Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-25 / 293. (3106.) szám
6 'X>R\GAI-yV\AGtARHlRLAI> /932 december 26, vasárnap. BBTOWWMM——BiMMBBWMBflaaEMMata I Ilin Ilii—M————— Meiszítis a megváltó Huta: Hegedűs £oránt nem lehet holmi preferenciáiig kicsinyeskedés- eel komolyan operálni. Ez a preferenciáskodás ma már csak kapkodásáé komédia, egészen ezük látkörü ée már hosszabb átmenetnek is alig válik be. Ne dugjuk a fejünket a szénaboglyába, nevezzük meg a gyereket a maga nevén! Itt ma már csak az egységes vám- és valuta konföderáció megalkotása segithet! Ezt úgy a magyaroknak, valamint a cseheknek is sürgősen, nagyon sürgősen elő kellene segíteniük. Én csak nagyon sajnálom, hogy nincs módomban sem az egyik, sem a másik faktornál ezirányban hatékonyan közreműködnöm. Szlovensrkón van az egész kfizépeurópai helyset ku csa Zsupán ur Szlovenezikó egész lakossága előtt megalkuvást neon ismerő, szókimondó szlovák ihazafiinak van elismerve, aki szlovák nemzetének érdekeit viselte mindig szivén aétruisztiiku- san, úgy a prevrat előtti volt magyar, valamint a mostani rezsim ailiatt; kogyiaa i'télli meg Salo- veeszkó helyzetét a fkutiekben előadottakira való tekintettel ? — Erre részben már meg is feleltem, s a mondottakat talán csak ki kell egészítenem. Én a dolgok felett nagyon sokat gondolkodtam, magamban meghánytam-vetettcm a dolgokat, s azt látom, hogy az egész középeurópai helyzetnek a kulcsa a mi szükebb hazánkban, Szlovenszkón van. A dunai medencében közvetlenül Szlovenszkó képezi a legfontosabb gazdasági és politikai territóriumot, amely — hogy egyebet ne mondjak — természeti kincsekben oly gazdag, hogy én csak természetesnek találom, miszerint itt, — Oroszországot, Lengyelországot, Magyarországot, Romániát, Szerbiát és az egész Balkán félszigetet is belevéve — a legvirágzóbb ipar volt bevezetve. Szlovenszkó ércekben dúsgazdag, vizi- ereje nagyszabású, sója, vadja, halai, gyógyforrásai ég gyógyhelyei világhírűek, s természeti szépségei, barlangjai, stb. páratlanok, erdőkincsei mérhetetlenek. Hogy virágzó ipara teljesen megszűnt, azt én csak átmeneti állapotnak tekintem, mert ez csak a cseh-német nagyipar érdekeinek esett áldozatául. Hiszem, hogy az uj szlovák generáció ezen veszendőbe ment szlovenszkói nagyipari kultúrának visszaállításához, s a kártérítéshez a megfelelő eszközöket meg fogja találni. — A történelem segítségével be lehet bizonyítani, hogy a mai Szlovenszkó majdnem mindég különleges elbánásra tartott igényt, egyenesen autonomisztikus irányban a legújabb időkig, de eme bizonyításra most nincs tér és idő; annyi azonban tény, hogy Szlovenszkót például a török hódoltság ig alig volt képes érin- 1 teni, s a volt szabodságharcoknak hosszabb < ideig csaknem kizárólagos területe volt. Tren- ] cséni Csák Máté, vagy Giskra vezér is ugyan- < ezt a területet tartották különálló hatalmukban, amely ma Szlovenszkó területét alkotja, s az autonómiai önállósitási törekvéseknek te- 1 hát meg van már, kivált a legújabb időkben, a 2 történelmi megalapozásuk is, nem is beszélve a különálló szlovák nemzetnek is teljes szabadsághoz és nemzeti létéhez való természeti és 1 isteni jogairól is. Nézetem szerint ezen jogokat 1 és törekvéseket nem lehet lesz sokáig külön- s féle fogásokkal elsinkófálni. Miután t e Szlovenszkó autonómiája túlnyomóan gazda- c sági kérdés, hogy úgy mondjam a kenyér és € gyomor kérdése, ,£ 1 ennélfogva az csaknem naponta felmerül, úgy t< amint a mindennapi kenyerünket kérjük, s így a itt