Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-25 / 293. (3106.) szám

AI: AGV RT* ______________________________________________ 1932 december 25, ra«ára«p.

10

A

z adósok hiú reménye

Irta : Tömöri János dr.

Prága, december 23* Az emberem lék-ezet

óta nem tapasztalt nagymértékű eladósodottság és pénzhiány súlyát ma talán az egész világon egyformán érzi a mezőgazdasági, kis- és nagyipari termelő, a kereskedelem és az újabb közgazdászok által annyira támogatott fogyasztó is. Aki a mai gazdasági bajok orvosságát keresve a betegséget kizárólag külső jelenségei szerint állapítja meg <s nem hatol a szervi hibákig, az gyakran és köny- nyen esik abba a hibába, hogy tapasszal akarja leplezni a rákos fekélyt és az országok s nemzetek sorsát irányító gazdaságpolitikai tényezők is sokszor abban a téves hitben ringatóznak, hogy a mai bajok megszűnnek. ha megengedik a bankóprést és megszüntetik a pénzszűkét. Különösen az eladósodottak egyre növekvő táborából egyre gyakrabban hallatszik az a kívánság, hogy bárcsak visszajönne az az idő, amikor egy pladott tinó árával a hitelbe épített ház árát lehetett kifizetni. A pénzügyi bajoknak ezt a kuruzsló orvosszerét az amerikaiak .inflációink nevezték el, ami eredetileg azt j-eden tette, hogy a jegybank több papírpénzt bocsát ki, mint amennyit az aranyfedezet megengednie.

Talán semmi más nem igazolja jobban és .-/ebben azt a közgazdasági alaptételt, hogy a közgazdasági életben ugyanazok az okok különböző időkben s különböző helyeken különféleképpen hatnak, mint éppen az infláció kérdése.

Az inflációnak nevezett papi rpénzözönt tapasztalatilag első ízben a világháború kezdetén ismertük meg, amikor az arany- és ezüst pénz eltűnt a forgalomból s ami ennél fontosabb körülmény volt, az élelmiszer s általában az árukészletek egyre csökkentek s ami kevés áru volt, azért sok pénzt kellett adni. A legértékesebb volt az élelmiszer, ezért. kellett a háború utáni első évben egy tinóért olyan ,.sdk“ pénzt fizetni, hogy annak ára fedezte a házépítési költséget.

Az inflációs árkülönbözet tehát, nem egyoldalú pénzügyi politikai intézkedés, hanem a gazdasági helyzet ebben az esetben —■ az áruhiány következménye.

. Hogy éppen az áruhiánynak milyen fontos szerepe van ebben, az kitűnik egyes államoknak az utolsó években végzett infláció- kísérleteiből, így az Északamerikai Egyesült Államok 1929-ben az ír nációval akarták elhárítani a gazdasági válság veszedelmét, amely akkor még csak a mezőgazdaságban jelentkezett. Nem volna nehéz, de túlságosan hosszúra terjedne annak a kimutatása, hogy Hoover, a világkapacitás hol tévedett, amikor három év előtt oly jellemző amerikai öntudattal hirdette, hogy az Egyesült Államok közgazdasága olyan dollárt „csinál", amilyet akar. Néhány bankot sikerült ugyan megmenteni, de a farmer adóssággondjai semmivel nem apadtak, csak növekedtek. Hogy az amerikai farmer ma talán kétségbe- ejlőbb helyzetben van, mint Európa bármely államabeli kisgazdatársa, az köztudomású. Az 1929. évi amerikai inflációs kísérlet azonban az Egyesült Államok közgazdaságában, de az egész világon is sokkal több bajt okozott, mint hasznot Kezdeményezői nem érték el céljukat, a gabona ára nem javult, egyszerűen azért nem, mert. fölös készletek voltak és vannak.

