Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-23 / 243. (3056.) szám

4 ^RXGAI-MAívtAR-HlULAK 1932 október 23, Tgg&map. KÜLÖNVÉLEMÉNY IDEGEK A háborúban mondta a nagy hadvezér: a háborút az nyeri meg, akinek jobbak az ide­gei. Újabban publicistáink gyakorta használ­jad* ezt a régi axiómát és szellemesen hozzá­teszik, hogy a békét is az nyeri meg, akinek jobbak az idegei. Van, aki békének, van, aki gazdasági háborúnak nevezi a jelenlegi álla­potot. A gazdasági háború valóban úgy folyik, mintha béke volna: nemcsak egyik állam bar- col a másik ellen, hanem egyik ember a má­sik ellen is, azért a bizonytalan kéjért, hogy bizonytalan ideig még e felszínen tartsa ma­gát. Szó se fér hozzá, ez idegek kérdése. A nagyobbfajta háborút, amely az államok kö­zött folyik, csak a lapok hadi jelen lései bői is­mer jük, a kisebbfajtában benne vagyunk ma­gunk is, — ki nyakig, ki a feje búbjáig, ez az egész különbség. Amit az ember kisvárosban (Kassán) láb az egészen kisméretű dolog, de jellemzi az egészet. Az itteni tünetekre azt lehet mon­dani: vihar egy pohár vizben. Viszont e vi­har szabad szemmel is elég jól látható, külö­nösen, ha kívülről jövő szél kissé felkavarja a kevés mennyiséget. Jött egy kis adőrevi- zió, jött néhány prágai úriember, akiket re­pülőbizottságnak — röviden: pilótáknak — nevezünk és máris hullámzik az egész. Igaz hogy a dolog sokkal komolyabban indult, mint az emberek hinni merték. Az emberek akiknek idegeit az utóbbi években a legkü­lönfélébb események edzőitek, még mindig nem tudlak elég bölcs fölényt mutatni, mikor elszedték családi képeiket, ékszereiket, erek­lyéiket. Az emberek még mindig tu[érzéke­nyek és — ami a legnagyobb hiba — fantá­ziájuk van. Rémhírek és hősi legendák ter­jedtek el. sápadt emberek mesélték e?vámos­nak kávéházban is, uocán: étitől ezt vitték el. attól azt, ez tery fogadta őket. amaz ágyba feküdt, emez kifizette őket utolsó fillérig, le­számolt egy milliót az asztalra... Aztán jött a valóság: Valaki agyonlőtte me­gát. Lehet, sőt valószínű, hogy semmi köze sem volt az egészhez. Nem volt érdekelve. A pohár víz fölvih-arzotit. Újabb rémhírek: ma ez lett öngyilkos, másnap amaz. A harmadik napon viccek keletkeztek, ebből látszott hogv a helyzet egészen komoly. A mély részvét azonban, amely a nagykereskedő halálát kö­vette, hamar elnyomta az akasztófahumort. Ahogy beszélik, a nagykereskedőnek tény­leg nem volt oka az öngyilkosságra. E?vedüli magyarázat: idegek! Tul-érzékenység. Nem a maga bajai nyomták, hanem mindenkié, a közhangulat, a közfélelem, amely uj lendüle­tet kapott. Az emberek könnyebben beletö­rődtek volna a kalászt rókába. ha szemé’yes okai lettek volna az öngyilkosnak, de csak azért, mert a levegőben van valami, ami elől 0 elbújhatott... Ilyesmi is történhetik? Már elbújni sem iud az ember? Az se, aki te­heti? Ma már ott vagyunk, hogy nem lehet. Ez is: idegek dolga. Az embernek nevelése van múltja van, megszokásai vannak, beidegző­dései. Az ember életéből valamikor erkölcsi kén alakult ki és ezt a képet bővítették, tel­jesítették ki harmonikusan és stílusosan a cselekedetei, ebbe a képbe illeszkedett bele egész élete, bizonyos életkoron túl. Ilyen ré­gi vágású embereknél, akik még mindig fölös számban vannak a világon, jobb. ha ma ide­geket mondunk erkölcsök helyett és túlérzé­kenységet mondunk akkor, ha a megváTozolt tormái az éleinek teljesen kiütköznek abból a képből, am-elvet ők alkottak maguknak er­kölcsről. Ízlésről- és egyéb ma nem aktuális dolgokról. A nevek megvannak ma is. de más, fogal­mat takarnak. Az erkölcs nevében jöttek azok az urak is. akiknek megjelenése felboly­gatta a város lakóinak veszendő idegeit. Adó­erkölcs: ez volt a zászlójukra Írva. ezzel in­dullak a harcba, ezit a hűvös szót használták erkö’csi igazolásul és csilla-oitó szernek kon­krét esetekben .. .