovenszkón, de különösen a magyarság között általános tiszteletnek, szeretetnek és népszerűségnek örvend, s ennélfogva megnyug­tató az egész magyarságra nézve és nagy nye­reség az országos keresztényszocialista pártra, hogy továbbra is résztvesz a politikai életben és vezetője marad, ellenzéki pártjaink parlamenti munkájának. Franciscy Lajos dr. kanonok ma is egyik leg­kiválóbb reprezentánsa a katolikus papságnak ég a magyar katolikus társadalomnak. Néhány év előtt taktikai nézeteltérések miatt visszavo­nult a közélettől. Ha most újra belekapcsolódik a politikai életbe, úgy ez kétségtelen nyeresége lesz a keresztényszocialista pártnak, s a katoli­kus érdekek védelme nála a legbiztosabb ke­zekbe lesz letéve. Ezzel a belső béke teljes a párt életében. Az erők összefogása a mai nehéz időkben a legfontosabb és ezt meg kell csinálni még ál­dozatok árán is. Olyan nehéz idők előtt állunk, olyan súlyosan nehezednek reánk a gondok, hogy ellenállásra csak úgy leszünk képesek, ha megvan a pártban a harmónia, az egyetértés. Ennek a belső megértésnek, keresztény szel­lemnek és szociális gondolkodásnak a reprezen­tánsa az uj országos elnök, Esterházy János. Sok előitélettel találkozott az uj pártelnök. Voltak, akik arisztokrata származását kifogás solták. Erre rácáfolt közvetlenségével, egysze­rűségével, demokratikus gondolkozásával, amely minden arisztokratikus elzárkozottságtól men­tes. Mások fiatalságát hozták fel s ezt különö­sen az idősebb generáció köréből hangoztatták egyesek. Ez az érv azonban még kevésbbé helytálló. Csak körül kell nézni a világbaij és láthatjuk, hogy milyen nagy szerepe van már ma mindenütt a fiatalságnak és milyen nagy munkát végez. Az uj idők uj, tetterős fiatalem­bereket kívánnak éspedig nemcsak a közkatona sorban, hanem vezető helyeken. Ott van példá­nak Olaszország, ahol a nagy nemzeti újjáépí­tés munkáját Mussolinival az élén a fiatal ge­neráció végezte és végzi. Az nem hiba, ha vala­hol harmincéves államtitkárok és negyvenéves miniszterek vannak. Ez csak azt mutatja, hogy abban a nemzetben van életerő, van utánpót­lás és az öregekkel nem szűnik meg a nemzeti munka. Ezt igazolja a mostani magyar kor­mány összeállítása is, amelyben első ízben van nagyobb mértékben képviselve a fiatalabb ge­neráció. Esterházy János programadó beszéde egy­szerű, közvetlen volt- Nem teória, hanem maga az élet. És ezért ragadott meg mindenkit, ezért fogadták örömmel. Kicsendült belőle az ifjú magyarok erőteljes nacionalizmusa. Hitvallást tett a keresztény gondolat mellett, amelynek harcos hive akar lenni. Aláhúzása ez a világnézeti kérdés egyre jelentősebbé váló problémájának, amely ma do­minálja az európai szellemi harcokat és ellen­téteket. Amely lényeges alkotórésze a nagy, szemünk előtt lejátszódó szociális forradalmak­nak és kardinális része a tisztitó tűzön átment uj nacionalizmusnak. Csak az érti ezt meg iga­zán, aki ismeri a mai fiatalság forrongó lelkét és lázas keresését, aki közöttünk él és velünk érez. Fölvetette Szlovenszkó és a magyar ki­sebbség szociális problémáit, amelyek ma sú­lyos teherként nehezednek reánk és amelyek a mostani időben a pártmunka legfontosabb és legaktuálisabb részét kell, hogy képezzék. A régi utón uj célok felé — ez volt a bekö­szöntő alaptónusa, amely mindenütt kedvező Puky Endre külügyminiszter hír szerint lemondásra készül Kánya Kálmán berlini követ lesz a? u| magyar külügyminiszter? Kánya helyére Masfrev ch Szilárd prágai követ kerülne Prága, december 28. A budapesti .,Ma- ] gy&rság" karácsonyi száma arról számol be, hogy a magyar politikai világ az ünnepek elmúltával bizonyos változásokat vár a Göm­bös-kormány összetételében. A legújabban forgalomba került hinek szerint két-három miniszteri tárca fog gazdát cserélni, ezek kö­zött elsősorban a külügyminiszteri tárca. Az uj miniszterek közti! talán Puky Endre kül­ügyminiszter kapta a legtöbb és legfclelős- ségfeljosebb munkát, minden átmenet és előkészületi idő nélkül a legfontosabb tár­gyalások iránvitását kellett átvennie. A hí­rek szerint a külügyminiszter erőit meglehe­tősem kimentette ez a forszírozott munka és ezért — írja a ..Magyarság44 — lemondásra készül. A külügyminisztérium éléről Puky Endre dr. valószínűleg a közigazgatási bíró­ság elnöki székébe kerül, amiennyiben a közigazgatási bíróság jelenlegi elnöke, WlaS- 8Íos Gyula báró nyolcvanadik életévét be- töltvéu, vissza akar vonulni hivatalától. A „Magyarság44 értesülése szerint a® uj külügyminiszter minden valószínű ség sze­rint Kánya Kálmán berlini követ lesz, aki­nek helyére Masirevioh Szilárd eddigi prá­gai követ kerülne. A prágai magyar követ­ség élére a Prager Tagblatt mai számának értesülése szerint Weítenstein berlini első- osztály u követségi tanácsos van kiszemelve. A magyar diplomáciai karban még egyéb változások is várhatók a legközelebbi idő­ben. A londoni magyar követség vezetését hír szerint Széchenyi László gróf veszi át, akinek helyébe a washingtoni magyar kö­vetség élére Pelényi Jánost, a jelenlegi genfi miniszterrezidenst küldi ki a magyar kor­mány. Miután ezeket a híreket hivatalos helyről nem erősítették meg, fenntartással közöljük. A szDtiildeiiNPifttt fegyverszünetei ajánlanak fel a koromanistéknak Prága, december 28. Koudelka szociáldemok­rata képviselő a Právo Liduban egy „megnem­támadási44 szerződést javasol a második és har­madik internacionálé. a csehszlovákiai kommu­nista és szociáldemokrata pártok között. Érve- I lését azzal támasztja alá, hogy ha a szovjet­orosz kormány tud megnemtámadási paktumot kötni kapitalista államokkal, miért ne volna le­hetséges szerződést kötni a két internacionálé között is. visszhangra talált és egységbe kovácsolta az egész keresztényszocialista pártot. Az országos pártelnök politikai iránya — saját kijelentése szerint — továbbra is erőteljes ellenzéki lesz és ez marad a párt karaktere is. A parlament­ben ennek lesz a hivatott képviselője Szüllő Géza dr. A párt keresztény világnézeti jellege Franciscy Lajos dr.-ban jut legjobban kifeje­zésre, mig az uj országos elnök a szociális ol­dalát húzta alá erőteljesen, amely elvi szem­pontból a Rerum Novarum és Quadragesimo anno pápai encíklikákra támaszkodik. Azok, akik a párt bomlását várták és jósol­gatták, — bizonyára csalódottan néznek maguk elé. A keresztényszocialista pá’-t szilárd egység­ben a legjobb, a leghivatottabb vezetés mellett és kellő felkészültséggel megy neki az uj esz­tendőnek és a nagy eseményeknek. Mindenki tudatában van annak, hogy súlyos idők és nagy megpróbáltatások előtt állunk. Á politikai vatesek az 1933-iki esztendőt jó­solják a legválságosabbnak. A szlovenszkói ma­gyar kisebbség egy tekintetben nyugodt lehet A keresztényszocialista párt és testvérpártja felkészülve várja a válságos esztendőt és min­dent elkövet majd, hogy a magyarságot a lehe­tőség határain belül megvédje a válsággal járó veszteségektől, politikailag összetartsa és meg­óvja a szétforgácsolódáetói, nemzeti kultúráját megőrizze, jogait biztosítsa. Erre garancia a kongresszus által megválasz­tott uj pártvezetőség, a párt vezére, a párt uj országos elnöke és tiszteletbeli elnöke. ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény (18) Azt mondják, mindenkinek olyan a kedve, amint ébred. És minket nap-nap után a tanár ur hangja ébresztett fel legédesebb álmunkból. — Na mi lesz, fiatalurak? Mi lesz? ... Talán a virágoskorl'ben jártunk éppen a széliben hajladozó orgonafcokrok között, talán a réten siíkongtunk sebesen Iramodva egy-egy hangosan zugó szitakötő után, talán az erdő­iben lestük a legelésző őzeket, talán a nádas­ban tapsoltunk egy-egy vadkacsának, mely űlepénék tiréffás mozdulatával a viz alá bu­kott, de az sem lehetetlen, hogy Évikének a kezét szorongattuk a mái na bozótban, vagy pláne a* édesanyánk meleg ölében