Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-04 / 251. (3064.) szám

leső, amit a kiadásoik csökkentésére! kell fedezni. Amennyiben a tárgyi kiadásokon akarnánk megtaikaritásoikait eszközölni, ügy azokat negyven százalékkal kellene leszáll!báni. Ez a legjobb akarattal sem lehetséges s igy nem marad más hátra, mint hozzáfogni a személyi kiadások csökkentéséhez. Hogy a félreértéseknek elejét vegyük, meg kell jegyeznem, hegy a fenti személyi ki­adásokon kívül még 3533 millió korona sze­mélyi kiadás szerepel az állami üzemeknél és a népiskolai tanítók fizetésére körülbelül 1050 millió korona szükséges a költségveté­sen kívül. Az összes személyi kiadások, beleértve a nyugdíjasokat is, tehát évi 8738 millió ko­ronát tesznek ki. Az előző kormány és a kormánytöbbség tör­vényhozói — folytatja Malypetr — az uij kormány kinevezése előtt a leglelkiismere­tesebben foglalkoztak ezzel a kérdéssel s arra a meggyőződésre jutottak, hogy min­den valószínűség szerint szükség lesz a -nemzetgyűlés elé olyan törvényjavaslattal jönni, amelynek révén a tisztviselők személyi kiadásának csökken­tésével legalább hatszázmillió korona évi megtakarítást lehessen elérni. A kormány meg van győződve arról, hogy a parlament takarékossági bizottságának segít­ségével, amely nemsokára meg fogja kezdeni ténykedését, valamint a közigazgatási refor­mon dolgozó bizottság szorgalmas munkájával lehetségessé fog válni a tisztviselői fizetések terén visszatérni a régi állapothoz, mindeneset­re azon föltétel mellett, hogy közben a termé­szetes létszámapadás következményeképpen az állami tisztviselők száma is lényegesen csök­kenni fog. Egészen természetes, hogy a takaré­kossági javaslatok vonatkozni fognak az álla­mi üzemekre is. Optimista szólamok A miniszterelnök bejelenti, hogy a takaró- . kossági törvényjavaslatok egy részét a pénz­ügyi törvényjavaslattal és a költségvetési elő­irányzattal egyidejűleg fogja a Ház elé terjesz­teni. Az egyensúlyba hozott államháztartás egyetlen alapja az egészséges gazdasági élet­nek. Védi a megrázkódtatástól az állam leg­érzékenyebb idegducát: a valutát. A szilárd valuta megszilárdítja a bizalmat, eltünteti a gazdasági aggályoskodást és erősitőleg hat az emberek takarékossági ösztönére is. A kormány reméli, hogy az állam pénzügyeinek rendezése nyomán föl fog élénkülni a pénz­piac is, amelynek nagyobb rugékonysága és a hitel lényeges olcsóbbodása úgy a mezőgaz­dasági, mint az ipari, mint pedig a kereske­delmi vállalkozásra jótékony hatást fog tudni gyakorolni. A végzetes érdiszparités A továbbiakban azt ígéri Malypetr minisz­terelnök, hogy a kormány a gazdasági életben jelentkező zökkenések okaival behatóan fog foglalkozni, hogy a mezőgazdasági rétegek vá­sárló erejét növedje és a munkásság munka- alkalmait is szaporítsa. Hogy mennyire szüksé­ges a mai viszonyok rendezése, azt a legjobban mutatja a két legszükségesebb életszükségleti cikk: a rozs és a szén aranyparitásának egybe­vetése. Száz kilogram rozs nagykereskedelmi ára je­lenleg 78 százaléka a háború előtti árnak, 100 kg széné a hékeár 168 százaléka, a kokszé a 205 százaléka. Ilyen aránytalan viszonyok mellett a gazdasági élet tartós feljavulását elérni nem lehet. A kartellek befolyását reví­zió alá kell majd venni. Senki sem gondol ezzel a rendes és lelkiismeretes közvetitÉ ke­reskedelem megrendszabályozására, azonban a kartellgazdálkodás kinövéseit le kell nyesni. A kormány