Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-21 / 290. (3103.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-vai több Effyes ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Ké.

A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja

Szerkesztőség: Prágai!,, Panská ulice 12, II, emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. Ili , emelet Telefon: 34184.

8ŰRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRRHR

Frízek Elollundlálian és magyarok Csehszlovákban

Irta: ALMÁSY MIHÁLY

Benes,' amikor a szenátus külügyi bizottságában legutóbb a kisebbségi kérdésről nyilatkozott, egyik népszövetségi élményét beszálló el. Hollandia delegátusa a kisebbségi eljárás megjavítása mellett foglalt állást, ami persze nem nyerte meg a csehszlovák külügyminiszter legmagasabb tetszését. Egy cédulát nyújtott át ezéirt a holland diplomatának ezzel a tömör kérdéssel: „És mi van a hollandiai frízekkel?“ Hollandia delegátusa beszéde során ugyanis arra hivatkozott, hogy az ő hazájában kisebbségek nincsenek és Be- nes olymódon igyekezett rácáfolni erre az állítására. Csehszlovákia kitűnő külügyminisztere, legalább félhivatalos lapjának közlése szerint, több részletet nem beszólt el az esetről és különösen nem számolt be arról, hogy a hollandus milyen képet vágott e tréfának szánt megjegyzéshez.

Az eset nagyon jellemző és ezért huzzuk elő jegyzeteink halmazából. Jellemző azért, mert-kiviláglik belőle, hegy az általában fanyar embernek isimert Be nősben is van egy humoros véna és mert feltárja előttünk, hogy a külügyminiszter ur milyen érvekkel szokott a külföldön a kisebbségi jog reformja ellen hangulatot kelteni. Igaz ugyan, hogy humorának bántó éle van és hogy intrikái nem mindig érik el céljukat.

Élénken el tudjuk képzelni, hogy Németalföld népszövetségi delegátusa műt érzett bensőjében, amikor Benes céduláját elolvasta. Hollandia azóta, amióta a spanyol igát lerázta magáról, kiterjedésben — gyarmatai né leül — kicsiny, de tradíciókban nagy ország, amelynek minden fia és leánya büszke hazájának mailtjára és nemzetközi tekintélyére. Egységes nemzet ez, annak érzi és tudja magát, elszakadási törekvéseik ismeretlenek nála és egészséges nacionalizmusának egyetlen fájó -sebe mindössze talán az, hogy az ugyanazt a nyelvet beszélő és csupán vallási tekintetben különböző flamandok a szomszédos Belgiumban a franciákkal és a vallonokkal szemben még mindig nem tudták a teljes egyenjoguságot ki v Ívni. Ennek az országnak keleti részében, a német határ mentén van egy vidék, ahol a friz nyelvjárást beszélik az emberek, éppen úgy, mint a határ túlsó oldalán. Nyelvészeti szempontból ugyan lehetne vitatkozni arról, hogy ez a friz idióma külön nyelv-e, vagy pedig csak egyik nyelvjárása a német, esetleg a holland irodalmi nyelvnek és az előbbi álláspont védelmezői arra hivatkozhatnak, hogy frízül irt könyvek és újságok valóban megjelennek, bár ez sem perdöntő, mert hiszen példának okáért a dob- sinái bulénerek tájszólásában kiadott könyveket is ismerünk és mégsem mernék azt állítani, hogy van egy külön büléner irodalmi nyelv, külön buléner nemzet és külön bulé- ner nemzeti kérdés. Bizonyos azonban az, hogy a friz idióma igen közel áll úgy a holland, mint a német nyelvhez, amelyek szintén igen közeli rokonai egymásnak és csak a történelem játéka, hogy külön irodalmi nyelvvé fejlődtek ki. Friz nemzeti érzés nincsen, vagy csak igen kicsiny körben nyilatkozik meg és abból, hogy a Németországban és Hollandiában élő frízek az utóbbi időben erősebben ragaszkodnak tájszólásukhoz, sőt hébe-korba közös kongresszusokat is tartanak, még távolról sem következik az, mintha a hollandusoktól és németektől különböző nemzetet akarnának alkotni külön politikai célokkal.

Benes, mint a csehek általában, csaknem kizárólag nyelvi egységnek tekinti a nemzetet. A német romantika, amely ugyanígy gondolkodott, egyetlen egy népnek nemzetszemléletét sem befolyásolja oly erősen, mint a csehekét. A németek maguk is szakítanak’ vele, Csehszlovákiában azonban, amint az a legutolsó népszámlálás alkalmából kiadott végrehajtási utasitágból is kitűnik, általában mindenkit, akinek anyanyelve a „csehszlovák! hyelv, a „csehszlovák" nemzet tagjának tekintenek. Minthogy pedig a frízek otthonukban nem a német, illetőleg holland iroA belgrádi iiintantkonfereicln elmaradt a reviii@l@n®s iiiiiisiládt ,

A románok nem foglalnak állást Olaszország elfen — átdolgozlak a kisantant'' alapszabályait — Állandó „tanács"—1 megbeszélések tegnap este wéset érlek

Belgrád, december 20. Tegnap este hél órakor a kisanlant-koníferencia tárgyalásairól a következő hivatalos kommünikét adták ki:

„ December 18-án és 19-én folyt le a kis- aniamt külügyminisztereinek konferenciája, i Három ülésen megtárgyalták az általános politikai helyzetet. Mindhárom külügyminiszter valamennyi kérdésben kivétel, nélkül a teljes egyetértésüket állapíthatta meg és pedig nemcsak az álláspontot illetőleg, amelyet az adott pillanat megkíván, hanem az elhatározásokat illetően is, amelyeket a jövő fog megkívánni. Ez alkalomból különös tanulmány tárgyává tették & leszerelés problémáját

úgy az eddigi eredmények, mint pedig az 1933 januárjában Genfben újból megkezdendő munka kérdésében való eljárást illetően- Ugyancsak egybehangzó megállapodásra jutottak a kisantant külügyminiszterei a keleti jóvátétel s a haditartozások programjára nézve. Mivel a jövőben is a béke és a barátság politikáját óhajtják folytatni minden nemzettel kivétel nélkül, amilyen politikát tizenkét éven keresztül folytattak sikerdalmi nyelvet beszélik, Benes nem is tekinti őket a hollandi, illetőleg német nemzetihez tartozónak. Nyugateurópai ember ezt a gondolatmenetet nem érti meg. A francia forradalom hatása alatt ott a nemzetet nem nyelvi, hanem politikai közösségnek tartják, amelyet a közös államiság vagy annak vágya alakított ki. Franciaországban a viszonyok alapos ismerői szerint tizenhét különböző nyelven beszélnek az emberek. Északon a langue döui. délen a langue d‘oc dívik, azonkívül beszélnek ott provonceul, katalánul, baszkul, bretonul, flamandul, auvergnacul, németül, olaszul és Isten tudja, hogy még micsoda más nyelveken. De azért a francia hazájának e különböző nyelveken beszélő lakosait mégis a francia nemzet tagjainak tekinti és egyszerűen a szemébe nevetne annak, aki azt állítaná, hogy az Auvergnacból származó Laval az auvergnac nemzeti kisebbséghez tartozik. Holland diplomatánk is bizonyára igy gondolkodott és aligha fogadta el a Benes cédul- kájára jegyzett érvet. Attól, hogy valaki a családi körben a holland nyelvhez közelálló friz tájszólást beszéli, még mindig hűséges fia lehet a holland nemzetnek. Legalább úgy, mint ahogy a keleti szlovákokat, akik egymás között ,.po naSemu“ bútorainak, magukat nem is szlovákoknak, hanem szlovákoknak nevezik és — amint azt legutóbb a Szmrecsányi Géza könyvéiben közzétett próbák mutatják. — tájszólásukat irodaimilag is művelik, a csehszlovák hivatalos felfogás a csehszlovák, illetőleg a szlovák nemzet tagjainak tekinti.