pihen­tünk és ott riádtünk magunkra, hogy: — Na mi lesz, fiatalurak? Mi lesz?!... Emlékszem, egyszer kiugrottam az ágyból íés mocskosán elkezdtem káromkodni. A tanár ur szótlanul visszament, nadrágot húzott, majd ismét megjelent, odasétált hozr zám és némán, mint egy gép, mely a szüksé­ges esetekben bizonyos rugóknak és fogan­tyúknak engedelmeskedik, megpofozott Ilyen volt az ébredés. A reggeli kávé sem volt különb. Zacc. Nem tudom, hogy ezt a sűrű és keserű izét magyarul minek mondjuk ott a bögre fene­kén, de nem is érdemli meg, hogy tisztessé­ges nevet adjanak neki. Aztán a kócos kis cseléd becsoszogott a papucsaiban, hogy már fólnyolc, kérem, a ta­nár ur izeni, hogy már menjenek az iskolá­ba, kérem és mi szedtük a könyveinket, az­tán külön-külön, mert haragban voltunk, mentünk az iskolába. Más gyerek alig várja, hogy vége legyen a tanításnak és futhasson haza. Nálam éppen fordítva volt. Arnig ott ültem a padban, Kakasgyufa,: Pulykatojás és a kis Kürtössy Laci között, addig nyugodt és boldog voltam. Ez a három légi és hűséges arc az én gondtalan ifjúsá­gom elmerült világára emlékeztetett s a ke­dély és a jóság hangulatait lopta a szivembe. Irfa: Szilárd János Amíg őket láttáin, magam is jó és kedélyes fiúcska voltam s meg sem érintették a lel­kem azok a közönséges érzések és durva in­dulatok, melyek az iskola falain kívül a meg­sértett önérzetnek, a duzzogásnak és a bosz- szunak olyan közveszélyes kis hörcsögét for­málták belőlem, bpgy nem volt tanácsos ilyen­kor az utamba kerülni. Ha nem lett volna iskola, talán már régen megszöktem volna. Itt enyhült meg a lelkem s itt éreztem ismét, hogy nem ketrecbe zárt vadmacska, hanem jobb sorsa érdemes gye­rek vagyok, akit az iskola falain kívül elkö­vetett minden gonoszságom ellenére az osz­tálytársa ion megszerettek, a tanárok pedig sajnáltak és megbecsültek. Nem bántott engem az iskolában senki sem. A Veni Sanote után rendezett alapos ve­rés osztálytársaim között bizonyos tiszteletet ébresztett irányomban, anélkül, hogy nehez­tellek vagy irigykedtek volna, mert soha senkivel sem éreztettem, hogy nála erősebb vagyok. Még az a nagyfülü és nagyszájú kül­városi kamasz, a Kócsag Jóska is megbarát­kozott velem és Duszig tanár urék közismert kitűnő kosztjára való tekintettel, nem egyszer lepett meg egy-egy sóskaláccsal, ha valame­lyik felsőbbosztályos ellenében az én öklö­met kellett igényibe vennie. Elemérrel nem törődött senki. Talán azért, mert ő sem törődött senkiivel. Reggel nyolc­kor beült a padba s anélkül, hogy bárkiről is tudomást szerzett volna, unottan furkálta az orrát tizenkettőig. Akkor felállt, odaszólt a Dühön Vazulnak, hogy szjevasz és magasra- tarlotl fővel lejtett haza. Neki nemcsak a Du­szig tanár urék háza, hanem az egész osztály is, ez a civilbagázs, egyik fölösleges, de saj­nos, elkerülhetetlen lépcsője volt a kadét- iskolának s ezen a lépcsőn minden osztály­társát külön-külön egy-egy eltaposni való nyo­morult féregnek tekintette. Pedig alapjában véve jó fin volt. De ezt csak én tudtam róla. És nem volt bátorságom bevallani. Azt a jelenetet ott, éjjel a tányérral és Elemér könyörületes jó szivével, melyet én oly durvám visszautasítottam, ofnég Kakas­gyufa és Pulykatojás előtt is gondosan elhall­gattam, holott, ha elmondom nekik, bizonyá­ra kibékítenek és nemcsak magamat, de Ele­mért is sok szomorúságtól megkíméltem vol na. Engem azonban még az Elemér gőgös ka­tonafaj iájánál is komiszabb fából faragtak: nem voltam képes a hibámat beismerni. Nem! Inkább meghalok! Ostoba voltam. És határtalanul hiú. Ha én Elemérhez odamegyek és csak amy- nyit mondok neki, hogy nézd, kérlek, ak­kor otthon, a Duszig tanár uréknál, egy meg­értő és kedélyes pajtással abban a vigaszta­lan szobában, ha nem is rózsás, de legalább elviselhető lett volna az életem és nem kel­lett volna minden déli csengetéskor kétségbe­esnem és vonagló szájjal elbúcsúznom