Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-18 / 263. (3076.) szám

1932 november 18, péntek.-teKCM A^AGÓARHl RLAI> 3 A_garamszécs! végrehajtás újabb tragikus lordu’aihoz vezetett A tömeg tegnap ismét megtámadta a csendőröket, akik erre fegyverüket használták Két halóit, egy sebesüli — A tömeg hatszoros lelszóíitás dacára sem oszlott szét s hörüllogía a csendőrséget Prága, november 17. A csehszlovák sajtó­iroda jelentése alapján mi is beszámoltunk azokról az eseményekről, amelyek a breznói járásban lévő Garamszécsen játszódtak le szombaton és hétfőn egy árveréssel kapcso­latban 8 amelyek a csendőrség közbelépését is kiváltották. A Prager Abendzeitung a Lidové Noviny jelentése alapján azt Írja, hogy megállapítást nyert, hogy „az árverésen, amelyet Zibrin dr. ügyvéd tűzetett ki egy föidmüves ingat­lanára s amelyen Zibrin dr. maga is megje­lent Klein Rudolf dr.-al, a Tatra-lián ka breznóbányai fiókjának dirigensével együtt, ugyancsak megjelent Cigler, a breznói járási hivatal képviselője és Mólosán dr., Tuserer dr. breznóbányai ügyvéd helyettese. A föld­műves ingatlanát, amely 28.000 korona érté­kű volt. az árverésen végül is hatszáz koro­náért adták el. Az ingatlant Zibrin Mihály dr. Klein Rudolf dr.-al együtt közösen vette meg. Mihelyt a faluban elterjedt annak a híre, hogy a jelentős értékű ingatlant hatszáz ko­ronáért árverezték el, a falu belieken nagyfo­kú izgalom vett erőt. Odarohantak az árve­résen résztvevő személyekhez és hevesen tá­madták őket, annak ellenére, hogy cSendörség is jelen volt. Ez alkalommal súlyosan meg- sérüt Cigler járási hivatali tisztviseő, akinek nem sikerült elmenekülnie a tömeg elől, ngyhogy be kellett szállítani a breznóbányai kórházba. A többiek kénytelenek voltak meg­futamodni, Zibrin dr. Klein dr.-al autón a leg- közlebbi faluba hajtatott s onnan Vöröskőre jutottak. Molcsan dr.-t a többdeikkel s a csend­őrökkel egyetemben a falubeliek egészen Breznóbányána kergették, ahová valóságos halálfóleiniben futottak be, úgyhogy eleinte Szólni sem voltak képesek. Hétfőre virradó éjszak* csendóri nyomozó osztag szállott ki Garamszécsre, hogy kivizsgálja a szom­bati eseményeket A csendőrök hét gyanús sze­mélyt tartóztattak le s megtették az előkészülete­ket, hogy beszállítsák őket a breznóbányai járás­bíróság fogházába. Hirtelen azonban vészharang- kongatás és fülsiketítő trombitálás verte fel a falu­siakat éjszakai álmukból, mintha csak tűz ütött volna ki. Ere a vészjelre nagyszámú falubeli futott Ö9sze, különböző gazdasági szerszámokkal felfegy­verkezve s aztán rá támadtak a csendőrökre. A csendőrosztagnak csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült elszállítania a foglyokat a szomszédos Benesházára, ahonnan teherautón bevitték őket Breznóbányána. A garamszécsiek szekereken üldöz­ték őket, de nem tudták beérni. A hét foglyot azután elhelyezték a járásbíróságon, egyidejűleg Garamszécsen, valamint Brezuóbánya környékén megerősítették a csendőri készültséget. Kedden mintegy 150 főnyi tömeg jött be Garam- szécsről Breznóbányára s az ottani járásbíróság épülete előtt csoportosult össze, követelve a letar­tóztatottak szabadlábrahelyezését. Sokkal több em­ber igyekezett Breznóbányára jutni, de még a váró előtt megállították őket, mert újabb kilengésektől tartottak. A breznóbányai főtéren azután ilyen kiál­tások hangzottak el: „Adjatok nekünk enni vagy inkább mérgezzetek mcg!“ Természetesen nem tet­tek eleget ama követelésüknek, hogy a foglyokat sz&badlábrahelyezzék. Mivel attól tartottak, hegy a falubeliek esetleg erőszakos utón fogják megkísé­relni a foglyok kiszabadítását, ezeket átszállították a besztercebányai kerületi bíróság fogházába. A helyzet tegnap még kriíikusabbá vált s noha a rend fenntartására már szombat óta állandóan erő­sítették a garamszécsi csendőri készültséget, teg­nap az események tragikus módon robbantak ki. Mint történt a dolog, egyelőre nincs kiderítve.44 Eddig idézzük a prágai lapot Folytatjuk a Cseh­szlovák Sajtóiroda jelentésével a tegnapi drámai eseményekről: „A garamszécsi csendőrség tegnap hat személyt akart letartóztatni egy bírósági in­gatlan-árverés során nemrégiben történt kilengé­sekkel kapcsolatban, — jelenti a Csehszlovák Saj­tóiroda. — Ez Időtájban mintegy ezer, botokkal, kaszákkal, vasvillákkal, cséphadarókkal és kövek­kel felfegyverzett ember a környékről Garamszées felé vonult. A csendőrség a legnagyobb veszélyben forgott, mivel a tömeg a faluban körülfogta az osztagot és koncentrált támadást intézett ellene. A csenddrosztag parancsnoka hatszor hasztalanul szólította fel a tömeget a szétoszlásra s a rendkí­vül kritikus helyzetben parancsot kellett adnia a fegyverhasználatra. Két támadó, Piliar-Herman János vacoki lakos és Pohorelec János garamszécsi lakos a helyszínén meghalt. Azonkívül Kotrcska János könnyebben megsérült. Ez utóbbit a csend őrség látta el kötéssel. Vájjon további személyek megsebesültek-e, eddig nem nyert megállapítást, mert a tömeg szétfutott44. A Csehszlovák Sajtóiroda ezen jelentéséhez a következőket fűzi hozzá: „A csendőrség, mivel rendkívül veszedelmes helyzetben volt, csupán kötelességét teljesítette és csak sajnálni lehet, hogy ennek a beavatkozásnak Genf, november 17. A leszerelés kérdésé­nek nagy eseménye, hogy Sir John Simon ma a leszerelési konferencia irodájában megtartot­ta már régebben bejelentett beszédét az angol kormánynak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontjáról. Az angol külügyminiszter beszédének beve­zető részében röviden megemlítette a francia tervet. Azonban csupán megköszönte Francia- országnak azt a készségét, amellyel a leszere­lési probléma megoldásához tervével hozzá ki- ván járulni, a terv részleteivel azonban egyál­talán nem foglalkozott. Az angol külügyminiszter rögtön in ínedias rés tért és Németországnak az egyenjogúságra vonatkozó követelésével foglalkozott. Kijelen­tette, hogy ezt a kérdést föltétlenül tisztázni kell, mert ez a legfontosabb előfeltétele a kon­ferencia további munkálatainak. — Anglia azon fáradozik — jelentette ki az angol külügyminiszter —, hogy olyan alapot találjon, amelyen az egyenjogúsítás igényét tárgyalni lehessen. Az angol kormány azon a nézeten van, hogy ez a nyilatkozat, amelyet nevében adhatok — mondotta Sir John Simon —, ezt a nehézséget kiküszöböli és olyan hely­zetet teremt, amely a konferencia valamennyi tagjának lehetővé teszi, hogy egy mindenkit kielégítő alapon konkrét tervet dolgozzanak ki a nemzetközi leszerelésre. A négy szempont Sir John Simon ezután a kérdést négy szem­pont szögéből tárgyalta: 1. A versaillesi szerződés egy kötelező ok­mány. Más szerződésekhez hasonlóan, csupán egyoldalú cselekvésekkel lehetne félrelökni. Éppen ezért csupán kölcsönös hozzájárulással lehet megváltoztatni. A versaillesi békeszerző­dés leszerelési határozmányalra rámutatva, az angol külügyminiszter kijelenti, hogy ezeknek a határozmányoknak megváltoztatását csupán a kölcsönös jóakarattal és általános hozzájáru­lással lehet elérni. 2. A francia terv, amelyről az angol külügy­miniszter ez alkalommal még nem akarja meg­indítani a vitát, tényleg egy olyan javaslatot tartalmaz, amely a kontinentális hadseregek ujoncozó módszerére vonatkozólag a versaillesi szerződés 5. részében foglalt határozmányok megváltoztatását vonja maga után és amely az egyenjogusitás alkalmazására céloz. A szerződés ötödik részének bevezető fejeze­téből és Clemenceaunak a szövetségesek nevé­ben egyidejűleg tett nyilatkozatából kétségte­lenül kitűnik, hogy a Németországra rótt lesze­relést abból a célból irányozták elő és mondot­többszörös felszólítás dacára be kellett következ­nie. Az eset vizsgálata folyik44. A Lidové Noviny és a Prager Tagblatt jelentése szerint egy másik verzió azzal hozza összefüggés­be a tegnapi nyugtalanságokat, hogy egy férfi kenyeret vásárolt egy üzletben s vonakodott árát megfizetni. A pék erre csendőröket hivott vo'na akiket azonban a tömeg megtámadott A halottak egyike egyébként öt gyermek apja. A Prager Abendzeitung jelentése szerint a teg­napi események után nagyszámú cscndörkü'önit- ményt vontak össze Garamszécsen. A csendőrök vonaton és két teherautón érkeztek meg. A lap még megemliti, hogy az eseményeket elindító szom­bati végrehajtás egy korcstnáros javára történt, Iák ki, hogy az általános leszerelést ilyen mó­don jelentős mértékben bevezessék. 3- Anélkül, hogy más államoknak bizonyos leszerelési intézkedéseit le akarnám becsülni — folytatta tovább Sir John Simon — meg kell állapítanom azt a tényt, hogy amíg Né­metország a békeszerződés korlátozásai alá van vetve, a világ más nemzetei még nem állanak a felszereltségük korlátozására és le­szállítására vonatkozó kölcsönös kötelezett­ségek alatt, eltekintve a washingtoni és lon­doni flottaszerződésekben foglalt kötelezett­ségek határozmányaitól. Egy más tény az, hogy egyes nemzetek még használják azokat a fegyvereket, amelyeket a békeszerződés Né­metországra vonatkozólag eltiltott. 