De még ha a friz nép a hollandustól különböző nemzethez is tartoznék, még akkor is azt kellene kérdeznünk, hogy mi köze ennek a kisebbségi eljárás reformjához? A Benes szellemi vezetése alatt működő kisebbségellenes blokk ezt a reformot mindig ahhoz a föltételhez köti, hogy a kisebbségi védelmet azokra az államokra is ki kell terjeszteni, amelyek kisebbségi szerződéseket nem irtaik alá, tehát a nagyhatalmakra is. El kell ismerni, hogy ez igen ügyes sakkhuzás volt. mert a nagyhatalmakban és más, szerződésileg nem kötelezett államokban bizonyos félelmet ébreszt a kisebbségi mozgalommal szemben.

1 rel, a kisantant külügyminiszterei arra a meggyőződésre jutottak, hogy ma általános érdeket jelent a három kisantant-áilam szorosabb együttműködése valamennyi politikai és gazdasági ügyben, szükség van kitartó és lankadatlan működésűkre a középeuiópai béke megorganizáláisa céljából. A kisantamt- külügyminiszterek továbbá azt a nézetet vallják, hogy

a kisaníaait kibővített missziójának sikeres betöltése végett úgy kell a kisantantot megszervezni, ahogy azt a mai feladatok kívánják. Ebből a célból a három miniszter elhatározta, hogy tökéletesebbé teszi a kisantant szervezetét a kisantant eddigi alapszabályainak kiegészitéséveL 3Iegala- kitolták a kisantant tanácsát, amely a három külügyminiszterből áll, ez lesz a három érdekelt állam érdekvédelmének állandó orgánuma. Ez a tanács szabályszerű időközökben fog ülésezni és pedig évente lega’ább háromszor és meg fogja tárgyalni a külügyi politika sürgős kérdéseit, továbbá azokat a kérdéseket, melyek a három államot érdeklik -föltéve, hogy kölcsönös kapcsolatokról van szó. Azonkívül

Ezek az államok attól félnek, hogy ha egy szép napon nekik a kisebbségvédelmi szerződést kellene aláirniok, azok az emberek, akik otthonukban az állam nyelvétől különböző nyelvet beszélnek, a kisebbségi jogok birtokában politikai jogokat is követelnének, államot akarnának alkotni az államiban, esetleg el szik adási törekvések szolgálatába állnának stib. stb- A kisebbségi védelem kiterjesztésének. általánosításának, generalizálásának igen szépen és nemesen hangzó jelszava mögött tehát egy megfélemlitési kísérlet lappang, amelynek célja az, hogy a nyugati államokat a kisebbségi reformtól elriassza. Benes szellemeiRkedésének célja is az volt, hogy Hollandiának virágnyelven tudomására adja: ne támogasd a kisebbségeket, mert eljöhet az a nap, amikor neked is keserű órákat szerezhet ez a kérdés és amikor a ír izek tőled is kisebbségi jogokat követelhetnek.

Pedig Hollandiának egyáltalában nincs oka, hogy féljen a kisebbségi mozgalomtól. Ez a mozgalom Európának csak azokat a részeit érinti, amelyeket Masaryk a -kis népek zónájának" nevezett. Ezen a területen azért fejlődött ki és éleződött ki a nemzetiségi kérdés, mivel az osztrák, orosz és török birodalmak nem tudták a területükön élő különböző népeket ugyanazzal az erős állami és nemzeti öntudattal átitatni, amint az például Franciaországban már a királyságnak, de még inkább a köztársaságnak majdnem hiánytalanul sikerült. A nemzet és nemzetiség ellentéte ismeretlen a nyugati államokban, (Franciaországban a „oaHonalité" egyszerűen az államipolgárságot jelenti), ellenben a legteljesebb mértékben érvényesül a Trieszt—Hel- singfors vonaltól keletre fekvő területeken, ahol a világháború utáni fejlődés még jobban kimélyitette azzal, hogy államalkotó nemzetek egyes részeit nemzetiségekké, kisebbségekké tette. A kisebbségek védelmére csak ezen a területen van szükség és nézetünk szerint őrültség volna azt a nyugaton is meghonosítani. Már pedig a generalizálás azt jelentené, hogy a minoritások védelmét nemcsak Európa nyugati hatalmaira, hanem Amerikára és az egész világTa is ki kellene

létrehozzák a kisantant állandó titkárságát,

amely elő fogja készíteni a tanács munkáját, szakadatlanul figyelni fogja a három ' kisantant-állam gazdasági és politikai együttműködését úgy egymás között, mint pedig Középeurópa többi államai közölt és végül anyagot fog gyűjteni az általános kül- és kereskedelmi politikára nézve. A kisantant: tanácsának legközelebbi ülése 1933 január-, jában lesz Genfben-"

Ezt a kommünikét Jeftic jugoszláv külügyminiszter olvasta föl az újságírók előtt, Benes és Titutescu külügyminiszterek je’en- létében. A három kül ügy miniszter minden további nyilatkozat mellőzésével becsuzott el az újságíróktól. Flieder csehszlovák követ este vacsorát adott a kisantant három külügyminisztere tiszteltére azután Benes Budapesten keresztül Prágába utazott.

E'maradt a sseirSciS

Belgrád, december 20, Diplomáciai körökben sok magyarázatra ad okot a kisantant- konferenciáról kiadott hivatalos kommüniké. Az eredeti elgondolás szerint ugyanis a háterjeszteni, noha nagyon jól tudjuk, hogy Amerikában csak fajkérdés van, ellenben nincs minoritás! probléma a szó közép- és keleteurópai értelmében, mert azok az emberek, akik átkelnek az Óceánon és Amerikáiba vándorolnak, nem akarják eddigi nemzetiségüket fenntartani, hanem bele akarnak olvadni az amerikai nemzetbe, tehát hiányzik náluk a nemzetiség alapvető eleme: az akarat.

A józan ész a leghatározottabban tiltakozik tehát az ellen, hogy a nyugati tájszólásokat és a keleti nemzetiségi érzelmeket azonosítsuk és egyformán kezeljük. Hasonlítsuk ösz- sze a frízek helyzetét Hollandiában és a ma-! gyúrókét Csehszlovákiában. Emilt egymillió magyar él, amott mindössze néhány ezer frízül beszélő ember. A csehszlovákiai magyarok 1918 előtt ezer éven át megszakítás nélkül államalkotó nemzet voltak, a frízeknek állami szervezetük sohasem volt, legfeljebb törzsi. Azoknak nyelve semmiféle közös vonást nem mutat fel a cseh és a szlovák nyelvvel, irodalmuk hatalmas és nemzeti kultúrájuk rendkívül fejlett, ezeknek tájszólása ellenben közeli rokona a holland államnyelvnek, irodalmuk néhány kötetből áll és sajátos nemzeti kulíurájuk egyáltalában nincsen, Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarsága magyarországbeli fajíestvéreiével földrajzilag összefüggő területen lakik, a frízeknek sehol sincs önálló országuk. És ami a legfontosabb, a magyarságnak erős és büszke nemzeti öntudata van, amely a frízek túlnyomó többségénél teljesen hiányzik. Amikor évekkel ezelőtt szláv részről azt szorgalmazták, hogy a kisebbségi kongresszus a németországi frízeket is vegye fel kötelékébe, a kongresszus tanulmányozta e kérdést és arra az eredményre jutott, hogy abból a mintegy tízezer emberből, aki a német statisztika szerint frízül is beszél, alig néhány száz vesz részt a friz politikai mozgalomban, a többi ellenben tudni sem akar róla. A hollandiai frízek külön politikai szereplési törekvéseiről pedig soha nem hallottunk. Ne akarja tehát Beens a szlovenszkói és ruszinszkói magyarságot a frízekkel egy kalap alá venni 1