Nemzetközi gazdasági vonatkozásaiban még rombolóbb hatású volt a tavalyi, angol fontinfláció, amelynek nyomán az angol belföldi iparban a föllendülés némi jelei észlelhetők voltak ugyan, de el is tűntek s az angol munkanélküliek ma már a királyi vár falai alatt állanak éhesen, rongyosan.

A legújabb inflációnak pociiig szemtanúi vagyunk. A német birodalmi jegybank csaknem négy milliárd márka kibocsátásához elégnek tartotta az orosz és egyéb kereskedelmi váltófedezetet s további kér és fél- milliárd márka fedezetéül az eddig kiállított Papén-féle adota.nug.itványok szolgálnak. Németországban tehát van „sok" pénz s a Wa- gemarnn tanár vezetése alatt álló konjunk- tura-vizsgáló intézet egyne-másra adja ki a rózsás jelentéseit, amelyekben azonban teljesen hallgat arról, hogy hová akar exportálni a német, ipar és hogy a birodalom éppen az exportlehetőségek mega padárával miképpen tud majd gondoskodni a nyersanyagbeszerzéshez nélkülözhetetlen devizákról. A németországi legújabb infláció még csak néhány hónapos, most van folyamatban, végső kifejlődése még nincs meg, ennek ellenére Luthernek, a birodalmi bank elnökének intő szavain kívül, amelyekkel a kormány inflációs politikáját ismételten elitélte, ismerjük azt a tényt is, hogy a német gazda rozs, komló, cukorrépa-fölöslegét még akkor sem ©ikerül gyorsan értékesíteni, ha ismét bevezetik a milliós és milliárdos bankókat. Az értékesítés nélkül tovább áll az adósság, sőt hiábavaló az annyira áhított „olcsó kamat" is, mert a bank az. alacsony kamatot is csak pénzben akarja s nem fogad el búzát Ha a közgazdasági intézmények szerves ■gépezetében belső zavar áll be, úgy azt még az aranyözön, az aranyin,fláció sem hozza rendbe. Svédország esetében láthattuk ezt, amely a háború alatt a hadviselő feleknek árut csak pengő arany ellenében szállított. A háború után a hadviselő államokban a fegyvergyárak ismét ekét, traktort kezdték gyártani, nem volt szükség a svéd iparcikkekre s bár ott volt Európa aranyának jelentős része, a gazdasági válság bacilLusai ellen ■nem segített az óarany eső- Az éppen felsorolt változatos példaesetek- ben azt látjuk, hogy az inflációkisérieteknek a legkülönfélébb — inkább káros, mint hasznos — hatásaik vannak, az eladósodottságot nem tudják megszüntetni s nem képesek megindítani a gazdasági élet virágzását. Ez pedig azért van így, meri a papír- vagy aranytpénzin<R.áoiö — bár az a pénzügyi szakmába vágó jelenség, vagy mondjuk intézkedés —- végeredményében maga is kóros köz- gazdasági tünet, amely éppen úgy nem eegit a közgazdaság sorvadásán, miként a füdővé- szes emberi szervezetet ijem gyógyít ja meg a beoltott elefantitisz, ha a beteg végtagjai látszólag erős „fejlődésnek" is indulnak.

Ma azoniban a nemzetközi gazdasári vélemény is más özeimmel nézi az in Ráír ót, mint például egy évtized előtt Ausztriában 20 százalék alá süllyedt az aranyfedezet, ennek ellenére az osztrák sül ing árfolyama a nemzetközi devizapiacokon nem esett erősebben, mint amennyi a normális árfolyamhullámzással megmagyarázható. Ugyanilyen szilárdan jegyzik a német márkát is, amely pedig ma már kereskedelmi váltókon, adőtanusit- ványokon nyugszik. Az angol font az egy év előtt bekövetkezett zökkenés után jód tartotta magát aranyparitás nélkül is és ha az ■utóbbi napokban esett, úgy ez sem vezethető vissza a® aranyfedezet hiányára (hiszen ez már egy év óta hiányzik), hanem más okokra, Mintha valamennyi állam jegybankja titkos szolidaritást vállalt volna, hogy nem enni írat a port az $ felet*. Tehát gondosan válogassák meg, bizonyos ősszhmigró! és rendeltetéséről el nem feledkezve. Ha nincs egyéni ízlésünk, színér- zékünk és megbízható tanácsadónk a divatüzte- fcünlWben, — hívjuk életünk nőtársát, Ízlését és tanácsát segítségül — hangzik.

A negyedük szabály viszont a kalapokat tárgyaltja.

— A kalap mindig az öltözet rendeltetésével tegyen összhangban, azaz világos ruháihoz ne viseljen senkii kemény fekete kalapot és igy tovább. Azonkívül legyen mindig tiszte és formás. A legszebb öltözet benyomását is ©bontja egy rosszul feltét* vagy öreg és gyűrött kalap.

Sokaknak szód ez, de elsősorban azoknak, kik oly büszkék eredetien feltett, összegyűrt, — néha már zsíros ezatlagu kalapjaikra. Azt hiszik, az eredeti, egyéni s mi több: zsenialitás jele. Lehet, hogy van bene valami a zsenialitásból, valamikor a művészek mind ilyenekben jártak, — de szükséges, hogy zsemállis fej is legyen alakba. A baj azután o*t kezdődik, hogy a zseniális tej a hullámzó karima alatt rendszerint nincs meg.

Az ötödik és hatodik szabály főkép az amerikaiaknait ezóL ők ugyanis mindenáron és mindenhol borotvaélig vasalásokat akarnak hordani. Még kaíMtujjon is. Azt hiszik, hogy az elegáns. Pedig mindössze feltűnő és iriésteleru

— A kabátujjakom ne tegyen vasalás és az a rövid sportnadrágokra sem való soha.

Az utolsó két szabály a legholyénvalóbb. Az egyik ugyanis azt, mondja:

— Ápolja minden férfi a körmié*, de ne lakteoz- tassa. Tévedés, ha valaki azt hiszi, hogy ez szép. A dohánytól megbámult és repedezett lakk egyenese® visszatasitó.

A másik és egybe® a fegfomtosabb, s amint az első szabály a férfiak előtt, lesz népszerűbb, úgy lesz hálás ezért a Menjou által is hangsúlyozott figyelmeztetésért kivétel né’kűl minden nő:

— Soha, seholse mutatkozzon a férfi friss borotválkozás nélkül.

Menjou nem csatk jó színész, elegáns férfi, de nagyon tapasztalt és okos ember is. Tudja jól, menyi félreértésnek és sikertelenségnek volt oka a meg nem borét v]t, szűrös á!(L

Remélem, segítségére szolgálnak Menjen bölcs szabályai férfiolvasóimnak, akiknek elsősorban leírtam. Ahogy a nőiket ismerem, a cikkek olvasása után még több rajongással fogják nézni ennek a ezer én yen elegáns, megnyerőén diszttrigvált, kesernyés arcú fiime&üvmuk filmjeit. Annyira a nők aaáijaöae szerint beszólt, hogy magamban szánta azt gyanítom: nz első szabály kivételével me® is Men- jou irta ezeket, a pontokat, hanem valami olkese- rodiot*. — borostás áilltól összeszurkált, szellemes, okos francia nő.

Rád vány i Magda,

gedik egymás ^névjegyének", az általuk kibocsátott bankjegyeknek a sárbatiprását. A valu tasiiberekre, ezekre a zavaróéba® halászó gyáezvitéaekre rossz napok járnak. Igaz, hogy az egyes államok elsősorban a saját önző érdekeik védelmére kelnek, amikor a valuták kiesem pészéséi akadályozzák, de ugyanakkor amaz állam érdekében is cselekszenek, amely állam valutájának kivitelét tiltják. Mert ezzel, ha semmi egyebet, úgy legalább azt juttatják kifejezésre, hogy számukra a volt politikai ellenség pónzegysége is becses, értékéé. A valutákkal való üzérkedésnek ez a kérlelhetetlen üldözése minden államban, még ha azt a devizagazdálkodásban való takarékoskodás parancsolta is, végeredményben ismét csak a jegybankok szolidaritását juttatja eszünkbe; ezt pedig :a gazdaságilag indokolt s joigos önzésen kívül az a fölismerés váltotta ki, hogy A államnak is csak kára származik abból, még ha tömérdek aranya is van, ha a szomszédos B állam valutája lerongyolódik.

Az államoknak ez a minden nemzetközi: tárgyalás és szerződés nélkül kifejlődött é kézzelfogható jelekben mutatkozó szolidaritása a valutakérdésekben a jobb jövő első halvány reménysugara, amely feltétlenül értékesebb annál a hiú reménykedést tartalmazó kiszólásnál, hogy ,.egy kis infláció nem ártana, mert megszabadulnánk adósságaink tói". Az infláció csak újabb zavarokat keltene, a bajokat csak elmérgesitené, de a mai ára fölöslegek mellett nem indítaná meg a termelést, már pedig a munkanélküli nem fogyaszthat libát, kacsát, acélos búzából őrölt lisztet, mert a munkanélküli segélyből nem telik arra. akár napi öt koronát, akár napi milliós névértékű, de ugyanolyan vásárló erővel bíró papírpénzt kap kézhez. Értékesítési lehetőség néürifl pedig a gazda s& szabadul a nyomasztó adósság terhe alól.

1933-ban is megrendezik a Budapesti Nemzetközi Vásárt. Budapestről írják: A magyar gazdasági élet az átszervezés korszakát éli Céltudatos munka folyik egész Magyar országon. Hatósági és ma- gángazdasági tényezők egyaránt arra törekszenek, hogy a gazdasági élet számos korlátja és lehetek Ienüléso közepette, megtalálják azokat az utakat és kifejlesszék azokat a termelési ágakat, amelyeknek művelése uj lehetőségeket nyújt az export, terén. Szorosan kapcsolódik ebbe a munkába a Budapesti Nemzetközi Vásár is, amelyet a kamara Éber Antal efnök és Magyar Pál országgyűlési képviselő vezetése alatt 1933. tavaszán május 6— 15-!g. rendez. A vásár hadat üzent a dekonjunktúrának. A propaganda mindé® eszközév©! és a szállítási-, utazási-, vízum- és számos egyéb kedvezménnyel aura törekszik, hogy az 1933. évi Budapesti Nemzetközi Vásár a pangó gazdasági életnek uj lendületet és az idegenforgalomnak felfokozott sikert biztosítson. Jellemző arra az érdeklődésre. amellyel a magyarországi gazdasági körök a vásár kezdeményezéseit fogad ‘ák, az a tény, hogy csak a minap megindított jelentkezés során már az első napokba® is többszáz .gyárvállalat és ipari érdekeltség jelentette be a vásáron való részvételét.

A lisztfogyasztás csökkenése Lengyelországban.

A lengyel gabonapiac forgalmát dacára az állami intervencióknak sóin sikerült megélénkíteni. Az általános lanyha,Ságot a nagyarányú pénzhiánnyal indokolják. Ezenkívül azonban a nagyobb városok kenyérfogyasztása is szokatlan nagy csökkenést mutat. Az utóbbi hetekben a fogyasztás csökkenése 25—30 százalékig emelkedett.

A vámhitel 1933-ban. A váruhitel engedó’yezése iránt a pénzügyminisztériumhoz már most beadott kérelmeik állapota szerint a jövő évben előreláthatólag körülbelül ugyanolyan mértékbe® akarnak igénybevenni a cégek1 vámhitelt, mint 1932-be®, vagyis a kereskedelem — ha nem is ítéli meg op- timisztikusan a helyzetiét, teljesen pesszimistának sem mondható.

