Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-23 / 292. (3105.) szám
^PA<mi-7^0^ARmKLJ® 1932 december 23, péntek. A hfsantant derültséget kelta „sahhhuzá&a" az ö halaim* áekíarác'á ellen A fegyverkezési egyenjogúságért a kisebbség Jogok egyenlő elkobzása? Az egyenlőség e!ve alapján vagy az összes kisebbségvédelmi megkötések eltörlését, vagy a kisebbségvédelemnek valamennyi nemzetiségi államra va.ö kiterjesztését kivánják a fegyverkezési egyenjogúság ellenzői Prága, december 22. A kisaníantáilamokat — mint ismeretes — igen kínosan érintette az öt- hatalmi konferencia határozata, amely kimondta a fegyverkezési egyenjogúság elvét s ezzel megszüntette a különbséget a győzők és legyőzőitek között. A kisantantdiplomaták e fegyverkezési egyenjogúság gyakorlati végrehajtását most úgy akarnák meghiúsítani?), hogy junktimba állítják a — kisebbségi kérdés, sel. A fegyverkezési egyenjogúság kimondásáért ellenértékképpen a kisebbségvédelmi egyenjogúságot, helyesebben a kisebbségvédelmi egyenlő kötelezettséget akarnák kiterjeszteni minden országra, igy az öt nagyhatalomra 6 elsősorban a kisebbségvédelmi megkötésekkel nem terhelt Németországra is. E furcsa junktim indokolásául a Beneshez közelálló Lidové Noviny azt hozza föl, hogy a fegyverkezési korlátozások és a kisebbségvédelmi megkötöttségek — egy időpontban keletkeztek! „Németország és a békeszerződések által lofegyverzett többi állam — Írja a lap — abban a pillanatban vesztették el a fegyverkezésben való egyenjogúságot, amikor az uj, vagy területben megnagyobbodott államok elvesztették a kisebbségjogi egyenlőségüket. Ez az időbeli összecsés hamarosan meg fog ismétlődni, mert- éppen abban az időben, amikor Neurath Géniben az öthatalmi határozatot irta alá, akkor egyes államok képviselői (értsd: a kisan- tant, Lengyelország és persze Franciaország) más alkalomból kifolyólag megállapították Géniben, hogy a fegyverkezésben való egyenjogúságot ki kell terjeszteni a kisebbségi kérdésre is. A kisebbségvédelemről szóló egyoldalú törvényeket rákényszeritették az uj, vagy területben megnagyobbodott államokra abból az aggodalomból, hogy az újonnan keletkezett kisebbségek sérelmet ne szenvedjenek a háború utáni nemzetiségi viszályokban. Most azonban az uj kisebbségek védelmét törvénybe iktatták minden országban. Má6 oldalon viszont a kisebbségvédelmi szerződések által meg nem kötött államokban olyan program szerint jártak el, amelynek végcélja a teljes etnikai asszimiláció.“ A kisebbségvédelmi egyenjogúságot a cseh lap és vele természetesen a kisantantkörök a következőképpen képzelik el: — Három lehetőség van a kisebbségek egyenjogúsítására: vagy fölülről lefelé való utón jön meg az egyenjogúsítás, vagyis valamennyi kisebbségvédelmi szerződés megszüntetésével, vagy pedig ellenkezőleg, az eddigi szerződéseket kiterjesztik az összes államokra, amelyek kisebbségekkel bírnak. Végül a legjobban látná el föladatát Genf akkor, ba egységes kisebbségvédelmi rendszert hozna létre, olyat, mely a népszövetség kereteibe illik 6 valamennyi államnak megadná a nemzetközi politikában annyira aktuális egyenjogúságot. A fegyverkezési egyenjogúságnak és a kisebbségi kérdésnek ilyen szembeállitásából megérthetők azok a burkolt célzások, amelyek Előkelő lengyel közigazgatási és vámtisztviselők kábítószereket csempésztek Németországból Óriási arányú csempészési affért lepleztek le a lengyel-német határon — Letartóztattált a lengyei határőrség parancsnokát Varsó, december 22. A lengyel bűnügyi hatóságok Posen tartományban, a német-lengyel határ mentén szenzációs kémkedési ügyet lepleztek De. Az ügy fővádlottja a lis- sai lengyel határőrség katonai parancsnoka, Siedlecki őrnagy, akit letartóztattak. Felmentették állásától von Rawitsch tartományi tanácsost, a lássad kadctiskola parancsnokát, egy főhadnagyot és több magasrangu vám- tisztviselőt. Végül tegnap a varsói bűnügyi rendőrség által kiküldött biztos égés* sor orvost és bctegápoiiónővért tartózhatott le Poson tartomány különböző városaiban. Az összes letartóztatottak azon vád alatt állanak, hogy tagjai voNak egy nagy illegális kereskedelmi vállalatnak, amely gabonát csempészett ki Lengyelországból a német határon és a gabonáért kábítószereket, főleg morfiumot és kokaint hozott be hatalmas tömegekben német területről. Az a kár, amelyet a lengyel vámpénztár az illegális üzletek lebonyolítása által szenvedett, az eddigi tökéletlen megállapítások szerint több százezret tesz ki. A csempészeknek a nyeresége, akik szabályos kiskereskedelmi szervezetet léptettek életbe a kábítószerek forgalomba hozása céljából, milliós összegeket cr el. Az afférba keveredettek reprezentatív pozíciója miatt a kémkedési ügy egész Lengyelországban a legnagyobb szenzáció erejévaí hat a kisantantkonferencia kapcsán Beigrádban elhangzottak. Nevezetesen erre gondolt Tituleseu, amikor a nagyhatalmakkal szemben egy uj nagyhatalom megalakításának szükségét hangoztatta. A kiea.ntant már eddig is operáit azzal, hogy a kisebbségvédelmi megkötéseknek a nagyhatalmakra való kiterjesztését sürgette. De ezzel a taktikával eddig csak a kisebbségi panaszokkal való népszövetségi eljárás javítását igyekezett elgáncsolni. A kisebbségi kérdés mostani fölvetésében azonban az a nóvum, hogy a fegyverkezési egyenjogúsítás föltételeként már alternatívát állítanak föl s ez alternatíva első helyen már nem a kisebbségjogi megkötések kiterjesztését, hanem fordítva: a kisebbségvédelem teljes eltörlését javallja. A kisebbségek szent joga lenne az ára a kisantant- taktika szerint a fegyverkezési egyenjogusitás^ nak. Ez nem lenne a kisebbségek egyenjogúsítása, hanem a kisebbségi jogok elvételében való egyenjogusitás. A kisantantdiplomácia eme sakkhuzáea inkább derültséget fog kelteni, mintsem, hogy komolyan vegyék. A legjobban jellemzi a kapkodásokat az, hogy éppen azok hozzák sző-^ nyégre — taktikából — a kisebbségi kérdést, * akik eddig mindig csak arra igyekeztek, hogy ez a probléma még szóba sem jöhessen Géniben. Hller és Strasser találkozója a hegyek közölt München, december 22. Hitler és Gregor Strasser a karácsonyi ünnepek alatt találkozni fognak. Müncheni nemzeti szocialista körökből származó hir szerint mindketten kifejezték azt az óhajukat, hogy tisztázzák álláspontjaikat. A találkozó ellenére az illetékesek nem várnak tisztulást és pozitív értelmű kibékülést, ellenkezőleg, az általános vélemény szerint Strasser kompromisszumra hajló beállítottsága élesen össze fog ütközni Hitler radikalizmusával. Strasser néhány nap előtt ismét kifejezte szándékát, hogy végleg visszavonul a politikától és Bajorországban mint gyógyszerész letelepszik— Nyolchavi fogházra Ítélték Beregszász kommunista albiráját. Beregszászi tudósítónk jelenti: A beregszászi kerületi bíróság Petrás Dezső kommunáéba párbtitlkánt, Beregszász alib'ráját izgató beszéde miatt, amelyet egy népgyülésen mondott el, nyolc havi fogházra ítélte el ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény (15) Dúsáig tanár ur bevezetett az osztályba & azzal a nyomatékos figyelmeztetéssel, hogy nemsokára visszajön, de ha lárma lesz — s itt felhúzta a szemöldökét — borzasztó dolgoknak nézhetünk elébe, magunkra hagyott. Eleinte csöndben voltunk s a padokban nagy fészkelő dós közepette mindenki iparkodott jó helyei és jó szomszédot biztosítani magának. De aztán elhelyezkedtünk s mikor egyik perc múlt a mástik után, anélkül, hogy Duszig tanár ur visszajött volna, néhány ei- szántabb és tapasztaltabb városi fickó kilépett a pádból s előbb csak szőrmentén óvatosan, de később mindinkább nekibátorodva s a végén már egészen ripők és szemtelen módon elkezdett minket, már mint Kakas- gyufát. Pulyka tojást és engem kerülgetni. — Évikee! — mondotta az egyik s belevihogott a markába. — Tündérkee!... — viháncolt lábujjhegyre ágaskodva s a tündérek repülését utánozva egy ferdearcu kamasz. — Unokahuug!... — súgta a fülembe az a nagyfülü és nagyszájú, de vézna kölyök, akit már az uccán a lelkem legfenekéig meggy ülői lem. És mert mi csak ültünk ott és pislogtunk egymásra a sötét sarokban, nyakig vörösen a szégyentől és égnek álló hajijai a tehetetlen bosszúságtól, néhány jobb lelkű gyerek kivételével az egész osztály Vérszemet kapott s pokoli orditozással és illetlen mozdulalok- kal ismételve Éviiké nevét, még a leggyávább és legvéznábib kölyök is ott ugrált már és csúfolt minket és gyönyörködött benne, hogy mi a túlerő elöl a sötét sarokba szorítva, megléte mii Ive a pokoli lármától s minden emberi segítségtől távol, szégyenkezünk és szenvedünk. Soha még ennyire megalázót inak és nyomó ralinak nem éreztem magam. önkéntelen ül is körülnézi em, hogy a gonoszságnak és lelki durvaságnak ebben a sátáni támadásában ezámitihatok-e itt segítségre, de mikor az egész testében remegő kis ír fa: Szilárd János Kürtössy Laci, a diplomatikusan semleges Őszi -s a halálsápadt kis szlovák fiú után megpillantottam Elemér kárörvendő, dőlyfös arcát, amint messze elhúzódva mindenkilől és összefont karokkal a Kakasgyufa szoron- gattalását élvezi, kétségbeestem. Hát már ez is? ... — Elemér! — ordítottam. — E—le—mér!... ő nyilván megértette a zajban kétségbeesett kiállásomat, mert Kakasgyufáira mutatva, éles hangon, hogy az egész tébolyult zenebonát tulharsogta, elrikácsolta magát: — Hát, ha olyan nagy legény és az unoka- nővérét Így sértegetik, mért nem üt?!... Ebben a pillanatban Kakasgyufának még talán a hasát is elöntötte a pirosság, felugrott, lekapta a falról a fogast és elkezdett söpörni vele. Amint a fogast a falról egyetlen mozdulattal lékapta és ahogy vele azt a nagyfülü és nagyszájú külvárosi kamaszt orron fröccsen tette s ezáltal nekünk az ellentámadásra a jelt megadta, legjobb formájára emlékeztetett. Pulykatojás a rozoga pad födelét szakította le és azzal csépelt. Már az első suhintásra három gyerek inait ki a folyosóra, vérző száját a zsebkendőbe rejtve, elnyújtott vo- nyi lássál. Én pedig leóldottam a nadrágszijamaf és annak a csattjával korbácsoltam 'ki az alját, aki még szegény kis Lacin, Oszin, azon a jámbor szlovák gyereken és Eleméren kívül a padok alatt megbújva, az osztályban maradt, melynek közepén most megálltaim és Kakasgyufával s Pulykáitojussal büszke pillantást váltva, nagyot fújtam. — Évike? Büdösök! Majd megtanuljátok ti, hogy úri kislányt nem szabad sértegetni! .. Elemér keserű arccal dókán forgott a tábla mögül s a felindulástól — de az sem lehetetlen, hogy az irigységtől — sápadtan beült az egyik padba. Olt úgy tett, mint akit nagyon untat a dolog s egy-egy ásítással fűszerezve, ismét elkezdte az orrát, turkálni. A szegény kis szlovák fin a foltos nadrágjában, de büszkén csillogó szemekkel odakaosázott hozzánk és kezet szorított velünk: — Jó volta! Nagyon derék volta!... Őszi pillanatnyi zavarát gyorsan és leleményesen leküzdve, felkaoagott. — Tudjátok! Nahát?... Azzal eleget téve elismerésének, de nehogy a tanár ur őt is a bűnösök között találja, szemérmetlenül a folyosóra szeleit.. A köve!kezű pillanatban nyílt az ajtó s Duszig tanár ur lépett be rajta. Kakasgyufát és Pulykatojást ki térdepel tette, Elemért és engem lehordoít s azzal biztatott, hogy a folytatása majd otthon következik, a szegény kis szlovák fiúnak pedig, ki bálírán odaállt és még csak meg sem kísérelte, hogy tisztázza miagát, hatalmas . nyak- levest adott. Aztán mentünk haza. NYOLCADIK FEJEZET. Elemér egész utón nem szólt hozzám s látszott rajta, hogy valami nagyon bántja. Tudtam, hogy nem a Duszig tanár ur fenyegetése aggasztja őt, mert egyáltalában nem vette komolyan osztályfőnökünket és kosztad ő gazdánkat: ezt a kimért embert a feleségével és egész háztartásával együtt a kadeti-skolá- hoz vezető ut egyik fölösleges, de elkerülhetetlen lépcsőjének tekintette. Fontos, hogy meg ne bukjon, a többi smafu. Engem azonban Elemér zárkózottsága és félreismerhetetlen duzzogása nagyon bántott. Istenem, Teremtőm, mi lesz a sorsom a Duszig tanár urék házában, ha ö is elpártol tőlem? Ha az is ellenségem lesz, aki egy szobában lakik velem? Ez a gondolat megrendített. Mikor a pattira elé értünk. Elemérhez fór dúltam s leküzdhetetlen őszinteségemmel megkérdeztem: — Mondd, Elemér! Hát bántottalak én téged? ... Elemér meghökkent. Érezte, hogy én most Kakasgyufára célzok és arra a két összekoccanásra, melyben ő nemcsak Kakasgyufával szemben, hanem akaratomon kívül velem szemben is alul maradt. Megszegte a fejét és éles torokhangon igy válaszolt: — Én senkit sem kényszerülhetek arra. hogy a barátom legyen! — Ejnye, Elemér! — mondtam s alig tudtam a könnyeimet leküzdeni. — Hát azt ki váuod tőlem, hogy a te barátságod kedvéért most már mindenkivel összevesszek? Még Kakasgy áfával is, akivel együtt nőttem fel * olyan, mintha a testvérem volna?!... Itt megálltam. S mert hirtelen átgondolva a történteket, hogy az igazság mellettem van, nagyot kiáltottam: — Azért, mert különb legény, mint te vagy? Nem volt helyes a számításom. Én Elemér lelkében a szunnyadó gyengédséget és az emberi őszinteséget akartam egy tízéves gyerek ösztönével felkelteni, de ehelyett éppen az ellenkezője történt: Elemér tét5tői-talpig végignézett rajtam, aztán szeder jós arccal és vérig sértett hiúsággal, sarkon fordult és faképnél hagyott. A következő pillán atban már észbe kaptam, hogy ennek a betegesen gőgös katonagyereknek olyat, hogy nála különb legény is van a világon, nem lett volna szabad mondanom, de akkor már későn volt, Elemér átvágott a másik oldalra és még a hátára is az volt Írva. hogy, velem ebben a földi életben nem óhajt többet érintkezni. Nem tud lám tovább türtőztetni magam. Annyi ‘minden történt velem ma délelőtt, ami a lel'kemet a végsőkig felzaklatta és ide- deimet a szakadásig megfeszítette, hogy ez az ujaibb és valamennyi között a legigazságtalanabb és leghántóbb sértés fel fűka sz'otta bennem a könnyeket s ott, a patika sarkán, mindenki szemelátlára, elővettem a zsebkendőmet s nefcidőlv© egy akácfának, elkezdtem keservesen zokogni. Sokáig sírhattam igy, amikor egyszer csak valaki megsimogatta a fejeimFelnéztem, egy fiatal pap bácsi volt. A fiuk már megmutatták: a mi hitoktatónk. Szép, magas szőke ember volt. a jóságnak és a szeretetnek örök derűjével az arcán s mély emberi érteimmel a világos és szüntelenül csodálkozni látszó szemében. — Miért sírsz, kisfiú? — kérdezte lágyan. Meg remegtem. Mióta a város küszöbét átléptem, ez volt a hozzám intézett első emberi hang. Hirtelen elkaptam a kezét és könnytől ma- szatos arcomhoz erősen odaszoritva, megcsókoltam. De nem tudtam felelni. Meg aztán mit is felelteim volna? Hogy azért sírok, mert az apáca nénitől kezdve a tanár űrig s a vásott kölykeken keresz’ül E’eméríg mindenki igazságtalanul bánt voll velem? Igen: igazságtalanul, mert miattuk és ártatlanul még azt a szegény kis szlovák gyereket is nyakon vágták ... de várjon szabad-e igy. nyersen és tekintet nélkül a tiszteletreméltó személyekre, egv pap bácsinak mindezt megmondani? ... Persze.' hogy, nem szabad. Még csak az kéne.