hasztalan lesz az autonomizmuesal szembeu s alkalmazott minden rágalmazóéi és más hadjá- b rat. Csak ideig-óráig való, hogy itt mindenkit v lemagyarónoznak és lehungaristáskodnak, le- hitlereznek, aki komolyan síkra mer szállni h Szlovenszkó autonómiája érdekében. Ez csak a addig lehet hatékony, amig attól például Hlinka h is, Rázut; is megijed ég a legközelebbi alkalom- e mai mosakodik belőle és újra meg újra teszik ], az émelyítő centralista nyilatkozatokat, mintha ö arra nekik szükségük lenne! Erről a helyről is r figyelmeztetem a komoly szlovák nemzeti vezé- D reket, hogy r manapság már nem Hitlerről, Hlinkáról, Rá- ? zusról, nem a magyarónokról és a hurigariz- , musról, hanem arról van szó Szlovenszkó népei előtt, meglesz-e holnap a betevő falatunk, (, avagy nem kell-e mindnyájunknak, szlovákoknak, magyaroknak, németeknek, katolikusoknak, protestánsoknak és zsidáknak éhen . pusztulnunk. ^ v Nekem hiába ordítják ki akár a tüdejüket is a v cseh-német kapitalizmus szlovák bérencei bár- v miféle rágalmakkal; én mégis csak a szent ke- - nyér szemszögéből fogom megítélni úgy a bel-, r mint kivált a külpolitikát is. „ — Egy szlovenszkói festő sikerei. Láng Dávid szlovenszkói festőtől a csehszlovák állaim eigy müvet vásárolt meg. Láng Dávid eddig már nyolc európai múzeumban van képviselve. Európában több kiváló embert, legutóbb Prágában Max Brodot, és Karol Oapefcet portretirozta. Ez a legújabb ki tüntetése is méltán érte a nagytchetségü fiatal festőt. Egy vitázó angol könyvet olvastam, amely egészem felkavart. A Jézus-kérdéssel foglalkozik és elérte azt a célját, hogy bár szemzőjének nevét hamar kiveirtem fejemből, nem bírtam megszabadulni attól a rettentő tehertől, amelyet lelkemben hagyott. Szembeállította vallásos hitemet tudományos megigyiő- ződ'ésemmel. Nem akként tette, mintha Jézus nagyságát kétségbevonta volna. Elismerte azt a legteljesebben, nem állott be azok közé, akik eddig mindem században akadtak (csak a nagy Cotmte Ágost francia bölcselőre kell utalnom), akik egyenesem kétségbevonták Jézus létezésiét. Az ilyen kísértetek mögött mindig az az öntudatlan megmozdulás volt, hogy az ember nem akarja elhinni, hogy ezen a földön valami nagyság is megjelenik. Jézus pedig olyan óriás, hogy a kicsinyek előtt valószínű tlemnek tűnik fel- Az én könyvem elfogadta Jézust fejtegetései alapjául, de kiéíségbevonta megváltó voltát. Okoskodását Darwinnak „A fajok eredete" című munkájából vett álláspontjába kapcsolta bele. Darwin t. i. azt mondja, hogy az az elmélet, amely szerint egyes bogár- fajok azért teremtődtek, hogy velük táplálhatok legyenek a madarak, csak azon a szörnyű gondolaton alapszik, hogy a teremtő csak azért dobott ki a világba érző lényeket, hogy más érző lényekért feláldozza. Az én angol könyvem most már azon vitázik, hogy ha ez igaz, akkor hogyan képzeljük el, hogy ugyanaz a Teremtő, akiről Darwin ezt a szándékot elhárítja, Krisztust, a legmagasz- tosabb lényt, akit a földre küld, feláldozza más lényeknek, az embereknek lelki tápláReggetenként a húspiacon szoktam keresztülmenni, a minap tanúja voltam, amint az egyik téli kendőikbe bugyolált mészárosné megszólított egy hasonló melegen és hasonló divat szerint öltözött asszonyt: — Rég nem volt szerencsém Mire az elmaradt vevő, aki! láthatóan igyekezett széles ívben elmellőzni a húsos sátrat, zavartan mosolyogva vetette oda: — Unjuk a húst! — Unjuk a húst! — ismételte a mészárosné, magának és a világnak, mert a megszólított asszony már túl volt a vásárlási távolságon. — Nem lehet azt megunni, — folytatta és rám nézett, mert éppen ón mentem el előtte. A hangjában gúny és csüggedés volt, csökkent hitii ragaszkodás egy elmúló világ eseményeihez. Tulajdonképpen a társadalomhoz intézte a szót, ki e pillanatban személyemben haladt el a sátor előtt és én szerettem volna a társadalom nevében válaszolni az előítéleteihez üzletiesen ragaszkodó mészárosasszonynak. de megint elkéstem valahonnan, sietnem kellett, csak most van időm válaszolni: — De igen, asszonyom, meg lehet unni a húst. Kegyed nem hajlandó elhinni, mert abban nevelődött, hogy kegyed és családja húst adott el és bizonyára tűrhetően megélt eddig abból a rögeszméből, hogy a húst nem lehet megunni. A vevőé volt a rögeszme és öné a haszon, de most már ön ragaszkodik a rögeszméhez, mert elmaradt a haszon. Hiába nézett rám, asszonyom, bizakodón, igazát keresve, én itt nem tudok segíteni. Ajánlhatnám kegyednek, hogy legyen kissé ameri- kaiasabb szellemű és térjen át a tejkereskedésre, de nem tudom biztosítani arról, hogy egyik napon nem fogja-e azt mondani néhány kliense: „Unjuk a tejet!" Az emberek, mintha valami lázas vágy fogná el őket a változatosság után, egyre-másra unnak meg dolgokat. Van, aki csak az életét vagy Monté Carlo-t unta meg, ezzel szemben számosán vannak olyanok, akik megunták a fedél alatt való hálást, a napi étkezésről nem is beszélve. Szó sincs róla, ezek, ha a rendőr felkölti őket a ligeti pádon, nem mondják azt, hogy megrögzött turisták, vagy hogy egészségi okokból, orvosi utasításra feküdtek ki a decemberi éjszakába. Nem, ezek szerény emberek, akik már lemondtak a látszatról. (Bocsásson meg, asszonyom, ezek már nem az ön kliensei, ezek nem érdeklik önt.) Vannak sokan az ágyban,háló emberek között is, akik már lemondtak a látszatról. Lemondott a látszatról az a főiskolás diák is, akivel a múltkoriban találkoztam és aki, (mint hallottam, úgy él Prágában, hogy a hódománybao és Herbert Spenoer bölcseletében nőttem fel, ez a szörnyű logikai sarokba- szoriiás éjjeleken át kísértett és hónapok múlva is mindig előtört öntudatom legmé- lyebb rétegeiből- Föltéve tehát mindent — mondtam magamban —, Jézus nagyságát, nem emberi származását, tanának világrendi tő jelentőséglét, elképzelhető-e, hogy a megváltás gondolata egy álképzet, amit századok hurcoltak magukkal és amit végül is a tudománynak el kell fújnia? Mondhatatlan belső megrázkódá sokon mentem keresztül, mig végre a kérdés nyitját megtaláltam és világnézetem ismét megnyugodhatott. A megnyugvást, mint mindig, a Biblia juttatta kezembe. Jézus minden nyilatkozatánál meg kell figyelnünk azt, hogy 5 mindig archaizál, vagyis az ótestamentum zsidó kifejezéseihez alkalmazkodik, mert tudta, hogy ha ezt nem teszi, az akkori nép föl sem jegyezheti az ő vallásának megnyilvánulásait, miután a zsidóság egész elméje az ótesta- mentmmra és nem valamely más műveltségre volt berendezkedve. Az ótestamentumban a megváltás igen sokszor előfordul. A Biblia legrégibb könyviében világos, hogy először gazdasági megváltásról, még pediglen az eladósodottaknak zálogból való kiváltásáról van szó. Ez a gazdasági kifejezés alakul át azután lassan-lassan először történelmi fogalommá. Ideérünk akkor, mikor Mózes IV- könyvében azt olvassuk, hogy a leviták tisztét, t. i. azt, hogy ők a papok nemzetsége, úgy fogta M a zsidóság, hogy általuk fizette le Izrael elsőszülött fiainak váltságárát- Ez a történelmi fo,valóm bővül ki azután, amikor: az ószövetségben az egész Izrael népének a nap elsején vesz egy üveg táblaolajat és azt mártogatja kenyérrel a hónap végéig. Ez a diák nem unja a hőst, a családnál, ahol találkoztam vele, jóízűen megette, de nem lett vidámabb tőle. Kezdetben nem tudtam semmit a sorsáról, szemközt ültem vele és figyeltem. mert megdöbbentett a letörtsége, az ügyefogyott modora, a szomorúsága, a riadt, szégyenkező mozdulata. Azt hittem, hogy valami igen súlyos gyászeset, szerencsétlenség, tragikus sorscsapás érte, közvetlenül, órákkal azelőtt. Később tudtam meg az éveken keresztül ismétlődő esetet a táblaolajjal és rá kellett jönnöm, hogy ez sölétebb borzalom minden lelki tragédiánál. Egész életre kiható, egész életet tönkretevő és kitöltő szerencsétlenség, ami, sajnos, nem is érdekfeszi tő. — Mennyi jótékonysági akció van, — mondta a háziasszony, mikor a diák már nem volt ott — és mennyire kevés mindez. Hányszor gondolok arra. hogy tulajdonképpen többet kellene adni mindenkinek. Ha a napi háromszori étkezésünkből lemondanánk egyről, mennyit segítenénk azzal is. Valóban, ezek az egyszerű szavak alkalmasak arra, hogy kilátást nyújtsanak, távlatot vetítsenek a teljes megoldásra. A lemondás nemcsak egyetlen mentsége a jótékonyságnak, az egyetlen szentség, amely erkölcsössé teszi a jótékonyságot. Ha nem a fölöslegünkből, hanem a saját szükségletünkből engedünk át a nyomornak, ezzel többet tettünk, mint azt, hogy a nyomort enyhítettük. Többet tettünk, mint jóékony kod tünk. A jótékonyság az eddigi fogalmak szerint fölöslegeink nagyon kis hányadának juttatása, amiből élelmes szegények élnek meg, ami a gazdagnak pillanatnyi megnyugvást ad, de az igazi nyomort nem enyhíti. Talán egy napra az évben: karácsonykor. Nem biztos. Más az. ha a vacsoránkról mondunk le és azt adjuk a szegényeknek. Nem fölösleges dolgokról, nem utazásról, mulatozásról, kedvtelésekről, hanem arról a darab kenyérről, amit magunk is megennénk. Ez az a lépés, amellyel elhagyjuk a jótékonyság kitaposott útját és átjutunk a széles, igazi területre, amelyen megtalálhatjuk a teljes megoldást, talán a megváltást. A materialisztikus világmegváltók propagandájuk első mondatában nagyobb darab kenyeret Ígérnek híveiknek. A megvalósítás első lépésénél kiderül, hogy a kenyér nem nagyobbodik, de kisebbedik, szenvedés és áldozat és lemondás az első valóságok, amelyekkel az utón haladók találkoznak. Itt már nincs vissza, talán megfogta őket a lelkesedés, talán a remény, mint Kolumbue Kristóf pogányok hatalmából és a szegénységiből való kiváltásáról van ezó. Ezt a hagyományt veszi ált Jézus, mikor a megváltásról szól. Szól pedig kétszer, majdnem ugyanazokkal a szavakkal- Máté evangéliuma XXV. részének 28. versében ezt mondja ö: „Valamint az embernek fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanoim hogy ő szolgáljon és adja az ő életét válfeá- gul sokakért." Ugyanezt megismétli Márk, mikor a X. rész 45. versében igy idézi Jézus szavait: „Mert az embernek fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért." Hogy mit várhatott a többség e váltságtól, azt a gyöngédlelkü Péter apostol első levelének I- rész 18—19. verseiben olvassuk ekképpen: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyátoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén." A váltság, amit Jézus hoz, amit mind a négy evangélista és az összes apostoli levelek bizonyítanak, az, hogy ő magára veszi az emberiség szenvedéseit. Nem mindenkiét, hanem sokakét. Nem ingyen tehát, hanem valamiért, még pedig nem veszendő holmiért, aranyért vagy ezüstért, magára veszi szenvedésüket és azok adják érte... mit? A saját szenvedésüket. A megváltás Jézusnál abban áll, hogy azok a sokak — nem mindenek —, akik általa megváratnak, egyesítik szenvedésüket az ő szenvedéseivel. Az az óriási lélektani zsenialitás nyilvánul meg tehát a megváltás fogalmában, hogy a szenvedés annál kevesebbé lesz, mennél több szenvedést egyesítünk. A sokak — nem mindenki és nem kevesek — megváltásinak, mert sok szenved és gyűl össze és e szenvedések központja Jézus. Krisztus megváltó azért, mert 5 az egyetlen. aki az embeTi szenvedést, mellyel mind tele vagyunk, szentséggé emelte. hajósait, akik egyik napról a másikra várták a szárazföldet — hol lázadoztak, hol felíü- tött fantáziájukban már megpillantani vélték az ígéret földjét, — mig végre eljutottak, egészen máshová, mint ahogy hitték. A materialisták hajója hányódik a nyúlt, ismeretlen tengeren, ismeretlen erők viharában. Ha most kellene indulniuk, az eddigi tapasztalatok, a szerzett tanulságok ismeretében, vájjon elindulnának-e? Követőik, eredményes követőik nem akadnak, Aki azzal kezdi, hogy nagyobb darab kenyeret ígér, az hiába vár lemondást egész nem zed ékek 151. És le tudunk-e mondani mi, polgárok, akiknek nem ígértek semmit? ■ A tisztes hölgy, akit meghatott a koplaló diák szomorúsága és egyszerű, tiszta szavakat talált arra, hogy mi a tennivaló, valóban le^tudna-© mondani a napi étkezések egyikéről? Teszem. a vacsoráról, hogy közvetlenül a nyomorgóknak juttassa. Nem tud lemondani. Én le tudok mondani? Nem tudok. Önök? Kezet a szívre! Nem tudunk lemondani. A következő nap rosszabb, mint az előző, gondjaink növekednek, félelmünk mélyül és tágul, hiába esitit- juk brómmal, pantoponnal. alkohollal. Érezzük, hogy megkönnyebbülünk, ha adunk, de még ott tartunk, hogy olcsón, kevés költséggel akarjuk megszerezni a megkönnyebbülést. A koldusoknak sohasem ment még olyan jól, mint eme nehéz napokban. A polgár kigom bőik 0 zik minden koldus előtt az uccán, amig eljut a bankba, ahol prolongá- ciót kér. vagy az adóhivatalba, ahol részletfizetési kedvezményt kér. A koldusság engedélyhez kötött iparág, de mi volna, ha mind a nyomorgók végigállnák a házfalakat? Vannak tisztelet rém él tó levesosztók, ebédeltetési akciók, menedékhelyek. Szódabikarbóna. A valóságban valamennyien mindinkább elzárkózunk, ahogy sűrűsödnek az idők a fejünk felett. Tudjuk, hogy nem soká mehet ez igy tovább, érezzük, hogy a társadalomban változásnak kell jönnie, de nem mozdulunk, csak bezárt kapuink mögött leselkedünk. Mindnyájan félünk attól, hogy elsőnek nyissuk ki a kaput, arra várunk, hogy mások építsék fel az uj. kényelmes házat, amelyben valamennyien elférünk és amelybe kényelmesen átsétálhatunk. Mintha nem tudnék, hogy nincsen belvünk az uj házra, hacsak a régit le nem bontjuk. Rettegünk a szabad égtől, az átmenet hideg fabódéitól: nem tudunk lemondani. Meglapu- hmk a roskadó házbán, mig majd jönnek megint a szegények, a pásztorok, a halászok, a vámosok, a két fillér vagyonkáju özvegvasz- szonyok és bontani kezdenek a fejünk fölött. Mert megint csak ők fogják megérteni az igaz Ígéretet és ők fogják először meglátni őt, aki eljön. Sándor Imre. xx A budapesti Erzsébet Királyné Szálló prospektusai a P. M. H. pozsonyi utazási irodájánál kaphatók. Ugyanott szoba vagy teljes peuzió igénybevételére jogosító utalványok is válthatók. lására s ezáltal „megváltja" őket. Miután a darwinizmus híve vagyok a tuKÜLÖNVÉLEMÉNY KARÁCSONYI ENEK
