Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-25 / 293. (3106.) szám

1932 december 25, vasárnap. 7 'PKA:<a!-MAG^AR-HIRTiAt» EURÓPA KARACS0S8YA Irta: JAROSS ANDOR Mikor még tombolt körülöttünk a világhábo­rú véréé zaja, ottkint a lövészárkok világában egy-egy nagy keresztény ünnep bekövetkezte elhallgattatta néhány napra az előőrsök puska- tüzét, a tüzérség napi korrekciós lövéseit és az eldurvult katonaielkeket a sáros, piszkos fede­zékekben fölkereste és megtalálta az emberi bé­ke halvány visszfénye. Ha rövid lejáratú volt is és sokszor csak annyi ideig tartó, mig a ais fenyőfára erősített gyertyácskák tövig égtek, mégis adott valamit abból a világból, amelytől oly messze estek a sáros lövészárkok. Az idén, a világháborút követő évek tizen­negyedikén is eljön közénk a karácsony ünne­pe, de a megbomlott, fölkavart és megnyug­vást nem találó európai élet mintha, nem tudna, mintha nem akarna róla tudomást venni. Nem tud elpihenni egy-egy rövid lélegzetre sem ez a ma tomboló közgazdasági és politikai harc. Minden európai állam, s most már alig van ki­vétel, a gazdasági leszegényedettség és a pol­gárait sújtó kényszerrendszabályok közepette keresi- a maga módján a kiutat. Nagy horderejű problémák éppen karácsonyt megelőző napok­ban torlódtak föl és követelnek megoldást. Az idén aligha lesz karácsony szünete sem a világ-, sem az állami belpolitikának. A nagy kérdések túlfeszítették az idegrendszereket, a ma tartha- tat’ansága nem enged megállást s nem tudom a vezetőknek lesz-e karácsonyfagyujtásnyi pihe^ nyílt és titkos ellenfelekként állítja egymással szembe az egyes államokat. A lefegyverzés gondolata igy vetette föl a biztonság teóriáját s igy fogja a biztonság elve — tekintet nélkül arra, hogy a lefegyverzési konferencia bizton­sági bizottságának elnöke Bence külügyminisz­ter — az európai fórumra konkrét formában fölvetni az igazi európai megbékülés egyetlen lehetőségét. Ha fegyver csőr tetős és ellenséges' acsarkodás nélkül eljut Európa oda. hogy egy zöldasztal mellett meg tudják az európai nem­zetek és azok államai kötni az egymás ódrekeit méltányosan figyelembe vevő kiegyezést és megteremtik egy eddig ismeretlen és szinte utópisztikus fogalmát, akkor bízni lehet abban, hogy a lefegyverzési konferencia is megterm: azt a másik utópiát: a háború kiküszöbölését. A fegyvereknyujtotta biztonság relatív, ezt legjobban tudhatja az a nemzedék, mely a vi­lágháborúból véletlenül megmenekülve, ma a közélet vezető pozícióit immár elfoglalta. Ha ez a nemzedék hü tud lenni ahhoz a pszihózishoz, amelyet a lövészárkokból hozott magával, ak­kor nem reménytelen Európa jövője. Az idei európai karácsony fekete karácsony, mert alig van idő megállni és megpihenni a ka­rácsonyi fenyőfa árnyékában, úgy rohan velünk az élet és annyi a pihenést kizáró tennivaló. De a sötétség, a csillagtalan éj boldogabb karáceo- nyok Ígéretét rejti magában. ,.Kedoes fchlöuer! Mi szándéka Karácsonyi ajándékra?" „Falaségnek egy kabá'ot, Gyerekeknek apróságot, De asszonynak, gyerekeknek, Amit soká emlegetnek, Amiért már légen égnek 5 hálát adnak majd az Égnek: PERTRIX elem erős fénye, Lesz karácsony legszeob éke!“ a nagyigényüek eleme! M amerikai llnlo fikggetlenseget ad a fülöp-szlgeteknck Szép karácsonyi ajándék — Az amerikai dekonjunktúra számadatai nője. Az európai közéletben lassan, észrevétlenül a világháborús nemzedék vette kezébe a dolgok irányítását. Az öregek, akik a világháborúban és a békekötéseknél az irányítók, a vezetők voltak, befejezték működésüket. De a békeszer­ződésekkel hosszú időre megkötötték az euró­pai, sőt a világtörténelem fejlődésének mene­tét. Nem ment a lövészárkok nemzedéke sem azoktól a gátlásoktól, melyek a győzők és le­győzőitek kategorizálását ad aeternum szeret­nék biztosítani. De merem állítani, hogy mégis van haladás, mégis mozog a föld s ezt a moz­gást a genfi tó partján is sikerült tudatosítani. Egy Clemenceau, egy akkori Lloyd George ném tudott kezet nyújtani és székkel sem Kínálta meg a hetvenmilliós német nemzet követét, ma egy Laval, vagy Herriot elfogadja a németek fegyverkezési egyenjogúságát. A haladás irányvonala már leolvasható. Érthető, hogy az uj vezető nemzedék kezdi komolyan venni az öregek által csak frázisnak fölfogott eszmét: a lefegyverzés gondolatát.; A iefegyverzési konferencia, nielvnek vontatott, szinte akadályfutásos menete sokszor váltott ki gúnyos, fölényes gesztusokat, kezd komoly irányba fejlődni és, ha közben Keleten dörög­nek is az ágyuk ázsiai földeken élő gúnyként, ez még nem jelenti, hogy egy először Európá­ban elfogadott és alkalmazott elv nem lehet idővel az egész vi’ágoű általánossá. A lefegy­verzés kérdése különben is nagyban kultúr­kör dós. Ismeretes, hogy a lefegyverzési gondolat el­lenfelei a biztonság kérdését tolták előtérbe. Kétségtelen, hogy a két gondolatnak van köze egymáshoz, csak az mer lemondani a fegyver jogáról, aki biztos abban, hogy meg nem tá­madják. Igaz tehát, hogy meg kell teremteni az általános biztonságot. Ez a biztonság azonban nem lehet a fegyverek által kiegyensúlyozott hatalmi biztonság. Ez ellentétes a lefegyverzés gondolatával. A biztonság olyan értelmezésére van tehát szükség, amely harmonizál a lefegy­verzéssel. azaz nem akadálya, hanem előmozdí­tója emennek. A huszadik század a fölfokozott nemzeti gon­dolat- kora. Európában az államokat a nemzeti gondolat alakította ki, de ez a fejlődés a győz­tesek és legyőzőitek között csak önző naciona­lizmust ismert. Európa mai viszonyai a nacio­nalizmus szempontjából — pedig ez az alapelv — egészségtelenek és éppen ezért nem lehetnek alapjai sem a biza’omnak, sem a bizalomból fa­kadt biztonságnak. A mai biztonság fegyverek erején nyugvó és mindig idegesítő, mihelyt egyes államok uj hatalmi csoportosulással aj perspektíváknak vágnak neki. Minden nemzet­nek, mely önálló állami élet megszervezésére képes, van bizonyos akciórádiusa, mely aspirá­cióinak központi erőkifejtést ád, — ezek az as­pirációk. ahol más nemzet ellentétes törekvé­seivel találkoznak, nemzeti súrlódást, kölcsö­nös bizalmatlanságot keltetek és kétségtelen akadályai bármely lefegyverzésnek, mert a köl­csönös biztonságot mindkét állam fegyverei ere­jére bizza. A lefegyverzés alapját tehát a mai biztonság nem alkothatja, mert ez nem mondhat le a fegy­verkezésről. Uj alapelvek elfogadására lesz szükség, hogy Európa tényleg leszerelhessen. Európa nagy hitelezője: Amerika csak a ko­molyan elfogadott és keresztülvitt lefegyverzés esetén hajlandó az adósságok revíziójáról tár­gyalni. Európa mindinkább magára marad s ön magával kell rendbe jönnie. Szükség van nem csak közgazdasági, de szociáMs és politikai okokból is egy mindinkább egységesedő Euró­pára. Addig nem lehet egységes Európa, amíg Európa" államai között a fegyverek erőegyen­súlya határozza mw a vélt biztonságút, Amíg iioxüzeti aspirációk kielégítetlen tömkelegé Washington, december 23. A szenátus és a reprezentációs ház ma délelőtti ülésén azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mily módon adja meg az Egyesült Államok kormánya az önállóságot a Fülöp-szigetek lakosságának. A konferencia eredménnyel végződött. A képviselők és a szenátorok megállapodtak abban, hogy Amerika a Fülöp-szigeteknek tíz év alatt fokozatosan megadja a teljes füg­getlenséget. Ugyanekkor a bevándorlási rendeleteket és a kereskedelempolitikai szerződéseket is enyhítik. Az Egyesült Álla­mok kormánya természtesen minden katonai és tengerészeti kérdésben szabad kezet őriz meg, akkor is, ha a szigetek lakossága meg­kapta a teljes függetlenséget. Viszont Washington hajlandó a külföldi kormányok­kal tárgyalásokba bocsátkozni annak