Kompenzációs üzletek Délamerikában. Rió de

Janeiróból érkező jelentés szerint, a közeli napokban találkozni fog az argentin és a brazíliai elnök Rióban a két ország közötti árucsereforgalom megbeszélése tárgyában. A megbeszélés tárgya a két ország közötti kompenzációs forgalom kiépítése.

Borexport-szövetség alakul Németországban. A német borexportőrök mozgalmat indítottak egy borexport-szövetség létesítésére. Ebből a óéiból a Rajnai Borkereskedők Szövetsége mozgalmat indított, amely eredménnyel járt és az exportszövetség rövidesen megkezdi működését. A szövetségnek célja lesz a német borkivitel részére piacokat teremteni és az üzleteket előkészíteni.

A vetésterület csökkentése Amerikában. Az amerikai kongresszus mezőgazdasági bizottsága a bizottság elnöke által kidolgozott indítványt a mezőgazdaság megsegítése érdekében elfogadta. Jones elnök iuicLitványa arra vonatkozik, hogy a következő évben a búza, gyapot és dohány vetésterületét. a farmerek önkéntesen csökkentsék, melynek ellenében az állam nyújtson nekik kárpótlást a fogyasztási adók jövedelmeiből.

őszi vetésterület Romániában. Az utóbbi hetekben a csapadékok, valamint az enyhe időjárás hatása alatt kedvezőt® haladt az ősziek vetése, tngy, hogy az őszí terület emelkedésével számolnak; a mailt 2.6 millió hektárról 2-8 millióra. Az elvetett búzaterület, november 15-ig 1,947.000 hektár a múlt 1,738.000 hektárral szemben, a rozsterület pedig 235.000 hektár a múlt éri 211.000 .hektárral nemben.

A férfi-elegancia aranyszabályai

Menjou a férfidivatról

Mindönkii kimeri. Nők. férfiak egyaránt. Meri ő kétségen felül a Föld tege’egánsabb mozi- szinésze. Nagy ezó! Bizonnyára éppen ez a sajátsága emeli őt kn az átlagos mondán® filmibonv-1vontok sorából a legjobban fizetett {filmsztárok közé.. Mi®* „ambiter afegeuftóarum" versenyre kel a Föld elismerten legei’egánjsabb férfiével, a we-’szi herceggel is. Méltán. Ment finnjei révén alkalma van a tegsaéleeebb tömegekre hatni. Megmutatni az elegáns ruhának nemcsak a formáját, a szabását úgy. mint egy merev divatíkópen vagy fényképen, hanem azt. ás, hogy hogyan keli hordani az elegáns ruhát minden élethelyzetben, illetve, hogy hogyan keli hordani az elegáns ruhát a. ruha feiadalánaik megfelelőien.

Ebben több ő, a fMmbonvivant Menjou, mint az elegáns wetezi herceg Mőrt, az utóbbinak csak a .képeit látjuk az illusztrált világképestepobban, sőt, — hogy az utóbbi években az öngól közvélemény nyomására nem es:k le hetenként a lováról, — azokat is ritkábban. Ezen felül legfeljebb hangos híradókon jelenik meg még' kimért, szertartásos pózban, ha egy uj „legyőzhetetlen dreadnought- tot“ bocsát vízre, kezet, fog ez angol derby vagy kupa győztesével, ritkább:® egy vendégszereplő futba'l''csapat tagjaival. Azonkívül van a kétségtelenül meglévő természetes és belénevelt elegancián kívül valami, a magas társadalmi állásából eredő szuggesztiv hatás is aban. hogy elegáns és úgy elegáns, amint és ahogyan ép ő. a welszi herceg viseli. De Menjon nál? Az angol trónörökös és arisztokrata mellett a voilit kis vidéki színész a demokráciát képviseli azon a ma különösen exkluzívnak tetsző területen, ami a férfi -elegancia. De éppen itt van Menjou érdeme, izlésnevelő hatása a sokszor felüliét esség re hajló férfiaknál.. Bár darabjaiban rendszeresen pramdszenyőrökot, gazdag, fáradt világfiakat alakit, — öltözködésén, viselkedésén mindig keresztül vonul valami józan ésszerűség; Minden darab rajta, önmagában véve is divatos, elegáns és mégis sohasem érezzük, mintha -magáért- az öltözködésért öltözködnék, hogy nála az elegancia üres ficsnroekodás vagy hiú öncél lenne. Nem, az elegancia néha és végeredményben minden elegáns embernél — csak egy belső harmónia érzés külső kifejezője és mint Ilyen, elsősorban az ízlés., ku’fturáttMg. fejlett szépérzék és nem tisz'én az anyagi jólét, vagy előkelő származás velejárója.

Ez volt, mindig a benyomáson, he Menjou filmjeit ée a körülöttem lövő kevé»bbó ízlésesen Öltözött férfiakat láttáim.

Miint ki nem feriot nézetem igazodását olvastam nemrég.'ben egyik francia lapban egy Meoijou- inJterjut, amit vele egy újságíró csinált. A kérdés

— természetesen — mi az elegáns öltözködés tótka ? Meglepőek a tételek, amelyekkel Menjou megfelelt. Józanok, magától értetődőek, hogy Menjou® kívüli csak egy nő mondhatta volna. Nincsen bernnűk semmi fogás, szenzáció eemimd a welszi herceg titokzatos módo n nyitva tartott középső mellémygombjából, vagy fékecsapoitt szail- makailapjából.

Leírom, érdekeseik. Az elegáns öltözködés törvényei férfiak számára, szabadon Menjou után. A felelőség is az övé.

M'ndr'árf az első szabály nagyon népszerű lesz minden igazán kényelmes férfinél: — Hordjanak mindig nadrágtartóit, kivéve, ha nincs kabát, önökön. A nadrág esése ugyanis mindig szebb, ha nadrágtartó tartja .mint az öv vagy ezitjjL

Nehéz sz;vvél iram le rröliétemre ezt a tételt, olyan iiHuziórontó ránk nézve még a mellény alatt, ős a nyárspolgárság eme szimbóluma. De ha még Menjou is nyárspoilgár és nadrágtartót hord, ugyan ml értelme van a mi tiltakozásunknak.

A másik szabály a cipőkre vonatkozik. Az öltözet elegáns jellegét miiudiig a kiegészítő részletek adják meg, — a cipő pedig egyike a tegifootosab- bakpak.

— Fordítsák mindig a legnagyobb gondot, a lábbelikre — int ez elegancia tudós nagymestere.

— A cipő legyen stl'Lszerü, az öltözékkel, színben is. Példánl: fekete vagy eötétszinő öltözethez ne viseljenek sárga vagy barma cipőt, hozzá sportszerű kivitelűt ée fordítva. Strappa ruháikhoz, amelyek világos barma, drapp alapszimüek, angolos mtatájuak ée sportszerű fazon uaik, sohase vegyev- nek fel fekete sz»!ónc:pőt, különösen nem, ha az még lakkal komiblnáilit. Csakis diszkrét formájú és kivitelű barna vagy sárga cipőket. Ugyancsak ez áM a harisnyákra ia Szírben ne 'legyen feltűnő és harmoniizáTtjon az öltözékkel.

— A cipő rendbenitiairtásáira legyen idejében gondjuk. A tisztántartás legyen gondos és szakszerű, azonkívül a sarkak a legkisebb mértékben se legyenek íólretaposottak. Mert. ne felejtsék él: A nők mindent; látin0k.

Nem ia kivihetetlen kövriolamkiy ea nálunk, a

cipő hazájában,

A hanmadik szabály a nyakkendőre vomaííkiozák.

— Iz’éses nyakkendő emeli az öltözéket. Szánt ad néki ée finoman élémíkditd. Olyan lényeges réeae,