Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-13 / 259. (3072.) szám

4

^M<M-7VWfeiR-FTTT*LAr>

1932 november 13, rafiánutp.

Az Arany-jubileum

irodalmáról

Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest)

Arany János halálának ötvenedik évfordu-.halála és Toldi Szerelme idejével. Az 6 elgon- 2ója egész kis irodalmat hozott felszínre. Minden dolása szerint ekkor már egy költői iskola feje,

lapban olvashattunk, ha egyebet nem, egy-két cikket a költőről, az irodalmi társaságokban a Magyar Akadémia kitűnőségei olvadtak föl emlékbeszédeket é6 tanulmányokat, folyóiratok egész sereg eesayt, részlettanulmányt, kisebb- ma gy óbb hozzászólást közöltek. Majd mindenki, akinek a kritikai irodalomban nyilvános szólásjoga van. hozzászólt a költőhöz valamiféle formában. Természetesen mindenki a szeretet, a teljes megbecsülés ünnepi hangján ir, az Aranyprobléma nagy fontosságának teljes átélésével. Ebben nninos iró és iró között különbség, nem is lehet. Arany nagysága, költészetének nemzeti és emberi értéke olyan magátólértetőilő valami, amit nem lehetne kétsé-rbovoani a nevetségessé válás veszedelme nélkül.

Bizonyos revízióra való törekvés azért nyilvánul. Nem abban a tekintetben, hogy mekkora kö tő Arany, hanem abban, hogy pályájának milyen része, müveinek melyik csoportja kivan erősebb hangsúlyt, mely müveit érzik ma a legaktuálisabbnak, leginkább a mai szivekhez szólónak. A konzervatív kritika továbbra is változatlanul elfogadja azt az Arany-képet, amelyet Gyulai Pál rajzolt föl markáns vonásokkal. Kiedl Frigyes, Péterfy Jenő. Beöthy Zsolt színeztek ki pompásra és elbüvölőre és nem ismer el hangsúlykülönbséget egyes korszakait, vagy egyes müveit illetőleg. Arany a maga egészében abszolút nagyság, melynek egyes müvei egyenértékű funkciói. Ez az elvi álláspont, amelyet finoman elemző tanulmányában Né- gycssy László igy formuláz meg: .iArany valóban géniusz. Avul'hatatlan, egyedülálló értékeket adott nemzetnek és emberiségnek. Müveinek maradandósága nem függ külső körülményektől, benső értékességük fönntartja őket. Közömbös, hogy a divat előterében vannak-e, vagy nem, divatjuk mindig lesz.44 Berzeviczy akadémiai elnöki beszédében, amely szintén a hagyományos Arany-arckép vonásaiból van kegyelete® kézzel összerakva, érezni a némi enyhe hangsúlyváltozást, mikor ezt mondja: ,31a a lírában talán legmodernebbül hat, ma is él a lelkekben, mert lényének kételkedő pesszimizmusra hajló alapvonása, szellemi hypochondriája őt legközelebb hozza a modern költészethez.44

E megállapitás mögött annak az elismerése rejlik, hogy a nagy szellemek különbözőképp és különböző alkotásaikkal hatnak a különböző korok embereire s ugyanazon müveiknek is más-más elemeire figyelnek érzékenyebben a különböző nemzedékek. A maga korára inkább az epikus Arany hatott. Gyulai Pál iskolája epikai müveinek mesteri szerkezetét, jellemrajzát, nyelvének csodáját méltatta legnagyobb emfáziesal. A mai nemzedék a maga helyzetéből és lelkiállapotából kifolyóan a Jiráját keresi legnagyobb izgalommal, még epikai müveinek objektív felszíne alói is a költő személyes in- du’atait igyekszik napfényre hozni. E mögött a törekvés mögött nyilván a mai kor nyugtalan lelkiállapota rejtőzik. Ma nehéz magunkat beleélni az epikai nyugalom tiszta, egyenletes légkörébe. Az objektivitás mögött a személyi kapósokat keressük mindenütt. Ezeket Arany még lírája egy részében is a vers mögé rejti. A mai kor igyekezete: kihúzni a költő érzékenyen remegő lelkét abból az epikai csigaházból, amelyben elrejtőzött.

