Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-20 / 265. (3078.) szám

8 r?I^\GAlA\\&^ARHlRLAP 1932 november 20, vasárnap. és a most befejezőit Rejtett zug. Önvallomások — „Az ősdiák" Mudrony Sándoréban ugy-e önmagát rajzolja? — Igen. Valamint a „Harangoz a múlt" Mudrouy Sanyija is én vagyok. — Hány kiadást érlek meg a könyvei? — Hatvanihat magyar kiadást, öt német kiadást Berlinben, ahol hetvenezer példány kelt el és mostanában jön He Isi ngf órában az „Elvált feleség". — Minek tulajdonítja ezt a páratlan sikert, amit a regényeivel ér el? —■ A legegyszerűbb dolgok, legegyszerűbb formában való megírásának és főleg annak, hogy irásk őzben őszintén föl táróim a lelkem, amit a közönség megérez és ezért ragaszko­dik hozzám olyan meghatóan nemcsak Ma­gyarország és Szlovenszkó, de Jugoszlávia és Erdély is. — Legnagyobb munkái? — A „Hé, kozák", „Esze Tamás", „Régi ház az országúinál" és a Prágai Magyar Hír­lapban most folytatódó „Ordasok". — Mennyi idő alatt ir meg egy regényt — érdeklődöm tovább tekintettel arra, hogy aránylag ilyen fiatalon annyi könyve jelent meg már és ezen kívül még redakciós mun­kát is végez a Magyansájg-nál. — A témától függ minden. „Az ősdiák"ot pél­dául öt hónap alatt Írtam, míg a „Rejtett zug" ötvenöt nap alatt készült el. Heenkéni körű belül hat órát dolgozom és rendszerint a kora reggeli órákban, amikor az agy még friss az éjszakai pihenéstől. Könyveimet egyébként kézzel irorn és csak azután gépe­lem le. És már mutatja is a ,,Rejtett ziug" kézira­tát. amely közápkék tintával, szabad szem­mel alig kivehető, bámulatosan apró belük­kel van írva. Mikor látja a hihetetlenül apró belükön való ámulatomat, megmagyarázza, hogy a minialür-sorokat nagyító szemüvegen át vezeti. Ezekulán a több ezer kötetes pompás könyv­tárat nézzük meg, ahol a külföldi és a ma­gyar remekek között a Komáromi-sorozaton kívül egy Mikszáth könyvet fedezek föl. Er­ről eszembe jut, hogy Komáromi közvetlen irodalmi ősének Mikszáth Kálmánt emlege­tik. Mikor ezt szóvá teszem előtte, e hárító mozdulattal ennyit jegyez meg: — Mikszáth humora derűs volt, az enyém kesernyés. Már uirakészen állok, amikor valami ér­dekes dolgot mutat. Emlékkönyvet, amelyben Mécs Lászlótól kezdve a fiatal Balta Boriszig a legkiválóbb magyar irók és publicisták nevei ott találhatók. A könyv átlapozása ulán magyaros szíves­séggel búcsúzunk és elindulok le az ötödik emeletről a meghitt csöndbe' a nagyváros zú­gó forgatagába... Szirnr.y Kalos Margit. — Te — súgta — kicsi Mária megmondta a néninek, hogy poionütölted Csodál koztam. — Mikór? — Még akkor. Nem érleltem a dolgot- Vállat vontam. — Nem kaptáin ki ér le. — Pedig megmondta. Rátekintettem, ügy telezett, mintha most látnám először az orrát, meg a száját. Milyen furcsa, mondtam magamban. Olyan nemis- tudom, milyen ennek a Jolánnak az orra, meg a szája. Anyám délben könnyet törölt ki a szemé­ből- A vám ránézett. — Mtert sít? Anyám felére fordult. hó^v én ne 'Wí-m — Az a szegény gyerek- Estére meghal. — Kicsoda? — K:esi Mária. Ti'usza vau. Elhalváhyodtam. Egész délelőtt kint ültem a tőkésen- Néztem a jegenyéket, a fehér fel­hőket, e a messzeségből szüntelenül kicsi Mába szomorú arca ködlötf felém. Reszkettem etesz estig, lázban aludtam el. Álmomban átmentem Íred Máriához. Ott feküdt, hó'éhér ágyban. Ajkán mennyei mo­soly je’ént meg, amikor megpillantott. — Átjöttél? ‘ — Át... — térdeltem le az ágyához. Kicci Mária a kezem után nyúlt. — Tudod már? Fcetem a kezét. Édes illata átjárta egész valóm'te. — Mit? Han^'a umy csengett, akár az ezüstkorong. — M-mtentek . .. össT'^orult a torkom. Ráboruteam­— Nem h'*V’ me^ Én nem akarom!..