Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-20 / 265. (3078.) szám

1932 november 20, vasárnap. ^x^gai-Ma<Aar-hiriai? négyötödét Lustig Hugó kapta a vagonszállitási jutalék Bondy nagybirtokos szenzáción vallomása a Sfrihrny-pörben — Sfejskal havi 50*000 koronái fizetett egy mmtszíéri tanácsosnak Sport éi politika Irta: IC9PPER MIKSA Á sport legalkalmasabb arra, hogy a mai zilált gardasági és politikai viszonyok között is a nemzetek közeledését elősegítse. A magas vámfalak sem tudják a sport nemzetközi kap­csolatait lehetetlenné tenni. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a sportból teljesen kizárjáik a politikát. A sportnak egyetlen, de egyúttal felbecsül­hetetlen erénye a nemes versengés ember és ember között, csapat és csapat között, ország és ország között. A múlt hónapban voltunk j tanúi annak, hogy a csehszlovák-olasz sport-; barátságot a cseh sportzsurnalisztika minden j ttiszurása dacára megmentették az illetékes sportszövetségek és pedig azáltal, hogy követ-j keretesen kizárták a politikát a sportból. E napokban a cseh sajtó (tárgyilagosan meg! kell állapitanom, hogy a pozsonyi Národni Den- j nik nyomán) nagy felháborodással irt arról, hagy á magyarországi hatóságok a békéscsa­bai „Előre44 sportegyesületet feloszlatták. A Slovenská Liga, egy percet sem késve, azon­nal memorandumot intézett a csehszlovák fut- ball-aszocióhoz, s ebben követelte a Magyaror­szág elleni bojkottot és a csehszlovákiai ma­gyar labdarugó szövetség feloszlatását. Az egész ügyhöz nem akartunk hozzászólni mindaddig, amíg a tényeket nem ismertük. Most azonban, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az egész híradás rosszhiszemű misztifikáció, nem hagyhatjuk szó nélkül a cseh sajtókampányt, de főleg nem a Slovenská Liga jogtalan beavat­kozását. Azonnal előre is bocsátjuk á csehszlovákiai magyar sporttársada-lom határozott álláspont­ját és követelését: a sportba ne avatkozzék be a politika! Mi első perctől kezdve hangsúlyoz­tuk, hogy a testnevelésnél csak egy politikát ismerünk s ez a sportpolitika! Ezt az irány­elvet minden sportegyesületünk, minden sport­szövetségünk százszázalékosan betartotta. —- Egyetlen esetet sem hozhatnak fel az ellentá­bor részéről, amely ezen állításomat megcáfol­hatná. Sajnos, nem ezt tapasztaljuk az ellen­táborban! Az utolsó hónapokban nem egyszer volt alkalmunk rámutatni arra, hogy illetékte­lenek konkolyt hintenek az egységes sport tá­borba, hogy politikai és túlzott soviniszta okok­ból inditatva következetes kampányt intéznek minden sportmegmozdulás ellen, amely ma­gyar. S ebben a kampányban mindig- a Sloven­ská Liga játsza a főszerepet. A cél nagyon is átlátszó. Ezeknek az állha- 'tatos következetes támadási sorozatoknak az a céljuk, hogy a csehszlovákiai magyar sport­életet tönkretegyék, fejlődésében megakadá­lyozzák s az értékes magyar sportérőket foko­zatosan saját táboruk részére megnyerjék! Azt hiszik ezek a konkolyhintők, hogy a magyar­ság ezt nem látja avagy azt gondolják, hogy mindezekről örökké hallgatni fogunk? Azok az urak, akik ma a mérges nyilakat lövik minden magyar sportmegmozdulás ellen, tíz évvel ez­előtt még azt sem tudták, hogy mi a sport. S így természetesen nem tudják azt sem, hogy annak idején éppen a szlovenszkói magyar épórttársadalom foglalt állást a nemzetiségi ta­gozódás . ellen- Mi nem akartunk különbséget j tenni cseh, magyar, szlovák vagy német tor- j nász és futballista között, hanem a jól bevált háború előtti rendszer megmaradása mellett voltunk s azt akartuk, hogy a sportszervezé- . féket a köztársaság földrajzi fekvésének meg­felelőén földrajzi alapon osszák föl, Közvet­lenül áz áJIaínfordulat Után megalakítottuk a Szlovenszkói Labdarugók Szövetségét s abbán héiyét foglaltak az összes egyesületek. A nemzetiségi tagozódást ránk erőszakolták, sőt bizonyöé sportkörök adáig menték, hogy á nemzetiségi kataszter összeáll hasakor fajma- gyár sportolókat kényszefitettek arra, hogy nemzetiségüket megváltoztassák. Amikor elvé­gezték ezt az „operációt44, azt hitték, hogy a magyar sport végső óráit éli a köztársaság­ban. De tévedtek! A csehszlovákiai magyar sport ernyedetlen munkával, következetes sportprogrammal, páratlan és önzetlen együtt­működéssel, magyaros nyíltsággal 6 — ami a fő — a hatóságok engedélyével s állandó el­lenőrzésével, ismét talpraállott s ma — mond­hatom — újból azon a magas nívón áll, ame­lyen egy évtizeddel azelőtt­A mi sportéletünket nem lehet letörni, mért a törvény, a sportetika s ami- a legfontosabb — á sport fegyelem alapját! áll. Végül még egy tényt kell leszögeznünk. Ma­gyarországon sem a múltban, senki söré kér­dezte. sem pedig á jelentben senki sem kérdezi n sportolótól, hogy milyen nemzetiségű. Az egyesületek részéről sem létezik numerus cián­én 0. Mindenki tudta és tudja, hogy á békéscsa­bai Előre nagyrészt magyarországi szlovákok­ból regrüiálódik. Emiatt sohasem volt az egye* sütetnék bántódása és azt sem ’ akadályozták nteg neki. hogy itteni szlovák egyesülettel érintkezzen. Mliitahögy á mi egyesületehiknék sem tiltották meg. hogy magyarországiakkal ne tarthassák fenn a barátságos, testvéri kap­csolatot. De nemcsák a mi egyesületeinkről Van szó. hanem a vezető szlovák klubokról is. Vájjon nem tudja e a Slovenská Liga, hogy az 8K, Bráfislava évi sportprogramjának tnl­twofásnál, de általánosán tudott dolog volt, hogy siitiMnütt a legnagyobb korrupció vi­rágzik. Siöhrovsky azt kérdezi a tanútól, vájjon azidöben megelégedtek-é az emberek 2—3 szá­zalékos jutalékkal, de a tanú azt. válaszolja, hogy ilyen kis provízióra csak banküzletekben dolgoztak, de az áruüzletben és speciálisan mozdonyok szállításánál 50 százalékos haszon is mutatkozott. A tanú ezután még kijelenti, hogy Lustig, aki Berlinben hivatalos állást töltőit be, nem akart közvetlenül az előtérbe lépni és „strohmanr.ok“-kal dolgozott. Ilymódon a jutalék négyötödét bezsebelhette. Elsősorban mint Lustig Hugó részesedett- az­után kapott belőle a Hardv és Co. bankiizlet. amelynek Luftig volt a tulajdonosa, azt*táti Lustig másik bankja, az Ostpreussisólm Bank s Wölf-'Zittelmann, mint, Lustig alkalmazottja kapta a negyedik ötödöt, mig az ötödik ötöd a Bohdy-ceoportuak jutott. In autonómia. megadását §s a csehszlovák-magyar kereskedelmi szerzidis megfestését sürgette S ífer János az országos képviselőtestület költségvetési vitáiéban Igfau, éévémber 19. A Striferny-pör tegnap' délutáni folytatólagos társjyálőéán eaéhzáciés tanu- vabemások hangzót'.a k él. Ludwig József dr. mérnök, á prágai íséfi keres­kedelmi akadémia tánáfh á Hátik miniszteri tasid- eéos állítólagos memorandumáról beszelt. Előbb asóiübáin. Hátik jelieméről tett tenuv.ili•mröst. El­mondja a tanú, hogy Stejskal Ferenc volt ssénbáhyahilajdoiiost évek óta ismeri, mert fiának nevetője volt. Amikor azután i fiatal Stejskal felkerült a kereskedelmi akad óm ián. ott kellett hagynia a nevelői állást. Ekkor azonban szakértőként alkalmazta Stejsfcal a maga váiia:a- tai'ban. Kijelenti, hogy Hátik még mint a va.su tiigyi miuisitérhrm aktív tisztviselője alkalmazottja, volt Sfcjsfotlnkk, aki­től havonta, 50.000 koronái kapott. Stegskol panaszkodott is ean'.att. Elnök; Milyen munkát végzett ezért Haíik? A fcauu azt feleli, hogy Hajlik eát a pénzt- korrup­ciós okokból kapta, mert ő közvetítette Síejékaínak a imitejopitsi széit- iizletet. A tanú úgy véli, hogy Stejskál, aki kiszökött kül­földre* aligha fog megjelenni belföldi bíróság élőit. Kijelenti még, hogy egyizben jelen volt, araikor Stejskál kifizette az összeget Maliknak. Végül meg­jegyzi, hogy hangsúlyozni kell, hogy Stejíkalnak respektusa volt Stribruy Györggyel szemben. Ezután Bondy Károly nagybirtokos, Bondy Leó volt prágai kereskedelmi és ipáítikáimái'ai elnök fia tett tanUvaiLlctílást; Itób.’mas írásbeli auyágdal föl­szerelve kezd bele vaíleirnlásába. Elmondja, hegy részvénytársasága, amelyben köt fivdí'én kiviül még Taxiséiig Oszkár igazgató s a z időközb en el halt fíoxxbioek Bohuelav voótek érdekelve, a berlini vagónszálüíás ügyében üzleti össze­köttetésbe lépett a Lustig-csoporttál s később a berlini Arons és Wáither céggél g elmondja, hogy Lustig Hugó hogyan osztotta el az üzletből folyó províziót, A tanú 1920-ban elutazott . Lustighoz Berlinbe s elmondotta neki, hogy a csehszlovák államvás- utaknak sürgősen vasúti kocsikra van szükségük. Lustiggal Szóbeli megállapodása volt a társaság­nak, a,tanú apjának, Bondy kamarai telhökhfek_a tanácsára. Lnstiguak eleinte nem volt nagy kedve a dolokhoz, később azonban értesítette a részvény­társaságot, hogy, lehetséges lesz a vagónszállitást megszerezni. Taussig, akit megbíztak ezzel az üggyel, a vas- utiigyi minisztériumban szóbeli ajánlatot tett. Az ügy megindult. Taussig elutazott Berlinbe, 1920. július 29-én visszaérkezett ohuan á másnap felment a váeutŐgyi minisztériumba. Taüesig a Vagonokat darahonkinf 3000 márkával olcsóbban kináítm A tanú ezután kijelenti, hogy Schiffel és Alvers- lebennel, az Áréns és Wált-er cég képviselőivel Prágábáíi tárgyalt s amikor mindkét érdekelt in­terveniált a minisztériumban, ö valószínülég a Zsivncsztexftzká Bankában volt azalatt. Hagy kivel tárgyaltak azok s mit mondtak az intervencióról, arra már nem tud visszaemlékezni: Vájjon Táncéig Hálával, vagy Malikkal tárgyalt-e, azt a tabu nem tudja, Az ügyről azután tovább tárgyaltak, de ekkor az Arons és Walther eég arra a belátásra jutott, hogy jobb lesz megegyezni a Lustig-esöporttal s a hasznot megfelezni. De mindjárt azt is megjegyzi, hogy az elszámolás­nál Lustig nem volt túlságosan tekintettel a Bondy-csoport érdekeire. Majd tovább folytatja vallomását: Kijelenti, hogy rendkívül meg volt lépve, amikor a Strlbrny- pör folyamán a hivatalos elszámolásból nugíuJ- ta, hogy a jutalék 1Í.5 millió márkát tett ki Lustig csak 10 millióval számolt el, amelytől az Arons és Walther cég a maga és Sichrovsky számiájára az összeg felét kapta; A fennmaradt öt millióból Lustig még 600.000 márkát „diszkrét kiadásokéra vont le. A 4.4 millióból a Bondy- csoport 20 százalékot, azaz 800-000 márkát kapott. Stribruy azt kérdezi a tanútól, vájjon nem Vészfegett-ek-ó meg tisztviselőkét ajiuníékókkal, de a tárni azt Vál&ezóija, hogy egyes személyekre nem gondoltak áz elszá­rtyomó részét a mágyafofeáágl egyesületekkel való erőmérkőzééek képezik? Avagy azt sem tudja, hogy úgy a szlovák, mint a nii egyesü­leteink a magyarországi csdpátók vondégsze- repiééeinók kÖéZöűhétib' fejlődésüket? $ azt sem tudja, hogy itt Prágában milyen magasra értékelik a magyarországi labdámgáéí. úszást, tornát és atlétikát? Dehogy néfri tudja! Nagyon jól ismeri ezeket a viszonyokat, csakhogy elva­kul tsá.gábán, tdDóft nacionalizmusában mindén koronát adott. — Ha az állam ideadta volna nekünk ezt at összegét. — folytatta. — akkor ma könnyébh lenne a helyzetünk s az utaink- éö kórházairik is rendben lennének. Most- itt. van a kedvező alkalmunk, hogy kifejezésre juttassuk szándé­kunkat. Itt az alkalom, hogy demonstratíve foglaljunk állást és igy juttassuk kifejezésre Prágának kívánságainkat Ha együttesen, demonstratíve lépünk lel. akikor Prágának kinyithatjuk a szemét. Giller dr. ezután a csehszlovák -magyar ke­reskedelmi szerződés megkötését, sürgette. Cseh­szlovákia azelőtt Magyarországgal két és- fél milliárd korona értékben forgalmat, csinált, mig most a különböző kompenzációs üzletekkel éz az összeg 120—130 millió koronára apadt, A kivitel tekintélyes része pedig Szkrvenszkó ré­széről történt. A kereskedelmi szerződés hiánya miatt első* sorban a szlovenszkói vasipar és faipar megy tönkre. Még 1980-ban százezer vagon tűzifát- sZáflitott ki Csehszlovákia,' illetve Szíóveoszkó Magyar- országra, ma pedig a magyarországi piacot a dzloveneakói tűzifa helyett. Románia foglalta, el. Giller dr. ezután azt fejtegette, hogy a csehszlovák-magyar kereskedelmi viszony helyreállítására az iniciativának innen, az országos képviselőtestületből kell kiindulnia. Nem állítom azt, hogy Szlovenszkó bajain — mondotta Giller — a kereskedelmi szerződé­sek minden tekintetben segitenének, azonban bizonyos, hogy Szlovenszkó gazdasági helyzete megjavulna, ha Magyarországgal ismét, keres­kedelmi szerződéses állapotban lenne. Giller János dr. végül a csehézlövák^ma.gyaá kereskedelmi- szerződést sürgető határozati ja­vaslatának benyújtása után bejelentette; hogy a költségvetést általánosságban sem fogadja él Giller után Lástovka dr. egyetemi tanár, ag­rárpárti képviselő reflektált Flensclimanú Gyula dr. országos keresztényszocialista párti beszé­dére s megállapította, hogy a nagyzsupa-rendszer tényleg jobban feleli meg a decentralizációs törekvéseknek, mert az országos képviselőtestület, sem az or­szágos választmány, a nagy felüléi miatt »é-m tud elég gyors és áttekintő közigazgatást biz­tosítani. Pozsony, november 19. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy az országos képviselőtestület ülésén Giller János dr. magyar nemzeti párti tartománygyülési képviselő is felszólalt. Giller beszédében elsősorban az autonómia kérdésére tért ki. — Négy évvel ezelőtt, amikor először jelen­tünk meg ebben a. teremben —- mondotta egye­bek közt — ünnepélyes deklarációt olvastunk fel, amelyben azt vallottük. hogy a decentrali­záció hivei vagyunk és ebből a kiindulási alap­ból, amit az országos képviselőtestület, jelentett akkor szemünkben, kiépítjük Szlovenszkó auto­nómiáját. Mi a szlovenszkói patriotizmus alapján állunk, j de meg kell kapnunk azt, ami bennünket í illet. Nem érhet bennünket az a vád, hogy nem se- ( gitéttünk a szlovák néppártnak az autonómia. | harcában. Mi néhányszor megszavaztuk az or-; szagos költségvetést előlegezett bizalommal, s ■ lia most a költségvetés ellen vagyunk, ügy cn-; nek megvannak a speciális okai. Mi négy ^év­vel ezelőtt megmondtuk, hogy nem lesz' alkal-: más ez az önkormányzat az autonómia eliiyé- j résére. Giller János dr. ezután a szlovák néppárti j képviselőkhöz fordulva mondotta a következő* i két: — Az utóbbi négy év alatt az önök lelkében is változások történtek. i Ma közelebb állnak önök is ahhoz, amit mi gondoltunk autonómia alatt. De ha önök akkor íörékvéseinket nem hiiisi- í tották volna üteg mindig olcsó, betegéé komp­romisszumokkal, e nem felejtették volna el nagynevű szlovák vezérüknek — akinek akkor még hatalom volt a kezében — intelmeit, akkor az autonómia ügye ma jobban állna. A népgyü- léseiken most is azt hangoztatják, hogy az auto­nómia terebélyes fája, ha megvalósul, csak a szlovákságnak fog virágozni. Giller ezután visszatér Káílay dr. előadó je­lentésére. Egy új kifejezést is hallottunk a vita során: a költségvetés mérlegtechnikái szempontból megállja a helyét és elfogadható. Ez is egy uj áfiümog kijelentés. A költségvetés lényege az igazságtalansága. Kénytelenek va­gyunk a költségvetés 60—70 százalékában olyan kiadásokat magunkra vállalni, amelyek a történelmi országok költségvetésében egyálta­lában nem szerepeinek. Nemcsak a jog, de ezenkívül az erkölcsi igazság is mellettünk áll. Szlovoííszkó önhibájából kiéül jutott ebbe á súlyos gazdasági helyzetbe, s Szlovenszkó la­kosságának elszegényedését mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy Csehszlovákiába ti a bankokban és takarékpénztárakban mintegy ötven milliárd betétje van a lakosságnak, ebből az összegből azonban Szlovenszkó és R'uszim szkó lakosságúra csak 8 százalék esik. Giller dr. ezután részletesen foglalkozik az­zal, hogy az egyes bankok veszteségei során milyen veszteségek érték magát áz államot is, amely a különböző bankoknák 800.000 millió ellen tör, ami magyar! Az utolsó esemény, az ,,Éíőre“ feloszlatásá­ról kitalált mese s áz ezzel kapcsolatos müfel- háböródás azonban leleplezte á ligának igá.íi arculatát s az illetékes fórumok is láthatják, hogy a liga akciói ártanak nemcsak a sport­nak, hanem a két ország közötti politikai érintkezésnek is. Ezek után csak azt üzenjük a Slovenská Ligának: El a kezekkel a sporttói! A sportban nincsen helye a politikának! Speciális fénökő és fenoszij: Automatikusán élesíti a pengét, A kifogástalan bóróteálkó* zást lehetővé tész'i, Kapható minden parfümériában, drogériában és acéláruüzletben, Allegro D. ENQEL Prafia, Zateeká 8. Brafislava, Masarykovö nádi. 6. ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZÁLLÓ Budanesf, IV* Egjjrfeteffl utéa 6 Szép tiszta szobák. - Az Étterem és Kávéházban cigányzene. Az E r z s é b e t * p i n c e a főváros legszebb sörözője, revier rendszer. ©S«$6 polgári áraBs! Figyelmes kiszolgálást j 5

Next

/
Thumbnails
Contents