A fiatalabb, magát a mai korból lelkedzett- nek érző Íróknál ez a törekvés érzik. Ebből pedig bizonyos értékelési különbség származik. A régibb nemzedék érzésében Arany legelsösor- ban a Toldi-trilógia, a Buda halála és a balladák költője volt. Többi müveit is lelkesen méltányolták, de a hangsúly, melyet rájuk vetettek, lágyabb volt. A fiatalabbak föltűnő egyhangúsággal Bolond Is-tókot s különösen annak első énekét, a Nagyidai Cigányokat s az öcsikék öregkori líráját emelik ki. Nyilván azért, mert ezekben szólal meg legkevesebb tartózkodással Arany önmagával és a világgal szüntelenül vivódó, belső kételyek gyötrődéseivel küzködő. az élet durvább érintéseitől örökké szenvedő lelke. A ma emberét inkább érdekli a szenvedő ember, mint a hősök fegyverzaját, emberfölötti méreteit ünneplő epikus, mert a maga nyugtalanságaiban ezzel érzi magát kon- genlálisabbnak. Különösen érdekes a Nagyidai Cigányokra vetett uj hangsúly. Ezt a költeményt 6zinte újra fölfedezik — nem a mai magyarnak a Bach-korszak magyarjával való hangulati rokonsága okozza ezt, talán nem is egészen tudatosan? A fiatal kritikusok legkiválóbbika, Németh László mutatja lognyomósab- ban ezt az Arany revideálására való törekvést. Tanulmányában, mely a Protestáns Szemlében jelent meg, ezt mondja: A Nagyidai Cigányok nem mozgósítja talán Arany egész erőkészletét, a népies hang szűrőt állít az iszapos ár elé (melyben éppen az iszap hozza az aranyat), de nagyobb époszai közt, Toldi mellett, mégis ez a legteljesebb; a mü szimbóükus sugárzása, mint a Toldié, tökéletes, a magyar léleknek egy mélyebb rétege mond itt kritikát a fölületeeebb fölött, a tehetetlen erő kacag a satnya akaratra. a magyar önguny költeménye ez, Don Kihó te kicsiben.

Viszont ugyanez a kritikus sokkal hűvösebben áll szemben Arauy későbbi korával, a Buda

tisztelőinek hatása alá kerül 6 mintegy kényszerül ijrazolni azt a képet, melyet ezek a tisztelők formáltak róla. „Ebben az állapotban formálódik át költőből literátorrá. Az irodalom, mely eddig alkotásra ingerelte, problémákat vet föl elé. Mint a költő-mesterségben első tekintély, nyilatkozik a mesterség kérdéseiről... Magában a költőben csalódott s most komolyan kezdi venni céhmesteri hatáskörét44 Később pedig ezt mondja: „Arany nem literátornak született, nem a Buda halála és nem is a Toldi szerelme költőjének.44

Ezek a fiatalos Ítéletek a tömjénező magasztaláénál jobban mutatják, mennyire él Arany ma is a fiatal nemzedék tudatában. Nem vált muzeális tárggyá, megbámult és sohase használt ereklyévé: minden nemzedék azt bányász- sza ki belőle, aminek szükségét érzi.

KÜLÖNVÉLEMÉNY

ŐSZI SÉTA

A budapesti Margitsziget a Legfájdalmasabb íátyodát öltötte és a lcgiMutosabb szi- nokkel kendőzié magát- „Siess, meri elmúlik” — lihegte a gyér őszi sétálók felé a ke- verékipairfőm, amelyet a tömör széna- és le- vélibervadás és a Dunán úszó vizes rothadás csaptaik bele váltakozva a könnyű szélbe, amely néni lörődve a közlekedési szabályokkal fúlt keresőibe óbudárój a parlament felé. Magányos fa állt a tisztáson a Víztorony előtt, kissé fáradtan elhajolva a kor lók Mária Terézia korabeli öltözékben, enyhe krinolinban, dohánysárga, apróra raffolt csipkés ruha bontotta telőtől-lailipig, külön fejdisz nélkül, mindenki érezte, hogy leheletifi nőm érintésre is lehull minden és ott á'll a csupasz fa, összeszáradt fekete karók torz ágaboga mered, — ez a szörnyű az őszben, hogy szemér mellem ül tárja magát és mindenki érzi, hogy nem szabad hozzányúlni, ökör nyál csapkod és úszik, lecsapódott, sűrű, kellemetlen kocsonyája az őszi vágynak ...

— Valamikor sokat sétáltam itt — mondta a hölgy szenvedély Jelenül — ha eszembe jutott, kiköltöztem a szigetre két-három hétre, az autó itt állt a nagyszálló előtt egész nap, ha netán kedvem támadna a városba menni. Sohase mentem be a városba, de nem mertem elküldeni az autót, nem mertem eltávolítani a lehetőséget... Ez volt a kínos gazdagság. De most hálát adok az Úristennek, ho?y szegény lettem és megismertem a szegénység örömeit.

Elakadt a lépésem, gúnyosain néztem a hölgyre.

— Ne csináljunk irodalmait, drága asszonyom. — A szegénységnek nincsenek örömei. higvje el, én már találkoztam volna velük. Ha csak az nem öröm, hogy most egy-két órát sétálhat csak három helyett— Nem, az igazán nem. A természet bői

nekem sohasem elég, sohasem annyira, hogy ne tudnék egyformán eltelni. Nálam teljes lelki átalakulást azt merem mondani, felszabadulást teremtett a szegénység, ó, nem ment könnyen, tiltakoztam, lázadoztam, öngyilkosságra gondoltam. A gazdagság kábulat, amelyből nehéz szabadulni. Olyan, mint a morfium, csak hosszú, szenvedő kúrával tud leszokni rója az ember- De végül is kigyógyultam és most biztosan látom, hogy a szegénység az egészséges élet, az igénytelenség az egyetlen szabadság, de legfőbbképpen: a szegénység az egyetlen

lehetséges érzelmi kapcsolat az élettel.

— Nevetséges kicsiny eset — folytatta a

hölgy lelkes kézmozdulattal — de elmondom, mert jellemző példa. Akkoriban, mikor 6zakitotlam régi élelemmel, de anyagiakban még nem éreztem hiányt, volt egy szobalányom. Kelten éltünk a nagy lakásban, nagyon vonzódott hozzám, én is szerettem — fekete, mélyszemü székely lány volt — de distanciát tartottam, ahogy úri- asszonyhoz illik... azóta rájöttem: ahogy

jómódú úrasszonyhoz illik. A jó neveléshez tartozott: cselédséggel jó] bánni, de

nem barátkozni. Esténkint egyedül ültem odahaza, mozdulatlanul bámultam a levegőbe és nagyon sokat sirlam- A lány minden félórában benyitott, megkérdezte, nem parancsolok-e valamit- Én később már türelmetlenül és idegesen válaszoltam, de ő mégis megállt az ajtóban, mintha várna valamit. Elfordítottam a fejemet, ő lassan behúzta maga után az ajtót. Egyik este aztán — azt hiszem, hangosan sírtam — bejött a szobába és nem akart kimenni. Szégyenemben még erélyesebben szóltam rá, hogy nincsen szükségem semmire, de ő nem ment ki, odajött hozzám, ilyesfélét mondott:

. A nagysága te jobban tenné, ha nem bánkódna annyit. Mulatni keld annak, aíki teheti-.. Én bezzeg..." Leintettem és ki- küldlem a szobából. Rógtön utána megbántam, de nem hivlam vissza. Tudtam, mit akart mondani. Volt neki egy szerelme, aki utána jött hazulról a városba, de nem tudlak megeeküdni, a nyomorúság miatt... Másnap behívtam magamhoz, elintéztem a dolgot. A fiú ott lakhalik, ott iá koöztolturt. Az ilyen embereknek olyan kevés kell. hogy teljesedjék az életük: Egy hél múlva megvolt az esküvő. A lány elkérezkedell délelőtt egy órára, délre már otthon volt. egyedül, a férfi munkába ment az esküvőről. A lány bejött hozzám a szobába, állt a szoba közepén zavartan. A szeme ragyogott, boldog voll, nem mozdult, nem szólt, várt valamire... Most már tudom, igaz, hogy akkor is éreztem, mire vár. Arra várt, hogy rám áraszthassa az örömét, hogy én is elfogadjam és igazoljam a boldogságát, amit nem birt egyedül viselni. Most már tudom, mii kellett volna tennem, nevetséges, akkor is tudtam: meg kellett volna csókolnom- De akkor nem lettem meg, jólnevelt tartózkodásom remekül működött, ó, azóta régen lekoptak rólam ezek a csúnya gátlások, sokszor gondolok a lányra és mindannyiszor szégyenérzet, fájdalmas bűntudat támad bennem az emlékre, hogy akkor nem csókoltam meg. Régen elkerült tőlem, hányszor gondoltam rá, hogy felkutatom, hogy levelet irok neki... Látja, ez egy kicsiny része annak a rengeteg adósságnak, amit az ember a gazdagság idejében felhalmoz. És nekem nincs más kiván ságom az éleiben, mint ezt a sok adósságot törleszteni- Tudom, hogy ez túlzott szén t i mén taliznius, nem is ériem szó szerint. Hanem úgy valahogy: munkával, szerénységgel, igénytelenséggel, a kis örömöknek nagyobb élvezésével Ezért érzem én most jobban és szivom be mélyebben ennek az őszi napnak az öröméi, nem pedig azért, mert kevés részem van benne. A megérdemelt jutalomnak, amit lelkiismeretesen eneed'hel meg magának az ember, százszor mélyebb ize van, mint az alkalomnak, amit a pénz nyújt...

A hölgynek, akiről tudom, hogy lírai verseket is ir, megbocsátottam a szép őszi tirádát- Mégse tudtam megtagadni magamtól egy brutális kérdést: „És mit csinál, ha jön az adóvégrehajtó?44 Ó, szokott jönni, nem rejtőzik az ismeretlenség homályában. Legutóbb kiegyezett vele, befizetett néhány pengőt, majd jövő hónapban megint-.. Ilt- ott bajok vannak a gázszámlával, házbérrel, telefonnal, ami a foglalkozásához tartozik. De hát, Istenem, valahogy csak előkerül. Kell, hogy az embernek gondjai is legyenek.

Persze hogy kell, mélyen tisztéit hölgyem! A kegyed szegénysége munkás, becsületes, irigylésreméliíó szegénység. Termékeny szegénység, érdemes vele foglalkozni. átépített szegénység, jó, alacsony, a mai értelmezés szerint biztos, ha nem is betonozott szegén ysóg, kilátással a Margitszigetre. Kegyed maga építette, kinos munkával, vérző idegekkel: minden jót megérdemel. asszonyom. Fogadja őszinte Szerencsek ivánataimat.

Magam se tudom, miért jutnak eszembe egyéb szegények, néhány osztályzattal alacsonyabban, akiknek a hölgy szegénysége úgy tűnhetik, mint megalapozott polgári jólét és a szegénység dicsérete legalább Í6 mint időszerűtlen líra. Mert vannak emberek, akik igy sóhajtanak: „ó holdog idők,

amikor nem tudtam kifizetni a gázt és elzárták az órái! Akkor még volt lakásom!” És vannak emberek, akik-., de minek beszéljünk a feneketlen nyomorról ezen a szép őszi délolőlJlöű.

/orx Tüsszent, köhög?

Vegyen he azonnal

lakesol-l

Eredeti csomagolás 5 és 10 Ke ygör

Lfikerol-tabletták képezik mindenki számúm s lélekzöszcrvek, száj és torokápolás bygienikus sj>ccifikurnát, különösen elnyálkásodás, köhögési inger, katarrhus, szájszárazság stb. esetén.

F. Ahlgiens, Tekniska Fabrik, Sefle, Schweden. Minden gyógyszertárban és drogériában kapható. Ha nem, megrendelhető közvetlenül a fölerakatnál : Brauners Apoihbke zum weissen Lcwen, Pi&ha 11, Príkopy 12.

Igen, a szegénység éltet, színesíti a képzeletet, gazdagítja az érzést, de mit tesz a nyomor? A nyomor gyilkol. Milliónyi ember sodródik az árral, ezek nem tudnak szárazra kapaszkodni, még csupaszon sem. Szegénynek lenni: ma kitartás, szorgalom,, tudás és szerencse dolga. A szegénységről beszélni ma épp olyan lázitó dicsekvés, mint Uz-tizenöt évvel ezelőtt volt, ha valaki hanyagul emlitette a Lancia kocsiját és az uj villáját. Szegénynek lenni: a nyugalom, a

beérkezés.

A minap találkoztam e^y ismerősömmel, aki vidáman mondta: ,JTál‘ Istennek, tönkre mentem.” Túl van rajta. Sikerült neki. Szerencse dolga. Sándor Imro.

Az eperjesi műkedvelők újabb nagy sikere

Eperjes, november 12. (Saját tudcsiitőniVtőT.) ilyenkor ősszel, ímiikor már köd üli meg a várost, amikor már naphosszait szemez az erő. s a nap* koroog csak olykor-olykor bújik elő a felüloíosz'ány mögül, kétszeresein nőnek meg a bajok, a gondok. Különösem, hogy az ennberek életének velejárójául szegődött az állandó izgalom s az élet ridegsége teljes meztelenségében mutatja a kétséges holnapot, kell. nagyon is kell! valami ami elvon'ja az emberek gondolatát ezektől a ballasztoktól. Mint valami nagyszerű jótétemény jött az eperjesi mdkedvelők sziniéőadiása. A közönség szinte pánikszerűen meneküli a színházba s mind a három estén zsúfolásig töltötte meg a nézőteret, egyrészt, hegy néhány pillanatra a hajszolt emberből újra lól&k- ember legyen, hogy művészetet, kultúrát élvezzen s másrészt, hogy néhány órára elfeledhesse az életére nehezedett sok szomorúságot.

S ez úgy a szeraő Andai Ernő mint a.szorep’ők jóvoltából teljesen sikerűit is. Ezt a kimondottan szórakozásra szánt, nagyszerű meeeszövéeü gyors tempójú, lüktető cse'ekményü darabot, a Porcéi Iónt művészi előadásiban hozták színre.

A rendezés hibátlair&ágn. o színpad sti’szerűsége, pompás kiállítása, a szerep ok egyéni és ossz eJ.je- sitmőnye most is olyan pompásan csiszolt művészi volt, hegy' a legelfcguilíabb kritikus is csak a leg- ősaimtébb elismerés hangján nyilatkozhat erről a teljesítményről.

A pálma most is dr. Klssóczy József nőt illeti meg, aki Ilonát alakította. A szerző erre a szerepre teszi fel darabja sikerének alfáját és ómegáját. És ez nz istenáldotta asszony ebben a szerepben önmagát múlva felüli, az első pillanat'!ól kezdve magával ragadja úgy szereplő társait, minit a közönséget, mindem jelenetben egyre fokozza a darab tempóját & tartalmas cselekanétny hiányában, egyéniségével tölti be a színpadot. Minden mozzanatát, mimé káét a legteljesebb átélés jellemezte és Ilona alakítása eddigi szerepeinek legrrgyogcbb teljesítménye volt.

Ambrózy Béla széles skálájú tehetsége ebben a nein éppen neki való szerepben Í6 művész -!eljee.it- ménnyó bontakozott ki. Különösen dir. Kissóczynovai nagy keltés jeleneteikben felejthetetlen élmié- nyü tel jesi tanén yt nyújtottak. A barátnő szere [vét, dr. Kőszrghy Józ&efmé kreálta, akinek helyesen felfogott alakitását nyiltsz'oiü tapsokkal honorálta a hálás közön&cg. Samélye nagy nyeresége az eperjesi műkedvelői színjátszásnak. — Külön értéke ennek az előadásnak az uj bouviván felfedezése Erdős László személyében, aki első szereplésével megnyerte a közönség szimpátiáját. — Klobusov- szky Anna kis szerepében maradóik nélkül érzékeltette egy omladozó világ szomorú sorsát. — Buoh- füror Cili a mai kor asszonyát élethűen személyesítette meg. Tómim Sándorral és Mayer Viktorral a humort képviselte a darabban. Az előadás külön élménye volt a komornyik, akit Máriássy Béla dr. személyesített meg- Alakja oly kabi.nettfigura és oly cizellált művészi teljesítmény volt, omelyre méltán büszke lehet. Ungár Ernő Ilona apja szerepében néhány gesztusával érzékeltette a humanitást. Kisebb szereikben Mihalddosz Rózsi. Zayca Tivadar és Baydik Béla nyújtott kifogástalant.

— Illésháza a magyar diákokért. Illésháza község képviselőtestülete Nagy Gyula keresztény-szocialista párti biró indítványára legutóbbi ülésón 100 koronát szavazott meg a pozsonyi magyar diákmenza javára. Kívánatos volna, hogy más magyar községek is kövessék a nemes példák, r