érde­kében, hogy a Fülöp-szigeteket a nagyhatal­mak közös elhatározással semleges terület­nek nyilvánítsák- A megállapodást a szená­tus elfogadta és holnap a reprezentációs ház is elfogadja. Newyork, december 23. Az amerikai köz­ponti adóhivatal jelentése szerint az Egye­sült Államok adójövedelme 1931-ben 17 milliárd dollárról 13 milliárd dollárra eeett vissza- A több mint egy millió dollár évi jö­vedelemmel rendelkezők száma 150-ről 75-re csökkent. A depresszió hatása a testü­letek nyereségének kimutatásánál még job­ban látható, amennyiben a korporációk jöve­delme1 44 százalékkal csökkent 'és három milliárd dollárra esett vissza. Igent-nemet int csüllőcsőrük úgy, Amint a gazdájuk szeszély- fuj. Csupán szolgálni tudnak, mint kutyák. Dögvéez rohassza szélütött pofádat! Miért röhögsz rajtam, mint a bolondon? Lúd vajha volnál. Sárum mezején te, Gágogva hajtanálak Camelotba. Coniwaíl: Megőrültél, vén cimbora? Glou^ster: Min vesztetek hát össze, mondd el. Kent: Nincs ellentét, mely egymást ugy gyűlölné, Mint én ezt a cudart. Cornwall: Miért hívod cudarnak, mondsza? Bántott? Kent: Az arca nem tetszik nekem. Cornwall: Tán az enyém sem? Nőmé sem? Ezé sem? Kent: Uram, szokásom az őszinteség: Jobb arcokat is láttam életemben. Mint mostan itten e váltak fölött B. B. 12. Ez a hirotn jel már átment ?; a köztudatba. Bristol Budapest; 12. - P.. é p t | ad naponta nagyon jó szobát ■ elsőrangú ellátással. A vendég minden kényelmét megtalálja. Délután és este tánc A bárban intim hangulatos esték LEAR KIRÁLY. Matató Shakespeare drámájának uj magyar szövegéből Irta: Kosztolányi Dezső A Bolond szavaikkal játszik. Bolond: Mondd, baj az, ha valakinek a lábába fut az esze és ettől meggyűlik a lába’ Lear: Baj, fiam Bolond: Hát akkor ezzel nem igen gyűlik meg a bajod, mivelhogy a te eszednek már régen lába kelt. Lear. Hahaha! Bolond: Meglásd, milyen édesen fogad majd ez a leányod. Ámbátor édes mind a kettő. Az a kötelességük. Kötelet is érdemelnének, ha nem édeekednónek. Hasonlítanak is egy­máshoz, akár az édesalma a savanyúhoz. De azért én tudom, amit tudok. Lear: 1 Mit tudsz, fiú? Bolond: Hogy ez a leányod is szakasztott olyan izü lesz, miöt a másik: a fogad belevásik. Tudod-e, hogy miért van az ember orra az arca közepén? Lear: Nem én. Bolond: Hát hogy az orra mind a két felén légyen egy-egy szeme g ilyeténképpen ha az ember nem számolhat ki valamit, legalább odapis- lanthasson. Lear: Igazságtalanul bántam vele... Bolond: Tudod-e, hogy ópiti az osztriga a házát? Lear: Nem én. Bolond: Én sem. Hanem azt megmondhatom, miért van a csigabigának háza. Lear: Miért? Bolond: .. .. gát hogy legyen hova lehajtani a fejét. A csigabiga nem is adja ám oda házát a leányainak. Különben az eszének még tokja se maradna. Lear: Kivetkeztem természetemből! — Ilyen sze­rető édesapa! — Készen vannak lovaim? Bolond­Szamaraid már elmentek értük. Az, hogy a hétcsillag miért áll éppen hét csillagból, voltaképpen fölötte egyszerű. Lear: Mert nem nyolc csillagból áll? Bolond: Eltaláltad. Belőled kittinő bolond lenne. Lear: Erőszakkal szerzem vissza! — Háládatlan szörnyeteg. Bolond: Ha az ón bolondom volnál, koma, megcsap­nálak, mivelhogy időnek előtte vénültél meg. Lear: Hogy-hogy? Bolond: Nem kellett volna mindaddig megvénülnőd, mig be nem nő a fejed lágva. Lear: Jaj, Istenem, csak meg ne háborodjam. Ne vedd el az eszem? nem akarok Megháborodni! (Kentet kalodába zárják.) Cornwall: Csitt, szolga te! Hitvány cseléd, nem tudsz böcsületet? Kent: De tudok. Uram. Csakhogy a haragnak ki­váltsága is van. CőrnwaU: Miért haragszol? Kent: Mert ily zsiványuak kardja, van, de nincs Böcsülete. Ily mosolyos gazok Megoldhatatlan ée szent kötelet Szétrágnak, mint a patkány, udvarolják A szenvedélyt, mi pártot üt urukban. Tűz Ők olajfa, hó hűlő sziveknek,

Next

/
Thumbnails
Contents