• Adóerkölcs: ez az. ami rosszul áll szerintük Szlovenszkón és Ruszte- szkéban. Semmi ké'sécr. hogy igazuk van. ők statisztikákból beszélnek. A statisztika nemes 1 adomány és a leeizsmlmasabb olvasmány. Nekem is kezembe került e napokban egy sta­tisztika. nem az adózásról, hanem a — hús­fogyasztásról Semmi köze a dologhoz éppen csak megemlítem. A köztársaság busfolvasz­tó* a az elmúlt esztendőben a következőikép­pen oszlo'tt meg: Csehországban fejenként 14 P5 kg-, Morvaországban és Sziléziában fejenként 12 85 kg., Szlovenszkón fejenként 5.71 kg., PodkaTpatszká Rászban fejenként 2.92 kg. Tehát Csehországban majdnem háromszor annyi húst eszik egy ember, mint Szlovén­em kön és ötször annyit, mint Ruszinszkóban. Som mi köze a dologhoz, mondom, tisztára vé- tettensőg. hogy az adómorál csökkenése ilyen meglepő hasonlatosságot mutat a husfogyasz- tá- csökkenő arányával Lo'áUsain hangsúlyo­zom, hogy semmi összefüggés a kettő között, mégis azt ajánlom — némi költői fantáziával — az illőiékeseknek, hogy próbálkozzanak egy empirikus kutatási módszerrel: javítsák fel a szlovenszkói és ruszinszkói húsfogyasztás fejkvótáját a csehországi vagy legalább a morvaországi nívóra. Hátha ilymódon sike­rül az adómorál arányos feljavítása a neve­zett országrészekben. Nem tartom kizártnak, hogy sikerül a kísérlet. Érdemes megpróbál­ni, hiszen nagy dologról van szó. Az ő módszerük kétségtelenül helyesebb mert készpénzt eredményez, de ami a morált illeti?... Embereket hallok beszélgetni egy­mással, első kérdésük: ,.Voltak már nálatok a repülők?14 és a további beszélgetés, sajnos, nem az adómorál emelkedő tendenciáját iga­zolja. Az a baj. hogy az ember társaslény. egyik a másiktól tanulja a rosszat... Ez az adófront, ahol baj van a morállal Nézzük esry másik frontját a gazdasági hábo­rúnak. Egy nagykereskedő beszéli: ..Renge­teg veszteségem van az utóbbi két évben fi­zetésképtelenségek folytán. A vevőimmel* kiskereskedőknek majdnem fele kénvszer- ezvezséget kötött. Két fajtája vám az egyezke­dő kereskedőknek. Az egyik fajta az, amelyik keresett a kényszeregvezségen, a második fajta, amelyik becsületesen s valóban tönkre­ment. Az u'óbbiak alig tud;ák az alacsonv részleteket is f:zefni. ezeknek, akárhogy is fáj a szivem értük, nem tudok további hitelt nvujtani Más a helyzet azoknál, akik keres­tek az üzleten, tehát nem becsületesen jártak el, a Kik — nagyrészt már két évvel ezelőtt — mindenféle heroe-hurcán, esetleg büntető el­járáson keresztül, átvészeltek, helyesebben át­csúsztak a kényszeregyezségen. Ezek ponto­san fizetik a részleteket, hitelszem pontból „jókká44 váltak és terjedelmes hitelt élvez­nek. Azelőtt módom volt rá, hogy megválo­gassam a vevőimet emberi szempontból is; ma, a megcsappant forgalom mellett, kényte­len vagyok ezeket is kiszolgálni, a legnagyobb előzékenységgel. A régi világban a hitel alap­ja a becsületesség volt. Ma? A becsületes em­berekre, akik az utolsó percig kitartottak és teljesen tönkrementek, azt mondják, hogy os­tobák'. vagy rosszak az idegeik, féltek a bí­rósági eljárás izgalmaitól...