* Pérrs'> éa'no<Tr''’,etf 'öt, — Te! To1'Sn rosszát álmodtál, hogy úgy J-)/r> **,-n1SU Í.-7. ? R.m~minden Hmmb^n. — Kicsi Mária.-. Odaát voltam kicsi Má­A gútai nemzet Nem volt az idei évig pótadója sem a „nemzetnek** — Iskola, amit csak részben lehet használni — A Condé hercegek „ősei** — Néhány derűs dolog, ami azonban nem ad végleges vigaszt, mert: „nagy a magyar szegénység..•!“ Irta: SZOMBATHY VIKTOR n. A mai Gúláról s régi emberekről akartunk elbeszélgetni egy nevezeles, öreg gúlái bá­csival éppen a napokban. Borka Géza dr., aki maga is büszkén vallja magát gúláinak, — dolga akadván falujában — elkalauzolt szíve­sen az illető bácsihoz. Úgy volt, hogy majd „kihallgatjuk" az öreget s nevezetes cikket iruuk róla. Úgy ám, de a jószándékot gyana­kodva fogadta az öreg s mivel Borka dr. egy- izben kiszerkeszlelie a nevét Szivárvány cí­mű gyermeki apjában, az öreg bácsi ezt sérelemnek vette s azóta sem feledte el. Rögtön ezt a nagy sérelmet kezdte hánytor- galni, egyébként is gyanakodva nézte a ceru­zánkat s igen tapintatosan nyilatkozott. Be­szélgetés után, az uceára kik isérő csatád tag udvariasan megkért bennünket, hogy no hozzunk szégyent az öreg bácsi fejére, se az adóját ne növeljük, se politikába ne ke­verjük, mert az nagy kellemetlenség volna, így sült ki aztán, hogy részint végrehajtó­nak, részint pedig valami azsanprovokaiŐr­nek nézhettek s nehogy veszedelem kereked­jék a dologból, el kél] hallgatnom Gúla egyik lég jobb izü, nagy dolgokra emlékező, igazi magyar gazdaemberének a nevét. Aki a fal­vakat ismeri, az előtt ez nem újság A nyil­vánossággal való közvetlen érintkezés dolgá­ban két részre oszthatók a falu emberei. Az egyik rész sérelemnek veszi, ha közszerep­léséből ktolyólag nem . Írják ki", a másik rész pedig azt nehezményezi, ha éppen „ki- szerk-esztődik." Okos ember legyen, aki el tudja találni, melyik esetben lép helyes : útra... A fa’fií mai élete A hatalmas községnek hatalmas a hutára is. Tréfásan azt szeretik mondogatni, hogy „az egész világon csak ennél a falunál fut a Vág a Dunáiba" s igy Gúla mindenképpen a ritka nevezetességű fai vakhoz tartozik. A Du­na és a Vág határolja s egyben meg is hatá­rozza Guta mindenkori állapotát. Valaha szénakereskedők laktak itt tömegével, innen szállították a jó, finom kisalföldi szé­nát s mivel a Vág is itt ömlik a Dunába, a tutajok itt adtak egymásnak taláUtozót és számos fakercskedö telepedett itt le, akik a rönköket megvásárolták a jó szlová­koktól s adták lejjebb néhány várossal. Ma ez mind a múlté. MMim-il,mm .....ll—llll«™—mmmho—«■«■■■■ i mim .......... r iáék hál. Rózsa hozzám hajolt. Megsimogatta a hom­lokomat. Betakart­— Aludj. Kicsi Mária is alszik- Jobban van. Nem hal meg. Másnap kábulatban ébredtem- Három hé­tig alig tudtam magamról. Elmúlt a nyár, el­következett szeptember is. Akkor e^y verő- fényes délelőtt Rózsa magához