Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-04 / 251. (3064.) szám
^ 251. (3064) szám ■ Péntek ■ 1932 november 4 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 KC; külföldre : évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Effyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága nw Panská ulice 12, H. emelet. Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL, Panská ulice 12. 111. emelet, Telefon: 34184, SÜRGÖNYC1M: HÍRLAP. PRHHA Az éhség ínternacionáEéJa Matypetr kormánya bemutatkozot a nemzetgyűlésben Az adóatrocitásokról egyetlen szóval kormányexpozéjában és a kisebbségeiről sem emlékezett meg az aj miniszterelnök Bejelenti a fizetésleszállitást s eresebben hangsúlyozza az agrárpolitika szem* pontjait - Határozatlan célzások az árkartellek megrendszabáiyozására, indokolatlan optimizmus Prága, november 3. 'A nemzetgyűlés mindkét háza ülést tartott, melyeken bemutatkozott Malypetr uj kormánya. Az ülések iránt igen nagy volt az érdeklődés, a közönség már a kora délutáni órákban ellepte a karzatokat. Föltűnő volt azonban, hogy a képviselőház diplomáciai páholya csaknem üresen maradt. A képviselőházban megjelent Udrzal volt miniszterelnök Slávik volt miniszter társaságában és mindketten az agrár párt képviselőinek padsoraiban foglaltak helyet. A képviselőház ülését Stivin alelnök délután félnégy órakor nyitotta meg. A megnyitás után Maiypetrre.i az. élükön bevonultak az uj kormánytagjai s ftáunő csöndben foglalták el helyüket a miniszteri padsorban. Stivin alelnök napirend előtt bejelentette, hogy Malypetr jelenlegi miniszterelnök lemondott képviselőházi elnöki tisztségéről, majd pedig fölolvasta a köztársasági elnöknek az uj kormány kinevezéséről szó-ló kéziratát. Bejelentette továbbá az elnök, hogy Rázus Márton, a szlovák nemzeti párt képviselője, kilépett a csehszlovák nemzeti demokrata párt parlamenti klubjából. Ezután napirend előtt szólásra jelentkezett Malypetr kormányelnök. Az uj miniszterelnök annyira rekedt hangon mondotta el kormánynyilatkozatát, hogy a megafon közvetítésével is alig lehetett megérteni szavait.-A miniszterelnök expozéját a kojnmunisták és a német nemzetiek, valamint a szlovák néppártiak állandó közbeszólásaikkal zavarták. Malypetr kormánynyilatkozata Az uj miniszterelnök mindenekelőtt kijelentette, hogy a köztársaság újonnan kinevezett kormánya, amely az eddigi többség együttműködése s együttes felelőssége és valamennyi komponense egyenjoguságának elve alapján jött létre, olyan feladatok előtt áll, amelyek napról-napra egyre komolyabbakká és égetőbbekké válnak. Gottwald kommunista közbeszól: Az éhség és nyomor kormánya ez! Kalilina német nemzeti párti; Franciaország szolgálatában áll! Schollich német nemzeti párti: (Malypetr nevével szójátékot űz): A Fekete Péter kormánya. a világnyomor példátlan esete Malypetr folytatja; Az általános gazdasági nyomor befolyása érezhető az államháztartásban is. Az állam bevételei a gazdasági élet egyre terhesebb állapotával párhuzamosan folyton csökkennek, az állami kiadások viszont növekvő tendenciát mutatnak az egyre emelkedő munkanélküliség elleni intézkedések szüksége folytán. A történelemben nem találni példát arra az állapotra, amelybe a jelenlegi világgazdaság jutott. Szembe kell tehát nézni a tényekkel és minden lehetőt el kell követni, hogy az emberek milliói megmentessenek a nyomortól. A gazdasági prosperitás és jólét ideje az 1928—29-es években gazdasági csalódásokba sodorta az embereket. A teherviselés legmagasabb fokán A miniszter-elnök rámutat arra, hogy a deficites gazdálkodás végeredményében tönkreMi volt az a dinamikus történelmi hatóerő, amely a kora középkorban százezres tömegeket mobilizált, meglett férfiakat és gyermekeket és sodort magával Krisztus életének és szenvedésének színhelye felé? A vallásos érzés. És and az a dinamikus történelmi hatóerő, amely az Ur 1932-ik esztendejében újból megmozdítja a tömegeket s sodorja magával napokon át tartó, nélkülözésekkel teljes menetelésben a fő- és székvárosok felé? Az éhség érzése. Most nem a lélek szomjuhozza az igazságot, hanem a korgó gyomor követeli a maga jogait. És igy lett 1932-ben az éhség- mars a tömeg tiltakozásának tipikus formája. Néhány nap óta a világsajtó tele van olyan hÍrekkel, amelyek a londoni éhségtüntetés eseményeiről számolnak be- Ma egész Anglia a londoni zavargások hatása alatt áll. A House of Parliamentet hatalmas rendőrkordon védelmezi a tüntetők küldöttségei elől, amelyek a miniszterekhez akarnak jutni, hogy a tömegek kívánságát tolmácsolják. Munkanélküliek, akiket a szükség s a hosszú ideje állandósult éhezés apátiájukból fel rázott, napokon át tartó menetelésben vonultak fel Londonba, a világ piacára, amelyen vadat, halat s mi jó falat szem s szájnak ingere — őt világrészből halmoz fel a legnagyobb kereskedelmi flotta. Mi az értelme az éhség ilyen hatalmas demonstrációjának? A tömeg az uccára, az egész világ szeme elé viszi szörnyű nyomorúságának a képét, hogy a hatalom birtokosainak lelkiismeretét fel-rázza s odakiáltsa nekik: Ne engedjelek nyomorultul elpusztulni olyan émbértömegeket, amelyek szívesen dolgoznának, de a munkára nem adnak nekik lehetőséget. A londoni éhségfelvonulás nem az első ilyen jelenség a krizis korában s mint tömegmozgalom, az óceánon túl, Amerikában jelentkezett először. Ott a veteránok vonultak fel Washingtonba. A városok, amelyeken a -sajnálatraméltó precesszió átvonult, tüntető szimpátiával nyilatkoztak meg mellettük, a hatóságok igyekeztek élelmezni s díjtalan tovaszálli fásukról gondoskodni, a szimpátia hulláma áramlott körülöttük és igy jutott végre a harmincezer főnyi tömeg az amerikai szövetségi fővárosba, ahol először szintén glaszókesztyüsen fogadták őket. A veteránok primitív barakokban helyezkedtek el és igy akarták bevárni, mig a törvényhozás legalizálja az úgynevezett Bonus-Billt. Azonban másképpen történt. Könnyet fakasztó gázbombákkal vonult fel a katonaság és a rendőrség ellenük, táborukat körülfogták s a szegényes kunyhókat s barakokat felgyújtották. Ilyen kegyetlen eszközökkel verték szét pár óra alatt a nyomor táborát. A veteránok azonban legalább annyit értek el, hogy a Big-Bu- siness embere, Hoover utolsó választási sanszait is elveszítette. Néhány héttel később Newfundland kanadai dominionban zajlott le ugyanez a színjáték. Ötezer ember vonult be St. Johnba, tüntettek, bántalmaztak néhány tisztviselőt, végre lovasrendőrök szórták szét őket a szélrózsa minden irányába. Ugyanez a színjáték folyt le az Empire ottawai konferenciája alkalmával. Néhány ezer munkanélküli vonult fel a kanadai szövetségi fővárosba, megjelentek Sir Bennett előtt és kenyeret meg munkát követeltek. „Mivel megszegték a törvényt, ezért meg kell fizetniük" — volt a felelet s kétszáz tüntető került Ottawa börtöneibe. Kanada példáját követte Ausztrália és New-See- land. Pedig ezek a British Empire leggazdagabb területei, nincsenek túlszaporodva s a munkanélküliség problémáját eddig alig ismerték- Sidmeyben és Melbourneban, King- b tón bán és Brislaneben, Wellingtonbau és Aueklandben a rendőrségnek kellett a tüntetők ellen fellépnie, Wellingtonban üzleteket fosztogattak és sortüzet kellett leadni, Brislaneben páncélos autóknak kellett kivonulni ok. A szikra ezután a legjobban megviselt világrészre, Európára ugrott át. Az első éhségmenetelés Romániát rázta meg. Itt éppen úgy, mint a USA-ban, a veteránok kerekedtek útra s há^ romezer ember heteken át tartó menetelésben vonult föl Bukarestbe. Esküt tettek, hogy addig nem esznek, amíg követeléseiket a kormány e! nem fogadja. Nagysietve néhány millió lejt osztottak ki közöttük. A lengyelországi éhség- marsot már csirájában elfojtották, mert az országutak mentén fölállít ott gépfegyverek olyan „meggyőzően" hatottak, hogy a fölvonulás nem történt meg. A görögországi éhségfölvonu- láson Venizelosz nem akarta választási kilátásait rontani s ezért élelemmel fogadták a fölvonuló szerencsétleneket s néhány drachmát nyomtak a kezükbe. Az éhségfölvomilás igy lett világjárvánnyá. Most Angliában bukkant föl s a világ legpéldá- isabb állampolgárainak sorában különös nyugtalanság harapózik el. A londoni rendőrség riadókészültségben van, olyan rendszabály ez, amelyet a legutóbbi általános sztrájk óta nem alkalmaztak az angol királyságban. A csodálatos autóutak órákon át nem használhatók, hosszú embersorok kigyóznak át rajtuk. Véres összeütközésekről számolnak be a hírek napról- napra s ma még nem lehet belátni az események várható következményeit. Az éhségmarsok periódusa a világ legkülönbözőbb részeiben tiz hónappal ezelőtt