“ Igen. ez az: idegek kérdése. Beszéljünk csak idegekről, ne pedig erkölcsről. Milyenek az adóidegei? Milyenek a hitelidegei? Milye­néi* az általános gazdasági idegei? A kassai nagykereskedőnek az általános gazdasági ide­gei voltak megrendülve, ezért lőtte agyon ma­gát. mielőtt szanatóriumba szánhatták volna. Nevelés, gyerekszoba, Ízlés, kultúra, erköl­csi alap; csupa olyan dolgok ma. amelyek súlyosan gátolják az egyént a gazdasági há­borúban és e’esik az. aki nem tud idejében szabadulni e ballasztoktól És ha mégis van­nak emberek, akik jobban ragaszkodniak ezekhez a magukkal hozott terhekbez. mint az életükhöz ez azt jelenti,, hogv mégis: bíz­ni lehet. Nem az erkö’cs diadalában — ez ma naeyon kongó és változó valami — de az ember makacs és pereces fejlődésében, az érzékeny idegek győzelmében! Ma megint a halál mutatja a karaktert, "em az étet. A halni tudók a halni merők a ■•övéért áldozzák fel magúkat. Azok is akik i.(te~l°ki'el nem KVfák Megváltó tartalma van a halákiheah több mint harctere^ e^^Ntek halálának. Kétség sem férhet hozzá: háború­ban vagyunk. Sándor Imre. Almafa csemeték a legkiválóbb tél lajtákbpl elsőrangú minőségben nagyobb tételekben ib a Icgjutunyosabban szerez Intők be. Feszty Gazdaság Stará-Dala — Ogyalta ilütí darabon ielül rendeléseknél oasry árengedmény) Árajánlat kívánatra küldetik ARANY JÁNOS 1817-1882 Irta: SZIKLA Y FERENC Ma ötven éve lépett át a legmagyarabb magyar költő a nyűgös, gond verte életből a halhatatlanságba. Talán ez a dátum meg­hozza annak az Arany-reneszánsznak a kez­detet, melyet rég megérdemelt volna ez az ősmagyar-reinkarnáció s amelyre soha nem volt még annyira szüksége a magyar nem­zetnek, mint manapság. Beszélnek majd ró­la, talán olvassák is újra s ha rájönnek az izére, talán lehet lelki kenyér, mely vérré válik. Talán jön egy uj Arany-kiadós, mely olcsó lehet, hiszen a mai nappal lejár mü­veinek szerzői jogvédelme és közkinocsé váilliatik az a szin-arany költészet, melyben a magyar élet kristályosodott szabályos for­mába. Hogyan? Hát Arany nem volt eddig is közkinos? Hiszen az elemi iskolától végig a középiskolán szinte nap nem telt el, hogy ne találkoztunk volna a nevével. Hogy ne magyarázták volna — talán fölösen is — őrajta a költészet „szabályai!44, ne ő lett vol­na az eleven poétika, akin be lehet mulatni a költői nyelv minden fordulatát s az irásmü felépítésének minden szerkezeti lehetőségét Nos, éppen itt a hiba. Aranyt agyon- magyarázták, de meg nem érttették. Arany minta volt. tökéletesség 6 a tökéletlen embe­ri lélek ösztönösen irtózik mindentől, amit elérhetetlennek lát, mert tökéletes. Aranyt megfosztották attól az emberiességtől, mely az emberhez szól benne, minden emberihez, ami nem szabály, nem dogma, de érzés, me­legség. Tudhatjuk betéve minden életdátu­mát, mit ér ez, ha nem tudjuk, hogy mivel töltődik ki ezeknek a dátumoknak a köze- Ismerhetjük, idézhetjük minden tökéletes alkotását, a Toldit, Buda halálát, balladáit, Széchényi emlékezetet és még egy pár hal­hatatlan más lirai alkotását, ismerhetjük az ő „klasszioitását" — mert költészete sze­münkben klasszikussá merevedett a sok ma­gyarázattól — de nem látjuk őt, az érző, szenvedő embert, aki nemcsak a maga egyé­ni tragédiáját sirta bele a verseibe, de az egész nemzetét i6 kínosan kacagva, vagy megdöbbent kétségbeeséssel. Nem látjuk azt az em bert, aki a súlyos élet válságban, melyet nemzetére mért a sors, költői hiva­tásai is képes volt feláldozni azért, hogy napszámosmuakával segítse előbbre a hala­dás ulján. Ismerjük Aranyt, mint poétikai ideáll, de nem ismerjük mint poétái és emberi ideált­Elkönyveljük, hogy sok munkája töredék maradt, de nem tudjuk miért, hiszen nem mindegyiknek a pontja, vesszője, vagy akár kettőspontja után irta oda azt, amit „Juliska Emlékezete" abbamaradt négy sora után: „(Nagyon fáj! Nem megy 1)" Ismerjük Arany humorát, talán meg is mosolyogtál, de nem látjuk a könnyet, ame­lyen átmcsolyog reánk s amelyen az alapjá­ban derűs magyar lélek sugara törik szí­nessé. Tudjuk, hogy korának minden szellemi nagyságával levelezésben állott, de nem tudjuk, hogy minden levele nekünk is szól, mind annyiunkhoz, mint egy-egy örökérvé­nyű üzenet egy olyan embertől, aki mind­nyájunk, az egész nemzet gondolatvilágát, az egész nemzet múltját, jelenét, sőt jövőjét is egymaga megélte. Az eljövendő Arany-reneszánsznak az le­het az alapja, hogy legyen a mi mindennapi kenyerünk. Nekem az gyermekkorom Óla. Hihetetlen, de úgy van, hogy ahol felüti az ember bármelyik könyvét,- elég négy sora arra, hogy órákig elgondolkozzunk rajta, elég sokszor egy sora, egy sóhaja, egy csí­pős megjegyzése, hogy az ember jobbnak, gazdagabbnak, magyarahbnak érezze magát általa- Sirni lehet azon, ha az ember egy- egy töredékének folytatását szeretné olvas­ni s aki megérzi ez't a hiányt, szeretné foly­tatni, magára idézni azt a szellemet, mely­ről ez a szakadt rongy7 lefoszlott. Oh, lehet a munkáiban olvasott ruha-, a tépett régi zász­ló gazdagabb értelemben és szimbólumban, mint a vasalt, vagy a művészi egész. És aki­ben föltárnád a vágy, hogy egésszé vará­zsolja a töredéket, „töredék életet44, az meg- váliódik a nemzete számára, mert szóvá] ugyan nem bírja a versenyt a magyar nyelv legnagyobb alakító művészével, de lettel ta­lán igen- Hiszen a teltei oly egyszerűek, oly mindennaposak és mégis mily hasznosak! Igém. Jobbá lehetünk Arany átt^l, ha meg­látjuk, hogy neki, a költő zseninek nem volt megszégyenítő az a munka, amelyet mi nem akarunk vállalni, mert azt hisszük, hogy „derogál". Jobbá leheltünk általa, ha látjuk, hogy a kétségbeesés neuraszténiájának egyetlen orvossága a kinzottan kényszere­dett munka, csak célja legyem. Jobbá lelhe­tünk, a mai hullámvölgy mélyén különösen, ha látjuk, hogy még mélyebb Imi lém völgy­ből i6 felszínre vergődik az, aki nekifeszül az árnak s nem engedi, hogy elsodródjék. Hihetetlen szellemi kincs fekszik feltárat­lanul Aranynak azon munkáiban, melyeket kevéssé vagy egyáltalában nem ismer a kö­zönség- Ezekben él ő mint ember, mint pél­da, a töredékeiben, abbamaradt, eltemetett költői terveiben, ezekben élő utalás ő a má­ra, mai magunkra. És a mi feladatunk nem az, hogy órcbeönlött, tökéletes, de halott szobrot emeljünk nagyjai oknak, de az, hogy megértsük őket s úgy éljük ki a mi jelenün­ket, mint ök a maguk jelenét. Arany nem tart titkot, amit hisz, amire rájött, elmondja híven, ahogy magyar em­berhez illő. így leplezi le felfogását a klaszr szicizmiusról is, amikor — talán elsőnek — feltede-zi, hogy az Iliászban és Odysszeában nem klasszikus költői alkotásokat kell ke­resni, de „tej jel-mézzel folyó népi költemé- nyeket". Megvallja azt is, hogy a „Rozgonyi- né" üdeségét Homérosztól tanulta. Ezt a tit­kot, szeretném, ha mindenki megértené. Arany nem klasszikus költő a sző el von atk o­zott értelmében, de maga a verő élet, mely­ben élt. Megtört volt ez a magyar élet, meg­tört ő maga is benne, mert hü volt hozzá és beléje illeszkedő s ezzel a hűséggel és alkal­mazkodással ad példát nekünk, az élet köz­napi munkásainak és hivatott vezetőinek egyaránt­Arany lelhetett volna nemzetközi viszony­latban is nagy, megvan hozzá az euépai műveltsége, óriási tudása, s mégis ő az 'egyetlen irodalmi nagyságaink közt. aki szinte a le'ordítható!lanságig magyar. Mert csak az 5 kis nemzetének élt és irt. de ezt aztán igazán, egészen és ki teljesedén. Nyel­vezete annyira magyar, annyira bensősége­sein és szervesen az, hogy mindem más nem- zeit szemében csak érihetellen maradihat. Ez a legnagyobb áldozat, amit egy költő a nem­zetének hozhat: eladni a világhírt a nemzet boldogulásának az árán. Tudott volna ő is 1‘art pour Tart irodalmat csinálni, megvolt hozzá az alkote ereje és a kicsiszolt technikája, de nem bízta sohasem magái az üres képzelet szárnyaira, semmit le nem irt, amit ő maga, természetes vagy történelmi, hiteles valóságában meg nem élt. Mondhatta volna ő is „Odi profanáim vul- gus et aroeo"-.., lehetett volna imádott, de elérhetetlen nap, melyet megcsodál min­denki, de nem nézhet belé- És ő levetette még a múzsák poikilonját is, a magasító j kolurnust, csizmát húzott és kékmándlit, I hogy egyforma legyen azokkal, akik csizmát j hordanak és dolmányban ünnepelnek. Néma 1 sittek táltó a népiességet, ment hogy ez talán | éppen divat vett, de őszintén és meggyé ző- jdé-sel szállt te a nép telikéig — ahonnan j felemelkedett — hogy azt is magával tudja. emelni — mondjuk — klasszikus magaslat- I ra. „Nem elvegyülni a durva nép között, de | a tej'emsőbb költői szén sekket is a nép nek [ élvezhető alakban adni elő"... Mily távol állunk még ma is az irodalom­nak ettől az egyeltem komoly és nemzelmen- íő hivatásától, sőt! mennyire eltértünk attól az ufói. melyet Arany tűzött ki számunkra egy félévszázaddal ezelőtt! Mennyire szük­ség van arra az Arany-reneszánszra, hogy végrehajthassuk azt, amit ő „nem éppen dicstelenül" elkezdett! Mennyi feladatot ha­gyott maga utáu ez a „töredék étet", melyet az utódoknak kell megoldaniok., Közös ideg­szálakat fűzni a nemzet külön-külön életet élő tagjai közé, hogy a dolgozó kéz azt te- | gye, amit a gondolkodó fej akar és a fej i megértse, hogy a dolgozó kéz és az utat járó láb mit kiván! Erre a lelki e*gységre éppen a kis nemze­teknek van szükségük s a kis nemzetek ki­sebbségi sorsra Ítélt töredékeinek m ég- in kább! Miénk Arany János, magyaroké, miénk kell, hogy legyen, ha híven akarjuk szeretni árva nemzetünket s ha a válságos órák ide­jén nem akarunk lemondani egészen a jö­vőnk ról. Kell neldink a hite, kell a szomo­rúsága, kell az öno'storozá&a, kell a vigaszta­lansága, másokat mégis vigasztaló humora, kell a kötetességérzete, külső megadottsága, de belső ellenállása, kell az akaratereje, szívóssága, szorgalma, kell a hiány érzető, fen költsége, önzetlensége, gazdag-szegény­sége, kell a szerénysége, gőgös büszke-ségo, kell ez az egész gyönyörű magyar élete, úgy, ahogy előttünk lobog — „mintha pásztor tűz ég őszi éjszakákon" — két emberöltő távla­tából — de a jelembe, a mába illeszkedőn! — A pozsonyi Agncs-Kör katolikus inte’li- gens urileánvok köre. amely 15 éves kultu­rális és szociális működése során évente ka­rácsonyi gyermektelruházó ünnepélyt rendez, ez évben is hü marad szokásához. Ezért a sajtó utján kéri a tftkár (mint az alapkők egyike) az egyesület tagjait és nemeslelkü jóakaróit, hogy adományaikat a pénztáros Ci­liiére (Körte Irma, Brafislava-Pozsony. Va­dász-sor 20. <sz) szíveskedjenek eljuttatni. — A Prágai Proliászka-Tvör minden nap délelőtt fél 12-től fél 1-ig információkkal szol­gál bármely egyetemi hallgató részére a Ma­gyar Menza helyiségében. Nám, Petra Osvo- boditele. ! ♦

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents