Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-05 / 227. (3040.) szám

2 1932 október S, szerda. Gömbös kormánya letette az esküt Olcsóbb lesz Magyarországon a vonat és a posta? — A vezető cseh pártok lapjai fantasztikus kombinációkat fűznek GSmbBs kormányelnSkségéhez ­Budapest, október 4. (Budapesti saerkesz- tőségikik telefonjelemtése •) A* uj kormány kedd délelőtt 11 órakoa’ tette le az esküt a kormányzó kezébe. Gömbös Gyula táborno­ki díszben, a többi miniszterek pedig disz- jviagyárban jelenítek meg. Elsőnek Gömbös tette le az esküt a kormányzó kezébe. Az es­kümintát Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter olvasta fefy mig a miniszterek es­kütételének eskümintáját bárczibázi Bárezy István miniszterelnökségi államtitkár olvadta fel. Az eskütételnél, mint zsászMsur mindvé­gig jelen volt JekelfalugSy Zoltán. Az esbijé- te! után a kormányzó magánkihaSlgiatáson fo­gadta a kormány tagjait. Budapest, október 4. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése ) Gömbös minisz­terelnök kedd este 7 órakor gazdasági expo­zét mondott a rádiéban. Az elsó minisztertanács Az. nj kormány holnap reggel 8 órakor tartja meg első minisztertanácsát. Gömbös miniszter- elnök a minisztertanácsok idejének megállapí­tásában is nj rendszert vezet be. A minisztertanács ülései, amelyek eddig dél­után és este folytak le, ezentúl reggel 8 óra­kor kezdődnek. Ma délután Bethlen István gróf fölkereste Gömböst és hosszasan tanács­koztak egymással. A délelőtt folyamán az a hír terjedt el, hogy Petry Pál, a kultuszminisztérium államtitkára, távozik állásából. A 8 Órai Újság szerint Hó- raan Bálint dr. kultuszminiszter fölkérésére Petry Pál továbbra is állásában marad. Olcsóbb Jaa vasul és a pösta? Budapest, október 4. (Budapesti szerkesz­tőségünk teileíojnjelemtése.) A Mai Nap arról értesül, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök a közüzemi illetékek általános íeszáTüitását tervezi. Olcsóbb lesz a vasúit, posta, táviró és telefon. A lap szerint Gömbös állítólag telje­sen megvonja a kormánylapoktól a szubven­ciót. A képviselő-á 1 lajrfti(károk államtitkári fizetésük címén csupán 500 pengős pótiDékot és képviselői fizetést kapnak. A vasúton visz­szaállitják a békeidők jól bevált zónarends®©- rét* Az Est értesülése szerint a Mai Napnak a redukciókról szóló hírei koraiak és túlzot­tak. Mussolini meleghangú tóviratválassa Budapest, október 4. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Ismeretes, hogy Gömbös Gyula miniszterelnökké való kinevezé­A esett sajté fantasztikus Prága, október 4. A cseh sajtót meglepte Gömbös miniszterelnökké történt kinevezése s a cseh lapok ezért csak ma kezdik mérle­gelni, mit jelenthet csehszlovák szempontból a Gömbös személyével jövő rozsirmvál tozás. A két vezető kormánypártnak, az agrár és szo­ciáldemokrata pártnak a lapjai hosszabb cikkben foglalkoznak az uj magyar minisz­terelnök személyével s jellemző, hogy a leg­eli entétesebb, legfantasztikusabb beáillitásu képet festik meg róa. Udrzsal miniszterel­nök lapjaj a Venkov, egyebek között, ezeket mondja: — Gömbös Gyuláról tudjuk, hogy a kom­promisszumokat nem isimerő revizionisták s integristák táborába tartozik s ezért kijelent­hetjük, hogy külpolitikai tekintetben Horthy részéről Gömböst kinevezni miniszterelnök­nek épp olyan időben, amikor annyi hang kiált a Dunamente nemzeteinek megértése után, több mint