Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-08 / 254. (3067.) szám
évf. 254. (3067) szám ■ Kedd ■ november Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre : évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. A képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 11, emelet. — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága II, Panská vlice 12. 111. emelet, Telefon: 34184. SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA Az ötödik forduló Benes külügyminiszter expozéja a nemzetgyűlés külügyi bizottságában (sp) Prága, november 7. Az 1932-es német választások úgy bontakoznak elénk, mint egy nemzeti kupaverseny egyes fordulói: mán csak sport az, ami rajtuk történik, sport és fogadásokra alkalmas anyag, ahol mindössze a bukméker és a totalizatőr hiányzik- A nép játszik, a nép szórakozik a politikával. Egyébként Papén úgy intézte ügyeit, hogy a nagy kupaverseny vógkifejiődése ne túlsókat nyomjon a latban, s bármily eredménnyel végződik, a kormányzás szilárdságának ne árthasson. A kancellár nem félt az ötödik fordulótól, nem remegett parlamentáris vezérek módjára az apokaliptikus hatalmat vagy végső vereséget jelentő voksoktól. Tudta, hogy a német nép a mai pártkereteket nem zúzhatja szét máról-holnapra s a parlament fölött álló kormány számára egyelőre nem sok hahér nyílik a választásokon. Céljai tehát relatívak voltak: egyrészt dokumentálni kívánta, hogy a kormány népszerűsége viszonylagosan nő a nép között, másrészt az eredmények bizonyos eltolódásával el akarta érni, hogy az uj birodalmi gyűlés a kormány házi pártja, a német nemzeti párt nélkül képtelen legyen a kormányalakításra. Mindkét célját elérte. Hugenberg német nemzeti pártja, mely sziklaszilárdan Papén mögött' áll, tetemesen megerősödött S harminchét képviselő helyett jóval' ötvennél többet küld a birodalmi gyűlésre. A másik párt, amely az utóbbi időben Papén mellé csatlakozott, Stresemanm német néppártja mintha ugyancsak reorganizálódma, mert hét helyett tizenkét mandátumot kapott. A parlamentfölötti kormány igy mégis 70—80 mandátummal rendelkezik a parlamentben (néhány törpe párt beszámításával) s az uj erőcsoport, mely körülbelül nyolcvan százalékos előtör és t mutat a régi birodalmi gyűlés hasonló csoportjával szemben, most már mindenesetre elegendő ahhoz, hogy nélküle egyetlen kormány se keletkezbessék Berlinben- A mérleg nyelét játsza, míg a múltban jelentéktelen töredék volt. Számbelileg nem nagy a kormány javára történt eltolódás, de jelentőségbelileg óriási: a quantité négligeable-ból a parlamentarizmus különös matematikája segítségével döntő faktor lett. Másról Papén nem is álmodhatott. Sem a baloldal, sem a jobboldal, sem a centrum nem alakíthat kormányt Papén csoportja nélkül. Mig a possziibi fisnak látszó fekete-barna koalíció (Hitlerek és a katolikus pártok) a régi birodalmi gyűlésen 54 százalék fölött rendelkeztek, ma birtokuk csak 48 százalék. A Papén-ellenes, de kormányképes front egyetlen lehetősége tehát megdőlt. A helyzet ma az, hogy a parlament a negáció vonalán bármikor megbuktathatja Papent, de pozitívumot nem állíthat ellene, e Papén csoportja mindenkor megbuktathatja a parlamentben elképzelhető kormányokat. Erről a tehetetlenségi pontról valóban csak a nagy kijózanodás vezetheti el a német parlamentet, ha nem akarja, hogy végleg megsemmisül jön az önellentmondások sorvasztó betegségében. Néhány parlamenti párt kénytelen lesz kibékülni a Paipen-féle koncepcióval és tárgyalásokba bocsátkozni a kancellárral. E lehetőség útjában nincsen akadály, s ha meggondoljuk, hogy Papén az utóbbi időben feltűnő konciliáussággal kezeli a középpártok ügyeit, sőt a szociáldemokratákét is, ha meggondoljuk, hogy néhány középpárt, igy a kis német nénnárt már megtalálta az utat Papenhez s nyíltan kimondotta, hogy ,ya kancellár politikájában Síneseimann politikájának folytatását'' látja, ,4 Külpolitikai Kduzcl Komoly A külügyminiszter minden ékesszőlásával sikraszáll a biztonsági tézissel indokolt Európa-paktum terve mellett — A leszerelés szerinte nem nyújt biztonságot Az Európa-paktum nem jelentené az európai viszonyok petrifikáfásáfi Prága, november 7. Benes külügyminiszter ma délután a képviselőház és a szenátus külügyi bizottságában részletes expozét mondott a külpolitikai helyzetről. Az eddigi optimista hangnemtől eltérően, mai expozéja mindvégig igen pesszlmisztikus volt. A képviselőház külügyi bizottságának ülését délután három órakor nyitotta meg Tomasek elnök. Azonnal szólásra jelentkezett Benes külügyminiszter, aki másfél óra hosszat olvasta föl expozéját. Az expozé Benes expozéjának első részében azokat a világpolitikai eseményeket fejtegette, -amelyek legutóbbi expozéjának előterjesztése <5tá bekövetkeztek. Ezek időrendi sorrendben: Júniusban a lausannei reparációs bizottság konferenciája, amely a reparáció 14 éve húzódó problémáját elintézte. Itt 'elhatározták, hogy novemberben az úgynevezett keleti reparációk kérdésében uj konferenciát hívnak egybe, amely tehát a magyar és a bolgár reparációkkal foglalkozik. Szeptemberben volt a stresai konferencia a középeurópai államok kereskedelempolitikai és pénzügyi kérdéseiben. Elhatározták azt is, hogy 1933. elejére Londonba világgazdasági konferenciát hívnak egybe. Laiusanne- ban még két fontos megegyezés történt, az egyik a gentlemen'g agreemeut az európai államoknak Amerikával szemben fennálló hadi adósságai ügyében, a másik Anglia és Franciaország közötti úgynevezett bizalmi paktum, amelyben a két állam a leszerelési problémában és az európai politika kérdéseiben, különösen a békeszerződések ügyében együttes eljárásra kötelezték magukat. A többi európai államot csatlakozásra hívták meg s a paktumhoz a legtöbb európai állam csatlakozott is. A leszerelési probléma A másik jelentős konferencia volt a júliusi leszerelési konferencia, amely Benes szerint elfogadta azt a rezoluciót, amely a leszerelési probléma elvi kérdéseinek komoly megoldását kisérli meg. Megállapítja, hogy a genfi konferencia munkáinak eredményei némely államot, elsősorban Németországot nem elégítették ki, mert- a határozati javaslat nem foglal állást az államoknak a fegyverkezési kérdésben való egyenjogúsítása mellett. Benes itt röviden kitért a német belpolitikai fejlemények ismertetésére is. Németország nyilvánvalóan nagy belső harcot folytat a nép és állam legkomolyabb létkérdései ügyében. A hatalom és a katonai tényezők befolyásán alapuló autoritativ uj kormány némely államban aggodalmat idézett elő, hogy talán újabb nemzetközi bonyodalmak keletkezhetnek. Tagadhatatlan, hogy Európa békéje és politikai fejlődése Németország fejlődésétől függ. Az uj német kormány augusztus 29-én a francia kormányhoz intézett jegyzékében pre- cizirozta feltételeit, amelyben bejelenti, hogy most már ténybeli változtatásokat kiván a fegyverkezés kérdéséiben, hogy Németországnak is megvan a biztonsági problémája 6 hogy az ő biztonságát is meg kell adni. Papén és von Schleicher külön nyilatkozatokban jelentették ki, hogy a lefegyverzési konferencia sikertelensége esetén Németország felmentve érzi magát a versaillesi szerződés katonai klauzulája alól. Szeptember 14-én a Hendersonhoz intézett iratban a német kormány bejelentette, hogy az egyenjogusitás meg nem valósítása miatt a genfi munkálatokban egyelőre nem vesz részt. Benes ezt a tényt nyilvánítja az 1932 év legfontosabb eseményének. Az angol kormánynak a négy hatalom egybehivására irányuló törekvései nem sikerültek. A külügyminiszter ezután behatóan foglalkozik az egyes kérdéscsoportokkal, elsősorban is a leszerelés kérdésével. Általában azt várták, hogy a reparációs megegyezés után gazdasági megújhodás következik be. Az emelkedő tendenciát a genfi konfliktus megakasztotta. Ez bizonyság amellett, hogy a világ gazdasági kérdésének megoldását csupán az általános politikai megegyezés és az európai béke biztosítása idézheti elő. Egyébként Európa továbbra gazdasági s pénzügyi forradalmakban fog tántorogni. A genfi konferencia sorsa két kérdéstől függ, az egyik Németország egyenjogúsításának problémája, a másik az úgynevezett biztonság problémája, vagyis a béke megszervezésének a kérdése. Minden egyéb automatikusan következik ennek a kettőnek a megoldásából. A kormányok tudatában vannak ennek. „Magyarországnak is joga van biztonságra” A külügyminiszter hangsúlyozza, hogy senki I valóban a békét kívánja. Azonban, ha sem lehet kétségben afelől, hogy Csehszlovákia J tekintetbe vesszük — mondja —, hogy a s végül, ha meggondoljuk, hogy a német parlamentben legújabban olyan kapcsolásokat is láttunk, mint Bnüning centrum ja és Hitler nácijai (fekete-barna koalíció!), akkor beláthatjuk, hogy az uj csoportosulás egyáltalán nem keresztülvihetetten. A centrum és a bajor néppárt útja nem nehéz a kormányhoz, s az a kormány, ahol a kancellár Papén és a kiilügym iniszter Brü- ning, nem volna éppen elítélendő. De a 150—160 mandátum egyedül nem elég, s a kérdés az, hogy melyik oldalpárt csatlakozik az uj kormánylehetőséghez, a szociáldemokraták vagy a nemzeti szocialisták? Hitler lecsatlakozása valószínűbbnek látszik, egyrészt azért, mert a centrummal amugyis megegyezett már s voltak idők, amikor a Papen-féle koncepciót elfogadta (ez év júliusában), másrészt azért, mert pártjának vasárnapi visszaesése után végképp le kell mondania arról a lehetőségről, hogy egyedül, minden más párt segítsége nélkül, megszerzi az abszolút többséget a birodalomban. A Hitiler-front előtörésének megállítása, sőt lemorasolása föltétlenül józanitóan fog hatni a nemzeti szocialista pártban, ahol — láttuk — amugyis több hajlam van a „legitim eszközök" betartására, mint kezdetiben hittük és — a közelmúlt sok balfogása után annak belátása, hogy a fiatal nemzeti szocialista pártban kevés kormányzási talentum van, amit többek között a közelmúlt nagyszerű hatalomrakerülési alkalmainak sorozatos elszalasztása bizonyít. Könnyen elképzelhető tehát, hogy Hitler békét köt Pa- pennel. (Ne nevezzük „megadásnak" ezt a drágáin megvásárolt békét-) A Papen-Brüning-Hitler koalíció csaknem háromszázötven mandátumot egyesítene, s ha szilárd, olyan többséget jelentene, mely- lyel évekig kormányozni lehet. Ebben az esetben a kommunisták ijesztő ellőtörése sem válhatna veszedelemmé, mert a legélesebb ellenzékbe szorított szociáldemokráciának megadatna a mód, hogy radikálisabb és felelőtlenebb politikát kövessen s ezzel egyensúlyozza s lehetőleg visszaszorítsa a komimon i sták előtiörését. Az uj koalíció végre kivezetné a német parlamentet mai tétlenségéből, igazolná létét, megnyugtatná a külföldet és a belföldet egyaránt s 1932 iszömyü politikai tultengése után ismét megkezdhetné az alkotó parlamenti munkát, mint megkezdte Stresemanm. 1923-íban a maihoz hasonló parlamenti szétszaggatott- ság és tanácstalanság után. S ha a koalíció nem jön létre? Papén ettől sem ijed meg. Erőssége az, hogy pairla- mentföiötti s nem fél a voksok algebrájától. Fölényes marad a mosolyogva kijelenti: folytatódjon a kupaverseny. Sikertelenség esetén ismét föloszlatja a parlamentet- A német nép játszón és szórakozzon tovább, az ötödik forduló után jöjjön a hatodik ~ akár a végtelenségig. Egy-egy választás tíz millió márkába kerül, a nyugodt kormányzás érdekében ennyit akár évente ötször áldozhat a kormány. Közben a nép végképp elfárad (már most is fáradt volt), a pártkasszák végképp kiürülnek (már most is üresek voltak), a nép csömört kap a politikától, hazamegy, apatikuseá válik s váll- vonogatva rábízza sorsát a szívós és kitartó Papenre, aiki a nép szeme elé demonstrálta (mint most), hogy a parlament képtelen kormányt alakítani és szükség van a pártfölötti hatalomra. Akár igy, akár úgy, Papén megnyerte a játszmát — ha csak a nép nem lázad föl ellene ée logikája ellen.
