Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-25 / 293. (3106.) szám

8

1932 december 25, vasárnap.

Akármelyik.

Comwall:

Ig-en. ez az a fickó,

Kit szó-kimondásáért megdicsértek S azóta durva, hetyke, sutba vágja Az illemet: nem, ő nem hízeleg,

Nyílt és igaz, „ami szivén, a száján44;

Ha tetszik: jó, ha nem: őszinte-szivü. Ösmerem én e latrokat, szavukban Több csel sunyit, több romlott, sanda szándék Mint sok kikent és bamba tglpnyalóban,

Ki túlfeszíti a hajbókolást.

Kent:

Uram, valóban igazat beszélek.

Ha engedi ezt óriási rangod,

Mely úgy lobog, mint Phoebue homlokán Ama dicső tüzfény.

Cornwall:

Hogy érted ezt?

Kent:

Ugv, hogy most fordítok egyet a szavamjá- rásán, mert nincs ínyedre. En tudom Uram, hogy nem vagyok hízelkedő: az, aki rászedett téged őszinte beszédével, őszinte gazember volt, én azonban nem akarok ilyesmi lenni, még akkor sem. ha elégedetlenséged annyira csigáznám, hogy egyenesen megkérsz erre.

Cornwall:

Tehát mivel sértetted őt te meg?

Ozvald:

És semmivel;

Minap Király Urának kedve támadt Megverni engem, minthogy félreértett S ő udvarolta mérgét, földre gáncsolt,

Ott lenn pedig szidalmazott, kicsufolt És oly fölöttébb hőeködött, hogy azzal Elnyerte a Király dicséreiit.

Mert arra támadt, ki magát megadta,

Majd a hőstette úgy fejébe szállt, hogy Itt újra rám tört.

Gyáva rongy, beh hős vagy.

Ajax pirulhat.

Cornwall:

Hozd a kalodát!

Makacs cseléd, majd megtanítalak,

Vén szájaié.

Kent:

Tanulni vén vagyok már:

Ne kérd a kalodát: Király a gazdám:

Az ő dolgában járulok tehozzád:

Vékony böcsülést. vásott gúnyt mutatsz Személye s rangja ellen, hegy követjét Most kalodába záratod.

Comwall:

A kalodát! Szavamra, életemre.

Ez benn fog ülni délig.

Regán:

Délig? Nem, estig, éjjel is, uram.

Kent:

Ej, asszonyom, volnék atyád kutyája.

Mást érdemelnék.

Regán:

Te a rongya vagy.

Cornwall:

Ez is afféle fickó, mint kiről Nénéd beszélt. Elő a kalodát'

(Kalodát hoznak.)

Gloucester:

Föleég, könyörgök, ezt ne cselekedő meg, Na^v a hibája s jó Király Ura Megfedi majd: de oly rut büntetést Szabsz most ki. mellyel aljas latrokat Qrzás s egyéb hitvány bűnök miatt Fenyitenek: zokon veszi Királya.

Hogy oly kevésre tartják a követjét És igy alázzák meg.

Cornwall:

Én állok érte.

Regán:

Néném pedig inkább zokon vehetné,

Hogy a vjtézét, ki ügyébe fárad,

Verik, csúfolják. Hát 'be lábait.

(Kentet kalodába zárják;.)

Jer, jó uram, menjünk.

(Mind el, Gloucestert és Kentet kivéve.) Gloucester:

Szánlak, barátom: Hercegünk akarata.

S mindenki tudja, a parancsa törvény És szentirás: még majd megkérlelem.

Kent:

Ne tedd. Sokat virrasztottam s utaztam, Elalszom itten, aztán fütyörészek.

A jóknak is sarkára hág a Sors.

No Isten áldjon.

Lear a fölöslegről.

Regán:

Van-e szükséged egyre?

Lear:

Ó. jaj, ne szólj szükségről; az utolsó Koldusnak is akad fölöslege- Kapd azt. ami szükséges s életed Az állaténál rongyabb. Nézd, te hölgy vagy. Ha a meleg ruha magában is disz. Felöltened mi szükség ezt a díszt itt,

Mely nem melenget? A valódi szükség, — Egek, türelmet, arra volna szükség!

Itt láttok, istenek, egy árva aggot,

Tetézve buval-korral, összetörve.

Ha lányaim szivét az apjuk ellen Ti lázitjátok. mit hülyítetek meg,

Hogy tűrjem, adjatok nemes dühöt.

Ne női harci fegyver, lanyha vízcsepp Mocskolja orcám. — Nem, cudar boszorkák, Oly bosszút állok mindkettőtökön.

Hogy az egész föld ig — olyant teszek

[majd —

Még nem tudom, hogy mjt, de összeborzad Rá a világ- Azt várjátok, cirok tán?

Nem, nern cirok: —

Bár sírni van okom. De ez a cziv Elfjbb reped széf, százezer darabra.

Mint sírjak. — Ó, Bolond, megőrülik! i

A gyógyszerészsegéd meghalt. Meglehetősen gyakori és érthető halálnemmel: szájába tette a revolver csövét és meghúzta a ravaszt. De a falu köz- L véleménye neon érte be a halálnak eime orvosilag és hatóságilag megállapított nemével és okával, fantáziáivá kereste a háttérben a pszichológiai in- ditékokat. Még a tojásos kofa is psz.ichoanaliz.ssel foglalkozott azokban a napokban, s áruja magasztalába helyett a következő freudi bölcselkedéssel szórakoztatta vásárlóit: .

— Abból, amit nekem mondott, mikor legutoljára vett két tojást higan főzni tízóraira, már ki lehetett venni, hogy valami nincs rendjén. Volt valami furcsa a beszédjében, amiből lehetett gondolni, hogy rosszat tervez ...

: A gyegyszereszsegód ezt mondta legutóbbi bevásárlása alkalmával a tojásos kofának:

— Gsáji néni vigyázzon, abból adjon nekem, arait az uradalomból vett és nem amit a falusi aez- szonyok tyúkjai tojogattak össze apránklnt a szérűben. Mert nem szeretem higtojásban a fiatal csirkét...

A Csáji néni-féle pszichiáterek titka, hogy lehet ebből a.z öngyilkosság gondolatára következtetni. A kofának azonban nagyot nőtt a tekintélye, úri emberek sem átállották megállani egy percre a kosarai mellett és megkérdezni, hogy is volt annál a tojásvásárlásnál?

Kíváncsiskodtak, találgatták, mint a gyermek, aki felnyithatatlan dobozt kapott ajándékul. Fantáziájuk határa azért mégsem tágulhatott a végtelenségig, hiszen a.z ilyen esetek legtöbbször sablonosán egyenlő okokra vezethetők vissza. Szerelem, hivatali visszaélések, nyomor, gyógyíthatatlan betegség, pillanatnyi elmeza var és ma'dmcm pont.

A legutolsó feltevést rövidesen kiküszöbölték azok, akik a tette előtt öt perccel, tehát már Csáji néni után beszéltek Simongátival. Épelméjü- ségét főképpen a jegyző bizonyította, akit utolsónak szolgált ki halála előtt.

— Lehetetlen, kérlek alássan, — ágált az ügyvéd véleménye ellen, aki makacsul az elmozavaro- dottság mellett tartott. — Miért? Mert ha úgy lenne, akkor már én sem élnék, no! Mert úgy volt. hogy borsót ebédeltünk, amit én nem bírok enni. mióta gyomorsav-tultengésem van, hát ebéd után rögtön átmentem a patikába, két koronáért szódabikarbónát venni. Be is vettem belőle mindjárt ott,' a patikában. Alig hogy hazamentem, hallom, hogy: pukk! — és szaladnak össze az emberek, kiabálnak, hogy Simongáti főbelőtte magát. Teremtő Isten, gondolom, hát jól nézünk ki, asszony, hamar tejet, ellenméregnek és szaladjatok orvosért; hiszen, ha az a szerencsétlen már ott tartott, akármilyen mérget, adhatott nekem! Az égnek állott minden hajszálam, nem tudtam, mihez kezdjek. De közben szerencsére — engedelmetekkel legyen mondva — böffentettem, Sióval szabályszerűm mutatkozott a szódabikarbóna hatása. Ha meg van zavarodva, megmérgezett volna!

Nem hangzott ellenérv, mintha a világtörvények tényleg kizárnák, hogy egy őrült gyógyszerész szódabikarbónát is mérhessen.

— Visszaélések? — néztek az első verzió eleste után a Simongáti főnökére.

— Abszolúte semmi nyoma nincsen, — vallott a gyógyszerész, s majdnem igy mondta: legnagyobb sajnálatomra; mintha fájlalná, hogy akár a saját kára árán is, nem lehet egy ilyen szenzációs eset kulisszatitkainak leleplez ője. — A pénztárnál nincs hiány, a könyvek rendben. És a nélkülözés sem vihette bele, hiszen tudjátok, hogy kitünően fizetem az alkalmazottaimat. Ezt bizonyítja, hogy lemondott a feleségem csaknem gratis, igaz, hogy háziasán egyszerű kosztjáról, c inyenckedett. Itt van Csáji néni, ő tudja, hogy mit engedhetett meg magának: tegnapelőtt is két friss tojást vett tízóraira!

A gyógyíthatatlan betegség gondolatát nem is merték szóvá tenni, félénken hunyorogtak ahelyett, mintha Simongáti most is ott állana velük szemben, lóhosszal mindnyájuk előtt férfias szépségben, higiénikus ápoltságban, izmai atléta fejlettségével.

— „Cherehez la femme“, — mondta ünnepélyesen a kereskedelmiben francia nyelvet tanult laboráns, miközben ötért 6zunyoghájat billentett a mérlegen egy falusi asszonynak.

A férfiak egyike sem tudott arról, hogy Siraon- gáti bármikor is részt vett volna az ő illegitim szerelmi kalandjaikban, vagy hogy úri leányoknak komolyan tette volna a szépet. Általában mély titok volt mindnyájuk előtt a magánélete. De miután a többi feltevések sorjában elestek, megállapodtak ennél a verziónál e értve vagy nem értve a jelentést adta szájról-szájra az egész falu: Szűk nyelvtudású bakfisok izgatottan zaklatták egymást, vagy lovagjaikat francia szótárért, hiszen apjuk titokzatosan mondta, hogy ' „cherchez la femme“ volt a Simongáti halálának oka, e apjuktól, anyjuktól nem mertek további felvilágosítást kérni, mert tisztántartott kis lelkiviláguk titokban már meg volt fertőzve olyan fizikai és lelki- betegségek ismeretével, amelyekről nyiltan még nem volt szabad tudomást szerezniük.

S amint köztudomású lett az idegen kifejezés jelentése, a fain valamennyi ez árno.t tehető nője előtt fedetlen tükörré vált az elköltözött szív- világa, amelyből a saját képét látta visszaverődni tragikus megvilágításban és egyikük sem késett a leleplezett, titkot egyéni Ízlése szerint közölni a nyilvánossággal. A gyógyszerészek leánya például ájulást produkált és leeresztett ablakfüggönyök által tette közhírré, hogy bel ©betegedett, az ecetbe.

— Or> r'.v, tapasztalatlan ^acsl, — súgta édes- l anyja a beteg látogatóinak, — mit tudja ö, hogy

egy Simongáti-iféle érett férfit holmi romantikus, fehér idlllek már nem hajszolhatnak tragédiába! Istenem, én soha sem gondoltam volna ilyesmire, de most mint tüzes bélyeg ég a vállamon a tekintete ... miikor egyszer az uram távollétében figyelmeztetett: „Nagyságos asszony könyörgöm, húzza összébb a pongyoláját!'4... — —

A férfi daliás teste felbontva és újra összetákolva ott feküdt már azalatt a temető hullaházában. Egyszerűen félrerugdalták a rőzsebalmot, amit a temető díszfáinak elszáradt gallyaiból gyűjtött össze a sirásó és letették koporsóját a földre. Úgy volt letéve az a koporsó, mintha tartalékba helyezték volna, hogyha majd egyszer kifogynak a méltóbb ceremóniáiig kellékekből, jobb hígján esetleg e lkán tolják. A pillanatnyilag megféleme- dett patkányok lassan lecsillapodtak és utjukba ejtve a koporsót is, újra megkezdték élelmetke- reső hadimozdulatai-kat a hullaházban, a temető- őrné pedig abban a megnyugtató tudatban kapálta a temető részébe ültetett krumpliját, hogy a temetés kezdetéig senki sem fogja munkájától elzavarni. Ugyan, ki érdeklődnék az olyan halott felől, akit igy kivetettek a patkányok közé?

A délután legrekkenöbb órájában azonban vékonyka, finom urileány bukdácsolt feléje a krumplisorokon át. A kalapjáról tenyérnyi fátyol- ka borult az arcára, nyilván álcázási szándékkal és elváltozhatott hangon szólalt meg:

— Kérem, legyen szives kinyitni a kamrát; szeretnék megemlékezni a halottról.

A kisleány szepegett, de azért hősiesen behúzta maga után az ajtót, amint belépett a hullaházba, szűziesen, félénken belecsókolt minden magával hozott rózsaszálba és mig letette csokrát a koporsóra, igy suttogott:

— Miért nem értettelek meg, miért voltam any- nyira gyáva? — Nem inkább neked adtam volna ezeket a csókokat? Akkor talán még most is élnél!

— Á, hát a Ráoz kisasszony? — csodálkozott a repedtdeszkáju hullaház mellé lapulva a temet ő- önné. — Jó hogy hallom, majd megmutatom a rokonoknak, akik eljönnek a temetésre. Hátha megér nekik valamit ez a bir?

De a temetés órájáig ugyancsak megzavarodott, mert még legalább négy-öt urilányka jött el ró- zsacsokorba fojtott csókokkal és a koporsó fölött elsúttogott ama meggyőződéssel, hogy Simongáti bizonyára élne, ha az ő szűzi szilárdságuk nem olyan kérlelhetetlen.

Késő délután a patikuené jött érdeklődni, hogy mlkoT lesz a temetés, megnézhetné-e még addig ta nuk nélkül a halott koporsóját. A temétőőrné véglegesen lemondva a krumplikapálás aznapi befejezéséről nyitotta ki újra az ajtót.

Az asszony túltengő formáival, gazdag selyem ruhájával rátapadt a koporsóra, mint egy minden komforttal ellátott fészek, mely késve kínálkozik fel a viharhajszolt madárnak és úgy zokogta el drámai monológját:

— Ah, gondolhattam volna, hogy a te nagyszerű, egészséges fizikumod nem bírhatja el a közelemben a hiábavaló epekedés kálváriáját! De mért vagyunk úgy nevelve, hogy a prüdéria elfojtja bennünk a természet jogos és igazságos követeléseit? De most már ugy-e, tisztán látsz, megérted, mekkora erőfeszitésemibe került tegnap ezt sikoltozni a holttested fölött: „Vigyétek, vigyétek, ne hagyjátok itt nekem ezt a gyalázatost!44...

— Ez bizony nem volt szép, — elmélkedett magában a temetőőrné a deszkafal hasadéka mögött

— felravatalozhatták volna a szobájában. Valami ócska ponyvára dobták és cigányok cipelték ide. Az egyik sárga, megmerevedett keze kibukott a szakadt ponyvából és végigsurolta a földet, amíg hozták...

Estefelé megérkezett a halott néhány hozzátartozója és minden feltűnőbb ceremónia nélkül kezdetét vette a temetés. A koporsót akkor már a rózsák egész halmaza borította és vonagló, telt asszonyvállak, meg szipogó, sápadt leányarcok gyűrűje vette körül, úgy annyira, hogy a más k Simongáti, a halott bátyja kénytelen volt meg állam a külső körben, az idegen érdeklődők között. A felesége csak úgy a tömeg vállai fölött nyújtotta tovább a maga virágcsokrát, hogy a.z is helyet kapjon a koporsón és tíz kéz is nyúlt a csokorért olyan gesztussal, mely a rendelkezés egyedüli jogát fejezte ki.

— Istenem, — suttogta az asszony az urának, — az a boldogtalan Gyurka ilyen nőbarát volt? Soha sem tudtam róla!

A férfi vállat vont, hogy ő sem tudta és kellemetlen érzéssel nézett el a tömeg fölött, a temető távolabbi részébe, amely azonban szintén nem volt egészen nép telén. Olyan valakinek a sírján, akivel kevéssel a halála után senki sem törődik, minek következtében a sir közönséges kiemelkedéssé válik, még egy nő állott.

— Legalább egy, — gondolta a gyászoló fivér,

— aki nem tüntet a szerencsétlen öcsém iránti jogaival!

Ez a megállapítás roppant téves volt, mert a félrevonuló nő a következőket gondolta a koporsó körül tolongó társnőire tekintve:

— Buták! Azt gondoljátok, hogy őt valaha is vonzotta az a puderszagu husgyiini, amit most odapréseltek a ravatala köré? Hiszen ő mindig az anyagiakon felni álló, tranezoedens világban elit, ott pedig egyedül velem találkozhatott a falu ősz szes női közül. A rokonsága is bizonyára levonja a. helyes következtetést: hogy ha... akkor csakis az a docensen félrevonuló nő lehetett...

Szemeit megforgatta az ég felé, mintha tekintetével artista mutatványokat végezve, esi 1 lúgról- csillagra követné a leiket a földöntúli régiókban

A posta zsákban azalatt egy levél rázódoft a célja felé. Ez volt a címzése:

„Simongáti Györgyné úrnőnek4*.

És a tartalma:

— „Drágáim! Bocsássátok meg a tettemet, amelyről bizonyára értesültök, mielőtt ezt a levelet kezedhez veszed Karolám, szivem. Minden hiába, nem bírok eleget keresni a számotokra. Pedig utóbbi időkben már úgy éltem, hogy a patikusék azt hitték, a vendéglőben inyenekedem, a vendéglőben viszont arról voltak meggyőződve, hogy a pati- kuséknál étkezem. S két tojásból, amit a tízóraimnak hittek, állott az ebédem.

Annyi vigasztalásom van, hogy értetek volt minden mozdulatom és minden gondolatommal hű maradtam hozzátok. Irtóztam drágám az itteni nőknek minden elémbukkanó testi, vagy lelki intimitásától.

Ha én nem leszek, apád talán megbocsátja, hogy elhagytad értem és a Gyurika számára megveszi majd azt a patikát, amelyet tőlünk megtagadott.

Forrón ölel még egyszer szivére

Györgyöd, apukátok41.

A válság jele: Prágában csökkent az autó- tulajdonosok száma. Az autók sonszámjelizé- sét eae-kben a napokban cserél lék ki s Prágáiban ennek az akciónak a során kiderüli, hogy az utóbbi időben korok háromozor automobillal van kevesebb a csehszlovák fővárosban, mint volt még nemrégiben.

PMcmcslfdt/Ud

A boldog karácsonyok emléke még felötlik a képes hetek illusztrációiban, a krízis karácsonyának a képe azonban egészen más, m'nt amilyen csak néhány évvel ezelőtt is volt. Vannak még ma is gazdagon feld'szitett karácsonyfák, vannak bőséges ajándékok is, viszont a szegénység a világtörténelem folyamán annyira még nem volt általános, mint 1932 bús karácsonyán. A genfi munkaügyi hivatal legutóbbi statisztikai jelentése szerint több mint 30 millió munkanélküli él a legkét- ségbeesettebb helyzetben. Ez a 120 millió ellátatlant jelent azokon a kulturterületehen, amelyek a munkaügyi hivatal megfigyelése és ellenőrzése alatt állanak. Amikor az éhezőknek és a ruhátlanoknak hadseregére gondolunk, akkor még inkább átérezzük a betlehemi jászol világra szóló jelentőségét. Azért küldte Isten egyszülött Fiát a világra, hogy „evange- lisare pauperibus44, a szegényeknek hirdesse az evangéliumot. Az Ur Jézus bölcsőjét szegény pásztorok, nincstelen emberek állották körül és ezzel a szegénység előjogává vált, hogy legközelebb jusson Jézus istenemberi szivéhez. A krisztusi hit, szeretet és igazság eszméivel ke 1 a társadalmi reformot végrehajtani, hogy megszűnjenek a kiáltó ellentétek a terhek alatt roskadozó karácsonyfák és a nyomorúság égbekiáltó karácsonya között és a kontrasztok bántó világát a mindenkinek boldog karácsonya váltsa fel. Krisztus békéje a jóakaratu embereknek!

A jövő évi fegyvergyakorlatok. A badügyniimisz- térium hivatalos közóéee szerint a jövő esztendőben az 1929-es és 1927-es sorozása évfolyamokba tartozó tartalékos tiszteket és őrmestereket, az 1928-as és 1926 os sorozásai tartalékos legénységet, (a Bs és B miinőisiitésüek közül csupán az egészségügyi szolgálatba beosztottakat) s az 1930 as, 1928-as, 1926-os. 1924-es és 1922-es póttartalék valamennyi klasezí- fiíkációju legénységét fogják hadgyakorlatra behívná. A más évfolyamhoz tartozó tartalékosok közül csali azokat hívják be, akik egy régebbi hadgyakorlatot, elmulasztottak s ennek leszolgáiása ez 1933. évben esedékes. A tiszteket és őrmestereiket három hétre, a tartalliékcs és pótuartalékos legénységet 18 napra hívják be. A hadgyakorlatra köteles személyekéit különböző időpontokban fogják behívni: az idénya.'kailímczottak (kőművesek, festők, pincérek, mezőgazdasági munkások stb.) továbbá azok a földművesek, akik igazolná tudják, hogy családjukban rajtuk kívül nincs olyan munkaerő, aiki őket a nyári hónapokbaai beilyejtesitená, vagy pótolná tudná az idénymunkában, kérelmezhetik, hogy a májusi vagy júniusi hadgyakorlatokon vehessenek részt. Ezt a kedvezniiényt azok a személyek is kérhetik, akik a nyári hónapok alatt külföldire akarnak utazni Mindazok, akiknek foníos indokai vaunak arra, hogy bizonyos hónapban szolgálhassák ie e hadgyakorlatot., vagy akik fontos okokból a jövő évre kívánják eihakuszieni a hadgyakorlatukat, nem különben, ha azt kívánják, hogy más helyőrségnél, vagy nem a saját csapattestüknél vonulhassanak he, béJyegmenites kérvényben kellő indokolással a lakóhelyük szerint illetékes járási hivatal utján nyújthatják be kérvényeiket úgy, hogy azok junuár 15-d.g a kérvények fölött döntő illetékes katonai hatóságokhoz juthassanak. Csak az ilyen kellő időpontra megérkezett kérvényeket veszik tekintetbe, ezekhez a kérvényekhez nem kell hozzácsatolni a katonai könyvecskét, a kérvényezőnek azonban fel kell tüntetnie a kérvényben születési, továbbá sorozás! évét, s illetőségének községét és politikai járását.

— Husziukilencen estek a tűzvész áldozatául Tokió szegény negyedében. Tokióból jelentik: Tokió szegényneigyedében, Tukgawában súlyos tűzvész pusztított. Húsz ház tövig égett. A tűzvésznek emberélet áldozatai is vannak. Huszonkilencen pusztultak el, köztük tizennégy gyermek, rajtuk kivii] még három család nem került elő. A súlyosan sebesültek szánni rendkívül nagy. A tűzoltóság üiéntömimkákitai elé .igen nagy akadályok tornyosulnak,

KERESD AZ ASSZONYT

Irta: N. JACZKÓ OLGA