szerencsétlen sakkhuzás volt. Gondoljunk csak Gömbös nemrégen elhang­zott uszitóan revizionista mátészalkai beszé­dére. Gömbössel olyan alapon, ahogy azt ö képzeli, soha nem egyezhetünk meg. S azt Horthy kormányzónak is kell tudnia. Milyen céljai vannak Horthynak Gömbössel. A ma­gyar ellenforradalom ideje óta Gömbös kor­mánya az első kabinet, amelyben egyetlen arisztokrata sincs. A kimondottan polgári ele­meken kivü! csak a dzsentri-osztály, a ma többé-kevésbé elpolgáriasult, vagy legalább is hivatalnoki sorba jutott kisnemesség fcép­se alkalmából üdvözlő táviratot intézett Musso- linihez. Az üdvözlésre Mussolini ma a követ­kező választáviratot küldötte: A mélységes barátság, rokonszenv érzelmei, amelyeket Nagy méltóságod kifejezésre jutta­tott, szívélyes visszhangra találnak az olasz kormány részéről. Nagy méltóságod mindenkor meg fogja találni a fasiszta kormányban az Őszinte jőszándékot a közöttünk való kapcsola­tok további megerősítésére és teljes készséget a Nagy méltóságoddal való összemüködésre. elképzelései Gémbősről viselői vannak a Gömbös-kormányban. Göm­bös kihagyta a főnemességet s igy a közép­rétegekhez akar közeledni. Sőt e rét égők kedvéért hajlandó hozzányúlni az eddigi kormányok tabujához, a 1 atiríundiumokhoz és 'bizonyos földreformot hajtana végre. A föld­reformnak két célja volna: talpraállítani a koldusbotra jutott dzsentri-réteget, amelyre a Horthy-rezsdim támaszkodik, aztán pedig gyöngíteni a magas arisztokráciát, amely na- gyobbrészben a hábsburgi legitimizmus hí­ve. E középrétegek segítségévei Gömbös, mint Horthy szolgája, meg akarja valósítani kormánya főfeladatát: Horthy fejére tenni a magyar királyi koronát. Bár Magyargrszágon állandóan hangsúlyozzák, hogy a királykér­dés nem aktuális, de mégis minden politikai kezdeményezésnek ez a rugója. Károlyi kormánya a külföld nyomására (?) bukott meg. Magyarország külföldi hitelezői azt kí­vánták, hogy a kormány vezesse be az álta­lános titkos választójogot. A magyar kor­mánynak azonban mindig volt két indoka, amellyel ezt az óhajt el tudta odázni. Egy­részt a bo'lseviamus veszélyére mutatott rá, másrészt a H aíbsibu rg-res tan ráció veszélyére. A magyar kormánykörök mindig azt hangoz­tatták, hogy a magyar politika valamennyi kérdését csak akkor lehet megoldani, ha meg lesz oldva a legfontosabb probléma: a királykérdés. Egyszóval a kormány nem vol­na ellene a választási reformnak, ha Horthy fejére tehetné a királyi koronát- Az ideigle­KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi. regény a XVII.-ik század végéből (20 j Egy másik közi'bükjutott gúnyos gajd vi­szont nagypipáju, kevésdohiinyu lázadónak csúfolta Szepessy Pált, a kopasz Szuhay Má­tyást, úgyszintén a velüktartó magyar nemze­tet­A hamar-fortyanó Szuhay Mátyás válaszul megemelte buzogányökleit: ■ — Leszámolunk még minden császári hiten lévő keszeg magyarral! Hereiek még ért néme­teket! A lengőszakállu Szepessy Pál. amikor fülé­hez értek el e nyelvöltögetö dalok, semmi teem szólt. Mindössze rándult egyet, a csüngő szem­öldöke ■.. Elmumnalatlan szenvedések után egyszer mAgis csak nyílni kezdett az idő. Az erdők és ügetek színe olyanra vált, mint a gyönge li- bácskák bundája s a fölfakadt vadvizek csil­logtak a hazafelé indult napban. Tavasz szellője lengett végig a Partiamon is. De akkor meglepetésszerü-cn olyan hírek jöt­tek hozzájuk, amelyekre — mivel tehetetlenek voltak egyelőre — csak a fogaikat csikorgat­hatták az ordasok s a kardjaikat kezdték csat­togtatni. Váradtól az Ecsedi-lápok szegélyéig. A némaságba süllyedt északi részekből hírvi­vők érkeztek a fölkelővezérekhez. 8 ezek a hírek, megdöbbentették valamennyiöket. Mert szörnyű dolgok mentek végbe a csá­szár kardja alá kényszerült országrészben! Újabb prédikátorok és protestáns oskola- mesterek érték el lihegve a Partiumot, csak puszta életüket hozván magokkal. És odaadtak Szepessy Pád elé: — Indulj meg, vezér, az Istenért, indulj meg és gyilkolj ki minden németet, szegény orszá­gunkból' Iszonyúak voltak e híradók hírei! Eszerint Kollonics és társai március havának első napjaira Pozsonyba idéztek meg minden prédikátort és iskolamestert. Néhány luteránus rcverzálist, irt alá és megmenekült, a hódoltsá­giak egytől-egyig a basáknál találtak oltalmat, de 3 többieknek menniük kellett. Meg is jelen­tek négyszáznál többen, köztük ös-zbefordult szakádéval Séllyei István pápai szuperinten­dens. Éppoly szánniomraméltó külsőben, mint a többi szerencsétlen hitvalló. Huszonnégy biró előtt kellett felelniük ... Főjükre olvasta Maj- 'iáíb vádló, hogy az egész pápistaságot, köztük a királyt is, 'bálványimádónak kiáltották ki a prédi'kálószékbői, káromolták a Boldogságom Szüzet, a meghalt szenteket e Krisztusnak ké­peit; hogy megtaposták a szentséget, pénzzel, tanáccsal és eleséggel segítették a rebellis hor­dákat és hogy a hitetlenek igájába akarják gör- nyeszteni Európa minden keresztény népeit... ■Séllyei fölemelt homlokkal hallgatta végig a vádat « remegő hangon annyit mondott: — Ha eme vádak igazaknak bizonyulnak, örömest elszenvedem a halált! Négyszáznál több prédikátor és iskolamester kiáltotta utána: — Mind elszenvedjük a halált! ... Szepessy Pál vezértársaitól környezve hallgatta meg a szörnyű híreket. Ám mielőtt szólhatott volna. Szuhay Mátyás kopasz hom­lokán pattanásig feszültek az erek: — Halomba ölni minden labancot! — Azt mink nem tehetjük! — szólt vissza a szőke Kende Gábor s hangosan helyeselt neki az ősz Koczer András, úgyszintén a délceg Pet- néházy Dávid, miközben a dülledtkoinloku Tu­lok György kapitány mellén kereeztberakott karokkal révedezett az ablakon át a kékes messzeségbe. A kopasz Szuhay Mátyás megütközve nézte végig Kende Gábort, Keczer Andrást, meg a hetyke Petneházyt és rájuk akart csattanni. De őt Í6 megelőzte rezesorru Majos Ferenc, aki öklével az asztal sarkára sújtott le s ugyanak kor fortyogva robbant ki eddig visszafojtott dühe, hogy üvöltése végigzengett az udvarhá­zon. amely a Szepessy Pál tanyája volt: —- De én is azt mondom, a .Máriáját neki, hogy elég volt a megtartóztatásból! Nem lesz itt addig nyugisig, mig garmadákat nem ra­kunk a labanc-magyarok tetemeiből! Riadt szünet áílt be. És- akkor Hajós Ferenc- re emelte szikrázó szemeit Szepessy Pál: Meggondoltam magamba a dolgot s úgy vélem, hogy azt mink nem tehetjük mégse ... Mert katonáink között feles-számmal vannak a pápista-hiten lévő magyarok! És akkor még riasztóbb szünet állt b<\ Mert,. Szepessy Pál mondta ki először a nagy igaz­ságot. Hisz a fölkelő lovagok és gyalogok között egyenlő dühvei csatáztak zendülő kálvinisták, pápista szlovákok és görögkatolikus ruszinok. Való ugyan, hogy Szepessy Pál és vezértársai a hitért is szálltak első csatáikba s a protestáns hit védelmében haltak meg pápisták és görög­katolikusok is tömegestül, de mégsem ezért volt a harc. Hanem a nemzet jobbvoltáért s a megélhetésért... Szepessy Pál aközben görnyedíen nézett ma­ga elé sokáig és a mikor fölsuttogott végül, olyan volt a hangja, mintha kripta mélyéből beszélt volna. — Mit csináljak velük? ... Mit csináljak? Senkisem válaszolt neki. Vagy csak nem mert talán. Azalatt méginkább kinyillott az idő. Tavaszi párák szálltak-szálltak az cghatár peremén, a magasban költözőmadarak húztak el sűrű vo­nalakban a Tiszák át felé s meleg déli szél len­gett végig a Partiamon. Ugyanakkor lovasok én gyalogok is kiszálltak a isik mezőkre. S egy napról & másikra föloromlott a harcikészség. ■Mert az ordasok embertelen kínlódásán meg­döbbent a várad! basa is, Apaffy is Teleki Mi­hállyal együtt. És — kézalatt — abaposztót osztatott ki a basa s hópénzt küldött a fejede­lem. Uj ruhákba öltöztek ki a legények, rövid- szaru csizmát kaptak a kálvinisták, bocskort a szlovákok és ruszinok. Ugyanakkor pedig nagy ti tokban kiüzent a basa, hogy tavasz vége táján rá fognak menni a császáriakra. Mind- mind! .Régi erejével tort föl a katonavilág! A legények Idözönlöttek a mezőkre s újból megzendült a Tyukodi pajtás fenyegető tábori- éneke és töröksipok rikoltoztak mindenfelé. A gyalogok kanócos puskáikat tisztogatták, a lo­vasok lovaikat csutakolták, melyeknek szőre (némi zabocskához jutván!) föl-föífónylett a napban. Akkoriban esett —- április havát Írták —, hogy embertelen viszontagságok után hírvivő érkezett Keczer Gáborhoz és atyjához. Keczer András egykori eperjesi városb'irókoz, e tiszta- életű emberhez. Sárosvármegye földjéről jött a hírvivő, régi ezolgaembere a Keozer-családna-k. Apa és fia egyszerre fogadta a cselédet. Az pedig elfujta féllélegzetre, hogy Gerla község­ben megvannak békén mind-mind.. Meg hogy fia született Keczemé nemzetes ifjasszonynak. Keczer Gábornak csaknem könny esett ki a' szeméből: — Hogy hívják a fiamat? — Andriska a neve a nemzetes urficskánák, — mondta a szolga ember. Koczer Gábor fölnézett az égre: — istenünk; mikor vezetsz el már Eperjes városába? Apa és fia. egy nagyot sóhajtott ekkor, 8 aztán kezet fogtak régi cselédjükkel. Hanem ugyanakkor rémült birek száguldtak .végig a felső részeken. S ezekre a hírekre meg­nee államfőre nézve <a titfcos szavazás vesze­delmes lehetne, a végleges uralkodónak, a királynak nincs mit félnie tőle. Gömbös, aki az utóbbi napokban néhányszor beszélt a tit­kos választójogról, minden jel szerint meg akarja valósítani ezt a reformot Szent István •koronája árán, melyet nagybányai Horthy Miklós fejére alkar helyezni. Csak az a kér­dés, hogy e megoldáshoz megadja-e a bele­egyezését a magyar nép, továbbá az a ténye­ző, amely nélkül Magyarország ezt a kérdést nem intézheti el: a Vatikán. Horthy ugyanis református vallása s úgy az ezeréves tradí­ciók, mint a magyar alkotmány szerint a ki­rálynak katolikusnak kell lennie. Serédi bí­boros aligha koronázna meg egy protestánst. Reánk, Magyarország szomszédaira nézve — folytatja a Venkov — Horthy épp oly elfo­gadhatatlan, mint a Habsburgok. A Habs- burg-király a történelmi tradíciók alapján revizionista lenne- Horthy még intranzigen- sebb revizionista, mint Gömbös és mivel mindkét oldal ugyanazt akarja, nekünk egy­formán kell ellenük lennünk — fejezi be cikkét Udrzsal miniszterelnök lapja. A szociáldemokrata Právo Lidu épp el­lenkező nézőszögből indul ki Gömbös meg­ítélésénél. Szerinte Gömbös az arisztokrácia utolsó „tromfja", csupán a legitimista arisz­tokrácia lenne bizalmatlan vele szemben, azonban Bethlennek sikerült keresztülvinni azt, hogy a legitimista arisztokrácia harc nélkül átadta a hatalmat Gömbös kezébe. Ezenkívül több cseh lap idézi a párisi Le Journal vezércikkét, mely azt állította, hogy Gömbös Hitler és Papén egy személyben. Gömbös sohasem rejtegette revizionista né­zeteit és fegyverkezési egyenjogúságra vo­natkozó kövtelését. januárion lesz a világ- gazdasági konferencia London, október 4. A Daily Telegraph ér­tesülése szerint a londoni világgazdasági konferenciát 1933 január elején megnyitják. Angliát Sir Frederic Leith Ross képvdsli, aki eddig is több gazdasági konferencián vett részt. A második delegátus Sir Walther Lay- ton lesz, a bázeli pénzügyi jelentés megszö­vegezője. A lap értesülése szerint MacDooáld Londonba öthatalmi konferenciát akar ösz- szehivni. zördüitek a kardok. Váradtól az Eesedi-lápo- kig. Ennek az esztendőnek, az 1674-iknek tava­szán újabb négyszázhat prédikátort idéztek meg Pozsonyba, akik közül meg is jelent száz­tizenhárom. Újabb lelki nyomorgattatás követ­kezett. Azokat, akik nem mentek föl Szelep- csényi és Kollonics elé, lázadásban vétkesnek marasztalták el, ugyanakkor pedig megkezdő­dött a száztizenhárom szerencsétlennek ször­nyű zaklatása. Hármas kikötésük volt a min­denkitől elhagyott protestáns papokkal szem­ben: vagy reverzáliet szubszkribálnak, melyben elismerik, hogy — Szepessy Pállal és Szuhay Mátyással egyetemben — rebelliót szítottak a •császár személye ellen s katalizálnak. Ezeset- 'ben békén maradhatnak a jövőben. Vagy le­mondanak papi tisztségükről s további bántó- dásuk nem lészen... Avagy legvégül nem ha­jolnak az atyai szóra s akkor el kell hagyuiok hazájukat. A prédikátorok gyötrelmeiről szóló híradá­sok, mire a Partiamig jutottak volna el, meg­nagyobbodtak körvonalaikban és igv semmi esodálnivaló benne, ha megdöbbentették az uj csatáikra készülő ordasokat. Ámde ugyanakkor még diihődtehb elszántságba verték bele nem- csupán a. protestáns, hanem a katolikus fölke­lőket is... És Szepessy Pál. aki szinte csattant- a méregtől, nagyot csapott tenyerével a széles kardjára: — Most már én is azt mondom, legények, ki­herélni Szelepcsényit és Kollonicsot! Leszámo­lunk még a császárral & minden papjaival! A vezértársak ugyanazt kiáltozták: — Leszámolunk még a császárral! Ugyanakkor azt kiáltották a csapatok is mind, magyarok, szlovákok ég ruszinok nagy- fennszóval: — Haljon meg a császár s haljanak meg a zsoldosai! É& haljanak meg a német hiten lévő papok! A Pozsonyból aláérkezett hírek pedig mínd- nagyobbodva jutottak el a fölkelők füleihez. Mikor Szelepcsényi és társai minden lázadás ■bűnét, olvasták a tehetetlen prédikátorok fejé­re, ézek a megnyomorított protestáns hitval'ők vallották, hogy a rebelliónak egyik oszlopa ép pen Lippay György érsek volt. aki nem élt már ebben az időben... Hiába volt minden kiállá­suk! Továbbtartott a nyomorgattatás, maga Szelepcsényi is többször los-zállt közéjük, atyai szándékkal, intvén őket. térjenek magukba s térjenek me^ a király hitére, az egyedül üdvö­zítő hitre. Budik közül mások is elővették sze­gényeket: igy Zichy. Széchenyi. Majthényi (őfelsége perszonálisa), úgyszintén G'hiliányi János is. hogy ismerjék el bűnös voltukat, . . . (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents