Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-23 / 243. (3056.) szám

J932 október 23, vasárnap. ^EAGAI-A\4G^ARHTETLM> Hősi ének a pozsonyi heuriger ékről... Ha a kapu fölé kifüggesztik a „kranzlit" — Évszázados heuriger-dinasztiák Változtak a gazdák, a vendégek, a szokások, de fennmaradt a legfurább pozsonyi nevezetesség; a heuriger Pozsony, október 22. (Pozsonyi szerkesztő­ségünktől.) Thomas Mann a világhírű Nobel- dijas iró, aki csütörtökön este Pozsonybam sza­bad előadást tartott nagyszámú hallgatóság előtt, pénteken délelőtt egy pozsonyi iró társa­ságában fölkereste Albrecht Mihály Pál Jókai uc-ca 16. szám alatti heurigerjét és megkóstolta a híres pozsonyi kapásbort, amelyről annyi jót hallott. Egész bizonyos, hogy legközelebbi no­vellájában szerepelni fog a pozsonyi „heuriger", amelynek tüzes bora nem. egy irót serkentett már alkotásra ... Csilingelő kocsik a pozsonyi uccákon ... Csilingelő, oifraszerszámu lovaktól vont ko­csik ősszel jellegzetes tartozékai a pozsonyi uccáknak. A szőlőhegyekből jönnek ezek a jár­müvek, rajtuk hatalmas hordók a cefrével, ami­ből a szőlőmüves portáján must és a mustból bor lé$zen. A kapu fölé kifüggesztik a hosszú korón lógó „kranzlib4, a tögyfalevelekből font koszorút és két hétig nyílva tarthat a gazda. Minden két hétben másik harmincöt szőlőmü- ves ház kapuja fölé kerül a kranzli, a Jókai uccában, a Magas utón, az Országúton, a Vallon, Széplak, Kereszt és Vám uccákban, ahol a po­zsonyi heuriger dinasztiák, a Lerchnerek, a Zeobmeisterek, a Schvanzerok, Lunzerok, Daxok, Albrechtok, Blazerek, Wurmok, Wovyk székelnek, ősi jusson van joga minden pozsonyi ezőlőmüvesnek ahhoz, hogy a sajáttermésü bo­rát két héten át kimérje. Egy esztendő alatt körülbelül ötször-hatszor kerül a sor egy bortermelőre. A beosztást a Szőlőmüveeek Egyesülete végzi Frühwirth Samu dr. elnökletével, de végered­ményben a főjegyzői hivatal hagyja jóvá­Valamikor régen . •. Valamikor Pozsonyban majdnem mindenki­nek volt ki6 szőleje, tehát volt bortermelése is. Valamikor régen... Aztán a város maga örökölt szőlőket, őmaga volt a termelő és Pozsony városának is megvolt a „heurigerje“. A pozsonyi városi heuriger a Zöldszoba uccá­ban volt és amikor a város „kifüggesztett", akkor a szőlőmiiveseknek nem volt szabad ezt megtenni, nehogy konkurrenciát csináljanak a városnak. Később a város szabályozta a szőlő- művesek dolgait és a Szőlőmüveeek Egyesüle­tére ruházta a kifüggesztési jogot. 1929-ig való­ságos patikajogszerü kiváltság volt az, hogy ki mérhet ki idei bort. s 1929-ben uj törvényt hoztak, amely minden sző- őmüvesnek kivétel nélkül megadja a jogot a kimérésre, csak bizonyos korlátozásokat lépté­éit életbe. így például nem szabad a heurigerben zenélni, kártyázni, tilos ételeket készíteni stb. ^ zárórát esti 10 órában állapították meg és isák külön illeték lefizetésével tarthat nyitva t heuriger 12 óráig. Körülbelül 200—-300 szőlőmüves család él ’ozsonyban. Senki sem tudja, hogy évszázadok lőtt honnan vándoroltak be. Egyszer csak itt 'oltak. Német családok, amelyek évszázadokon át megtartották karakterüket, ősi hagyomá­nyaikat. lint Rázga Pál, ők is jó magyaroknak tartot­ok magukat és el lehet mondani, hogy nem kad köztük renegát. Szigorú kasztrendszer van özöttük még ma is. A módosabbak, gazda- abbak összetartanak, összejámak és lehetőleg egymás között kötnek házasságot. Hogy a szőlő másnak, idegennek ne jusson, linden szőlőmüves takarékos, lehet mondani, sugori... I »grobe a Wurm meg a Hiviidea Falb Apáról-fiura száll a heuriger-jog, a szőlő, a óid. Apáról-fiura száll a szájhagyomány is. „grobe Wurm" meg a „wilde Fa!b“ esete is yen. Valamikor nem voltak kiirva a heuriger apuján, mint ma, hogy például „Wowy Henrik íját termésű bora". A régi pozsonyiak tudták, }gv melyik házban melyik kapás mér ki. Elég volt az „ausgesteckte“. Széplak uccában élt egy öreg kapás, akit a íp „grobe (goromba) Wurmnak" hivott. Ez olt a becéző neve. Egy Ízben két bécsi vén­ig rándult át Pozsonyba. Hallották Bécsben a „grobe Wurm" hírét, hogy annak jó bora in. Elmentek a Szépiák uccába, de hiába ké­stek a felirást. Grobe Wurm cégtábláju" ház un volt sehol. Találomra bementek hát heuri- írbe, megkóstolták az eléjük tett bort. Az ■yik kifogásolta. A gazda meghallotta a meg­gyzést s odaszólt, hogy ha nem tetszik nekik bora, menjenek a — pokolba. — Ahá, már >]yben vágyunk, maga az, akit keresünk, ez az a jó bor, hisz maga a grobe Wurm!... i leitták magukat a sárga földig. A „Wilde Falb" eset© sem rossz. Ez tulaj­donképpen (nem is volt olyan vad, mint ami­lyennek látszott. Inkább a manoona külseje miatt hívták vadnak. Nagy, lengő szakálla, piszkos köténye, feltört nadrágja volt az öregnek. (Nemrég halt meg,) Sokat hallott a bárokról. Egy szép napon felkerekedett és úgy, ahogy volt, kökényesen beállított egy előkelő pozsonyi bárba. De a főpimoér nem akarta beengedni ebben az adjuszt irungb an. A „wilde Falb" orré előhúzott egy ropogós ezrest a mellényéből és odalobogtatta a íőut orra elé. „lob will das da lassen...“ mondta (Ezt itt akarom hagyni). Bezzeg beengedték! Az ez­rest ott is hagyta a derék Falb bácsi. »Anwamperln« „Anwamperln" tipikus heuriger kifejezés. Most már nem dívik, de azelőtt igen gyakori volt. Abból állott, hogy két kövér, nagyhasu, beurigeres vendég, ha már fel öntött vagy négy-öt liter bort, fogadásból kiállt a ,.platz“-ra és a karok igénybevétele nélkül birtóztak, amíg egyik a másikat a sarokba nem szorította. A győztes megnyerte a fogadást, az újabb öt •litert. Néha addig csinálták az „amwam- perln“-t, amíg a legyőzött eszméletlenül ma­radt a porondon. A régi időben voltak úgynevezett „heuri­ger hősök". Izgága fráterek voltak ezek, kik­nek kedvenc szokásuk volt a konkurrens ka­pásnál törni-zuzni. Iyen volt a két L. test­vér, a Jancsi és a Dávid. De egyszer az egyik ráfizetett. Egy kapásnál, ahol törni-zuzni kez­dett, a gazda egy félliteres üveget az asztalra vágott, úgy hogy az alsó része lepattant. A megmaradt részével aztán a hősltödő L. fiúnak levágta az egész orrát, úgy hogy a klinikán a, karjából varrták helyébe uj or­rot a doktorok. A Húsárén Blazer és a gazdag Schvantzer A mostaniak közül föl lehet említeni a Vallon uocai Blazer Gyulát, népiesen a „Hú­sárén Blazert", aki nemcsak jó boráról híres, hanem arról is, hogy a háborút mint huszár küzdötte végig és pedig oly vitézül, hogy a régi monarchia összes kitüntetéseit a mel­lére aggatták. Van is tekintélye most is a Húsárén Blazer- nek... Még egy kedves adomát hallottam a gaz­dag Schwantzerről, akinek az Esterházy-(té­ren volt mesébe illően berendezett lakása. Egyszer az -öreg ur lement a pincébe borért, a lépcső korhadt volt, leszakadt alatta. A zaj­ra odarohant a korláthoz a felesége és ez volt az első szava: A korsó nem törött össze?... Milyen is az a aheurigem ? Alig van vidéki ember, aki ha Pozsonyba vetődik, föl ne keresne egy heurigert, ahol fapado'kon, csupasz asztalok mellett ülnek a vendégek. Mig a békeévekben többnyire ipa­rosok, munkások keresték fel az olcsó kapá­sokat, ma a legjobb közönség ott szórakozik, mert a boruk olcsó és jó. A válságos idők meg pláne a beurigerek malmára hajtja a — vizet. Talán, hogy a zenét betiltották, bizo­nyos szempontból a vendégnek jó: nincs minduntalan tányérozás, de annál sűrűbben jönnek a kucséberek, a gesztenyések, virsli- sek, a cukorkaárusok, a sültkmmpliárusok és kínálják hangos szóval árujukat. Egész éjsza­kai vándor kereskedelem fejlődött ki igy lás­sa n-lassan. Egy sereg ember él ebből. Mikor a heuriger nyit, a nehéz tölgyfakapu egyik szárnyát kieme­lik és helyébe könnyű üvegajtó kerül tiszta fehér függönnyel. Ez a kedves szokás még abból az időből ma­radt meg, amikor Pozsonyban nem volt uccai világítás és az üvegajtón kiszűrődő világos­ság jelezte, hogy odabent idei bort nyernek. A kocsik csengője tulajdonképpen azért van, hogy a keskeny szőlőkerti utakon már mesz- sziről jelt adjon, hogy szőlőkocsi közeleg. A főispánváró heurigeres Csodaszép múltjuk van a heurigerekmek Pozsonyban. Többször voltak itt királyláitoga- tások, .amikor a Szőlőmüvesek Egylete nagy fel vo n ül ás t rendezett. Az egyik régi felvonulást Fadrusz János szobrász rendezte mint szerződtetett művé­szi rendező. Tömérdek magyar emlék volt felhalmozva az egylet Magas-uti székházában, sajnos azokat az uj vezetőség a kor szellemének megfelel­ve. eltüntette. A nemrég elhunyt Sznirec^ánvi György volt po­zsonyi főispán tizennégy havi főispánsága alatt igen gyakran fölkereste a Jókai-uceai Albrecht- féle kávéházat. Rendesen a huszárja jefleotetite be: Ma estére gyü- vümik! — Szinrecsányti azért szeretett ide járni, mert a gazda, Albrecht Mihály Páli, e szölönvüvelők doyenje, neun igen öltözött ki, hanem úgy várta magtas vendégét, minit más embert: otthonosan, köznapi ruhájában. — Ne legyen erős, ne legyen gyenge a bor, — adta ki az utasítást a főispán. — Majd valahogy összecsináljuk — szólt az Öreg Albrecht és éldöoögöitt. Aztán folyt a muri, cigány is akadt. Egyszer hajnali fél 4-ig ott fel ejtőzött a miéltó&ágos ur. Amikor Albrecht, mint jó szorgal­mas kapás, már a munkába indult, íká a szőlőbe, rá is köszönt a főispánra: Aláeszolgája, méltóságos uram, még mindig iitt? Én már mimikába me­gyek 1 ... Mikor 1918-ban Károly király Pozsonyban járt, véle jött W'indiisobgiraetz herceg is, akit este Szmrecsányi több előkelő urrail együtt elvitt az Albreohthez. A mai beurigerek modernizálódtak. Majdnem mindegyikben a régi petróleumlámpa helyett vilanyvilágitás, modern szellőztető készülék van. Rádiót nem igen szereltetnek fel, mert a vendégek nem szeretik. Legalább kétszobás lakása mindegyik szőlőmüvesinek van. Nyitásikor a bulor felikerül a padlásra, raktárba, hogy hely legyen a vendégek­nek. Még a konyha is ivó6zobává avanzsál. A fe­dett udvaron, kapu alatt lampionok színes sora alatt isszák a hegy levét... Megtisztelés a vendég­re, ha a gazda távozáskor kezet szőrit vele és szí­vélyes viszontlátást kivan. Milyen volt az idei S2üreí? ezt a kérdést tettem fel több szőlőmüveenek. Erről nem szívesen nyilatkoznak, mert — elárulom — Csizi Júd-Brúm Gyógyvíz a vért tisztítja, az idegeket meg­nyugtatja, a szervezet anyagcsere­forgalmát erősen fokozza. Otthoni ivókúra használati utasítását készséggel küldi a tfürdöigazgatóság, Ciz-fKupete. évek óta nem volt olyan remek szőlőtermés, mint az idén. Ők csak „jó, közepest" vallanak be, miég nem le­het tudni biztosan, hiszen még nincs befejezve. mondják. Ismerni kell azonban a kapás lélektanát. Mint a mezőgazda, ő sincs soha 'megelégedve a tor- miéasel. Pedig az idén úgy minőség, mint mennyiség tekintetében príma volt a termés. A hiba ott van, hogy szőlősgazdáink még többet vártaik. Ezt meg 'lehet érteni, mert hiszen átlag több a rossz esztendő, mint a jó. Azt tudjuk, hogy egy szőlősként 18—00 évig ad termést, utána feli kell újítani. Négy évig kell megmunkálni az nj kertet éppúgy mint a termő kertet és e négy év alatt nem hoz egy fillér hasznot sem. És 'ha már az uj kert meghozna gyümölcsét, ren­geteg ellenség leselkedik rá: jég, fogy, nem jó a tuilnagy szárazság, a sok eső sem jó. Ezért egy sző­lősgazdának sincs a szőlője egy tagban: a hegyek­ben is van egy darab, a Duna mellett is, miért ha az egyiket elveri a jég, nem bizonyos, hogy a másikhoz is elér a jégverés. Két év előtt történt, amikor a nagy hidegek, fagyok pusztítottak ősszel, bármily nevetségesen is hang­zik, fütöttéli a szőlőkerleket. Ezt úgy oldották meg, hogy a szövőkertek szélén nagyobb tüzeket raktak és pontos mérések mutat­ták, hogy a kísérlet sikerült: mig a város más ré­szeiben 3 fok hideg volt, a „fűtött" szövőkertekben 2 fok meleget mutatott a hőmérő higanya! Rehorovszky Jenő. Végeiért a Stribrny-pör második hete Járt-e Sichrovsky Burger államtitkárnál? — Burger annakidején kijelentette, hogy ő sürgette a németországi vagonrendelést? Iglau, október 22. A Stribrny-pör tegnapi délutáni tárgyalásán iratokat ol'vasaik. Ami­kor fölolvaisták a Cerny mérnök, Stríbrny Ferenc, Sickrovsky és társaik elleni büntető­ügy egyik aktáját, szólásra emelkedett SIrLór­ii y György s a következőket m-ondotta: — Tekintetes bíróság! Ez volt az eredeti vád ellenem hivatalos hatalommal való visz- szaélés s hamis tanúzáis büntette címén. A prágai büntetőbíróság vádtanácsa elhatároz­ta, hogy a két esetet különválasztja. Megál­lapítom, hogy a hivatalos hatalommal való visszaélés ügyében mind a mai napig egyetlen tanút sem idéztek be, mind a mai napig egyet­len jegyzőkönyvet sem ismertettek előt­tem. Mind a mai napig nem tűzték ki az esküdtbi- róisági tárgyalás időpontját. így fosztanak meg engem a rehabilitáció lehetőségétőL Az elnök erre igy válaszolt néki: — Én nem tudom, vájjon a vádemelés egyáltalában megtörténik-e. Azt sem tu- domj, hogy az ügy milyen stádiumban van­Majd felolvastak egy bírósági iratot, amely­ből kiderült, hogy Sichrovsky 1928 októberé­ben vagyonta lansága esküt tett. a Egy mentő tanú A mai tárgyaláson kihallgatták Cbvála Zdenek prágai kereskedőt. Arra a kérdésre, vájjon tudomása szerint Stribny és Sichrov- sky ismerték-e egymást, nem-mel felel. El­mondja még, hogy 1925—26-tban Sichrovsky panaszkodott előtte, hogy* túlságosan el van hízva. A tanú felajánlotta neki, utazzék el vele Ruszinszkóra vadászni, hátha vészit va­lamit a súlyából. Arra a vadászterületre hívta meg, amelyet Stribrny herei több ismerősével, köztük a tanúval is. Siehrovsky azonban kijelentette, hegy azokat az urakat nem ismeri s ezért nem szívesen zavarná a társaságot. Végül megjegyzi a tanú, hogy Sichrovsky emlegette előtte Stribrnyt, de éppen arról beszélt, hogy miképpen tudna bejutná Stri- brnyhez. Azután ismét iratokat olvastak, majd ki­hallgatták Troinsilek Antal nyugalmazott vas- iitügyi minisztériomibeli irodatisztviselőt. An­nakidején Burger államttkárhoz voLt beosztva s mikor Burger később miniszter lett, a mi­niszter előszobájába helyezték át. Arra a kérdésre, vájjon emlékszik-e arra, hogy Bur­ger államtitkárnál • valaha is bejelentett-e Sichrovsky t, nem íme 1 felel. Amikor Siehrovskyra irányítja tekintetét, ki­jelenti, hogy nem ismeri őt. Majd felolvassák Stribmy György feleségé­nek a palamenti vizsgálóbizottság s a prá­gai főtárgyaláson tett vallomását. Stribmy né ezekben a famuva 1 lomás okba n kijelentette, hogy vagy hat évvel ezelőtt karácsonykor fia számára órát vett a Sichrovsky-cégnél, de már néhány hét múlva visszavitte javíta­ni. Mivel a cég garanciát vállalt az óráért, a javítás nem került semmibe. Az elnök kér­désére Sichrovsky kijelenti, hogy erről nincsen följegyzés üzleti könyveiben. Azután felolvassák a Ringfho'Pfer-gyár üzemi tanácsa egyik ülésének jegyzőkönyvét, ame­lyet 1920 juliius 23-án és folytatólagosan au­gusztus 17-én vettek feL Ezeken a gyűlése­ken a Németországban történt vagouvételről volt szó. Elhangzott ott Jermár mérnöknek egy kijelentése is, mely szerint Jermár járt Burger államtitkárnál, aki közölte vele, hogy ő maga sürgette a német vagonrendelést, mert a vagon vétel szükséges és előnyös veit. Délelőtt 11 órakor hétfőn reggelre napolták el a tárgyalást. Bukarestben megkezdidött a balkáni államok konferenciája Bukarest, október 22. Ma nyílt meg Buka­restben ünnepélyes keretek közt a balkáni konferencia, amelynek elnöke Pop Csicső István, a román kamara elnöke. A konferen­cia többek között a balkáni államok gazda­sági kapcsolatainak kimélyitésével, a politi­kai egyezmények előkészítésével, különös tekintettel a nemzeti kisebbségekre és a balkáni államok közlekedési ügyeinek ren­dezésével foglalkozik- A konferencián részt- vesznek a török, görög, román, bolgár és ju­goszláv delegátusok. A román kormány ré­széről Titulesou külügyminiszter szólal fél­9

Next

/
Thumbnails
Contents