nem gondol olyan intézkedésekre, amelyekkel a rendes vállalkozási ténykedést éspedig úgy a termelés, mint a kereskedelem terén bármilyen módon is v-eszéleyzteesék. A munkanélküliség kérdésében kijelenti a miniszteri-elnök, hogy a jövőben is támogatni kell azokat a munkanélkülieket, akik önhibá­jukon kívül estek el kegy erük tök E segélynyúj­tásnál az önkormányzati testületeknek is együtt kell dolgozniuk az állammal. Külpolitikai „nesze semmi** Ami a külpolitikáit illeti a kormány éppen úgy mint előtte, a jövőben is a béke védelme és megszilárdí­tása érdekében, valamint a népek közti poli­tikai és gazdasági megértés érdekében fog dolgozni. Ehhez kéri a parlament támogatását. Malypetr miniszterelnök beszédét a kormány­többség sir-i csöndben hallgatta végig, sza­vainak elhangzása után az agrárpárt! törvény­hozók tapsoltak. Udrzeal volt miniszterelnök tüntetőén gratulált utódjának. Ezután Stivin ál-elnök bejelenti, hogy a Ház holnap, pénteken délelőtt kezdi meg a vitát a kormánynyilatkozat fölött s ezzel berekeszti az ülést. ffls ui képviselőházi elnök megválasztása Pontban délután négy órakor Stivin alól­A bécsi diák® 1c : detektivfeliigyelet mellett tanulnak Iíées, november 3. A bécsi egyetemet ma újra megnyitották. Egyelőre huszonnégy de­tektív végez szolgálatot az épületben s mindegyik karján vörös-fehér-vörös kar­szalag vau „Egyetem44 fölirással. A detektí- veik a pedellusok mellett állottak és csak szigorú igazoltatás után engedték a diáko­kat az épületbe. Az uecán nagy rendőr- készültség állomásozott. Az egyetemen és a többi főiskolán a nap nyugodtan telt el. Egyedül az anatómiai intézetben került sor kisebbfajta zavargásokra, ahol TamHer tan nár szocialista városatya éráján a kampós- keresztesek röpcédulákat osztogattak és föl­szólították a zsidókat, hogy a hátsó padok­ban foglaljanak helyet. Tandler tanár tiltás hozására ez a propaganda is megszűnt. Rrediccanu bécsi román követ ma megje­lent Dollfuss dr. kancellárnál és átnyújtotta kormányának jegyzékét, amelyben Románia tiltakozik a román diákok bántalmazása miatt. A repülő adébizoííság lefoglalta a kassai Andrássy-kávéház egész berendezéséi Kassa, november 3. (Kassai szerkesztősé­günk telefon jelentése.) Ma délután repülő­adóbizottság jelent meg a kassai Andrássy- kávéházban, ahol a főpincért megmotozták és többszáz koro­nái vettek el tőle, azonkívül megmotozták Vágó Árpádot, a kávéház cégtulajdonasát, akitől 410 koronát vettek el. Azonkívül lefoglalták a kávéház egész berendezését. A végrehajtást a kávéháztulajdonosoknak 39.500 korona adóhátraléka és 26.500 koro­na folyó adó tartozása miatt vezették annak ellenére, hogy a pénzügyigazgatósággaj tör­tént megegyezés alapján havonta 4000 ko­ronát törlesztettek. Értesülésünk szerint holnap dél-előttig adtak határidőt a kávéháztnlajdonosoknak az adó­hátralék rendezésére, ellenkező esetben el­szállítják a kávéház egész berendezését. Az ügy fejleményei elé a város közönsége nagy várakozással tekint. nők megnyitja a második ülést, amelynek napirendjén a képviselőhöz uj elnökének megválasztása szerepel. A leadott szavazatokból 47 szavazólap üres volt, 1 érvénytelen és 160 szavazat­tal Stanek Ferenc dr. agrárpárti képvise­lőt választották meg a képviselő-ház elnö­kévé. Stanek a választást elfogadta és Stivin alel- uö'k kezébe letette a fogadalmat és azonnal átvette az elnöklést. Rövid beszédben meg­köszönte megválasztását és