kezdődött. Semmiféle szerv nem organizálta ezeket, nem adtak ki parancsot, vagy jelszót reájuk, a korgó gyomor fújja az indulót. Amint mondot! tűk, az 1932-ik esztendő tömegtiltakozásának I tipikus formájává alakult ez a jelenség. Tízezres tömegek vonulnak föl az éhség jegyében, olyan aggasztó tünet ez, amelynek megfontolásra kell birnia a felelős államférfiakat. Könnyet fakasztó gázbombák, páncélos autók, gépfegyverek és sortüz a hatalom hatékony eszközei a fegyvertelen tömegek szétverésére, de még Metternich fegyvertárából valók, aki a bécsi éhségtüntetés alkalmával mondotta ezt a szállóigévé vált mondást: A korgó gyomrot ólomgombóecal kell étetni. Beállott a tél, megdrágultak a mindennapi lét föltétellel, az élelmiszerek, fölbukkantak a fűtés és a meleg ruházkodás gondjai. A krizis pedig nemhogy enyhült volna, hanem egyre fokozódik. Senki sem látja be a végét és senki sem tud garanciát nyújtani arra, hogy az eddig alkalmazott módszerekkel leküzdhető lesz. A közeli javulás lehetősége még a legjobb szándék és cselekvő akarat mellett sincs meg. Gondoskodni kell azonban arról, hogy a nyomor ezen a borzalmasnak Ígérkező télen elviselhető legyen.. Az adóvégrehajtások szerencsétlen korszaka éppen1 a téli bevásárlások küszöbén szakadt Szlovenszkóra és Ruszinszkóra, arra a két országrészre, amelyet idáig is legjobban megviselt a válság. A termelő, forgató és fogyasztó rétegek gazdasági ereje ezzel még jobban legyöngült. Az elégedetlenség tiltakozásokban jelentkezik. Ezeket a hangokat, melyek a puszta anyagi lét biztosítását követelik, figyelembe kell venni. Az adózó rétegeket lélegtette a mezőgazdákat és sokhelyütt a vállal-* kozási kedvet is. A deficites gazdálkodás az államháztartás * bán igen könyon veszélyeztethetné az ál- lamgazdálkodás alappilléreit és az egyetem mes magángazdálkodás tönkretételére ik vezethetne, a kormány első kötelességének tartja az államháztartás egyenSulybahozá- sát. Miután a lakosság teherviselőképessé-i gének legmagasabb fokát úgyszólván elén tőle, hozzá kell fogni az állami kiadások lés nyeges és erősmérvü csökkentéséhez. Hogy itt milyen nehézségekkel kell küzde- ®á, azt a legjobban bizonyitják a jövő évi költségvetés egyes tételei. A számok analizálása módot ad a nyilvánosság számára., hogy a tényeket helyesen Ítélje meg. i figetáslssgáfiiitás Az állami közigazgatás tulajdonképpeni kiadásai már a tárgyi és személyi megtakarítások eddigi megvalósítása mellett 9177 millió koronát fognak tenni, ebből a szó-' mélyi kiadásokra esik körülbelül 4155 millió, a többi 5022 millió pedig tárgyi kiadásokra fordittatik. i Ebből az utóbbiból egy 1870 millió koronás tétel az állami adósságok kamatjaira fordítandó, marad tehát a személyi kiadásokra 4155 millió, a tárgyi kiadásokra 3152 millió korona. Miután az előrelátható rendes kiadás sokkal szemben körülbelül 8027 millió korona lesz a várható rendes bevétel, az állami közigazgatás tulajdonképpeni deficitje körülbelül 1150 millió korona I zetvételihez kell juttatni. A különösen ínségek látó vidékeken élelmiszer- és tüzelőfaakciókat kell kezdeményezni. A társadalmi, jótékonysági szerveknek teljes erővel kell munkájukat elvégezniük. Amikor látjuk és tudjuk, hogy a nyomor általános, tudjuk és érezzük azt is, hogy a kisebbségi magyarságot különösképpen sújtja ez a helyzet, mert hiszen az ő gazdasági erejét a legjobban bénította meg a válság s mert jóformán semmi' része nem volt abban a hivatalos támogatásban, amely más nemzetiségű rétegeknek úgy s ahogy kijárt. Éppen azért a magyar társadalom azon — sajnos — kicsiny rétegének, amely aránylag kedvezőbb helyzetben van, a tél küszöbén fokozottabb mértékben kell beszolgáltatnia a társadalmi jótékonyság adó- filléreit. Szociális olajcsöppek ezek, hogy Bernhard Shaw szavait használjuk, ám a nyomorúság megszüntetése nem áll módunkban s nem a mi. föladatunk. Azoknak a kötelessége, akik az emberiség sorsát irányítják. Ám gondoljunk arra, hogy vihar idején a veszélybe került vitorlás olajos hordók tartalmát önti a háborgó, mérhetetlen tengerre, hogy legalább a hajó környékén elsimítsa a hullámok zajláeát. Mi se törődjünk most nagy világproblémákkal s ne vizsgáljuk a magyar segítség szociológiai s morális értékét, hanem szerető lélekkel álljunk minden nyomorgó, szenvedő nemzettestvérünk mellé.
