Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-29 / 295. (3108.) szám
'jt'itwum'i * iu-i.u tMjtfi i x 1 %/«#•« lATOi ^«/, U>**M|í>* *-V^. Ilit jelent az elnökválasztás a keressfénysxoclallsta párt politikájában? Irta: FLEISCHMílNN GYULA dr. tariománygyülésl képviselő Az országos keresztén yezocial ist a párt vezetésében tárté néllány havi intervallum Esterházy Jánosnak országos pártelnökké való megválasztásával beJejezéet nyert. Az újonnan megválasztott elnök nehéz időben, de kedvező körülmények között veszi át a párt vezetését. Az elnökválaeztó pártvezetöségi ülésen az az egyhangú felfogás alakult ki, hogy a párt. parlamenti vezére továbbra is SzüJlő Géza dr. marad és tiszteletbeli elnöknek Franciscy Lajos dr. nyitrai kanonokot választották meg. Ez az elhatározás azt jelenti, hogy Szüllő Géza dr. továbbra is aktív részese marad a csehszlovákiai belpolitikai életnek ég mint közös parlamenti klubelnök irányitója lesz pártjaink ellenzéki harcának, parlamenti munkájának. Ha voltak Szüllő Géza dr.-nak politikai ellenfelei, — és kinek nincsenek? — jólesően hatott az a minden oldalról egyhangúan elhangzott elismerés, amely lemondásakor vele szemben megnyilvánult. Szüllő Géza a csehszlovák parlament egyik legmarkánsabb alakja, aki egész Szlovenszkón, de különösen a magyarság között általános tiszteletnek, szeretetnek és népszerűségnek örvend, s ennélfogva megnyugtató az egész magyarságra nézve és nagy nyereség az országos keresztényszocialista pártra, hogy továbbra is résztvesz a politikai életben és vezetője marad, ellenzéki pártjaink parlamenti munkájának. Franciscy Lajos dr. kanonok ma is egyik legkiválóbb reprezentánsa a katolikus papságnak ég a magyar katolikus társadalomnak. Néhány év előtt taktikai nézeteltérések miatt visszavonult a közélettől. Ha most újra belekapcsolódik a politikai életbe, úgy ez kétségtelen nyeresége lesz a keresztényszocialista pártnak, s a katolikus érdekek védelme nála a legbiztosabb kezekbe lesz letéve. Ezzel a belső béke teljes a párt életében. Az erők összefogása a mai nehéz időkben a legfontosabb és ezt meg kell csinálni még áldozatok árán is. Olyan nehéz idők előtt állunk, olyan súlyosan nehezednek reánk a gondok, hogy ellenállásra csak úgy leszünk képesek, ha megvan a pártban a harmónia, az egyetértés. Ennek a belső megértésnek, keresztény szellemnek és szociális gondolkodásnak a reprezentánsa az uj országos elnök, Esterházy János. Sok előitélettel találkozott az uj pártelnök. Voltak, akik arisztokrata származását kifogás solták. Erre rácáfolt közvetlenségével, egyszerűségével, demokratikus gondolkozásával, amely minden arisztokratikus elzárkozottságtól mentes. Mások fiatalságát hozták fel s ezt különösen az idősebb generáció köréből hangoztatták egyesek. Ez az érv azonban még kevésbbé helytálló. Csak körül kell nézni a világbaij és láthatjuk, hogy milyen nagy szerepe van már ma mindenütt a fiatalságnak és milyen nagy munkát végez. Az uj idők uj, tetterős fiatalembereket kívánnak éspedig nemcsak a közkatona sorban, hanem vezető helyeken. Ott van példának Olaszország, ahol a nagy nemzeti újjáépítés munkáját Mussolinival az élén a fiatal generáció végezte és végzi. Az nem hiba, ha valahol harmincéves államtitkárok és negyvenéves miniszterek vannak. Ez csak azt mutatja, hogy abban a nemzetben van életerő, van