megígérte, hogy elődjének nyomdokain fog haladni. Majd be- rekesztette az ülést- A képviselőház legkö­zelebbi ülése pénteken délelőtt féltiz óra­kor lesz, amelynek napirendjén a kormány­nyilatkozat feletti vita szerepl­1 szenátus ülése Prága, november 3. A szenátus csütörtök délután 5 órakor ülést tartott, amelyen Som kúp elnök bemutatta az uj kormányt, majd Malypetr miniszterelnök ugyanazt a nyilat­kozatot olvasta fel, mint a képviselőházban. A nyilatkozat feletti vitát a szenátus a jövő kedden délután 2 órakor kezdi meg. Benes kedden k@3ügyi expasát mond Prága, november 3. A képviseflőfház kül­ügyi bizottságának csütörtökön tartott ülé­sén, amelyen több kereskedelmi pótegyez­ményt tárgyaltak le, Tomasek bizottsági el­nök bejelentette, hogy Bemos külügyminisz­ter november 8-án, kedden külügyi espoaét fog mondani a bizottságban. KOMÁEOMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (43) Thököli nem válaszolt. Ahelyett lélekszakad- tan sietett Munkács várának, hogy átkarolván ott ifjú hitvesét, Zrinyi Ilona asszonyt s meg­simogatván annak két árváját: a növekvő Rá­kóczi Juliannát és a kis Ferkót, riasztó gyor­sasággal kezdje erősíteni Munkács falait... Szálltak a 'hírek, szálltak. Arról tudtak ezek a hírek, hogy a negyvezér megállapodván Győr alatt, mindenekelőtt meg- zsinegeltette Ibrahim basát (mert valakivel csak kellett számolnia!), helyére uj basát neve­zett ki Budára és akkor — futásszerü menet­ben — maga is a bevehetetlennek hitt várba zárkózott vissza. És míg Európa összes templomaiban fölzug- tak az örömharangok s a diadalmámorban Te Deumot tartottak mindenfelé, Apaffy fejedelem és Teleki kancellár, akik — az erdélyrészi ha­dakkal együtt — Budáig menekültek a nagy­vezérrel együtt, azt a kegyet kérték, hogy mi­után ők megtették a magukét, engedtessenek haza kegyelemben. Rosszkedvű volt ugyan Kara Mu&ztafa, de amikor alázatos hajlongás- sal járultak eléje a fejedelem és kancellárja, kénytelen volt mosolyogni a két nyavalyáson. És mosolyogva eresztette haza őket. Ez a két férfiú valóban nem sok vizet zavart, valahány­szor a buzogányok vették át a szót. Apaffy és Teleki még aznap fölengedett lé­lekkel takarodott el Lippa felé. A nagyvezérnek pedig ekkor lett csak mele­ge! A dolgok állásáról értesítenie kellett a ver­hetetlen szultánt, aki Nándorfehérvár alatt mu­latott eközben s leste a győzelmi híreket. Ez a levél volt Kara Musztafa legizzasztóbb müve: Nándorfehérvár alól holtbizonyosan vár­ta a selyemzsineget. Dehát nem úgy lett! A szultán, úgy látszik, hitt a hadiszerencsé­ben, mert ezt irta vissza: „Te Kara Musztafa (legyen' neked jó véged!) azon eemmitse búsulj, hogy Béos alatt nem viv- tál meg diadallal, mert az efféle dolog hatal­mas császárokon és királyokon is megesett már. Ilyen változó szokott lenni a hadiállapot.. Hanem megparancsolom most, Kara Musztafa (legyen neked jó véged!), hogy Budát es a töb- mi végvárat mind éléssel, mind ágyukkal jó ké­születtel fortiflfeáljad, az o&uful megfáradt ha­dakat szállítsd kvártélyba és meglásd, hogy az némettel ebben az esztendőben meg ne har­colj. Különben tudhatod, mi véged lesz, Kara Musztafa!44 A nagyvezér azonban, a szultáni parancs el­lenére is, nj csatába bocsátkozott. Mert kény­telen volt vele. Szobieszky János . - Lotharinsriai Károly herceg, Szavoyai Eugén herceg, a bajor és szá&z választófejedelmek egyesült hadaikkal, mialatt a keresztény Európa templomtornyai­ban még