intett: — Át mehetsz kicsi Máriáékhoz­Körülnéztem. Láttam a házukat, a kertet, az égboltöt, amelyen a nap ragyogott. A töltésem olt állott kicsi Mária. Hozzárobanlam- Csöndre intett. — Érzed? — fordult a messzeség felé, le­hunyva a szemét. Arca pirban égett, szőke hajacskáját arannyal hintette tele a szelíd őszi fény­— Érzem!... suttogta átszeltem ültem. Messziről, a nagy messzeségből, amit nem :smertönk, fá'ó és mégis örömteli hangok csendültek felénk. Sokáig maradtunk igy, akkor kicsi Mária föl tekinteti: rám. Kék szemében árvaság illa­tozott. cseresznyén fkán bánat virrasztott — Menj. Jolán vár — mondta halkan. Szivem megrándult. Könny buggyant ki a szememből. — Nem megyek. Most már téged veszlek el. ha megnövök. Kicsi Mária megingott. — Igazán mondod? — Jvázán. — Oh!... — röppent el az ajkáról és egy metenr könnycsepp végiggördült az arcán. Átöleltem, a keblemre bo-rult, é« s;rtirik, naovon sokáig sirlunk fájdalmas boldogsá­gunkban ... Azóta közel bárom évtized hanyatlott el. Kicsi Mária, kicsi Máriák, merre jártok? Én mén mindig a töltésen állok, De egyre halkul a hang, amivel hív a csudálatos nveez- szeeég. A jelené a szegénység. Csodálatos az, hogy mig a politikai községnek csak a kaszálórétje háromezer hold, addig az egyes emberek minden föld nélkül ten­gődnek. Hajdan vitték őket araiómuukásoak, kubikos­nak. Nevezetesek voltak a gútai földmunká­sok. A környéki uradalmak is sok munkaal­kalmat nyújtottak. Ma a birtokok egy részét felparcellázták s akinek nem jutott a földből, az nyomorog. A 12.000 lakos közül kevésnek van 60—70 holdja. A legtöbb ember 1—2 holdon gazdál­kodik de nagyon sokan ennyivel sem rendel­keznek. A kommunista párt sok tüntetést rendezett itt az elmeit lél folyamán, holott az az érdekes, hogy a nyáron csak 27 szervezett kommunistája volt, most sincsen sokkal több. Most itt az a „divat". Itt is szeretnek „cseszt"- tel köszönni, ujmódisan. Nem volt póiadéia a gútai nemzetnek A politikai község vagyonát a kaszáló je­lentette. Háromezer hold ez. „Nyilasokra" van felosztva s mikor már a fü megérett a kaszá­lásra. az elöljáróság kivonul s elárverezi a szónál. Ez még a régi, patriarkális módsze­rek szerint megy. Minden ilyen nyilat, parcellát, kii’ön árve­reznek s árát a községi pínzíáios azonnal besöpri a pénztárládába, ami egy kocsira van felszerelve. így megy mindig egy parcellával odébb a bizottság s az árverelő nép. Aki kifizette a széna árát. az reglön le is kaszálhatja. Nagy napja ez Gúlának: a jövedelem sem utolsó. Volt idő nemrégen, amikor egymillió koro­na is befolyt a szénából s igy természetes hogy a községnek egészen a most folyó évig nem volt pó'tedoja. M imdeni ki -ízeibe lelt a széna és a vadászte­rületek árából. Az idén mégis , adósságokba keveredlek. A legutolsó árverés nem hoz;>11 többet 52.000 koronánál s a község olyan ki­adásokba bocsátkozott, ami 50 százalékos pót­adót telt szükségessé. A legnagyobb részé: a kiadásoknak az uj iskola emésztette föl. Uj iskola, haszná hatat an tornateremmé A gúlái községi iskola, melyet nemrég €■ il­lettek, általános beszéd témája az egész kör­nyéknek. Kívülről nagy, modern, tágas, vilá­gos épület, — az elemi és a po’gári iskola számára, — belül azonban hatalmas hibái vannak: gyorsan és rosszul építették s az át­vétel óta hadban áll a község a vállalkozó­val. Röviden: a tornateremben például nem te­het tornászni, mert életveszélyes az ott- tartó kodás. A falak nem bírják a tetőt s félős. hogy a szé­pen épített, zuhannyal, színpaddal ellátott ha­talmas terem egyszer összeroskad. Mióta fel­építették, állandóan tatarozzák s a legtebe- tellenebb módokat találták ki a rendbeli ozá­sára, de nem sikerül a rosszból jót alkotni. Az iskola falai repedeznek, szél és víz köny- nyen átjárja s amilyen szép. imponáló érülte! ez kívülről, olyan hasznavehetetlen belülről A felszerelés is hiányos, arra már nem jutott pénz. Ami kölcsönt az épületre felvettek, azt k i vetettek pólad ób a. Pedig az iskoláztatás ügyében szépen fej­lődik Gúla. Van ez a központi iskolája cs három ta­nyai iskolája, összesen negyvennégy tanító­val és polgári iskolai tanárral. Nem lesz ezen a környéken analfabéta! Egyesületei is szépen működnek. Van SzMKE fiókjá is népiháza, szövetkezete, két könyvke­reskedése, ami faluhelyen nagy szó. Csak az a baj, hogy némely tanya nyolc kilométernyire van a legközelebbi iskolától. Csoda-e, ha ezek a külső tanyai népek el­szoknak nemcsak a ku’tura kezdetleges esz­közeitől, hanem még egymástól is s csak sá­toros ünnepeken látják egymást meg a tem­plomot?... A nagy Kondé utódai Nemcsak Ráfaelok, Erázmusok. Joachiimok. Móricok, Jakabok és Izidorok vannak ite, hanem Kondik is. A Kondé azonban vezetéknév s a Kondé-csa- lád arról híres, hegy egyenes leszármazottja akar lenni a híres francia Gondé hercegi családnak. Hogy ez igaz-e vagy pedig a nevek véletlen hason’óságából keresik a gútai Kendék a ro­konságot. azt természetesen megái lepi la ni nem Miét. A osaládi szájhagyomány szarint Luiii—iuMiniii mi" mii flnanwfnawnBawiii i n mmnramBueAamsaitu^utra valamelyik francia Condé herceg, a forra­dalomból való menekülése közben a gútei mocsaraknál kötött ki g alapítója lett a Kondó nevű magyar kisgazda utódoknak. Nem volnának a gútai Kendék igazi gútaiak,- ha ezt a körülményt is ne használták volna föl pöröisködésre. óik vissza akarták szerezni a Kendé-vagyont. Valamelyik prókátor felbiztatta őket s volt idő, amikor igen sokat beszéltek az ősi juss visszaszerzéséről. A gúlái Kendék francia hercegek akartak-e lenni, avagy csupán né­hány frankkal kívánták a gútai közgazda sá­giét feílend iíeni. azt nem tudhatjuk, annyi azonban való, hogy két Kondé-atvafi egy «zép napon felkere­kedett. kiment Francia országba,, valahol a L/oire-folyó mellett megkerestek egy Ovn- dé-kastélyt s leültek a kastéllyal szemben az á'^k partjára. Szeretettel elnézegették a kastélyt, hogy leg­alább tudják, mit lehet vissza párolni s mi­lyen vagyon száll a gútai nemzet Kondé ne­vű tagjaim. Miikor jól kigvöny örköd! ék ma­gukat és beszalonráztrk a kastély szomszéd­ságában. hazajöttek s jelentették, hogy megvan a kastély, lesz hercegség is. Ebben a demokratikus világban azonban, ugy’á'szák, lemondtek a hercegségről s egvéb gondínk van a Rondáknak, minthogy a Loire- merdi kastélyt pörüMék vissza. Samos. eddig még egyetlen francia Cendénak sem jutott eszébe, hogy a gútai Kcndékat ke­resse, pedig micsoda parázs mulatság kerekednék ebből, még ott maradnának a franciák a pi­hent eszű nemzet között bírónak... Hogv püröoködésrő1 van sző mostanában a b?!