Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-25 / 293. (3106.) szám
1 mi karácsonyunk Irta: Tarján Ödön Á szeretet ünnepén eoreverte, megviselt gúnyában jelenik meg a csehszlovákiai magyarság a testvérnépek társaságában. Megviselten, de ezer esztendő önbizalmával vértezve járja a történelem tövises útját és szenvedi el a sors által reá rótt megpróbáltatásokat. Magáraha- gyatottan, bizalmatlansággal, gyakran gyűlölettel övezve, de mindig változatlan ólniákarás- sal, elhivatottságába vetett törhetetlen hittel. Néhány nap múlva a kisebbségi söre tizennegyedik esztendeje zárul le mögöttünk. Minden napja áldozatokkal terhelt, minden órája kulturális ég anyagi birtokállományunk egy-egy darabját törte le. A magyar külügymin'szler a csehszlovák-magyar hereshedelmi viszonyról PÚK Y: Hiányos kereskedelmi kapcsolatainkból mindkét országra kár háramlik „Magyarországot mindig az a törekvés vezette, hogy szomszédéivá] lehető JOviszonyt tartson fenn“ Kisebbségi életünk frontját a magyax iskola és földbirtok, pénzintézeteink és iparunk romhalmaza borítja, mely alól, — állítjuk és akarjuk, — boldogabb jövőnek kell sarjadzania. Szegények vagyunk, de nem restelkedünk szegénységünk miatt. Minket nem a világgazdasági válság tett szegényekké. Mikor a krízis vészfchozóan megsuhogtatta szárnyát a győzelem mámorától megittasult emberek feje felett ie, a mi legfőbb értékeink már csak emlékezetünkben éltek. Politikai ellenfeleink önbizalma hibásnak bizonyult. Az elszegényedésben most ők is követnek bennünket. Gondjaink őket is elérik. Az egyik ember nyomorúsága nem lehet a másik boldogságának forrása. A politikai és gazdasági káosz állapotában lépünk kisebbségi életünk tizenötödik esztendejébe. Egyikünk sem tudhatja, hogy mit hoz a holnap, csupán azt érezzük, hogy élni akarunk. Európai kulturnéphez méltó életet akarunk élni, hogy mi is kitermelhessük az emberiség javára a bennünk rejlő értékeket. A csehszlovákiai magyar kisebbségnek az egész világ előtt be kell bizonyítania, hogy az elszenvedett sorscsapások nem törték meg erejét, de megacélozták akaratát és jogaihoz való ragaszkodását. Csak a mi szívósságunkon múlik, hogy még meglévő nemzeti értékállományunk televényéből kisarjadzzék a magyar életnek ama hatalmas, minden viharral dacolni tudó fája, mélynek árnyékában mindnyájan meg fogjuk találni boldogulásunkat. De csak akkor, ha őszinte megbecsüléssel és szeretettel végezzük felvilágosító é6 nemzetmentő munkánkat és tudatosítjuk minden magyar ember lelkében azt az igazságot, hogy mindég csak az összefogás nyújthat erőt és védelmet. Kisebbségi sorsunk tizennégy esztendeje alatt csak védekeztünk. Talán nem is annyi szervezettséggel és oly céltudatosan, mint ahogy kellett volna. Nehezen éltük bele magunkat kisebbségi helyzetünkbe, korán elvesztettük azt a vezért, aki nemzeti életünk mindén szálát egyesítette kezében e akit azóta senki sem tudott pótolni. Kisebbségi munkánk ma ie az önvédelemre szorítkozik. Büszke önérzettel Alijuk a támadásokat és fordulunk el a farizeusoktól és kutmérgezőktől. Nem keressük az önvédelmi harcot, a harc kedvéért, de ha ránk kényszerítik, senki elől meg nem hátrálunk. Helyzetünk | Budapest, december 23. (A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása.) Valamikor annak, aki a diplomáciai pályára lépett, három dolgot kellett megtanulnia: franciául beszélni, — egyáltalában semmit sem beszélni — és végül nem ágazat beszélni. De változott a világ és — bármilyen nehezére is esett — meg kellett változnia a diplomácia nyelvének is. Ma is a francia ugyan a diplomácia nyelve, de a mai dip'omaták már nem olyan szűkszavúak és olykor-olykor igazat is mondanak. Az emberek ráeszméltek, hogy hallgatással és a nemlgazmondással nem sokra lehet menni. Ha vari a világon ország, amelyiknek diplomáciája kivétel az előbb említett hármas- szabály alól akkor Magyarország diplomáciája az- Nem is csoda. Magyarország annyit veszített a háborúban, hogy megengedheti magának az igazmondás fényűzését. Amikor délelőtt tizenegy óra tíz perckor á'lépem Puky Endre magyar kü’ügymio sz- ter dolgozószobájának küszöbét, hogy ott né hány kérdésre választ kérjek, érzem, tudom, hogy a leplezetlen igazságot fogom hallani. Pukyt nem kell a csehszlovákiai magyarságnak külön bemutatnom. Hiszen életének javát, örömét és egyben bánatát is, Kassán töltötte el. Mondja is, ami üt a társalgó., megindul: — Hiába! Ha visszagondolok közpályámra azt kell mondanom, hogy ennek a hosszú pályának legszebb állomása mégis az volt, amikor Kassán alispán voltam . . . Az emlékek álonvi'ágíből las-an csak rá eszmélünk a szomorú valóságra- Arra a széthúzásra, amely ma a világ népeit egymással szembeállítja, arra a gyülölségre, amely az embereket eltölti és arra a parancsoló szükségszerűségre, amelyik végül is rákényszeríti az erőset és a gyengéi egyaránt, hogy az igazság és az emberiesség nevében megbékéljen egymással. Magyarország a nnga részéről már régebben rálépett erre az egyetlen járható útra és ennek kézzelfogható ered ménye a legutóbb létrejött magyar-osztrák kereskedelmi szerződés. Az iránt érdeklődöm, hogyan alakul majd ennek a szerződésnek a megkötése után Magyarország viszonya a szomszédállamokhoz? Magyarországot — mon’;' - külügyminiszter — mindig az a tőreik vés vezette, hogy sao-mszédákamaivai lehető jóviszonyt tartson fenn, mert az a meggyőződésem, hogy ezek az államok a világgazdasági krízist könnyebben élik át, ha békés szellemben egymás iránti kölcsönös megértéssel törekednek a kibontakozásra- örömömre szolgál, hogy erre irányuló törekvésünk magyar-osztrák vonatkozásban sikerrel járt és gazdasági kapcsolatainkat szilárd alapokra fektettük. Véleményem szerint ez a szerződés mindkét államnak hasznára fog válni, viszont nem befolyásolhatja kedvezőtlenül Magyarországnak a többi Szomszédai lám okhoz való viszonyát. Ellenkezően, példaként szolgálhat a többi államokkal való megegyezés előkészítésében. — Ha igy állnak a dolgok, akkor arra kérek feleletet Excellenciádtól, van-e kilátás arra, hogy Magyarország és Csehszlovákia között is kereskedelmi szerződés jöjjön létre? Csehszlovákiával kereskedelmi viszonyunk még sok kívánnivalót hagy hátra, hiszén két év óta szerződésen kívüli állapotban állunk és csak ez év augusztusában sikerülj egy szükterjedelmü egyezményt kötni. Jelenleg is tárgyalások folynak a magyar és csehszlovák megbízottak között abban irányban, hogy szélesebb alapon kössünk a két ország között árucse- reforgialmi-egyezményt És — ha szabad érdeklődnöm —■ milyen kilátással kecsegtetnek ezek a tárgyalások? (Ezen interjú idejében a kompenzációs tárgyalások még javában folytak. Szerk.) — Feltételezem, hogy ezek a tárgyalások az árucsere kibővítését fogják eredményezni. Kétségtelen, hogy kiányos kereskedelmi kapcsolatainkból! mindkét országra kár háramlik, de meg keM állapítanom, hogy Magyarországot ezért felelősség nem terhedl > — A magyar kormány ismételten kifejezte arra irányuló tiszta szándékát, hogy a magyar-csehszlovák gazdasági viszonyt állandó kereskedelmi Szerződés megkötésével rendezze. Nem rajtunk mullott, hogy ez mindezideig nem történhetett meg. — Pedig ez a tény — fejezte be nagy értékű és nagy érdekuődésre számot tartó kijelentését a miniszter —, hogy nincs kereskedelmi szerződésünk Csehszlovákiával, nemcsak gazdasági téren érezteti hiányát. Gazdasági kapcsolatok szünetelése eliávo- litja egymástól a két országot, mig az ösz- szeköttetések ujraíelvétele és kibővítése — a mindkét részén feltétlenül várható gazdasági előnyökön kivül — a két népet egymás megismerésében is elősegítené. Még néhány porcon át folyik közöttünk az eszmecsere, amikor berregve megszólal a gyögyörü antik miniszteri dólgozóasztalon a telefon. Amikor már az ajtóban vagyok, utánam szól a miniszter: — Azt üzenem a Prágai Magyar Hírlap olvasóinak, hogy meleg szeretettel gondo’ok reájuk. Zólyomi Dezső. é& további magatartásunk kulcsa a hatalmi politika gyakorlóinál van, akiknek még szükségük lehet reánk. Azok vessenek hát számot azzal, mit juttattak az elmúlt tizennégy esztendő alatt Csehszlovákia magyar népének. Nem széditésre szánt, soha komolyan nem vett Ígéretekben, vagy papiroson lefektetett, de a gyakorlat által elalkudott jogokban, hanem az egyenlő elbánás jogán, kulturális és gazdasági életünk megtermékenyítésére alkalmas értékekben. De a kormány-koalícióban résztvevők nem is voltak velünk szemben egy pillanatig sem őszinték. Hogy kulturális téren milyen sorsot szántak nekünk, azt bizonyítja a szlovenszkói és rüszinszkói magyar tankönyvek színvonala. Gazdasági értékeink pedig a kormánypártiak szeme láttára tűntek el egymás után a föld színéről. Hiába volt minden figyelmeztetés, mindég és mindenütt süket fülekre találtunk. Megértéssel, jóakarattal ez alatt a tizennégy esztendő alatt alig találkoztunk. Ezért a szeretet ünnepén a csehszlovákiai magyar kisebbség csak a mostoha gyermek szerepében jelentkezhet. Rongyaiba burkolódzva csak az ablakon keresztül nézhet be a meleg szobába, amelyben mások legalább ezen a napon megfeledkezhetnek gondjaikróL ELFELEJTETT iUÜNDEHOT VÍSÁROLNI? Lépjen be a legközeleLbi fióküzletünkbe. Elő van készítve az Ön számára. W Se fogadja el a lapot a mélynyomása & oldalas képes melléklet nélkül m MM SZÁMUNK fl KÉPES HÉTTÉ! 40 OlPfll C ára a Korona (31C6) szám » Vasárnap ■ 1932 december 25 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- ^ Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12. évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÓÍ és TUSZlTlSzkÓi ellctizétí. pártok II. emelet - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. ,, .. ' Prága 11., Panská ulice 12. 111 emelet f\ képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több pOlltlKCll TlCLpilCLpJCl Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.—KŐ. SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP. PRRHfl