mindig örömre kongtak a harangok, Párkányig nyomultak előre a Duna mentén, szorosan követve a törökök futását, itt azon­ban hajbakaptak egymással a vezérek. És ez volt az oka, hogy Kara Musztafa mégis csatába ereszkedett. Esztergomot akarták volna megvenni a szö­vetkezett haderők, ámde oly súlyosan találtak összeszólalkozni, különösen Lotharingiai Ká­roly herceg és Szobieszky, hogy a németek fel­bőszültén szedelőzködtek föl s visszafelé indul­tak Becsnek, a nagyvezér torkában hagyva hátra a lengyeleket. Mondják, hogy a nagy len­gyel király, mikor egyedül maradt Párkány efőtt, leemelte fejéről a sisakot s megvakarta a fülét: — Én mentettem meg a kutyákat s most ez a hála! Kara Musztafa, mihelyt megvitték neki az örvendetes hirt, mindjárt másnap hatvanezer janicsárral zúdította rá a budai hasát a lengye­lekre. Szobieszky János egymaga is kiállt a tö­rök ellen, de megverték keményen. Erre visz- szahuzódott ügyesen, gyorsfutárral azonban utánaüzent Lotharingiai Károly hercegnek, hogy forduljon meg tüstént s rohanvást-rohan- jon a segítségére. Mert ha nem fordul vissza cito-citissime, világ csúfságára megteszi, hogy keresztény király létére egy nap alatt megbé­kél a törökkel s szövetségre lépvén a szultán­nal, vele egyesülten indul meg Becs ellen s fe­jedelmi hitére mondja, hogy tőből fogja kifor­gatni azokat a falakat — No, erre az üzenetre fejhezkapott Lotharin- giai Károly és Szavoyai Eugén. Azt üzenték vissza, hogy a törökverő lengyel király csak bocsátkozzék uj csatába a budai basával, de azonközben hátráljon ügyesen nyugat felé. A többi már az ő dolguk lesz! Aközben pedig szálltak-szálltak a hírek a csataterekről, melyeken a világ sorsa fordult meg ekkor. És ezek a hirek rémülettel ‘töltöt­ték el mindazokat, kik a török szerencséjéhez kötötték jövendő sorsukat. Ezek a hirek arról tudtak, hogy Szavoyai Eugén herceg és Szobieszky János szétverte s a Duna hullámaiba fullasztotta bele a nagyve­zér katonáinak 6zinevirágát.... Mert a kontyo­sok, vérszemre kapva, megrohanták a lengyele­ket, akik — látszatra — hátrálni kezdtek. Hir­telen azonban kettéfutottak a lengyelek, mire a törökökbe beledurrantak a Lotharingiai Károly herceg ágyúi. A törökök visszafordultak megzavarodva és akkor egyszerre neki mind — a párkányi híd­nak. Váratlanul nagyot reccsent a hid, a fo­lyam vizébe merült, magas tajtékot túrva s aki •bele nem fult akkor a Dunába, a szövetkezett keresztény hadak kaszabolták le a balparton. Ez a vereség nagyobb csapás volt a szultán­ra, mint a ‘bécsi fűtés! A keresztény hadak egymásután vették be Esztergomot, Hatvant és Szécsént., miközben a kuruckirály serege zömével Munkács felé igye­kezett*, hogy lóhalálban megkezdje falainak és bástyáinak erősitését. Mintha megérezte volna a balvégzetű fejedelem, hogy rövidesen Mun­kács marad meg az utolsó magyar reményke­désnek. Azalatt pedig leebeállt az ordasok visszama­radt része. Méreg rágta torkaikat a reájuksza­kadt nagy szégyenben, most tehát mindenáron le akartak csapni a lengyel királyra. Mert megtudták idejében, hogy a nagy Szo­bieszky És za km agy ar o r&zágon át készül haza­felé, Krakkó irányába, miután ráunt már a sza­kadatlan törökverésre. Hát szörnyű meneküléssé fajult ez az útja! A dühtől-lihegő bujdosók rontották meg a dia- dalutját. Mert ezek a keseriiszáju fölkelők tálkákban árasztották el a felsőrészeket. PetrÖczy István, a baljós, ceillagzatu vezér és nagy bujdosótár­sa, Ubrisi, a kuruckirállyal mentek el Munkács felé, Kassán túl azonban, a gömöri, zólyomi és árvái utakon és erdőszéleken, úgyszintén a bá­nyavárosok táján és a Szepesség körül ijeszt­getni kezdtek az ordasok, elzárván az összes hágókat és egyéb átkelőket. Az indulattól égő Szepessy Pál tüzelte őket. Mert tapasztalván immár, hogy minden gond őreá szakadt ismét o burafordult esztendőben, remegő szájszéllel kiáltozott a szegénylegényeire: — Legyilkolni minden trotykos polyákot! S nagy tűsekben csaptak föl a még megma­radt kazlak, a falvak házai, meg az őszi erdők. Most már a nép maga is gyújtogatott, hadd vesszenek éhen á lengyelek! A népet a föl ke­lő k biztathatták é& miala tt ők- maguk keserűen vagdalkoztak az el'-elmaradt pólyák csapatok­kal, a nép megint a rengetegekbe futott s ott tengette tovább reménytelen napjait. Szobieszky János hanyatthomlok lihegett a Jablonkai-hágónak, mert ez a tébolyult magyar düh őt is megdöbbentett©- És mig Éezakma- gyarország tájai koromba és pernyébe borultak újból, a fekete füstön átcikkanó tűsek világá­nál föl-fölbukkantak a lázadók, koromtól feke­tén, mintha az ördög apostolai lettek volna. Ott hajrázott szilajnl rezasorru Majos Ferenc, akit oly bánat lepett el hazájának végromlása miatt, hogy alig látták józan állapotban s ital­gőztől bódultán dülöngött a lován; ott károm­kodott ocemányul a kiálló homloka Tulok György kapitány, akit gyűlöletes hire előzött meg mindenfelé s ejtette kétségbeesésbe a len­gyel harcosokat; újból megharsant Tyukodi pajtás dala, ez az uszító tábori-ének, mialatt Tyukodi maga gyalogláb legénykedett a csa­ták és ütközetek özönében; mély búval vagdal- kozott Buga Jakab, meg a csepiihaju Zöld De­meter s nem maradt ki sehonnan a komoly fér­fiúvá érett Keczer Gábor, meg a nála jóval fia­talabb ifjú Szepessy Pál, akivel halálig kitar­tottak egymás oldalán. Mintha érezték volna, hogy az öregek kimúlása után az ő vállaikra (súlyosodnak majd a nemzet gondjah És mig tüztengerbe veszett az ország északi része s a fölkelők lovasai Morvában és Cseh­iföldön gyújtogattak és a beszkidi hágókon ke­resztül a lengyel királynak is sikerült kereket oldania valahogy, — Lotharingiai Károly és Szavoyai Eugén hadai tehetetlenül álltak a Du­nánál. Mert valóságos bénultság fogta el őket ■ekkora kegyetlenség előtt. Szálltak a hirek mindenfelől... S ezek a hí­rek vakitó gyorsasággal érték el a csöndbe- eullyedt GerJa falut is. Különös é6 nyugtalanító hirek voltak! Eszerint a szultán megrendülve seregei el­mondhatatlan pusztulásán, Nándorfehérvár alól sebes lovakon futott vissza Drinápolyig, előbb azonban selyemzsinórt hagyott vissza a Buda felöl aláereszkedő Kara Mésztufának, hogy akassza föl magát. Ugyanakkor a császári se­regek is megmozdultak s mindenfelől Kassa irányába törtek előre, mire a bujdosók Mun­kács felé kezdtek visszatakarodni. Thököli pe­dig sorbaakasztotta ingadozó párthiveit, ezzel egyidőhen azonban szövetséget ajánlott Lipót császárnak a szultán ellen. A császári udvar most már végleg le akart számolni a konok pártütővel s titokban mindent elárult a váradi basának. A basa anélkül is dühtől reszketett a kuruc­király ellen. Ugyanakkor Kassa is meghódolt Caprara ha­dai előtt, a basa azt üzente tehát ThököMnek, ereszkedjék alá Munkácsról Váradra, mivel meg akarja, tanácskozni vele egy újabb és az országból minden ellenséget kiseprö hadjárat tervéL r A*

Next

/
Thumbnails
Contents