Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-18 / 288. (3101.) szám

6

^IWímMa^ARHIRIiAIí

1932 december 18, vasárnap.

MIKULA KAPITÁNY

írta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest)

Az öregur már régen a eirban pihenget, nem 5g tudom, hogy vetődött moet föl az emlékezetemben.

Alaosonytermetü, zömök, őez ember volt, mikor megismertem, jó harminc-egynéhány év előtt, már lehetett úgy hetvenéves. Negyvennyolcas kapitány volt, Görgei seregében; hogy a harcokban milyen szerepet játszott, azt nehéz volt kivenni elbeszéléseiből, mert hol a tábornok parancsőrtisztjeként szerepelt, hol századot vezényelt, hol a hadügyminisztériumban szolgált, aszerint, amint az elbeszélés hozta magával, utolsó évéiben bizony már megesett vele, hogy egy és ugyanabban a kalandban egyszerre szerepelt két-háromféle minőségben is. De azért nem volt Háry János, nem túlozta sem a saját élményeit, sem a szerepeit az eseményekben, nem akart rendkívüli hősnek föltűnni, a szerep, amibe beállította magát, a derék, vitéz katona szerepe volt, aki mindig becsülettel elvégezte a dolgát. Rosszmájú emberek meggyanúsították, hogy soha nem is volt katona, de ő ezt meg tudta cáfolni mindig nála levő honvédigazolványával. Különben is, kapta a csekély honvédnyugdijat s emellett egy kis hivatalból éldegélt, ahol néha előfordult, hogy német, angol, francia levelet kellett irnl. Mikula kapitány ugyanis 48 után évekig élt külföldön, mint emigráns és jól megtanulta az említett nyelveket. Volt néhány apró szokása, ami csak jélnevelt, jómódban élt embereknek szokott. lenni, de ő nem szeretett régi, jobb napjairól beszélni. Béketürőn viselte szegényes sorsát, nem panaszkodott.

A kis hivatalban, ahol dolgozott, rajta kívül csupa fiatal emberek voltak, akiknek szintén sohasem volt pénzük, egyébként élték az akkori kis hivatalnokok vidám, bohémkedő életét. Az öreggel jóban voltak, a bogarait kímélték, háta mögött kedélyes vicceket csináltak rá, néha adtak neki egy pár hatost kölcsön, amit elsején mindig pontosan visszaadott, a noteszébe bejegyzett adatok szerint. Mert az bizony sokszor megesett Mikula kapitánnyal, hogy nem volt egy krajcárja se és egyedüli fényűzését, a portó rikószivart is csak kölcsönpénzből tudta kielégíteni.

Reggel bejött a hivatalba, azonnal leült az íróasztalhoz, szépen elrendezte a tintatartót, tollakat, ceruzákat. Sok hivatalos dolga nem volt, de amit- adtak neki, azt pontosan, tisztán elvégezte. Ha nem volt dolga, akkor újságot olvasott és közben hallgatta a fiuk beszélgetését. Ezek a beszélgetések fendszerint nők körül forogtak. Azt lehetett volna hinni, hogy mind csupa, szemenszedett. nőcsábitók vannak ebben a hivatalban, a kopottruháju fiuk közül nem volt nap, hogy valamelyik ne tudott volna valami csodaszép é6 csoda-előkelő hölggyel átélt kalandot mesélni. Aki ezeket hitte, az egyedül csak Mikula kapitány volt. Csak az ő számára találták is ki, sokszor hosszas megbeszélések alapján, mert némelyik kaland sorozatos volt, hetekig tartott, különféle változatokkal és sorjában többen is vettek benne részt. A kapitány maga is biztatta őket, néha megkérdezte:

— No, mi van azzal a szőkével? Megvan még?

Mikor a fiuk a 6ok fecsegés után végre munkához láttak, Mikula kapitány is nekidölt az íróasztalnak és szorgalmasan irt. Néha hosszasan elgondolkozott, mintha valami gondolatot, vagy emléket tisztázni akarna magában. Hogy mit irt, az az ő titka volt. Még kérdezni sem volt tanácsos, mert haragosan kaffantot! egyet a kíváncsiskodóra:

— Mi közöd hozzá?

Vagy:

— Levelet írok apádnak, hogy milyen szamár fia van.

A fiuk kiváncsiak voltak, de kérdezni nem merték már, csak azt látták, hogy a kézirathalmaz egyre nő, egy fiók már tele van vele. Találgatták, mi lehet: talán naplót ir, vagy az emlékiratait Írja, vagy tudja Isten. Annyi bizonyos volt, hogy a kapitány mindennap lelki- ismeretesen megírta a maga penzumát, aztán a teleirt kutyanyelveket gondosan elzárta a fiókjába. Soha nem fordult elő, hogy a fiók nyitva maradt volna. Annyit meg tudott állapítani Máthé, akinek nagyon jó szeme volt, hogy az öreg akármit ir. de alighanem angolul irja.

Egyszer aztán leleplezték a titkát. Valami oknál fogva nem jött be a hivatalba, kevés munka volt, a fiuk unatkoztak, valamelyiknek eszébe jutott:

— Nyissuk ki a kapitány fiókját.

Eddig nem jutott eszükbe, hogy az irodában csupa egyforma íróasztal van, hátha beleillik valamelyiküknek a kulcsa a kapitány fiókjába. A Máthé kulcsa beleillett, diadallal nyalábolták ki a kutyanyelveket. Csakugyan angolul voltak teleirva, Máthé, aki tudott úgy, ahogy angolul, fordította. Az elsőn ez volt:

Reggel. Fölkelés 9-kor. Fürdés. Reggeli a villa terraszán: tea, vaj, sült hal, tojás, méz. egy pohárka francia öhartreuse. Újságolvasás.

Délelőtt: Séta Mira grófnővel a Várbástyán. Grófnő hazakisérve, fiakeren.

Délben: Ebéd a Nemzeti Kaszinóban. Itt egy ötfogásos menü következett, csupa francia nevű ételekkel, bordói borral, Veuve Cliquot- pezsgővel.

Ebéd után alvás. Látogatók: István gróf,

— ----- —■■wimrnrTrfriwiBfl|

Ká

lmán báró, a francia követségi titkár (bemutatkozó vizit), Alaine grófnő.

Este látogatás a hercegnőnél 8-ig.

9-kor vacsora a művésznővel szeparéban (frakk). Megint francia nevű ételek sora, raquei bor, pezsgő, francia pálinkák. Megjegyzés: ezek a szamarak nem tudnak feketekávét főzni.

Vagy tiz kutyanyelvet elolvastak, mind ilyesforma volt. Csupa finom étkezés, grófok és grófnők, fiaker, frakk, néha egy ékszer a „művésznődnek, az egyik kutyanyelven félszavakkal egy grófi estély, egy másikon intim vacsora, hat személyre, csoda-étlappal — beszámolók egy fényűző, nagyúri életről. És semmi tévedés, nem régi emlékek, mindegyik kutyanyelven pontosan a dátum, mikor a kapitány teleirta.

A fiuk összenéztek. Nem tudtak nevetni. Máthé némi kedvetlenséggel rakta vissza az iratokat a fiókba, hogy a kapitány, ha majd bejön, ne vegye észre az indiszkréciót. Nem beszéltek egymás közt a dologról. Egyetlen viccet sem mondtak a kapitányra. Kényelmetlen érzésük volt. Szégyelték, hogy beleselkedtek egy ember titkos ábrándjába.

»•*!&*&*

A Magyar Munkaközösség válsága

(d) Akik a magyar kisebbségi ifjúság válságát elemzik, vigasztalásul föl szokták hozni, hogy a cseh, német és szlovák ifjú generáció is hasonló ideológiai válságban van. Ez igaz, de a cseh, német és szlovák ifjúság már túl van a társadalamsaemléleti széthullás azon mélyfokán, amelyben a magyar ifjúság most van. A cseh, német és szlovák ifjúság határozott kibontakozási irány felé: a

nemzeti alap felé fejlődik, a miénk benne van a káoszban. A cseh ifjúság részben nacionalista, részben marxista vol't. A nemzeti szocialisták, szociáldemokraták és kommunisták együttvéve többségben voltak s a baloldal dominált az ifjúsági szervezkedésekben. Az utolsó három év során a gazdasági válság hatása alatt a cseh ifjúság határozottan nacionalizálódott, a marxista baloldal összébbzsugorodott s a nemzeti radikalizmus frakciói nyerték el a többséget az ifjúsági érdektestületekben. Amellett a szocialista cseh ifjak is nacionalistábbak, mint bármely más nemzet szociáldemokratái.

A nacionalizálódási folyamat épp oly élességgel domborodik ki a német kisebbségi ifjúság mozgalmaiban is. Elég a külföldről készen átvett nemzeti szocialista társadalom- szemlélet hirtelen hódításaira mutatni.

S ugyanügy a nemzeti gondolat elsodró erősödését dokumentálja az egyetemes szlovák ifjúság aulonomista állásfoglalása is.

Ezzel szemben mit látunk a magyar intellektuális ifjúság egy részénél? Társadalom- szemléleti keresést, szervezkedési formalizmust, mindenáron való manifesztálási vágyat, apák elleni lázongást, önmarcangoló tradíció-tagadást, a nemzeti vonalról az asz- tálysikra való át siklást. Adaesék elismerés a dicséretes kivételnek, amilyen a keresztényszocializmus tekintély-elvér.© építő Prohász- ka-Kör, mely a két évezredes krisztianiz- mus zárt világnézetének fellegvárait védi modern fegyverzettel és h arckészséggel, vagy amilyen a Magyar Munkaközösség egyik része, mely a kisebbségi helyzet által adott és parancsolt nemzet mentési problémákat és módszereket igyekszik megközelíteni és a nemzeti igazságosságon keresztül keresi a szociális igazságosságot- Sajnos, a nemzeti pozitivizmus hirdetői csak egyik frakcióját teszik a Magyar Munkaközösségnek, a Munkaközösség vezetőiből álló másik frakció arra igyekszik, hogy a nemzeti szempontot elhomályosítsa a szociális szempont kedvéért, s a nemzetközi osztály ideológiát hangsúlyozza ki a kisebbségi nemzeti aspirációk rovására. Nemzeti szempontból közömbösítő, szintelenitő tendenciákat juttat érvényre. Ez a szintéienitési tendencia nem uj és nem egyedülálló jelenség a magyar kisebbségi ifjúság 14 éves múltjában. Ugyanezt láttuk a Sarlóban is. A Sarló kezdetben radikális nemzeti kezdeményezés volt. A nemzetépités munkáját úgy képzelte el, hogy a társadalom alaprétegéül a falut, a földmü- velőnépet tette s a népiség programjával

azonosította a nemző1: programot, ezért választotta szimbólumául a sarlót. A radikális népi-nemzeti parasztdemokrácia hirdetése azonban rövidesen csak frázissá devalválódott egyes sarlósok ajkán s csupán a marxista oöztályharcideológia kifejtéséhez takaróul használták föl- Persze ez az eszmei át- vedliés nem ment simán, a hatalmas sarlóstábor a meghasonlás tüzében széthullott 6 a sarlósvezetők hivatalos csoportja, igaz, a tömegek nélkül, a szélsőséges marxizmusig jutott el.

Mintha csak a Sarló sorsának a megismétlődését látmók a Magyar Munkaközösség , mostani válságában. A Munkaközösségnél is pozitív nemzeti program volt az elindulás alapja, de a hivatalos vezetőkből álló pozsonyi csoport mind élesebben hangsúlyozza, hogy a Munkaközösség semmi közösséget nem akar a kisebbségi front politikai erőté- nyezőivel, fumigái minden politikai keretet, nem kivan utánpótlást, szukkreszcenciát nevelni semmiféle pártnak, a szocializmust nem gyakorlatilag, csak „tudományos”, akadémikus alapon akarja ápolni. Szóval a nemzeti törekvésekkel szemben bejelenti a mérsékelt érdektelenséget, a szociális síkra menekülő kisebbségpolitikai semlegességét, vagy inkább a közönyét. Szakasztott igy kezdődött a Sarlónak a nemzeti vágányokról mellékvágányokra való átsiklatása isVéletlemeég ez? Nem. A legoóltudato9abb munka eredménye. Az ifjak maguk, akik ezt a szintelenitő tendenciát szolgálják, nem kezdeményezői, hanem osak eszközei és öntudatlan végrehajtói egy tudatos pedagógiai akaratnak. Az ifjúság alaptulajdonsága a befolyásolhatóság, a nevelőik iránt való kritikamentes hiszékenység és bizalom. A pedagógiai siker csak azért lehetséges, mert az ifjúság ilyen fogékony és irányítható lelkű, mert az első élmények által való befolyásolhatóság állandó pszichózisában éfl. A szűz élményekkel szemben nem gyakorol kritikát, csak az első benyomásoktól eltérő élményekkel szemben lép fel benne a kritikai idegenkedés. Nos, a csehszlovák közép- és főiskolák mindent csepegtetnek a befolyásolható magyar diákfiu leikébe, csak éppen nemzeti szellemet mentői kevesebbet. Álhumanizmus ürügye alatt nemzeti lanyhaságra kapálják, mert általános céljuk: a magyar diákot egészen meggyőzni és megnyerni a csehszlovák szempontú történetszemléletnek és 6zinvakká tenni a kisebbségi jogokkal és törekvésekkel özemben. Ha ezt a csehszlovák nacionalizmust igazoló történetszemléletet nem sikerül érzelmileg is beplántálni, akkor a csehszlovák pedagógia arra törekszik, hogy a magyar ifjút a magyar nemzeti alapról az internacionalizmus talajára siklassa. Ha nem lehet a csehszlovák nacionalizmusé, ne legyen a magyaré sem. Ha már csehszlovák nacionalista nem lesz, akkor legalább internacionalista legyen. Vagyis közönyös és szinvak a magyar törekvések irányában. Internacionalista legyen, hogy ki legyen kapNagy gond most a Jézuska, de nem is olyan nagy, csak elkeli menni az

„ASO“-ba,

BRATISLAVA, Köztársaság tér 8. ahol az asztalokon 3000 különböző áru, 1, 2,5 és 10 Ke árakban van kirakva. Naponta fél Pozsony van ott. Nézzen be Ön is!