4. Németország közben a népszövetségnek teljesjogu tagja lett és ezzel elérte kétségte­lenül a jogcímet arra, hogy a többi állammal egyenlő sorba kerüljön. A sikertelenség oka Hogy még a lefegyverzés kérdésében nem történt megegyezés, úgy ez a vonakodás nem abbéi magyarázható, mintha Németországot a kisebb jognak örökké tartó állapotával akar­nák vissza tartaná, hanem ez a habozás csupán abból az aggodalmaskodásból támadt, hogy Európa nyugalmát talán uj veszedelmek fe­nyegethetik. Éppen ezért a leszerelési konfe­renciának a feladata az, hogy a tartós és biz­tos békét elérje. A leszerelés alapfeltételei Az angol külügyminiszter ezután megismé­telte azt a nyilatkozatot, amelyet már az an­gol alsóháziban is megtett. Ez a nvilatkozat jelenti az alapfeltételeket, amelyeknek telje­sítése által az egyenjogúsításra vonatkozó kö­vetelés-fel vetette helyzet megoldható. Az an­gol kormány a következőket ajánlja: 1. Valamennyi európai állam ünnepélyes nyilatkozatban jelentse ki, hogy semmiféle jelenleg fennálló, vagy a jövőben keletkez­hető konfliktusát nem kívánja az erőszak alkalmazásával megoldani. 2. A Németországra rótt leszerelési korlá­tozásokat a leszerelési konferencián kiter­jesztik azokra a határ okmányokra is, ame­lyek más országok leszerelésére vonatkoz­nak. Ilyen módon pótlódik a versaillesi szer­ződés 5- része. 3. Németország fegyverkezési korlátozásai ugyanannyi időre vonatkozzanak és a revi­! akinek megbízásából Zibrin dr. járt el és Klein dr.-ral aztán megvásárolta 600 koronáért a 28.000 korona értékű ingatlant. A földműves, akit elár­vereztek, 800 koronával tartozott szeszes italokért a korcsaiárosnak. zió ugyanolyan módszerei alá essenek, mint amelyek más államokra vonatkozólag érvé­nyesek. 4. Németországnak megvan a joga arra, hogy ugyanazon fegyvernemeket használja, mint aminőket a többi államok véderői. En­nek az alapvető jognak alkalmazását azon­ban csupán a genfi tárgyalások utján lehet végrehajtani, amelyeken tehát Németország részvétele feltétlenül szükséges. Sít John Simon ebihez a ponthoz hoazáfüz- 1 te, hogy most csupán a fegyvernemekről és nem a számokról kell tárgyalni. A számok kérdését később és elszigetelten kell meg­tárgyalni. Ha a status egyenlőségét biztosít­ják, úgy a kvalitatív egyenlőség princípiu­mát is el kell ismerni és az angol kormány kijelenti készségét abban az irányban, hogy ezt a priciipiumot az uj konvencióba föl­vegye. Az angol kormány kívánsága Sir John Simon ezután kijelentette, hogy az angol kormány két pontra helyez külö­nösképpen súlyt: 1. A leszerelési konferenciának a feladata, hogy általános hozzájárulással a pozitív le­szerelés maximumát érje el, nem pedig az, hogy az egyenjogúságra való hivatkozással a fegyverkezést segítse elő­2. Az egyenjogusitás princípiumának gya­korlati megvalósítása nem érhető el egyszer­re. Az elv további alkalmazása szempontjá­ból a bizalom növekedni fog, ha kitűnik, hogy a lefegyverzés etapp szerű megvalósítása a világ békéjét jobban biztosítja, mint a felsze­reltség áJapota. A gyűlés végén formális tüntetésiben kíván­ták a delegátusok Németország visszatérését a leszerelési konferenciára. A leszerelési konferencia elnöke, Hemderson, továbbá Grosso olasz és Dawis amerikai d^'egáíus hangsúlyozta, hogy úgy a francia terv, mint Sir John Simon most nyíltan kívánta Né­metország visszatérését és ezt lehetővé tették az egyenjogusitás elismerésével. Mas- sigli francia delegátus is kifejezte azt a re­ményét, hogy a német delegátus csakhamar megjelenik a lefegyverzési konferencia asz­talnál. p JS. Ijb, áP 81 £5 !£■> ^ ®LS* Íj. - __B .. 8 Felkérjük azokat az igen tiszteit Előfizetőinket, akik Ig en tisztelt ! az emize,** há^mban vasy <,* e*e. dékes előfizetési nem küldték he, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk. Az angol külügyminiszter nyomatékosan hangsúlyozta Németország igényét az egyen­jogúságra - Az ango) kormány fokozatosan kívánja megvalósítani a lefegyverzést - Németország részvéteié feltétlenül szükséges a leszerelési konferencia sikeréhez

Next

/
Thumbnails
Contents