Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-25 / 293. (3106.) szám
1332 december 25, vasárnap. 4 KARÁCSONYI GONDOLATOK Irías ALIWÁSY MIHÁLY Ritkán ért meg az emberiség oly nehéz, fekete karácsonyt, mint amilyen az idei. Tizennégy esztendő múlt el már azóta, hogy a hadviselő felek letették a fegyvert, de a betlehemi csillag csak nem akar lágyulni az égen és a hangulat ma rosszabb, mint aminő a világháború - előtti fülledt légkörben volt- A gazdasági válság fergetege még nem vonult el felettünk, a nyál' vége felé mutatkozó kedvező előjelek nem teljesítették be a hozzájuk fűzött várakozást és senki sem tudja, hegy a jobb idő mikor következik el- Szomorúan, feketén virrad ránk karácsony ünnepe ... Ezer kilencszá zkarm inch áréin esztende je, hogy a betlehemi jászolban testté vált az Ige, vagy talán több is, mert hiszen a történet tudósok nem tudják teljes bizonyossággal megállapítani azt az időpontot, amikor Jézus megszületett. Ezerkilencszázharminchárom, vagy néhány esztendővel több is múlt el azóta, hogy az Ur eljött az emberek közé és a szeretet evangéliumát hozta magával, de az emberi önzés és gyűlölködés ma legalább is oly erős rugója a gens humana életének, mint Augustus és Tiberius császárok korában. A „pax Christiana" eszméje még oly mértékben sem tudta az emberiség békevágyait kielégíteni, mint amily mértékben a „pax Romana“ Krisztus születésének és földi működésének idejében legalább a Földközi tenger partvidékének nyugalmát biztosítottaKétségbe kellene esnünk, ha egyes jelek $ nem vallanának arra, hogy az emberi nem lassan mégis csak elfordul attól az anyag- elvű gondolkodástól, amely a XIX- század folyamán mind erősebben hatalmába hajtotta és hinni kezd a lélekben, gondolatait ismét megkapja az istenség eszméje és vágyai újból transzcendentális régiókban járnak. A XIX. században a természettudományi világnézet szinte rabjául ejtette a gondolkodást. Valósággal elmaradt, tudatlan embernek tartották azt, aki nem elégedett meg azzal, amit a tudományos kísérletek segítségével érzékelni tudott vagy érzékelni remélhetett, hanem sokkal feljebb és sokkal mélyebben kereste minden létezésnek végokát. A világháború előtt a materializmus divatja uralkodott és amikor mi az iskolába jártunk, Haeokel monizmusa valóságos vallássá fejlesztette ki az anyagéi vüségef. Ez a gondolkodás ma sem szűnt meg. Azok a tanok, amelyeket egy emberöltővel ezelőtt hirdetlek az akkori tudományosság pápái, a nép legalacsonyabb rétegeiig csak bizonyos idő múlva hatoltak le és most fejtik ki hatásúikat. Oroszország példája mutatja ezt a legjobban. Néhány évtizeddel ezelőtt az orosz egyik legistenléiőbb népe volt a világnak, de most, hogy a bolsevizmus leigázta és a materializmust államvallássá tette, a szent Oroszországban olyan nemzedék lép ki az életbe, amely nem hisz sem Istenben, sem a lélekben, hanem csak az anyagban és a test kultuszában. És mégis a háború hatása alatt a lelkiekről való gondolkodás terén is nagy változás következett be. A szenvedés megtöri a leg- dacösabb embert is és a földöntulra irányítja tekintetét. A spiritizmus terjedése csak egyik tünete ennek a változásnak, mert a léleknek ez az anyagi elképzelése szerencsére csak a képzeletnélküli embereket tudja kielégíteni. A teozófia és antropozófia a keletről, minden nagy vallásnak eme bölcsőjéből hozott más tanokkal együtt szintén csak egyes szalonokban tudott hívőkre találni. Az ismét felébredt vallási érzés annál nagyobb mohósággal fordul a pozitív vallások s a keresztény hit felé- Különösen jó megfigyelésekre nyújtanak