utánpótlás és az öregekkel nem szűnik meg a nemzeti munka. Ezt igazolja a mostani magyar kormány összeállítása is, amelyben első ízben van nagyobb mértékben képviselve a fiatalabb generáció. Esterházy János programadó beszéde egyszerű, közvetlen volt- Nem teória, hanem maga az élet. És ezért ragadott meg mindenkit, ezért fogadták örömmel. Kicsendült belőle az ifjú magyarok erőteljes nacionalizmusa. Hitvallást tett a keresztény gondolat mellett, amelynek harcos hive akar lenni. Aláhúzása ez a világnézeti kérdés egyre jelentősebbé váló problémájának, amely ma dominálja az európai szellemi harcokat és ellentéteket. Amely lényeges alkotórésze a nagy, szemünk előtt lejátszódó szociális forradalmaknak és kardinális része a tisztitó tűzön átment uj nacionalizmusnak. Csak az érti ezt meg igazán, aki ismeri a mai fiatalság forrongó lelkét és lázas keresését, aki közöttünk él és velünk érez. Fölvetette Szlovenszkó és a magyar kisebbség szociális problémáit, amelyek ma súlyos teherként nehezednek reánk és amelyek a mostani időben a pártmunka legfontosabb és legaktuálisabb részét kell, hogy képezzék. A régi utón uj célok felé — ez volt a beköszöntő alaptónusa, amely mindenütt kedvező Puky Endre külügyminiszter hír szerint lemondásra készül Kánya Kálmán berlini követ lesz a? u| magyar külügyminiszter? Kánya helyére Masfrev ch Szilárd prágai követ kerülne Prága, december 28. A budapesti .,Ma- ] gy&rság" karácsonyi száma arról számol be, hogy a magyar politikai világ az ünnepek elmúltával bizonyos változásokat vár a Gömbös-kormány összetételében. A legújabban forgalomba került hinek szerint két-három miniszteri tárca fog gazdát cserélni, ezek között elsősorban a külügyminiszteri tárca. Az uj miniszterek közti! talán Puky Endre külügyminiszter kapta a legtöbb és legfclelős- ségfeljosebb munkát, minden átmenet és előkészületi idő nélkül a legfontosabb tárgyalások iránvitását kellett átvennie. A hírek szerint a külügyminiszter erőit meglehetősem kimentette ez a forszírozott munka és ezért — írja a ..Magyarság44 — lemondásra készül. A külügyminisztérium éléről Puky Endre dr. valószínűleg a közigazgatási bíróság elnöki székébe kerül, amiennyiben a közigazgatási bíróság jelenlegi elnöke, WlaS- 8Íos Gyula báró nyolcvanadik életévét be- töltvéu, vissza akar vonulni hivatalától. A „Magyarság44 értesülése szerint a® uj külügyminiszter minden valószínű ség szerint Kánya Kálmán berlini követ lesz, akinek helyére Masirevioh Szilárd eddigi prágai követ kerülne. A prágai magyar követség élére a Prager Tagblatt mai számának értesülése szerint Weítenstein berlini első- osztály u követségi tanácsos van kiszemelve. A magyar diplomáciai karban még egyéb változások is várhatók a legközelebbi időben. A londoni magyar követség vezetését hír szerint Széchenyi László gróf veszi át, akinek helyébe a washingtoni magyar követség élére Pelényi Jánost, a jelenlegi genfi miniszterrezidenst küldi ki a magyar kormány. Miután ezeket a híreket hivatalos helyről nem erősítették meg, fenntartással közöljük. A szDtiildeiiNPifttt fegyverszünetei ajánlanak fel a koromanistéknak Prága, december 28. Koudelka szociáldemokrata képviselő a Právo Liduban egy „megnemtámadási44 szerződést javasol a második és harmadik internacionálé. a csehszlovákiai kommunista és szociáldemokrata pártok között. Érve- I lését