Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-17 / 287. (3100.) szám
2 1932 december 17, agoanÜMtt Schleicher önvallomása a berlini rádióban Sem kapitalista, sem szocialista - A német ember szimbóluma: a fegyver T>Xta:GAl-7V\A'CAARHlRIiAB Berlin, december 16. Sdhleidher kancellár tegnap egyórás rádióbeszédet mondott és részletesen ismertette programját Felbont, hogy a kancellár korántsem használta elődjének támadd és éles hangnemét, hanem sieliden, s»e Mentesen, d« rendkívül ügyesen, köziét len, öl és meggyőzően beszélt Legelőször Litzsmann tábornok Hindenburg- ellenes kirohanásait utasította vissza, majd megcáfolta azt a beállítást, mintha kormánya „a szuronyok kormánya" kivárnia lenini. Ezenkívül szkeptikusan nyilatkozott a parlamentről, de bejelentette, hogy nem fordul a birodalmi gyűlés ellen, amig az a kormányt nyugodtan dolgozni hagyja. Ennek ellenére bizalmatlanul tekint a komoly munkái elvégezni nem tudó gyülekezetre. A kormány programja egyetlen pontból áll: dolgozni és munkát teremteni Minden 'más, mint például az alkotmányreform kérdése és „egyéb szép dolgok", nem valók a mai világba. A gazdasági eszközökön kívül a lélektaniakat eem szabad elhanyagolni én elejét kell venni a katasztrófahangulat továbbterjedésének. A kormány a gazdasági kérdéseket uj adók bevezetése nélkül akarja megoldani és a hivatalnokok fizetését sem kívánja csökkenteni. A birodalom továbbá pénzügyileg támogatni akarja a tartományokat és a községeket. hogy a munaknóiküliekkel szemben vállalt kötelezettségeiknek eleget tehessenek. Nagyon érdekes volt a beszédnek az a része, amely Schleicher önvallomását tartalmazta. A tábornok kijelentette, hogy sem a kapitalizmus, sem a szocializmus hive, mert a mai gazdasági életben a két fogalom tisztán elválasztva már nem létezik. Ezt meg kellett mondania, még ha mindkét részen eretneknek fogják is tartani. Viszont gondolikozásmódja szociális és véget akar vetni a mai szubvenciós gazdasági rendszernek, amely elsorvasztja a nemzet erejét. Hiába mosolyognak egyesek azon, hogy egy „szociális generális" mutatkozik be nekik, Söhlei- dher nem tagadja álláspontját Véleménye szerint a német hadsereg rendkívül szociális intézmény volt, amelyben a testvériség és a barátság szelleme a világháború csodálatos napjaiban mindenek fölött diadalmaskodni tudott A birodalmi kormány feltétlenül meg akarja valósítani a szociális biztosítást é» mindent el fog követni, hogy a biztosítás fizetőit teherbíróvá tegye. A Papen-féle kivételes állapotokat megszünteti és bizik abban, hogy a német nép egészséges érzéke fölöslegessé teszi a rendikivüli kát az előnyöket, amelyeket a győztes hatalmak a kivívott győzelem következtében eddig bírtak. A kisantant országai aligha tudják ezt a mozgalmat megállítani s így nem marad részükre egyéb hátra, mint hogy a nagyhatalmakkal együtt állandó erős küzdelemmel fokozatosan visszavonuljanak. Férfiasán elő kell készülniük arra az időre, amikor a kisantant. hatalmainak nem lesznek meg már az eddigi nagy katonai előnyei 6 amikor a legyőzőitekkel mint egyenlő ellenfelekkel fog kelleni harcolniok. Ismételjük: Erőteljes védekezéssel kell minél messzebb időre eltolni ezt a pillanatot, mert minden nyert év jó, de a kisantant államainak helyesebb politikával és megfeszített erőkkel el kell készülve lennie időelőtti meglepetésekre is. — A németek Tészéről olyan 'hirek kerültek forgalomba, hogy a kisantant konferenciája egyes nagyhatalmak ellen fog állást foglalni. Ha ezzel azt gondolják, hogy ez a konferencia az egyes nagyhatalmak által propagált határrevizió politikája ellen fog állást foglalni, akkor ez csak természetes. Ha azonban ezek a német hirek azt gondolják, hogy a kisantant államai talán elvileg állást foglalnak a nagyhatalmak ellen, akkor ez nem egyéb, mint zavarkeltés. Ilyen akciót egész biztosan nem fog kezdeni a belgrádi konferencia, mert a nagyhatalmak diktátuma ellen való védekezés kérdése legföljebb a népszövetség elé tartozik, de ott is csak ideiglenes taktikai fogás lehet. A nagyhatalmak ellen való védekezés egyetlen fegyvere njabb nagyhatalom alakulása. — A Vremje cimü szerb lap szerint a kisantant minisztereinek konferenciája ünnepélyes figyelmeztetés akar lenni a status quo ellenségei felé a békeszerződések revíziójára irányuló legújabb akciókkal kapcsolatban. A negyvennyolcmillió lakcwst magában foglaló hatalmas blokk figyelmeztetése biztosan nagy súllyal és jelentőséggel bírna és ezért a konferenciának ilyen határozatát örömmel üdvözölnénk, mint az első lépést, amelynél azonban nem szabad megállni. — Európában több olyan állam van, amelyeknek érdeke a status quo fönntartása s ezeknek is figyelmeztetnlök kellene nem Í6 annyira a közvéleményt, mint inkább azon államoknak kormányait, amelyek azt hiszik, hogy a határok revíziója talán olyan egyszerű, mint amilyen a békeszerződések fegyverkezési rendelkezéseinek revíziója. Jó lesz világosan és érthetően kinyilatkoztatni, hogy ez két teljesen különböző jelentőségű dolog. A határrevizió egészen más fontosságú és egészen más elbírálás alá esik, mert itt nemcsak bizonyos állam presztízséről van 6zó, hanem nagyságáról és erejéről, tehát oly ügyről, amelyet genfi szavazással nem lehet eldönteni A kisantant belgrádi konferenciája rendkívüli, ezért rendkívüli jelentősége is lesz, ha ez esetleg nem is lesz bent a hivatalos jelentésben. A Veier válásra a: olasz lapoknak M&lypefcr miniszter elnök esti lapja, a Ve- cser annak a hírlapi vitának kapcsán, mely Síned és az olasz lapok között a középeurópai kérdésben folyik, a következőket írja: — Az olasz sajtó azon törekvése, hogy Magyarországot ártatlan báránynak, a kissaai- tantot pedig lőportoronynak és tűzfészeknek büntesse föl, túlságosa® átlátszó és a helyzettel ismerős embert nem vezetheti tévútra, j Elég csupán a felelős magyar államférfiak | és politikusok megnyilatkozásait tekintetbe venni s megláthatjuk, mik a magyarok vágyad és céljai, nem is szólva a magyar sajtó számtalan cikkéről. Egyébként az egész magyar revizionista mozgalom bizonyitéka a mai állapot fölbontására törő törekvésnek. Ugyancsak nem lehet elleplezni azt a törekvést, mely Itáliában nyilvánul meg s amely Magyarországot egy olasz hegemónia alatti alakulat központjává akarja tenni s amely alakulathoz a körülzárt Csehszlovákia is csatlakozni kényszerülne- Magát Magyarországot meg akarnák nagyebbitani azokkal a területekkel, amelyek a békeszerződések ré- I vén Jugoszláviához én Romániához kerültek I — fejezd he kommentárját a Vecser. intézkedések ujra'bevezetését. Viszont, aki a rend ellen vét, azt szigorúan megbünteti. Az államellenes kommunista párttal szemben drákói szigoruságu intézkedéseket foganatosít, ha a párt vezérei folytatják a destrukciót és a lakosság izgatását A kormány a jövő tavasszal be akarja vezetni az ifjúkornak kötelező munkaszolgálatát és fötörckvése az, hogy a% általános védkötelezettséget is helyreállítsa a birodalomban. Mussolini, akinek a német nemzet ma sokat köszönhet, a közelmúltban kijelentette, hogy a fegyver a németek szimbóluma. Schleicher elismeri, hogy igy van, mert a fegyver mindig a szabad földön élő szabad ember jelképe lesz. Beszédének vége felé óva intette a németeket az intellektüellek túlbecsülésétől. Ezenkívül figyelmeztette a pártokat, hogy a német nép csalódottan el fog fordului azoktól, akik képtelenek nagy politikai tetteket megvalósítani és mozgalmukat csupán a negáció- ra, az összevissza taktikázásra és bizonyos személyék érvényesüléséire használják ki. SeHeisSier nagy sikere a külfölden London, december 16. Schleicher nagyszabású rádióbeszédét az angol sajtó előkelő helyen közli. A beszéd mindenfelé n-agy tetszést keltett. Különösen a®t a részt emelik ki belőle, amely az uj német kormány békés szándékáról szól. Paris, december 16. A francia sajtó nagy fontosságot tulajdonit Schleicher programbe- szedőnek. A Petit Journal kifejezésre juttat ja, hogy a világ közvéleménye nagy örömmel és megelégedéssel hallja Schleicher okos szarait, ámbár a tábornok merészen beszélt Németország jogairól és terveiről. a nemzeti szecfafizimis elégedetlen München, december 16. A Völkisebe _ Be- obachter elitéli a kancellár rádióbeszédéi, amelyet rcsszuisikerülí kísérletnek nevez. A kancellár tizennégy nappal megbízatása után még nem ad pozitív munkaprogramot. Fejtegetései általános természetűek és tele vannak gazdasági frázisokkal. Ezenkívül isméi csak türelemre szólítja föl a nemei népet, mint annakidején Brüning tette, anélkül, hogy pozitívan segítené a rászorulókat. Sehol kormányprogram, sehol nyilt, határozott állás - foglalás, mindenfelé csak óvatos taktikázás és egy politikus-generális ros«z stratégiája. A nép csalódott Schleicherben. — A berlini Angrifl „Rothadt kompromisszumos politika* ámen ugyanúgy elítéli Schleicher nyilatkozatát, mint a nemzeti szocialisták müncheni orgánuma. ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény (10) Franck néni oda sem figyelt s egész testében rázkódva taszigálta maga előtt Frédiit és indult kifelé. — Én melyein! Én melyem! Azonal fokas- sál pe, én melyem! Franck bácsi odaugrott hozzá s gyengéden megrázta. — Tyermeksék! Nem halótól? Édesapám közbefurakodott: — Nézze, édes nagyságos asszonyom. Engem, kérem szeretettel, gyerekkoromban egyszer, amikor lépesmézet ettem és egy nagy darab viaszt lenyeltem, belülről, a hasamban szúrt meg egy méh és mégis , itt vagyok! ... — Azóta van pocakod! — jegyezte meg felhangom Mari bácsi. Franck bácsival, aki minden tréfát készpénznek vett s még a legképtelenebb hazugságnak is azonnal felült, nemi lehetett bírni többé. — Ható tál? — kiáltott és Franck.,nénit jól megrázta. — Nem halotál? Pelülről, a hasát szúrta mek! Mi gyerekek ott ólálkodtunk már Frédi körül és majd összeestünk a kacagástól. De Franck néni, kit már nem is a Frédi állapota aggasztott, hanem a vérig sértett önérzete bántott, csak egyre hajtogatta: — Én metyem! Én melyeim! Te maragyái, én metyem! Nem volt más hátra, nehogy Franck nénit még jobban megsértsük, nekünk is menm kellett. Mari bácsi robogott ki elsőnek a szobából és rákiáltott Merenyánszky bácsi kocsisára, hogy gyorsan, gyorsan, Ő azt a port az Istennek se nyeli. A kocsisok tehát lekapkodták a zabos tarisznyákat a lovak fejéről, az istrángokat sebtében fel kötözték s az öt fogat nagy zajjal odarobogott fejsorakozva az ambitus elé. Frédi ott állott Jölyögős nadrágjában s a félig lenyelt <1 isznó'bólyaggal a fogai között, a legfelső lépcsőn, Franck néni karjaiban roskadozva. Mikor a kocsisok megpiHántolták, Irfa: Szilárd János ők ás nevetni kezdtek. Még Franck bácsiék berek vált kocsisa sem tudta a komolyságát megőrizni s az öreg, piéhpofáju lakáj, ki a grófi időikben megtanulhatta már, hogy neki mindent kell látói, de észrevenni • semmit sem szabad, fehér kezfyüjét hirtelen a szája elé kapta. Mi gyerekek Franck néná nyomában topor- zékoltunk s már az oldalunk nyilait a rettenetes hahotától. Ez az ambitus volt a mi gondtalan gyerékségünk utolsó állomása, de egy sem volt közöttünk, akinek most altár a város, akár az elárvult szülői ház, akár a gimnázium, ahol nádpálcás bácsik üldözik a kacagó gyermekeket, eszébe jutott volna. Tíz évvel később a katonákat láttam igy búcsúzni, virágesőben, dalolva, mámorosán, mikor meghalni mentek. Még Hudacsek tanár ur arca is sugárzott a boldogságtól, pedig ő a gimnáziumnál is szomorúbb helyre indult: a teljes bizonytatanságba, melyet csak enyhített, de nem oldott meg az örvendetes előzménye az indulásnak, hogy Hajagos bácsi négyszázpengős rokon tráiján kívül a Mari bácsi kasszáját is ő söpörte be. Nos, aztán elindultunk. Elől Merenyánszky bácsi fogata Évikével és a bakon Mari bácsival, aki már az imént kijelentette, hogy ő azt a port az Istennek se nyeli. Hajtott is uigy, hogy utói ne érjük, mint a jeges vihar, ’ Utána következtek H-ajagos bácsiék. Ka. kaagyufa, háttal a lovaknak a bakra ült, mert ő mindenáron Frédit akarta látni. Hajagos bácsié'k után jöttünk mi. Sajnos, a bakon nem velem, hanem Hudacsek tanár úrral, akit Hajagos bácsi a kocsma udvarán felejtett s az utolsó pillanatban mi vettük fel szegényt: De azért, ha a kisülésen felágaskodtam, igen jól s egészen közelről láthattam Frédi szájában a diisznóhólyagot. mert irtánunk Franck bácsiék hintája következett. A bakon Frédivel, akit Franck bácsi azért. Ültetett, a plchpofá.ju kocsis mellé, „hoty a 'szájat jól klstóe löszön a fárosik ...“ Sereghajtónak Kürtöasy bácsi kocsija maradt, melyből caa'k a két ló fejét és a kocsist láttam, mart a sok koffer és láda mindent eltakart. Útközben háromszor is pofont ígért édes apám, mert minduntalan felálltam és Frédiire öltöttem a nyelvemet — Mee!.,. Hudacsek tanár ur a bakon mint pedagógus igen helyeselte apám szigorú erkölcsi felfogását, mert bajbajutott embereken nevetni s azokat csúfolni illetlenség, — itt megfordult s mikor magyarázat közben a Franck bácsi hintájára, helyesebben Frédire tévedt a szeme, a hamisfogait majd kiköpte a hirtelen kacagástól. Azt a csődületet s általános feltűnést, amtí a vásott kölykekkel és ládákkal, meg kofferokkal megrakott öt hintó, különösképpen pedig Frédi megdagadit nyelve a városban keltett, nem akarom és az írott szó gyarló eszközeivel talán nem is tudnám visszaadni. Anélkül, hogy 'észrevettük volna, vagy ügyet vetettünk volna rá, ott robogtunk el a gimnázium előtt, ahol a pedellus berohant az igazgató úrihoz és jelentette, hogy ha ezek a haramiák a gimnáziumba jöttek, ő régi kipróbált szolga és nem igen szokott megijedni az árnyékától, de megszökik. — Képzelje, igazgató ur — mondotta — az egyik kint ü-1 a bakon és valami luftba l- lon-t tart a szájában és azzal csúfolja az idős, tisztességes polgárokat, a többi meg ugrál a kocsikon és a nyelvével utánozza!... A városháza előtt a hajdú azt újságolta a tekintetes polgármester urnák, hogy a jelekből Ítélve, valami cirkusz érkezett a városba és olyan csudagyereket is fognak mutogatná, akinek nagyobb a nyelve, mint az egész fejeAz apát plébános ur a parókia ablakában keresztet vetett magára s imát mondott azon meggondolatlan szülőikért, kik gyermekeik jelenlétében, sőt azokkal együtt élvezik az alkoholt. Sok tekIntelben igaza is volt az apátplóbános urnák, mert a Frédi förtelmesen eltorzult arcával ott a bakon s a többi kocsiban velünk — az öregekkel, kik zsebkendőjükbe fojtották a kacagásukat, a kocsisokkal, kaik illendőségből csak vigyorogtak, Hudacsek tanár úrral, kinek potyogtak a könnyei s a gyenmekhaddlal, mely * nyelvét öltögetve teletőroikiból hahotázott — igazán nem kel tettük a. józan emberek benyomását . A gyógyszertár előtt, ahol a főuoca egy kicsiny sikátorba fordul, még egyszer felágaskodtam s a paititoussegéd viharos tetszése mellett Frédire öltöttem a nyelvemet, amikor édesapám — mintha a kocsival valami nagy baj történt volna — hirtelen elkomoíyodotl, gyors mozdulattal megrántotta hátulról Mátyás kocsis libériáján a zsinórt, mire a hintó lelassított és Franck 'bácsiék, majd rögtön utána Kürtössyék fogatát előre engedve, elcsitult kerekekkel megállt Édesanyámmal összétnéztünk s a féktelen vidámságból minden átmenet nélkül olyan borzongás szállta meg a lel kémét, mint mikor a napsütött mező egére felhő érkezük. Ijedten körültekintettem s egy frissen lakkozott rácsos vaskapun akadt meg a szemem, mely mögött csenevész bokraival és kínosan tiszta homokjával egy sivár kis udvar látszott. A ház, mely a kaput a szomszédos épület kőfalával szorosan közrefogta, uj volt és gondosan festett ablakrámáival, bennük a fényesre mosott üvegtáblákkal s azok mögött a csipkefüggönyök haibfehér fodraival a szüntelen nagylak1?.ritások benyomását keltette. Itt vagyunk! — mondotta édesapám. Hudacsek tanár ur leugrott a bakról és le- segitette édesanyámat. Aztán a nagy csöndben egy pillanatra tanácstalanul körülnézett, majd hozzám fordult. — Hát Isten áldja meg, Janii ka!... — Menjen a Koronáiba! — mondotta neki édesapám. — Hajagosék is megígérték, hogy7 ott lesznek vacsorán, ha majd elvégeztük a gyerekeket. Ott majd megkapja a kofferját. Édesapámnak az a mondása, hogy7: „ha majd elvégeztük a gyerekeket", nagyon a lelkemben maradt. A „kivégeztük" mindenesetre találóbb lett volna... Még egy pillantást vetettem a távolban elvesző himlők után, melyekben boldog gyerek'- ségem robogott el s fordult be egy-egy sikátoron Évikével. Kaika®gyufával, Pulykatcvás- sal, a gyámoltalan, de alapjában kedves Kür- tössy Lacival, Őszi lötyögős nadrágjával és Frédi megdagadt nyelvével, aztán a Sólymot, a Vércsét, az öreg Mátyás kocsist és Hudacsek tanár ur megdöbbent arcát a hátam mögött hagyva s görcsösen megkapaszkodva az édesanyám szoknyájába, betámolyogtam uj otthonom falai közé. ' HATODIK FEJEZET. Mikor Duszig tanár ur kifogástalanul szabott zsakettjében, csíkos nadrágjában éis Vilmos császárra emlékeztető, gondosam fésült bajuszával a kicsiny verandán .megjelent és szüléimét igen udvarias, de azért mégis tartózkodó főhajtással üdvözölte, azonnal éreztem, hegy édesapám nem tévedett, ez a bácsi fogja a számtant tan itatni. (Folytatjuk.)