alkalmat e tekintetben Budapest templomai, amelyek a háború előtt jóformán üresek voltak, míg ma nagy ünnepen alig lehet bennük helyet kapni, mert nemcsak a nők, hanem a férfiak is, még pe- dig a legmagasabb társadalmi osztályokhoz tartozók csak úgy, mint a munkások valósággal megostromoliák őket. Ez az átalakulás a tudományos világban is megnyilvánul és részben belőle indul ki, részben pedig visszahat rá- A természettudományi világnézet legjellegzetesebb képviselői az elmúlt évtizedekben az orvosok voltak és ismeretes Virchow mondása: „Sok ezer hu'lál boncoltam fel, de lelket sehol sem találtam." A ma orvosprofesszorai között azonban sokan, mint például Sauerbach, már elismerik a „pszücihé", a „belső teremtő" a szellem és a létek jelentőségét. Ezeket érékeim sohasem fogjuk tudni, mert a boncolókéssel a dolgok végokához hozzáférni -nem lehet: „ignoramus ac ignorabimus", nem ismerjük és soha sem fogjuk felismerni, mint Dubios-Reymond mondotta, de vájjon szükség van-e arra, hogy érzékeljük azt, ami nem az érzékeink számára va’ó és vájjon kísérlet utján meg lchet-e ismételni azt, ami csak egyszer történt és sohasem fog többé megismétlődni: a világ teremtését? A XIX. század szembeállította egymáss-al a vallást é- a tudományt, noha a kettő között meggyőződé tóm szerint nincs e'lentét, mert mindegyikük külön terület, amely nem szorul a másik módszereire. Sohasem tudtam megérteni azokat a bizonyítékokat, amelyekkel Isten létéi akarták bebizonyítani nekünk, mert Isten léte nem szorul bizonyítékokra: „világit, min' az égő nap, de szemünk bele nem tekinthet". Tertulianus híres mondása: „credo quia absurdum" találja el legjobban a vallási tanok lényegét. Minden vál ás megköveteli, hogy tanait e’.higyjék még akkor is. amikor azokat lehetetlenség tudományos módszerekkel igazo’ni. Másfelől a tudománynak sem szabad megfeledkeznie Hamletnek A vasárnap reggel nagyon szép volt. Olyan, amilyen kötelező junius végén, mikor a gaz- dászok „sárgulni" akarnak- Mert sárgul már a búza és a gazdanóta szerint: És haj, sárgul már a kukorica levele, Letelteit az öreg prakszi ideije . . . Az intézet előcsarnokában állanak a fiaik, valamennyien válogatott szép gyerek, jó acélos dunántúli fejek. Pedig nem ás beiéiről válogatták, csak kívülről, már a formájuk szerint. S ebben nincs is hiba. Szép gyerekek. A hajuk pompásan van fésülve, mert az ő társadalmi rendijükhöz hozzá tartozik a szabá yos frizura- Korrekt miniszteriális fejek, sima haj, leltári rendben. A kalapjukon másfélméteres aranysárga szalagok dús bokrétája. Mig az igazgató szárnyaló beszédet intéz hozzájuk, ké?ben tartják a sárga rózsákkal körültömött ka'apokat s alig várják a percet, hogy a szónoklat befejeződjék, egyszerre megmozdulnak és egy taktusra csattan föl a búcsúzó ballagó nóta: Szép idő vollt, jó idő volt, Kár hogy elmúlt, jaj de kár. Feleségem les* már nékem, Aki számon kéri már ... De Keszthely, Keszthely, Te vagy az oka mindennek . . . Már kint az intézet előtt állanak az ökrös szekerek, fel lomb ózva, felgirlandozva. A fiuk hamar felpattannak a szekérderékba s csatlakoznak az alsóbb oszálybeliek, kik népszínműi alakoknak vannak felöltözve. Vám köztük veres zsidó, van néger, van Gandi a kecskével. Most megindul a menet körül a váró són. Megállapodik minden emléknél és szónoklatok a városháza előtt, a szobroknál. Végre a város végén fordul be az egész csoport a Zöldkocsmába. Itt felujjongnak őszintén. A fák alatt szét- bomlik a csapat. Mindenkinek a zsebében tíz nagy kriglire való sörcédula van. Ennek reggelig minden vendég'őben hitele van, de arról az őrökigaz tételéről, hogy vannak dolgok az ég és a föld között, amelyeket az is- ko'ás bölcsesség sohasem fog tudni megfejteni- Az igazi tudás ott kezdődik, ahol belátjuk, hogy milyen keveset is tudunk voltaképpen. A XX. század feladata, hogy ismét létrehozza az összhangot a vallás és a tudomány között és mindkettőjük érdekében a le’kel és a szellemet vigye diadalra a nyers anyag fölött. A XIX. században a technika akkorát fejlődött és oly kényelmet bizosilott az emberiségnek, mint még soha annakelőtte, de nem tudta bo1 doggá és megelégedetté tenni. Nemcsak azért, mert hihetetlenül felfokozta az igényeket, hanem azért sem, mert lelkét elhanyagolta és a cinizmus mérgét csöpög telte beléje. A sportnak a századforduló óta bekövetkezett óriási haladása egészségesebbé tette az emberi testet, másfelől azonban elvonta a szell e miek tői és ezzel lelki látkörét is meg- szükitette- Távol áll tőünk. hogy a technika és a sport létjogosultságát elvitassuk, de szívből kívánnék, ha a test és az anyag kultusza ismét helyet engedne a létek és a szellem ápolásának. Harmonikus emberekre van szükség, akik nem túloznak egyik irányban sem. Emberekre, akik az isteni Mester példáját követik, kinek eljövetelét karácsony éjszakáján a bethlehemj csillag és az angyalok kara hirdette. Csak az ő telke és szelleme válthatja meg az emberiséget az anyag és a test imádatának, az önzésnek és a gyűlölködésnek, az osztá’yok és nemzetek harcának, a gyötrődésnek és tehetetlen kapkodásnak, az irány- vesztetíségnek és reménytelenségnek abból a zűrzavarából, amelynek hálójában ma vergődik. Irta: MÓRICZ ZSIGMOND reggelre el is kell fogyni, amiben nem kell kételkedni: meg fog történni. A kőkerítésnél végig egy hosszú asztal. Hölgyek, urak, tisz.ek ülnek mellette s előkelő polgárok, persze olyanok, akiknek közük van a mai sá gulásbez. — Mikor mi sárgultunk, mii volt itt Istenem, — sóhajt egy úriember — Mindenki a saját lován. Mind felőtöztetve. Az volt a muri. Aki ezt mondja, ma lovatlan éli az életet. Bevonult szerény hivatalnokocskának, ahol legfeljebb a megfordított széken lovagolhat. — Mikor mi sárgultunk, — mondja a másik ur — emlékezek, viharos pérbajsoraz djal végződött. Huszonnégyen voltunk s tizenkét párbaj- lett belőle. Az volt a gond, hogy a segédek hogy oszt* • i«maic el a párbajozó felek közt. Haláleset nem történt, de három súlyos sebesülés igen. Egy fiúnak felhasitotta az ellenfele a<, egész hasát, a belei úgy fordultak ki. mint a disznóöléskor. A szivét kereste a kard ... Aki ezt monlja, végig c.dnálta az égés* háborút. Most su'/os rok-kautan valami cs> sély nyugdíjon tengődik, de azért ur marad haláláig. — Mikor mi sárgultunk, — mondta egy harmadik ur, — annyi állás volt, hogy csak úgy dobáltuk az ajánlatokat . . . Erre mindenki elhallgat. Nem is várják, míg bebizonyítja a beszélő az eseteket, hogy kit hova szerződtettek, már mint sárgult gyermekei. Mindenki csüggedt lesz. Egy édes kis szőke lány belesápad. Megkeresi a szemével a fiuk közt a magáét, megismeri a szalagjairól, mert senkinek sincs olyan bokrétája, mint amilyet ő adott . . . S a fiú . . . úgy viseli magái, mintha soha semmi se történt volna köztük . . . Oly óvatos és diszkrét, mintha nem is érdekelné az egész sárgulás . . . Senkinek sincs állása az intézetet végzők közt. Ettől sárgulnak az arcok és a kedélyek- Nincs lő, nincs a zsebben semmi tüzes paVojtech BUCHNER Béla Harans&nfőde és műlakatos műhely KOSlCE, Moldavská okres 20 Készíti a legtisztább hangú harangot a legfinomabb bronzból- Készít továbbá mindenféle épület és müJakatos munkát. Több arany és ezüst éremmel kitüntetve. SÁRGULÁS rázs, pedig ha nincs pénz, nincs hangulat. És nincs jövő. Mitől robbanjanak hát ki a magas kedyhullémok. Olyan a móka, mintha csak móka vtena. Üres és hangulattalan. De azért a sárguló gyerek, a kilbokrétás fiú, módot tel s odabillen a kis szőke leány mellé: — Sárika, ősszel beiratkozok a jogra , . « It-t vesztettem három esztendőt, két év alatt megszerzőm az ügyvédit ... Ne féljen Sárika, lesz még szőlő lágy kenyérrel. S a kislány elpirosodva és bizalommal néz rá. Amit egy sárguló mond, azt hinni kellJárt Smrekt DAL A SZÉP ANYÁRÓL Csodaszép anya. Bár már a haja ezüst fényt játszik, de szépségéből semmi el nem szállott, mert szép lányával ajándékozta meg a világot S csodálőja a világ kettőjüknek s gyönyörködik mennyire egymásra ütnek. Amilyen ma a lányka, olyan volt anyja valaha, — ma teljesre kinyílott virág —• s amilyen tisztes-szép az anya ma, olyan lesz a lányka majdan, kettőjük közt mindenben oly csodálatos összhang van. • Az anya szeme szénfekete, a leányáé szintilyen. De ez tűzzel néz az emberre, amaz ártatlan szelíden. Egyik ragyogja: Csókoljad hát tizennyolc éves lányka ajkát, ez meg: Az anya előtt térdelj s szórakoztasd szép élet-mesével. Ó, leánvszem, anya szeme, mely'kőtök a drágábbik? Fehér ruhához visel egyik és feketéhez a másik. A lányban anyját is szeretheted megvallva nékik üdvösségedet, ennek mondhatod: Szentnek vélem, amannak: Drága üdvösségem. De azt a gyászt is meg kell vallani, meghal az anya majdan, de drága lényét megőrzi leánya aj alakban. Rohan az élet, mint a fo’ymuár, a lányból szintén anya lesz, pár év: s megújul a régi kép, a szépség örök körforgása ez. Szlovákból fordította: Darvas János. Az országos ifisrafsl dezavuálja A Aggéit Pozsony, december 23- Az elmúlt napokban egy pozsonyi magyar nyelvű hetilap fölszólító, t a a Pozsonyban megjelenő A Reggel című kor mányi-apót, ho-gy számoljon el a vázseci tüzikárosultak javára általa gyűjtött pénzösszeggel. A kormánylap kijelentette erre, hogy a kérdéses összeg az illetékes tényezők rendelkezésére áll s hivatkozott arra, hogy eddig nem volt föltünleive, mely szerv illetékes a gyűjtés átvéte’ére- A cáfolatra a pozsonyi országos hivatal hivatalos kommünikével reagál s abban a következőket állapítja meg: „Történt olyan eset, hogy a vázseci tüzká- rosuRak javára könyöradományokat gyűjtők egyike nem szolgáltatta be idején a kijelölt helyre a gyűjtött összeget s azzal védekezett, hogy az illetékes hivatal nem közötte vele, hová kell a segélyeket átadni. Ezzel kapcsolatban hivatalosan megállapítják, hogy a vázseci tüzkárosultak javára az egész köztársaság területére szólóan a belügyminiszter engedélyével a pozsonyi országos elnök irta ki a gyűjtéseket. Amennyiben ezek a gyűjtések gyüjlőivekkel és a hivatalok és községek révén történtek, a begyült összegek szabályszerűen átadattak a jelzett célra. Eme'lett azonban önkéntes gyűjtők is jelentkeztek s ezért az országos hivatal a napilapokban megjelent közléssel fölhívta ezeket a gyűjtőket arra, hogy a természetbeni adományokat egyenesen a vázseci községi hivatalhoz, a pénzeket pedig vagy a liptószentmiklósi járási hivatalhoz, vagy a pozsonyi országos elnökhöz juttassák el. Nincs tehát összhangzás^ bán a valósággal az a kifogás- hogy valamelyik gyűjtő nem tudhatta volna, hol kell a gyű j lést beszól gál tat ni. “ Az országos hivatal végül fölszólítja azokat, akik mint magán-gyűjtők eddig még nem szolgáltatták vo’na be gyűjtésük eredményét, azt haladéktalanul küldjék el az országos hivatalhoz..