TÜKÖR

Az életein üveg volt,

Homályos ködtől, portól.

A bánat is reászállt,

A bánat volt a foncsor.

Életem igy tükör lett,

Mély fényt dajkál remegve,

Ha belenézel, testvér,

Magad is látod benne.

FALU TAMÁS.

osolva abból a harcból, melyet az expanzív többség vív a lót állományáért küzdő magyar nemzeti kisebbség ellen.

A csehszlovák pedagógiának eme stratégiája magyarázza meg azt (ami másként helyes), miért fordítják már a gimnazista magyar fiú figyelmét olyannyira a szociális problémákra. Azért, hogy a nemzeti problémákról eJ'ter Ijék a figyelmét. Bezzeg a cseh és szlovák ifjúság megkapja a nacionális, sőt sovón szellemű nevelés hatalmas napi adagjait, csak a kisebbségi ifjúságot adagolják nemzeti semlegességet jelentő marxizmussal. Ebben a nevelési rendszerben van a gyökere annak, hogy a Magyar Munkaközösségben, épp úgy, .mint a Sarlóban, a kezdet- beli nemzeti tendenciát egyesek a nemzetköziség és a nemzetfölötti szociális program túlhangsúlyozásával semlegesíteni akarják és a magyar ifjak közt sokan vannak, akik a kellő pedagógiai elődoping után — erre a nemzet felejtő szocializmusra hajlamosak re- zonálni. Nem véletlen az, hogy a szintelenitő akció élén a szocialista humanizmust hirdető csehszlovák pedagógiának kiemelkedő magyar exponensei állnak, akiknek éppen az internacionalizálás köpenye alatt a denacio- nalizálás szolgálata a missziójuk. Prága szereti, ha az ő fiai nacionalisták s még jobban örül annak, ha a magyar kisebbség fiai internacionalisták. Ezért segítette két kézzel, csendes szem huny ássál, hangos sajtótámoga- tással és kirívó benevoleneiával azt, hogy a Sarló a kommunizmusba sodródjék és mennél több magyar intellektuális ifjút ragadjon magával. Mert a cseh nemzeti expanzió szempontjából tiz denacionnlizált magyar kommunista kisebb akadályt képvisel, mint egy nacionalista magyar.

De azért a Magyar Munkaközösség nemzeti denaturalizálását célzó játék mégsem egészen azonos azzal, ami annak idején a Sarlóval történt. Amíg ugyanis a Sarlót a kommunizmusba segítették át, addig a Magyar Munkaközösségből a csehszlovák szociáldemokrácia magyar ifjúsági káderét szeretnék megalkotni. A munkaközösség szőkébb pozsonyi vezérkara már útban van efelé az átfestés felé.

A kifejtettek után tisztán áll előttünk a Magyar Munkaközösség válságának ti1 ca. Most már csak az a kérdés, vájjon a Magyar Munkák özösségben tömörülő összes magyar ifjakat teljesen hatalmába kéri tette-e már a csehszlovák pedagógia lélekidomárjainak ravasz stratégiája, avagy vannak-e elegen köztük, akik a hatalmas lélekidomarok ál- humanizmusával szemben rá tudnak eszmélni arra, hogy a szociális ürüggyel szuggerált internacionalizmust tulajdonképpen a csehszlovák nacionalizmus mágusai igyekeznek a magyar ifjúság soraiban mennél nagyobbra fen vészien i, egyszerűen azért, mert ez a többség szem non fiából előny s kisebbségi szempontból defetizmus? Fs a kérdés az, hogy a kisebbségi magyar ifiuság mit akar szolgálni: a nemzeti reneszánszot-e vagy a

ki sebbségi defetizm u st ?

WPP* Ajánlja a „Nagyasszonyt” nőismerősel tar közt!

I_1jQ.1I fi P icmilf ni^1* 8 Felkérjük azokat az igen tisztelt Előfizetőinket, akik

IISZI61I C^öl IZBlCiilllllBIm ■ az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy az ese* dékes előfizetést nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a táp küldését be kelljen szüntetnünk.