azzal támasztja alá, hogy ha a szovjetorosz kormány tud megnemtámadási paktumot kötni kapitalista államokkal, miért ne volna lehetséges szerződést kötni a két internacionálé között is. visszhangra talált és egységbe kovácsolta az egész keresztényszocialista pártot. Az országos pártelnök politikai iránya — saját kijelentése szerint — továbbra is erőteljes ellenzéki lesz és ez marad a párt karaktere is. A parlamentben ennek lesz a hivatott képviselője Szüllő Géza dr. A párt keresztény világnézeti jellege Franciscy Lajos dr.-ban jut legjobban kifejezésre, mig az uj országos elnök a szociális oldalát húzta alá erőteljesen, amely elvi szempontból a Rerum Novarum és Quadragesimo anno pápai encíklikákra támaszkodik. Azok, akik a párt bomlását várták és jósolgatták, — bizonyára csalódottan néznek maguk elé. A keresztényszocialista pá’-t szilárd egységben a legjobb, a leghivatottabb vezetés mellett és kellő felkészültséggel megy neki az uj esztendőnek és a nagy eseményeknek. Mindenki tudatában van annak, hogy súlyos idők és nagy megpróbáltatások előtt állunk. Á politikai vatesek az 1933-iki esztendőt jósolják a legválságosabbnak. A szlovenszkói magyar kisebbség egy tekintetben nyugodt lehet A keresztényszocialista párt és testvérpártja felkészülve várja a válságos esztendőt és mindent elkövet majd, hogy a magyarságot a lehetőség határain belül megvédje a válsággal járó veszteségektől, politikailag összetartsa és megóvja a szétforgácsolódáetói, nemzeti kultúráját megőrizze, jogait biztosítsa. Erre garancia a kongresszus által megválasztott uj pártvezetőség, a párt vezére, a párt uj országos elnöke és tiszteletbeli elnöke. ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény (18) Azt mondják, mindenkinek olyan a kedve, amint ébred. És minket nap-nap után a tanár ur hangja ébresztett fel legédesebb álmunkból. — Na mi lesz, fiatalurak? Mi lesz? ... Talán a virágoskorl'ben jártunk éppen a széliben hajladozó orgonafcokrok között, talán a réten siíkongtunk sebesen Iramodva egy-egy hangosan zugó szitakötő után, talán az erdőiben lestük a legelésző őzeket, talán a nádasban tapsoltunk egy-egy vadkacsának, mely űlepénék tiréffás mozdulatával a viz alá bukott, de az sem lehetetlen, hogy Évikének a kezét szorongattuk a mái na bozótban, vagy pláne a* édesanyánk meleg ölében pihentünk és ott riádtünk magunkra, hogy: — Na mi lesz, fiatalurak? Mi lesz?!... Emlékszem, egyszer kiugrottam az ágyból íés mocskosán elkezdtem káromkodni. A tanár ur szótlanul visszament, nadrágot húzott, majd ismét megjelent, odasétált hozr zám és némán, mint egy gép, mely a szükséges esetekben bizonyos rugóknak és fogantyúknak engedelmeskedik, megpofozott Ilyen volt az ébredés. A reggeli kávé sem volt különb. Zacc. Nem tudom, hogy ezt a sűrű és keserű izét magyarul minek mondjuk ott a bögre fenekén, de nem is érdemli meg, hogy tisztességes nevet adjanak neki. Aztán a kócos kis cseléd becsoszogott a papucsaiban, hogy már fólnyolc, kérem, a tanár ur izeni, hogy már menjenek az iskolába, kérem és mi szedtük a könyveinket, aztán külön-külön, mert haragban voltunk, mentünk az iskolába. Más gyerek alig várja, hogy vége legyen a tanításnak és futhasson haza. Nálam éppen fordítva volt. Arnig ott ültem a padban, Kakasgyufa,: Pulykatojás és a kis Kürtössy Laci között, addig nyugodt és boldog voltam. Ez a három légi és hűséges arc az én gondtalan ifjúságom elmerült világára emlékeztetett s a kedély és a jóság hangulatait lopta a szivembe. Irfa: Szilárd János Amíg őket láttáin, magam is jó és kedélyes fiúcska voltam s meg sem érintették a lelkem azok a közönséges érzések és durva indulatok, melyek az iskola falain kívül a megsértett önérzetnek, a duzzogásnak és a bosz- szunak olyan közveszélyes kis hörcsögét formálták belőlem, bpgy nem volt tanácsos ilyenkor az utamba kerülni. Ha nem lett volna iskola, talán már régen megszöktem volna. Itt enyhült meg a lelkem s itt éreztem ismét, hogy nem ketrecbe zárt vadmacska, hanem jobb sorsa érdemes gyerek vagyok, akit az iskola falain kívül elkövetett minden gonoszságom ellenére az osztálytársa ion megszerettek, a tanárok pedig sajnáltak és megbecsültek. Nem bántott engem az iskolában senki sem. A Veni Sanote után rendezett alapos verés osztálytársaim között bizonyos tiszteletet ébresztett irányomban, anélkül, hogy neheztellek vagy irigykedtek volna, mert soha senkivel sem éreztettem, hogy nála erősebb vagyok. Még az a nagyfülü és nagyszájú külvárosi kamasz, a Kócsag Jóska is megbarátkozott velem és Duszig tanár urék közismert kitűnő kosztjára való tekintettel, nem egyszer lepett meg egy-egy sóskaláccsal, ha valamelyik felsőbbosztályos ellenében az én öklömet kellett igényibe vennie. Elemérrel nem törődött senki. Talán azért, mert ő sem törődött senkiivel. Reggel nyolckor beült a padba s anélkül, hogy bárkiről is tudomást szerzett volna, unottan furkálta az orrát tizenkettőig. Akkor felállt, odaszólt a Dühön Vazulnak, hogy szjevasz és magasra- tarlotl fővel lejtett haza. Neki nemcsak a Duszig tanár urék háza, hanem az egész osztály is, ez a civilbagázs, egyik fölösleges, de sajnos, elkerülhetetlen lépcsője volt a kadét- iskolának s ezen a lépcsőn minden osztálytársát külön-külön egy-egy eltaposni való nyomorult féregnek tekintette. Pedig alapjában véve jó fin volt. De ezt csak én tudtam róla. És nem volt bátorságom bevallani. Azt a jelenetet ott, éjjel a tányérral és Elemér könyörületes jó szivével, melyet én oly durvám visszautasítottam, ofnég Kakasgyufa és Pulykatojás előtt is gondosan elhallgattam, holott, ha elmondom nekik, bizonyára kibékítenek és nemcsak magamat, de Elemért is sok szomorúságtól megkíméltem vol na. Engem azonban még az Elemér gőgös katonafaj iájánál is komiszabb fából faragtak: nem voltam képes a hibámat beismerni. Nem! Inkább meghalok! Ostoba voltam. És határtalanul hiú. Ha én Elemérhez odamegyek és csak amy- nyit mondok neki, hogy nézd, kérlek, akkor otthon, a Duszig tanár uréknál, egy megértő és kedélyes pajtással abban a vigasztalan szobában, ha nem is rózsás, de legalább elviselhető lett volna az életem és nem kellett volna minden déli csengetéskor kétségbeesnem és vonagló szájjal elbúcsúznom Kakasgyufától meg Pulyka t ojástól, akik alig győztek ilyenkor vigasztalni. Annyira fáztam Duszig tanár urék környezetétől, hogy sohasem mén lem egyenesen haza. Alihoz, hogy én abba a házba belépjek, mindig erőt és bátorságot kellett előbb gyűjtene m. Nekilógattam a fejem az útnak, mint egy kis bőiénybika és mentem. Csali mentem. A fiuk és a kutyák már ismertek és messziről elkerültek. Egyszer a barátok temploma mögött simogatta meg a fejem a latin tanár ur, hogy quo vadis erre, kisfiam, egyszer a természetrajz kedves professzora nyomott barackot a sapkámra a kórházkert előtt, hogy hát téged mi szél kerget erre, kisfiam, máskor a tornatanár ur ripakodott rám az Ipoly partján, hogy nem takarodsz haza ebédelni, kisfiam, de úgy is volt, hogy Somogyi Gergely főtisztelendő hitoktató ur harsány nevetése ébresztett fel álmodozásomból, amikor egy-egy akácfának nekidőlve, a zárda valamelyik muskátlis ablakán felejtettem magam édesen zsibbadozva. mert széniül hittem, hogy a mögött a virágos ablak mögött Éviké lakik ...--- Hát te? — kérdezte Somogyi Gergely főtisztelendő ur s kezét a homlokomra téve hosszan és okosan a szemembe nézett. Én fülig elpirultam, nyakamba szedtem a lábam, aztán egy elharapott laudetur Jézus Christus-szal trappéitam hazafelé. Otthon többnyire káposzta-főzelék volt fasi- rozott hússal. Ez alatt a három hét alatt több káposztafőzeléket és fasirozott húst ettem, mint egész életemben- A bácsi minden alkalommal háromszor vett belőle s a néni is mindig megdicsérte, sohasem mulasztván el figyelmeztetni bennünket, hogy úri gyerekekhez illő módon együnk. Elemérre rászólt, hogy úgy fújja azt a kanalat, mint egy baka, nekem pedig csak annyit mondott, hogy azért fogom marokra azt a villát, mert az előkelő étkezést ott a szénapadláson és az istállóban nem is volt módomban elsajátítani. De mikor a tanár úrral gúnyos pillantást váltva olyan- féle alattomosan körülirt s igen választékos szavakba öntött célzást tett édesapámra, hogy ő, szegény, voltaképpen nem más, mint egy hercegi cseléd, elfakadt bennem az epe, lecsaptam a villát és felhorkantam. — Na, mi az? — nézett rám a tanár ur, a bajuszát jobbról és balról különös gonddal meg törülve. — Talán nem tetszik valami a fiatalúrnak? A néni élesen felkacagott. — Nagyon jó. Úri gyereket akarunk faragni belőle és ez a hála!... Én összecsikoritottam a fogam, lehajtottam a fejem, aztán megindult bennem a sirás és a könnyeim nehéz cseppek ben beiepotyogtak a káposztába. Délután a tanár ur negyedóránként bedugta a fejét az ajtón és megnézte, tanulunk-e? Mikor Látta, hogy ott ülünk az asztalnál, szótlanul és mozdulatlanul a nyitott könyv előtt, csendesen becsukta az ajtót és magunkra hagyott. Hogy tudjuk-e a leckét vagy sem, nem volt fontos. A ház rendje ós a néni gyakori migrénjei kívánták úgy, hogy ne mehessünk ki a kertbe játszani és hogy ott üljünk a nyitott könyv előtt egész délután mozdulatlanul, engedelmesen és egymást az ásitozástól majd lenyelve. Annyi figyelmet és fáradságot szenteltek ennek az illendőségi szabálynak a szigorú betartására, hogy ha valamelyikünk megmozdult a széken, vagy leejtette a ceruzáját, azonnal jöttek érdeklődni, hogy mi az a förtelmes lárma, de arról a haragról, mely immár három hete a néma duzzogás elviselhetetlen poklává tette ezt a kis szobát, még csak sejtelmük sem volt. Két ember élt a házukban egymást hallgatag gyűlöletben kerülgetve, de nem vették észre, mint ahogy a kutyáról is csak akkor látják, hogy megveszett, amikor már harap. És én — pontosan emlékszem — október elsején már haraptam isTIZEDIK FEJEZET. Mikor a zárdát megkerülve, rosszkedvűen és a káposztára, meg a néni harapós megjegyzéseire fásult lélekkel elkészülve, megérkeztem az iskolából, feltűnt, hogy a szobánkban, csak két személyre van terítve. Hirtelenében nem tudtam elképzelni, mi történt.