Kakas­gyufától meg Pulyka t ojástól, akik alig győz­tek ilyenkor vigasztalni. Annyira fáztam Duszig tanár urék környe­zetétől, hogy sohasem mén lem egyenesen haza. Alihoz, hogy én abba a házba belépjek, min­dig erőt és bátorságot kellett előbb gyűjte­ne m. Nekilógattam a fejem az útnak, mint egy kis bőiénybika és mentem. Csali mentem. A fiuk és a kutyák már ismertek és messziről elkerültek. Egyszer a barátok temploma mögött simo­gatta meg a fejem a latin tanár ur, hogy quo vadis erre, kisfiam, egyszer a természetrajz kedves professzora nyomott barackot a sap­kámra a kórházkert előtt, hogy hát téged mi szél kerget erre, kisfiam, máskor a tornatanár ur ripakodott rám az Ipoly partján, hogy nem takarodsz haza ebédelni, kisfiam, de úgy is volt, hogy Somogyi Gergely főtisztelendő hitoktató ur harsány nevetése ébresztett fel álmodozásomból, amikor egy-egy akácfának nekidőlve, a zárda valamelyik muskátlis ab­lakán felejtettem magam édesen zsibbadozva. mert széniül hittem, hogy a mögött a virágos ablak mögött Éviké lakik ...--- Hát te? — kérdezte Somogyi Gergely fő­tisztelendő ur s kezét a homlokomra téve hosszan és okosan a szemembe nézett. Én fülig elpirultam, nyakamba szedtem a lábam, aztán egy elharapott laudetur Jézus Christus-szal trappéitam hazafelé. Otthon többnyire káposzta-főzelék volt fasi- rozott hússal. Ez alatt a három hét alatt több káposztafőzeléket és fasirozott húst ettem, mint egész életemben- A bácsi minden alka­lommal háromszor vett belőle s a néni is mindig megdicsérte, sohasem mulasztván el figyelmeztetni bennünket, hogy úri gyerekek­hez illő módon együnk. Elemérre rászólt, hogy úgy fújja azt a kanalat, mint egy baka, nekem pedig csak annyit mondott, hogy azért fogom marokra azt a villát, mert az előkelő étkezést ott a szénapadláson és az istállóban nem is volt módomban elsajátítani. De mikor a tanár úrral gúnyos pillantást váltva olyan- féle alattomosan körülirt s igen választékos szavakba öntött célzást tett édesapámra, hogy ő, szegény, voltaképpen nem más, mint egy hercegi cseléd, elfakadt bennem az epe, le­csaptam a villát és felhorkantam. — Na, mi az? — nézett rám a tanár ur, a bajuszát jobbról és balról különös gonddal meg törülve. — Talán nem tetszik valami a fiatalúrnak? A néni élesen felkacagott. — Nagyon jó. Úri gyereket akarunk faragni belőle és ez a hála!... Én összecsikoritottam a fogam, lehajtottam a fejem, aztán megindult bennem a sirás és a könnyeim nehéz cseppek ben beiepotyogtak a káposztába. Délután a tanár ur negyedóránként bedug­ta a fejét az ajtón és megnézte, tanulunk-e? Mikor Látta, hogy ott ülünk az asztalnál, szótlanul és mozdulatlanul a nyitott könyv előtt, csendesen becsukta az ajtót és magunk­ra hagyott. Hogy tudjuk-e a leckét vagy sem, nem volt fontos. A ház rendje ós a néni gyakori migrénjei kívánták úgy, hogy ne mehessünk ki a kert­be játszani és hogy ott üljünk a nyitott könyv előtt egész délután mozdulatlanul, engedel­mesen és egymást az ásitozástól majd le­nyelve. Annyi figyelmet és fáradságot szen­teltek ennek az illendőségi szabálynak a szi­gorú betartására, hogy ha valamelyikünk megmozdult a széken, vagy leejtette a ceru­záját, azonnal jöttek érdeklődni, hogy mi az a förtelmes lárma, de arról a haragról, mely immár három hete a néma duzzogás elvisel­hetetlen poklává tette ezt a kis szobát, még csak sejtelmük sem volt. Két ember élt a há­zukban egymást hallgatag gyűlöletben kerül­getve, de nem vették észre, mint ahogy a ku­tyáról is csak akkor látják, hogy megveszett, amikor már harap. És én — pontosan emlékszem — október elsején már haraptam is­TIZEDIK FEJEZET. Mikor a zárdát megkerülve, rosszkedvűen és a káposztára, meg a néni harapós megjegy­zéseire fásult lélekkel elkészülve, megérkez­tem az iskolából, feltűnt, hogy a szobánkban, csak két személyre van terítve. Hirtelenében nem tudtam elképzelni, mi történt.

Next

/
Thumbnails
Contents