Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-05 / 227. (3040.) szám

^ S2^m " " °^^er Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. A képes melléklettel havonként 2.50 Kő-vsl több Egyes szám áré 1.20 Kő, vasárnap 2.—Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prágai!,, Panská ulice 12. II. emelet, — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága II., Panská ulice 12. Ili emelet Telefon: 341S4. SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRHHfl MacDonald öthatalmi konferenciát hív össze a német fegyverkezési követelések elintézésére Sir Simon Párisban — Herriot tiltakozik London, október 4. Angol illetékes körök­ben hivatalosan megerősítik azt a hirt, hogy az angol kormány a közeli időben öthatalmi kon­ferenciát akar összehívni Londonba a fegyver­kezési egyenjogúság német követelésének meg­beszélésére. A nagy rábeszélés G e n f, október 4. Sir John Simon angol kül­ügyminiszter ma repülőgépen Párisba érkezett, ahol a déli órákban egy óra hosszat tanácsko­zott Herriot francia miniszterelnökkel. A Lon­donba tervezett öthatalmi konferenciát ugyanis elsősorban Franciaország ellenzi. A párisi kor­mányon kívül Olaszország sem akar hallani a londoni különkonferenciáróL A kishatalmak valamennyien ellenzik a nagyhatalmak külön Összejövetelét a lefegyverzési kérdés elintézé­sére. A kisantant képviselői határozottan ál­lást foglaltak a londoni külön tanácskozások ellen s más nyolc kis állam, amely Genfben ■blokkot alkotott s amelyben a kisantant részé­ről csak Gsehszlovákia van képviselve, ugyan­csak elhatározta, hogy szükség esetén a lefegy­verzési konferencián kívül is nyomatékosan tiltakozni fog MacDonald terve ellen. Az ellenvélemény P á r i s, október 4. Herriot tegnap este visz- szaérkezett Párisba, ahol a Quai d‘Orsay-n már türelmetlenül várta Lord Tyrell angol nagy­követ, aki bejelentette neki Sir John Simon látogatását. Kiszivárgott hírek szerint a ma déli angol—francia konferencián kizárólag a lefegyverzési probléma került szóba. A sajtó ünnepli a francia—angol együttműködést, de Pertinax az Echo de Parisban nem titkolja el, hogy Sir John Simon ez alkalommal nem a francia—angol barátságot jött hangsúlyozni, hanem megnyerni Franciaországot az öthatal­mi konferencia tervének. Herriot állítólag a tervet kereken visszautasította. A magyar nemzetnek be kell kapcsolódnia az európai államok nagy gazdasági szövetségébe, — mondotta I A francia minisztereinek biztató üzenetet küld Magyarországnak — „fiz uj gazdasági, kulturális és politikai rendből Magyarország nem maradhat ki“ Pártszervezeteink feladatai Irta: FLEISCHMANN GYULA dr. tarfománygyülési képviselő II. Előző ci'kfeernben pártpolitikánknak álta­lános alapél ve ivei foglalkoztam és közéleti s közgazdasági helyzetünk ismertetése után azt a következtetést vontam le, hogy a jelenlegi politikai és gazdasági konstellációban hatá­rozott ellenzéki munkát kell folytatnunk. Ennek megállapítása vagy egyszerű han­goztatása azonban még távolról sem meríti ki azt a programot, amely gazdaságii, kulturális és különösen kisebbségi szempontból párt­jaink és szervezeteink feladatát kell, hogy képezze. A sérelmek felpa na szólása, statisztika ösz- ezeállitása, munkaprogramunk összefoglalása — az összmunkába szintén beletartoznak, de csupán kisebbik és könnyebb részét jelentik a feladatoknak. A fontosabb, nehezebb és szükségesebb része még az ellenzéki munká­nak is, hogy a programot betartsuk, a mun­kát elvégezzük és a népünkön elkövetett sé­relmeket igyekezzünk korrigáltatni. Csakis egy ilyen határozott program ad az ellenzéki politikának lendületet, növeli az el­lenállást a kormánypolitikával szemben és gyakorol erős hatást a tömegekre. Mielőtt ezeket a célokat és feladatokat kon­kretizálnék,. szükségesnek tartom annak új­bóli megállapítását, hogy a mi választási rendszerünk és belpolitikai életünk megkí­vánja a rendszeres és állandó pártéletet. Hogy a rendszer helyes-e vagy nem, az más kérdés. Tény azonban, hogy a mi egész köz­életünk, nemcsak a politikai, hanem a kultu­rális és gazdasági is, pártokon nyugszik és ez a tény megköveteli, hogy úgy a különböző érdekcsoportok, mint a különösen a nehéz helyzetben levő kisebbségek alkalmazkodja­nak a jelenlegi politikai rendszerhez és ki­építsék a maguk pártszervezeteit. Nálunk a fontos és a kisebbségekre nézve is életbevágó intézményeket a pártok erővi­szonyai alapján állítják össze. A pártokon nyugszik az egész önkormányzati ólet a köz­ségektől, városoktól kezdve egészen a tarto­mányig. Ugyanígy vagyunk a parlamenttel és igy leszünk a munkásbiztositóval, valamint az iskolatanácsokkal, amelyeknek felállítását és megválasztását nemcsak ellenzéki párt­jaink, hanem ma már az egész szlovenszkói közvélemény követeli. Az aránylag rövid választási periódusok következtében nálunk igen gyakoriak a vá­lasztások, amelyekre felkészülni, s amelyeket lefolytatni csak kiépített pártszervezetekkel lehetséges. Különösen a kisebbségekre jelent ez súlyos terheket és ró rájuk nehéz feladatokat, miu­tán az államhatalom a maga segítőeszközei­vel természetesen csak a kormánypártokat támogatja. Ezért, ha a kisebbségek nem akarnak leszorulni a közéletből és érvénye­sülni, panaszaiknak hangot adni kívánnak, hogy ha részt akarnak venni a politikai, gaz­dasági s kulturális életben s az intézmények­ben eredményesen kívánják képviselni a nemzeti érdekeket, úgy nem marad más hát­ra, mint szintén kiépíteni a pártszervezete­ket, mint a kisebbségi élet erődítményeit. Ezek ma már — hála Istennek — megvan­nak, csupán fenn kell őket tartani, ami azon­ban különösen az adott viszonyok között a nehezebbik feladat. Ezt a célt szolgálja a mi pártapparátusunk és pártmunkánk. ■ Zavaros politikai viszonyok között és sú­lyos gazdasági válság idején mindig élénkebb és intenzivebb a pártmunka és jelentősebbek a feladatok. így van ez most nálunk is. A kormányt maguk a kormánypártok szo­rongatják. Azonban tévedés volna azt hinni, hogy miértünk fáj a fejük. A mi érdekeinket nekünk magunknak kell megvédenünk. A parlamentben azért kell majd harcolnunk, Géni, október 4. Az Est genfi tudósítóija meginterjúvolta a Genfben időző Herriot. fran­cia miniszterelnököt. — Határozottan optimista vagyok és ma­radok is — mondotta Herriot. — íme az euró­pai bizottság, amely másfél évnél is több ideig szünetelni volt kénytelen, most uj életre éb­redt. Ám nemcsak a bizottság támad fel, ha­nem az európai összefogás eszméje is. Tudom, hogy a stresai ajánlások nyomán nem rendez­hetjük ugyan egyszerre a dunai államok együttműködésének problémáját, mélységes hittel vallom azonban, hogy megteremthetjük ezeknek a komoly nélkülözéseken átesett né­peknek életében a legrózsásabb reményekre feljogosító helyzet feltételeit. Azt gondolom, hogy Magyarország közvéleménye az európai hogy a takarékossági elvet ne csupán a ki­sebbségekkel szemben alkalmazzák, hanem az mindenkivel szemben egyforma legyen. A vetőmag, élelmezési segélyakcióknál, a munkanélküli segélyek kiosztásánál a párt- funkcionáriusokra fontos feladatok hárulnak, hogy mindenütt ott legyenek és ügyeljenek, hogy senkit sérelem ne érjen. A nagy szegénységben a téli hónapok alatt igen sok baja lesz népünknek a közigazgatási hatóságokkal és adóhivatalokkal. Minden párt mozgósítja e tekintetben egész apparátusát s nekünk is hasonlóképpen kell tennünk. Kü­lön fejezetet képez nálunk a kultur-, de kü­lönösen az iskolapolitika. Kisebbségi szempontból az talán a legfon­tosabb, de eizen a téren legtöbb a tennivaló. Az állam iskolapolitikája 1919 óta nem vál­tozott a kisebbségekkel szemben. Hiábavaló a sok szép nyilatkozat miniszterek és állam­férfiak ajkairól, a kisebbségi kultúrintézmé­nyek és iskolák sorsa mostoha és végtelen nehéz. Annyira nehéz, hogy itt már nem ele­bizottság mostani ülésszakának mozzanatai­ból uj bátorítást nyer a jövőre. Minden lehe­tőséget el kell követni, hogy annak az egy­mást messzemenően kiegészítő gazdasági te­rületnek összeforrasztása. amit Duna-Európá- i nak neveznek, mielőbb bekövetkezék. Tudom, hogy az ujjáépitési műhöz elengedhetetlen, hogy az egymásra utalt államok kölcsönösen méltányolják egymás nemzeti törekvéseit. Ha Magyarország részéről, mondjuk, megtörténne ezirányban a kezdeményező lépés, éppenség­gel nem jelentené ez azt, hogy Magyarország a helyzet politikai megmerevítésébe is bele­nyugszik. Az uj gazdasági, kulturális és poli­tikai rendből azonban Magyarország nem ma­radhat ki. Franciaország minden közvetlen ■nHBBBBnaBHnaaBHBHai gendő a pártszervezetek munkája, hanem az egész magyar társadalomnak össae kell fog­nia. Fokozott ellenőrzést kell gyakorolni á kor­mány iskolapolitikája fölött, nem szabad en­gedni, hogy a tanfelügyelők kénye-kedvének legyenek kiszolgáltatva iskoláink és népünk figyelmét föl kell hivni erre a nemzet jövője szempontjából oly végtelen fontos kérdésre. A keresztényszocialista párt különleges fel­adatát képezi még a felekezeti iskolák védel­me, amelyeket a fokozatos megszüntetés, il­letve államosítás veszedelme fenyeget. Nem a népgyülósek szónoki emelvényein dőlnek el fontos kérdések, nem ott akadályo­zunk meg sérelmeket és valósítunk meg hasz­nos terveket, hanem a mindennapi élet har­cában, a perifériákon, a részletmunkával. Ebihez a munkához elkerülhetetlenül szük­séges az intenzív pártélet. állandó pártszer­vezetek és pártfunkcionáriusok. De szükséges, hogy ebben a munkában azok a tömegek is részt vegyenek, amelyekért érdek nélkül jóakaratát biztosítja Magyaror­szág pénzügyi és gazdasági újjáépítésének müvével szemben. Világosság kezd lágyulni a békeszerződések által megnyomorított terüle­tek felett és Franciaország őszintén akarja be hegeszteni ezeket a sebeket, a inagyarköz- véleménynek éreznie kell, hogy mily őszintén és egész humánus érzelmünkkel akarunk hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország felta­lálja gazdasági egyensúlyát, jólétét, sőt ha le­het, hajdani virágzását is. Üzenem, hogy a magyar nemzetnek be kell kapcsolódnia az európai államok nagy gazdasági szövetségé­be. Szeretném, ha a magyarok szavaimból hi­tet merítenének, — fejezte he nyilatkozatát a francia miniszterelnök. a pártszervezetek tulajdonképpen vannak -és különösen szükséges a magyar középosztály résztvevő munkája annak a középosztálynak, amelynek létalapját az itt élő magyarság ké­pezi s amelynek meggyengülése egyúttal az ő létalapját is gyöngíti. A félénk meghipulás és az opportunizmus csak látszólag és legföl­jebb ideiglenesen használ és végeredmény­ben elszigeteltséghez és keserű csalódáshoz vezet. A magyar kisebbség jogaiért és létéért folytatott harc legális s ha komoly fegyverek­kel és meggyőző érvekkel folytatjuk, kell, hogy tiszteletet és elismerést keltsen úgy a nemzetközi fórumokon, ahol munkánkat fi­gyelemmel kisérik, valamint idehaza a nem elfogult körök előtt. A téli munkaprogram a jelekből Ítélve elég bő lesz és mozgalmas időkre van kilátás. Ezért fel is kell rá készülni, hogy ne találjon készületlenül és eredményes komoly munkát végezhessünk.

Next

/
Thumbnails
Contents