Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-21 / 290. (3103.) szám
rPPAGAI/V^ACrtíARHIRLAK 2 1932 december 21 szerda, imfad: ,íi* rom k ül ügy mini-sz tér nianifesr tá,ci óban tiltakozott volna a békorevizióra szolgáló török* vések elleu. Ebből az eredeti elgondolásból azonban semmi sem valósult meg. Ti túlesem már tegnapelőtt kijelentette, hogy Románia semmiféle olyan határozatot nem fogadhat eJ, amelynek éle kifejezetten Olaszország ellen irányul Már pedig a kisantant nyílt antirevizionista fellépése az amugyis feszült olasz-jugoszláv viszony folytán elsősorban Olaszország címére küldött hadüzenet lett volna. Benes viszont a leszerelési konferencia eddigi eredményeire vajtó tekintettel a legmesszebb menő tartózkodást ajánlotta minden élesebb hangú deklarációtól. Ilyen módon az eredeti álláspont egyre jobban elhalványult és a nyomatékos mamiiesztummak szánt befejező nyilatkozatban ez már nem is jutott érvényre. Benes két és fél órán át ismertette a külügyminiszterek előtt a nemzetközi helyzetet Nyilván ennek az ismertetésnek hatása alatt jutott el a konferencia egészen máshová, mint ahová két héttel ezelőtt törekedett FáriíS. december 20- A Temps cimü lap a attsantantko® ferenciá vai kapcsolatban többek között ezeket írja: Egy idő óta Középeurópában igen nyomott a hangulat. Bizonyos erőfeszítések történteik, hogy Romániát elválasszák a kisaotauttól és hagyományos ibaráti kapcsolataitól. Lengyelország maga- iga-tá sóban is Beck külügym i n i sztersége óta ^/zonyos ingadozás mutatkozik. A helyzet 'i^fnoly és a jövő úgy lehet meglepetéseket tartogat a köziépeurópai politika számára. Bsnss utalása Magyarországon át Hoover Javaslatot tesz az adósságrendezésre Az einüki üzenet - Roosevelt nem kíván együttműködni Hooverrel Washington, december 20. Hoover köztársasági elnök tegnap végre elküldte a kongresszusnak az adósságkérdésről szóló rendkívüli üzenetét. Hoover a leirat elején fölsorolja azoknak a nemzeteknek a nevét, amelyek december 15-én törlesztettek és azokét, amelyek a törlesztést elmulasztották. Ez utóbbiaknál azonban hozzá fűzi, hogy egyes nemzetek valóban fizetésképtelenek voltak és nem törleszthették. A továbbiak folyamán Hoover az európai fegyverkezésről beszél és megállapítja, hogy e fegyverkezés miatt az Egyesült Államok kormánya kénytelen volt nagyobb összegeket költeni saját fegyverkezésére, mint a háború előtt. Az Egyesült Államok lakossága az egy éves moratóriummal nagyobb áldozatot vállalt magára, mint a háború befejezése óta Németország kivé-1 telével bármely más nemzet Hoover kereken visszautasítja az adósságok antiUálására irányuló törekvést A köztársasági elnök a továbbiak folyamán a következő javaslatot tette a kongresszusnak az adósságkérdés végleges megoldására: 1. Amerikának komolyan foglalkoznia kell a problémával 2. Fontos, hogy az előkészítő rendszabályokat azonnal foganatosítsák. 3. Megfelelő szervet kell teremteni az adósságkérdéssel való foglalkozásra. 4. Az uj szervezet néhány képviselőjét azonnal ki kell választani a világgazdasági konferencia előkészítésére, továbbá arra, hogy tárgyaljon az európai nemzetekkel. 5. Az adósságrendező és világgazdasági konferenciát március 4.-e előtt nem szabad befejezni. A legújabb jelentések szerint Roosevelt, az uj köztársasági elnök nem akar állást foglalni Hoover üzenetéhez. Az uj elnökhöz közel álló körök kijelentették, hogy Roosevelt nem akar Hooverrel együttműködni. ^BCCBBPWJ——— ..... . imi » miiHK in1 ff fi i if iért nem kapta winsa a fusiiüsiifí i katolikus magyarság ai ungvári folt katolikus magyar gimnázium®! Direr miirsiter vá asia Hokky képviselő és társai interpe láciéjára a Drughet-alap.tásu ungvári katolikus magyar gimnázium visszaadása tárgyában 1 Budapest, december 20- (Budapesti szerkesztőségünk teteiönjeiéintése.) Benes Belgrádiból jövet Szabadkán át a belgrád-budapesti gyorsvonattal hajnaliban a nyugati pályaudvarra érkezett- Benes fogadtatására a pályaudvaron a csehszlovák követség tisztviselői jelentek meg, élükön Pallier budapesti csehszlovák követtel. A gyors háromnegyed órai késéssel háromnegyed 7 órakor érkezett meg a pályaudvarra. A különkocsi ablakainak függönyei le voltak bocsátva. Benes még aludt, úgy hogy a követ sem látogathatta meg. A különkocsit rákapcsolták a .prágai gyorsra, amely menetrend szerüleg háromnegyed 8 órakor indult, ed BudapestrőlPrága, december 20. Hokky Károly, a keresztény szocialista párt ruszinszkói nemzet- gyűlési képviselje és társai hónapokkal ezelőtt interpellációt nyújtottak be az iskolaügyi miniszterhez a volt ungvári katolikus magyar gimnázium visszaadása tárgyában, amelyet az államfordulat után megfosztották katolikus s magyar jellegétől és csehszlovák tannyelvű középiskolává szerveztek át. Áz interpellációra Dérer iskola ügyi miniszter most adott választ, amely iskolapéldája a miniszterektől megszokott dodonai válaszoknak. A válasz igy szól: — Amikor a Csehszlovák köztársaság á1 falni iskolaügyi kormányzata Podkarpatszka Rusz iskoláit saját kezelésébe vette, az időben Uzshorodon magyar tannyelvű „királyi katolikus főgymnásium“ volt. Emez intézet nem az uzshorodi katolikus magyarság által tartatott fenn s a volt magyar vallás, és Influenza i-^ torokgyulladás Ss meghűlés ellen véd a J&mfía0ÍÍi0 JjOcR) PASZTILLA közoktatásügyi minisztérium azzal mint állami intézettel rendelkezhetett. Más tannyelvű középiskola Podkarpatszka R-uszban nem létezett, jóllehet emez ország lakosságának nagy többsége nem volt magyar nemzetiségű. Ez okból egész természetes volt az iskola- és nemzetmüvelődésügyi minisztérium uzshorodi referátumának amaz intézkedése, amellyel nevezett intézetbe tannyelvként a podkarpatszka-ruszi nyelvet vezette be. A padkarpatszka-ruszi magyar nyelvű lakosság gyermekei számára a berehovői állami reálgymnázium valamennyi oszlá’ya mellett magyar párhuzamos osztályok létesütettek. — A tanulóifjúságnak a polgári iskolákból a középiskolákra való átlépése az iskola- ős nemzetmüvelődésügyi minisztériumnak a „Vestnik ministerstva skolstvi a národni 03vety“ 1930. évfolyama 171. oldalán közzétett 1930. április 29-i 164.222—29-11. sz rendelvényével a megelőző állapothoz képest szabadelvűbben rendeztetek Abból a többi között kitűnik, ho?y a polgári iskolai tanulónak a középiskolai tanulmányokra való rátermettségére vonatkozó bírálatot nem csupán a po’gári iskola igazgatója, hanem a tanuló utolsó bizonyítványát véve tekintetbe a tanítói értekezlet adja meg s hogy a középiskolai felvételi vizsgákon nyújtott köny- nyebbitések a tanuló megelőző előmenetele szerint igazodnak. Vájjon s mi’y mértékig nem vétetett számba az említett rendelvény, ez csupán konkrét esetek beje1 öntése után volna megáll api iható. — Praha, 1932. november 18-án- — Az iskola- és nemzetmüve* lődésügyi miniszter: Dr. Dérer s. k. — A japán hadsereg mandzsu ri<ai veszteséglistája. A japán hadügyminisztérium most adta ki a veszteség!istát a Mandzsúriában lefolyt harcok alkalmából. A jelentés szerint idáig a japán hadsereg 1161 halottat és 2461 sebesültet vesztett. (13) De miért nézett akkor gúnyosan az urára a tanár néni? Szemtelenség! Ezért belelövök a kontyába a csúzlival, mint a Mari bácsinak, akiről eszem v jutott Évike s mikor megpillantottam a iiuénabozótot, majd rögtön utána a főuoca porfeiiegében eltünedező hin.tó- kat, amint egy-egy sikátoron befordulva boldog gyerekségemel viszik zárdába, gimnáziumiba s egyéb ismeretlen célok felé, átkaroltam a párnát s arcomat jól beletemetve, osendeskén elsírtam magam. — Ne bőgj! — szólalt meg Elemér a másik ágyban. Sötét volt. Az ember a sötétben mindig őszintébb, mint világoson 'és már nem szegyei tem, hogy sírok. Az sem bántott már, hogy Elemér keményebb gyerek és minden valószínűség szerint tapasztaltabb férfiú, mint ón vagyok s csak azt csodáltam, hogy neki nincs miért és kiért sírnia. Hát neki nincs anyja? Nincs Évikéje? Kertje, málnabozóija, ifjúsága?... . Meg is kérdeztem, hangosakat szirva az orromon: — Mondd! Hát te nem szereted az édesanyád ? — Dehogy is nem! — csattant fel sértődötten Elemér — Tavaly ilyenkor éppen eleget bőgtem utána. — Tavaly? — csodálkoztam. — Hiszen te is elsőbe mégy! — Másodszor! — hangzott halkabban a másik ágyból. — Hogyhogy? — Uvy, hogy a Cicero, megbuktatott! — Milyen Cicero? — .Hát a latin tanár! Most már mindent értettem S kezdtem Elemérre nagyobb tisztelettel nézni. ö folytatta: Érted már. mért vagyok koszton a Buszig tanár uréknál? . Azért, hogy meg.ne bukjak!... Kis Idő múlva hozzátette: Figyelmeztetlek, te se tanulj! Aki tanárnál van koszion, az nem bukik. Ha akkora ökör, mint az apám generálisa, még akkor se bukik! — Különben is, — folytatta és halllotam a mozgásáról, hogy befordul — én csak a ne- i gyediikig veszem igénybe a Duszig tanár ur szívességét, aztán pá, megyek a kadetisho- lába. Szervusz! Arra a kérdésemre, hogy huszár lesz-e, vagy csak pocsoiyakerülő, már nem felelt Késő éjszaka temetett, amikor sebesen haladó Martok dübörgését halottam a ház előtt s ismét elbőgtem magam. Az volt az érzésem, hogy az öregek a Koronából most mennek haza. Néhány fülledt és sükedt perc utón azt is hallottam, hogy valaki gyalog baktat az uc- cán és rekedten dalod: Azért, hogy én korhely vagyok, Ne bántsatok engomet... Lehet, hogy már nagyon álmos voltam, lehet, hogy csak képzelődtem, de én ebben a rezes dalolásban a Hudaosek tanár ur hangját véltem felismerni... HETEDIK FEJEZET. MA nap reggel a szobánk nagy botrány színhelye volt Veni Sanctere keltett mennünk, de sehol sem találtuk az ünneplő ruhánkat. Mire bejött a tanár néni és felnyitotta a szekrényeket Nekem aizt mondta, hogy ez bérestempó Elemérnek azt mondta, hogy bizonyára a kaszárnyáiban tanulta ezt a förtelmes dtaznóságot aztán minden alsónadrágot külön háromszor földhöz vágva, rendet csinált a két szekrényben, amit — Elemér utólagos megjegyzése szerint — tegnap délután sokkal kisebb lármával é»s kevesebb sértegetéssel is megtelhetett volna. Hozzá sem nyúltam a reggelihez. Elemér már tudta az utat s igy szerencsésen odaérkeztünk a gimnázium élé. Ott már ángy volt a sokad atom s 'én az Öregebb diákok, igy különösem a nyolcadikosok tö’cséresen szabott hoüsziinadrágján és vad regényes nyakkendőjén nem győztem a számat tátani, Olyat m láttam, akinek a frizurája vastag fürtökben lógott kti a szalma- kalapja alól és majdnem a vádlót verte, míg a most ütköző bajuszával és kecskeezakálLá- vai megszólalásig utánozta a „talpra magyart “. A „talpra magyar" ugyanis ott lógott az irodában a faion, édesapám asztala fölött s annak a bácsinak, aki a jobb kezét esküre emelve valamit mondott éppen, tökéletesen ilyen ritkás bajusza és szakálla volt. Tölcsőres nadrág nélkül persze. A pedellus ott állott a kapuban s rajtam igen gyanakodva nézett végig. Majd magához intette Elemért s megkérdezte tőle, hogy honnan jötlem, ki vagyok ós mii az édesapám? Mikor kérdéseire kielégítő feleletet kapott s arról iis értesült, hogy Duszig tanár urnák vagyok a kosztosa, megelégedetten fel- kaoagott: — Na, ott .majd megtanítják keztyübe dudálni a fiatal urat!... Mindezt Elemér mondotta el nekem a lépcsőn, amikor már felfelé haladtunk a füísii- keti'tő ordításban s azt is hozzáfűzte, hogy a pedellust, illetőleg a Sámuelt — mert igy hívták a derék férfiút — nem kell komolyan venni, öt hatosért úgy hallgat, mintha meg- némult volna és egy forintért az öreganyja üdvösségére is megesküszik. Mint ellocsogta, igen fontos ez a tulajdonsága olyan esetekben, amikor egy-egy nagyobb verekedésről kell neki a 'konferencia előtt tanúvallomást tennie, vagy amikor őt bízzák meg, hogy szemmel tartsa és ellenőrizze a ledu'yizott diákokat. Elemiéi’ végül is, leszűrve a tanulságokat, ezt a tanácsot adta: — írd meg azonnal a faterodnak, hogy a Sámuel két forintba kerül, az egy ikon veszünk gumipuskát meg csokoládét, a másikat meg add oda neki. Aztán a fel s alá rohangászó s egvimást hangos örömkiálfásokkal üdvözítő diákoktól lökdösvo és szorongatva, benyitottunk az első emeleten az első osztályba, ahol a sok vidám városi kölyök elől egy sötét sarokba behúzódva, égnek álló vörös hajjal, villogó szemmel és lángoló szép! ők kel megpillantottam Kakasgyufát és Pulyka tojást. A kis gyámoltalan Kürtössy Laci is ott ózalgott körülöttünk szerényen s lehetőleg minden feltűnést elkerülve, mint egy felesleges vessző vagy pont a papiroson. Őszi már javában társal- gott, mintha mindig itt lett volna. Frédi otthon maradt, mint később megtudtam, még most sem tudta a mÖ-betüt kimondani. Mikor mi, a régi halálos ellenségeik, mármint Pulykatojás, Kakasigyufa és én megpillantottuk egymást ebben a zavaros és nekünk annyira idegen környezetben, nem tudtuk az örömünket és a meghatottságunkat palástolni. Mi most egymás számára nem hadban álló ellenfelek voltunk, hanem egy-egy ismerősen csengő hang, mely minket a gondtalan gyerekség letűnt világából ide elkísért g itt, a minden kedély nélkül való, sivár városi lármában, a virágoskertek, a rétek, a hegyek, a nádasok és az erdők szabad ós szel- lős világára emlékeztetett. Abban a pillanatban, amikor fél szegen megöleltük egymást, világosan éreztem, hogy Kakasgyufávai és Pulyka to jással soha többé nem fogok verekedni. Melléjük bújtam a sötét sarokba s a tele- toro'kkal ordító városi kölykök rajcsurozását mozdulatlanul szemlélve, úgy összehúztam magáim, minit mikor .a eündisznó kutyaugatás ellen védekezik. Ezalatt Elemér leült az egyik padba s anélkül, hogy bárkit is megszólításra méltatott volna, piszkálni kezdte az orrát. Aztán ebbe is beleunt, majd ellentmondást nem tűrő mozdulatokkal utat csinált magának a kavargó tömegben és hozzánk léptetett. Ott szét ve tett lábakkal megállt, aztán Kakasgyufára meg Pulyka tojásra mutatva, de hozzám intézve szavait, megkérdezte: — Kik ezek? Az a hang, ahogy ezt megkérdezte s az a mozdulat, ahogy Kakasgyufára és Pulykatojásra műtatotit, még tán az öreg Ragya meztelen rajkóit is felbőszítette volna s én rémülten láttam, hogy Kakasgyufának már a nyaka is vörösöd ni kezd. Hogy elejét vegyem a nagyobb botránynak, közbe vetet leim -magam és darálva mondtam: — Tudod, Elemér, kérlek, a Hajagos-üiuk, az édesapjuk a szomszédban lakik és földbirtokos ... — Mindjárt láttam, hogy úri fiuk vagytok, — bólintott megelégedetten Elemér s nyújtotta a kezét Kakasgymának. — Szervusz!,.. Most olyan dolog történt, amire magam sem számítottam. Kakasgyufa, ahelyett, hogy kezet adott volna Elemérnek, hátat, fordított neki s foghegyről megkérdezte: . — És ez kicsoda? Elemér megingott. De még mielőtt bármit is tehetett volna, nyílt az ajtó és Duszig tarár ur lépett be rajta. Ő volt a mii osztályfőnökünk. Kifogástalan zsakettjén és gondosan fésült bajuszán kívül a Veni Sauncle ünnepélyes alkalmára fehér keztyüt is viselt. Elemér tenyere a levegőben maradt s olyan csend lett, mintha viz aki merültünk volna. ÁRNY AK A VERŐFÉNYBEN íxeoény ír fa: Szilárd János
