Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-25 / 244. (3057.) szám

5 1932 október 25, kedd. ^mgmMag^srhtrl® SEGÍTSÜNK nyomorgó testvéreinken! Á tél küszöbén állunk. Az ínség árnyéka ott kisért a falu és a város mögött Ha nincs ke­resztény érzés a lelketekben, még jobban meg­növekedik a nyomor, még több Tesz az éhezők és a rongyosok száma. Mindenkinek fontolóra kell vennie a veszedelmet és sürgősen cseleked­nie, mert nem igazi keresztényszocialista az, aki nem segít a szegényeken, ha módja és al­kalma van rá. Elsősorban járási és községi képviselőtestü­leti tagjainkhoz fordulunk. Indítványaik, taná­csaik, a különböző akciókban való részvételük sokat segíthet, miként tavaly is szép eredmény­nyel küzdöttek a munkanélküliek és a segélyre szorulók érdekében. Arra kell törekedni, hogy a közmunkákat (útépítések, csatornázások, épitkezések) foly­tassák, ameddig lehet. Ezek a munkák sok száz családnak adnak kenyeret. A szükséges pénzt elő kell teremteni a községeknek, járásoknak, országoknak, de főképpen az államnak, amely milliókat költ a hadseregre s a külügyi repre­zentációs kiadásokra, noha soknak alig van be­tevő falatja. Szálljanak erélyesen síkra a járási és községi képviselőtestületekben, hogy az állam megfe­lelő módon járuljon hozzá a szociális célt szol­gáló akciókhoz. Világosítsák föl a vonakodó- kát, hogy az állam kötelessége a közrendet megszilárdítani, s ez csak akkor érhető el, ha az éhséget és nyomort megszüntetik. A községek ne bocsássanak el szükségtele­nül munkásokat. Ellenkezően a beruházásokat gyarapítani kell, hiszen a munkáért kiadott pénz megtérül a munka eredménye áltaL A munkátlanok számának növekedése viszont csak terhet ró a községekre, mert nekik kell gon­doskodniuk az ellátatlanokról. A magánvállalatok és gazdaságok is lássák be, hogy a mai nehéz viszonyok fokozottabb mértékben követelnek tőlük emberi érzést A rideg üzleti haszon elvét nem szabad könyör­telenül alkalmazni, hanem tekintettel kell lenni a munkásságra, amelyet máról-holnap fa ne te­gyenek ki fillér nélkül az uccára. Tudjuk, hogy sok magánvállalat küzd anyagi nehézségekkel, de a munkás-elbocsátást csak ntínt végső esz­közt alkalmazzák a vállalat fenntartása érde­kében. A munkanélküliek és hajléktalanok érdeké­ben inségakciókat kell szervezni. Inségbizott- ságot kell létesíteni minden járásban és köz­ségben, amelyben a mi embereinknek is képvi­seletet kell kapniok. Az inségakciókat már most elő kell készíteni, mert a tél számos veszede­lemmel fenyeget. Ruha, tüzelő, élelem, lakás kell a szegényeknek, amelyek előteremtését kü­lönböző mozgalmaknak kell felkarolniuk. Le­vesosztókat, melegedőket, népkonyhákat kell felállítani részint közpénzen, részint a magáno­soktól beszedett adományokból. Igénybe kell venni a magánjótékonyságot is. Gyűjtéseket kell rendezni és ezen a réven be­vonni azokat, akiknek módjuk van adakozni. A rossz termés és elemi károk által sújtott gazdák vegyék igénybe a törvényes jogor­voslatokat és kedvezményeket az adózásnál és vegyék igénybe a különböző vetömagsegélyeket is. Ne késsék le az adókivetésnél a föllebbezési határidőt, ami sok későbbi bajnak a kutforrása. Titkáraink készséggel adnak fölvilágositást a tanácsra szorulóknak. A keresztény felebarát! szeretet útmutatását kell követnünk a mai nehéz időkben. A segítés módját mindenki megtalálhatja, ha megértés lakozik lelkében, legyen akár vezetője, vagy közkatonája pártunknak. Mindenki segíthet, csak akarnia kell. Az összefogás és a gyöngéb­bek iránt érzett szeretet jegyében indítsuk meg a harcot a téli ínség ellen! AZ ORSZÁGOS KERESZTÉNYSZOCIALISTA PÁRT KÖZPONTJA. A berlini opera szinészbejárójásmk esti csillogásában Hintze bankár lelőtte feleségéi, Németország legnagyobb drámai Az anyagiak miatt romlott meg a Hmtze-házaspár családi élete — Az asszony elköltözőn arától, amiért a bankár fegyverével állati hosszai Berlin, október 24. Izgalmas családi dráma játszódott le vasárnap este a német főváros­ban, amelynek kire Berlin esti életében pilla­natok alatt elterjedt és mindenütt döbbenetes hatást váltott ki. A Városi Opera tegnap esti Siegfrieő-elo- adása után Gertrude Bindernagel híres né­met kamaraénekes nőt a színház hátsó bejá­ratában férje, az 53 éves Hintze Vilmos berlini bankár megleste és heves szóváltás után lelőtte, a golyó Bindernagel asszonyt hátán találta és a vese tájékán bennmaradt a testben. A súlyosan megsebesült művész­nőt azonnal a kórházba szállították. A tettes ellenállás nélkül követte a rendőrség embereit s első kihallgatása alkalmával azt mondta, hogy örökké emlékezetes jelet akart hagyni felesége testén. A Hintze-Mzaspár családi élete még a legutóbbi napokig is a kül­világ szemében boldognak tűnt fel, azonban legújabban súlyos nézeteltérések merültek fel a házaspár között, amelyek véglegesen elfajultak és Bindernagel asszony szombaton el is hagyta férjének házát, hogy különvál­tam éljen. A bankár feleségét vasárnap este a Városi Opera szinészbejárójánál leste meg s amikor az asszony a lépcsőkön lejött és ki­felé tartott, férje ezekkel a szavakkal fo­gadta: — Hová tetted a gyermekemet? A szóváltás többi része elveszett a nagy iz­galomban. Hirtelen lövés dördült el és az asszony összeroskadt. Ebben a pillanatban a férfi maga ellen irányította a fegyvert, halán­tékához nyomta a revolver csövét, de a dön­tő pillanatban a fegyver csütörtököt mondott. Gertrude BindornageJt még az éjszaka fo­lyamán megoperálta a w estemii kórházban Neubert dr. professzor. A művésznő álla­pota még hétfőn reggel is rendkívül komoly volt. Férjét a rendőrigazgatóság hétfőin délelőtt hallgatta ki részletesen. Gertrude Bindernagel egy évtizede a ber­lini Opera tagja. Röviddel a háború befejezé­se után lettek figyelmesek a Lindenoper ve­zető tényezői a tanulmányait bevégző fiatal énekesnőre. Gertrude Bindernagel igen rövid idő alatt gyönyörű karriert futott meg és Né­metország első drámai szopránja lett. 1928- bam elhagyta az állami Operát s a mannheimi nemzeti Színház szerződési ajánlatát fogadta el, amelynek operaegyüttesében vezető köz­pont lett. Mannheimi sikerei újból reáirányi- tották Berlin zenei köreinek figyelmét és a Városi Opera akkori intendánsának sikerült is akkor őt visszaszereznie a főváros számá­ra. Mint Leonóra debütált 1930-ban a Furt- wángler által vezetett Fidelio-előadáson, amely valóságos diadalállomása volt művészi karrierjének. Mint Brunhilda is páratlan ala­kítást nyújtott. Hangjának bámulatos terjedelme és virtuóz technikája lehetővé tett©, hogy csaknem minden fajtájú szoprán szerepet énekelhes­sen, Mozarttól kezdve Verdi koloraturáiu át a Wagner-féle hősnők drámai szerepéig. Az elmúlt szezonban sokat szerepelt a hang­versenydobogón is mint Schubert és Brahms dalainak ünnepeit interpretátora. Férje, Hintze Vilmos bankár egy német fa- nagyiparosnak a fia. Minit kapitány tért visz­Szivenszurtti magát és leugrott az ungvári L égiószövetkezetpalotájának erkélyéről egy életunt hentesmester Szerencsétlen üzleti ügyei okozták telki meghasonlásái? Ungvár, október 24. (Ungvári tudósítónk távirati jelentése.) Megrendítő öngyilkosság történt ma reggel Ungvárott. Petykó Lajos ungvári hentes követte el az öngyilkosságot a Légió-szövetkezet palotájának erkélyén. A meghasonlott ember kést vett magához s először mellébe döfte az élesre fent pengét, azután pedig levetette magát az erkélyről s az ucea kövezetén vértől borítva, tört tagok­kal terült el. Halála tüstént bekövetkezett, az előhívott or­vosok már csak a beállott halált konstatálhat­ták. Az öngyilkos hentes fiatal feleséget és kisfiút hagyott hátra. Meghasonlásának okát egyelőre még nem tudják, csak sejtik. Azt hi­szik, hogy szerencsétlen üzleti ügyei keserí­tették el, pénzügyi viszonyai azonban nem voltak olyan kilátástalanok, hogy pusztán ezek miatt vált volna meg az élettől. Lehet­séges, hogy idegrendszere is felmondta a szol­gálatot e nem bírta tovább az anyagi gondok­kal való vesződést. Halálra iiéíiék Sztankónét, a lévai méregkeverőnőt Szombaton este hirdették ki az Ítéletei — Egy halálos ítélet, egy életfogytiglani fegyház, két tizenötévi börtön Komárom, október 24. (Saját tudósítónktól.) Hatalmas érdeklődés mellett hirdette ki a ko­máromi esküdtbiróság a lévai móregkeverők ellen hozott ítéletét szombaton este félnyolc- kor. A tárgyalás teljes négy napig tartott, mig végre szombaton délután az esküdtek kimond­ták verdiktjüket: mind a négy vádlottat bűnösnek találják. Az izgatott hallgatóság Ekkorra már a hallgatókézönség oly erős ostromot inditott a törvényszék épülete ellen, hogy a kapukat le kellett zárni s csakis jegy­gyei lehetett belépni a tárgyalóterembe. A kinn­rekedtek az uccán csoportokba verődtek, az ítélet lehetőségeit tárgyalták s türelmetlenül várták a végzést. A törvényszék sötét uocájá- ban csak a tárgyalóterem nagy ablakai világí­tottak. Mikor a közönséget bebocsátották a tárgyalóterembe, ablakot tört s ajtót, nyomott be izgalmában. Zsúfolásig szorongtak egymás hegyéu-Mtán a szenzációra éhesek. Kötél Sztankónénak ... A szenzáció nem is maradt el. Mint már va­sárnapi számunkban jelentettük: az esküdtek bűnösnek mondták ki Sztankó­nét háromszoros gyilkosság, egy gyilkossági kisérlet bűntettében, valamint két esetben bünsegédségben. Repiszky Jánost, özv. Re­piszky Jánosnét, Szenesi Bonaventumét pe­dig egy-egy gyilkosság elkövetésében. A vádlottak állva hallgatták végig a bejelen­tést. Sellák dr. államügyész ezután halált kért a vádlottakra. Az ügyvédek az enyhítő szaka­szok alkalmazását kérték. A bíróság visszavo­nult s háromnegyedórad tanácskozás után hir­dette ki az ítéletet, mely szerint Sztanko Jánosnét kötél általi halálra, Re­piszky Jánost életfogytiglani, özv. Repiszky Jánosnét és Szenesi Bonaventumét tizenöt- tizenötévi fegyházra Ítéli. Sztankónénak nem kell a kegyelem! Ebben a pillanatban minden szem Sztankóné felé fordult, hogy vájjon megtörik-e az ördögi lelkű asszony. Sztankónét, — amilyen cinikus és fölényes volt a tárgyaláson, — most sem hagyta el lelkiereje. Ez az asszony rég elinté­zett magában minden kis és nagy emóciót, a lelkiisaneretfurdalásokon már akkor túl volt, Erős, vérbő, kövér emberek számára a természetes „Ferenc József" keserüviz naponként való ivása a legkisebb erőlködés nélkül könnyű és rendes bélmüködést biz­tosit. Számos szakorvosi jelentés bi­zonyítja, hogy a Ferenc József viz szív- és idegbajosoknak, vese- és cu­korbetegeknek, valamint köszvényben és csuzban szenvedőknek is nagyon jót tesz, s ezért méltán megérdemli a legmelegebb ajánlást. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kap­ható. sza a háborúból és lőszereivé a von Koehnen és Társa bankházába lépett, amely hamaro­san Hintze és Társa bankházává alakult át. Hintze mintegy tiz évvel ezelőtt ismerte meg Gertrude Biindernagelt, aki elvált első férjé­től, hogy férjhez mehessen a bankárhoz, aki akkoriban a romániai petróleum-üzleteken óriási összegeket keresett. A házas társak együttélése azonban hovatovább egyre rosz- szabbá változott. Amikor a Hintze és Társa bankház fizetés- képtelen lett, a kamUTaénekesnő egész va­gyonát elvesztette- Mivel reá való tekintet­tel szinészkollégiái közül is többen férjének bankjában helyezték el megtakarított pén­züket, Gertrude Bindernagel erkölcsileg kö­telezve érezte magát arra, hogy átvegye fér­jének ezen kötelezettségei iránt a kezessé­get. Nagy jövedelméből tehát igen kevés pénze maradt, mert ezeket a kötelezettségeket kel­lett törlesztenie. A családi élet meghasonlására az a tény vezetett, hogy a művésznőnek édesanyja és nővére, akik súlyos viszonyok között él­tek, a Hintze-líázba költöztek. A bankár eb­be nem akart semmiképpen sem beleegyez­ni és hovatovább kierőszakolta, hogy anyó­sa és sógornője a lakást" elhagyni voltak kénytelenek. Ez annyira bántotta a kamara­énekesnőt, hogy nyolcéves leányát magával vive, otthagyta férjét és megindította a vá­lópert Hintze bankár ellen. Hintze bosszújában fegy­verrel afcaTta megtorolni, hogy az asszony el­hagyta. amikor első „halottját” temette, lelke rég hoz­záedződött a megpróbáltatásokhoz, gyakorlata van ahhoz, hogy ne mutassa 'belső felindulását. Ahogy az egész tárgyalás alatt egy könnyet sem ejtett s gondosan ügyelt arra, hogy zseb­kendőjét szabályosan összehajtogassa és min­den öt percben végigsimitsa homlokát, a halálos ítélet kimondásakor is egyetlen mozdulata ez a homloksimitás volt s előreha­jolva figyelt tovább. Repiszky János teljesen megtört és eirt. Ö is, mint Sztankóné, azonnal belenyugodott az Íté­letbe. Az öreg Repiszkyné azonban nem értette a dolgot, nem tudta, mi történt vele. A bíró többször is megmagyarázta neki az íté­letet, de az öreg asszony, aki segített a fiának eltenni láb alól a család fejét, csak ennyit mondott: ’ . — Bozse moj, Bozse moj... a többi szavai a zsebkendőbe vesztek, azokat nem lehetett érteni, aminthogy ő sem tudta, nagy gyámoltalanságában, hogy egyáltalán el- itélték-e, vagy pedig szabadonbocsátják. Sze­ned Bonaventunné eleinte reszketett, aztán büszke arccal jelentette ki, hogy semmit nem csinált, a büntetést nem érdemli meg. Az elnök, Krizs Ferenc dr., most megkérdi, fog-e kegyelmet kérni Sztankóné. A halálraítélt asszony, — aki gondosan ügyelt arra is, hogy naponta váltogassa blú­zát, — ekkor a bírói emelvény elé megy, hara­gosan rázza meg a fejét s kijelenti, hogy nem kér kegyelmet. — Ha maguk azt állítják, hogy én arzénnel mérgeztem, — mondja s újból megemeli a bűnjelként lefoglalt légyirtópapirokat, amely- lyel a tárgyalás egész folyama alatt igen szeretett játszani, — akkor csak húzzanak spárgát a nyakamra, de én kegyelmet nem kérek! Sztankóné helyett a védője, Vajda Andor dr. jelentett he semmis égi panaszt, majd a többi vádlottak háromnapi gondolkodási időt kértek, mig védőik semmiségi panasszal éltek. Sztankóné és Szenesi Bonaventurné még ak­kor is méltatlankodnak, amikor a közönség kiváncsi sorfala közt kivezetik őket a fegy- őrök. Ebben a pillanatban a közönség tömegéből elő­reszalad az életfogytiglani fegyházra Ítélt Re­piszky fiatal felesége, a házastársak sírva borulnak egymás nyaká­ba, úgy búcsúznak el. Majd bezáródik mögöttük az ajtó. Amennyiben Sztankóné nem kap kegyelmet, rövid időn belül felakasztják. Komáromban hatvan éve nem volt akasztás,.

Next

/
Thumbnails
Contents