Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-25 / 293. (3106.) szám
1032 december 25, vasárnap. A csehszlovák kormány gazdaságpolitikai terveit I iiitelkérdés rendelése, a karieliiürvény, a kamatláb leszállítása és a tnlmagas szénárak csökkentése I Bfnzüavi életet három etajsban át akarja szervazni Malypefr kormánya — Módosítják a tisztesség ielen versenyri! szélö törvényi — Sor kerül az áliampapirok konvertálására! A tervekhez nem Eehet nagy reményeket tűzni ni, mert még nagyobb (komplikációkra vo zetne. Prága, december 23. Igen befolyásos politikai helyen a kormány jövő tervei felől a következő felvilágosítást kaptuk: — A kormány törvénnyel vagy rendeleti nton át akarja szervezni Csehszlovákia egész pénzügyi életét. Ezt az átszervezési munkát három etapban valósítják meg. Elsősorban is módosítani fog kelteni a tisztességtelen versenyről szóló törvényt, hogy megakadályozzák a pénzintézetek közötti tisztességtelen versenyt. Ma ugyanis vannak olyan intézetek, amelyek magas kamatok nyújtásával magukhoz csalogatják a betéteseket, mások viszont különböző előnyök Ígéretével hitelekéi nyújtanak s ezen áldatlan állapotnak a következménye az, hogy egyes intézetek pénzügyi nehézségekbe jutnak s ezzel megrendül a betétesek bizalma, de a hitelnyújtás is nehezebbé válik. Szükség lesz a pénzügyi élet leegyszerűsítésére (?) Ma aránytalanul sok az úgynevezett hitelintézet. A köztársaságban több mint hétezer ilyen intézet működik s egyúttal túlsók fiókkal rendelkeznek az intézetek. A rengeteg rezsikiadás természetszerűleg megdrágítja a hitelt, úgy hogy a rendes kamatláb mellett az adósok nem 6 vagy 7 százalékot fizetnek az- intézeteknek, hanem 12, sőt a köztársaság keleti részében, főleg Ruszinszkóban sokszor 18 százalékot— A legsürgősebb feladat tehát a kamatláb rendezése. S a kormány kénytelen lesz a közeljövőben beavatkozni ebibe. Azonban ezen kérdés rendezésénél tekintettel kell lenni az államra is, továbbá a jelzálogkölcsönökre is. A kamatláb leszállításának első céja az is, hoery közelebb hozza egymáshoz a betéti kamatlábat a hitelkamatlábhozA hárem efsp — A kormány a közeljövőiben megkezdi a pénzügyi élet átszervezését. Az első feladat lesz: a kamatláb leszállítása. A második: a tisztességtelen versenyről szóló törvény módosítása olyan értelemben, hogy az, aki magasabb kamatokat ad, azt a sajátjából adja, de ne a pénzintézet vagyoni állapotának veszélyeztetésével. Vagyis az anyagi felelősség személyre hárulna át s erre szankciókat léptet majd életbe a kormány az idevonatkozó törvény módosítása révén. Végül az állami papírok konvertálására is valószínűleg sor kerül. A karfeflíörvény előkészítése — A gazdasági életet minden áron újabb, egészségesebb alapokra kell fektetni. Egyes termékek árai nem érték el a háború előtti árszintet, mások viszont aránytalanul emelkedtek- Az emberek felének, a mezőgazdáknak a jövedelme az utóbbi esztendőkben a felére csökkent. A csehszlovák nagyipar exportját nemcsak a mesterségesen felállított akadályok bénították meg, hanem az a körülmény is, hogy a fogyasztó közönség vásárló ereje más államokban is erősen visszaesett, vagyis nem képes fizetni. Ehhez hozzájárult még a rohamos túltermelés- Láttuk, hogy Amerika hová jutott azáltal, hogy két évre előre termelt. A tulprodukció eredményeként nagyobb lett a kínálat s igy alacsonyabbak az árak is, aminek természetes következménye: az árdefláció. Az árakat hatalmi intézkedésekkel, diktatórikusán nem lehet könnyen reguláink így jutottunk a k&r- tellkérdésbez. A kartell, tröszt vagy konszern intézményt ab ovo elutasítani uem lehet, arra a kormány sem gondol, hanem azok túlkapásait akarja lehetetlenné tenni. A kar teliről szóló törvényjavaslatot a közeljövőben be fogja terjeszteni a parlamentnek. A hitel- és karteilkérdések rendezésének egyik célja a gazdasági élet erkölcsét ismét helyreállítani. Ma ugyanis azt látjuk, hogy a gazdasági életből ez hiányzik, a szolid bázisra épített kereskedelem is tért veszített. De ne gondolja senki, hogy egyedül a termelő és fogyasztó közötti közveti lő, a kiskereskedelem forszírozza a nem szolid üzletet. A nagykereskedő és kiskereskedő közötti ma- gánogyezségek sokszor rákényszeríti a ‘kiskereskedőt arra, hogy magasabb áron adja el áruit, mint amilyenen el akarná és el is tudná azokat adni. Ezen is segíteni akar a kormány törvénnyel vagy rendelet utján. Tulmagasak a szénárak — Végül még egy igen kényes kérdést kell a kormánynak megoldania s ez a szénárak rendezése. Ez nagyon nehéz feladat lesz, mert az érdekelt körök máris ellentámadásba mentek át s hivatkoznak a tulmagais munkabérekre. Igaz ugyan, hogy a háború előtt a bérek alacsonyabbak voltak, a munkaidő viszont hosz- szabb, de még ennek szem előtt tartása mellett sem indokoltak a magas szénárak. Nálunk a szénárak és a munkabérek közötti aránytalanság sokkal nagyobb, mint másutt A kormány eltökélt szándéka ezt a -kényes árkérdést is megoldani s nem szabad megijedni a fenyegetésektől. Természetesen ezt a problémát sem szabad elsiettetve megőldaHit érnek ezek a tervek? A fenti információkat teljes hűséggel re- produkáljuk, mert a legcsekélyebb okunk sincsen arra, hogy a kormány terveiről szóló értesül tség helyességéiben kételkedjünk. Azonban a beígért tervek dacára sem szabad a közeli javulás reményét táplálni, mert a kormány munkájának lassúsága, a monstrum többség heterogén volta, a kormánypártok önző pártpolitikája a legjobb terveket is értéktelen kompromisszumokká devalválja, mire a megvalósulás stádiumába jutnak. A múlt hibái olyan súlyos halásziként fekszenek a gazdasági életen, hogy közgazdaságunk a kormány legújabb gazdasági terveinek gyümölcsét nem igen fogja élvezni. Koppét Miksa. A román kormány intenzív revizionlstseSenes propagandát kezd Bukarest, december 23. A Rado-ügynöbség jelenti: Mint ismeretes, a kamarában Jorga interpellációt terjesztett be, amelyben fölszólítja a kormány, hogy kezdjen akcióba a revizioinsta propaganda ellen. Az interpellációra Maniu miniszterelnök most adott feleletet. A miniszterelnök véleménye szerint a hivatalos szervezeteknek nem kell propagandát üzniök, csupán föl kell világositaniok a nyilvánosságot a román államot és a román népet érintő kérdéseK- röl. A román kormány szükségesnek tartja, hogy a nyilvánosság informálását a békeszerződések jogosultsága ügyében a következő két módon folytassa tovább: 1. Az 1930. évi népszámlálás részletes eredményének közzététele által. Ezeket az eredményeket „tudományos becsületességgel* nyerték. 2. A román kormány a békekonferenciának mindazon okmányait nyilvánosságra fogja hozni, amelyek alapján a trianoni békeszerződést létrehozták. Maniu miniszterelnök bejelentette, hogy ezeket az okmányokat a szakértők már nyomtatásra előkészítették & ezt az anyagot mélyen- szántó tudományos tanulmányok fogják támogatni, amelyek be fogják bizonyítani, hogy Európának ezen a részén a területi állapotnak még a legcsekélyebb megbolygatása is újból visszaidézné azt a kultúra- és jogellenes helyzetet, amely a jelenlegi állapot bevezetése előtt ezen a területen uralkodott. — A mi nemzeti egységünk — mondotta Ma~ niu — az örökkévalóság számára meg van valósítva, határai érinthetetlenek. ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény (16) — Ki volt az a kedves és szép kislány? — kérdez le most a pap bácsi olyan közvetlenül, de váratlanul, hogy még a szám is fcálva maradit. — Évike, — feleltem kis idő múlva. — Ugy-e, rokonod? — Igen ... akarom mondani, nem, de... — De a szomszéd tokban lakik, — egészítette ki a pap bácsi a félbemaradt mondatot egészséges kacagással. — Igen, — vágtam rá s csodálkoztam, hogy honnan tudja — igen, a szomszédban lakik. — Mindjárt gondoltam, — szólt a pap bácsi, majd belém karolt s miközben a Duszig tanár urék háza felé sétáltunk, igy folytatta: — Azért nem kell sírni 1 A főtisztelendő kedvesnővér, Bazilika, a Duszig tanár ur meg a gyerekek nem tudhatták, hogy a szomszédban lakik. Igaz, — s itt hirtelen megállt — ki az a két pompás fiú, akivel az egész osztályt kivertétek? — Kakasgyufa és Pulykatojás! — mondtam jóleső büszkeséggel. A pap bácsi olyat kacagott, hogy az egész uóca csengett tőle. — Kicsodák? — kérdezte, mikor a nevetéstől szóhoz jutott. Észbekaptam és nagyon el röstelteim maIrfa: Szilárd János falutokban káplán voltam. írd meg édesapádnak, hogy főtisztelendő Somogyi Gergely igaz szívből köszönti öt és üzeni — itt elmosolyodott —, hogy azóta már megtanultam tarokkozni Te pedig — folytatta, mikoT elkaptam a kezét, hogy újból megcsókoljam — te pedig, valahányszor érzed, hogy szükséged van rám, látogass meg a parókián és — közben a fejének alig észrevehető mozdulatával a Dúsáig tanár urék házára intett — és mindent őszintén, értsd meg: mindent és őszintén mondj el nekem! Laudetur Jesus Cbrisíus, kis fiam!... Nagyon ostoba gyerek lettem volna, ha a főtisztelendő urnák ezt az alig észrevehető, de azért még a kelleténél is világosabb intését a Duszig tanár uréik háza felé nem 'értem meg és nem fűzöm hozzá azt a logikus következtetést, hogy ennek a háznak a koszto- sai az egész tanári karban, sőt talán az egész városban is általános szánalomnak örvendenek. S talán ezért volt, hogy amikor a szobánkba beléptem és ott a tanár urat, a feleségét és Elemért a vöröskockás abrosz mellett már ebédnél találtam, egyáltalában nem lepődtem meg osztályfőnököm szavain. — Ááá! Már első nap verekedni és csavarogni?! Nagyon jó!... Itt szalvétájával jobbról és balról a bajuszát gondosan végigtörölve, az ajtóra mutatott: — Csavargó gyereknek ebéd helyett az udvaron a helye!... Mikor látta, hogy ott állok megkövülve és nem értem, megismételte: — Verekedő és csavargó gyereknek ebéd helyett az udvaron a helye! Mars ki!... Elemér leejtette a kanalát és felesük!ott. De aztán eszébe jutott Kakasgyufa és jól mímelt szórakozottsággal — úgy láttam, egy kis kárörömmel is — tovább evett. Mintha szivén szúrtak volna. Becsaptam az ajtót s az udvarra mentem. Ezekről az órákról nem tudok pontosan beszámolni. Csak azt tudom, hogy ott, a osenevész ot- gonahokor tövében, a legtávolabb eső sarokban, rettenetesen összetört, megalázott és nyomorult féreg voltam. De nem sírtam. Összenyomtam a fogam, ökölbe szorítottam a kezeim és azon töprengtem, hogy miképpen, hol és mivel kellene ezt a házat felgyújtani. Mért hogy felgyújtom, tövig lerombolom és annak az alázatos kis palóc cselédleánynak a kivételével, aki rabszolgái nyomorult sorsában annyira hasonló volt hozzám, minden lakóját kegyetlenül legyilkolom, ebben már megállapodtam magammal. Uzsonnakor kiszólt a tanár néni az ajtón, hogy tessék bejönni, itt a kávé! Nem mentem be. Este a tanár ur fülön ragadott és úgy cipelt be a vacsorához. Odatették elém a déli adagot is: hozzá se nyúltam. Mikor a tanár ur és tanár néni gúnyos és mindinkább ingerült biztatásai, majd a végén, dühös és egészen közönséges kifakadágam. — Hajagos Pali és Hajagos Karcsi — feleltem lehajtott fővel. —• ök is a szomszédban laknak? — Igen... akarom mondani, nem... de>.. — De unökabátyjal Évikének, — egészítette ki ismét a pap bácsi a félbemaradt mondatot és én iömót csodálkoztam, hogy honnan tudja. Ott voltunk már Duszig tanár urék háza előtt. A fő tisztelendő ur itt hirteleu olkoinolyo* dőlt. megállt, két keze közé fogta a fejem s azokkal a nagy, világos és okos szemeivel be!ém nézett. — Mikor még te nagyon kicsi gyerek voltál, — mondta csendes hangon — én a ti sai sem fölemlítettek meg s a tánjtéir, ott előttem, érintetlenül maradt, házigazdánk rák- vörösen a tehetetlen bosszúságtól, kivonult a nénivel együtt, mi pedig Elemérrel szótlanul levetkőztünk, aztán bebújtunk a takaró alá. A kócos kis cselédleány ezalatt leszedte az asztalt, megint háromszor melléje fújva, eloltotta a petróleumlámpát, de alig ment ki a szobából s alig sóhajtotta el az ajtóban, hogy jóéjszakát, amikor a sötétben, gyufa- csörgést hallottam. Elemér gyertyát gyújtott. Aztán kiugrott az ágyból, négykézlábra állt és rövid háló- ingében háttal nekem, mélyen lehajolva, egy tányért kotort ki a szekrény alól, melyen húst és főzeléket, meg kenyeret dugott el nekem. Aztán szégyenkezve felállt s ügyetlenül az ágyamhoz hozta. — No ne izélj... — mondta. — Nézd, itt van, egyél!... Ma már tudom, hogy helytelenül cselekedtem és jóvátehetetlenül hibáztam, de megtörtént: talpra szöktem és megalázottságom elvakult dühében tányérostul együtt hanyatt löktem. Olyan voltam, mint a veszett kutya. Az egész világot megharaptam volna, csak azért, mert nekem most fájt valami. Aztán átkaptam a vánkost és hajnalig megszakítás nélkül zokogtam. Reggel olyan éhes voltam már, hogy szódé’eglem. De fogtam a kávét és a cseléd szemelát- tára beleöntöttem a mosdó vízbe. Meghalok, de abból az ételből, ami ebben a házban készült, nem eszem! Oh, mily boldogság volt, amikor végre kiléphettem az uocára, majd később az osztályban megpillantottam Kakasgyufát és Pulykatojást. Kakasgyufának mindent elmondtam, kértem tőle egy hatost, a pedellusnál vettem rajta hat darab sóskaláosot és pillanatok alatt befaltam. Már nem is törődtem Elemérrel. Néha-néha felmerült ugyan a lelkemben az a kép, amikor a szekrény alól a tányért a hússal, a főzelékkel és kenyérrel előkotorászta s higgadtabb pillanataimban azt is éreztem, hogy ez ritka szép emberi vonás volt tőle. ami csak elismerést, dicséretet és hálát érdemel, de annyira gyűlöltem mindent, ami a Duszig tanár ur házához tartozott, hogy azt az ebédet, amit ő nyugodtan megevett., amikor engem az udvarra kiküldtek s azt. a közömbös pillantást, ahogy ő az én megaláztatásomat akkor, a kiutasítás pillanatában tudomásul vette, nem tudtam neki megbocsátani. (Folytatjuk.^ ^ _ Hasznos tudni ^ mindazoknak, kik az ártalmatlan és tisztán természetes hashajtó ^ ^ ásványvizek iránt, nagyobb bizalommal viseltetnek, hogy ^ Sdimidtbauer keserüvlxe hatékony forrás-sókban egész Európa leggaz- **tfv*'’*, dagabb ilynemű ásványvize. Rendszerint már kisadag: V-» vagy ^ 7.2 pohár elegendő, miáltal a nagyobb mennyiségek fogyasztása feleslegessé válik, tehát gazdaságilag is viszonylag a legolcsóbb.