ás.v'",i j.'vrot akarják v;=szászé rezni az ér­sekségtől 'ttelve jonutódíától. a Cenlrálna S^rá vétek Varrni jövedelmező dologban min­dig törik a fejűiket. Gútai sf*rcc Néhány fé’tegyzés, röviden, jeltemzésül. A katolikus templom büszkén áöl a falu közevén, a templomot ócska kőkerítés fogia kör";!, de ez; kibontani nem szabad, bármily roskadozó is. mert a Csallóközben fellelhető műemlékek kevered közé tartozik: tem­plomvédő bástyafal volt, még most is lálha- 1 ók a lorések rajta. A templom előtt szép hadlcmifck-Szcbor. Mondják hogv abban az időben, amikor a hadiemlék érit éter őt szó volt, éppen a ben­zinkutat készítették. Különös, színes állvány volt ez a kút, amit a tanyai nép soha nem látott. Két jámbor öreg néniké ájta.tosan le is tér­depelt a benzinkút elé. azt hiv'n, hegy az az ui hadiemlék s buzgón elimálkozták magukat. « . . Csak azt .nehezményeztek, hogy a szobrot nem láthatják, mert az be van zárva a sárga skatulyába. A jó'Isten biztosan örömmel hall­gatta meg ezt az imádságot, htezen kegyes szivek mondták s igaz volt a szándék. Ki te­het ró'a. hogy a benzinkutat is odatették a falu közepére... Egymás között házasodnak, idegen iránt bi­zalmatlanok- Magyar falu általános hibája. Tagosítás nem veit. Akinek C0 hold földje van. megtehet, hogv az hatvan irányban is fekszik szanaszét. Májusban sok he'yen még nem lehet kimenni a földekre, annyi víz van. De hoz is aztán az szénét, ha el nem viszi a váz... Rengeteg az eladósodott gazda. „Tiszta" gazda alig akad. A bankok tartják őket ke­zükben. Tönk re menésükben segiíi őket a föl­dek megművelésére szánt ut. Messze esn°k egymástól a birtokok. A csatornázás után akarnak tagos Móni. Jegyzeteimben mindig felbukkan ez a mondat: nagy a szegénység... nagy a sze­génység ... * Szeretném valami lélekemelővel tetejezni ezt a hosszúra nyúlt ismeretest, mert külön­leges faluról lévén szó. nem szabad pár sor­ban elintézni. Valami üdét. derűset szeret­nék. hiszen annyi sok vidám esetet hallói lám bt ts. de megakasztja a toliam valami szo­morúság. Megakaszlja ez a gyakori mondat; Uram, nagy a szegénység! Ahogy elöltem baktat az állomásra folt-há­tán folt ködmenkjóten nyütt csizmájában egy apró kölyök s lesi-várja, lesz-e csomag beho­zandó, ahogy ez később egy hatalmas bőrönd terhe alatt szédeleg és botladozik, előttem van ennek az emberkének s nvnd ő egész családjának, falujának örök küzdelme a föld­del. pénzzel, élettel, iskolával, bankkal, kul­túrával, borral bicskával, lóval s pörösködés- sel: nem tudok vidámat mondani. Veszendő a magyar falu ha magára hagy­ják. Emelni, emelni, emelni kell őket... Egyhangúan búg a motoros vonat szerkeze­te, ahogy a sötét estében visszafe’é dörögünk. A gőzöst ezen vonalon végképpen felváltotta a motorkocsi. Végtelen lapos tájon ballag, meg-megáil a motoros, vidéki alakjaival, las­sú menetidejével, nyugalmával s egv teher­kocsijával. amit a gazdasági válság hirdető­iéként, mintegy mementót húzogat maga mö­gött. Végtelen, elnyúlt alföldi pusztaság. Fák se rohannak visszafe'é sziluettként, falvak neon csili annak a közelben, e^vterma, egyforma, sütete pusztaság magyar ősz. Magunkba gubózva meredünk ki a sötétbe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents